Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-06 / 14. szám

A PARAGRAFUS • UGYANAZ... ■jljennyire is szereti a sza­­k­a­badságot. Hányszor gon­dolt börtönrácsok mögött, a tenger végtelen kékjére, Mar­seille zsongó utcáira és a szü­lőváros, Rosieres csendes al­konyaira. Milyen­­keserves volt az asszonytalan nászéj — a börtönben foglártanúkk­al kötött esküvő után. S egye­dül ünnepelni a huszonharma­­dik, huszonnegyedik, huszon­ötödik, huszonhatodik szüle­tésnapot, harcolva a vészbíró­ságokkal, küzdve az alatto­­­mos károkkal. Igen, a szabad­ság, olyan, mint­ a friss levegő, vagy a tiszta forrásvíz. Iga­zán értékelni csak az tudja, aki már egyszer elvesztette. És most újra veszély fenye­geti Henri Martin szabadsá­gát. Lehet, hogy ismét cella várja, a harmincéves fiatalem­bert, az egykori lakatos-ifjú­munkást, a legendáshírű béke­tengerészt. A történelem va­lóban furcsa módon ismétli önmagát. A bátor francia ha­­zafit, akit a vietnami szeny­­nyes háború elleni messze­­hangzó tiltakozásáért, három és fél évre a touloni fegyház rideg falai mögé vetettek, most az algériai háború miatt akar­ják perbe fogni. Igazi „szent­ségtörést“ követett el! Éppen Dordogne megyében, Lacoste, algériai miniszterrezidens vá­lasztókerületében tartott gyű­léseket és követelte, hogy azonnal szüntessék be az al­gériai véres pacifikációt. Tár­gyaljanak és kössék meg a bé­két, adják meg a függetlensé­get és az önrendelkezést. Tu­­nisz és Marokkó után a har­madik észak-afrikai államnak is, a vád ugyanaz. Még a pa­­ra­ragrafus is ugyanaz, amelynek jogi formulájával felelősségre akarják vonni. De ugyanaz a háború is. Tíz évvel ezelőtt Henri Martin a francia bombázókat és va­dászgépeket ostorozta, mert halált hozó terhüket a vietna­mi dzsunkákra szórták és a Szaigon szívét keresztül-kasul tépő drótsövények ellen írt leveleiben. Ma az algíri kivég­zések ellen emelt szót, ahol guillotine, nyaktiló választja el a fejeket a testtől, az oráni vérengzések ellen,­­ az Atlasz­­hegységben folyó „kisháború” miatt. És Henri szava ma még ha­tározottabb, mint akkor. Mert évtizeddel ezelőtt egyetlen esz­mélő fiatal volt, akiből az, igazságtalanságok tiltakozást váltottak ki és aki százezrek, milliók véleményét tolmácsol­ta, anélkül, hogy azok azon­nal tudták volna ezt. Ma vi­szont, a Francia Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára és amikor szól, az már több, egy igazságkereső ember szavánál, tudatosan fejezi ki Franciaor­szág egész haladó ifjúságának véleményét. Trenri Martin ellen újabb­­ pert készítenek elő ... De ha a történelem néha is­métli is önmagát, azt követ­kezetesen teszi. A vietnami háborúnak véget vetett a Dien Bier Phu-i francia vereség, a genfi értekezlete­nis Henri Martin visszanyerte szabadsá­gát. Az algériai háború is csak a gyarmatosítók kudarcával, az algériai szabadságharcosok s az igaz francia hazafiak győ­zelmével végződhet. ,Jól ismerjük mi mind a te hangodat, Henri Martin Akár a legdrágább barát vonásait a hangod, mely nekünk szólt, a hangod, mely így szólt: ne öld meg a testvért“ — írta versében Nazim Hikmet.