Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-13 / 15. szám

film. Színház film, színház művészet — és mi lett a vége ? Brigitte Bardot, a fiatal francia film­­színésznő a szerencse kegyeit élvezi: új filmjének római bemutatóját — hosz­­szas viták után — mégis engedélyezte az olasz cenzúra. Pedig maga XII. Pius emelte fel tiltakozó szavát ellene — úgy látszik, azonban, hogy a szépség hatal­ma már hatalmasabb a pápai hatalom­­nál. CHAPLIN bosszút állt Amerikán E­gy londoni magánlakás­ban Charlie Chaplin be­mutatta új filmjét, amely az „Egy király New Yorkban" cí­met viseli, s amelyről évek óta beszélnek szerte a világon, anélkül, hogy valaki is bizo­nyosat tudhatott volna róla. Charlie először 1952 őszén tett említést új filmjéről, az angliai Southamptonban. Né­hány órája érkezett csak a Queen Elisabeth fedélzetén, ahol nem sokkal az indulás után értesült Truman elnök igazságügyminisztere, James P. Mac­Granery döntéséről: ha vissza akarna térni az Egye­sült Államokba, a bevándorlá­si szervek nyomban internál­ják. A milliós példányszám­ban megjelenő amerikai lapok örömmel helyeselték a dön­tést, mivel — szerintük — „Chaplin a filmjeivel már fél százada rombolja az amerikai erkölcsöket.” Aki azonban jól ismeri ezeket az erkölcsöket és józanul figyeli az eseménye­ket, jól tudta, hogy a „Mac Granery-bomba” az amerika­­ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság szigorú parancsára robbant, hogy megsemmisítse a szabadság és az emberi ha­ladás eszméit valló művészt, a legnagyobb élő filmszínészt. Charlie-t nem ölte meg ez a robbanás. Európa földjére lép­ve, Southamptonban vidáman beszélgetett az újságírókkal, zongorázott, énekelt, eltáncol­ta híres cipő-táncát, majd ter­vezett filmjének ötletéről me­sélt: — Egy volt deportált, aki csa­k nemrég szabadult a gyűj­tőtáborból, elvesztette emléke­zetét és nehezen tud beszélni. Megérkezik New Yorkba. A bevándorlási hivatal emberei keresztkérdések­kel halmozzák el: „Tán meg akarja dönteni az Egyesült Államok kormá­nyát? vagy meggyilkolni a köztársasági elnököt?” A sze­rencsétlennek mindenre csak egyetlen válasza van: a halál­tábor megkínzott menekültjei­nek tragikus sikolya... Ez volt új filmjének első el­képzelése, az első variáció, amelynek nyomán tovább ha­ladhatott. Charlie gondosan ér­ni hagyta tervét. Kevés látoga­tót fogadott, gyakran becsukó­dott svájci villájának kapuja. Zavartalanul dolgozott Por­­sier-sur-Vevey-ben, minden nap írt valamit forgatóköny­vén s ilyenkor senkit nem en­gedett közelébe, még titkárnő­jét sem, egyedül csak a fele­sége, a fiatal és bájos Oona asszony ismerte a film történe­tét s adhatott hozzá tanácso­kat. Aztán 1955 utolsó hetei­ben elkészült a forgatókönyv, de Charlie még ekkor is leg­feljebb csak munkamódszeré­ről adott interjút. — Néha zsákutcába kerül­tem — mondotta a riporterek­nek — és tudtam, itt csak egy segíthet, ha jól kibeszélgetem magamat. Ilyenkor aztán el­zártam a kéziratot és vártam, amíg érzéseim megnyugodtak. A film forgatását London­ban kezdte el, majd Párizsban folytatta. Ismét a felvevőgép előtt állt, kék szemének jósá­gos tekintetével, sűrű, hófehér hajával, maszk nélkül. To­vábbra is pihenni hagyta régi keménykalapját, akkurátus sé­tapálcáját, ormótlan cipőit. S közben kiszivárogtak a hírek s a világsajtó megírta (amit Charlie ugyan már Porsier­­sur-Vevey-i lakásán legköze­lebbi barátai előtt is többször emlegetett), hogy az ,,Egy ki­rály New Yorkban” hőse egy király, aki azért