Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)
1957-07-06 / 27. szám
film, színház színházművészet „MARI PICKFORD csókja“ és a karneváli vereség Borisz Andrejev kedvenc önéletrajzi szellemessége így hangzik: „mindenki azt veti a szememre, hogy mindig közkatonákat játszom. Mikor léptetnek már elő? — kérdezik ezek“. Nos, Iljinszkij filmszereppályafutása másmilyen. Az ő „karrierjének“ állomásai: ügyefogyott szerelmes mozijegyszedő, majd ügyes és nőgyűlölő kistolvaj, azután önállósított szabó és amire megderesedik a feje, már egy klub igazgatói székében terpeszkedik és rég elfelejtette, hogy ő is volt valamikor szerelmes, vidám. (A fent leírt képsorról fogalmam se lenne, ha nem lett volna alkalmam az elmúlt évben végignézni a moszkvai filmmúzeumban Iljinszkij öszszes filmjét, 1924-től egészen a „Karneváli éjszakáig.““) Fiatal, 23 éves színész, amikor Komisszarzsevszkij, az orosz némafilmek egyik legjobb rendezője, a felvevőgép elé csalja. Grimaszain, kis, pocakos termetén nevet az operatőr, világosító, majd utána a közönség. Filmjeiben kisembereket alakít, akik humoros és furcsa körülmények között „befutnak“, híresek lesznek vagy gazdagok, de végül is a kisemberi nyugalmat választják. Legnagyobb filmje: a „Mary Pickford csókja“. Érdekes módon készült ez a film. 1927-ben a szovjet filmügyi szervek meghívták Moszkvába Garry Coopert és egyik partnernőjét, Mary Pickfordot. A látogatásig pár hét volt hátra, ez alatt megírták a „Mary Pickford csókja“ című film forgatókönyvét Iljinszkij, Garry Cooper és Mary Pickford számára. Iljinszkij egy kedves, szerelmes mozijegyszedőt alakít, akinek a hölgy csak akkor viszonozza szerelmét, ha híres emberré válik. Garryval akar ekkor konkurálni, bekerül a filmgyárba, amelyet éppen akkor látogat meg a két külföldi színész (híradófelvételek). Mary Pickford meglátja az ügyefogyott újonc színészt, jelenetet kíván vele eljátszani, amelynek végén megcsókolja. A mozijegyszedőből sztár lesz, mert ott piroslik arcán Mary Pickford csókja. De a népszerűség fárasztó valami! Megunva az állandó autogramkérést, hűhót, a tömeg szemeláttára letörli arcáról a rúzsnyomot és nemsokára újra ott áll a mozi bejáratánál és a potyajeggyel kedvesét várja. A „Hárommilliós perben’“ egy kezdeti módszerekkel dolgozó kistolvajt alakít, akinek pár rubel ellopásából nagyobb kellemetlenségei származnak, mint az eleganciával felfegyverzett, frakkba öltözött világtolvajnak. Itt Iljinszkij már más, mint a „Mary Pickford csókjában“. De ami közös az összes filmben (és ez Iljinszkij jellemző krimikai játékmodora), chaplini gyorsaságú tipikusan némafilmes, gépies mozdulatok — és ami sajátja —, hihetetlen gazdag, arcmimikai játék, huncut szemek, billegő járás. Iljinszkij nem „fapofával“ nevettet, mindig normális embert alakít, csak egy kicsit furcsábbat, esetlenebbet a többinél. A harmincas, negyvenes években komikai művészete változik. Nem helyzetkomikum, hanem szatirikusan megformált embertípusok a kedvencei. Klesztakov és a polgármester, Gogol ..Revizorában. A két különböző figurát gogoli mélységgel és humorral eleveníti meg. Ő játssza a színpadon Sibajev matrózt, a „Feledhetetlen 1919- ben“. Itt már népi humorral matrózravasszággal egészítődik ki a már úgyis gazdag, nevettető művészete. Hosszú szünet után a múlt évben állt ismét felvevőgép elé Iljinszkij. Utolsó filmje a éjszaka“. Ez a film új színfolt a szovjet