Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-05 / 14. szám

Tovább erősítjük népünkben a szovjet-magyar barátságot BESZÉLGETÉS DEMETER SÁNDOR ELVTÁRSSAL, AZ MSZ BT TITKÁRÁVAL Április 4-e nemcsak a felszabadulás ünnepe számunkra, hanem az örökké élő barátságé is, amely a Szovjetunió né­peit és a mi népünket összefűzi. Ennek a barátságnak egyik istápolója hazánkban a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Ezért az ünnep előtt felkerestük Demeter Sándor elvtársat, az MSZBT országos vezetőségének titkárát, hogy nyilatkoz­zék lapunknak a társaság munkájáról, terveiről. AZ MSZBT SZERVEZE­T MELYEK MUNKÁJÁNAK TI KERETEI? — Mint ismeretes, az ellen­forradalom után lényegében 1957. júniusában szerveztük újjá mozgalmunkat. Ekkor dolgoztuk ki legfőbb működé­si alapelveinket, amelyek ér­telmében az MSZBT nem mint tömegszervezet, hanem mint tömegmozgalom műkö­dik. Munkáját karöltve végzi a legkülönbözőbb társadalmi és egyéb szervezetekkel, velük együtt serkentője a szovjet—magyar barátság esz­méjének, ismertetője a szov­jet életnek, a Szovjetunió gazdasági, technikai, kulturális vívmányainak. — Mozgalmunk újjászerve­zését maguk a dolgozók kér­ték. Jellemzésül szeretném el­mondani, hogy már 1957. ja­nuárjában egyre-másra, spon­tán alakultak magyar—szovjet baráti körök, és 1957. júniu­sára mintegy háromszáz ilyen kör működött. Jelenleg körül­belül 2500—3000 a baráti kö­rök száma. Tevékenységünk az első időszakban főleg arra irányult, hogy más szervekkel együttműködve, igyekeztünk eloszlatni a fejekben az ellen­­forradalom rágalmait. Nyílt beszélgetéseket rendeztünk a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatokról, arról, hogy miért tartózkodnak szovjet csapatok Magyarországon, és a nyílt, világos beszédet min­denütt szívesen fogadták. Munkánk sikeréhez jelentősen hozzájárult, hogy a Szovjet­unió hatalmas sikerei, béke­kezdeményezései nyomán hi­hetetlenül megnőtt az érdek­lődés a szovjet technika, a gazdaságfejlődés, az iskolaügy, s a mindennapi élet iránt. — MI A JELENTŐSÉGE A SZOVJET—MAGYAR BA­rátság társasága meg­alakulásának? — Nagy örömmel vettük tu­domásul, hogy nemrégiben Moszkvában megalakult szov­jet testvérszervezetünk, a Szovjet—Magyar Barátság Társasága. Ez is jelképe an­nak, hogy a kétszázmilliós Szovjetunió a kilenc és fél­milliós magyar népet egyen­rangú szövetségesének tekinti. A társaság működésétől azt várjuk, hogy még inkább bő­vülnek személyes kapcsola­taink a szovjet emberekkel, színesebben, gazdagabban elé­gíthetjük ki a szovjet élet iránti érdeklődést. A MELYEK AZ MSZBT TERVEI A KÖZELJÖVŐRE? — Terveink egy része tár­saságunk szervezeti megerő­sítésére vonatkozik. Az ősszel országos kongresszust tartunk. Ennek előkészítése során áp­rilisban megyénként összehív­juk legjobb aktivistáinkat, má­jusban pedig országos aktíva­értekezletet tartunk. Társasá­gunk tevékenyen részt vesz a „Népek barátsága hónapja” megrendezésében. E hónap során sok találkozót rende­zünk a Magyarországon élő szovjet emberek, az itt levő szovjet alakulatok harcosai és tisztjei, valamint a magyar dolgozók, fiatalok