Magyar Idők, 2019. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
IQ LUGAS TUDOMÁNY - Csalással kiáltották ki a világ legidősebb emberét? Életlettó A dél-franciaországi Arles temetőjében márványtömb hirdeti, hogy itt nyugszik az emberiség legtöbbet élt asszonya, Jeanne Calment, aki 1997-ben, 122 éves korában halt meg Ki hitte volna, hogy halála után huszonkét évvel a média újból az ő nevétől lesz hangos? Orosz kutatók előálltak azzal, hogy csalásra bukkantak Calment asszony korának meghatározásakor. Pósa Tibor Tavaly decemberben robbant a bomba. Jurij Dejgin, egy öregedéssel foglalkozó orosz vállalkozás vezetője és két társa a J’Accuse! (Vádolom!) - Émile Zola Dreyfus-perről írt vezércikkére utaló - honlapon közzétették gyanújukat, amely szerint trükköztek az emberiség doyenje korával. A kutatók megkérdőjelezték Jeanne Calment korát. Ez aztán a „villámgyorsan terjedő hírek” közé került, napok alatt több tízezer internetezőből váltott ki hozzászólásokat. Érthető is, hiszen külföldről érte támadás Franciaország hajdani „büszkeségét”, a hivatalos papírok által bizonyítottan legtöbbet élt asszony emlékét. Mit állítanak az oroszok? Már hónapokkal ezelőtt feltették egy angol nyelvű tudományos honlapra, a ResearchGate-re nyomozásuk következtetéseit, ám az az írás közel sem talált olyan hatalmas visszhangra, mint a francia változat. A moszkvai kutatók 17 „vádpontban” összegzik állításukat. Szerintük a csalás nem is huszonkét évvel ezelőtt, hanem az 1930-as évek közepén történt. Talán csak azt lehet felróni a francia hatóságoknak, hogy Calment halálakor nem ellenőrizték a meglévő papírokat. Az orosz tudósok szerint a megtévesztésre 1934-ben került sor. Ekkor Jeanne 59 éves, míg lánya, Yvonne 36 esztendős volt. A hivatalos változat szerint Yvonne ebben az évben tüdőgyulladás következtében elhunyt. Az orosz tudósok viszont azt állítják, hogy Jeanne, az anya halt meg, Yvonne felvette anyja személyazonosságát, és a helyébe lépett. A lány maga is szép kort élt meg, hiszen 1997-ben - az oroszok szerint - kilencvenkilenc évesen halt meg, csak ehhez még hozzászámolták az anyai részt, ugyanis Jeanne 23 évesen szülte meg Yvonne-t. Két ember életéből így ki is jön a világrekord. De miért vetemedett volna Yvonne arra, hogy anyja személyiségébe bújjon? A trojka szerint a válasz egyszerű. Akkoriban irdatlan örökösödési adót kellett fizetni a jelentősebb vagyontárgyak után, az állam harmincöt százalékra rátette a kezét. A Calment családban egymást érték a halálesetek, röviddel előtte az apa, majd az anyós halt meg. Az anya halálával anyagi megsemmisülés várt volna a lányra, aki e nyomás hatására menekült a személycserébe. Napok óta erről beszélnek a Camargue vidék fővárosának is számító Arles-ban is. Mit derített ki a francia média? Arles ma is kisváros 55 ezer lakossal. A harmincas években aligha voltak többen harmincezernél. Itt valóban mindenki ismert mindenkit. Jeanne egész életét itt élte le. Ráadásul nem valami kültelki lakás mélyén, hanem „reflektorfényben”, ugyanis kereskedőcsaládba született, amely a város burzsoáziájának a tagja volt. Az arles-iak ezért tartják elképzelhetetlennek a személycserét, ugyanis egy egész városnak kellett volna tevékenyen közreműködnie az „összeesküvésben”. Hogy megsegítsék a szorult anyagi helyzetbe került Yvonne-t, akinek, ha tisztességesen befizeti az adót, akkor is több pénze maradt volna, mint jó pár arles-inak... Talán az oroszok is érezték, hogy ez a vádpont jócskán inog, ezért a régi fényképek tanulmányozásába mélyedtek. Az orosz tudósok a bizonyítékok között tartják számon