Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 1. szám
Közös munka, tanulás, szórakozás , erős kollektívák Ifjúkommunista kollektíva. Sokszor elhangzik ez a két szó beszélgetéseken, taggyűléseken. De nem egyszer csak a szó hangzik el, s arról, amit jelent, ami a tartalma, arról már nehezebb beszélni. De hát mi az, amitől egy KISZ- alapszervezet valójában ifjúkommunista kollektívává válik? Mi az az erő, amelyik a sok különböző korú, gondolkodású, temperamentumú, tehetségű fiatalból egységes kollektívát formálhat? Az első az eszme. A marxizmus-leninoizmus, a szocializmus, a kommunizmus eszméje, amelyet az egyes fiatal azzal, hogy belépett a KISZ tagjai közé, nyíltan, a közösség előtt is magáénak mond, magáénak vállal. Ez a legfontosabb, ez az alapvető. De ettől, önmagában még nem alakul ki az alapszervezet kollektívája. Három dolog: a közös munka, a közös tanulás, a közös szórakozás — azaz a közös életprogram az, amelyik az eleven, jó ifjúkommunista kollektívákat kialakíthatja. De lássuk Borjában. Közös munka — mondhatná valamelyik üzemi, vagy akár termelőszövetkezeti ifjúsági vezető — de hiszen nálunk közösen dolgozik mindenki, nemcsak a kiszisták! Mit értünk hát ez alatt a közös munka alatt például a napi termelőmunkában? Éppen azt a pluszt, azt a többletet, amit itt a KISZ adhat. Az Óbudai Hajógyárban volt olyan fiatal, aki azzal lépett a KISZ- be: tovább akar dolgozni az exportbrigádban, amely az ellenforradalom előtt működött, szervezze ezt újra a KISZ. A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság ifjúsági vezetői is nagyon jól ismerik a közösen végzett munka jelentőségét, ezért mondhatta el a szervezet KISZ titkára annak idején a Parlamentben a KISZ-értekezleten. „Mi a KISZ-tagokat és a KISZ-en kívüli fiatalokat közös munkacsapatba osztjuk be, s már ott foglalkozunk velük. Nyári mezőgazdasági munkák idején már gyakorlattá vált, hogy az ebédidőben egy-egy KISZ-tag a munkacsapatban vitát kezd valamilyen fontos szakmai kérdésről. Én magam is, mint agronómus, és a munkacsapat szakmailag képzettebb tagjai is segíteni tudunk így a többi fiataloknak a jobb munkamódszerek elsajátításában." És mennyi, mennyi lehetőség van még arra, hogy a fiatalokat termelő munkájuk elvégzése közben éppen azért, mert ők fiatalok, mert ők KISZ-tagok, még valamivel több is fűbe, mint az, hogy ledolgozzák a nyolc órájukat. Csak néhány dolog: exportbrigádok, bányász-frontbrigádok versenye, takarékossági őrjáratok, minőségi ellenőrző őrsök, takarékossági mozgalmak. Aki ezekben részt vesz, az természetszerűleg közelebb kerül az ifjúsági szövetséghez is, hiszen ezek a mozgalmak a KISZ mozgalmai. De nemcsak a napi termelőmunkában alakulhat ki jó munkakollektíva. Kialakulhat a közhasznú, vagy a szervezet érdekében végzett társadalmi munkában is. A Győr megyei fiatalok nem kisebb tervet tűztek ki maguk elé, mint a Hansági mocsárvidék lecsapódását. Másutt kisebb dolgokba fognak: egy községi út kikövezése, kút megépítése, segítő munkacsapatok a nyári mezőgazdasági munkák idején öreg, dologképtelen parasztembereknél, özvegyeknél, vagy egyszerűen társadalmi munka azért, hogy a KISZ-szervezet otthona tiszta, csinos, barátságos, valóban otthonos legyen. A Közétkeztetési Technikum