Magyar Idők, 2018. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
4 LUGAS SZÍRIA - Nem lesz egyszerű menet Kelet-Gúta ostroma Bekerítve Gúta arabul azt jelenti: oázis. Kelet-Gúta évtizedekig volt Damaszkusz zöldségeskertje. A 2011- ben kirobbant felkelés nyomán az iszlamisták egyik szíriai erődítményévé tették. A damaszkuszi kormányerők jó egy hónapja kezdték meg Kelet-Gúta visszafoglalását. Pasa A szíriai kormányerők és szövetségeseik, főleg libanoni és iráni síita milíciák, mára visszaszerezték az ellenőrzést a hatalmas területű Kelet-Gúta fele felett. Jelenleg a városközpontért folynak az ütközetek. A felkelők által uralt, beékelt területért 2013 óta heves küzdelem zajlik. Azóta a kelet-gútai lakosságnak, amely egykoron 400 ezer főt számlált, szinte mindennap légitámadásokat kell átélnie: február közepe óta a szír légierő orosz támogatással bombázza a területet. A földön is megindult az offenzíva a Damaszkusz északkeleti külvárosaként is emlegetett Gúta visszafoglalásáért. Az emberjogi szervezetek szerint a polgári veszteségek meghaladták az ezer főt a harcok egy hónapja alatt. Basár el-Aszad szír elnök erői ugyanazt a taktikát alkalmazzák, mint az ország második legnagyobb városa 2016 végi elfoglalásakor. Megpróbálják a bekerített Kelet- Gútát kettévágni, és ezt követően felmorzsolni az iszlamista felkelőket. Miért csak most, a lázadás hetedik évében kerül sor - sor egy ugrásnyira a fővárostól - arra, hogy a kormányerők nekilássanak a lázadók kifüstölésének? Az Aszadhoz hű erők, bár az utóbbi időben a szíriai csatamezőn sikert sikerre halmoztak, azért nem mindenhatók. A polgárháborúnak voltak olyan időszakai is, amikor emberhiánnyal kellett megküzdeniük, és tömeges dezertálásokat kellett elkönyvelniük. A fővároshoz közel fekvő felkelőenklávét elég volt sakkban tartani a sorozatos bombázással, bár a területet nem uralták, de onnan nem kellett számítaniuk nagyobb támadásra. A megfigyelők szerint az évek folyamán jelentősen felduzzadt a kelet-gútai iszlamista felkelők száma: tíz- és húszezer közöttire taksálják ráadás a szunnita fegyvereseket. Ez jelentős erő, különösen úgy, hogy a lebombázott, rommá lőtt házakból erődöket alakítottak ki, a város épületeit föld alatti járatok kötik össze, ilyenformán biztosítják a lőszer- és emberutánpótlást. A városi hadviselés szabályai szerint - mint azt láttuk Aleppóban, Rakkában vagy a szomszédos Irakban fekvő Moszulban - a vezénylési pontokat olyan helyszíneken állítják fel, amelyek a legkevésbé támadottak, például iskolákban és kórházakban. A lakosságot pedig élő pajzsként használják, akiknek nemcsak a rájuk zúduló bombáktól, tüzérségi tűztől kell tartaniuk, hanem a hátukba szegeződő „baráti” fegyverektől is. A felkelők kifejlesztettek egy újfajta „védelmi eszközt”: ketrecekbe zárt fogoly kormánykatonákkal vagy az alevita lakossággal - Basár el-Aszad elnök népcsoportjával - próbálták meggátolni a számukra fontos épületek bombázását. Gútát a Barada folyó szeli át. Ebből tudták öntözni a zöldségfarmokat, a gyümölcsösöket, amelyek a fővárost látták el az elmúlt évtizedekben. Az évszázad elején azonban tömegével érkeztek a szegény szunnita nincstelenek, hogy részt kérjenek a város gazdaságából. Nekik volt és van mit felróniuk az Aszad-vezetésnek, és tömegével fejezték ki együttérzésüket, amikor az iszlamista erők átvették a város irányítását. Ha a felkelők nem élveztek volna ekkora támogatást, akkor ilyen hosszú ideig aligha maradhattak volna hatalmon. Mely iszlamista, dzsihadista frakciók uralják ma Kelet-Gútát? Először is különbséget kell tennünk azok közt, akik a harcukat Szíria határain belül, az Aszad-rezsimmel szemben képzelik el, illetve azon muzulmán fegyveresek közt, akik a küzdelmüket az egész világra kiterjesztik. A két nagy erő, amely Gútában meghatározó, „hazafias” célokat tűzött a zászlajára. A keletre fekvő városrészt a Dzsais al-Iszlam, az Iszlám Hadsereg uralja, míg nyugaton a Fajiak al- Rahman, a Minden Irgalmasság Légiója tartja kezében az ellenőrzést. Az első csoport szalafista elveket vall, ez a szunnita vallás egyik legszigorúbb válfaja, igen közel áll a vahabizmushoz, amely Szaúd-Arábia államvallása. A 2011- ben kitört szír polgárháborúban az Iszlám Hadsereg jelentős segítséget kapott Rijádtól. A másik iszlamista csoport, ha lehet így minősíteni őket, sokkal mérsékeltebb az előzőnél, az egyik fő szövetségese a Szabad Szír Hadseregnek. Nála is kimutatható Katar és Törökország támogatása. Két évvel ezelőtt a két szervezet közt hetekig tartó véres leszámolás zajlott le. Jelen vannak, de elhanyagolható számarányban, a dzsihadista erők, amelyek Gútában vívják harcukat az iszlámért. Vannak közöttük az al- Kaida terrorszervezettel korábban rokonszenvezők, de még ennél is radikálisabb szervezetek is. Nehéz megmondani, hogy egy katonai állás, amelyet a kormányerők és szövetségeseik támadnak, vajon a mérsékelt fél vagy a dzsihadista szárny erődítménye. Mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfogadott tűzszünet csak a „hazafias felkelőkre” vonatkozik, így könnyedén mondhatja például Oroszország, hogy az ő gépei kizárólag a dzsihadistákat támadják. Egy még 2015-ben Kelet-Gútában rendezett katonai parádén az Iszlám Hadsereg tankokat, páncélozott személyszállító járműveket, tüzérségi fegyvereket vonultatott fel. Hogy manapság mivel rendelkezik, nem lehet tudni. A térség megfigyelői az év elején tízezer főre tették a létszámukat. Az irgalmasoknak is van vagy nyolcezer fegyveresük. Nem lehet gyors lefolyású játszmában bízni. A propagandagépezet már régóta a frontvonal mindkét oldalán harcba lépett: a lakosság valós szenvedését használják fegyverként. A lakosságot élő pajzsként használják, akiknek nemcsak a rájuk zúduló bombáktól, tüzérségi tűztől kell tartaniuk, hanem a hátukba szegeződő „baráti” fegyverektől is. Pásztor és nyája a rommá lőtt Kelet-Guta egyik utcáján. Részt kérnek a város gazdaságából Fotó: Reuters 2018. március 17., szombat AMERIKA - Minden fegyveres rossz ember mellé kellene egy fegyveres jó ember? Kenyér, puska, sör A tizenhét halálos áldozatot követelő floridai mészárlás után ismét felizzott a fegyvertartási szabályok körüli vita az Egyesült Államokban: törvényjavaslat készül a vásárlás szigorításáról, az elnök pedig fegyvert adna a tanárok és a könyvtárosok kezébe. Terján Nóra Egy friss kongresszusi felmérés szerint az amerikai háztartások több mint 310 millió lőfegyvert birtokolnak, azaz szinte minden egyes lakosra jut egy. Az amerikaiak makacsul ragaszkodnak ezen alkotmányos alapjogukhoz: a lakosság mintegy háromnegyede elfogadhatatlannak tartja a fegyverek viselésének korlátozását. „Csak a holttestemen át vehetik ki a kezemből!” - mondta Charlton Heston színész egy fegyverszövetségi találkozón Michael Moore Kóla, puska, sült krumpli című dokumentumfilmjében, amely egy coloradói iskolai tömegmészárlásról szólt: ekkor két diák tizenkét társát és egy tanárt lőtt agyon, majd saját magukkal is végeztek. A történet csaknem húszéves, Amerika viszont még mindig ugyanott tart: a lőfegyver birtoklása egyfajta szabadságszimbólumot jelent a legtöbbek számára, önrendelkezést, instant bátorságot és hatalmat, miközben szinte bármilyen félbolond könnyedén hozzájuthat - akár a szupermarketben is.