Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 1. szám

IP Í/-A-/ Ära: 1 forint • IFJÚSÁGI HETILAP • 1957. Január 5. I. évfolyam SZÁM KÖSZÖNTŐ A mikor elült a vihar, vagy még el sem ült teljesen, csak csendesedett valamit, úgy kezdtünk újra élni, hogy körülnéztünk, s rokonainkat, barátainkat, is­merőseinket kerestük, mi történt velük? Élnek-e? Merre vetődtek a nagy há­borgásban? Körüljártuk a várost is, városunkat, isme­rős házakat, útcákat, szép emlékeink tanúit keresve. És ha barátainkkal, ismerő­seinkkel, akikről mit sem tudtunk eddig, újra találko­zunk, végeérhetetlen szinte a beszéd, annyi a kérdezni, s elmondani való. Ilyen, mondani, s kérdez- nivalókkal teli régi ismerős­ként jelentkezünk most mi is újra, remélve, hogy ezt az ismeretséget az olvasó sem tagadja meg majd. Lap-elő­dünk, a Szabad Ifjúság foly­tatói vagyunk kissé, s e ro­konság miatt, úgy érezzük, nem kell pirulnunk. Nehéz időben jelentke­zünk újra, hisz épphogy visszatért az élet, házak és lelkek sebei várnak még gyógyulásra. Országunk olyan most, mint lábadozó, nagybeteg, kinek a járást is újra kell tanulnia. S mi ott akarunk állni a gyógyuló be­teg mellett, támogatni, vi­gyázni első lépéseit. Segíteni akarunk a rommá lett há­zak, a megsérült lelkek fel­építésében, s szerény eszkö­zeinkkel súlyos gazdasági bajaink megszűntetésében. Kemény, sokak számára ke­serves esztendő előtt állunk. Tízezrek csukják be maguk mögött utoljára megszokott, régi munkahelyük ajtaját. Sok baj, sok szomorúság sza­kadt ránk, amellyel szembe kell néznünk, s amely ellen szavakkal semmit sem lehet tenni. De enyhíti a bajt az emberség, s növelheti hideg tűzhelyű családok keserűsé­gét a lélektelenség. Az em­berségért, a lélektelenség ellen mindig szót emelünk majd lapunkban! Sokan tévesztettek utat, sokan — fiatalok különösen — kerültek útvesztőbe. Csa­lódottak, nem akarják hinni az örök törvényt, hogy tél után csak tavasz jöhet, vi­rágfakasztó. Segíteni sze­retnénk majd az útke­resőknek messzebbre lát­ni, s azoknak a fiataloknak, akik jóhiszeműen tévútra kerültek, megtalálni a he­lyes utat. Lapunk, a Magyar Forra­dalmi Ifjúmunkás Szövetség lapjaként indul, így az ifjú­munkások lapja elsősorban. De már most, indulásnál igyekszünk más ifjúsági ré­tegek problémáival is foglal­kozni, s törődni. Szerény eszközeinkkel formálói aka­runk lenni a megújuló ma­gyar életnek. Hirdetői an­nak, hogy igazán független, demokratikus és szocialista Magyarországot akarunk s e célért szembeszállunk min­den olyan törekvéssel — akár hazánkban, akár nem­zetközileg jelentkezzen is —, amely gyengíteni akarja a szocializmus erőit. Azt valljuk — közeli és régmúlt történelmünk egy- aránt ezt igazolja —, hogy if­júsági és országos ügyet nem lehet szétválasztani. Orszá­gos gonddá nő az ifjúság ügye is — s az ország gond­ját az ifjúság is magáénak vallja. E gondolat alapján írjuk és szerkesztjük majd lapunkat. Törekvésünk, hogy igaz és hű krónikásai legyünk éle­tünknek, érdekes, minél több fiatalt és felnőttet is ki­elégítő lapot készítsünk, írásainkkal az olvasót, a né­pet, az országot, a szocializ­mus ügyét akarjuk szolgál­ni. Abban a reményben, hogy e törekvésből hétről hétre több válhat valóra, nyújtjuk át lapunk első szá­mát, s köszöntjük ez alka­lommal, kit új, kit régi isme­rősként, olvasóinkat. Érdekes tervek a fiatalok elhelyezésére: Ifjúsági építkezések Brigádok a téglagyárakban Külföldi munkalehetőség Pénteken délután a Tervhi­vatal. a Szénbányászati és Épí­tésügyi Minisztérium, valamint az ifjúmunkás szövetség kép­viselői rövid megbeszélést tar­tottak. Fontos kérdésekről volt szó: hogyan segíthetnék a fia­talok a szénbányászat talpra- állását, hogyan vehetnének részt az ez évben tervezett tíz­ezer bányászlakás és általában a lakásépítésben? Ezzel párhu­zamosan: hogvan biztosíthat­nánk