csalódik, mert az atomenergiát nem szeretné háborús célokra felhasználni. Uralkodóval cserélte fel a de­portáltat Svájc, ahol a szám­kivetett művésznek alkalma volt bukott királyokkal talál­koznia. Most pedig egy londoni ma­gánlakásban befűzték a ve­tí­tő­gépbe az új Chaplin-filmet s a baráti társaság, együtt a nagy művésszel, meghatottan nézhette a vásznon újra meg­jelenő Charl­et-t. A nagyjelen­tőségű házibemutatón egy-két külföldi filmszakember, Dawn Adamms, a női főszereplő, George Périnal, az operatőr, Roberto Rossellini, a „Róma nyílt város" világhírű rende­zője vett részt, ők mesélték el a film történetét, ami röviden a következőkben foglalható össze: II. Egor Shaddow, Esztrovia ki­rálya kénytelen megválni feleségé­től is, trónjától is, mert az atom­energiát kizárólag békés célokra hajlandó fordítani. New York-ban ujjongva fogadják a száműzött uralkodót, mindenki igyekszik fel­használni a maga üzleteire. A csinos Ann-nak (Dawn Adamms) sikerül rábeszélnie, hogy egész nyugodtan álljon a televíziós tár­saság felvevőgépe elé. Az ex-király fellép a reklámadásban s másnap már az ő fényképei díszítik min­den utcasarkot, amint egy darab szappannal a kezében mosolyogva reklámozza valamelyik szappan­­gyárat. Hovatovább ismeri már őt az egész New York-i gyermekse­reg: tengernyi pénzt vág zsebre, többet, mint valaha is. Am. kény­telen arcán kozmetikai műtétet vég­rehajtatni, mert nem fotóképes, lé­vén túl sok rajta az egyéni vonás... Egy szép napon kétségbeesett kis­fiú keresi fel, a kicsiny Rupert Maccabeo (Chaplin kisfia, a tízéves Michael játssza ezt a szerepet), aki segítségét kéri, mivel szüleit kom­munista-barát érzelmük miatt le­tartóztatták. A jószívű király magához veszi Rupertet s éppen ez lesz a veszte. Amerikaellenes te­vékenységgel vádolják és kiutasít­ják az Egyesült Államokból. Annak idején Charlie azt fe­lelte a „Mac Granery-bombá­­ra”, hogy mindenképp vissza kíván térni Californiába, ahol negyven éve él, oda szólítja a munkája is. Egy év múlva pe­dig megjelent a lausanne-i amerikai konzulátuson s visz­­szaadta valamennyi amerikai okmányát. De az igazi választ csak most adta, ezzel a film­mel, amelyet oly kíváncsian várt a világ s amellyel a nagy művész, a kis emberek barát­ja megrajzolta az USA szatí­ráját s azoknak a maccarthys­­táknak a figuráját, akik őt ki­űzték az Egyesült Államokból. Maga Charlie Chaplin mond­ta: — Az „Egy király New York-ban" nemcsak az én leg­mulatságosabb filmem, hanem minden idők legmulatságosabb filmje. Simon Gy. Ferenc Grafikai gyűjteményemből Munkácsy (védett), Nagy Ist­ván (védett), Szőnyi, Bernáth, Medgyessy eladó. Telefon: 351-511. SOMLÓ ISTVÁN kérdezi 1. Ki rendezte Gorkij „Az anya” című regényének­­ némafilm-változatát? 2. Ki a most elkészült „Till Eulenspiegel” című fran­­­­cia—német film férfi főszereplője és egyben társrendezője? ! 3. Ki rendezte a „Bagdadi tolvaj” című angol filmet? A MEZEY mamia múlt heti kérdéseink megfejtése: 1. Josephe Massolle. 2. Jeanette Mac­Donald és Eddy Nelson. 