Magyar Idők, 2018. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-16 / 13. szám
www.magyaridok.hu Már most kijelenthető, hogy a Floridai álom az év egyik legjobb filmje Napfényes kilátástalanság Izsó Zita Sean Baker, a 2015-ös Tangerine című film rendezője ismét nehéz helyzetben élő, a társadalom peremterületére sodródott emberekről mesél. Mindezt azonban a megszokottól egészen eltérő perspektívából közelíti meg: néhány kisgyermek szemszögéből mutatja meg, néha milyen kevés is elég a boldogsághoz, és hogy a gyermeki látásmód a legkilátástalanabb körülmények között is segít észrevenni a csodát. Ugyanakkor korántsem idealizált alakokról van szó: a Floridai álom szereplői sokszor hibáznak, nyersek, felelőtlenek, időnként kifejezetten ellenszenvesek is, viszont Baker nem tagadja meg tőlük azt a jogot, hogy megpróbáljanak szeretni, illetve ha csak pillanatokra is, de elérjék az áhított boldogságot. Az amerikai rendező filmnyelvének legnagyobb különlegessége abban rejlik, hogy nem ítélkezik szereplői felett, és bár nem sötét szociodrámát mutat be, nem is titkol el semmit: a helyzet kilátástalansága minden néző számára világos, még akkor is, ha a szereplők ennek ellenére számos önfeledt pillanatot élnek meg. A főszereplők életének nagyon találó allegóriája a helyszín, ahol a film játszódik: a mű eredeti, angol nyelvű címe (The Florida Project) ugyanis a Disney orlandói vállalkozására utal, amelyben nagyon sok ingatlant vásároltak fel, és kialakították az eredeti Disneyland mását. A helyszínen azonban nem csak luxusszállók épültek; a távolabbi környéken a kevésbé tehetős befektetők olcsó motelt húztak fel, amely turisták híján lecsúszott emberek, egyedülálló anyák, kisgyermekes családok átmeneti szállása lett. Ez a lila színűre pingált, az eredeti mesefigurák olcsó másolatait kínáló világ szolgál díszletül a főszereplők, a hatéves Moonee és édesanyja, a még szintén gyerek Halley történetéhez. Az ő életük épp olyan, mint ez a túlcicomázott épületsor: mindannyian mániákusan keresik a könnyen átélhető, olcsó boldogságot, hogy egy pillanatra megfeledkezzenek arról: hiába vannak ennyire közel a csodás mesevilág, Disneyland bejáratához, ők sohasem léphetnek be oda. Azonban Moonee és barátai önfeledt játszadozását látva valahogy nem is vagyunk kíváncsiak a dollármilliókat érő Disney-mesevilágra, hiszen a gyerekek fantáziája és életöröme a lepukkant motelből vagy az elhagyott, romos házsorból is igazi mesebeli kastélyt varázsol. Ebben nagy szerepe van a Moonee-t alakító gyerekszínésznek, Brooklynn Prince-nek, akinek erős jelenléte és önfeledt, természetes játéka az utóbbi években talán csak Quvenzhané Wallis alakításához hasonlítható A messzi dél vadjai című filmből. Méltó partnere a filmben az édesanyját alakító színésznő, Bria Vinaite, akit a rendező az Instagramon fedezett fel. Willem Dafoe pedig különösen kiváló a motel nyers modorú, de melegszívű gondnokának szerepében, aki különös apafiguraként segíti a hajléktalanság szélén álló, kilátástalan helyzetben élő lakók mindennapjait. A Floridai álomban a gyermeki látásmód általános érvényűvé válik, és azt nem csak a karizmatikus gyerekszereplők vagy a sok esetben felnőttnek még szintén nem mondható szülők képviselik. A vásznon is nemegyszer annyit láthatunk, amennyit egy gyerek, mondjuk, derékig látszik egy-egy felnőtt, vagy nem tudjuk, mi van a folyosó korlátján túl. Ez a megközelítés pedig erősíti azt, hogy a valóság sokszor mennyire másként hat egy gyerekre, mennyivel kevesebbet - vagy épp mennyivel többet - vesz belőle észre. A Floridai álom elemi erővel hat, és megmutatja, hogy a nyomasztó valóság elől hova lehet és hova érdemes menekülni. Talán nem korai már most kijelenteni, hogy minden bizonnyal ez az év egyik legjobb filmje. Az amerikai rendező jó arányérzékkel ellenpontozza a sivárságot, és nem sötét szociodrámát mutat Forrás: mafab KULTÚRA 17 Életmű-kiállítás Kovács Kálmán műveiből Magyar Idők Január 22-én lesz egy éve, hogy 90 éves korában, Bécsben elhunyt Kovács Kálmán festőművész, grafikus. Hagyatékából gazdag életmű-kiállítás nyílik holnap Budapesten, a Polgárok Házában. A rendezvény fővédnöke Orbán Viktor miniszterelnök lesz. A megnyitón beszédet mond a művész özvegye, Kovács Erzsébet is. Kovács Kálmán a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Valér, Varga Nándor Lajos és Molnár C. Pál irányításával képezte magát. 1956-ban Bécsbe menekült, ott telepedett le és végezte el az akadémiát kitűnő diplo mával. Mesterei Friedensreich Hundertwasser, Oskar Kokoschka, Christian Ludwig Martin voltak. 