Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)

1957-07-13 / 28. szám

Brint Guayanában ideális „vadászmezőre“ leltek a londoni állatkert vadászai. Velük tartottak egy expedíciós filmcsoport tagjai is, akikkel már nem először kapcsolták egybe útjaikat, amikor Guayana sűrű, tropikus dzsungeljeibe, a partmenti rocsarakba, a szavannákba vezető útjukra indultak. A kis csoport előzőleg már megjárta Nyugat-Afrikát. Megszokták, hogy soha nem azok a vadállatok kerülnek elébük, amelyeket éppen keresnek, s így nem is csodálkoztak, amikor egy folyómenti sáralagútban a hatalmas boa constructorra vadászva, kajmánt találtak. A Rupununi-folyó mentén jártak, Guyana délnyugati részében, közel a brazíliai határhoz, amikor David Attenborough expedíciós filmrendező meglátta a kis alagút nyílását és belepiszkált hoszszú botjával. Nem messze a kutatóktól, vagy húsz rézbőrű macushi indián nézte kísérleteiket. A kis csoport tagjai gyors munkával ágakat nyestek a közeli fákról és félkörben az alagút bejárata körül ezeket az iszapba dugdosták. Jack Lester, a londoni életkert szakértője ezután bebújt a hevenyészett karámba és benézett az alagútba, hogy megtudja, hogyan hever az odúban a hatalmas állat. A kajmánnak — krokodil és az aligátor rokonának — két fegyvere van: fogai és hatalmas, erős farka. Most csak az egyik oldalról fenyegette őket a veszedelem, de ha az állat támadni készült volna, akkor Jack Lesternek óriási ugrással kell magát kivetnie az alagútból, nehogy lába elvesztésével játsszon. Lester egy rasszhurkot lóbált a kajmán orra előtt és azt remélte, hogy az állat támadásra lendül és belefut a hurokba. A vadállat hörgött, olyan erővel csapkodott farkával, hogy rengett alattuk a föld , de nem támadott. Lester ekkor megpróbálta a hurkot a kajmán fejére dobni, de az kétszer is lerázta. Végül a kísérlet harmadszorra sikerrel járt, s a félelmes állkapcsok mozdulatlanná merevedtek a hurok szorításától. Ezután nyersbőr szíjakkal megkötözték az állat első lábait, a azután lassan kihúzták az alagútból, közben megkötözték a hátsó lábakat végül a farkát is. Ott feküdt előttük a tíz láb hosszú, megkötözött kajmán. Hogyan fogtak el egy lajhárt? Attenborough mászott fel vagy 40 lábnyi magasra egy cecropia-óriásra, hogy lehozza. Az ismeretlen lény egyetlen védekezése halk, fütyülésszerű kiáltás volt. Aztán Attenborough után kapott egyik lábával. Mikor látta, hogy védekezési kísérlete eredménytelen maradt, erősen megkapaszkodott egy ágban. Attenborough megpróbálta lefejteni a lajhár egyik lábát az ágakról, de mikor a másikhoz kezdett hozzá, a lajhár újból megkapaszkodott az első lábával, így kísérletezett, de belátta, hogy így soha nem szedi le az állatot a fáról. Végül odahúzott egy közelében lógó liánt, lefejtette az állat egyik lábát az ágról, s az nagy igyekezetében a liánra kapaszkodott „lefejtett" lábával, így Attenborough lassan, egymásután mind a négy lábát lefejtette az ágról és mind a néggyel a liánba kapaszkodott az állat. Végül levágta a lián végét és lassan, óvatosan leengedte a földön várakozó társának kosarába, így aztán kellően megszemlélhették ezt a „fordítva élő" állatot. Szőrzete hasától lefelé, hátgerince felé lóg, lábai teljesen elvesztették minden járásra képesítő felületüket, nyakcsigolyái teljesen elfordulnak úgy, hogy fejét majdnem teljes