Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-06 / 14. szám
A PARAGRAFUS • UGYANAZ... ■jljennyire is szereti a szakabadságot. Hányszor gondolt börtönrácsok mögött, a tenger végtelen kékjére, Marseille zsongó utcáira és a szülőváros, Rosieres csendes alkonyaira. Milyenkeserves volt az asszonytalan nászéj — a börtönben foglártanúkkal kötött esküvő után. S egyedül ünnepelni a huszonharmadik, huszonnegyedik, huszonötödik, huszonhatodik születésnapot, harcolva a vészbíróságokkal, küzdve az alattomos károkkal. Igen, a szabadság, olyan, mint a friss levegő, vagy a tiszta forrásvíz. Igazán értékelni csak az tudja, aki már egyszer elvesztette. És most újra veszély fenyegeti Henri Martin szabadságát. Lehet, hogy ismét cella várja, a harmincéves fiatalembert, az egykori lakatos-ifjúmunkást, a legendáshírű béketengerészt. A történelem valóban furcsa módon ismétli önmagát. A bátor francia hazafit, akit a vietnami szenynyes háború elleni messzehangzó tiltakozásáért, három és fél évre a touloni fegyház rideg falai mögé vetettek, most az algériai háború miatt akarják perbe fogni. Igazi „szentségtörést“ követett el! Éppen Dordogne megyében, Lacoste, algériai miniszterrezidens választókerületében tartott gyűléseket és követelte, hogy azonnal szüntessék be az algériai véres pacifikációt. Tárgyaljanak és kössék meg a békét, adják meg a függetlenséget és az önrendelkezést. Tunisz és Marokkó után a harmadik észak-afrikai államnak is, a vád ugyanaz. Még a pararagrafus is ugyanaz, amelynek jogi formulájával felelősségre akarják vonni. De ugyanaz a háború is. Tíz évvel ezelőtt Henri Martin a francia bombázókat és vadászgépeket ostorozta, mert halált hozó terhüket a vietnami dzsunkákra szórták és a Szaigon szívét keresztül-kasul tépő drótsövények ellen írt leveleiben. Ma az algíri kivégzések ellen emelt szót, ahol guillotine, nyaktiló választja el a fejeket a testtől, az oráni vérengzések ellen, az Atlaszhegységben folyó „kisháború” miatt. És Henri szava ma még határozottabb, mint akkor. Mert évtizeddel ezelőtt egyetlen eszmélő fiatal volt, akiből az, igazságtalanságok tiltakozást váltottak ki és aki százezrek, milliók véleményét tolmácsolta, anélkül, hogy azok azonnal tudták volna ezt. Ma viszont, a Francia Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára és amikor szól, az már több, egy igazságkereső ember szavánál, tudatosan fejezi ki Franciaország egész haladó ifjúságának véleményét. Trenri Martin ellen újabb pert készítenek elő ... De ha a történelem néha ismétli is önmagát, azt következetesen teszi. A vietnami háborúnak véget vetett a Dien Bier Phu-i francia vereség, a genfi értekezletenis Henri Martin visszanyerte szabadságát. Az algériai háború is csak a gyarmatosítók kudarcával, az algériai szabadságharcosok s az igaz francia hazafiak győzelmével végződhet. ,Jól ismerjük mi mind a te hangodat, Henri Martin Akár a legdrágább barát vonásait a hangod, mely nekünk szólt, a hangod, mely így szólt: ne öld meg a testvért“ — írta versében Nazim Hikmet.