1960-1962 között restaurálást, majd filmkészítést tanult. Művészetét ismerték és elismerték a nyugati országokban, több kiállítása volt Németországban, Olaszországban, Svédországban, Új-Zélandon, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Spanyolországban. Hazájában csak a rendszerváltás után ismerték meg, mert megfogadta, hogy addig nem tér vissza Magyarországra, amíg ki nem vonulnak az oroszok. A nyolcvanas évekre a magyarországi demokratikus ellenzék és értelmiség legendás találkozóhelyévé vált a Kosmos Könyvesbolt és Könyvkiadó, amelyet feleségével együtt működtetett Bécsben. Nyugati magyar szerzők írásai és a szamizdat magyar irodalom mellett magyar írók műveit jelentették meg német nyelven. A könyvesbolt olyan írók törzshelye lett, mint Kányádi Sándor, Faludy György, Esterházy Péter, Tollas Tibor vagy épp Dalos György. A rendszerváltás után műtermet rendezett be Öttevényben, Magyarországon alkotott. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 1999-től docens, a grafikai műhely vezetője volt. A művészet keresése és Grafika címmel két könyvet publikált műhelytitkokról és művészeti teóriáiról. Győrbe költözött, elkötelezte magát az alkotás és a tanítás mellett, elszántan segítette a művészeti életet szülőföldjén, a Felvidéken. A Polgárok Házában megrendezett kiállítás január 25-ig látogatható. Hervay Gizella és Farkas Árpád költészetére irányítja a figyelmet a Parnasszus folyóirat Vigyázó szemetek Erdélyre vessétek! Ayhan Gökhan A negyedévente megjelenő Parnaszszus című folyóirat a legújabb számában két fontos erdélyi szerzőre helyezi a hangsúlyt. Egyikük a 2016-ban Babérkoszorú-díjjal kitüntetett és jelentős életművet felépített Farkas Árpád író, költő, műfordító, míg a másik a figyelmet érdemlő, 1982-ben tragikus körülmények között elhunyt Hervay Gizella. Az 1944-ben Siménfalván született, tanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron végző Farkas Árpád költői életművébe nyer bepillantást, aki a széles képet adó Farkas Árpád-blokk darabjaiba ássa bele magát. Farkasnak, mint oly sokaknak, a diktatúra összeomlása előtti időkben morális ügynek kezelt költészete egyszerre nyit a hagyomány és a modernitás felé. Nála a vers az ellenállás legkézenfekvőbb formája, írni annyi, mint a lehetetlen és érthetetlen helyzettel szemben kialakított válaszadás, értékálló ellenszegülés: „Később Szárazajtán rebbent, s besusogta sejtelmesen az ötvenes éveket, ötvenhatban örvénylett / Pest utcáin, kitárva szárnya sarka szögletét / Erdélyre is.” A folyóiratban többek között Király László, Egyed Péter írásait, Cs. Nagy Ibolya tanulmányát olvashatjuk, az elhunyt pályatársak közül pedig említésre méltó Páll Lajos és Szepesi Attila verse. „S ott feküdt kacagva, mint hóban az alma, / kacagott, kacagott végtelenül... / És mondták az emberek, / igazságos ló volt” - írta Páll Lajos Epilógus című versében. Bertha Zoltán tanulmányában kiemeli, mennyire fontos momentum Farkas Árpád költészetében a szülőföld szerepe: „S az életmű emocionális alapját, a gondolati szétgyűrűzés forrásvidékét a szülőhazához való sokrétű kötődés képezi. Ihlető közeg, egyszersmind poétikus, eszmei értékminőséggé nemesedő, az eszmélkedés futamait visszahívó, önmagához visszahajlító determináció a táji, természeti, emberi mélységtartalmaiban, erővonalaiban megmutatkozó erdélyi, székely szülőföld.” A Hervay-blokk vendégszerkesztőjévé szegődött Balázs Imre József, a több évvel ezelőtt megjelent Hervay Gizella összegyűjtött verseit tartalmazó, Az idő körei kötet szerkesztője és az életmű értő ismerője jó arányérzékkel állította össze az oldalt. Olyan megkerülhetetlen szerzők szövegeit találjuk itt, mint Zalán Tibor, Szakolczay Lajos vagy Géczi János. Szakolczay Hervay kiadatlan verseit taglaló írásában olvasható: „A vers számára terápia volt. Menekülés. Menekülés, ameddig lehetett. Nem tudta elviselni, hogy itthon - a szabadabb légkörben - sem élhette meg magyarságát.” Marin Diana a Zuhanások című verseskötetet veszi górcső alá, megállapítása szerint „a Zuhanásokban a testek többszörösen is kiszolgáltatottak. Egyrészt, a test maga is nehézkedés, önmagára nehézkedik saját gravitálásának törvényei szerint, amely addig a pontig taszítja, ahol már önmaga terhévé, saját börtöne vastag falává válik.” Eseményszámba megy, hogy Hervay és egykori férje, a szintén költő Szilágyi Domokos közti levelezés is helyet kapott az összeállításban, mert ez idáig az olvasók előtt ismeretlen volt. A Hervay Gizella halála óta eltelt időben az életmű megítélése nem sokat változott: ha itthon kevesen is szereztek erről a páratlan költészetről tudomást, az Erdélyben a mai napig nagy megbecsülésnek örvendő Hervay Gizella a Parnasszus szerkesztői és szerzői révén minden eddiginél közelebbi megvilágításba kerülhet - a gondos szerkesztésnek és válogatásnak hála.