között. Jú­nius elején megrendezzük Bu­dapesten a magyar—szovjet műszaki hetet, annak emlékére, hogy tízéves a KGST kereté­ben működő szovjet—magyar műszaki együttműködési bi­zottság. Pályázatot hirdetünk a szovjet műszaki eredmé­nyek magyarországi alkalma­zásával kapcsolatban. — Számos egyéb tervünk van. Irodalmi esteket tartunk, (például „Szerelem a mai szovjet költészetben” címmel), Ojsztrah és Gilelsz hangle­mezfelvételeivel illusztrált elő­adásokat tartunk, bemutatókat rendezünk az orosz és szovjet balettről. Új műsorfüzeteket bocsátunk ki. Most jelenik meg egy füzetünk, amelyben Ma­gyarországon eddig még nem ismert szovjet egyfelvonásoso­­kat jelentetünk meg. Ezek­kel a fiatalok kultúrcsoportjai is felfrissíthetik műsoraikat. — Azt szeretnénk, ha a KISZ és az egész ifjúság is fo­kozottabban kivenné részét a magyar—szovjet barátság moz­galmából. Vannak szép példák. Kaposvárott nemrégiben nagy­sikerű magyar—szovjet diákhe­tet rendeztek. Most Heves me­gyében terveznek ugyanilyet. Sok KISZ-szervezet rendez ba­ráti esteket komszomolista fia­talokkal, néhol részt vesznek iskolán kívüli orosz nyelvtanu­lásban. Budapesten a Barátság Házában rendszeresen össze­jönnek, és szakmai megbeszé­léseket is tartanak a volt szov­jet ösztöndíjasok. — A magyar—szovjet barát­ság igazi népi mozgalom ha­zánkban, ennek fejlesztésében és erősítésében részt venni, minden hazafi feladata — fe­jezte be nyilatkozatát Demeter Sándor elvtárs. B. R. MIRŐL ÍR A VOKRUG SVETA CÁPATEMETŐ az óceán mélyén A Csendes-óceán középső me­dencéjének fenekét a legutóbbi időkig lapos síkságnak tartották. Ám ez tévedés volt. A „Virjaz” expedíciós hajón dolgozó szov­jet óceánográfusok a Hawai-szi­­getek környékén nemrég két vízalatti hegyet fedeztek fel, amelyek 3—5 ezer méterre emel­­kednek az óceánfenék fölé. Érdekes felfedezést tettek az expedíció zoológusai is. A víz­alatti hegy tövében óriási cápák temetőjére bukkantak. Ezek a cápák a harmadkorban éltek fogaik 5—6 centiméter hosszúak. A tudósok ebből arra következ­tettek, hogy a cápák hossza meg­közelítette a 10 métert. 40 MILLIÓ ÉVES TOJÁSOK Nebraska államban 13 megkö­vesedett madártojást találtak. A tojások körülbelül 40 millió éve­sek. Egyelőre ezek a világ leg­régibb tojásai. Akkorák, mint a tyúktojások, de azt még nem állapították meg, hogy milyen madár tojta őket. Valószínű, hogy ez a madárfaj már régen kihalt. mm NEMZETKÖZI MENTŐSZOLGÁLAT AZ ÉSZAKI-SARKOK? A „Koppenhága — Északi-sark — Anchorage (Alaszka) — Tokió repülőjárat megindítása új, bo­nyolult feladatokat állít a repülő­mentőszolgálat elé. Hogyan ment­sék meg az embereket az Északi­sarkon, ha valamilyen szerencsét­lenség történnék? Most kidolgoz­tak egy tervet, amely szerint 1958. májusában nyolc ejtőernyős száll le az Északi Sarkvidéken. Az ejtőernyősök körülbelül ezer kilométeres utat tesznek meg a leszállás helyétől Ellesmere-szi­­gete legközelebbi lakott helyéig. Az expedíció célja, hogy bebizo­nyítsa: az emberek az örök fagy birodalmában is megmenthetők. Ha az expedíció sikerrel jár, megszervezik az állandó nem­zetközi mentőszolgálatot az Észa­ki-sarkon. Bemutató: IV. 10. mesefilm.