Írs ha most ismét bíróságok elé idézik a francia gyarmatosítók Henri Martint, újra csak ezt a hangot fogják hallani. Fidel Castro és a kubai ellenállás él!... Amerikai újságíró szenzációs látogatása egy „halott" főhadiszállásán Dnanárra Havana földje ringott... Álomszép...” — írta egyik költeményében Majakovszkij. Kuba annyiszor megénekelt fővárosa, olcsó regények és olcsó álmok mesevilága, tényleg szép. A valószínűtlenül kék tenger partján bólogató pálmák alatt, jeges italokat szürcsölnek a forró homokban a világ gazdagjai. És nem is esik ki nagyon a szerencsések nemzetközi szórakozási útvonalából. Amerika „Riviérájától”, Miamitól mindössze egy óra ide a repülőút... De Kubában mindenekelőtt kubaiak laknak, s az ő számukra úgy látszik már nem ennyire tökéletes lakhely ez a déltengeri paradicsom. A virágfüzéres lányok táncát néző vendégek közül általában csak nagyon kevesen tudják, hogy a sziget keleti részén, valahol a Sierra Maestra hegyei között, gyakran dörögnek a fegyverek. Mint a baseli Nationalzeitung jelenti, a kegyetlen politikai kalandor, Batista elnök diktatúrája ellen szerte a szigeten nő az elégedetlenség és a fegyveresek tábora. Néhány hete Aínai rádió vidám, délutáni tánczenét sugárzott, három férfi hatolt Úgy szereti, majd megeszi... Barnabundás bocstársát ijesztgeti a hófehér jegesmedve nürnbergi állatkertben. Nem komoly dolog, meg gyereke mindketten: a barna három, a jegesmedve négyhónapos, összezörrennek néha játék közben. Lehet különben, hogy ilyen medve szeretet: úgy szereti, majd megeszi... Fakírok és bűvészek „összecsapása" A fakírok azt állítják, hogy mutatványaiknál semmiféle trükköt nem alkalaznak, a bűvészek viszont beismerik, hogy trükkökkel dolgoznak. A párizsi Olympia-színházban a fakírok: Scarah Bey és Abeaiha, összemérték erejüket Mystag és Sanas bűvészekkel. Az összecsapás eredményét a jelenlevő közönségnek kellet elbírálnia. A képen Scarah Bey legizgalmasabb mutatványa szögekkel kivert fatáblán fekve két ember súlyát motorrollerral együtt sértetlenül elbírja a bemondó fülkéjébe. A halálrarérült embert revolverrel kényszerítették arra, hogy átadja az éter hullámainak a nem igaz, de rövidesen igaznak remélt hírt: „Batista halott!” Erre a jelre fegyveresek rohanták meg az elnöki palotát, a diktátor festősége azonban erős, s a rádió rövidesen közölte az igaz hírt: „A támadók életüket vesztették.” A kubai diákok ismert vezetője, José Antonio Echevarria is a palota előtti teret borító holttestek között volt. Az elnök úr derűs hangon nyilatkozott az „afférról”. De nem sokkal később ismeretlen tettesek lőtték agyon Pelayo Cuerro Navarro szenátort, egy másik politikust pedig kötélen függve találtak. Öngyilkosság! — közölték a hivatalos jelentések. Mindkét államférfi — vannak még véletlenek — a diktátor ellenzékének vezető egvénisége volt, notra mellett ma egy Ilueti másik név járja be zászlóként a szigetet, így hangzik: Fidel Castro. Szinte mindenki tudja, hogy ez a művelt fiatalember a felkelő egységek főparancsnoka. Csapatai sok bosszúságot okoznak az elnök környezetének. Neve túlságosan is az ellenzék zászlajává vált — így a kormányzat helyesnek vélte, ha hivatalosan Castro halálhírét kelti. A világ — sőt a kubaiak jelentős része is — elhitte a hírt. Csak március elején derült ki a hazugság: Matthews, a New York Times ismert tudósítója, többhetes erőfeszítések után, úttalan utakon, jéghideg folyókon és meredek sziklákon át eljutott egy Batista parancsára a világtól jégmentesen elzárt tartományba, Oriente-be. Itt aztán sikerült ellátogatnia a „halott” főhadiszállására is. A felkelők — írja szenzációs riportjában Matthews biztosak dolgukban. A lakosság a vezető polgári személyektől kezdve a legszegényebb parasztokig, egységesen támogatja őket. Ha valahonnan közelednek Batista hadseregének katonái, láthatatlan csatornákon, szédületes gyorsasággal rohan a vészjel, s a reguláris csapatmozdulatok — a semmibe sújtanak. A Havanába érkező repülőgépek ontják a külföldieket, s a