kislistái vasárnaponként a Gyermekvárosban segítenek, üzemi KISZ- brigádok játékokat, felszereléseket készítenek a Gyermekváros számára. Ezez a módja az ilyen és hasonló jellegű valóban ifjúkommunista közösséget kovácsoló munkának. Csak keresni kell, ho van szükség a kiszisták kezére! terén is ki kell és ki lehet A közös tanulás alakítani az ifjúkommunista kollektívát, nemcsak a munkában. Csoportos beszélgetések, előadások, viták, tanfolyamok nemcsak a napi politikáról, de a marxizmus—leninizmus alapvető eszmei kérdéseiről, elvi tételeiről — ezek mind ott kell, hogy szerepel...-k a KISZ- szervezet programjában. Nem egy alapszervezetünkben már alakultak is olyan marxista tanulókörök, ahol a fiatalok igyekeznek megismerkedni a világ társadalmi jelenségeivel. És a marxizmus—leninizmus tanulás mellett is mennyi mindenre van lehetőségez-egy alapszervezetben: művészeti, irodalmi előadások. Vagy kit ne érdekelne most akár egész előadássorozat is az űrrepülésről? Nincsen hozzá előadó? Vannak könyvek, amelyek kisegítenek, amelyeket akár fel is olvashat egyik-másik fiatal. Ha ezek a közös foglalkozások érdekesek, jók lesznek, akkor azzal nemcsak a fiatalok tudása gyarapszik, de bizonyos, hogy közben, szinte észrevétlenül erősödik a szervezet kollektívája, hiszen erree több közös témájuk lesz a szervezet tagjainak. Közös szórakozás — így fogalmaztuk meg a cikk elején mondatunk harmadik részét, de ha pontosabban akarnánk megfogalmazni, mit értünk ez alatt, inkább azt mondhatnánk: legyen ott a KISZ a fiatal egész életében. Kissé durva hasonlat, de találó: Amerikában vannak olyan nagy áruházak, amelyiken ez a felirat áll: „Nálunk mindent megtalálhat, a bölcsőtől a koporsóig.” Kicsit másképpen megfogalmazva ilyesfélének kell lennie egy-egy alapszervezet KISZ kollektívájának. Szórakozzanak ott együtt a fiatalok, legyenek bálok, műsoros esték, irodalmi délutánok. De ezeken túlmenően, törődjön a szervezet azzal is, ha valamelyik tagjának életében valami változás következik be. Tolcsva községben például nemrégen esküvő volt. A KISZ-szervezet két tagja házasodott össze. A tagság összeadta a pénzt, s szép ajándékkal lepték meg őket, s a KISZ- szervezet rendezte meg a mulatságot is az esküvő után. Ezért a fiatal házasok biztos, hogy soha nem felejtik el az ő KISZ-szervezetük baráti kollektíváját. Ugyanitt Tolcsván például számontartják azt is, a fiatalok szülei közül kik mikor töltik be 25. vagy 50. házassági ''évfordulójukat és ilyenkor virággal kedveskednek nekik. Sok, nagyon sok a lehetőség és egy-egy alapszervezetben elsősorban a vezetőkön múlik az, milyen kollektív életet tudnak ott teremteni, mennyire érzik második otthonuknak a fiatalok a KISZ-t. Munkában, tanulásban, szórakozásban, a mindennapi életben alakulhat ki az a kollektíva, amelyik örömben, de nehéz napokban is egységes, erős, amelyet szeretnek a fiatalok, s amelyik mindenkor biztos erő, ha a haza, a párt ügyét kell szolgálni. Sárdi Mária /'OOOOOOOGOOOOOOOOGOGOGC'' ‘ Csepel jelenti: Megkezdődött a verseny „A szakma ifjú mestere“ címért Nagy esemény történt a Csepel Vas- és Fémművek KISZ-szervezeteinek életében az új év első munkanapján, mindenütt ünnepi röpgyűléseket tartottak a fiatalok, s megkezdődött a verseny tizenhat