Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)

1957-08-24 / 37. szám

4­0 millió FRANCIA 10 millió ALGÉRIAI Szeptember közeledtével, ha­­i csak látszatra is, nyugta­lanság fogja el a francia kor­mányt az algériai ügyek miatt. Tizenhetedikén nyílik­ meg ugyanis az ENSZ közgyűlése. S most harmadszor kerül majd a közgyűlés napirendjére az algériai kérdés. Mert Algériában immár évek óta vérfürdőket rendezve du­hajodnak a francia tőkések „rendfenntartó és tisztogató“ csapatai. Példákért nem is na­gyon kell kutatgatnunk. A kö­zeli hetekből két kiemelkedő esetet emlí­tetünk. A Bou-Zeg­­za hegységben a nemzeti füg­getlenségért küzdő algériaiak ellen helikopterekről vetették be a hirhedt ejtőernyősöket, akik az összetűzés során tizen­hat hazafit öltek meg. Kherba közelében még három halál­eset, s tizenöt sebesülést ered­ményezett a „tisztogató“ egy­ségek jelenléte. Gyanús minden bennszülött — ez a gyarmattartók vezérel­ve. S üldözik nemcsak a fegy­verben állókat, de még az ott­honülő algériaiakat is. Algériát valóságos koncentrációs tábor­rá változtatták. Nemrégiben egy nemzetközi bizottság járt ott a helyzet megvizsgálására. A bizottság elnöke, a belga dr. Georges André a látottakat ez­zel a mondattal összegezte: „Algéria borzalmas terrorlég­körben él.“ Dr. André mégis derűlátóan távozott, amikor kijelentette: „Ez az eljárás nem válik rend­szerré, s remélhetjük, hogy a francia hatóságok ennek véget vetnek.“ A Bourges-Mauo­­noury-kormány azonban mind­eddig semmi tanújelét sem adta annak, hogy a megbéké­lést kívánja elősegíteni. Bizo­nyításul két tényt is elegendő megemlíteni. A francia kormány az or­­szág egész területére kérte a rendkívüli felhatalma­zás kiterjesztését a nemzetgyű­léstől. S mire használják a fel­hatalmazást? Az algériai vé­rengzések ellen küzdők elné­­mítására. E felhatalmazás alap­ján kobozták el az „Express“ című katolikus hetilapot, s né­hány esetben a kommunisták napilapját, a „l‘Humanité“-t. Félix Gaillard pénzügymi­niszter ezekben a napokban készíti a jövő évi költségvetési tervet. S ekkor Baumgartner úr, a Nemzeti Hitelbank igaz­gató-elnöke olyan kijelentésre ragadtatja magát, hogy a fran­ciák túlontúl jól élnek. A pénz­ügyminiszternek ez elegendő is arra, hogy a polgári költség­vetést 600 milliárd frankkal le­csökkentse. Mire fordítják majd az így nyert 600 milliár­­dot? Az algériai háború, a ha­ladó francia lapok közlése sze­rint éppen 600 milliárdot emészt fel,­ s rés kézzel mégsem bátor­ ENSZ-közgyűlésére. A minisz­terelnök irányítása alatt sebti­ben létrehozott tárcaközi bi­zottság dolgozik az algériai kormányterven. A T Humanité közlése szerint a terv két alap­elven épül fel. Körzeti válasz­tások útján algériai nemzet­­gyűlést hoznak létre. E nem­zetgyűlésben azonban nem ke­rülhet kisebbségbe az egymil­­liónyi európai a tízmillió algé­riaival­ szemben. Végrehajtó személyként megbíznak egy al­gériait, akit a francia kormány által kinevezett miniszter irá­nyít.