körben tudja forgatni. Az a kávai indiánoknál Az expedíció tagjai látogatást tettek a Kukui-folyó torkolatánál levő akavai indiánoknál. Vadászatról érkeztek vissza a férfiak, amikor a fehér vendégek megérkeztek Javala faluba. Az indiánok öltözéke ágyékkötőből állt, hátukon kosarakban hozták a zsákmányt, füstölt halakat, kopasztott madarakat, füstölt tapír-húsdarabokat. Fegyverük: fúvócső, nyíl és íj. A férfiak szótlanul közeledtek a falu főkunyhójához, körülálltak. A fogoly sorsára jutott kajmánt megkötözve csónakba rakják. Lajhárvadászat Érdekes volt a hangyászmedvére való vadászatuk is. A Szavannában, a bokrok között, felijesztettek egy nagy hangyászmedvét, amely óriási tempóban menekült üldözői elől. Attenborough, a legjobb futó került hozzá legközelebb, amikor Lester utána kiáltott: kapd el a farkát! Ez sikerült is, az állat hirtelen megállt, megfordult és tizenkét centis karmokkal díszített első lábával kínzójának lába felé kapott, aki erre hirtelen elengedte. Az állat tovább iramodott, de a kis késés elég volt arra, hogy Lester lasszóval elkapja őt, s néhány pillanat múlva az expedíció tagjai már megkötözve nézegették legújabb zsákmányukat. Az állatnak piszkos-szürke szőrruhája volt. Hosszú, ragadós nyelvével , amely olyan, akárcsak egy légyfogó, kihalássza a hangya- és termitlárvákat a bolyokból. A guayanai őserdők egyik érdekes lakója a lajhár. Két fajtáját ismerik: a nagyobb méretű kétujjút, és a kisebb háromujjút A lajhár — a juhászkutyához hasonló állat — valóban hihetetlenül lassú mozgású, de a termeszét szinte megismerhetetlen mimikrivel ajándékozta meg. Állandóan a fák legmagasabb ágain tanyázik, így még a jaguár sem találja meg. Lábain lóg le a fákról, úgy néz ki, mint egy függő hangyaboly vagy egy csomó száraz levél. Algák nőnek vastag szőrzetében, s ezeknek zöld színe még felismerhetetlenebbé teszi gazdájukat”. Vastag szőrzet takarja erőscsontú testét, lábain óriási hosszú, karmok, ezekkel kapaszkodik szinte leszedhetetlenül az ágakon. A földön nagyon ügyetlenül mozog, és vízben három óra alatt mintegy mérföldes szakaszt úszik. Ritkán jön le a fáról, mert egyedüli tápláléka, a cecropia-fa levelei, elég vízmennyiséggel látják el. )OOOOQO«aooo«XXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX egyenként bevitték zsákmányukat a kunyhóba, majd lassú, háromtagú énekbe kezdve, körbe eltávolodtak a kunyhótól. A kör ezután újból közelebb ment a kunyhóihoz, majd ismét tágult, de ekkor más ritmusban énekelték ugyanazt a háromhangú szólamot. Végül megálltak, letérdeltek, imádkoztak. Azután felálltak és odajöttek az expedíció tagjaihoz. Vége volt hát ahálaadó ceremóniának. Utána a falu apraja, nagyja összegyűlt a tüzek körül s éjszakáig folyt a beszélgetés, miközben casirit ittak, kagylóhéjból. A casirit a cassava megrágott gyökereiből, édes burgonyából és cassava-kenyérből erjesztik, íze kesernyésen édes. Az akavai indiánok kunyhója pálmalevelekkel fedett, csúcsos kerek építmény. A pálmaleveleket gerendahálózatra erősítik, bútorzatot nem ismernek, kivéve a kunyhó gazdája számára készült egyetlen díszes faragott faszéket. Függőágyakban alszanak, amelyeknek anyaga fű, pálmarost, vagy pamutszál, s amelyet vadászatkor kis csomagba sodorva magukkal visznek. Apróvad elejtésére inkább a fúvócsövet használják, amelynek apró nyilait