látogatók a csodálatos tájon végigtekintve, felsóhajtanak: meseország, valóságos meseország ... H. E. Jupp Angenfort szabad!! A nyugatnémet hatóságok szerdán este szabadon bocsátották a münsteri börtönből Jupp Angenfort haladó ifjúsági vezetőt. Angenfort a Szabad Német Ifjúság nyugat-németországi szervezetének elnöke volt. A szövetség betiltása után a nyugatnémet hatóságok perbe fogták azzal a váddal, hogy hazaárulást követett el és a törvényes rend megdöntésére törekedett. E vádak alapján 1955. júniusában ötévi börtönbüntetésre ítélték. Mostani szabadonbocsátása annak a széleskörű tiltakozásnak köszönhető, amellyel a nyugatnémet dolgozók, különösen az ifjúmunkások ostromolták a bonni belügyminisztériumot. A legfőbb probléma II. Erzsébet angol királynő előreláthatólag nem alszik majd hivatalos franciaországi látogatása alkalmával abban az ügyban, amelyet az elmúlt évben Friderika görög királynő és Jovanka Broz-Tito használt párizsi vendégeskedésekor, s amelyet Franciaországban a prominens asszony vendégeknek tartanak fenn: Napóleon ágyában, a párizsi Élysée palota „királynői lakosztályában". A francia sajtó hasábjain ugyanis heves vita indult meg arról, vajon nem ellenkezik-e a diplomácia szabályaival az angol királynőnek olyan ágyat felajánlani, amely valaha Anglia egyik esküdt ellenségének fekhelye volt. Csak szarvasmarháknak! Egy észak-angliai farmer állandó bosszúsága az a gyalogút volt, amelyet szomszédai tapostak ki legelőjén keresztül. Amikor már semmiféle elrettentő tábla nem használt, végül is a következő szövegű plakátot akasztotta ki: „Ezt az utat csak szarvasmarhák használhatják ! ’ ’ Állítólag az eredmény minden várakozását felülmúlta. OlafiihuibML akarunk dolgozni f,a szicíliai kénbányákról! - titútidják a cai'inek . J * SOK, SOK ÉVVEL EZELŐTT Giovanni Verga megírta Malpelo, a szomorú, fáradt, nincstelen Girgento-i kénbányász történetét — a mostoha körülmények között folytatott harcot a mindennapi kenyérért. Természetes, hogy ma, amikor a szicíliai kénbányád világával és életével és az ahhoz tartozó férfiakkal és fiúkkal foglalkozunk, vissza kell emlékeznünk erre a realista leírásra, annál is inkább, miután azóta vajmi kevés változott a kénbányáknál. Lesújtak a kénbányászok életkörülményei, de annál is roszszabb a „caruso”-ké. Erről tesznek tanúságot az Agrigentoi Ifjú Kommunista Szövetsége által begyűjtött kérdőívek adatai. Ezek a délolasz valóság dokumentumai, amely még ma is a legfájóbb pontja hazánknak. „NAPFÉNYBEN AKARUNK DOLGOZNI” — ismételték sokan a fiatalok közül azoknak, akik összegyűjtötték az adatokat. Ennek a felkiáltásnak nemcsak szószerinti értelme van, hanem az ezen jóval túlterjed jelentőségében. A carusok általában 9—20 éves fiúk, de találunk köztük 40 éves férfiakat is. Ők szállítják a nyersanyagot a bányák mélyéről a felszínre egészen a kemencékig vagy a vagonokig. 10, 15, 20 vagy 40 utat tesznek meg naponta fel és le, kosárral vagy zsákkal a vállukon, amely általában 50 kilogramm súlyú. El sem tudjuk képzelni mit jelent ez a munka,, ha magunk nem ismerjük a lépcsőket, amelyek a bánya bejáratától a föld belsejébe vezetnek. Ezek egészen keskeny kis lépcsőfokok, amelyeket a töredező talajba vágtak, ahol alig találunk valami támasztékot, így megyünk lefelé, a sötétség felé, a tárnák felé. Ez egy kénbánya keresztmetszete. A bányában 9 caruso (szállító), 6 munkás és egy tisztviselő dolgozik. A felső lépcsőnek 250 foka van, utána következik egy vízszintes irányú folyosó, melyen kis csille