­­ Az algériaiak azonban ilyen jó látszat-függetlenséget valószí- f­­nűleg nem lesznek hajlandók is elf­ogadni. A gyarmatosító kö­­jö­rök eljárásuk igazolására olyan­­ nézeteket terjesztenek, hogy az új algériaiaknak nincs olyan sze­­­­mélyiségük, akivel tárgyalnn­k ORSZÁGÁBAN Az Ibéria nevű spanyol re­pülőtársaság repülőgépe nyu­gat felől megkerüli a Pirenneu­­sokat és San Sebastian körze­tében átszeli a francia—spanyol határt. A felhők réseiből rozs­davörös cseréptetők, friss bar­na szántások csíkjai és köztük itt-ott zöld szigetek villantak fel, majd újra sűrű fellegek takarták el a földet. Legtöbb útitársunk turista volt, ezért azután a gépen sok­féle beszéd, főképp angol és francia szó járta. A nyugat­európai és az Egyesült Álla­­mok-beli turisták márciustól kezdve minden évben valóság­gal özönlenek Spanyolország­ba. Az utasok már a repülő­gépen a „napfényes” Spanyol­­ország nevezetességeit hirdető prospektusokat lapozgatták. Spanyolország leginkább az idegenforgalom révén jut kül­földi valutához. A barajasi repülőtéren ér­tünk spanyol földre. Az idő borongós, esős volt, mindenütt tócsák csillogtak, semmi sem emlékeztetett a napfényes Spanyolországra ... Megérkez­tünk tehát a hős városba, Madridba, amelynek újkori történelméhez a magyar mun­kásmozgalomnak is oly sok emléke fűződik, spanyol föld­re, ahol 20 évvel ezelőtt halt hősi halált Zalka Máté, s ahol Mező Imre is harcolt. A Madrid felé haladó autó­buszból egyhangú táj tárult elénk. Fa sehol, s egy-egy te­nyérnyi pázsit is alig látszott. Madridnak nincsenek külvá­rosai, s ezért a város vala­hogy hirtelen, váratlanul buk­kant elő. A külső kerületek­ben szélesek az utcák, sok az új ház és nyoma sincs a kü­lönleges spanyol építkezésnek, a rácsos ablakoknak és cirá­­dás erkélyeknek, amelyek a tüzesszemű szenyoritákat idé­zik fel emlékezetünkben. Madridi séták A spanyolok szeretik hazá­jukat és szívesen, lelkesen, szeretettel mutogatták érde­kességeit. Bennünket pedig minden érdekelt: vajon milye­nek a spanyol emberek, ho­gyan viselkednek, hogyan öl­tözködnek, hogyan gondolkod-­ nak. Órákig kóboroltunk a vá­rosban, benéztünk az üzletek­be, az áruházakba, a piacok­ra, a számunkra ugyancsak zajos mozikba, nézegettük, hallgattuk az embereket, kér­deztük őket, válaszolgattunk kérdéseikre, mellettük ballag­tunk. Mindjárt az első napokban megnéztük a művelt világ egyik nagy kincsestárát, a Práda múzeumot. A múzeum­ban Velasquez, Goya, El Gre­co, Rubens, Tizian, Raffael ké­pein kívül megtalálható a fes­tőművészet évszázados útjá­nak számos más kiemelkedő alkotása. A képtárban mindig sok a látogató. A spanyol be­széd azonban ritka, mint a fe­hér holló: a legtöbb látogató angol, amerikai és francia tu­rista. Az idegenvezető szerint 252 Goya kép van a Pradó­­ban, köztük a „Két Maya,“ a „IV. Károly és családja” és az „önarckép.” Velasquez, Ru­bens, Tizian, Greco és Murillo képei is külön termekben lát­hatók. Az ellentétek városa Madrid a kirívó ellentétek városa. Egyes részei világvá­ros jellegűek, vannak azonban olyanok, mint pl. a José del Quan utca, ahol olyan látvány tárul a járókelők szeme elé, amelyre mindig borzadva gon­dol