curare-val preparálják. Földművelésük igen primitív, általában csak cassavat vetnek, amelynek keményítőtartalmú gyökerét megőrlik és ebből készítik kenyerüket, a cassava-lepényt. Érdekes az akavai indiánok borotválkozása is: éles szélű tengeri kagylóhéjakkal csípik le megnőtt szakállukat. A brit-guayanai Barima-folyónak még egy furcsa lakója van: a capibara. Ez körülbelül juhászkutya nagyságú állat, a tengeri malac egyik rokona, vízben él, illetve a víz melletti odúkban. Mulatságos mozgású, szelíd állatok, növényeken és halakon élnek, az indiánok kedves szórakoztatói, akik soha nem vadásszák őket. A capibara egyik kedvelt étele a cassava, s az expedíció egyik tagja cassavagyökérrel csalogatott a szállítóládába két állatot, hogy gazdag rakományuk többi állataival együtt első ízben mutathassák be őket a londoni állatkertben. Az expedíció ejtette foglyul ezt a különleges „tengeri tehénnek" nevezett fókaszerű, növényevő állatot. A „tengeri tehén” ügyesen úszik a vízben, azonban — minthogy tüdővel lélegzik — levegőért gyakran fel kell buknia a víz felszínére. Nagy orrlyukait a víz alatt „vízmentesen" el tudja zárni ÉRETTSÉGIZETT FIATALOK! Jelentkezzetek felvételre a MÁV-hoz JELENTKEZÉS: MÁV Igazgatóság munkaügyi osztály. Bp., VIII., Kerepesi út 3. Felveszünk a MÁV-hoz férfi munkaerőket: kocsirendezőnek, vonatkísérőnek, váltókezelőnek, segédmunkásnak. KERESETI LEHETŐSÉGEK: Beosztástól függően: 1000-1500 forint. JUTTATÁSOK: A dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes, kedvezményt utazási, szállítási igazolvány. Beosztástól függően: egyenruha, munkaruha. JELENTKEZÉS: MÁV Igazgatóság, munkaügyi oszt., Bp., vm. Kerepesi út 3.8 MAGYAR EXPEDÍCIÓ A Hu PA MAN HEGYSÉG TÖVÉBEN Csecsemők és tellurikus műszerek Már egy esztendeje él Nyugat-Kínában a magyar geofizikus expedíció, amely a múlt év nyarán indult el Budapestről a kínai kormány meghívására. Negyvenkét csoporttag repült a Ferihegyi repülőtérről Moszkván, Szverdlovszkon és Irkutszkon át Pekingbe utazott onnan vonaton, gépkocsin az egyre távolabbi, egyre ismeretlenebb s kietlenebb ázsiai vidékre. Ugyanezen az útvonalon indult el később huszonöt feleség, majd jónéhány kisebb- nagyobb gyermek — a csoporttagok családja. Ebből is sejtheti már az olvasó, hogy ez az expedíció — amelynek e sorok írója is tagja — hoszszabb időre utazott a Kínai Népköztársaságba. Ekkora és ilyen összetételű magyar expedíció — legalábbis az én tudomásom szerint — eddig még soha nem volt. Ez nemcsak a „családias” jellegre vonatkozik, hanem arra is, hogy szakértőink között geofizikusok, geológusok, geodéták, rádiószakemberek, geofizikai konstruktőrök, fúrómesterek, robbantómesterek és gépkocsiszerelők találhatók, nem is beszélve a tolmácsról és orvosról. Ezt az expedíciót a magyar geofizikai kutatás és a magyar gyártmányú geofizikai mérőműszerek jó hírneve indította el útjára. Gondolata akkor merült fel, amikor 1955- ben első ízben mutattak be Pekingben magyar geofizikai műszereket. A nyomban felmerült elgondolás néhány hónap alatt megvalósult — az expedíció máris túl van első kutatási programján. Kutatómunkánk, amelyet hét évre terveztünk, elsősorban a kínai olajkutatás fokozását célozza s emellett megismertetjük kínai munkatársainkat a magyar műszerekkel. A kutatást magyar gyártmányú Eötvösingákkal, szeizmikus