­­Írs ha most ismét bíróság­ok elé idézik a francia gyar­matosítók Henri Martint, újra csak ezt a hangot fogják hal­lani. Fidel Castro és a kubai ellenállás él!... Amerikai újságíró szenzációs látogatása egy „halott" főhadiszállásán Dnanárra Havana földje ring­ott... Álomszép...” — írta egyik költeményében Maja­kovszkij. Kuba annyiszor meg­énekelt fővárosa, olcsó regények és olcsó álmok mesevilága, tény­leg szép. A valószínűtlenül kék tenger partján bólogató pálmák alatt, jeges italokat szürcsölnek a forró homokban a világ gazdag­jai. És nem is esik ki nagyon a szerencsések nemzetközi szórako­zási útvonalából. Amerika „Rivié­rájától”, Miamitól mindössze egy óra ide a repülőút... De Kubában mindenekelőtt ku­baiak laknak, s az ő számukra úgy látszik már nem ennyire tö­kéletes lakhely ez a déltengeri paradicsom. A virágfüzéres lányok táncát néző vendégek közül álta­lában csak nagyon kevesen tud­ják, hogy a sziget keleti részén, valahol a Sierra Maestra hegyei között, gyakran dörögnek a fegy­verek. Mint a baseli National­zeitung jelenti, a kegyetlen poli­tikai kalandor, Batista elnök dik­tatúrája ellen szerte a szigeten nő az elégedetlenség és a fegy­veresek tábora. Néhány hete A­í­nai rádió vidám, délutáni tánc­­zenét sugárzott, három férfi hatolt Úgy szereti, majd megeszi... Barnabundás bocs­társát ijesztgeti a hófehér jegesmedve nürnbergi állatkertben. Nem komoly dolog, meg gyereke mindketten: a barna három, a jegesmedve négyhónapos, össze­zörrennek néha játék közben. Lehet különben, hogy ilyen medve szeretet: úgy szereti, majd megeszi... Fakírok és bűvészek „összecsapása" A fakírok azt állítják, hogy mutatványaiknál semmiféle trükköt nem alka­laznak, a bűvészek viszont beismerik, hogy trükkök­kel dolgoznak. A párizsi Olympia-színházban a fakírok: Scarah Bey és Abeaiha, összemérték erejüket Mystag és Sanas bűvészek­kel. Az összecsapás eredményét a jelenlevő közönségnek kellet elbírálnia. A képen Scarah Bey legizgalmasabb mutatványa szögekkel kivert fatáblán fekve két ember súlyát motorrollerral együtt sértetlenül elbírja­ a bemondó fülkéjébe. A halálra­­rér­ült embert revolverrel kény­szerítették arra, hogy átadja az éter hullámainak a nem igaz, de rövidesen igaznak remélt hírt: „Batista halott!” Erre a jelre fegy­veresek rohanták meg az elnöki palotát, a diktátor festősége azon­ban erős, s a rádió rövidesen kö­zölte az igaz hírt: „A támadók életüket vesztették.” A kubai diákok ismert vezetője, José An­tonio Echevarria is a palota előtti teret­ borító holttestek között volt. Az elnök úr derűs hangon nyilat­kozott az „afférról”. De nem sok­kal később ismeretlen tettesek lőtték agyon Pelayo Cuerro Na­varro szenátort, egy másik politi­kust pedig kötélen függve találtak. Öngyilkosság! — közölték a hiva­talos jelentések. Mindkét állam­férfi — vannak még véletlenek — a diktátor ellenzékének vezető egvénisége volt, notra mellett ma egy Ilueti másik név járja be zászlóként a szigetet, így hang­zik: Fidel Castro. Szinte mindenki tudja, hogy ez a művelt fiatalem­ber a felkelő egységek