vissza. A szó igazi ér­tel­mében emberi lakóhelyekről itt — néhány méterre a tíz­emeletes épületóriásoktól — beszélni sem lehet. Roskatag, alacsony, primitív fészerek k­özé juthatunk itt, amelyek­nek tetejét rudakra szerelt bádog és fumir lemezekből tákolták össze. Ezek a ,.házakat még csak megvédenék a nap- sugaraktól, de teljesen fel­mondják a szolgálatot a tava­szi-őszi záporok és a téli esők idején. A kidőlt-bedőlt fésze­rekben felnőttek és gyerme­kek tömegei laknak. Néhány nap vagy hét ke­vés ahhoz, hogy megismerjünk egy országot. Ennyi idő alatt legfeljebb csak benyomásokat lehet szerezni. Különösen áll ez Spanyolországra, Európa egyetlen nyíltan fasiszta álla­mára. De azt minden látoga­tó megérti és láthatja, hogy a mai Spanyolország súlyos el­lentétektől terhes. A gazda­sági, a bel- és külpolitikai válság hatására egyre inkább növekszik azoknak az erőknek a száma, akik nyíltan is fel­lépnek Franco fasiszta rend­szerével szemben. Mint ismeretes, ez év janu­árjában hatalmas sztrájkok kezdődtek Spanyolország-szer­­te, s a francoista hatóságok számos spanyol hazafit letar­tóztattak. Az ifjúság nagy­számban vett részt a januári sztrájkban, sőt Madridban az egyetemi ifjúság köré csopor­tosultak az ellenállók. A tün­tetések után 400 egyetemistát zártak ki Spanyolország ösz­­szes egyetemeiről. Mindez nem akadályozta meg Spanyolország urait ab­ban, hogy október —novem­berben, a magyarországi ellen­­forradalmi támadás idején dü­hös kirohanásokat intézzenek hazánk ellen, sőt az Afriba című fasiszta lap egyik politi­kai szerkesztőjét, Gomez Tek­­ót. Magyarországra küldte, hogy közvetlen segítségett ad­jon a „szabadságharcosok­nak.“ Gomez, mint egyik tu­dósításában írta, azt remélte, hogy egy második Korea lét­rejöttének lesz szemtanúja. A bikaviadal A Madridban járt idegent rendszerint megkérdezik, né­zett-e végig bikaviadalt. Ter­mészetesen, mi is kíváncsiak voltunk rá. Határozottan ér­dekes, de mindenekelőtt vé­­re­s, vad és könyörtelen játék ez. Minden nagyobb község­ben, városban van aréna és minden nagy ünnepen — Madridban minden vasárnap — leszúrnak hat bikát, ősrégi szokások között. A bikavia­dalnak megvan a maga ro­mantikája. Sok regény, ro­mánc és költemény szól a torreádorokról. A kiváló tor­reádorok dúsgazdag emberek, többnyire milliomosok. A viadalok nagy szertartá­sok közepette folynak. Előbb középkori ruhákba öltözött harsonások kérnek engedélyt a játékok megkezdésére, majd a beengedett bikát ugyancsak hagyományos öltözetű legé­nyek „idegesítik.” Azután a pikádor küzd lóhátról a biká­val, végül a viadal főszereplő­je, a torreádor szórakoztatja a közönséget. Nem veszélyte­len játék ez, amikor én lát­tam, akkor az egyik bika a menekülő torreádor után fut­va, keresztül ugrotta az aré­na palánkját és a közönség közül is többen kerültek szarvai elé és patái alá. „Ér­dekes” volt, de nekem min­denesetre felfordult a gyom­rom ... Gyönyörűek a szenyoriták A spanyol nők szépsége köz­ismert. Megérkezve Madrid­ba, rögtön magunk is meg­győződtünk erről. A spanyo­lok nagyon büszkék arra, hogy — mint mondták — Európa legszebb lányai az Ibériai fél­szigeten élnek. A fekete csip­kekendővel leterített fejű, tö­kéletes alakú szenyoriták szé­pen, ízlésesen öltöznek. Több­nyire sötétszínű ruhákban jár­nak. Sötétbarna, vagy fekete hajukba virágot tűznek. Az udvarolni szándékozónak igen nehéz dolga van. A spanyol szokások igen szigorúan őr­ködnek a női erkölcsökön. A lányok rendszerint szüleikkel, vagy férfi testvérükkel men­nek az utcára és persze a jegyesükkel. Nagyon szeretik a táncot. A nyugati és ameri­kai táncokat is ismerik, de többnyire a spanyol kettőst és más népi táncokat járják. * Sok mindent láttunk Spa­nyolországban, de a spanyol élet sok jelenségét nem ismer­hettük meg. Az idegenforga­lom szervezői a külföldi turis­táknak nem a mai, hanem a romantikus, az egykori nagy­ság fényében fürdő Spanyol­­országot mutatják. Amikor el­hagytuk Spanyolország föld­jét, magunkkal hoztuk spa­nyol barátainkkal történt ta­lálkozásaink emlékét. Nem felejtjük el őket és a min­dennél beszédesebb, baráti kézszorításaikat... Sirokmány Lajos EZT A KIS „HIRDETŐOSZLO­­POT" AZ ÖREG BÁCSI HORDJA A VÁLLÁN. A TETEJÉN RULETT VAN, AMELYEN A JÁRÓKELŐK APRÓPÉNZ BEDOBÁSA ELLENÉ­BEN MEGJÁTSZHATJÁK NYERŐ­SZÁMAIKAT. S AKI MER­T AZ NYER. EDZÉSBEN A TORREÁDOROK. A KERÉKRE SZERELT „POTRIKA’! TALÁN kevésbé veszélyes VALÓDI társainál ,,SZABAD EGY MADARAT?” - UTCAI MADÁRKERESKEDÉS RIKÍTÓ- •« TOLLAZATÚ PAPAGÁJOKKAL — IGEN, EZ MÁR A CÉL­ N A» .AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaauaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, Épül, gazdagodik a testvéri Román Népköztársaság ... Segesvár. Itt is nagy­­ tervépítkezés közeledik a befe­­j­­­ezéshez: az új fajansz gyár.­­ Minden munkafolyamatot ré­­s­zesítettek,­­ a gyárban mind- g­­ssze 450 munkásra van szük­ g­ség, szemben a régi munkafo- fo­lyamatnál alkalmazott három- 11 ezer munkással. Ez a gyár 25­0 ezer négyzetméteres alapterü­­g letével a legnagyobb ilyen lé-­­­tesítme.../ egész Dél-Kelet Eu­­g­rópában. A román televízió­­ Több mint hét hónapnal ez­­g előtt a bukaresti televíziós cé­­g szülék ernyőjén felvillant a­­ fény és kellemes zene töltötte­­ be számos bukaresti dolgozó ta­­g­kását. Az új év első perceiben is működésbe lépett a bukaresti­­ televíziós adóállomás. Az első­­ adás sikerrel járt és a televízió­s" tulajdonosok türelmetlenül is" várták a következő adásokat, " Reményük teljesült. Ma már a változatos műsor: egész estét " betöltő játékfilmeket, rajz-­­ filmeket, híradókat, a stúdió- ij­ből sugárzott külön adásokat, új színházi előadásokat, gyermek- g adásokat, tudományos-műszaki jj újdonságokat, labdarúgó- és a g rugbymérkőzéseket közvetít a jj bukaresti televízió. A Bukarestben és a környék- g beli helységekben az épülete­­g­ben újabb és újabb T-alakú g antennák tűnnek fel, amelye­­g két a Scinteia házával párhu­­jl­zamosan helyeznek el. Erre a­­ sajtókombinátra szerelték fel­­ ugyanis az adóantennát. Tá- H - ,, . ..... . elején általános választásokat vállál, a több mint száz méter­t tartottak. A Népi Haladó Párt