azokat a különbségeket, amelyeket tapasztaltak a fej, a fül, az orr, a nyak formájában, de ők is hozzáfűzik, hogy ezt talán az életkor múlása is okozhatja, mindenesetre tudományos vizsgálatra van szükség. A beszámolók szerint Jeanne Calment memóriája alig kopott az évek folyamán, általános demenciának nyoma sem volt. Egy interjúban megkérdezték, hogy minek tulajdonítja hoszszú életét. „Elfeledkezett rólam az Isten" - ez volt tréfás válasza. Érdekes, hogy a századik születésnapjáról nem adtak hírt. Erre talán magyarázat lehet, hogy Dél-Franciaországban élnek a legnagyobb számban a száz év felettiek, erre talán nem is olyan nagy esemény ez. A lapok megkeresték Jean-Motrie Robine-t is, aki demográfusként és gerontológusként a Guinness-rekordok kiadójának megbízásából eljárt az ügyben, hogy hitelesítsék az új életkor-világrekordot. Semmilyen szabálytalanságot nem tapasztalt - állította jelenleg is -, minden hivatalos, okmány rendben volt. Az orosz kutatók viszont ráakadtak egy korábbi írásra. Jean-Pierre Daniel 1997-ben megjelent könyvében megemlít egy társadalombiztosítási ellenőrt, akiben megfogalmazódott a lány és anyja közötti személyazonosság-csere, mégpedig az aláírások eltéréséből következtethetett erre. Mi lehetett az oroszok szándéka? Ne vegyük el tőlük az igazság kiderítésének vágyát. Aztán itt van a publicitással járó ingyenreklám, amely úgy látszik, a nemzetközi tudományos életben is dívik: mondj egy nagyot, és a te neved forog majd - lehet, hogy csak pár napig - a megjegyzendők közt. Jurij Dejgin közelmúltban indult moszkvai gerontológiai vállalkozásának sem ártott ez a „világhír”. A kilencvenes évek közepén, amikor Jeanne Calment a 120. életévét ünnepelte, tömegével jelentek meg a cikkek, tudományos esszék, amelyek szerint az orvostudomány általános elterjedésével, állandó fejlődésével, korszerűbbé válásával egyre inkább kitolódik az emberi életkor határa. Voltak olyan bátor kutatók, akik azt jósolták, hogy száz éven belül 150, sőt kétszáz évet fog élni a legidősebb földlakó. Az orvostudomány mindenre képes lesz: megjavítja, helyettesíti, cseréli azt a szervet, amely roszszul működik, így elérhető a matuzsálemi kor. Aztán pár éve ennek szögesen ellentmondó meglátások láttak napvilágot. Úgy vélték, hogy az ember által elérhető maximális kor növekedésének biológiai akadályai vannak: a sejtek öregedése. Az ő elméletükben a 115. év tájékán húzták meg a felső határt. A 7600 millió ember közt vannak olyan szerencsések, akiknek telitalálatuk van az életlottón, olyan génállományt kaptak, amely kivételesen hosszú életre jogosítja fel őket. Ők a kivételek, mint Jeanne Calment vagy az olasz Emma Morano, aki két éve, 117 évesen hunyt el. Nyilvánvaló, hogy az orosz kutatók ezt a tábort erősítik, amely szerint véges az emberi lét határa. Időről időre érkeznek olyan hírek, hogy az öregekben gazdag területeken - például Japánban, Grúzia egyes falvaiban vagy Szardínia szigetén - még náluk is jóval tovább élnek. Egy indonéziai férfiről úgy tartják, hogy 145 éves, egy brazilról meg azt állítják, hogy 1884- ben született, tehát már túl van a 134. születésnapján. Ezek azonban elismert hivatalos dokumentumokkal nem erősíthetők meg. A születéskor várható általános élettartam viszont továbbra is nő. Az e téren vezető országokban bőven nyolcvan év fölött van ez a szám. A tudósok szerint ez a mutató a 2030-as évekre meghaladhatja a kilencven évet. Ez még a gazdag országok társadalombiztosítását is hihetetlen módon megterheli, és katasztrófát jósol a nyugdíjbiztosításban. Amit mindenki tud, az emberiség mégsem