filmművészetben. A „Volga-Volga“ óta ez az első olyan szatirikus vígjáték, amelyben ennyire csontig dőf a kés a bürokrácia, a korlátoltság húsába. Nem kell félni, a vidámságtól, revüműsoroktól és a saxofonoktól— ez a film végső kicsengése — és egyúttal a fiatalok kívánsága is. Iljinszkij (Ogurcov igazgató) itt is éppoly mélyen szatirikusan formálja meg hősét, mint Gogol vígjátékaiban. Mértéktartó komikum, gazdag, emberien humoros arcjáték, szerénység jellemzi. Nem akar a film főhősévé válni — szívesen átengedné a vászont a fiataloknak, de sajnos, azok sokszor csupán statisztálnak. Iljinszkij nem a szokványos, tehetségekben kételkedő, öszsze-vissza futkározó színházigazgató. Jó revüfilmekben ritkán láthatunk ennyire emberien megformált szatirikus alakot. Magabiztos. Hiszi, hogy a karneváli mulatságot csillagászati referátummal kell bevezetni és hogy a Szaltikov— Scsedrin-féle állatmesék nélkül el sem jön az új esztendő. Az ő Ogurcovja („uborka“ szóból képzett vezetéknév) kultúrhivatalnok, akinek az eszén csak a zenét, táncot nagyon szerető fiúk és lányok járhatnak túl. , Kíváncsian várjuk Ilimnszkij filmszerep pályafutásainak további állomásait, de már így is befogadhatjuk őt szívünkbe Fernandel, a cseh Marvan („Angyal“) és a „Pillanat embere“, Norman Wisdom mellé. Komornik Ferenc „Volga-Volga'’ 1938-ban készült. Azóta nem született forgatókönyv Iljinszkij számára. Végre elkészült a „Karneváli Pesti beszélgetés a párizsi győzelemről A Fürst Sándor utcai lakásban beszélgetünk Frankl Péter édesanyjával, aki kiorsolyogva mesél fiáról. Megtudjuk, hogy Péter még Petiké volt, és még alig beszélt, de már a János vitézt énekelte. Négyéves korában már hallás után zongorázott és amikor ötéves lett, bár még óvodába járt, de már zeneakadémista — a gyakorló tagozaton tanul. Igényes és nagyszerű pedagógusok foglalkoztak vele, mint Liechterné, Eisner Vilma, Infeld Kató és Szegedi Ernő. Ezután Hernádi Lajos a tanára, aki egyben apa is tud lenni, a második világháborúban elvesztett édesapa helyett. A rövidnadrágos Péter ezalatt már gyakorlott koncertező, rádióban szerepel. Az 1949 évi emlékhangversenyen III. és IV. akadémisták elől aratja le a babért, ő mutatja be 1950-ben Farkas Ferenc Concertinoját kéziratból — közben, mint ahogy a mama elárulja, Péter futballozik, egyik színházból ki, másokba be, és mindezt együtt elválaszthatatlan jóbarátjával és koncertpartnerével, Paudk Görggyel. AZUTÁN jönnek a külföldi vendégszereplések. Bukaresti VIT, a varsói Chopinverseny, az 1955. évi Marguerita Long-verseny, ahol a párizsiak majdnem tüntetéssel követelik neki az első díjat. És végül Ezsébet belga királynő versenye Brüsszelben. Ez év tavaszán Párizsban koncertezett és egy francia impresszárió tizennégy országos turnéra hívta meg a nemzetközi versenyeken sok díjat nyert Frankl Pétert. Amikor Párizsból tavasszal hazajött, máris készülhetett az idei párizsi versenyre. Sajnos, ebben az évben nem sikerült legalább két hetet gyakorolni a sárospataki csendes alkotóházban, ahová Hernádi Lajos is gyakran elkísérte. Talán ezért volt a mama nyugtalanabb, mint máskor. VÉGRE SZOMBATON este fél tízkor jött a telefon Pétertől. — „Képzeld, anyukám! Megnyertem az első díjat!” Franklné nem akart hinni a füleinek, hiszen az eddigi Marguerita Long versenyeken első díjat ritkán, de akkor is megosztottan adtak ki. És most a fia egyedül nyerte