műszerkocsikkal és úgynevezett tellurikus műszerekkel végezzük s fúrókocsijaink és egyéb segédeszközeink is magyar gyártmányúak. Kind—magyar keverőnyelv 1700 méter magasságban Expedíciónk a „Kínai—magyar geofizikai kutatócsoport" (kínaiul: „Csang Hsung, Ti- Csiu Wu- hi Kan- Tan-tuéj“) nevet viseli, mert a magyar szakértőkkel kínai technikusok is dolgoznak együtt s a csoport adminisztrációja is kínai. A nyelvi érintkezés persze nem mindig könnyű, mert magyar-kínai tolmácsunk csak egy van, a többi „idegennyelvű", így aztán mindkét részről a legcsodálatosabb kínai— magyar keveréknyelv alakul ki — de azért mindig megértjük egymást valahogyan. Aki a térképen követni akarja eddigi utunkat, az először Pekinget keresse meg, majd Sziants képzeljen hozzá ehhez egy robogó vonatot is. Onnan terepjáró kocsi visz át bennünket hatalmas löszhegyeken, kanyargós, szeszélyes és veszélyes szerpentineken, meredek hegyoldalak szélén, egy-két folyón, amíg megérkezünk Ku Yüanba. Ku Yüanban több hónapot töltöttünk , 1700 méter magasságban a tengerszint felett, közvetlenül a 3000 méter magas hiú Pan-San hegység tövében. A helyszín minden pillanatban ezernyi veszélyt rejtett magában, az életünk rendkívül viszontagságos volt. Éppen ezért a családok távolabb, a Huang-ho (Sárga folyó) melletti Wu-Chunban laktak, ide jártunk mi is néha „hétvégi pihenőre”, ami 600 kilométeres autózást jelentett löszszakadékok közt, gyérvizű folyókon átgázolva, tikkasztóan forró félsivatagos tájakon robogva és a Malachit-szoros szűk útjain porosztkálva. A lakosság először találkozik európai emberrel Ku Yüan és Wu-Chun bennszülött lakossága eleinte alaposan megnézte a magyarokat, furcsállotta, megcsodálta s első pillanatban idegenkedett is tőlük. Ezen semmiképpen nem lepődhettünk meg, hiszen ők eddig még soha nem láttak európai embert. Aztán hamarosan megszokták jelenlétünket, a tartózkodás feloldódott — barátok lettünk, anninál is inkább, mert később egész expedíciónk átköltözött Wu- Chunba. Mi is megszoktuk és megszerettük a lakosságot s gyakran megfordultunk agyagházaikban s rövidebb-hoszszabb kirándulásokat tettünk tevéiken a környéken. Az októberi magyarországi ellenforradalom híre itt ért bennünket. Azokra a napokra két dolog nyomta rá bélyegét. Az egyik: minden gondolatunk otthon járt és éjjel, nappal aggodalommal gondoltunk hazánkra. A másik: munkánk egyetlen percre sem szakadt meg s ezt kínai barátaink — akik azokban az időkben különösen nagy rokonszenvet tanúsítottak irántunk — jó érzéssel és örömmel nyugtázták. Magyar nyelvű „étlap“ Landowban December közepén futott be autókaravánunk Lanchowba, Kanszu tartomány fővárosába. Itt töltöttük a telet s innen indultunk újra terepmunkára. Itt végeztük el múlt évi munkánk értékelését is. A modern Yoi Fan-tien (Barátságszálló), ahol laktunk, annyira hozzászokott a magyar beszédhez, hogy az étterem pincérei magyarul ajánlották a legfinomabb kínai ételeket. Landon környéke kissé sivár, mert a környező hegyek kopaszak. De a város annál érdekesebb. Nap mint nap találkoztunk az utcán a sajátos öltözékű, nagykalapos tibetiekkel. A mozik sok magyar filmet játszottak. A forgalmat főként a magyar Ikarus-buszok bonyolítják le. A magyarokat itt is szeretik és becsülik. Most, nyáron, a terepmunka miatt, nem mehetünk szabadságra. Ezért a szabadságunkat a