főparancs­noka. Csapatai sok bosszúságot okoznak az elnök környezetének. Neve túlságosan is az ellenzék zászlajává vált — így a kormány­zat helyesnek vélte, ha hivatalo­san Castro halálhírét kelti. A vi­lág — sőt a kubaiak jelentős ré­sze is — elhitte a hírt. Csak már­cius elején derült ki a hazugság: Matthews, a New York Times is­mert tudósítója, többhetes erő­feszítések után, úttalan utakon, jéghideg folyókon és meredek sziklákon át eljutott egy Batista parancsára a világtól jégmentesen elzárt tartományba, Oriente-be. Itt aztán sikerült ellátogatnia a „halott” főhadiszállására is. A fel­kelők — írja szenzációs riportjá­ban Matthews­­ biztosak dolguk­ban. A lakosság a vezető polgári személyektől kezdve a legszegé­nyebb parasztokig, egységesen tá­mogatja őket. Ha valahonnan kö­zelednek Batista hadseregének ka­tonái, láthatatlan csatornákon, szédületes gyorsasággal rohan a vészjel, s a reguláris csapatmoz­dulatok — a semmibe sújtanak. A Havanába érkező repülőgépek ontják a külföldieket, s a látoga­tók a csodálatos tájon végigtekint­ve, felsóhajtanak: meseország, va­lóságos meseország ... H. E. Jupp Angenfort szabad!! A nyugatnémet hatóságok szerdán este szabadon bocsá­­tották a mü­nsteri börtönből Jupp Angenfort haladó ifjú­sági vezetőt. Angenfort a Szabad Német Ifjúság nyugat-németországi szervezetének elnöke volt. A szövetség betiltása után a nyu­gatnémet hatóságok perbe fog­ták azzal a vádda­l, hogy ha­zaárulást követett el és a tör­vényes rend megdöntésére tö­rekedett. E vádak alapján 1955. júniusában ötévi börtön­büntetésre ítélték. Mostani szabadonbocsátása annak a széleskörű tiltakozásnak kö­szönhető, amellyel a nyugat­német dolgozók, különösen az ifjúmunkások ostromolták a bonni belügyminisztériumot. A legfőbb probléma II. Erzsébet angol királynő előreláthatólag nem alszik majd hivatalos franciaországi látogatása alkalmával abban az ügyban, amelyet az elmúlt évben Friderika görög király­nő és Jovanka Broz-Tito hasz­nált párizsi vendégeskedése­kor, s amelyet Franciaország­ban a prominens asszony­ ven­dégeknek tartanak fenn: Na­póleon ágyában, a párizsi Ély­­sée palota „királynői lakosz­tályában". A francia sajtó ha­sábjain ugyanis heves vita indult meg arról, vajon nem ellenkezik-e a diplomácia sza­bályaival az angol királynőnek olyan ágyat felajánlani, amely valaha Anglia egyik esküdt el­lenségének fekhelye volt. Csak szarvasmarháknak! Egy észak-angliai farmer ál­landó bosszúsága az a gyalogút volt, amelyet szomszédai tapos­tak ki legelőjén keresztül. Ami­kor már semmiféle elrettentő tábla nem használt, végül is a következő szövegű plakátot akasz­totta ki:­­ „Ezt az utat csak szarvasmarhák haszn­álhat­j­ák ! ’ ’ Állítólag az eredmény minden várakozását felülmúlta. OlafiihuibML akarunk dolgozni f,a szicíliai kénbányákról! - titútidják a cai'inek . J * SOK, SOK ÉVVEL EZELŐTT Giovanni Verga megírta Mal­­­pelo, a szomorú, fáradt, nincs­telen Girgento-i kénbányász történetét — a mostoha körül­mények között folytatott har­cot a mindennapi kenyérért. Természetes, hogy ma, ami­kor a szicíliai kénbányád­ vi­lágával