meg. PÁR ÉVVEL EZELŐTT Molnár Antal Frankl Péter játékát, ízes gyümölcshöz hasonlította, amely még nev it érett be. illatos virághoz, amely még nem nyílt ki teljesen. És már akkor feltűnő volt univerzális tehetsége, amelylyel egyforma mélységgel, átéléssel szólaltatta meg Bachot, Chopint, Debussyt, Kodályt, Bartókot. Mintha több nyelven beszélne — írták róla. Édesanyja most egy párizsi prospektust mutat Péter tavaszi koncertjeiről. A címlapon a most lezajlott verseny névadójának nyilatkozata: ,,Frankl Péter kiváló fiatal zongoraművész, aki előtt ragyogó jövő áll". K. F. Fekete- fehér igen - igen A néger jazz varázsát hozta el Pestre Elisabeth Charles. Néger dalokat, Gershwint és modern táncszámokat énekel igazi átéléssel és jazz-kolorittal, a kitűnő Hot-zenekar segítségével. Fellépése előtt a Fasor Színpadon kértünk nyilatkozatot a néger énekesnőtől: — Nem csalódtam Magyarországban. Ami sok szépet hallottam róla, azt mind megláthattam. Tetszenek az emberek, akik jólöltözöttek és szeretik a jazzt. Legalábbis számaink meleg fogadtatásából erre lehet következtetni. A budapesti vendégszereplésről sok kedves emléket vihetek majd haza. A könnyűzene kedvelőinek vendége ezekben a napokban René Glaneau. Kedves francia sanzonjait szeretettel és sok tapssal fogadja a Fasor Színpad közönsége. Szünetben kértünk tőle rövid nyilatkozatot. — Nap mint nap Budapest újabb színeit fedezem fel. Tetszik a város, csinosak a pesti nők, a közönség igen lelkes, látszik, tetszenek a francia dalok. Szeretnék minél tovább itt maradni. Sokba kerül • EGY TELEVÍZIÓS? készülék: Sf/f/ ember ^ (frakkban Lengyel filmvígjáték. Főszereplő: ADOLF DYMSZA Bemutató: július 11. „Pipo 7éjszakája" Egy okos kutya esetei az emberekkel A módszer nem új, tucatnyi francia film használta már jólbevált megoldásként: adva van egy kerettörténet, egy párizsi ház, vagy egy falu, esetleg más színhely, mindmegannyi kisebb-nagyobb drámát hordozó lakójával. Azután eltűnik a keret és a drámák megelevenednek. Ezúttal egy kedvespofájú fehér kutya rövid „élettörténete” adja a keretet. E kóbor kutya, igazi kutyasorshoz méltó tragédiával éppen egy sintérhez (igaz, egy emberséges, nem is sintérnek való fickóhoz) köti sorsát, s míg a sintértelep zordon főnökének parancsára ketrecben várja a kikerülhetetlen végzetet, vagy az esetleges szabadulást, éjszakákon át „elmeséli” kutyatársainak életét, eseteit, négy hajdani gazdájával. De ez a mesterkéltség, mondhatni együgyűség csak a kerettörténet sajátja, a továbbiakban a kutya már nem kényszerül „kutyajellemével” ellentétes emberi cselekedetekre, s a maga kutyamódján jó részese a cselekményeknek. E cselekménysorozatban (Pipo és négy gazdája történetében) szerelmi tragédia váltakozik egy papucsférj szatírájával, humorral kevert bűnügyi történet egy komikus vonásokkal átszőtt drámával, míg végül befejeződik az emberséges kis sintér mosolyt keltő históriájával. Mindegyik külön-külön történet (van, amelyik lapos, nem sikerült eléggé, mint például az első, a szerelmes bohócé), mindegyik a maga önálló műfaji törvényei szerint bonyolódik, de az egészet átfogja az életszeretet, az élet szépségeibe és igazába vetett hit és valami kedves humor. A film alkotói (rendezője: Marc Allegret) olyan szereplőgárdát rukkoltatak ki, amely még sokkal gyengébb alkotásból is csodát varázsolt volna. Raimun, Jules Berryn át Carette-ig vagy egy tucat nagy