► Színes csehszlovák BÚCSÚ A kínai népi önkéntesek megkezdték kivonulásukat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságiból. A koreaiak — mint a Szarivon állomáson készült képünk is mutatja szívélyesen vesznek búcsút a nehéz időkben segítségükre sietett kínai harcosoktól. SOKSZOR TALÁLKOZTUNK MÁR... Tudom, hogy soha nem lát­tam, s most mégis rövid be­szélgetés után azt mondom: mintha is­merném valahonnan. Az arcvonásairól? Nem, a fiatal napbarnított arc, szú­rós szemek, kissé erős orr nem emlékeztet senkire. Test­alkata? Átlagos, nem feltűnő. Talán más? Egyenruhája? Igen, sokszor láttam hasonlót. Ez és amit elmond szűksza­vúan, katonás határozottság­gal azt hiszem, ez az, amiből ráismerek. B. Alexandr főhadnagy 29 éves, Voronyezs környékén él a családja. — Apám és anyám. Három bátyám volt, de meghaltak ... — mondja. Ha nehezen is, de beszél róluk. Katona volt mind a három fiú. Kettő még a háború ele­jén életét , vesztette. A harma­dik, Vaszilij akkoriban végez­te az egyetemet, ő is bevonult. — Eljutott Magyarországra. Harcolt Budapest alatt, s amíg harckocsijával mozdulni tu­dott, űzte a fasisztákat. A 24 éves zászlóaljparancs­­nokhelyettes is hősi halált halt. Keményen koppannak a szavak: — Igen, három bátyám volt. Vaszilij itt van eltemetve Szentmártonkátán. Amikor Magyarországra érkeztem, el­ső utam az ő sírjához veze­tett. Szépen gondozott sírt ta­láltam, friss virágok voltak rajta. Nagyon-nagyon megha­tott ez. Sokszor elmegyek oda, beszélek azokkal az emberek­kel, akik gondot viselnek rá, barátok, igaz barátok. Élmények, emlékek sora. El­lenforradalom? Itt volt, har­colt. — A Nyugati­ pályaudvart biztosítottuk. Segítettünk egy 21 fős partizáncsoportnak, hogy megakadályozzák a gyil­kolást, rablást. Ott voltam a Köztársaság téri pártház visszafoglalásánál... Sok lenne leírni a borzalma­kat, amit látott, amit átélt. Nem 5, egyik parancsnoka mondja közben: „Becsülettel végrehajtotta azt, amivel megbízták — ennyi az egész.” — S aminek nagyon örül­tem — folytatja a gondolat­sort,­­— kísérhettem a szovjet segélyszállítmányokat Buda­pestre. Kérdezem, mi a véleménye most? — Jó! Nagyon jó! Barátság van, igaz barátság. Együtt örü­lünk, együtt ünnepelünk a dolgozókkal. Gyakran meghív­nak bennünket és mi is ha­sonlóképp. Búcsúzni készülődünk, már elköszönünk, amikor ezt mondja: — Bármikor, ha segítségre van szükség, ha bajban van­nak, ránk, barátainkra mindig számíthatnak. Azt hiszem, ekkor éreztem úgy, hogy ismerem őt, nagyon­­nagyon közelről. Ezzel az em­berrel, aki három testvérét vesztette el, találkoztam én már 1945-ben az újpesti kis ház előtt, az ellenforradalom idején a harcok viharában, Moszkvában a fesztiválon... Igen, ő volt az. Más külsővel, de ezzel a szívvel. K. GY. „26 DE JULIO“­­ — a fekete-vörös zászlón CASTRO ÉS FELKELŐ CSAPATAI AZ UTOLSÓ LESZÁMOLÁSRA KÉSZÜLNEK KUBÁBAN A santiagói gépkocsik vörösre és feketére vannak festve... A New York-i szabadság­szobor és a párizsi Eiffel­torony tetején a közelmúltban fekete-vörös zászlót lengetett a szél... Kubában, a