magasba emelkedő antenna­­ (ppp) a törvényhozó tanács ii­­valóságos virágnak tűnik. T­zennégy mandátuma közül ki-Ez a mágikus erejű virág 1­lencet megszerzett és ezért az —*-• —»■*«- isroSSAS’Si'S tása, hogy nagy távolságra ké­­g kormányalakításra. Az ango­­peket sugározzon, sokkal bo­­g­lók tehát, akik négy évvel eo­­nyolultabb, mint bármilyen g előtt törvénytelenül ^ elűzték sziromlevelekből, csészéjévé­ M Ja,vant a miniszterelnöki szék­xn­y­k­ből és megfosztottak a népet lekből, vagy porzókból álló ^ attól hogy választott pártja szövevény. A Scienteia hazáj­­ segítségével sorsán javithas­­nak 11. és 12. emeletére csak­ jó­son — engedni kényszerűltek, nem 20 vagonnyi felszerelést gy Az ország, amelyben 150 szállítottak fel, alkatrészeket g­éve az angolok uralkodnak, és bonyolult gépi berendezése- g értékes kincse a brit koroná­két, amelyeket a szovjet és a­­­r­a,k- Eö terméke a TMk°; fa a román technikusok olyan hoz-= ker€Sztül mindmáig) korlát­­ráértéssel szereltek össze, g­yan uralmat gyakoroltak a hogy azóta óramű pontosságú- a gyarmat gazdasági élete és val működik. A bukaresti te- = törvényhozása felett. Az c-r­­tevízió és adóállomás 15 kilo- =sza­.b',a ezenkivüli hatalmas wattos adasait 100-120 faló- | aran­y. c­ém­án­ttelepek is méteres körzetben lehet fog- | vannak, mint az néhány angol mi. u e monopólium kezében. Külpolitikai kislexikon Brit-Guyana nem, hagyja magát r-Gl/YANÄ] Az ültetvények munkássága azonban, amely a néger és in­dián munkásokon kívül az odacsalogatott hindukból és kínaiakból rekrutálódik, ke­gyetlen kizsákmányolás alatt él. A kulik heti bére 2 font­sterling, s a munkaidő 12—14 óra. ötezer lakosra jut egy or­vos, az egész országnak csu­pán egyetlen kórháza van, az ültetvények dolgozói pedig olyan barakkokban laknak, amelyeket még a múlt század­ban építettek a rabszolgák számára. A munkanélküliek száma eléri a százezret. Érthető tehát, hogy a brit­­guyanai nép nem nyugodha­tott bele ilyen életbe. Közvet­lenül az első világháború után megalakult a „politikai ügyek bizottsága”, majd 1950-ben a Népi Haladó Párt, amely azu­tán az 1953. áprilisi választá­sokon elsöprő győzelmet is aratott. Több mint 75 ezren szavaztak a pártra és magát Jagant 82 százalékos többség­gel választották meg. A tör­vényhozótestület 27 tagja kö­zül 18 a párt soraiból került ki és a végrehajtó tanács 7 tagja közül (ezek miniszteri szerepet töltenek be) hat szin­tén a párt tagja volt. Az ál­lamtanácsban (szenátusféle) azonban a pártnak már csak két tagja volt, a többit a brit kormány nevezte ki. De az angolok nem bíztak az államtanács és a brit kor­mányzó ellensúlyozó erejében sem. Megijedtek. Mikor aztán a cukoripari munkások 1953. szeptemberében a magasabb bérekért é­s a szakszervezeti jogokért sztrájkba léptek, az angolok cselekedtek. Hadiha­jókat, csapatokat küldtek Brit-Guyanába, felfüggesztet­ték az alkotmányt, elmozdítot­ták a kormányt, majd később több tagját le is tartóztatták. Mindezt arra való hivatkozás­sal, hogy a kormány „kommu­nista puccsot’* készített elő. Meg kell jegyezni, hogy a Né­pi Haladó Párt nem kommu­nista, noha vezetői között je­lentékeny számban vannak marxisták. A párt Brit-Guya­na teljes függetlenségéért, a nemzet kincseinek köztulaj­donba vételéért és a szociális­ Dél-Amerika északi részében a három Guyana között a leg­nagyobb (215 ezer négyzet­kilo­méter) és a legnyugatabbra fekszik. Éghajlata forróigövi, a hegységeket sűrű trópusi er­dők borítják. Lakóinak zöme (459 ezer) indián, néger és mu­latt, csak kis töredéke fehér (2200), ezenkívül hindu és kí­nai. Fővárosa Georgetown (107 000), a Demarera folyó tor­kolatánál. A gyarmat 1914-ben lett végleg az angoloké. Az USA támaszpontot bérel a Demarera folyónál Brit-Guyanában augusztus­­a társadalom felépítéséért harcol. Az angolok provokatív csele­kedetei után a párt felhívásá­ra a munkások általános sztrájkkal feleltek és a harc négy esztendőn keresztül vál­takozó hullámokban tartott mindmáig. Az angolok már 1956 közepén újra kénytelenek voltak alkotmányt adni az or­szágnak, ha mindjárt erősen korlátozottat is, az idén au­gusztusban pedig kiírták a vá­­lasztásokat, amelyeken azután újra Cheddy Jagan pártja győ­zött. A legújabb jelentések sze­rint ugyan az angolok ismét a demokratikus erők eltiprásán mesterkednek. Brit Guyana több esztendős harcának ered­ményei azonban azt mutatják — hiába. (cs. i.) Őserdő Georgetown forNewAmsterdam vények 1 BAUXIT/ 'GYÉMANT^r.­o BAUXITI TERRA 136/57/­1 3 428 kilométert utazott ■ « borbélyhoa Nem mindennapi esemény történt a SAS skandináv légi­­forgalmi társaság egy alkalma­zottjával, aki egy grönlandi re­pülőtéren teljesít szolgálatot. A repülőtér főnöke egy nap megkérdezte tőle, hogy miért nem nyilatkozik. Azt válaszol­ta, hogy nincs hol. „Utazzék haza és nyilatkozzon meg” — mondotta a főnök, így aztán az alkalmazott repülőgépre ült és 3428 kilométert tett meg állo­máshelyétől Koppenhágáig, hogy megnyilatkozzék. Befejeződött Tokióban a nukleáris fegyverek ellen küz­dő harmadik világértekezlet, amelyen több mint 4000 kül­dött, köztük 22 külföldi ország küldöttei vettek részt. Augusztus 11-én tartották az értekezlet teljes ülését a to­kiói Metropolitan tornacsar­nokban. Az ülés megnyitása előtt tömeggyűlést rendeztek mintegy tízezer ember részvé­telével. A gyűlésen a 22 kül­földi ország képviselői beszé­det intéztek a gyűlés rész­vevőihez, majd népdal- és né­pitánc bemutatót tartottak a Japán különböző részeiből ér­kezett küldöttek fellépésével. Képünkön japán népi tánco­sok, hagyományos kanonokba öltözve szórakoztat­ják a gyűlés részvevőit. Ünnepi filmbemutató AUGUSZTUS 22-28. A ROMÁN FILMGYÁRTÁS Alkotásai a budapesti MOZIK MŰSORÁN. * (A magyar költészet gyöngysze­mei) (Móra) Fűzve: Brecht: Háromgarasos regényK°tVe" (Európa) Kötve:­­ Leszkov: Kisvárosi Lady Machbeth. (Európa) Kötve: 17, Moravia: Római történetek. (Európa) Kötve: 17,­Török Gyula: Ikrek I—n. (Szépirodalmi) Kötve: 58,50 Wassermann: Caxamaria aranya. (Magyar Helikon) Bibliofil kiadás. Egész vászonkötés: 26,50 Félbőrkötésben: 32,— Selyemkötésben: 32,— Figyelje a könyvesboltok kirakatait! !

Next