3. „Két vallomás”. A helyes megfej­tőik közül az alábbiak nyertek könyv­jutalmat: Mezey Mária dedi­­kációjával: Ottó Zoltán, Pécs, Székes­­fehérvár u. 7.; Havasi Sándor, Mátészalka, Tompa u. 5.; La­jos Zoltán, Bp., XII., Német­völgyi út 16.; Purgel Júlia, Szegvár. Háziipari Szövetke­zet; Réz Erzsébet, Bp., VIII., Kenyérmező u. 3/a; Jankó Lí­via, Pápa, Séllyey u. 5.; Lep­­kés Aranka, Bp., IV., Német Ernő u. 27.; Alföldy Ildikó, Ernő u. 5. III. 22.; Nagy Jó­zsef, Pápa, Malom u. 4.; Knausz György, Bp., IV., Tó u. 52. (A könyvjutalmakat postán küldjük el.) E heti feladványunk meg­fejtését április 18-ig kell eljut­tatni szerkesztőségünk cí­mére (Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3.) A borítékra rá­írandó. ..Filmrejtvény"A nyertesek ezúttal Somló Ist­ván ded­ik­ációjával kapják a könyvjutalmat. Sok szerencsét! IFJÚSÁGI MŰVEK Daudet: Tarasconi Tartarin (Ifjúsági) Földes Péter: Találkozás a föld alatt (Ifjúsági) Jékely Zoltán: Csunyinka álma (Ifjúsági) Madarász Andor: A fonal regénye (Ifjúsági) Sásdi Sándor: A vándorút vége (Ifjúsági) Sztrókai Kálmán: Kémiai kísérletek (Ifjúsági) Szutyejev: 100 vidám kép (Hiúsági) Wedding: Vasbivalyocska (Ifjúsági) 16.-19.-14.-13.-12.-17.-12.­fl.­Még számos más külföldi szépirodalmi mű között válogathat a könyvesboltokban! 306-os számú ügy Olyan benyomást tesz, mint az autózás: kezdetben — a város bel­sejében — néhányszor vissza kell kapcsolni a sebességváltót és las­sul az iram, aztán végre kiérünk az országútra, második, harma­dik sebességgel, majd „direkt”-tel száguldunk a cél felé. Autónk azonban a mozi egyhelyben álló nézőtere és így senkit se ütünk el, inkább minket gázol le tem­pójával a „306-os számú ügy” cí­mű szovjet film. A moziból kijö­vet, némi idő kell hozzá, hogy magunkhoz térjünk és átvéve Mo­­zarth rendőrszázados és társai módszerét, boncolgatni kezdjük: ez miért, az miért, ha emez így, akkor amaz miért nem ügy? ... Egyszóval: bűnügyi történet a Ja­vából és filmnek is kitűnő. A ház­gondnok visszaemlékezésének je­lenete például rendezésben, beállí­tásban, fényképezésben s a törté­netben elfoglalt helye tekintetében egyaránt nagyszerűen megoldott, rövidségében is emlékezetes része a filmnek. Azt érezzük, amit a száguldó, majdnem karambo­lozó gépkocsi utasa: már halljuk a csattanást, de kiderül, hogy csak a mellettünk elhaladó kocsi de­­fektje volt. A „306-os számú ügy” című iz­galmas autókirándulás Rott­­man író, Ribakov rendező, Dombrovszkij operatőr és Jurovszkij zeneszerző mű­ve. Az útiélményekről B­­­­­y­­­u­­k­o­v (jóképű, rendőrnek is re­mek fiatalember), Bijeckája (nagyon csinos, de milyen szigo­rú!), Salagova (nem szép, de csinos és szeleburdi autóskis­lány) és még sok más kitűnő szí­nész gondoskodik. Érdemes velük elindulni. HELYREÁLLÍTJÁK JÓZSEF ATTILA EMLÉKTÁBLÁJÁT József Attila születése napján, április 11-én iskolai ünnepély ke­retében emlékezett meg a nagy költőről a róla elnevezett fővárosi József Attila Általános Fiúiskola (IX., Mester u. 67.) tanulóifjúsága, szülői munkaközössége és nevelő testülete. A IX. kerület nagy szü­löttje hányatott élete során ebben az iskolában végezte elemi iskolai tanulmányait, az erről tanúskodó öt anyakönyvet az iskola kegye­­letes emlékként őrzi. Az iskola közössége a költő 50. születésnap­ján, 1955-ben emléktáblával jelölte meg az épületet. Az elvakult el­lenforradalmi elemek ezt az em­léktáblát sem tisztelték, hanem a nagy költő emlékét meggyalázva, pozdorjává zúzták. Az iskola ne­velő testülete, szülői munkaközös­sége és tanulóifjúsága elhatározta, hogy az emléktáblát — a főváros hatóságainak támogatásával — ha­marosan újból helyreállítják, sok­kal művészibb formában, mint amilyen az eredeti volt. Sok siker és nem kevés keserűség l­ágerszerző tarsolyában ! Ketten ülünk a szobában. Az ismert slágerszerző, Breitner János és az újságíró. No meg egy harmadik. A fekete zon­gora, amely most hallgat... Az egyik legnépszerűbb pesti komponista