szakmában a „A szakma ifjú mestere’’ címért. A Kerékpárgyár IV-es üzemében, ahol jóformán fiatalok készítik az 50 köbcentis Csepel Pannikát, Boncz Antal ifjúmunkás ismertette a verseny feltételeit. Közben zsongott a felvevőgép, mert ott volt a filmhíradó is, s megörökítette a csepeli fiatalok versenyének kezdetét. Első napon harmincan jelentkeztek — csupán ebben a kis alapszervezetben —, hogy versenyt vívnak az elsőségért, és a vele járó jutalomért. Az első helyezett minden szakmában ezer forintot és kategóriaemelést, a második helyezett 750, a harmadik pedig 500 forint jutalmat kap. ÚJ MAGYAR FILM ÉJFÉLKOR Főszereplők: Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánky Zsuzsa, Rozsos ----------------Bemutató vidéken: JANUÁR 9-ÉN----- István. A baráti bank és a szeretet közel visz a gyermeki serekhez KÉT OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA TANULSÁGAIRÓL Sándor bácsi odaült a gyermekek közé az első padra, s egyszerre elcsendesül a zsivaj. Abbamarad a kuncogás, tágranyílnak a szemek. Sándor bácsi mesél... Móra Ferenc „Fehér kenyerét“ mondja el, ezt a kedves gyerekkori visszaemlékezést. Szegények voltak Móráék. Nem jutott nekik soha fehér kenyér, csak fekete. Egyszer Feri a szomszédasszonynak segített a mezőn és kapott érte egy fehér cipót. Harapna bele a gyerek, de eszébe jutott az anyja, aki betegen fekszik odahaza. Hazaviszi neki. Az anya meg félreteszi az apának, mert olyan sokat dolgozik :■ szegény. Beleteszi a tarisz- O nyájába, de az apa vissza-5 hozza estére édesfiának a O cipót. Mindegyik a másikra O gondolt. 6 — Milyen címet adnátok Ó ennek a kis történetnek, gye- Orekek? — kérdezi Sándor g bácsi. — Nagy csend támad erre az 8 osztályban. A szövegelemzés O nem ismeretlen fogalom előt© tűk. Magyar órákon eddig is 8 így folyt a tanítás. A kis Móra- Ó mese személyes hatása nyo Omán azonban saját életüket, a g magatartásukat vizsgálják és g bírálják. Ez az új erkölcs- 8 oktatás alapja. 8 — A szeretet — mondja g végül egy vékonyarcú barna, 8 a harmadik padban. Most már 8 gyorsan pereg a téma. Beszél- Q nete arról, mi a történet tanul- 8sága, hogy az ő kis kenyerük g mit mesélne, ha beszélni tud- Q na a gazdájáról. Honnan ke- 8 rült, milyen édesanya szelte, g milyen szívvel csomagolta bog© lyas kislányának. Végül ön- 8 maguktól arról kezdenek meg szólni, hogy ők mit adnak Q édesanyjuknak, mivel szoktak 8 neki örömet szerezni? A folyosón idejűjét megmagya-8 rázták, hogy itt, a Váci út 57 g alatti Általános Leányiskoláéiban mások a gyerekek. Mégis 8 meglepve hallgatom őket. A XIII. kerületben úgy látszik s8 korábban élnek, többet tudnak az életről, mint máshol. A szülőlök mind dolgoznak. Sokan 18 laknak közülük gyermekektől , népes bérházakban. Egész külölön társadalmuk van. 8 — Az én édesanyám néhai éjszakás — meséli a második Opádból egy kislány. — A múlt kor, iskola után, gyorsan ki© takarítottam, aztán elmentem 8 az öcsémért. Megfőztem a vacsorát. Megetettem az O öcsémet. Lefektettem, tanul- tam egy kicsit, és... elmen- tem a mamámhoz, megkérdez- tem tőle, mikor jön haza... — g itt elhallgat. De szíven fog ez a mondat: 8 „mikor jön haza...