Sierra Maestra hegyvidék rengetegei­ből fekete-vörös, „2­6 de j­ali­o” feliratú karszalagos, barna overallos harcosok intéz­nek támadásokat katonai tábo­rok és Batista terrorlegényei ellen... El Fulgencio Batista tábornok, Kuba véreskezű diktátora egy esz­tendeje hónapról hónapra elrende­li: „Habanában, Santiago de du­baiban és a Sierra Maestrában tö­röljetek le, má­zoljatok át min­den vörös és fekete színt. De a santiagói gépkocsik to­vábbra is vörösre és feketére vannak festve... Mit jelképez Kubában — az „Antillák gyöngyének’’ neve­zett, hatmillió lakosú szigeten — ez a két szín s a „július 26.” felirat? Mit jelent a fekete-vö­rös zászló — amelynek puszta jelenléte is megreszketteti a Batista-kamarillát és híveit, s amelynek feltűnése bátorítást, reményt önt a nyomorgó és függetlenségre áhítozó kubai milliók számára? Fidel Castro fiatal jogász a babanai egyetemen volt diák­vezető, amikor egyre inkább felismerte társaival együtt, hogy hazája Batista és a kubai cukornádültetvényeket uraló amerikai United Fruit és a West­ Indies Fruit részvénytár­saságok elnyomása alatt ször­nyű elmaradottságban él , s nincs más kiút, mint megdön­­teni a diktatúrát, visszaállítani az alkotmányos jogokat. Diáktársaival együtt azután 1953. július 26-án Santiago de Cubában támadást intézett egy katonai tábor ellen. Úgy gon­dolták, hogy ez „megindítja a lavinát” és a lázongó nép el­űzi Batistát. Akciójuk azonban sikertelenül végződött. Több, mint száz diákot és katonát mészároltak le a harcokban s Castrot tizenöt évi börtönre ítélték. Egy esztendővel később általános amnesztiát hirdettek és Castro — akit több társával együtt szabadon bocsátottak — Kubából az Egyesült Államok­ba menekült. Először New Yorkban, majd Miamiban (amely közel fekszik Kubához) szervezte a kubai fiatalok mozgalmát s ennek, emlékez­tetve a santiagói támadásra — a „26 de julio” nevet adták. Mexikó volt Castro követke­ző telephelye, ahonnan azután 82 társával együtt, fegyverek­kel és lőszerekkel ellátva a Gramma nevű dieselmotoros yacht fedélzetén útrakelt Kuba délnyugati partjaihoz. Szeren­csétlenségükre a sűrű köd el­lenére felfedezték őket, s ami­re a Sierra Maestra biztonsá­got nyújtó rengetegébe érkez­tek, alig tizenöten maradtak. Akcióik azonban oly nagy ve­szélyt jelentettek Batista szá­mára, hogy a diktátor legmeg­bízhatóbb katonáival körülzá­ratta a Sierra Maestra nagy területeit, több, mint kétezer parasztcsaládot — akiktől Castroék élelmiszertámogatást kaphattak volna — elköltöztet­tek s ezután az amerikaiaktól kapott repülőgépekről bom­bákkal és napalmmal „átfésül­tette” az egész vidéket. Batista eddig ötször jelen­tette be, hogy Castro és csapa­ta „nincs többé”, vagy hogy „felszámolásuk már csak na­pok kérdése”. Azonban csodák­­csodájára Castro hívei napról napra nagyobb támadásokat indítanak Batista csendőrei és politikai cinkosai ellen. Ak­cióik méreteire jellemző, hogy 200 felkelő legutóbb meglepe­tésszerűen elfoglalta a tízezer lakosú Veguitas várost. A kö­zelmúltban pedig egy olyan akciót hajtottak végre a fővá­ros, Habana szívében, amellyel az