negyedszázados jubileumára készül. Pontosan 25 év telt el az első szerzői est óta. Huszonöt év, sok-sok si­kerrel és nem kevés keserű­séggel. A mérleg egyik serpenyője... Vaskos albumok, tele újság­kivágásokkal. Műsorok, elis­merő kritikák, hírek s mind­egyikükből — piros ceruzával szépen, precízen aláhúzva — a Breitner János név tűnik szembe. Gondosan megőrzött plakátok 1945—46-ból, első két operettje, a „Pitypalatty” és a ,,Taxigavallér” bemutatójáról. S aztán kotta, kotta, rengeteg. Elég a címeket elolvasni s máris itt zsonganak körülöt­tünk a kedves melódiák, hiszen ismerjük mindnyájan, tánc­zenekedvelők. ..Kis Katóka, ilyen ez az élet”, „Szalmaláng nálad a szerelem”, ,,Ezt nem a csillagokban írták...” „Akit én szeretek” — valamennyit énekelték-fütyülték szerte az országban. Sőt egyik-másik dala a külföldet is meghódí­totta. Natasa (Moszkvában le­szállt az alkony) című szerze­ményét egy milánói és berlini kiadóvállalat is megvette. A „Boldog az az ember”-ről a csehszlovák Supraphon hang­­lemezgyár készített felvételt s hetvenezer lemez fogyott el belőle. Legutóbb pedig Simic, a Belgrádi Rádió tánczenekará­nak vezetője öt számát vitte magával, hogy Jugoszláviában is bemutassák. S a zeneszerző „babérait” az énekes is gyarapítja. Gyakran szerepel a rádióban, kultúr­­házakban, szórakozóhelyeken s a közönség mindenütt szere­tettel, elismeréssel fogadja. Van tehát súly bőven a mér­leg siker-serpenyőjében. No és a másikban? ...és a másik — Kilenc évvel ezelőtt ren­deztem utoljára szerzői estet. — mondja Breitner János. — Most, a 25 éves jubileum alkal­mából ismét kértem rá enge­délyt, de a Filharmónia azzal utasította el, hogy nincs sza­bad terem. S nem ez volt az egyetlen barátságtalan gesztusa velem szemben. Valahányszor szóba került, hogy fellépek a Filharmónia valamelyik ren­dezvényén, mintha láthatatlan, de annál keményebb, áttörhe­­tetlen falba ütköztem volna. Már annak is örülnék, ha nyíl­tan megmondanák, tehetség­telennek tartanák, ilyen vagy olyan­­kifogás van ellenem. De mindennél rosszabb, amikor magyarázat nélkül, csak azzal az általános s éppen ezért nem is vitatható megjegyzéssel tesz­­nék félre: „Nem, ne a Breit­ner, inkább X. ... vagy Y.” — A másik sérelmem — s ez nemcsak az enyém, osztozik benne a többi könnyűzene­szerző is — a szerzői jogdíjak aránytalan elosztása. Nyilván­való, hogy egy táncdal szé­­lesebb körű népszerűségre tehet szert, nagyobb anyagi hasznot hozhat, mint teszem azt egy fuvolaverseny, s ily módon a £ komoly­zene támogatásra szó- £ rúl. Nem is az ellen hadako­­st­­unk, hogy a könnyűzene-­­ szerzők tiszteletdíjának egy £ részét levonják a komolyzene-­­ szerzők részére. De az rend- ft kívül súlyosan érint, hogy ez a * rész — sehol a világon nincs g ekkora! — 45 százalék. Emiatt­­ aztán sokan arra kényszerű­­ft­­ünk, hogy a hiányzó anyagia- * kat szórakozóhelyeken zongo- X rázással, énekléssel keressük ft meg — a zeneszerzés, saját ft művészi fejlődésünk rovására. * - a ,iK?II,I“unistai.rf­ j . . . . „ Z jusági Szövetség fiataljainak aján-Nékem például mintegy két- in­dékozom emlékül ezt a dalocskát, száz dalom jelent meg nyomta- ft a „Moszkvai emlék”-et, s egyben fásban közülük vagy ötven - a meghívást, hogy jöjjenek Moszk­­országos sláger lett, 15—20 g­nesszé pedig külföldön is „befutott“. ft Mindezek után a Szerzői Jog­ ft védő Iroda havi 360 forintot ft folyósít számomra. Ebből éljek­­ meg az édesanyámmal? S mit ft csináljanak azok a társaim,­­ akikne­k