francia művész vonul fel a filmben, amely hibái ellenére is szórakoztató és bizonyára sikeres lesz. Cs. I. K VIT-díjas jelöltek hangversenyei Eléggé elcsépelt hasonlathoz tartjuk magunkat ezúttal is: a hét első két napján a Zeneművészeti Főiskola nagytermében a válogatott keret edzőmérkőzéseit — hallgattuk. Fiatal zongoristáink, hegedűseink, énekeseink, fúvósaink edződtek a közönség előtt való fellépéshez, a moszkvai VIT nemzetközi zenei versenyein való minél eredményesebb szereplés légköréhez. Zsűri ugyan sem hazai, sem nemzetközi nem volt, a közönség sem volt idegen: nagyrészt rokonokból, barátokból, ismerősökből álló pesti publikum hallgatta végig, tapsolta meg, ismételtette a számokat, mégis szükség volt erre a két hangversenyre, hogy versenyzőink idejében hozzászokjanak a „nagy pódiumon” való szereplés izgalmaihoz. Nincs itt elegendő helyünk ahhoz, hogy valamennyi művész játékáról írjunk. Elöljáróban és általánosságban csak annyit jegyzünk meg, hogy valamennyien tudásuk javát adták, önmagukhoz mérve figyelemre méltót produkált minden egyes versenyző. Simor András hegedűjátékáról azonban mégis külön kell megjegyeznünk, hogy ezt a kiváló képességű fiatal hegedűst — a nemzetközi mezőny ismeretének hiányában is — komoly esélyesnek tartjuk a moszkvai versenyeken. Szymanowski „Nocturne és Tarantellá”-jának előadása után nem ok nélkül csattant fel a taps s nem is maradt abba egészen addig, amíg hirtelenében egy ráadást nem játszott. Kedvező benyomást tett Geszti Szilvia fellépése is egy Rachmaninov-dal s a „Bűvös vadász” egyik áriájának előadásával. Zongoristáink közül Szendrey Imre remekelt különösen Verdi—Liszt „Rigoletto-parafrázis” virtuóz technikájú megszólaltatásával. Az elbizakodottságra azonban mégsincs oka sem a versenyre induló művészeknek, sem a közönségnek. A művészeknek minden erejüket meg kell feszíteniük a versenyekig s a versenyeken is. Egyébként kár, hogy sok első vonalbeli fiatal művészünk hiányzik* a versenyre benevezettek közül: Kiss Lajos //ALKANIA -val EGERBEN A készülő film plakátján ez áll majd: Írta: Vadász Imre, Rendezte: Fejér Tamás, Operatőr: Magyar József. Főszereplők: . . . nos, a főszereplők Eger, Eger és újra csak Eger. A vár és a strand, a lyceum és a minarett, az egri lányok és a szépasszonyvölgyi borospincék. Három héten keresztül készíti Fejér Tamás filmrendező, és tíztagú filmes stábja az Askania cinemaskóp-felvevőgéppel az első magyar keretes, szélesvásznú városfilmet. A keret a következő: Zsiga, az ifjú férj Egerbe hozza Verát, az újdonsült asszonykát, hogy végignézze, végigsétálja vele szülővárosa történelmi és más nevezetességeit. A két fiatal szemével nézve ismerkedhet meg a néző a nagymúltú emlékek és a bikavér városával. Már az első forgatási napon kedves eset történt a filmesekkel. A strandjelenet felvétele után a Népkert felé vették útjukat, ahol a forgatókönyv szerint a két fiatal — az egri Gárdonyi Géza Színház művészei — andalogva gyönyörködnek az évszázados fákban. Node, mi legyen az andalgásból, amikor egy szakasz katona trappolt el az utón, s a felvevőgéptől cseppet sem zavartatva, leállt szép sorban a főiskolai diákszálló ablakai alá!? A tizedes vezényelt, ,1 diákkislány ... Egy-kettő-háromnégy!” S a nóta már szállt is az egyre tágabbra nyíló ablakok felé. A rendező egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, s mire a katonák még csak meg is