és életével és az ah­hoz tartozó férfiakkal és fiúk­kal foglalkozunk, vissza kell emlékeznünk erre a realista leírásra, annál is inkább, miután azóta vajmi kevés vál­tozott a kénbányáknál. Le­sújtak a kénbányászok élet­­körülményei, de annál is rosz­­szabb a „caruso”-ké. Erről tesznek tanúságot az Agrigen­­toi Ifjú Kommunista Szövet­sége által begyűjtött kérdőívek adatai. Ezek a délolasz való­ság dokumentumai, amely még ma is a legfájóbb pontja ha­zánknak. „NAPFÉNYBEN AKARUNK DOLGOZNI” — ismételték sokan a fiatalok közül azok­nak, akik összegyűjtötték az adatokat. Ennek a felkiáltás­nak nemcsak szószerinti ér­telme van, hanem az ezen jó­val túlterjed jelentőségében. A carusok általában 9—20 éves fiúk, de találunk köztük 40 éves férfiakat is. Ők szál­lítják a nyersanyagot a bá­nyák mélyéről a felszínre egé­szen a kemencékig vagy a va­gonokig. 10, 15, 20 vagy 40 utat tesznek meg naponta fel és le, kosárral vagy zsákkal a vállukon, amely általában 50 kilogramm súlyú. El sem tudjuk képzelni mit jelent ez a munka,, ha ma­gunk nem ismerjük a lépcső­ket, amelyek a bánya bejára­tától a föld belsejébe vezet­nek. Ezek egészen keskeny kis lépcsőfokok, amelyeket a töredező talajba vágtak, ahol alig találunk valami támasz­tékot, így megyünk lefelé, a sötétség felé, a tárnák felé. Ez egy kénbánya keresztmet­szete. A bányában 9 caruso (szállító), 6 munkás és egy tiszt­viselő dolgozik. A felső lépcső­­nek 250 foka van, utána követ­kezik egy vízszintes irányú fo­lyosó, melyen kis csille szállítja végig a nyersanyagot és ott kez­dődik a második lejárat; több mint 700 lépcsőfok, melyek*' * carusok lefelé 15, m*** felfele kb. 25 perc alatt msznek meg. Az utat átlag naponta 13-szor teszik meg 50 kg-os zsákkal a hátukon, ahol a bányászok fejtik az anyagot. Száz és száz lépcső­fok. A „Piazza” bányába például 790 majdnem össze­olvadó lépcsőfok vezet lefelé­. Azt hihetnők, hogy Dante pok­lába megyünk. EZEK A LÉPCSŐFOKOK részükre az élet- és munka­­körülmények szimbólumai, ezekben az Agrigento-i, Cal­­tanisetta-i és Palerm­o-i kén­bányákban, ahol az évek múlnak, de a munkakörülmé­nyek változatlanok. Milyen hatással lehetnek ezek a mostoha körülmények egy ifjúra?­ Ezt a kérdést sze­retnénk sok szociológusnak feltenni. Milyen hatással lehet egy fiatal lélek fejlődésére ez az éveken át egyhangú „lép­cső le, lépcső fel”? „NAPFÉNYBEN AKARUNK DOLGOZNI” — mondják a carusok. Sárga dombok kö­zött, ahol a kemencék kémé­nyei meredeznek, rózsaszín, az idő viszontagságaitól meg­tépázott házak, melyek egy­másnak háttal állva a sárgás dombokra meredeznek, ez a felszíni élet „a napfény”. I­zt Ténylegesen a ,,civilizáció”- ról fogalmuk sincsen e fal­vakban. De ami eredmény van, az is a munkásszolidari­­tás jobb életkörülményekért folytatott harcának eredménye a szakszervezeteken keresz­tül. Nem fogjuk többé elfelej­teni a carusok, a bányatulaj­donos ostora nyomán vérbe­­boruló házát, aki ilyen mód­szerrel igyekezett emelni a termelékenységet. Láttuk eze­ket a fiúkat — akiknek em­beri büszkeségét minden ha­táron túl megalázták — részt­­venni