télen vettük ki. Csoportunk egy része Sanghajban, másik része pedig a szubtropikus Kantonban „telelt”. Pedig most is ránk férne egy kis pihenés, mert jelenleg a sivatagban dolgozunk, homokon és sós tavak között s ezen a vidéken anyári nap kegyetlenül forrón süt. Lendvai Károly -<xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxT • _ • •VÖRÖS K OCSMA Egy izgalmas éjszaka a fogadóban Főszereplő: FERNANDEL URÁNIA SZABADSÁG XI. ker. (csak délelőtt) SZIKRA (csak délelőtt) HUNYADI TÁTRA XX. ker. IHLDOUOITI____ Ek TZoev/on Ti/tch fi MCI SUDOR JKOSTIEITNT MÍG MAC.YAH NYELVEN a CWEUS NÉPSZERŰ FANTASZTIKUS tZECENYE FOLYTATÁSOS REP-TÖRTÉNETÜNK A VACTUKU MULEC.IZGAIMASABB S EGYLENITC.JELLEMZŐBB RÉSZLETEIT MUTATJA 1. A TITOKZATOS IDEGEN tere ~fere Szép is, PRAKTIKUS IS az idei nyári divat Legtöbb ruha két-, vagy háromrészes — ezáltal két- vagy háromféleképpen hordható. Jó ötlet például azonos mintájú anyagból különálló aljat, blúzt varrni. A mintás szoknyához fehér blúzt vehetünk fel — ez az egyik változat, viselhetjük saját blúzával, hogy egyberuihának tűnjön, s végül a mintás blúzt egyszínű szoknya, vagy halásznadrág fölé vehetjük — harmadik és negyedik változatként. O Kék-sárga-zöld nagy* mintás karton blúz sö-ötétkék halásznadrághoz. O A blúz anyagával azonos bő, húzott szoknya, széles fekete, vagy sötétkék övvel, fehér batiszt blúzzal. Kétrészes francia modell, apró virágmintás kartonból, farkasfog díszítéssel Részei: újszerű, buggyos fürdőruha és fölé vehető bő, húzott szoknya, körülbelül felénél elvágva és húzott fodorral is bővítve. A fodor fölött és a vállpánt alatt körül dúsan redőzött, vagy piríszkrozott csík díszíti. Maglód! Magda ipL IIÉLTÉKENYSÉGRŐL Talán a türelem segít Múlt heti számunkban közöltük egy fiatal férj levelét, aki elpanaszolta, hogy felesége tűrhetetlen féltékenységével tönkre teszi életüket. Az alábbi levelet egyik olvasónk küldte válaszként a fiatal férjnek. ..Olvastam érdekes levelét a lapban, s bár még nem vagyok aszszony, szeretnék hozzászólni ehhez a nem éppen ritka, problémához. Sok ismerősöm van, sok fiatal házaspár. S annyi elrontott házasságot láttam már, hogy sokszor kételkedem: van-e igazán szép, harmonikus házasélet? A legtöbb házasságot a féltékenység. — mindegy, hogy az asszonyé, vagy a férfié __ rontotta el. A féltékenység lényegében bizalomhiány, vagy bizalomvesztés. A féltékeny férfi, vagy nő, bár azt állítja, megbízik párjában, lényegében gyanakvóan, sőt sértően bizalmatlan, feltételezi, hogy a másik nem egyenes vele szemben, becsapja. Sajnos sok esetben így van ez akkor is, ha a másik nem szolgáltatta a legkisebb okot sem a gyanúra. S éppen ez az oktalan bizalmatlanság, feltételezés, gyanúsítgatás teszi tönkre a meggyanúsított idegeit; először türelmetlenné, később ingerlékenyen idegessé válik, végül már úgy érzi, ez a megalázó helyzet tűrhetetlen. A veszekedések közben elsikkad a szerelem, s a féltékeny asszony vagy férj egyszercsak rájön, hogy éppen saját hibájából örökre elvesztette a párját. (Bár sokszor annyira elfogultak, hogy nem jönnek rá, s a válásban is azt a bizonyítást látják, hogy ..van valakije, bizonyára, azért akar elválni.”) Levelét olvasva úgy érzem, maguknál is ez történt, s most jött el a tizenkettedik óra, amikor úgy érzi, nem bírja már tovább. Csodálkozom a feleségén, hogy nem