“ Ez a kisg lány takarít, neveli az öccsét, 8 aztán várja édesanyját, mint a 8 fészekben ülő fióka. A airol beszél a többi is:„Taka-8 irtottam, felmostam a konyg hát." A konyha sokat szerepelt a műsoron. Életük legnagyobb 8 részét ott töltik. Amikor felvetődik a másik kérdés: mivel szoktátok szomorítani édes- anyátokat, újra csak a konyg havai hozakodnak elő.----------- Az úgy volt, hogy én éppen játszottam, anyu azt mondta, mossam fel a konyhát. Mondtam neki, most ne zavarjon. Erre anyu bement az apuhoz, hogy megmondja, nem lehet bírni velem. Addig én usgyi, felmostam a konyhát. Elnézem őket. Tizenkét évesek. Lányoknál ez az a kor, amikor már kezdik megérteni a dolgok igazi összefüggéseit. Keresik érzéseik okát és élesen el tudják választani a helyes cselekedeteket a helytelenektől. Ez derült ki ez alatt az egy óra alatt is.* Igésien más a kép Budán, a Hunfalvy Közgazdasági Technikumban. A harmadikosok osztályfőnöke Vidor Győző. Tizenhét éves fiúk ülik körül. Némelyik kész fiatalember, csak a szeméből tűnik ki, hogy gyerek. — Fiúk, az osztályra panasz van! Az előmenetel gyenge! Mi az oka? — kezdi a beszélgetést a tanár. Feláll egy szélesvállú fiú, az osztály népszerű birkózóbajnoka. — Én azt hiszem, a rossz tanulmányi előmenetelnek részben a mi magatartásunk az oka. Néha fegyelmezetlenek vagyunk, s ilyenkor a tanárok is idegesek. Ez aztán meglátszik az osztályzatokon. — Szerinted tehát a magatartásotokkal van baj? — kérdezi a tanár. — Igen, mert a szaktárgyakkal nem vagyunk haragban — mondja újra a szélesvállú fiú, aztán gyorsan folytatja —. Viszont az sem helyes, hogy a tanárok mindig azzal fenyegetnek bennünket, hogy „ha fegyelmezetlenek leszünk", kitesznek az iskolából. — Te például mit csináltál volna a mitkor, amikor Laci levette a cipőjét és a többiek előre adogatták a tanári asztal elé? — Hát... — mondja most bizonytalanul a fiú... — igaz... — Na látod. És nemrég az egyik órán, valali hangosan kiabált... Nem mondtátok meg, ki volt. Meg a kilincs história... feláll egy másik fiú és panaszkodik. Nem volt igazságos dolog, hogy a tanár hat tanulót találomra megbüntetett azért a bizonyos kiabálásért, pusztán azért, mert a tettes nem jelentkezett. — Szeretném, ha megértenétek a tanár helyzetét. Fegyelem kell, másképp nem lehet tanulni. Kiváncsi vagyok, mit tennétek ti hasonló helyzetben. Mondjuk, te lettél volna az a tanár. A fiúk elcsendesednek. — Mindenki állja meg a sarat a maga helyén! — zárja le a vitát a tanár. — Töltse be hivatását a lehető legjobban. Ti is tudjátok, milyen hasznavehetetlen az az ember, aki fegyelmezetlen és rossz murtcát végez. Mi lenne, ha a villamosvezető, vagy a gázmű munkása is rosszul dolgozna? Megállna a villamos, kialudna a gáz! A fiúk figyelnek. Egyenrangú félként, felelősséggel válaszolnak. Az erkölcsi órák anyaga szép, a társadalom működéséről sok bölcsességet lehet itt megtanulni. De ez az osztály itt, ahogyan előttem áll, maga egy kis társadalom, bírálatban összemelegedő közösség, működés közben. Csak önmagát kell figyelnie, hogy megtanulja, ami ennek az órának az anyaga, tanulsága. Úgy látszik, meg is tanulja. Gesztelyi Valéria ék is szót kérnek... A vita még az osztályfőnöki óra után sem csendesül a III-asok között FERKÓ A falu vége felé, pontosan a kőkrisztussal szemben lakik Bicskei Ferkó a feleségével és az édesanyjával. A múlt