a kénbányák hosszú időn át tartó sztrájkharcaiban és bányamegszállásoknál. A KÉNBANYAKNÁl. egy két kivételtől elteki’*,ivr,e’ nem léteznek fürdők, Monzák, sem első se­g­élyhely^’ sem ivóvíz, sem pedu szállítóeszközök. A carusok lavi fizetése általá­ban 10 000 líra (kb. 190 forint), de keresetük gyakran nincs is meghatározva: Íme egy kérdőívre a felele­tek: PIETRO NOVELLI, 20 éves, 1,63 m magas, 68 kg. 1954 óta dolgozik napi 8 órát mint ca­ruso, nem ismeri napi kerese­tét, sohasem kapott rendszeres fizetést, hanem csak 2500 lírát (kb. 50,5 Ft) készpénzben és három, összesen 3400 líra érté­kű élelmiszerutalványt. Egy 16 négyzetméteres szobában né­gyen laknak, külön konyha nin­csen, ablak nincsen és a toilette egy lyuk. Nincsen folyóvíz, sem villany és a konyha petróleum­mal működik. HÉTKÖZNAPI ELEDELE: reg­gel 25 deka kenyér és egy fürt szőlő, ebédre 25 deka kenyér és 5 deka sajt, este 25 deka zöld­ségleves. ÜNNEPNAPON: 20 deka ke­nyér rozskávéval reggel, ebédre 25 deka csőtészta, este 25 deka kenyér és sajt. Nem iszik bort, sem tejet, nem eszik sem vajat, sem tojást, sem halat, sem húst, sem pedig édességet. Kijelen­tette, hogy nem mindig ehet csőtésztát, mert bizony a pénzt be kell osztani, különben a vé­gén éhen halna. A következő munkaruhái van­nak: 1 ing, 1 pár bakancs, 3 pár zokni, 2 alsónadrág, 1 nad­rág és két trikó. Ezenkívül két ünneplő ruhája van, melyeket igen régen vett. Évi 6000 líra (120 Ft) lakbért fizet a család. Totózik heti 50 lírával (1,5 Ft). ANALFABÉTA. Ismeri Agrigen­­tót és Palermót. Nem szakszer­vezeti tag, egy politikai pártnak a tagja, a bányász­­­ligát láto­gatja, misére nem jár, első ál­dozáshoz és bérmáláshoz járult. Az utolsó hónapban két filmet látott. A múlt OKLAHOMA ÁLLAM egyik városkájában Richard Sewink 19 éves újságárus néhány hó­nappal ezelőtt agyonlőtte ma­gát. Búcsúlevelében ezt írta: „Nagyon elfogott a kíváncsi­ság, hogy megtudjam, mi az igazság Brydie Murphy törté­netében. Ezért elhatároztam, hogy személyesen kivizsgálom a dolgot.. /' Ki ez a Brydie Murphy és miféle történet az, amely miatt fiatal amerikaidé agyonlövik magukat? Az angol nyelvben ez a szó: „fad” — divathóbortot jelent. Az Egyesült Államokban ezzel a szóval jelölik a különféle szenvedélyeket, amelyeknek nagy tömegek, főleg fiatalok hódolnak. A „fad”-ok közé tar­toznak a különleges táncok, zeneművek,­­könyvek vagy já­tékok, tudományos, vagy áltu­dományos elméleteé stb. Az amerikai milliók legutóbbi „fad”-ja a „repülő csészealj’’ volt.­­ Az idők azonban változnak, s az élet halad. Ma már a leg­elmaradottabb amerikaiak sem képesek hinni a „repülő csé­szealjakban”. Az amerikai ki­adókat, film- és rádiómágná­­sokat komolyan nyugtalanítja, hogy Amerikában jelenleg nincs semmiféle „fad”. Ez nemcsak a zsebüket érinti, ha­nem gyengíti az amerikai mil­liók gondolkodásmódjára gya­korolt befolyásukat is. A „REPÜLŐ CSÉSZEALJ” helyett tehát új „fad‘‘-dal aján­dékozták meg az amerikai né­pet és ezért lett öngyilkos Richard Lewink. Egy könyvvel kezdődött. Co­lorado állam Pueblo városá­ban egy fiatal