Magyar Idők, 2019. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-12 / 10. szám

IQ LUGAS TUDOMÁNY - Csalással kiáltották ki a világ legidősebb emberét? Életlettó A dél-franciaországi Arles temetőjében márványtömb hirdeti, hogy itt nyugszik az emberiség leg­többet élt asszonya, Jeanne Calment, aki 1997-ben, 122 éves korában halt meg Ki hitte volna, hogy halála után huszonkét évvel a média újból az ő nevétől lesz hangos? Orosz kutatók előálltak azzal, hogy csalásra bukkantak Calment asszony korának meghatározásakor. Pósa Tibor T­avaly decemberben robbant a bom­ba. Jurij Dejgin, egy öregedéssel fog­lalkozó orosz vállalkozás vezetője és két társa a J’Accuse! (Vádolom!) - Émile Zola Dreyfus-perről írt vezércikkére utaló - honla­pon közzétették gyanújukat, amely szerint trük­­köztek az emberiség doyenje korával. A kutatók megkérdőjelezték Jeanne Calment korát. Ez az­tán a „villámgyorsan terjedő hírek” közé került, napok alatt több tízezer internetezőből váltott ki hozzászólásokat. Érthető is, hiszen külföld­ről érte támadás Franciaország hajdani „büsz­keségét”, a hivatalos papírok által bizonyítottan legtöbbet élt asszony emlékét. Mit állítanak az oroszok? Már hónapokkal ezelőtt feltették egy angol nyelvű tudományos honlapra, a ResearchGate-re nyomozásuk követ­keztetéseit, ám az az írás közel sem talált olyan hatalmas visszhangra, mint a francia változat. A moszkvai kutatók 17 „vádpontban” összegzik állításukat. Szerintük a csalás nem is huszon­két évvel ezelőtt, hanem az 1930-as évek köze­pén történt. Talán csak azt lehet felróni a fran­cia hatóságoknak, hogy Calment halálakor nem ellenőrizték a meglévő papírokat. Az orosz tu­dósok szerint a megtévesztésre 1934-ben került sor. Ekkor Jeanne 59 éves, míg lánya, Yvonne 36 esztendős volt. A hivatalos változat szerint Yvonne ebben az évben tüdőgyulladás követ­keztében elhunyt. Az orosz tudósok viszont azt állítják, hogy Jeanne, az anya halt meg, Yvonne felvette anyja személyazonosságát, és a helyébe lépett. A lány maga is szép kort élt meg, hiszen 1997-ben - az oroszok szerint - kilencvenki­lenc évesen halt meg, csak ehhez még hozzászá­molták az anyai részt, ugyanis Jeanne 23 évesen szülte meg Yvonne-t. Két ember életéből így ki is jön a világrekord. De miért vetemedett volna Yvonne arra, hogy anyja személyiségébe bújjon? A trojka szerint a válasz egyszerű. Akkoriban irdatlan örökösödési adót kellett fizetni a jelentősebb vagyontárgyak után, az állam harmincöt százalékra rátette a ke­zét. A Calment családban egymást érték a ha­lálesetek, röviddel előtte az apa, majd az anyós halt meg. Az anya halálával anyagi megsemmi­sülés várt volna a lányra, aki e nyomás hatásá­ra menekült a személycserébe. Napok óta erről beszélnek a Camargue vidék fővárosának is számító Arles-ban is. Mit derí­tett ki a francia média? Arles ma is kisváros 55 ezer lakossal. A harmincas években aligha vol­tak többen harmincezernél. Itt valóban mindenki ismert mindenkit. Jeanne egész életét itt élte le. Ráadásul nem valami kültelki lakás mélyén, ha­nem „reflektorfényben”, ugyanis kereskedőcsa­ládba született, amely a város burzsoáziájának a tagja volt. Az arles-iak ezért tartják elképzel­hetetlennek a személycserét, ugyanis egy egész városnak kellett volna tevékenyen közreműködnie az „összeesküvés­ben”. Hogy megsegítsék a szorult anyagi helyzetbe került Yvonne-t, akinek, ha tisztességesen befizeti az adót, akkor is több pénze ma­radt volna, mint jó pár arles-inak... Talán az oroszok is érezték, hogy ez a vádpont jócskán inog, ezért a régi fényképek tanulmányozásába mélyedtek. Az orosz tudósok a bi­zonyítékok között tartják számon azokat a különbségeket, amelyeket tapasztaltak a fej, a fül, az orr, a nyak formájában, de ők is hoz­záfűzik, hogy ezt talán az életkor múlása is okoz­hatja, mindenesetre tudományos vizsgálatra van szükség. A beszámolók szerint Jeanne Calment memóriája alig kopott az évek folyamán, általá­nos demenciának nyoma sem volt. Egy interjú­ban megkérdezték, hogy minek tulajdonítja hosz­­szú életét. „Elfeledkezett rólam az Isten" - ez volt tréfás válasza. Érdekes, hogy a századik születésnapjáról nem adtak hírt. Erre talán magyarázat lehet, hogy Dél-Franciaországban élnek a legnagyobb szám­ban a száz év felettiek, erre talán nem is olyan nagy esemény ez. A lapok megkeresték Jean-Mot­­rie Robine-t is, aki demográfus­ként és gerontológusként a Guin­­ness-rekordok kiadójának meg­bízásából eljárt az ügyben, hogy hitelesítsék az új életkor-világre­kordot. Semmilyen szabálytalan­ságot nem tapasztalt - állította jelenleg is -, minden hivatalos, okmány rendben volt. Az orosz kutatók viszont ráakadtak egy korábbi írásra. Jean-Pierre Daniel 1997-ben megjelent könyvé­ben megemlít egy társadalombiztosítási ellenőrt, akiben megfogalmazódott a lány és anyja közöt­ti személyazonosság-csere, mégpedig az aláírá­sok eltéréséből következtethetett erre. Mi lehetett az oroszok szándéka? Ne vegyük el tőlük az igazság kiderítésének vágyát. Aztán itt van a publicitással járó ingyenreklám, amely úgy látszik, a nemzetközi tudományos életben is dívik: mondj egy nagyot, és a te neved forog majd - lehet, hogy csak pár napig - a megjegy­zendők közt. Jurij Dejgin közelmúltban indult moszkvai gerontológiai vállalkozásának sem ár­tott ez a „világhír”. A kilencvenes évek közepén, amikor Jeanne Calment a 120. életévét ünnepel­te, tömegével jelentek meg a cikkek, tudományos esszék, amelyek szerint az orvostudomány álta­lános elterjedésével, állandó fejlődésével, korsze­rűbbé válásával egyre inkább kitolódik az em­beri életkor határa. Voltak olyan bátor kutatók, akik azt jósolták, hogy száz éven belül 150, sőt kétszáz évet fog élni a legidősebb földlakó. Az orvostudomány mindenre képes lesz: megjavít­ja, helyettesíti, cseréli azt a szervet, amely rosz­­szul működik, így elérhető a matuzsálemi kor. Aztán pár éve ennek szögesen ellentmondó meglátások láttak napvilágot. Úgy vélték, hogy az ember által elérhető maximális kor növeke­désének biológiai akadályai vannak: a sejtek öre­gedése. Az ő elméletükben a 115. év tájékán húz­ták meg a felső határt. A 7600 millió ember közt vannak olyan szerencsések, akiknek telitalála­tuk van az életlottón, olyan génállományt kap­tak, amely kivételesen hosszú életre jogosítja fel őket. Ők a kivételek, mint Jeanne Calment vagy az olasz Emma Morano, aki két éve, 117 évesen hunyt el. Nyilvánvaló, hogy az orosz kutatók ezt a tábort erősítik, amely szerint véges az embe­ri lét határa. Időről időre érkeznek olyan hírek, hogy az öregekben gazdag területeken - példá­ul Japánban, Grúzia egyes falvaiban vagy Szar­dínia szigetén - még náluk is jóval tovább él­nek. Egy indonéziai férfiről úgy tartják, hogy 145 éves, egy brazilról meg azt állítják, hogy 1884- ben született, tehát már túl van a 134. születés­napján. Ezek azonban elismert hivatalos doku­mentumokkal nem erősíthetők meg. A születéskor várható általános élettartam viszont továbbra is nő. Az e téren vezető orszá­gokban bőven nyolcvan év fölött van ez a szám. A tudósok szerint ez a mutató a 2030-as évek­re meghaladhatja a kilencven évet. Ez még a gazdag országok társadalombiztosítását is hi­hetetlen módon megterheli, és katasztrófát jó­sol a nyugdíjbiztosításban. Amit mindenki tud, az emberiség mégsem foglalkozik