szállítja végig a nyersanyagot és ott kezdődik a második lejárat; több mint 700 lépcsőfok, melyek*' * carusok lefelé 15, m*** felfele kb. 25 perc alatt msznek meg. Az utat átlag naponta 13-szor teszik meg 50 kg-os zsákkal a hátukon, ahol a bányászok fejtik az anyagot. Száz és száz lépcsőfok. A „Piazza” bányába például 790 majdnem összeolvadó lépcsőfok vezet lefelé. Azt hihetnők, hogy Dante poklába megyünk. EZEK A LÉPCSŐFOKOK részükre az élet- és munkakörülmények szimbólumai, ezekben az Agrigento-i, Caltanisetta-i és Palermo-i kénbányákban, ahol az évek múlnak, de a munkakörülmények változatlanok. Milyen hatással lehetnek ezek a mostoha körülmények egy ifjúra? Ezt a kérdést szeretnénk sok szociológusnak feltenni. Milyen hatással lehet egy fiatal lélek fejlődésére ez az éveken át egyhangú „lépcső le, lépcső fel”? „NAPFÉNYBEN AKARUNK DOLGOZNI” — mondják a carusok. Sárga dombok között, ahol a kemencék kéményei meredeznek, rózsaszín, az idő viszontagságaitól megtépázott házak, melyek egymásnak háttal állva a sárgás dombokra meredeznek, ez a felszíni élet „a napfény”. Izt Ténylegesen a ,,civilizáció”- ról fogalmuk sincsen e falvakban. De ami eredmény van, az is a munkásszolidaritás jobb életkörülményekért folytatott harcának eredménye a szakszervezeteken keresztül. Nem fogjuk többé elfelejteni a carusok, a bányatulajdonos ostora nyomán vérbeboruló házát, aki ilyen módszerrel igyekezett emelni a termelékenységet. Láttuk ezeket a fiúkat — akiknek emberi büszkeségét minden határon túl megalázták — résztvenni a kénbányák hosszú időn át tartó sztrájkharcaiban és bányamegszállásoknál. A KÉNBANYAKNÁl. egy két kivételtől elteki’*,ivr,e’ nem léteznek fürdők, Monzák, sem első segélyhely^’ sem ivóvíz, sem pedu szállítóeszközök. A carusok lavi fizetése általában 10 000 líra (kb. 190 forint), de keresetük gyakran nincs is meghatározva: Íme egy kérdőívre a feleletek: PIETRO NOVELLI, 20 éves, 1,63 m magas, 68 kg. 1954 óta dolgozik napi 8 órát mint caruso, nem ismeri napi keresetét, sohasem kapott rendszeres fizetést, hanem csak 2500 lírát (kb. 50,5 Ft) készpénzben és három, összesen 3400 líra értékű élelmiszerutalványt. Egy 16 négyzetméteres szobában négyen laknak, külön konyha nincsen, ablak nincsen és a toilette egy lyuk. Nincsen folyóvíz, sem villany és a konyha petróleummal működik. HÉTKÖZNAPI ELEDELE: reggel 25 deka kenyér és egy fürt szőlő, ebédre 25 deka kenyér és 5 deka sajt, este 25 deka zöldségleves. ÜNNEPNAPON: 20 deka kenyér rozskávéval reggel, ebédre 25 deka csőtészta, este 25 deka kenyér és sajt. Nem iszik bort, sem tejet, nem eszik sem vajat, sem tojást, sem halat, sem húst, sem pedig édességet. Kijelentette, hogy nem mindig ehet csőtésztát, mert bizony a pénzt be kell osztani, különben a végén éhen halna. A következő munkaruhái vannak: 1 ing, 1 pár bakancs, 3 pár zokni, 2 alsónadrág, 1 nadrág és két trikó. Ezenkívül két ünneplő ruhája van, melyeket igen régen vett. Évi 6000 líra (120 Ft) lakbért fizet a család. Totózik heti 50 lírával (1,5 Ft). ANALFABÉTA. Ismeri Agrigentót és Palermót. Nem szakszervezeti tag, egy politikai pártnak a tagja, a bányászligát látogatja, misére nem jár, első áldozáshoz és bérmáláshoz járult. Az utolsó hónapban két filmet látott. A múlt OKLAHOMA ÁLLAM egyik városkájában Richard Sewink 19 éves újságárus néhány hónappal ezelőtt agyonlőtte magát. Búcsúlevelében ezt írta: „Nagyon elfogott a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi az igazság Brydie Murphy történetében. Ezért elhatároztam, hogy