egész világ figyelmét ma­gukra vonták: a nagy habanai Grand Prix kezdete előtt szál­lodájából „elrabolták” Fangio világhírű autóversenyzőt — de harminchat órával később miután a versenyt nélküle megtartották, szabadon bocsá­­tották őt. A felkelők ezzel til­takoztak az ellen, hogy amikor egész Kuba népe rabságban és nyomorban szenved , ne ren­dezzenek óriási összegekbe ke­rülő versenyeket. A fekete-vörös zászló alatt ma már mintegy ezer felkelő harcol. Castro tekintélye any­­nyira megnőtt, hogy a nagy nyugati burzsoá lapok tudósí­­tói az árkon-bokron át vezető sziklás hegyi utakon hosszú hetekig lovagolnak, gyalogol­nak, hogy interjút és szenzá­ciós felvételeket készíthesse­nek róla s harcosairól. Oriente parasztjai pedig minden támo­gatást megadnak a felkelők­nek s szívesen szállítanak szá­mukra élelmiszert, noha azért mindössze egy-egy kézzel írt bont kapnak: „Beváltható, mi­kor a forradalom győz.” Támogatják a felkelőket,­ mert Castro programja föld- ■ reformot követel: ha forradal­mi kormánya hatalomra kerül, földet ad minden nincstelen parasztnak s megállapítják a földbirtokok felső határát. Castroék programjában szere­pel a nagyarányú iparosítás megvalósítása, a külföldi tár­saságok, monopóliumok álla­mosítása, illetve jogainak kor­látozása. A Kubai Népi Szocia­lista Párt, amely a kommunis­tákat tömöríti, támogatja Castroék függetlenségi mozgal­mát, de nem vállal közösséget az egyéni terrorakciókkal. Habana és a többi városok utcáin már megjelentek a fel­iratok, hogy a felkelők az áp­­rilis 5-én kezdődő utolsó leszá­molásra készülnek. Az amerikaiak (akik 700 millió dollárt fektettek kubai vállal­kozásaikba) idegeskednek, hogy Kuba, amely részükre évi 5 millió tonna cukrot exportál — és cukorkát importál Ame-­­ rikából — esetleg majd maga­­ is feldolgozza a cukrot, a do­­hányt, az ércet... ... Santiago de Cubában pe­­dig továbbra is vörösre és fe­ketére festve száguldoznak a gépkocsik. A gépkocsivezetők és a munkások várják,­­hogy Castro és hívei végleg leköltöz­zenek a hegyekből­­ a váro­sokba ,­ s Sebes Tibor M < tfgna tiolQwri • PWTuMs \o Bsyámo Níaes^d]Ltdf.i aludni OHu/n V Stdboléli /i fftkp/öh tmioási H «ká» VIA f/oMtjmaupo# ‘poplttwno Jód / ? £ * " 4 A LAZADAS KÖZPONTJA ► FI del Castro — középen, szemüveggel — a fegyverkezelésre tanítja az újdonsült felkelőket. 8SÉJÍ A Sierra Maestra rengetegeiben lóháton közlekednek a kubai fel­­kelők. A fe­ketehajú nő Cella, egy híres kubai orvostudós leánya. SAROKBA SZORULNAK AZ ATOMHÁBORÚ MÁNIÁKUSAI Nagy jelentőségű szovjet bejelentés a nukleáris kísérletek egyoldalú beszüntetéséről kihalászott halakat: vajon rádióaktívak-e, vajon árusít­­hatók-e piacon? ... A világ aggódik, de ebbe az aggódásba hétfőn este re­­ményt keltő híradás „csapott bele”. Jó hír érkezett Moszk­vából: a Szovjetunió egyolda­lúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket! Párizsban és Washingtonban hétfő este hallották a beje­lentést, a japánoknál már kö­zeledett a hajnal, amikor a tokiói rádió bemondója elő­ször közölte a rendkívüli hírt. Reménytkeltően hallgatták a szovjet bejelentést