évben még gyerek volt, de az ősszel, szüret után — amikor elfogytak a mustok — meg- nősült; azóta embernek számít. H Hát erről a BicskeiI Ferkóről mondják is Lombkerten, hogy: g .Agyonütötte, mint Fer- Hkő a disznót.” Hanem H ennek az agyonütésnek H története van. ” A dolog úgy esett, H hogy karácsonytájt a Bicskeiéknél is ölésre g érett a disznó. Régebbben — míg nem volt a háznál menyecske —, Török Jani bácsi a falu közismert böllére szokta p elvégezni a disznóölést, H De most — a már embernek számító Ferkó — p meg akarta mutatni p asszonyának, hogy nem p akármilyen legényhez H ment feleségül, p — Nem kell böllér! H — jelentette ki váratanul. g Aztán szólt Füles H Miskának, a sógorának: eljönne-e megfogyni a disznó lábát, legalább addig, amíg ő be leszúrja a kést? g Miska is fiatalember, p tele virtussal, kikap nemőséggel, egyből kappható volt a dologra. P — Megfogom én, ne p félj — hencegett, — ha — olyan vad is,mint egy ~ farkas. Amikor elérkezett a kitűzött nap, már kora hajnalban bekopogott a sógorához. Csizmája szárában régi katonai bajonet, amit még apja használt az első világháborúban. Ittak egy pohár pálinkát. Közben Bicskei néni is tüzet rakott, bort forralt, jó paprikásat, magyar borsósat és ivásra invitálta őket. Ez nagyon is jól jött a bátorság szaporítására, mert bármennyire izgott-mozgott is a két sógorban a virtus, azért a szokottnál jobban dobogott a szívük. Felhajtottak egy-egy féllitert, s utána valamivel vidámabban közeledtek az ól felé. Ferkó elől a bajonettes Miska utána, a menyecske meg mögöttük a porcelántállal, melyben felfogja majd a hurkának való vért. Ködös, füstös decemberi reggel volt. A disznó még aludt. Bicskei néni kinyitotta az ólajtót és kezdte csalogatni, de a kukoricazörgésre sem volt hajlandó kisétálni. — No, nem baj — mondta Ferkó. Aztán mint a hadvezér támadás előtt, mindenkinek kiosztotta a feladatot. — Én majd bemegyek, megfogom a fülét és kivezetem. A mama beteszi mögötte az ajtót. Te meg sógor, elkapod a farkát. És amint mondta, aként cselekedett, csakhogy egy kis hiba csúszott a számításba, mert az addig álmos, lusta siska, amikor érezte, hogy a fülét tapogatják, egyszerre megijedt és úgy kiugrott az ajtón, mintha puskából lőtték volna. A két böllér, utána! Miskának sikerült elkapnia a farkát, amitől még jobban megvadult, és elkezdett kegyetlenül visítani, pörgött körbe-körbe, mint a ringlispil. — Ne félj! Kapd el, aztán szúrd bele azt a Heést! — ordította Mis Ika. Ettől a disznó mégjobban megvadult, elkezdett szaladni és maga után rántotta a farkába kapaszkodó embert, hogy az, amilyen hosszú volt, olyan hoszszan végig vágódott a földön. Hanem a farkát azért nem eresztette el, inkább rácsavarta a keze fejére, és hagyta, hogy hason csúszva szánkóztassa a megbőszült állat, végig az udvaron. Ferkó, látva sógora elkeseredett küzdelmét, nekibátorodott, és egyetlen hatalmas ugrással, mint valami vérengző vad, rávetette magát a disznó hátára. A kétmázsás állatnak azonban meg sem kottyant a hatvankilós ember. Pördült egyet és úgy dobta oda a ház előtt álló öreg almafa tövébe, csak úgy zörögtek a fagyos földön a csontjai. Fájdalmában felszisszent, és olyan éktelen haragra gerjedt, hogy majdnem nyakon csördítette a kétségbeesetten