személyesen kivizsgálom a dolgot.. /' Ki ez a Brydie Murphy és miféle történet az, amely miatt fiatal amerikaidé agyonlövik magukat? Az angol nyelvben ez a szó: „fad” — divathóbortot jelent. Az Egyesült Államokban ezzel a szóval jelölik a különféle szenvedélyeket, amelyeknek nagy tömegek, főleg fiatalok hódolnak. A „fad”-ok közé tartoznak a különleges táncok, zeneművek,könyvek vagy játékok, tudományos, vagy áltudományos elméleteé stb. Az amerikai milliók legutóbbi „fad”-ja a „repülő csészealj’’ volt. Az idők azonban változnak, s az élet halad. Ma már a legelmaradottabb amerikaiak sem képesek hinni a „repülő csészealjakban”. Az amerikai kiadókat, film- és rádiómágnásokat komolyan nyugtalanítja, hogy Amerikában jelenleg nincs semmiféle „fad”. Ez nemcsak a zsebüket érinti, hanem gyengíti az amerikai milliók gondolkodásmódjára gyakorolt befolyásukat is. A „REPÜLŐ CSÉSZEALJ” helyett tehát új „fad‘‘-dal ajándékozták meg az amerikai népet és ezért lett öngyilkos Richard Lewink. Egy könyvvel kezdődött. Colorado állam Pueblo városában egy fiatal kereskedő, Mary Bernstein felfedezte, hogy rendkívüli tehetsége van a hipnotizálásra. Meghipnotizálta Virginia Tay 33 éves háziasszonyt és magnetofonszalagra vette az asszony „visszaemlékezéseit” legutóbbi életére, amelyet Írországban élt le a XVIII. század végén és a XIX. század elején. A beszámoló Tay asszony életéről, születéséről (1798-ban) tanulásáról, férjhezmeneteléről, haláláról, Írország XVIII. századbeli életéről stb. egész könyvet töltött meg. A könyv hősnőjét „előbbi” életében Írországban nem Virginia Tagnak, hanem Brydie Murphynak hívták. Mary Bernstein könyvében a „túlvilág” új variációját hirdeti. „Elmélete” a következőkben összegezhető: minden ember, aki jelenleg a földön él, feltámadott halott. Ugyanígy azok az emberek, akik most élnek, haláluk után egyszer ismét feltámadnak egy más néven, de nem a mennyországban vagy a pokolban fognak élni, mint ahogy a biblia primitív módon állítja, hanem itt a földön. Bernstein szerint az emberek tudat alatt megőrzik előző életük emlékeit, s a gyakorlott hipnotizőr arra tudja késztetni médiumait, hogy elmeséljék előző életrajzaikat. BERNSTEIN KÖNYVE óriási sikert aratott. Az erőteljes reklám hatására két hónap alatt nyolc kiadást ért meg. Ezenkívül 30 ezer mikrobarázdás lemez is elkelt, amelynek segítségével a vevők saját fülükkel hallhatják Brydie Murphy hangját, aki beszámol előző életéről. Hollywood nagy sietve jogot szerzett a Brydie Murphy-ról szóló film elkészítésére, így tehát az amerikai sajtó, rádió, mozi és a reklám együttes erőfeszítésével megszületett az új „fád”. A „Life” című folyóirat lapjain ott látjuk a meghipnotizált amerikaiak fényképét. Egy 22 éves diák például elmondja, hogyan sebesült meg az Észak—Déli polgárháború idején, s beszámol 1876-ban bekövetkezett haláláról. A „Time" című folyóiratban arról olvasunk, hogy amerikaszerte esti összejöveteleket tartanak, ahol a vendégek olyan ruhában jelennek meg, amilyent előző életükben hordtak. Az estélyeken angol hercegnők, német kereskedők, francia parasztok stb. láthatók. A dolog odáig fajult, hogy az egyik estélyen lónak öltözve jelent meg egy vendég, kijelentvén, hogy előző életében ló volt... RICHARD LEWINK újságárus, akiről a cikk elején szó volt, rendkívül érzékeny lelkű embernek bizonyult. Lelkivilága nem bírta ki az amerikai porpagandaapparátus óriási szorítását. Agyonlőtte magát, hogy személyesen ellenőrizze, mint ahogy búcsúlevelében írta: „Mi az igazság