minél több munkanélkü­livé váló ifjúmunkásnak kere­seti lehetőséget. Az ifjúmunkás szövetség ja­vaslata az volt, hogy a szén­bányákba küldött fiatalok ál­tal termelt szénmennyiséget bocsássák az építőipar rendel­kezésére. így biztosítanák az ifjúsági építkezések anyag- és energiaellátását. A vitában számos elképzelés, lehetőség, reálisnak mutatkozó javaslat hangzott el. A Szénbányászati Miniszté­rium képviselője elmondotta: távolról sem olyan nagy a munkaerőigény a bányászat­ban, amint azt az elmúlt na­pokban az újságok közölték. Ezért nem lenne helyes és szükséges, hogy &. fiatalok ha­talmas tömegekben menjenek a bányákba. Pénteken a cse­peli fiatalok három küldötte állapodott meg a minisztérium­mal, hogy 500 csepeli ifjúmun­kás megy dolgozni a bányák­ba. A továbbiakban szintén ilyen megállapodások alapján történik a fiatalok elhelyezése. Szóbakerült az építőanyag gondja is. Számos lehetőség van ennek megoldására. Ifjú­sági brigádok dolgozhatnának például kő-, homok- és sóder­bányákban. A téglagyárak munkáinak segítésében is szó- bakerülhetnek ifjúsági brigá­dok. Terv csupán, de van józan alapja: a baráti országoktól oly módon is kaphatnánk se­gítséget, hogy a magyar fiata­lok fakitermelésen, palahá­Miért kell félniök ? (3. oldal) FILM - JAZZ (4. oldal) Tarzan győz (6. oldal) Sport - képben, riportban (8. oldal) nyón dolgoznának ott. Sok szó esett a csehszlovák és főleg a lengyel meddőhányóról, ahol tudvalévőén magas kalóriaér­tékű széntonnák mennek veszendőbe munkaerőhiány miatt. Ifjúmunkásaink min­den bizonnyal örömmel vállal­koznának ilyen, néhány hóna­pos munkával egybekötött kül­földi túrára. Ugyanakkor ez az országnak komoly segítséget jelentene szénben, építőanyag­ban. A további tárgyalások folya­mán tisztázódó tervek hazánk gondjainak segítésén túl ismét a munkásifjúság erejét, össze- forrottságát bizonyítanák. Var­júik a támogatást! in a vidifön fiívúllmhítő tfilel&ii - autókra *— Halló!.-.-. Tyű be csinos lankodhat a lány a vidifonban: kendőjét. Arról nem is szólva, vagy ma reggel, édes szivem! — Ejnye, Gyuri, már megint hogy ismét elfelejtett megbo­— Az udvarlással majd rá- rosszul kötötte meg a nyak- rotválkozni. _________________ é rsz délután, amikor találko­zunk. Most inkább azt mondd meg gyorsan, minden rend- ben-e a kocsin, mert fél óra múlva jelentést kell tennem. A leány a taxivállalat köz­pontjában ült a menetirányító kapcsolóasztal előtt, a fiú har­minc kilométerrel távolabb, a szomszédos városban, kocsija volánjánál. Hallották és lát­ták is egymást. S ezt a be­szélgetést nem a jövőből les­tük ki. Megtörtént! Már az is nagy szó, hogy a száguldó kocsiról beszélni le­het, távoli telefonállomásokkal,- éspedig nemcsak lakással vagy irodával, hanem akár egy má­sik kocsival is. Még a rádió korszakában is nagy vívmány ez, mert a kapcsolás és a za­vartalan összeköttetés biztosí­tása nem kis technikai fel­adatok megoldását tette szük­ségessé. De most már a tele­fonálók láthatják is egymást, s a telefon és a televízió össze­házasítása még nehezebb fel­adat elé állította a techniku­sokat. Végül is megszületett a vidifon, a távolbalátó-távbeszé­lő, amelynek kipróbálására a múlt hónapokban került sor Amerikában. A kísérletek teljes mérték­ben beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket. Néhány év múlva aztán már így méltat Egyetemi autonómia? Milyen lesz a gyakorlatban? Az MTI munkatársa felke­reste Király Kálmánt, az Egészségügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjét és tájékozta­tást kért az orvos-egyetemeket érintő több kérdésről. Király Kálmán a következő felvilágo­sítást adta; — Az orvos-egyetemeken ja­nuárban tovább folytatódik az oktatás. A tanítás minden egyetemen más és más idő­pontban kezdődik. — Az autonómiával össze­függő problémákat az orvos- egyetemeken széles