érti, vagy mások példáján nem látja, ezen az úton haladva veszítheti el legbiztosabban magát. Sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon a szinte „hisztérikusan” féltékeny embereket le lehet-e szoktatni erről a kellemetlen tulajdonságukról? Nem merek rá határozottan sem igennel, sem a nemmel feleni. Mégis mit tegyen a féltékenységnek szenvedő alanya? Én a maga helyében nem hagynám emberi jogaimat megcsorbítani, s nem számolnék el minden percemmel. Végtére is a XX. században élünk, s nem a középkorban. Azért, mert megnősült, még lehetnek barátai, akikkel egy-két órát eltölt egy sörözőben, vannak munkatársai, akikkel néha-néha jó megvitatni munkával kapcsolatos problémákat stb. Ezt a feleségnek is meg kell érteni. A hibát, úgy érzem, ott követte el és követi el, hogy amikor ezért az aszszony szól, veszekedni kezd, — éppen az indokolatlan gyanú miatt megalázva —azonnal elveszti a fejét, ingerlékenyen vág vissza, összezördülnek, s utána igaza tudatában sértődött és durcás. E helyett, véleményem szerint inkább végtelen türelemmel kellene az asszonykával beszélni, talán ez a türelem leszerelné a dühét és az utána következő csendes beszélgetésből sok mindent megértene. De eddig soha nem tudtak eljutni, s ez a maga hibás is. Egyszer-kétszer vigye el a barátai közé, ismerje meg őket az aszszony és azokat a munkatársait is, akikkel néha össze szokott jönni. Talán ez is elejét venné a féltékenységének. Tudom, hogy nagyon nehéz olyankor türelmesnek, megértőnek lenni, amikor az embert iartalanul vádolják, de ilyenkor gondoljon arra, hogy a felesége nagyon szereti magát, s ezért teszi azt, amit tesz. S mint írja, maga is szereti a feleségét. Nagy kár volna, ha a féltékenység buktatóján tönkre menne a házasságuk. Magának kell segítenie az aszszonykának. Ismeretlenül is szívből kívánom, hogy rendbe jöjjön az életük. ..Pesti diákjánk»* A PATTANÁSOS arcbőr kezelésére kér több fiatal lány olvasónk tanácsot. A legilletékesebbet, a kozmetikust kérjük meg beszéljen nekünk erről a témáról. Rózsavölgyi Piri kozmetikus: Fiatal lányoknál igen gyakori a pattanásos arcbőr. A 16-17 éves lányok általában nem igen keresik fel a kozmetikát, mert tévesen azt hiszik, hogy itt csak kenünk, festünk, s egy fiatal lánynak ez nem illik, s nincs is rá szüksége. Azt azonban már nem igen tudják a fiatal lányok, hogy nem egy esetben a bőrgyógyászok is hozzánk küldik a pattanásosbőrű nőket, s igen sokszor sikerül az ilyen arcbőrt rendbehozni. Ahelyett, hogy a pattanásos arcbőrű fiatal lányok otthon nyomkodják az arcukat, elfertőzik a bőrüket, jöjjenek el inkább egy úgynevezett egészségügyi kozmetikai kezelésre. Azt is elmondom miből áll ez: először is arcmasszázsból, utána gőzölésből, a kamillás gőzölés felpuhítja a bőrt, s a kozmetikus könnyen eltávolítja a pattanásokat, majd fertőtlenítés következik, s a pórusok összehúzása. Ezután a vendég egy gyógyító, üdítő pakolást kap. Az egészségügyi kezelésnél nincs kikészítés, púderozás, festés. Bátran igénybe vehetik hát a fiatal lányok annál is inkább, mivel nem is kerül sokba, egy kezelés mindössze 12 forint. Vidéki fiatalok ! Megnyílt az Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat budapesti turistaszállása Napi háromszori étkezés lehetséges. Helyfoglalás, érdeklődés: „EXPRESS”-iroda, V., Váci u. 10. Tel.: 380—111.