sikoltozó feleségét. — Ne káricsálj! — sziszegte. — Szaladj, hozd ide a fejszét! A dermedt hajnali csendben, a falu másik végéig hallatszott a disznó véget nem érő visítása. A szomszédok mind felriadtak és ott bámészkodtak a kerítés mellett. A menyecske rohant a fejszével. Ferkó kikapta a kezéből, ütésre emelte, és óvatos macsakléptekkel közeledett a disznó felé, hogy aztán egyetlen csapással egyensítsa az átkozott bestiát. Kivárta az alkalmas pillanatot és teljes erejéből lecsapott ... Csak úgy szikrázott a fagyos föld, de a disznónak semmi baja, mert az utolsó pillanatban elugrott és újra maga után rántotta a közben feltápászkodó sógort. A szomszédok, hahotázva kacagtak. Ferke pedig úgy érezte, egészen a velejéig hatol, a csontjait repegeti a gúnyos nevetés. Tudta nagyon jól milyen a falu, egy óra múlva mindenki tudni fogja mi történt és kibírhatatlan szégyen lesz kettőjükre nézve, ha a disznó kerül ki győztesen a küzdelemből. Ütött... Megint ütött... De mind a kétszer célt tévesztett. Úgy látszik a hajnali pálinka, és a félliter forralt bor, csúnyán elcsavarta az irányzékot. A szomszédok pedig kacagtak, majd összedőltek a rángatózástól — Ej, az anyád megváltó hét...! — káromkodott egy cifrát Ferkó, mintha az úristent okolná a szörnyű kudarcért. Aztán, mégegyszer odavágott... Bum! Kiscs! Talált. Csak úgy recsegtek a koponyacsontok. A koca kinyúlt mint a földre terített suba. De Ferkó akkor már teljesen beleszédült a küzdelembe. Se nem látott, se nem hallott, ledobta a fejszét, kirántotta csizmája szárából a bajonettet, és valósággal odarogyott a leütött állat mellé. Már emelte is a kését, hogy megadja a végső döfést, de a sógor rákiáltott: — Megállj te!... Nem ott!... a másik végén van a feje! fipromspri Tpnn REKORDOT ÉPÜLTEM :: Nem is tudtam. Most olvasom az újságban, hogy legutóbb a TU—104, Moszkva— Budapest közötti repülőgépjárat két óra húsz perc helyett, két óra hat perc alatt tette meg az utat. Ezen a gépen én is ott voltam. Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem nem volt érdemes sietni. Hogy egy perc alatt 15 550 métert tettünk meg, az engem különösen nem érdekelt. Nem én siettem, a pilóták. Aznap még Moszkvában akartak ebédelni. Az én ebédem be volt biztosítva. Magyar idő szerint 99-kor indultam Moszkvából, kb. 11 órakor Pesten vagyok, rövid vám, kis kellemű, autóút, és a déli harangszóra előttem gőzölög a húsleves, lehetőleg sok répával. 11 óra 6 perckor gépünk a ferihegyi aszfalton rohant. És kezdődött a rövid vám. Nagyon szimpatikus, igazán szolgálatkész vámtiszt fogadott bennünket és gyorsan hozzáfogott hivatala teljesítéséhez. 12 órakor még a sor végén állva búcsút intettem a visszainduló TU—104 legénységének. A déli harangszóra korgott egyet a gyomrom és azt mondtam: nem 12-kor, hanem fél egykor fog gőzölögni a húsleves lehetőleg sok répával. Egy óra felé az igazán szimpatikus vámtiszt valakire rákiáltott Mert maga maléves, önnel sem teszünk kivételt. Várjon. Várni, hát igen. A húsleves sok répával, az is várjon. Fél kettőkor egy elhaló utashang rátapintott a lényegre. Nem lehetne gyorsabban egy kicsit? Ekkor a vámtiszt magyarázatba fogott: — Hja. — azt mondja — ha száz fejem lenne, és az ennek megfelelő kétszáz kezem... na de — és itt