kereskedő, Mary Bernstein felfedezte, hogy rendkívüli tehetsége van a hipnotizálásra. Meghipnotizál­ta Virginia Tay 33 éves házi­asszonyt és magnetofonszalag­ra vette az asszony „vissza­emlékezéseit” legutóbbi életé­re, amelyet Írországban élt le a XVIII. század végén és a XIX. század elején. A beszámoló Tay asszony életéről, születéséről (1798-ban) tanulásáról, férjhezmenetelé­­ről, haláláról, Írország XVIII. századbeli életéről stb. egész könyvet töltött meg. A könyv hősnőjét „előbbi” életében Ír­országban nem Virginia Tag­nak, hanem Brydie Murphy­­nak hívták. Mary Bernstein könyvében a „túlvilág” új variációját hir­deti. „Elmélete” a következők­ben összegezhető: minden em­ber, aki jelenleg a földön él, feltámadott halott. Ugyanígy azok az emberek, akik most élnek, haláluk után egyszer is­mét feltámadnak egy más né­ven, de nem a mennyország­ban vagy a pokolban fognak élni, mint ahogy a biblia pri­mitív módon állítja, hanem itt a földön. Bernstein szerint az embe­rek tudat alatt megőrzik elő­ző életük emlékeit, s a gyakor­lott hipnotizőr arra tudja kész­tetni médiumait, hogy elmesél­jék előző életrajzaikat. BERNSTEIN KÖNYVE óriá­si sikert aratott. Az erőteljes reklám hatására két hónap alatt nyolc kiadást ért meg. Ezenkívül 30 ezer mikrobaráz­dás lemez is elkelt, amelynek segítségével a vevők saját fü­lükkel hallhatják Brydie Murphy hangját, aki beszámol előző életéről. Hollywood nagy sietve jogot szerzett a Brydie Murphy-ról szóló film elkészí­tésére, így tehát az amerikai sajtó, rádió, mozi és a reklám együt­tes erőfeszítésével megszüle­tett az új „fád”. A „Life” cí­mű folyóirat lapjain ott lát­juk a meghipnotizált ameri­kaiak fényképét. Egy 22 éves diák például elmondja, hogyan sebesült meg az Észak—Déli polgárháború idején, s beszá­mol 1876-ban bekövetkezett haláláról. A „Time" című folyóiratban arról olvasunk, hogy amerika­­szerte esti összejöveteleket tar­tanak, ahol a vendégek olyan ruhában jelennek meg, ami­lyent előző életükben hord­tak. Az estélyeken angol her­cegnők, német kereskedők, francia parasztok stb. láthatók. A dolog odáig fajult, hogy az egyik estélyen lónak öltözve jelent meg egy vendég, kije­lentvén, hogy előző életében ló volt... RICHARD LEWINK újság­árus, akiről a cikk elején szó volt, rendkívül érzékeny lelkű embernek bizonyult. Lelkivilá­ga nem bírta ki az amerikai porpagandaapparátus óriási szorítását. Agyonlőtte magát, hogy személyesen ellenőrizze, mint ahogy búcsúlevelében ír­ta: „Mi az igazság Brydie Murphy történetében." (A „Komszomolszkaja Prav­da” cikke.) században LÓ VOLTAM" első­ ötjei A Német Demokratikus Köztársaságban a Thalmann-úttörők az elmúlt esztendőben másfélmil­lió márkát gyűjtöttek, s azon egy háromezer tonnás teherhajót vásároltak. A hajón úttörők utaz­nak majd és megismerkednek a tengerészettel. Első alkalommal százhúsz úttörőt vitt fedélzetén a Thällmann-Pionier.