Magyar Idők, 2018. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-17 / 64. szám

4 LUGAS SZÍRIA - Nem lesz egyszerű menet Kelet-Gúta ostroma Bekerítve Gúta arabul azt jelenti: oázis. Kelet-Gúta évtizedekig volt Damaszkusz zöldségeskertje. A 2011- ben kirobbant felkelés nyomán az iszlamisták egyik szíriai erődítményévé tették. A damaszkuszi kormányerők jó egy hónapja kezdték meg Kelet-Gúta visszafoglalását. Pasa A szíriai kormányerők és szövetségese­ik, főleg libanoni és iráni síita milíci­ák, mára visszaszerezték az ellenőr­zést a hatalmas területű Kelet-Gúta fele felett. Jelenleg a városközpontért folynak az ütközetek. A felkelők által uralt, beékelt területért 2013 óta heves küzdelem zajlik. Azóta a kelet-gútai lakos­ságnak, amely egykoron 400 ezer főt számlált, szinte mindennap légitámadásokat kell átélnie: február közepe óta a szír légierő orosz támoga­tással bombázza a területet. A földön is meg­indult az offenzíva a Damaszkusz északkeleti külvárosaként is emlegetett Gúta visszafogla­lásáért. Az emberjogi szerveze­tek szerint a polgári veszteségek meghaladták az ezer főt a harcok egy hónapja alatt. Basár el-Aszad szír elnök erői ugyanazt a taktikát alkalmazzák, mint az ország második legnagyobb városa 2016 végi elfoglalásakor. Megpróbálják a bekerített Kelet- Gútát kettévágni, és ezt követően felmorzsolni az iszlamista felke­lőket. Miért csak most, a lázadás hetedik évében kerül sor - sor egy ugrásnyira a fővárostól - arra, hogy a kormányerők nekilás­sanak a lázadók kifüstölésének? Az Aszadhoz hű erők, bár az utóbbi időben a szíriai csatamezőn sikert sikerre halmoztak, azért nem mindenha­tók. A polgárháborúnak voltak olyan időszakai is, amikor emberhiánnyal kellett megküzdeni­ük, és tömeges dezertálásokat kellett elkönyvel­niük. A fővároshoz közel fekvő felkelőenklávét elég volt sakkban tartani a sorozatos bombázás­sal, bár a területet nem uralták, de onnan nem kellett számítaniuk nagyobb támadásra. A megfigyelők szerint az évek folyamán je­lentősen felduzzadt a kelet-gútai iszlamista fel­kelők száma: tíz- és húszezer közöttire taksálják ráadás a szunnita fegyvereseket. Ez jelentős erő, külö­nösen úgy, hogy a lebombázott, rommá lőtt há­zakból erődöket alakítottak ki, a város épületeit föld alatti járatok kötik össze, ilyenformán biz­tosítják a lőszer- és emberutánpótlást. A váro­si hadviselés szabályai szerint - mint azt láttuk Aleppóban, Rakkában vagy a szomszédos Irak­ban fekvő Moszulban - a vezénylési pontokat olyan helyszíneken állítják fel, amelyek a legke­vésbé támadottak, például iskolákban és kórhá­zakban. A lakosságot pedig élő pajzsként hasz­nálják, akiknek nemcsak a rájuk zúduló bom­báktól, tüzérségi tűztől kell tartaniuk, hanem a hátukba szegeződő „baráti” fegyverektől is. A felkelők kifejlesztettek egy újfajta „védelmi eszközt”: ketrecekbe zárt fogoly kormánykato­nákkal vagy az alevita lakosság­gal - Basár el-Aszad elnök nép­csoportjával - próbálták meggá­tolni a számukra fontos épületek bombázását. Gútát a Barada fo­lyó szeli át. Ebből tudták öntöz­ni a zöldségfarmokat, a gyümöl­csösöket, amelyek a fővárost lát­ták el az elmúlt évtizedekben. Az évszázad elején azonban tömegé­vel érkeztek a szegény szunnita nincstelenek, hogy részt kérjenek a város gazdaságából. Nekik volt és van mit felróniuk az Aszad-ve­­zetésnek, és tömegével fejezték ki együttérzésüket, amikor az iszlamista erők átvet­ték a város irányítását. Ha a felkelők nem élveztek volna ekkora támogatást, akkor ilyen hosszú ide­ig aligha maradhattak volna hatalmon. Mely iszlamista, dzsihadista frakciók ural­ják ma Kelet-Gútát? Először is különbséget kell tennünk azok közt, akik a harcukat Szíria hatá­rain