s kevesebb számát tart­ ft­ják műsoron? ft — Most azon fáradozunk, ft hogy megalakítsuk a Zeneszer- X zők Szövetkezetét, amelyben a ft közgyűlés által megválasztott ft vezetőség döntene minden kér- ft désről, a többi között a tiszte-­­­letdíjak elosztásának arányá- ft ról. Reméljük, hogy az új szer- ft vezeti forma képes lesz megel­­g­dani régóta égető problémáin­­a­kát... ft Nem az újságíró feladata elé­g dönteni, mennyi a jogos pa­­g­nasz és mennyi az indokolat-­­ lan sértődöttség, elkeseredés ft Breitner János szavaiban. Az ft illetékeseknek mindenesetre ft érdemes fontolóra venni. g F. — Sz. ft A Nemzeti Színház minden év­ ft ben Farkas—Ratkó díjjal és gyű­­jt Tűvel tünteti ki egyik fiatal tagját, ft A választás idén Raksányi Gellértre ft esett, aki számos darab (Feledhe­­ft tetlen 1919, Bánk bán, Othello, Sip­­g sirica) kisebb szerepeiben nyúj­­ft­­ott kiemelkedő alakítást, g illatszerből!: MÍSWKÍF unne­ zita. Kölnivizek, ajándéktárgyak, napozás! cikkek a legszebb választékban. FIATAL MŰVÉSZEK JAVASLATA: KÍSÉRLETI SZÍNHÁZ //' Kezdetben volt az ábránd amely ott él minden ifjú színész lelkében: túljutni a néhányszavas mellékszerepe­ken, valami nagyot alkotni, valami újat, valamit, amire felfigyel ország-világ. ... Az­után megjött Major Tamás Párizsból és mesélt egy külö­nös kis színházról a Montpar­­nasse-on, ahol csupa újdonsá­got visznek színpadra, vállal­va a bukás kockázatát is. És megpendítette az ötletet: ér­demes lenne nálunk is meg­próbálkozni ilyesmivel... Az ötletből, többhónapi ta­nácskozás, vita során, meg­született végre a tervezet, amelyet fiatal művészek — rendezők, színészek, írók, dísz­lettervezők — mintegy tizenövt­ főnyi csoportja a minap nyúj­tott be a Nemzeti Színház igazgatóságához — új, úgyne­vezett Kísérleti Színház léte­sítéséről. A tervezet szerint a színház rendszeresen hirdetne irodalmi pályázatokat új magyar drá­mai művekre, s a díjnyertes pályamunkákat be is mutatná színpadán. Ily módon évente legalább három új magyar da­rabot vinne a közönség elé. Műsorára tűzné a Kísérleti Színház a világirodalom leg­modernebb, nálunk még isme­retlen drámai műveit, elsősor­ban kamaraműveket. Az „elő­zetes műsorterv‘’-ben szerepel például Ugo Betti olasz neo­­realista író „Kecskesziget“ cí­mű, most lefordított, három­­fel­vonásos darabja, Gorkij „A nap fiai’’ című színműve, Ber­tolt Brecht *Koldusoperá“-ja, André Gide ,­A gyermekkor visszatér■*’ és Pristley „Esti muzsika” című drámája, az ír O'Ceasey „A csillagok kipi­rulnak” című darabja, amely az amerikai munkások életébe nyújt betekintést, Majakovszkij „Űrhajó”-ja, Georges Neveux „Tragédia Buffa''-ja. Be sze­­szeretnék mutatni a „Virágok a sárga folyó körül!" című kí­nai darabot, egy-egy modern cseh, lengyel, svéd és brazil drámát, továbbá egy XIV. századbeli ismeretlen angol szerző művét, az „Every­man”-t De az újdonság nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a színház műsorpolitikájában rejlik. A színház lehetőséget adna új rendezői, színészi, díszletezői stílusok kikísérle­tezésére, s ezzel a formai meg­merevedés feloldását, színházi kultúránk további fejlődését segítheti elő. Minden egyes produkciót más-más rendező irányítana, szabadon érvénye­sítve egyéni ötleteit, elgondo­lásait. Távolabbi terv: egy­­egy külföldi darabhoz annak szülőhazájából, mondjuk, egy olasz dráma rendezésére Olaszországból hívni rendezőt. A Kísérleti Színház a javas­lat szerint a Nemzeti Színház művészeti és technikai gyám­sága