foglalkozik ezzel a lényeges kérdéssel, helyette csip-csup témákon vitatkozik. Közben meg elszántan keresik a hosszú élet titkát. A génállományon kívül ebben szerepe van a környezetnek, ahol élünk, a stresszmentes életnek, a tápláléknak, amelyet naponta magunkhoz veszünk. Skócia legidősebb aszszonya például fontosnak tartja, hogy emberekkel a lehető legkevesebbet érintkezzen. Mások meg épp a társas kapcsolatra hívják fel a figyelmet, szerintük az meghosszabbítja az életet. Az élők sorából 116 évesen távozott amerikai Susannah Mushatt Jones reggelire mindennap baconös rántottát evett, amelyet dzsússzal öblített le. A francia idős hölgy, Jeanne Calment nem szolgált ilyen megszívlelendő tanácsokkal, egy interjúban elárulta, hogy 115 éves koráig mindennap elszívott két cigarettát. Utána meg átállt az „alkoholisták” közé, naponta benyakalt egy pohár portóit. Egy indonéziai férfiről úgy tartják, hogy 145 éves, egy brazilról meg azt állítják, hogy 1884- ben született, tehát már túl van a 134. születésnapján. A 120 éves Jeanne Calment-t üdvözlik arles-i otthonában 1995-ben. „Elfeledkezett rólam az Isten" Fotó: Reuters 2019. január 12., szombat ADATGYŰJTÉS - „Ijesztő: olyan, mintha személyesen követne valaki" Spagetticsík J.O. Amikor Edward Snowden 2013-ban nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik a hétköznapi emberek mobilhívásait és internetes tevékenységét, óriási botrány robbant ki a személyiségi jogok és az adatvédelem kontra nemzetbiztonság mezsgyéjén. A The Washington Post megírta, hogy 2013-ban a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) napi ötmilliárd telefonhelyszín-meghatározást végzett a terrorista sejtek kiszűrésére. Snowden kapcsán a mai napig nem tisztázott, vajon hősnek vagy hazaárulónak kell-e tekinteni, de a megfigyeléseket illetően védhető a vélemény, hogy a nemzetbiztonságnak szüksége van a földrajzi tartózkodást meghatározó helyadatokra, és ez esetben a személyiségi jogok feláldozhatók millió ember testi épségének védelmében. Azonban a puszta üzleti érdekek már nehezen alapozzák meg ugyanezt. A telefonos applikációk először térképészeti szempontok, a szolgáltatások könnyebb összekötése miatt kezdték el gyűjteni a felhasználók helyadatait, ám hamarosan áttértek a „személyre szabott élmény” és a „szolgáltatás javítása” címszavakra. Mára minden okostelefon-használó tudja, hogy számos applikáció nem is működne helyadatok nélkül, azonban kevesen vannak tisztában azzal, hogy hány alkalmazás pontosan milyen gyakran gyűjt rólunk információt. Az amerikai mobilanalízissel foglalkozó cég, a MightySignal szerint 2018-ban az Androiddal működő telefonokban 1200 applikáció gyűjtötte a helyadatokat és adta tovább, míg az Apple operációs rendszerében ez a szám csak 200 volt. A francia kutatóintézet, az Exodus Privacy és a Yale Egyetem személyiségi jogokat kutató csoportja úgy találta, hogy az Android-applikációk háromnegyede adja tovább legalább egy cégnek a helyadatokat, köztük számos, a Google Play Store-ból legtöbbször letöltött alkalmazás (például Tinder, Spotify, Uber és számos időjárás-előrejelző applikáció, köztük az egyik legnépszerűbb, a Weather Channel). Ezek alapján feltérképezhető, hogy az illető hol lakik, hol dolgozik, mit szeret csinálni szabadidejében, van-e hobbija, jár-e rendszeresen valamilyen orvosi kezelésre és így tovább. A kritikusok szerint éppen ezért az orwelli 1984 nem is disztópikus jövő, hanem a 2010-es évek valósága. Ahogy Ron Wyden, Oregon szenátora fogalmazott: „A helyadatok az emberek életének legintimebb részleteit fedhetik fel, hogy volt-e va