belül, az Aszad-rezsimmel szemben képze­lik el, illetve azon muzulmán fegyveresek közt, akik a küzdelmüket az egész világra kiterjesz­tik. A két nagy erő, amely Gútában meghatáro­zó, „hazafias” célokat tűzött a zászlajára. A ke­letre fekvő városrészt a Dzsais al-Iszlam, az Isz­lám Hadsereg uralja, míg nyugaton a Fajiak al- Rahman, a Minden Irgalmasság Légiója tartja kezében az ellenőrzést. Az első csoport szala­­fista elveket vall, ez a szunnita vallás egyik leg­szigorúbb válfaja, igen közel áll a vahabizmus­­hoz, amely Szaúd-Arábia államvallása. A 2011- ben kitört szír polgárháborúban az Iszlám Had­sereg jelentős segítséget kapott Rijádtól. A má­sik iszlamista csoport, ha lehet így minősíteni őket, sokkal mérsékeltebb az előzőnél, az egyik fő szövetségese a Szabad Szír Hadseregnek. Nála is kimutatható Katar és Törökország támogatá­sa. Két évvel ezelőtt a két szervezet közt hetekig tartó véres leszámolás zajlott le. Jelen vannak, de elhanyagolható számarány­ban, a dzsihadista erők, amelyek Gútában vívják harcukat az iszlámért. Vannak közöttük az al- Kaida terrorszervezettel korábban rokonszen­­vezők, de még ennél is radikálisabb szerveze­tek is. Nehéz megmondani, hogy egy katonai állás, amelyet a kormányerők és szövetségeseik támadnak, vajon a mérsékelt fél vagy a dzsiha­dista szárny erődítménye. Mivel az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában elfogadott tűzszünet csak a „hazafias felkelőkre” vonatkozik, így könnyedén mondhatja például Oroszország, hogy az ő gépei kizárólag a dzsihadistákat támadják. Egy még 2015-ben Kelet-Gútában rendezett katonai parádén az Iszlám Hadsereg tankokat, páncélozott személyszállító járműveket, tüzérségi fegyvereket vonultatott fel. Hogy manapság mivel rendelkezik, nem lehet tudni. A térség megfigye­lői az év elején tízezer főre tették a létszámukat. Az irgalmasoknak is van vagy nyolcezer fegyve­resük. Nem lehet gyors lefolyású játszmában bíz­ni. A propagandagépezet már régóta a frontvonal mindkét oldalán harcba lépett: a lakosság valós szenvedését használják fegyverként. A lakosságot élő pajzsként használ­ják, akiknek nem­csak a rájuk zúduló bombáktól, tüzér­ségi tűztől kell tartaniuk, hanem a hátukba szegeződő „baráti” fegyve­rektől is. Pásztor és nyája a rommá lőtt Kelet-Guta egyik utcáján. Részt kérnek a város gazdaságából Fotó: Reuters 2018. március 17., szombat AMERIKA - Minden fegyveres rossz ember mellé kellene egy fegyveres jó ember? Kenyér, puska, sör A tizenhét halálos áldozatot követelő floridai mészárlás után is­mét felizzott a fegyvertartási szabályok körüli vita az Egyesült Ál­lamokban: törvényjavaslat készül a vásárlás szigorításáról, az el­nök pedig fegyvert adna a tanárok és a könyvtárosok kezébe. Terján Nóra E­gy friss kongresszusi felmérés szerint az amerikai háztartások több mint 310 millió lőfegyvert birtokolnak, azaz szin­te minden egyes lakosra jut egy. Az amerikaiak makacsul ragaszkodnak ezen alkotmányos alap­jogukhoz: a lakosság mintegy háromnegyede el­fogadhatatlannak tartja a fegyverek viselésének korlátozását. „Csak a holttestemen át vehetik ki a kezemből!” - mondta Charlton Heston színész egy fegyverszövetségi találkozón Michael Moore Kóla, puska, sült krumpli című dokumentumfilm­jében, amely egy coloradói iskolai tömegmészár­lásról szólt: ekkor két diák tizenkét társát és egy tanárt lőtt agyon, majd saját magukkal is végez­tek. A történet csaknem húszéves, Amerika vi­szont még mindig ugyanott tart: a lőfegyver bir­toklása egyfajta szabadságszimbólumot jelent a legtöbbek számára, önrendelkezést, instant bá­torságot és hatalmat, miközben szinte bármilyen félbolond könnyedén hozzájuthat - akár a szu­permarketben is.

Next