Hirosi­mában és Nagaszakiban , ahol legjobban tudják, mit jelent az atomhalál... Párizs arról beszél, hogy kedvezőb­bek lettek a béke kilátásai, mert a szovjet döntés sarok­ba szorítja az atomháború mániákusait. Washington, a Fehér Ház idegesen fogadta a hírt, egy képviselő megle­petésében az ajkába hara­pott ... India újjong, a japán kormány üdvözli a szovjet kormány elhatározását. A yo­­kohamai halászok reményked­nek, hogy talán a nyáron már nem kell mérni a ten­gerből kifogott halak rádió­aktivitását. Az emberek száz­milliói most Washington és London válaszát várják. Washington sarokba szo­rulva figyeli a világszerte, ma­holnap egyetemessé váló tiltakozó mozgalom ro­hamos terebélyesedését, mely­nek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén elhangzott be­jelentés új, ösztönző lendüle­tet adott. Az Egyesült Álla­moknak és Nagy-Britanniának most választania kell: beszün­tetik a kísérleti robbantáso­kat, s ezzel a világ megsza­badul egy óriási kataklizma kísértésétől, vagy szembeszáll­­va az egész emberiséggel, s semmibe véve a közvéle­mény és egész sor ország kor­mányának — köztük Indiá­nak, Japánnak, Indonéziának, Svédországnak — követelését, nukleáris robbantásaikkal to­vább fertőzik Földünk leve­gőjét. A felháborodás még hatalma­sabb lesz, ha a Nyugat foly­tatja atombombás kardcsör­­tetését, hiszen most már ott van az emberiség előtt a szovjet példa, amelynek von­zóereje ezekben a napokban újabb milliókat állít csata­sorba a nukleáris kísérletek beszüntetéséért. Mégis, az el­ső amerikai és angol hivata­los reagálások azt mutatják, a két nyugati nagyhatalom még mindig nem képes és nem akarja felmérni azt az óriási felelősséget, amelyet szakadék felé tartó politiká­jával a világ előtt magára vállal. Végül azonban mégis arra az útra kell lépniük, amelyet ma már a százmilliók „diktálnak” , s a dullesi kül­politika veresége akkor még kiheverhetetlenebb lesz... Ma adva vannak a lehető­ségek egy közös megállapodás­hoz, amellyel végérvényesen véget vethetnének a nukleáris kísérleteknek, s végül is ócs­kavassá változtathatnák a fel­halmozott atomfegyvereket, vagy éppen a tenger feneké­re süllyeszthetnék e szörnyű bombákat. A megállapodás annál is könnyebb lenne, mert jelenleg csak három ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — rendelkezik atomfegyve­rekkel. A Szovjetunió hatha­tós nemzetközi ellenőrzési rendszert is javasolt, amely­ben egy kelet-nyugati csúcs­­találkozón közös akarattal megegyezhetnének a nagyha­talmak. Moszkva magáévá tette az egyszerű emberek vágyát és a béke közelebb hozása érde­kében történelmi gesztust tett. Ezzel ismét megelőzte a Nyu­gatot s közelebb hozta a meg­valósuláshoz a csúcsértekez­letet, mint az bármikor is volt. S. T. Ázsia közvéleménye aggód­va kíséri annak a kis vitor­lás bárkának az útját, amely a Csendes-óceánon a Bikini­szigetek felé, a „tiltott öve­zetbe” tart — ahol az ameri­kaiak április 5-én szándékoz­nak megkezdeni hidrogén­bomba robbantási kísérletso­rozatukat. Vajon a kis bárka, amely az atomháború elleni tiltakozás fáradhatatlan akti­vistáit viszi