Brydie Murphy történetében." (A „Komszomolszkaja Pravda” cikke.) században LÓ VOLTAM" első ötjei A Német Demokratikus Köztársaságban a Thalmann-úttörők az elmúlt esztendőben másfélmillió márkát gyűjtöttek, s azon egy háromezer tonnás teherhajót vásároltak. A hajón úttörők utaznak majd és megismerkednek a tengerészettel. Első alkalommal százhúsz úttörőt vitt fedélzetén a Thällmann-Pionier. El az égboltrólaz atomfelhőkkel t örpelettünk az ég tiszta, esetü m rdes és kék, áprilisi szel- H lök cirógatnak. A nemzetközi politika egén azonban mind gyakrabban repülnek át löki hajtásos repülőgépek, táv. §§ irányítású rakéták, atom- és hidrogénbombák. Nyugtalanító fő hírek szálldogálnak: Ang- Ha is kap rakétafegyvereket . Nyugat-Németországban is tag volnak „kisméretű’, úgynevezett Caesar-atombombákat. Íg a robbanások zaja mind sagrúbb. Az összefüggés a nemzetetközi politika időjárása és a fölénk boruló égbolt között egyre közvetlenebb: minél sötétebb a politikai horizont , annál gyakrabban hallani az_ A- és H-bombák nehéz döregjét, annál több mérgező sugár jut a levegőbe. A robbangások tőlünk távol történnek, ám manapság a föleg nagyon kicsi lett. A Csendes ég óceán felett már gyilkos fel hőket sodor a szél és — a suggarak vízum nélkül utaznak . Itt már nem lehet sajátos nem fizeti vagy politikai érdekekre hivatkozni: a levegő vala mennyiünké, akár az élet. Aki ezt tagadja, az gyilkos — az egész emberiség létét fenyegeti. Az embereknek pedig joguk van az önvédelemre. A Békes Világtanács napokban kiadó, g felhívásának aláírói, bár nemey hivatásos diplomaták, nagyobb joggal beszélhetnek, mint a bombába szerelmes bermidai miniszterek: ők az életes dolgukat, emberi sorsukat fegző százmilliók nevében tiltakoztak a nukleáris kísérletek ellen. A tömeggyilkos fegyverek elleni harc arcvonalába a szovjet diplomaták mellé ma már tekintélyes nyugati állami férfiak, angol munkáspárti képviselők, nyugatnémet szociáldemokraták, semleges államok vezetői is felsorakoznak . Mögöttük, előttük milliók akarata áll. A japán béketanács például hajót küld a Karagcsong-szigetek tiltott övezetéigbe, tiltakozásul az ott áprilisig tervezett angol hidrogéng bomba-kísérlet ellen. Hétezrei is jelentkeztek erre a hajóra , megkockáztatva a halált, merg élni akarnak. Merész útjukkal az egész világot figyelmezetik: az atomháborút, a levegi g megmérgezését nem még több g bombával és újabb kísérleti robbantásokkal, hanem a legszereléssel lehet elkerülni. A nemzetközi politika egér g ma még rakétafegyeverek iigvöltenek és atomfegyverek szállnak fenyegetőn. De éppen, mert a veszély nő, mind a hatalmasabb erők fognak öszsze, hogy megvédjék a Föl- dünket burkoló levegőtenger áprilisi kékségét és tisztaságát. MAGYAR IFJÚSÁG ^ Másik hiba a szakadás. A beszakított bélyeg értéktelen. Néha a szakadást nem lehet szabadszemmel látni, ezért a bélyegek vizsgálásánál használjunk nagyítót. A szakadás minden bélyeget értéktelenné tesz. Ugyancsak nagy hiba, ha a bélyeg vékony, szaknyelven szólva: ablakos. Ablakos a bélyeg, ha a világosság felé tartva abban elvékonyodást látunk. Ez a hiba rendszerint hanyagságból, hozzánemértésből származik: vagy a bélyeget nem áztatták le a borítékról, hanem lenyúzták a papírról, vagy a bélyegragasztót tépték le áztatás nélkül. Az ilyen elvékonyodott bélyeg teljesen értéktelen. Nagy ritkaságoknál a hibás bélyegeknek is van bizonyos értékük. Mind a fogazathibát, mind a szakadást és az ablakosságot hozzáértő szakemberek ügyesen ki tudják javítani.