Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)
1957-08-24 / 37. szám
BUDAPEST • Hazaérkezett a TABÁNYI-együttes Hogy beszámolójukat megértsem, térképet kellett elővennem. Tudniillik 21 szovjet városban szerepeltek, hol Rigába röpítette őket a vonat, hol a Krím-félszigetre. És amikor eme égtáji végletek kimerültek, következett a közép-volgai Szaratov, a tatár főváros, Kazány. Mit is hagytam ki? Persze! Jereván, Baku, Krasznovodszk, Szamarkand, Ashabád, Asztrahány, Sztálingrád, Livov, Jevpatorija, Odessza ... és így tovább, amire tellett a 111 napból, a Tabányi- és az esztrád együttes szovjetunióbeli tartózkodásából. Amikor megérkeztek Moszkvába, a szovjet Gasztrolbüróban csak annyit mondtak: „hát akkor most pihenjenek, ismerkedjenek Moszkvával.” Azután irány a hideg Riga, ahol a prémes kabátoknak vették volna hasznát, majd pedig az 50 fokos melegben izzó Krasznovodszk, ahol a rövidujjú panamaing is kályhaként nehezedett volna rájuk. „Szerencséjükre” ezt sem vitték magukkal. A siker óriási volt. Ha megérkeztek egy városba, a pályaudvaron virágcsokrokkal, zenekarral, Üzbég dudákkal, türkmén piko- tokkal fogadták őket. Ez a pályaudvari zene elég volt ahhoz, hogy Tabányi már az első koncerten kis variációt játsszon a pályaudvaron ellesett nemzeti melódiákból. Parafrázisának címe: „Budapest — X”, vagyis, az X helyébe behelyettesítendő az illető város neve. Koncert után a szálloda halljában a zenészek csoportja várja őket. Gratulálnak és rögtön partitúrát kérnek. Mit csináljon Tabányi? Éjjelenként írja a számokat, hangszereli a város jazzzenekara profiljának megfelelően. Sikerük titka: a változatosan összeállított műsor. Zeneszámok: Tabányiék és a Körösényi-trió, akrobatika: Kócsai-pár, énekszámok: Labodi Gerald, görkorcsolya, a 2 Bodó, zsonglőr: Vidos Éva, bábjáték: Simándi, paródiák, imitációk: Quick, népszeme műsor: Raffai Erzsi és Pusztai Eta. — Népi zenekar is volt. Volt. A Tabányi-együttes, melynek minden tagja „mellesleg” hegedül is. Ez az „átváltozás” volt műsoruk egyik poénja — meséli Deák István, a társulat kortferansziéja. A vendéglátó városok elhalmozták őket minden jóval. Kitárultak előttük az ősi, jereváni templomok kapui, Timur kán palotájának hűsében pihentek meg. Búcsúzáskor ajándékot kaptak, ashabádi perzsaszőnyeget, magnetofont. Erről jut eszükbe, hogy bemutassanak egy pár szalagra vett számot. Bekapcsolják a magnetofont. De még előtte megkérdik: meséljenek-e még, vagy zenéljenek? önző voltam. A zenét választottam. Lapzártakor még Tabányiéknál ülök egy kényelmes fotelben és „elmerülök” a jazzmelódiák és akkordok világában. K. F. Tabányi Mihály a Bakui tenger- i parton Tanúnak jelentkezik a dolgozó magyar nép A jogtalan határozat ellen, hogy rendkívüli ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzik a törvénytelenül kiküldött, úgynevezett ENSZ ötös bizottság rágalmaktól hemzsegő jelentését, felháborodással tiltakozik az egész dolgozó magyar nép. A közvetlen szemtanúk százai és ezrei jelentkeznek, hogy elmondják tapasztalataikat az ellenforradalom szörnyű napjairól, leleplezzék a névtelen hazaárulók megfizetett hazugságait. Az alábbiakban a tiltakozásul beküldött tanúvallomások közül közlünk néhányat. EGY MÁVAG-GYÁRI MUNKÁS TAPASZTALATAI A „SPONTÁN” TÜNTETŐKRŐL Elmondta: Farkas János, Budapest, XIV., Jávorka Ádám utca 9. szám alatti lakos, a MÁVAG vasöntöde segédmunkása. „Október 23-án munkahelyemen, a MÁVAG vasöntödéjében becsületesen végeztük munkánkat, munka után pedig hazamentem, a tüntetésben nem vettem részt. Másnap, október 24-én reggel 5 óra körül a rádió közölte, hogy lehetőleg csak az menjen az utcára, akinek nagyon fontos. Az éjszakai eseményekről mit sem tudva, lementem a Bosnyák térre, hogy a villamosközlekedést megnézzem. Meglepődtem, az mikor a megállónál két civil géppisztollyal megállított és visszazavart. Rövid idő múlva, nagy fegyverropogás közepette megérkezett a térre egy 14-es jelzésű TEFU teherautó, kb. harminc állig felfegyverzett alakkal, akik rövid tanácskozás után megkezdték a XIV. kerületi rendőrkapitányság ostromát. A kapitányság csak félórás ostrom után nyitott tüzet. Később, a kapitányságon tartózkodó rendőröket megadásra kényszerítették és megkezdték a kapitányság feldúlását. Ajtókablakok törtek össze, hivatalos iratok repültek az udvaron szanaszét...“ „...Október 29-én bementem munkahelyemre, de mivel nem dolgoztunk, így én is elmentem a városba körülnézni. Úgy délután 3 óra körül láttam, hogy a Lenin körúton a VII. kerületi pártbizottság előtt megállt egy teherautó, amiről kb. 7—8 rendőr szállt le egy láda lőszerrel és az épületbe mentek. Pár perc múlva egy külföldi rendszámmal ellátott autó, fehér lepedőre festett vöröskereszttel letakarva megállt a Sörszanatórium előtt. A kocsiból kiszállt egy férfi, felállt az autó lépcsőjére és legnagyobb meglepetésünkre magyarul kezdett szónokolni. Szidta a kommunistákat, s külön kiemelte: láttuk-e azokat »a rendőrruhába bújt ÁVH-s gyilkosokat«, akik a pártházba mentek. Ez az autó pár perc múlva tovább ment, de a támadás megindult a pártház ellen, a Hungária Étterem, a Sörszanatórium betört kirakatai mögül ...“ AKIK A KÓRHÁZBÓL BÖRTÖNT CSINÁLTAK írta: Kovács Dénes határőr főhadnagy, Budapest. A szemtanú az ellenforradalom elleni harcokban megsérülve kórházba került, ott jegyezte fel az alábbiakat: „Október 30-án este néhány fegyveres »nemzetőr« jelent meg a Belügyminisztérium Gorkij fasori kórházában. A kórház vezetőjét keresték, aki előtt azután a fegyveresek vezetője kijelentette: „ezentúl nemzetőrök fogják ellátni a kórház őrizetét!“ , majd végigjárták az épület egy részét és a porta néhány helyiségét őrszobának jelölték ki. Utána eltávoztak. A zaklatások napról napra fokozódtak és gátolták a sebesültek kezelését, késleltették gyógyulásukat. A Köztársaság téri pártházból súlyos sebesülten került be kórházunkba Keleti Ernő elvtárs, a pártbizottság munkatársa, őt is állandóan zaklatták és el akarták hurcolni. Ilyen körülmények között a sebesültek nagyrésze éjjel sem aludt, nehogy álmunkban lepjenek meg és gyilkoljanak meg bennünket ...“ AZ ELLENFORRADALMAT A RÉGI REND EMBEREI HOZTÁK BE GYÁRUNKBA Elmondta: Vajda József, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó dolgozója. „Október 23-án a mi üzemünkben teljes volt a rend. Ez csak másnap, annak a hatására bomlott meg, hogy az üzemen belül levő osztályidegen elemek behozták a diákok és más csoportok által szerkesztett követeléseket és uszítottak a népi hatalom ellen. Ilyen elemek voltak: Négyesi Péter horthysta katonatiszt, aki mint gépkocsielőadó, összejátszva egyik-másik gépkocsivezetővel, számos üzemi dolgozót megkárosított. Vagy Skurdenka Lajos, volt magyar királyi főhadnagy, aki a kommunisták meglincselésére szólította fel a fiatalokat. Ezek az urak azután összeállították a »rákosista—sztálinista elemek« jegyzékét, akiknek egy órán belül el kellett hagyniok a gyárat. Jellemző, hogy erre a listára felkerült például Kovács István, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője is, aki pedig nem volt párttag, sőt, politikával sem foglalkozott sohasem ... Neki csupán az volt a »vétke«, hogy harcolt osztályán belül a lopások, csalások, szállítási levelek meghamisítása ellen, s leleplezte Négyesiék üzelmeit is.“ „Később azután, a becsületes dolgozók akaratára kisepertük ezt az ellenforradalmár bandát üzemünkből, felderítettük az uralmuk idején elkövetett lopásokat, visszaéléseket. És gondoskodunk róla, hogy soha többé ne legyen alkalmuk a mi üzemünkben garázdálkodni.“ A titkárt Hófehérkének hívják, és többször is a lelkünkre kötik, hogy így írjuk majd az újságba is: Földi Géza, a Vörös Csillag Traktorgyár repasszáló műhelyének KISZ titkára viseli ezt a meséből kölcsönvett nevet, s mondani sem kell tán, nem a maga jószántából, nem ő választotta, hanem társai ruházták fel vele. — Mert sose bámulok le, mindig fehér a bőröm — magyarázza szégyenlősen-szűkszavúan, s ennél többet aztán nem is igen hajlandó beszélni. Annál beszédesebbek azonban a társai. — Most azért piros, mert sokat beszélt — mondja valaki, s már harsog is a nevetés, ahogy körülvesznek bennünket karéjban. Hófehérke erre még pirosabb lesz, s zavarából végül is az menti meg, hogy — miután örökké tréfáló jókedvüket már bebizonyították — a munkára terelődik a szó. Arra, hogy mennyit dolgoztak az elmúlt hónapban, júliusban. Azóta dolgoznak ugyanis közösen, június végén alakították meg export brigádjukat. Hófehérke alias Földi Géza elfut valami papírokért,hogy hitelt érdemlően bebizonyíthassák teljesítményüket. Munkájukról annyit kell tudni, hogy a szereldéből kikerülő lánctalpas traktorokat —HDT—413-as gépeket — veszik kezelés alá, miután a minőségvizsgálók felderítették a rejtett hibákat. Ezt a javító, szerelő, utolsó simító munkát nevezik repasszálásnak. Igen sok függ attól, hogy ezt hogyan végzik, mennyire lelkiismeretesen. Ha nemtörődöm módon dolgoznak, majd valahol Kínában — oda megy a traktorok nagyobb része — szidják esetleg a kezük munkáját, s nemcsak azt, hanem a magyar ijjarról is meglesz a kínaiak véleménye. Közben Földi visszaér, hozza a feljegyzését, amiből kiderül, hogy 47 traktort „dobtak , ki" az elmúlt hónapban. A műhely dolgozóinak egyharmada — nyolc ember — tagja a brigádnak, s a munkának csaknem felét végezték ők. Kiderül még az is az írásból, hogy az előírt, illetve megengedett 40 órás átfutási időt — egy-egy traktorra fordított munkát — 12,8 órával csökkentették. Tehát csak 27,2 órát dolgoztak egy gépen, ebsen is messze túlteljesítve az alakuláskor tett óvatos vállalást, hogy 3 órával dolgoznak kevesebbet minden gépen. Nem is beszélve arról, hogy közben benzint is takarítottak meg, és — éppen a közös siker érdekében — egymást segítik, a gyöngébb képességűeket tanítják, tehát szinte automatikusan közösségi életre is nevelődnek. Új embert mutatnak be közben: — A műgyűjtőnk, Tóth Káli Pált nevezik műgyűjtőnek. Ragadványnevének az a története, hogy van valahol Fejér megyében egy tsz, a rabacspusztai Petőfi. A Petőfinek pedig egy rossz traktora, amelyet — munkaidő után — az exportbrigád tagjai akarnak újjávarázsolni. Küzködve néha olyan akadályokkal, hogy — évtizedekkel ezelőtt, ■ gyártott típusról van szó — igen sok alkatrészt szinte lehetetlen már találni a géphez. Ilyenkor segít a műgyűjtő. Honnan, honnan nem, mindig előteremti a szükséges anyagot, s így bátran ígérik a fiúk, hogy az őszi szántást már az általuk javított géppel végezhetik a Petőfiben Úgy mondják, vendégül látja majd őket a tsz, ha elkészülnek a javítással. Hogy brigádjuk nyer-e majd valamit az országos versenyben, afelől még nem bizonyosak. Mindenesetre úgy dolgoznak valamennyien, hogy ebben is bízhassanak. (Antal) Tamara Buznea, a hazánkba érkezett román szakszervezetek táncegyüttesének tagja marty-színpad nézőteréről figyeli az együttes próbáját. a Vörös Budapest VILÁG PROLETÁRJAI,,EGYESÜLJETEK! "A • A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA SZÁM 1957. AUGUSZTUS 24 I. ÉVFOLYAM 1957 AUGU . KECSESSÉG, BÁJ ÉS VIDÁM TEMPERAMENTUM. EZ ÁRAD A MÁTÉSZALKAI CIGÁNY LÁNYOK TÁNCÁBÓL A KULICH GYULA SZABADTÉRI SZÍNPADI ELŐADÁSON Regionális találkozók - európai ifjúsági összejövetel Lengyelországban - három évenként VII Befejeződött a DÍVSZ IV. kongresszusa Kijev, 1957. augusztus 23. Befejezte munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség IV. kongresszusa. A kongresszus időtartama alatt a küldöttek, a világ ifjúságát érintő sok problémát tárgyaltak meg. A kongresszuson felszólalt Komócsin Zoltán, a KISZ szervező bizottságának vezetője is. Jellemezte az októberi ellenforradalom által okozott pusztításokat és a szocialista tábor irtási segítségét e pusztítások eltüntetésében, majd felhívta a Nyugatra távozott magyar fiatalokat, térjenek haza, hogy együttes erővel építhessük a szocialista Magyarországot. A kongresszuson hosszas és alapos vita bontakozott ki a DIVSZ és tagszervezetei munkájáról. Jellemző, hogy 141 olyan ifjúsági szervezet is megfigyelőkkel képviseltette magát, amelyek nem tagjai a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek. Ezek is véleményüket nyilvánították a vitában. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a DÍVSZ szigorúan centralizált felépítését meg kell változtatni és főleg akülönböző szervezetek munkájának koordinálására kell törekedni. Még jobban ki kell szélesíteni a DÍVSZ kereteit, ennek érdekében lehetővé kell tenni a kettős tagságot, vagyis az egyes tagszervezetek más csoportosulásokba is tartozhatnak. A DIVSZ-hez való tartozást a legalapvetőbb kérdésekben való egyetértésre kell alapozni. A kongresszus számos határozatot hozott és megválasztotta a DÍVSZ vezető szerveit. A főhatározat összefoglalóan elemzi a DÍVSZ tevékenységét és megállapítja, hogy az igen eredményesnek mondható. A DÍVSZ és tagszervezeteinek jelenlegi legfőbb feladatát az atomfegyverek betiltásáért vílzott harc támogatásában határozza meg. .Ennek érdekében konferenciákat, találkozásokat kell rendezni, utazások révén kell a fiataloknak egymást közvetlenül megismerni. A tagszervezeteknek ezenkívül felhívással kell fordulniok kormányaikhoz az atomfegyverek betiltását követelve. Határozatba hozta a kongresszus, hogy a bandungi értekezlet emlékére, április 24- ét az ifjúság a gyarmatosítás elleni harc napjaként ünnepli meg. Határozatot hoztak az európai együttműködésről. A DÍVSZ támogatni fog egy európai ifjúsági összejövetelt, amelynek tárgya az égető európai problémák békés megoldása. Ez az összejövetel előre* láthatólag jövőre, Lengyelor*szágban lesz. Az FDJ javasla tára elhatározták azt is, hogy a Német Demokratikus Köz* társaságban 1958-ban értekez* letet hívnám össze az európai biztonság és az újjáéledő nyu* gatnémet militarizmus kérdésének megvitatására. Európában regionális találkozásokat rendeznek a balti államok, a Duna medence, a Földközi tenger, és a Rajna menti államok ifjúsága részére. A következő VII. Világifjúsági Találkozóval kapcsolatban nem döntött véglegesen a kongreszszus, a kérdést a DIVSZ végrehajtó bizottsága elé terjesztik. A kongresszuson az a vélemény alakult ki, hogy a jövőben a VIT-eket — mivel rendkívül nagy szervezőmunkát és felkészülést igényelnek — általában csak három évenként rendezzék meg. Tekintettel azonban, hogy 1960-ban olimpia lesz, a VII. VIT-et 1959- ben, vagy 1961-ben tartanák meg. Székhelyére vonatkozólag Párizs, Bécs, Helsinki és Peking jött szóba. ÉRDEKVÉDELMI BIZOTTSÁG KÜLFÖLDI LÁTOGATÁS KULTURÁLIS SEREGSZEMLE SPORTKÖZPONT ■F VQIV a programjában Csütörtökön reggel a 21. számú iparitanuló intézetben megkezdődött az iparitanuló intézeti igazgatóik országos értekezlete. Az első napon Borbély Sándor elvtárs, a KISZ országos szervező bizottságának titkára, az ipari tanuló intézeti KISZ- szervezetek működéséről és feladatairól tartott előadást. Elmondotta: a KISZ mindent el fog követni, hogy a fiatalok a nevelés, a kultúra, a sport területén megkapják mindazt, ami széppé teszi életüket, könynyebbé munkájukat. Ugyanakkor a tanulóifjúságtól is elvárjuk a becsületes munkát. A jövőben az ifjúsági szövetség fogja megszervezni az ipari tanulók sport- és kultúrmunkáját, azért életre hívják a KISZ sportközpontját. Már a következő évben meghirdetik az ipari tanulók kulturális és sport-seregszemléjét. Gondoskodik az ifjúsági szövetség arról is, hogy az ipari tanulók egyes rétegei ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Tovább fejlesztik az érdekvédelmi bizottságokat. A nevelők, pedagógusok részére lehetővé teszik, hogy ellátogassanak a szomszédos népi demokráciákba és tanulmányozzák az ipari tanuló kérdés külföldön szerzett tapasztalatait. A második napon Pécsi János munkaügyi minisztériumi főosztályvezető tartott előadást az eddigi nevelési, oktatási tapasztalatokról és a következő tanév feladatairól. Ma egyik legfontosabb feladatunk felszámolni a tanulók fejében még mindig meglevő eszmei zűrzavart. Pedagógusgárdánk alkalmas erre a feladatra, s bár közöttük is voltak, akik megtévedtek, a többség hűségesen követi pártunkat, hajlandó a szocializmus követelményeinek megfelelően nevelni az ifjúságot. Az oktatás területén, különösen a gyakorlati oktatásra kell nagy gondot fordítani. Az intézetek vezetőinek az eddiginél sokkal jobban kell ellenőrizniök, hogy a gyakorlati munka ideje alatt mi történik az üzemekbekihelyezett tanulókkal, biztosítják-e részükre a szakma elsajátításához szükséges feltételeket? Megjelent és felszólalt az értekezleten Kisházi Ödön munkaügyi miniszter is, aki jutalmat nyújtott át húsz kiváló nevelőnek. Ötven évvel ezelőtt alakult meg a Szocialista Ifjúsági Internacionálé kező táviratot intézte a vélt német ifjúsághoz: test-A Szocialista Ifjúsági Internacionálé megalakulásának 50. évfordulóján a KISZ a követ-FREIE DEUTSCHE JUGEND KÖZPONTI TANÁCSÁNAK BERLIN Drága elvtársak! Engedjétek meg, hogy a kommunisták és az egész haladó ifjúság nagy nemzetközi ünnepén, a Szocialista Ifjúsági Internacionálé megalakulásának 50. évfordulóján forró szeretettel köszöntsünk benneteket, az FDJ tagjait és minden békeszerető, demokratikus gondolkodású, német fiatalt. Köszöntjük bennetek, a Karl Liebknecht vezette forradalmi nemzedék méltó utódait, a harcostársakat, akikkel 50 évvel ezelőtt a stuttgarti szakszervezeti házban együtt bontottuk ki a proletár ifjúság első nemzetközi szervezetének tűzpiros zászlaját. Most a jubiláns napokon mártírjaink szent nevére esküszünk, hogy Liebknecht zászlaját — elődeinkhez híven — soha, semmilyen körülmények között nem hagyjuk cserben. Hőn óhajtjuk, hogy a magyar és német ifjúság között a barátság szálai tovább erősödjenek a szocializmus javára, népeink és az egész haladó emberiség üdvére. Elvtársi üdvözlettel: MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG ORSZÁGOS SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA ‘ bmíihmmm