alatt műk­ödnek, a Zene­akadémia kistermében vagy más, kamaraelőadásra alkal­mas színpadon. Ennek eldön­tése még hátra van, amint­hogy az egész tervezet sorsá­ról is csak ezután határoznak az illetékeseik B. Gy. Sokáig emlékezetes, nagy színházi élménnyel gazdagodik a néző a Nemzeti Színház „Phaedra” előadásán, öröm már magában az is, hogy hosszú idő után ismét megszólal magyar színpadon Racine, a három­száz év után is halhatatlan francia költő-óriás. S kétszeres öröm, hogy egyik remekművét ennyire méltó tolmácsolásban élvezhetjük. A cím­szerepet alakító Tőkés Anna tökéletes Racine-i hősnő, lélekbemarkolóan és döbbenetes erővel ábrázolja azt a viharzó szenvedélyt, amely mosto­hafia, Hyppolitos iránt lángol benne, s amely végül mindkettőjük pusz­tulását okozza. Gyönyörű versmondása, arcjátéka, gesztusai — mind külön tanulmányt érdemelnének. S az együttes többi tagja ugyancsak tehetsége legjavát adja. Képünkön a darab egyik legszebb jelenete: Phaedra (Tőkés Anna) megváltja szerelmét Hyppolitosnak. (Sinkovits Imre). FEDERICO FELLINI .IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW NÉHÁNY SORA Federico Fellini, a világhírű ha­ladó olasz filmrendező, a neorea­­lista olasz fémművészet egyik legnagyobb alakja írta az alábbi üdvözletét: Jt, /­*«­*• (Ab „Rendkívül nagy ér­deklődéssel és ro­­konszenvvel orszá­guk és kultúrájuk iránt. Federico Fellini“ K­ultiLiáth­­ró­ni­ka iiiiiiiiiiiiiiiini” Indonézia művészetét ismertető kiállítás nyílik április 13-án, szom­baton az Engels téri Nemzeti Szalonban. „Kihúzzuk a lutrit” címmel mu­tatja be új izűsorát a Kamara Varieté április 16-án. Hamupipőke, a mesevilág egyik legbájosabb alakja, vasárnap, áp­rilis 14-én két helyen is megjele­nik a budapesti gyermekek előtt, méghozzá egyidőben. Az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházának gyer­mekszínpadán és a KPDSZ Jókai utcai Új Színpadán egyaránt fél 11-kor mutatják be a Grimm me­séjéből írt operettet, kitűnő gyer­mekszereplőkkel. 3« «« «« «« «««« «« «« «««­ «« «« «« «««««« «« «« «« «« «« «« I NOVIKOV s Moszkvai emlék Fesztivál dal —tf- A-y~-uy2^4-es 4 -tAAK a fesztiválra. A szovjet ze­neszerzők, s köztük én, nagyon örülünk, hogy maguknál, fiatal barátaink, rendbejön az új élet. Mi mindig magukkal vagyunk, a maguk régi, hűséges barátai. A. Novikov Moszkva, 1957. március 3. Mérsékelten .«T ■yü», míg Wl-kja Ur-4. Ha-zám- ba szék? ked­­­ves szó- r» szív- ből mondtam Cjä-OTtt «■ - u -M- — — git ö- rom írni el gin­•» -K­iSül ■»-(?« - bil­­. 1 Ismétlésre II Befejezésül Ajaka fagy mosolyra nyílt, míg halkan kérdezett: Hazámba Moszkvából vajon emlékül mit viszek? A kedves szóra válaszul oly szívből mondtam én: Gyönyörű emlékül magát örömmel elvinném. Gyönyörű emlékül magát örömmel elvinném. Először ott láttam magát az M-betű alatt, Viszem a Metrót emlékül, de nem, azt nem szabad. Ha bármi szép és nagyszerű, elvinnem onnan kár Hogy egyszer ismét várhassam magát a Metrónál*. Hogy egyszer ismét v­árhassam magát a Metrónál. Nehéz a híres nagy harang, s az ágyú óriás. Korántse tréfa lenne így a hosszú utazás. S ha nem kérhettem emlékül a Kreml tűzcsillagát. Miért nem adják, csillagom, helyette most magát? Miért nem adják, csillagom, helyette most magát? Szívesen elvinném Moszkvát, de kell az másnak is. Szereti őt a föld, a nap, a hold, s a csillag is. Oly szép ajándék volt nekem az első kis mosoly. Szívemben ezt viszem el majd emlékül Moszkvából. Szívemben ezt viszem el majd emlékül Moszkváél.

Next