értették, hogy miről van szó, máris megörökítette a filmszalag modern, nappali szerenádjukat, így bővül, így lesz valóban egri az ,,Eger”. A városban már építik a vidék első, 560 ember befogadóképességű cinemaskóp-moziját, hogy először a legjobb, s legszigorúbb kritikusok — az egriek — elé kerüljön a film. (somos) ■ií, " i fl“V« így látta az operatőr a modern Szerenádot. A cinemascope felvevő objektívje összenyomja a képet, amelyet csak a vetítő lencséje torzít vissza . TERSÁNSZKY J. JENŐ: n)tág,d..! Egyik legnagyobb termékenységű s legolvasottabb írónk tíz kisregényét olvashatjuk ebben a kötetben. Nem valószínű, hogy sokáig fognak porosodni az üzletek polcain, kötésüket sem fogja görbére szívni a kirakat üvegén behatoló napsugár. Műveinek kelendősége és népszerűsége accuban távolról sem azonos a — ma még sokak által kedvelt — szirupos históriák és hátborzongató rémregények népszerűségével. Komoly irodalmi igénnyel, izgalmas, fordulatos meseszövés, érdekes emberi sorsok, csattanós történetek következnek itt egymás után. Az író kimeríthetetlennek látszó fantáziája szerencsésen párosult egy, élményekben ritka gazdagságú élettel. Ez a tíz kisregény tíz különböző világot tár fel, rengeteg szereplővel, kik a maguk módján küzködnek az élettel, némelyik sikerrel s nem egy közülük bizony sikertelenül. Megismerkedünk „Hitter Lajos heted gimnazistá”-val, amint éppen a gyermekkorból a férfi kor fele igyekszik és kiábrándultan hagyja el első csókjának színterét. Látjuk a „A gyilkos” Vojnyik Jakabot, kiből halála óráján bukik ki lelke mélyén rejtező bűne: meggyilkolta és kirabolta szeretőjét. Szerencsére, találkozunk ebben a kötetben a „Viszontlátásra, drága.. .** című írással is, amelyet Ady Endre „első igazi háborús regénynek” nevezett. Nem a háború külsődleges borzalmainak sorakoztatásával, hanem egy női lélek züllésbe indulásának remek rajzával támaszt bennünk tiltakozást az író. „A Sámsonokéban egy család anyagi tönkremenését követő lelki széthullását látjuk, „Céda és a szűz”-ben egy testben, lélekben kielégítetlen nő visszaemlékezésein keresztül a polgári erkölcs látszat volta rajzolódik ki előttünk. „Mike Pál emlékezéseiéből pedig egy mujácska erdészgyakornok öngúnnyal teli emlékezéseit és elmélkedéseit ismerhetjük meg. „A havasi selyemfilm’-ban egy, társ és szeretet nélkül élő öregasszony későn fellobbanó .Szerelmét mondja el egy kistermetű, de annál nagyobb testi, lelki erejű pakulár iránt. Szintén háborús témájú a „Hát el fog jönni mégis” és „A halott bakancsa”, melyekben a monarchia embertelen és esztelen hadigépezetében őrlődő emberek nyomorúságán, vergődő kibújni akarásán, tragikomikus ügyetlenkedésein keresztül tárja fel négy rettenetes esztendő kínözönét. Végül „Az átok”-ban egy cigányasszony és a falu bírája közti furcsa párharccal serkent bennünket nevetésre az emberi butaságok felett. Tersánszky hősei, szenvedjék el bár a világ minden nyomorát, nem forradalmárok, nem is mindig lázongok, hanem sokszor saját pecsenyéjüket csendesen sütögető, esendő emberek. Tersánszky nem fogalmazta meg nyílt támadó szavakban az úri rend ellen érzett mélységes ellenszenvét, ahogy azonban úriember szereplőit ábrázolja, világosabban beszél minden szólamnál. Milyen tehetetlen, hasznavehetetlen fajankókká válnak az élet első nehéz percében! Milyen velejükig romlottak, erkölcstelenek tudnak lenni! Ezekkel szemben a maguk dolgait