körben megvitatják. — Az elgondolások szerint továbbra is a minisztérium ha­táskörébe tartozik az egyetemi tanári kinevezések, a válasz­tott egyetemi vezetők jóvá­hagyása. s azoknak a Ikövetel­ményeknek megállapítása, mi­lyen vizsgák letétele szükséges ahhoz, hogy valaki orvos, il­letve gyógyszerész legyen. Az egyetemi autonómia azt jelentené mindenekelőtt, hogy megszűnnék a minisztérium, beleszólása kisebb személyi kérdésekbe. Az egyetemi taná­rokat a karúk kijelölése alap­ján nevezik ki. Szabadon ál­lapítják meg az egyetemi úkta- tás tartalmát, az előadás mód­ját, az egyetemi felvételek rendjét. A felvételi kereteiket az egyetemek maguk szabnák meg a férőhelyek figyelembe­vételével. — Ismeretes az egyetemisták túlterhelése — folytatta nyi­latkozatát Király Kálmán. — Ez abból adódott, hogy túlsá­gosan súk volt a vizsga. Ezek számának csökkentésével a túlterhelésen már az idén si­kerül változtatni. Ha valaki ösztöndíjat akar, ennek érde­kében le kell tennie bizonyos számú kollokviumot. Az el­mondottakkal foglalkozik majd behatóan a rövidesen sorráke­rülő rektori-dékáni értekezlet — fejezte be tájékoztatóját Király Kálmán. Az atyai pofon elől menjünk cowboynak! Három kisfiú disszidálni készült Az utasok három iz­gatott „fiatalember­re” figyeltek fel ja­nuár 3-án délután két óra tájt az érdi vasút- állomáson. A három fiatalember életkora — úgy rápiliantásra — összesen lehetett vagy 25—30 év. A gye­rekeknél apró csoma­gocska volt és izgatott viselkedésük arra mu­tatott : nagy utazásra készülnek. A vasútál­lomáson feltűnt; az eevik utasnak, hogy a gyerekek felnőtt kísé­ret nélkü] készülnek utazni. Az utas, aki­nek ugyancsak van­nak gyermekei, a rend kedvéért felhívta a rendőr figyelmét a kisfiúkra. A rendőrjárőr az ál­lomásról bekísérte a három fiút az őrsre, hogy megtudják ki­csodák, hová készül­nek. A tizenegy éves K. Attila és V. István, valamint, a tíz éves P. István elbeszéléséből kalandos útiterv bon­takozott ki. K. Attila, aki látha­tólag a társaság vezé­re volt, először azzal-a—mesével----próbálta „ meggyőzni“ a rend­őröket, hogy a soproni nagymamájához ké­szültek. A másik két fiú elbeszéléséből azonban hamarosan kiderült, hogy K. At­tilának nincs is nagy­mamája Sopronban és Ausztriába készültek. Kiderült hoey K. At­tila Dél-Amerikában lakó nagybátyja volt a végcél. Úgy gondol­ták, majd ott letele­pednek és mivel Dél- Amerikában nagy szükség van ilyen „erős“ fiatalemberek­re, majd ott felcsap­nák cowboynak. — Miből akartátok fedezni a költségeket? — merült fel a kérdés a kihallgatást végző rendőrtisztben. K. At­tila 2100 forintot hú­zott elő a zsebéből. Ebből csak futja! Hát persze, hogy futja, nyugtatja meg a rend­őrtiszt, de honnan ke­rült hozzátok ez ások pénz? — ó. ez könnyű ke­reset volt — tréfált Attila. — Benyúltam apuka szekrényébe és onnan kerestem elő. A gyerekek ha­mar megbarátkoztak a rendőrökkel és el­mondták, hogy egyi­kük apja sütőipari vállalatnál dolgozik, a másik apja segédmun­kás. A kis P. Pista vi­szont azt sem tudta, mivel foglalkozik édes­apja. — Ha már ilyen jó­ban völgyünk, áruljá­tok el azt is, miért akartatok elmenni hazulról — kérdezték végül a rendőrök. Hát... nem lehet bírni a „rossz“ szü­lőkkel. Tessék elkép­zelni, hogy a fegyve­res harcok idején több­ször is megverték a fiúkat csak azért, mert ki mertek menni a pincéből az utcára! Hát lehet ezt kibírni? lit I1LI1CS Uras ls.