ezzel a lénye­ges kérdéssel, helyette csip-csup témákon vitat­kozik. Közben meg elszántan keresik a hosszú élet titkát. A génállományon kívül ebben sze­repe van a környezetnek, ahol élünk, a stressz­mentes életnek, a tápláléknak, amelyet napon­ta magunkhoz veszünk. Skócia legidősebb asz­­szonya például fontosnak tartja, hogy emberek­kel a lehető legkevesebbet érintkezzen. Mások meg épp a társas kapcsolatra hívják fel a figyel­met, szerintük az meghosszabbítja az életet. Az élők sorából 116 évesen távozott amerikai Susannah Mushatt Jones reggelire mindennap baconös rántottát evett, amelyet dzsússzal öb­lített le. A francia idős hölgy, Jeanne Calment nem szolgált ilyen megszívlelendő tanácsok­kal, egy interjúban elárulta, hogy 115 éves ko­ráig mindennap elszívott két cigarettát. Utána meg átállt az „alkoholisták” közé, naponta be­­nyakalt egy pohár portóit. Egy indonéziai férfiről úgy tartják, hogy 145 éves, egy brazilról meg azt állítják, hogy 1884- ben született, tehát már túl van a 134. születésnapj­án. A 120 éves Jeanne Calment-t üdvözlik arles-i otthonában 1995-ben. „Elfeledkezett rólam az Isten" Fotó: Reuters 2019. január 12., szombat ADATGYŰJTÉS - „Ijesztő: olyan, mintha személyesen követne valaki" Spagetticsík J.O. A­mikor Edward Snowden 2013-ban nyil­vánosságra hozta, hogy az amerikai tit­kosszolgálatok széles körben figyelik a hétköznapi emberek mobilhívásait és internetes tevékenységét, óriási botrány robbant ki a szemé­lyiségi jogok és az adatvédelem kontra nemzetbiz­tonság mezsgyéjén. A The Washington Post meg­írta, hogy 2013-ban a Nemzetbiztonsági Ügynök­ség (NSA) napi ötmilliárd telefonhelyszín-meg­­határozást végzett a terrorista sejtek kiszűrésé­re. Snowden kapcsán a mai napig nem tisztázott, vajon hősnek vagy hazaárulónak kell-e tekinte­ni, de a megfigyeléseket illetően védhető a véle­mény, hogy a nemzetbiztonságnak szüksége van a földrajzi tartózkodást meghatározó helyadatokra, és ez esetben a személyiségi jogok feláldozhatók millió ember testi épségének védelmében. Azon­ban a puszta üzleti érdekek már nehezen alapoz­zák meg ugyanezt. A telefonos applikációk először térképészeti szempontok, a szolgáltatások könnyebb összekö­tése miatt kezdték el gyűjteni a felhasználók hely­adatait, ám hamarosan áttértek a „személyre sza­bott élmény” és a „szolgáltatás javítása” címsza­vakra. Mára minden okostelefon-használó tud­ja, hogy számos applikáció nem is működne he­lyadatok nélkül, azonban kevesen vannak tisztá­ban azzal, hogy hány alkalmazás pontosan mi­lyen gyakran gyűjt rólunk információt. Az amerikai mobilanalízissel foglalkozó cég, a MightySignal szerint 2018-ban az Androiddal működő telefonokban 1200 applikáció gyűjtöt­te a helyadatokat és adta tovább, míg az Apple operációs rendszerében ez a szám csak 200 volt. A francia kutatóintézet, az Exodus Privacy és a Yale Egyetem személyiségi jogokat kutató csoport­ja úgy találta, hogy az Android-applikációk há­romnegyede adja tovább legalább egy cégnek a he­lyadatokat, köztük számos, a Google Play Store-ból legtöbbször letöltött alkalmazás (például Tinder, Spotify, Uber és számos időjárás-előrejelző appli­káció, köztük az egyik legnépszerűbb, a Weather Channel). Ezek alapján feltérképezhető, hogy az illető hol lakik, hol dolgozik, mit szeret csinál­ni szabadidejében, van-e hobbija, jár-e rendsze­resen valamilyen orvosi kezelésre és így tovább. A kritikusok szerint éppen ezért az orwelli 1984 nem is disztópikus jövő, hanem a 2010-es évek valósága. Ahogy Ron Wyden, Oregon szenátora fogalmazott: „A helyadatok az emberek életének legintimebb részleteit fedhetik fel, hogy volt-e va­

Next