fedélzetén, egy újabb Fukuk­u Maru lesz-e, avagy megmenekül a rádió­aktív fertőzéstől? Yokohamá­ban és Hongkongban az orvo­sok Geiger-Müller készülé­kekkel vizsgálják a tengerből Az angliai rakéta bázisok ellen N­agy-Britanniában közel 40 ezer amerikai katona állo­­másozik. Az angol nép tiltakozá­sa ellenére hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek gyakorlatoznak a rendkívül sű­rűn lakott szigetország felett. A legújabb megállapodások értel­mében amerikai rakétakilövő­pályákat építenek Kelet-Angliá­­ban, ezenkívül brit rakétatámasz­pontokat is létesítenek. Az atomfegyverkezéssel kap­csolatban az angol nép a Wind­­scale-i atomkutató telepen lezaj­lott szerencsétlenségből (amely­nek során nagy területét meg­fertőzött rádióaktivitással az el­égett uránium) közvetlenül is érezte, mit jelent az atomfegy­verkezés. Az angol nép tiltako­--------------4%és*------------­zása jeléül húsvétkor nagy fel­­vonulást rendez a fővárostól mintegy 80 kilométer távolság­ban fekvő Aldermaston atom­fegyverkutató intézethez. Útköz­ben gyűléseket tartanak az atom­háború ellen. (A felvonulás út­irányát a térkép jobb felső sar­kában lévő melléktérkép mu­tatja.) JELMAGYARÁZAT: 1. Amerikai rak­éta támasz­po­n­t. 2. Brit rakéta, támaszpont. 3. Amerikai repülő­támaszpontok, ahonnan a hidro­­génbombás gépek felszállnak. 4. Atomkutató intézetek. 5. A ra­kétafegyverek tervezett elhelye­zési területe. Alagút­­ a Himalája alatt Illarion God­ridze, a Szov­jetunió szállítási építkezésügyi miniszterének első helyettese az Ogonyoknak adott interjú­jában kijelentette: a szovjet technika ma már elég fejlett ahhoz, hogy a Himaláján ke­resztül alagúttal kösse össze a két nagy baráti országot — a Szovjetuniót és Indiát. Alagutat építhetünk — mon­dotta Godiridze — az Azovi­­tengert a Fekete-tengerrel összekötő Keres tengerszoros alatt, valamint a Káspi-tenger alatt is. Ez utóbbi csaknem 1500 kilométerrel megrövidí­tené az utat Kazahsztán és a Kaukázus között. 4% - -----------------­ bélyegért —18 500 dollár Egy bélyegvásárló ügynök az Egyesült Államokban az Alfred H. Caspary gyűjteményből négy darab 1848-ból származó angol 4 pantiys bélyeget vásárolt — 18 500 dollárért. A narancsszínű bélyegeken Victoria királynő arcképe látható s 1848-ban angol gyarmati bélyegként adták ki az Indiai-óceánban lévő Mauritius­­szigeten. Ghana — a fiatal középafrik állam — Londonban és Ni Yorkban bélyegkereskedelmi ir­o­d­át létesített. A „Ghana Ph­ilat He Agency” első newyorki ki­adása beszámol a legújabb gh­nai bélyeg-sorozatról, amely h­a­jómotívumokat és exotikus hal­kát ábrázol. A sorozat értéke 2% d, 1 s 3 d, 5 t. O'O-OOOOOOOOOO-O-OOOOOO-OOOOO-O-OOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOO-OOO-OOOOOO-O-OO'OOOOO-OO-Ot HALÁSZAT a Kongón ...................... Közép-Afrikában, a wagela törzs ősi foglalkozásai kö­zött szerepel a halászat is. Berendezéseik legalább olyan ré­giek, mint mesterségük módszerei. Azonban elavult kez­detleges — vesszőkből készített — hálóikkal is igen sok halat fallnak ki a Kongóból, s zsákmányukat Stanleyville­­ben értékesítik.

Next