hosszasan következett a reális helyzet leírása, ami szerint nincs se száz feje és az ennek megfelelő kétszáz keze — hogy eggyel csak egy széken lehet hini, hogy ő sem gép, hogy ők nem azért vannak itt, hogy siessenek,ibstb... Kettőkor valaki csendben megjegyezte, hogy a szovjet pilóták már ebédelnek Moszkvában. A vámtiszt ezalatt klasszikus lassúsággal tovább kutatott a bőröndök mélyén. Olyan lassan, mintha szalmazsákot küldenék tölteni, ha netalán előbb befejezi a vámprocedúrát. Háromkor kitámolyogtam, éhségemtől hosszú autóút, és négy órakor előttem gőzölgöti a melegített húsleves. Mellettem az éhes család (megvártak az áldottak). Az egyik kicsi megkérdezte: Hol voltál ilyen soká Feri bácsi? — Tudod. — válaszoltam —, Feri bácsi Moszkvában felejtette a kis korcsolyádat, visszarepültünk Moszkvába aztán megint Budapestre és most itt vagyok. Számolt egy kicsit, és azt mondta: — Stimmel. Nem tudta, hogy Feri bácsi ma nemcsak rekordot repült, hanem rekordot is vár a vámhivatalban. Nem is lehet másképp, a vámhivatalnak nincs lökhajtásos motorja. (komornik) SzÓRAKOZOnSíteBÓL CSÚCnGM Megkérdeztem a talált holmik őrzőitől, mit eredményezett az év utolsó napja? A választ így lehetne összefoglalni: nemcsak szórakozásból, hanem szórakozottságból is csúcsforgalom volt. Valószínűleg sokan kezdték ijedt keresgéléssel az új évet és faggatták hozzátartozóikat: „nem láttad a személyi igazolványomat? Tegnap még, egész biztosan tudom, hogy itt volt..." Ma már bizony itt lapul sok más igazolvány mellett. Szép számmal vannak pénztárcák is, de pénzt csak keveset rejtenek. Ha valamennyit összeadjuk, végeredmény ötven forint. Úgy látszik szilveszter éjszaka inkább azok hagyták el a pénztárcájukat, akik a pénzüket előzőleg otthagyták valahol... A taxisok gyűjtőhelyén már csak azt néztem, milyen érdekes tárgyakat találtak. A legérdekesebb talán egy szakszerűen becsomagolt televíziós készülék. Filozófus legyen, aki kitalálja, hogy lehet ilyesmit a taxiban felejteni. Félpár női cipő, kecses, magassarkú, olyan kicsi, hogy mint Hamupipőkét, úgy kellene keresni a tulajdonosát. Ki volt az, aki nem vette észre, hogy félcipőben ment haza? Már másodszor kerül ide vissza egy majdnem egy méteres szobor. Vajon mi lehet a története? Talán így akar tőle valaki megszabadulni? Mindez azonban csekélység ahhoz képest, ami a villamoson talált tárgyak osztályán gyűlt össze. Szemüvegek és kabátövek, kalapok és sapkák — és ki tudna mindent felsorolni — megszámlálhatatlan mennyiségben. Jellegzetesen szilveszteri cikk a demizson. Lehet belőle vagy tíztizenöt darab, de mindegyik üres, így talán nem is érdemes hazavinni? Került ide még fehér egér is. (Szekény planétás ember, milyen rosszul kezdi az új évet). Végül még a kesztyűk iránt melyek hayzsáikot megtöltenek. Nincs köztük véletlenül egy pár sötétkék között, fehér béléssel? Hogy hol veszett el? Valószínűleg a 6-os villamosán. Igen, szilveszter éjszaka. Aránylag hamar előkerült a kesztyűtömegből, s kísérőcédula bizonyítja, hogy a 6-oson találták, december 31-én. Igen ez az, köszönöm, Gál Judit a«MHiiMiiiiuiiiiiiimiiiiiiiBmmiiiiimwiiuiiiiiBiiiiHMiiiimHiiMiiiMnmBiiiminminiiiimBiHwimii!iitii:i!R!iiimiimitmiiiiiiiiiiiiiiHHHimiiiiMiiiiMiiHiimiiniiiiimiiaiiiHiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitniHHiiiiiii»iiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiMMmiim»iiMiiimiHHiHiiiBiimHnH^ SANZSÁN KOCKÁS CSÍKOS, TAFTBÓL Készülhet a bakfislányok táncruhája. Ezek a szép és olcsó anyagok ism Jelentek meg az üzletek kirakataiban és nagy a választék belőlük . .? „elsö ru,.*a anyag? sanzsán tart. Nyakkivágása elől-hátul ovális derékrésze, szoknyája körben húzott. Minden díszítése a derekat övező’ három sorban elhelyezett keskeny fekete bársonyszalag ’ A második ruha fekete bársony blúzból és rózsaszín alapon vékony fekete csikókkal kockázott taftszoknyából áll. A blúz 3 .-es ujjú tanán szabású, elöl kimonószerűen szabott, hátul sima. Az alj húzót! ’ Széles redőzött öve ferdén kockázott anyagból készül, díszítése az övre tűzött’ saját anyagából készíttetett művirágcsokor. ’ A harmadik ruhát rózsaszín-fehércsíkos taftra terveztük. Ovális nyakkivágását redőzött, széles gallér keresztezi, szoknyája húzott. A gallterm rózsaszínű tart rózsacsokor, a derékra fekete bársonyszalag-öv Mindhárom ruha földig érő hosszúságban is megvarrható. A rövid változat anyagszükséglete kb. 4,5, a hosszúé kb. 7 méter. MAGLÓD! MAGDA lere~fere O s T j§ „Nem szeretnék csalódni” jelű igére. Udvarlójának három olyan rossz tulajdonsága is van, amellyekből egy is untig elég volna a kiábránduláshoz, szakításhoz. Ha egy fiatalember már az udvvarlás korszakában durva, gog romba szerelméhez, s ráadásul mértéktelenül iszik, és más látnyok után szaladgál, úgy a hágzasság prospektívája a nő részére = csak boldogtalanság, megalázottság lehet. Ha a szerelem nem tudta megváltoztatni, leszoktatni = káros szenvedélyeiről, úgy a hágzasság, az együttélés sem fogja . Nem akar csalódni, írja. Nos, a kis kor mielőbb határozottan szakítsa = meg kapcsolatukat. Hiszen fiatal g még, egyáltalán nem sürgős == hogy férjhez menjen. Az az érzés+ sünk a szakítás nem is lesz túlságosan nehéz, mivel udvarlója g jellemtelenségét elég tisztán látja g s ez megingatta már szerelmét. = Higgye el. Jobb ma egy idcsii g szomorkás szakítás, mint a Jövőig ben tartós, keserű boldogtalan-Ü sáSI , R. Erzsiké: Az igazi szerelem g sohasem számító. Akik igazán g szeretik egymást, nem gondolkoznak azon, hogy a másiknak g történetesen mennyi vagyona van, tisztviselő-e, avagy segédig munkás. Sok szülőben azonban 3 még él a régi gondolkozás, s a gyermeküket jó móddal, vagy jó)§ fizető állással rendelkező férfi s mellett szeretnék látni. Érvelésük azonban, hogy „a házasságban majd megszereted a férjedet”, g hamis. A múltban sok volt az ilyen házasság, és akadtak olyan esetek is, hogy a házastársak valóban egymás mellett élték le élest tűket. Dde ezekből a házasságokblból hiányzott a boldogság, a szerelem, a szeretet, többnyire a megszokás, a vagyon kapcsolta össze a házastársakat. Semmi esetre se menj bele ilyen kényszerházasságba, mert értelmetlen. és keserű lenne az életed. Nem hidd, hogy ha ellenkezel a könyvszerrel szemben, engedetlen. = rossz gyermeke vagy szüleidtek. = A szülőknek még jóakaratból = sem szabad tönkretenniök gyermekeik életét, boldogságát. Tartsd ki szerelmed mellett, s szüleid idővel belátják majd, hogy neked van igazad. ^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*11