­ ­ El az égboltról­­az atomfelhőkkel t­ ö­rpelettünk az ég tiszta, esetü m r­des és kék, áprilisi szel- H lök cirógatnak. A nemzetközi­­ politika egén azonban mind­­ gyakrabban repülnek át lök­­i hajtásos repülőgépek, táv. §§ irányítású rakéták, atom- és­­ hidrogénbombák. Nyugtalaní­­tó fő hírek szálldogálnak: Ang- Ha is kap rakétafegyvereket . Nyugat-Németországban is ta­­g volnak „kisméretű’, úgyneve­­­­zett Caesar-atombombákat. Í­g a robbanások zaja mind sa­­g­rúbb.­­ Az összefüggés a nemzet­et­közi politika időjárása és­­ a fölénk boruló égbolt közöt­t egyre közvetlenebb: miné­l sötétebb a politikai horizont , annál gyakrabban hallani a­z_ A- és H-bombák nehéz döre­g­jét, annál több mérgező su­­­gár jut a levegőbe. A robban­­g­­ások tőlünk távol történ­­­­nek, ám manapság a föle­g nagyon kicsi lett. A Csendes ég óceán felett már gyilkos fel­­ hőket sodor a szél és — a­ su­g­garak vízum nélkül utaznak . Itt már nem lehet sajátos nem fi­zeti vagy politikai érdekekr­e hivatkozni: a levegő vala­­ mennyiünké, akár az élet. Ak­i ezt tagadja, az gyilkos — a­z egész emberiség létét fenye­­g­­eti.­­ Az embereknek pedig jogu­k van az önvédelemre. A Béke­s Világtanács napokban kiadó, g felhívásának aláírói, bár nem­ey hivatásos diplomaták, nagyob­b joggal beszélhetnek, mint a bombába szerelmes bermi­­­­dai miniszterek: ők az élete­s dolgukat, emberi sorsukat fe­­g­ző százmilliók nevében ti­l­takoztak a nukleáris kísérlete­k ellen. A tömeggyilkos fegy­­­verek elleni harc arcvonaláb­a a szovjet diplomaták mellé m­a már tekintélyes nyugati állam­i férfiak, angol munkáspárt­i képviselők, nyugatnémet szo­­­ciáldemokraták, semleges ál­­­lamok vezetői is felsorakoznak . Mögöttük, előttük milliók aka­­­rata áll. A japán béketanác­s például hajót küld a Kara­g­csong-szigetek tiltott övezeté­ig­be, tiltakozásul az ott áprilisi­­g tervezett angol hidrogén­­g bomba-kísérlet ellen. Hétezrei is jelentkeztek erre a hajóra , megkockáztatva a halált, mer­­g élni akarnak. Merész útjuk­­­­kal az egész világot figyelme­­z­­etik: az atomháborút, a levegi g megmérgezését nem még több g bombával és újabb kísérlet­i robbantásokkal, hanem a le­­g­szereléssel lehet elkerülni.­­ A nemzetközi politika egér g ma még rakétafegyeverek ii­­g­völtenek és atomfegyverek­­ szállnak fenyegetőn. De ép­­­pen, mert a veszély nő, mind a hatalmasabb erők fognak ösz­­­­sze, hogy megvédjék a Föl-­­ dünket burkoló levegőtenger­­ áprilisi kékségét és tisztaságát. MAGYAR IFJÚSÁG ^ Másik hiba a szakadás. A beszakított bélyeg értéktelen. Néha a szakadást nem lehet szabad­szemmel látni, ezért a bélyegek vizsgálásánál használjunk nagyítót. A szakadás minden bélyeget érték­telenné tesz. Ugyancsak nagy hiba, ha a bé­lyeg vékony, szaknyelven szól­va: ablakos. Ablakos a bélyeg, ha a világosság felé tartva abban elvékonyodást látunk. Ez a hiba rendszerint hanyagságból, hozzá­­nemértésből származik: vagy a bé­lyeget nem áztatták le a boríték­ról, hanem lenyúzták a papírról, vagy a bélyegragasztót tépték le áztatás nélkül. Az ilyen elvéko­nyodott bélyeg teljesen értéktelen. Nagy ritkaságoknál a hibás bélye­geknek is van bizonyos értékük. Mind a fogazathibát, mind a sza­kadást és az ablakosságot hozzá­értő szakemberek ügyesen ki tud­ják javítani.

Next