ügyesen eligazító Pongó cigányok és Kakuk Marcik toronymagasan állanak. Ügyesek, elevenek, életrevalók, s nyíltan erkölcstelen életük legalább őszinte, szemben a fenti világ álszenteskedésével. Erkölcstelenségük mellett felvillantja bennük a lent szunnyadó tisztaság lehetőségeit is. A maró gúnyú bírálat azonban nem egyszer félresiklik Tersánszkynál. A polgári nézőpontok kritikáját, viszonylagosságát sokszor cseréli fel egy meglehetőse esetleges, véletlen sorozattal. Nem baj, hogy ezekből az írásokból is találhatunk ebben a kötetben. De helyettük talán jobb lett volna „A margarétás dal”, vagy a „Legenda a nyúlpaprikásról” és számos más kitűnő Tersánszky-műből választani. Utólag, persze, könnyű okosnak lenni s a válogatás — egy-két eset kivételével — szerencsésnek mondható. Bessenyei György Szegény pesti boszorkány! Mert még a svéd boszorkány, a szép Marina Vady valahogy csak az erdőbe, állatok közé menekült az emberek butasága elől. De csak ANGLIÁBAN kísérleti film készült „Együtt” címmel, amelynek az az érdekessége, hogy hangosfilm ugyan, de nem hallani benne sem a dialógust, sem a zenét, sem pedig az egyéb zörejeket, eltekintve két-három mondattól. a ^cre?ia**‘ ki a megvan a LOTTÓ, s 2 elv évye • lllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiimiiiiiimi»"">"......... A KÉT Szereplők:LOTTI NYUGATNÉMET FILM ANTJE WEISGERBER. PETER MOSBACHER. ISA ES JUTTA GUNTHER BEMUTATÓ: JULIUS II. + mill KÉSZÜL A VIT-FILM Különös alakú kis házikó tűnik fel mostanában Budapest utcáin, a Belvárosban, a Nagykörúton, sétatereken, szabadtéri szórakozóhelyeken. A házikó látszólag üres, csak valami sajátos, halk zúgás hallatszik belőle. Az emberek ezt észre sem veszik, zavartalanul elsétálnak előtte.. . Pedig, ha tudnák! ... De ne vágjunk az események elébe. A Budapesti Filmstúdió fiatal munkatársaiból alakult forgatócsoport — Mölich László rendező és Szabó Árpád operatőr vezetésével — 450 méteres, színes riportfilmet készít a moszkvai filmfesztiválra Mi érdekli ma Budapesten az embereket? — kérdezi a film és máris válaszol: a politika és a kulturális élet. Mindenütt politizálnak az emberek, utcán, társaságban, szórakozóhelyeken. Hosszú sorok állnak az újságárusok bódéi előtt. "Soha ennyi újság nem fogyott, mint napjainkban. De sorbaállnak a színházak, mozik pénztárainál, a strandkabinok előtt, a fagylaltozókban, még az utcai könyvárus sátra előtt is. Mi érdekli ma a budapesti fiatalokat? Ezt is megtudhatják majd a moszkvai filmfesztivál nézői. A XIII. kerületi fiatalok, a Ganz Vagon ifjúmunkásai már készítik azokat a gépmodelleket, dísztárgyakat, amelyeket moszkvai vendéglátóiknak visznek ajándékba. A Habselyemgyár fiataljai a hulladék és maradék nyonanyagokat dolgozzák fel és az ezért kapott öszszeggel járulnak hozzá a VIT költségeihez. Az utolsó jelenetek egy gyermekotthonban játszódnak, ahol disszidált szülők elhagyott gyermekeit gondozzák. Végül pedig megható pillanatok szemtanúi lehetünk: egy megtévesztett budapesti diák, aki az ausztriai lágerekben ismerkedett meg a „szabad világgal”, két hónapos, de egy életre emlékezetes nyugati „felfedező körút” után hazaérkezik sírónevelő szülei karjába. Végül úgy illik, hogy megmagyarázzuk cikkünk titokzatosnak tűnő bevezetését: a kis bódé a filmeseket rejti, akik észrevétlenül dolgoznak a városban, hogy valóban ellessék a mai Budapest életének jellemző pillanatait. G. T.