ívit* mint disszidálni. El­végre egy dél-ameri­kai cowboyt, akinek colt is fityeg az olda­lán, mégsem mer meg­pofozni a papája. A fiúkat könnyen sikerült lebeszélni a cowboyságról, mert a rendörbaj társak meg­ígérték nekik, hogy felveszik őket kisrend- őmek. Kiderült: ez is van olyan vonzó, mint a cowboyság Dél- Amerikában. A gyerekeket még aznap este nyolc óra­kor elvitték a Pest me- gvei gyermekvédelmi osztályra és mire e sorok megjelennek, már otthon vannak — néhány kellemetlen, de hasznos szülői po­fon kíséretében. Dr. Szegő Tamás Beszélgetés Kónya Albertiéi a tanév indulásáról a várható létszámcsökkenésről a sebesültek tanulási lehetőségeiről Lapúnk munkatársa fel­kereste Kónya Albertet, az Oktatásügyi Minisztérium megbízott vezetőjét, hogy meg­kérdezze: mikor kezdődik a ta­nítás egyetemeinken? — Az eddigi tervek szerint mintegy tíz nap múlva, ja­nuár 14. körül megkezdjük a tanítást. A pontos időpontot az egyetemek külön-kü’.ön közük majd a sajtóban és a rádióiban. Szerintem január közepén már elengedhetetlenül szükséges, hogy elkezdődjék a zavartalan tanítás. >— Milyen akadálya van ennek? — Jelenleg: helyenként * széngondok. De ha január kö­zepén most már mindenképpen megindul az oktatás az egye­temeken, és nem lesznek zavaró körülmények az okta­tásban, akkor bizonyos, hogy nem kerül sor a tanulmányi év meghosszabbítására. Egyes szakonként számo’unk csak ki­sebbmérvű hosszabbításokkal. — De az oktatás megindu’á- sa azért nem olyan egyszerű. A szenvedélyek esetleges új­bóli felszítása is olyan ténye­ző. amellyel számolni kell. Meggyőződésem azonban, hogy egyetemi ifjúságunk zöme tisz­tán látja, miről van szó és tanulni akar. De ez rend és fe­gyelem nélkül nem megy. Az egyetemi ifjúság érdeke is. hogy akadá'ymentes legyen az oktatás, mert így elkerülhető­vé váük a tanulmányi év meg­hosszabbítása. •— Az októberi eseménye­ket, valamint a disszidálást, figyelembevéve milyen lét­számcsökkenés várható egyetemeinken? — Erre pontos választ ter­mészetesen csak a tanulás megkezdése után adhatunk, tehát országos adataink erre vonatkozóan még nincsenek. Hozzávetőleges becslések sze­rint az egyetemi tanulóifjúság létszámának csökkenése orszá­gosan nem éri el a tíz száza­lékot. — FolytathatjáSc kiesés nélkül tanulmányaikat azok a fiatal egyetemisták, akik az októberi események so­rán megsebesültek? — Azok a sebesült egyete­misták, akik még ápolásra szorulnak, s ezért egyelőre nem vehetnek részt a tanulás­ban, felépülésük után jelent­kezzenek egyetemükön. Mi le­hetővé kívánjuk tenni (jegy­zetellátással stb.), hogy pótol­hassák e:mafadásukat. •— Számos őrizetbevétel­ről hallottunk az egyete­misták köréből. Mi a hely­zet ezzel kapcsolatban? — Kétségtelen, hogy a za­varta'an tanulás egyik felté­tele, amit egyetemistáink is követelnek, a személyes biz­tonság az egyetemeken. A le­tartóztatottak zöme már sza­badlábra került. A veszprémi egyetemen például számos fiatalt vettek őrizetbe, kará­csony első napjaiban azonban valamennyi szabadlábra ke- rü’t. Természetesen ez nem jelenti azt, hegy a továbbiak­ban is áPamebenes cselekede­tekért nem kerül majd sor letartóztatásokra. *:<.Y BEMH1H CÁFOLATA: Mi lesz az ipari tanulókkal? Budapesten, az ipari tanulók körében több helyütt az » hír terjedt el, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel a harmadéves tanulókat néhány héten belül — még az iskolaév lejárta előtt — soronkívül felszabadítják és el­bocsátják. E hírek nagy nyugtalanságot váltottak ki az ipari tanulók körében. Az MTH illetékes szerveitől nyert tájékoz­tatás alapján közölhetjük: a fenti hír minden alapot nélkülöz, közönséges rémhír. Az MTH-t a közeljövőben átszervezik, apparátusát csök­kentik, de ez nem érinti a harmadéves ipari tanulókat, akik szakmunkás-vizsgájukat az eredetileg előírt időben, nyáron, a tanulmányi év végén teszik le. Szó van arról, hogy az MTH a jövőben csak az ipari tanuló képzéssel foglalkozik. A fiatal szakmunkások elhelyezése nem tartozik majd hatáskörébe. MELYIK TETSZIK? wmmmm mm ^ n° csinos, a kocsi praktikus. A kettő együtt meghódította a francia autókiállf- tás közönségét. Karolina, az egykori „Miss Franciaország” mutatja be az egyik cég a-’tájá.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék