Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-05 / 27. szám

BUM, A KATONA MEGFÜRDÖTT ám, a katona elkésett a munkából, s társai ezért gyengéd figyelmeztetésben részesítették. Bum fürödni volt kénytelen, hiába kapálózott, nem tudott mit tenni, győzött a közösségi erő. Harsogó nevetés, mikor elmondják mindezt. Húszegynéhány makói diák hahotája. Velük nevet Bum is, szívből, jóízűen, látszik, nem haragszik a figyelmeztetésért. Különben makói ő is, harmadikos, így a családban maradt, ami történt. A késés pedig úgy esett, hogy Bum lemaradt a dereglyéről, később tudott csak átmenni a túlsó partra. S hogy világos legyen mindez, beszélni kell a véneki ifjúsági táborról Azt gondolná az olvasó, hogy a véneki tábort azért hívják véneki tábornak, mert Véneken van. Szó se róla, nem ott van. Vénekkel szemben, a mosoni dunaág jobb partján, dombon, dús akácok között vertek sátrat kétszáz diáknak. Innen járnak át a túlpartra, Vének mellé, a gátra dolgozni. Nyolcvan centiméterrel kell megemelni a gátat, s négy kilométeren ezt fiatalok végzik. A Sziklai Sándor önkéntes ifjúsági tábor lakói. Romantikus környezet, romantikus élet. Itt két részben dolgozzák le a napi nyolc órát, megszakítva közben az ebéddel. A két part között dereglyével közlekednek, csoportonként, brigádonként történik az átkelés. Így maradt le aztán a póruljárt makói diák. Nem ért oda a dereglyéhez időben, mikor a brigád átkelt, mert repetázott... Zsivaj, hatalmas jókedv, s halad azért a munka is. Vagy tán éppen azért halad, mert jó a hangulat? — Különösen a mezővárosiak, azok dolgoznak igen jól — mondja az egyik munkavezető, a szegediek, makóiak csoportjára mutatva. A táborban tágas ebédlő, kultúrsátor, és az előrelátó tervezők még az érkező pesti, győri művészekre is gondoltak: „öltöző” — hirdetik krétával írt betűk az egyik sátor bejáratán. Az orvosi sátor valóságos rendelőszoba — minden táborban van orvosi szolgálat — a sátrakat, s a környező fákat DDT-vel permetezték végig a szúnyogok ellen. — A koszt? — kérdezem a fiúktól —, milyen a koszt? — A nevetés csattan megint egy hirtelen előkerült anekdota végén. „— Ha jön a tábornok úr, oktatják a bakákat, és a kosztról érdeklődik, azt mondjátok, hogy ízletes, tápláló és még marad is. Értettétek? Jön aztán a tábornok, kérdezi az egyik bakát: — A koszt milyen, fiam? — Alássan jelentem, a koszt ízletes, tápláló és még marad is. — És a maradékkal mit csináltok? — Jelentem alássan, azt is megesszük.’’ Megint Bum a szenvedő alany, rajta nevetnek, hisz ő késte le a dereglyét a repetázás miatt. Hanem a koszt Véneken valóban „ízletes, tápláló és még marad is”Jóval ebéd után, repetázás után érkeztünk, s még bennünket is vendégül láttak. Mindezek után kell-e még külön jelentenem a szüleiknek, s a következő csoportok tagjainak, hogy a táborban az élet jókedvűen, nagy nevetések között zajlik. Villány világit este a táborokban Megnyíltak a Győr megyei ifjúsági munkatáborok. Hétfőn kora reggel három helyen — két hansági sátorvárosban és Vének falucska mellett, a Duna partján — emelkedtek magasba a zászlók az induló munka, s a táborélet kezdetét jelezve. Nem volt országraszóló ünnepség egyik helyen sem, KISZ- vezetőik rövid beszéde után láttak munkához a fiatalok. Volt ahol még éppenséggel az elsőnapi munka után, este gyűltek össze megnyitóra a tábor lakói. Ezer fiatal látott munkáihoz, ezer középiskolás diák a fővárosból, Bácsból, Csongrádból, Fejér megyéből Hevesből, Tolnából, Győr megyéből. Az országnak tán minden részéből jöttek a Hanságba, erre az eddig majdnem ismeretlen vidékre, ahol két hetet töltenek majd munkában, szórakozásban. A munka célja már ismeretes: termővé tenni sok ezer holdon a Hanságot, lecsapolni, szabályozni a vizeket. De van a nyáron át tartó táborozásnak másik, legalább ilyen fontos célja: a nevelés. Nemcsak a diákokat elkísérő tanárok, s az ottlevő KISZ-vezetők nevelő munkájára gondolunk, hanem arra elsősorban, amit a közösségben a közösségért végzett munka, s a tábori élet ad. Munkaszeretet, áldozatvállalás. Csak szavak maradnak, míg nem próbálja valaki, mit jelent napi nyolc órán át kemény fizikai munkát végezni. S önkéntesen, attól a tudattól hajtva, hogy abból közvetlen haszon nem származik, azzal csak a közösség nyer, az ország lesz gazdagabb. S ily módon helyénvaló, ha azt mondjuk: hazaszeretetből is példát adnak az ott dolgozó diákok, fiatalok. Akkor is, ha ki sem ejtik ott azt a szót két hét alatt. A táborfőparancsnokság telefonügyeletese segíteni kész buzgalommal és türelemmel tekeri a tábori telefont, míg összeköttetést kap végre a Mező Imre tábor parancsnoki sátrával. Hallózás, aztán kocsit, terepjáró autót kérünk, hogy kimehessünk valamiképpen, száraz lábbal lehetőleg, a hanyi munkák horvátkimlei központjába. Elázott, vizes mivoltában mutatja most magát a Hanság, kiadós esők nyomát viseli a vidék. Tócsákban, keréknyomban összegyűlt vizekben nézi magát az eltakarodó felhők mögül előbújó nap, ígérve, hogy megjavultán végre az idő. Vasárnap telt meg a tábor lakókkal, s a fogadtatás bizony nem volt valami biztató. Eső, sár, viharos szél, ami jónéhány sátrat is felborított. Jobbat várt-e vagy rosszabbat a Pestről, Fehérvárról, Kecskemétről, Bicskéről, Sztálinvárosból, Pápáról érkezett négyszáz fiú? Hamar választ kaptak rá a tábor vezetői. Szegeden kedvvel, zokszó nélkül láttak a fiatalok a ,,műsoron kívüli” munkához: rendbetették a tábort, amely kezük nyomán vált ilymódon használhatóvá, barátságosabbá. Háromezerkétszáz hold „szűzföld" S most, a munka második napján, közeledvén a táborhoz, hiába keressük, nézzük már messziről a csatornák mellett dolgozó fiúkat. Nemrégen még, alig több mint egy hete, amikor a megye KISZ- vezetői táboroztak, s dolgoztak itt, erre találtuk őket, közel a táborhoz. Most sehol senki. Itt már végeztek, távolabb van most a munkahely. Nagyokat döccenve, erőlködve húz a terepjáró, agyig merülve néhol a sárba. S utunkat egyszercsak csatorna keresztezi. Itt győriek, soproniak dolgoztak nemrégen és bolgár diákok, s most víz folyik a csatornában. Ez hát az első eredmény, az alig megindult munka kézzelfogható haszna: máris működik a csatorna, amit a fiatalok csináltak. A kocsiban Varga Béla főmérnök, a munkák műszaki irányítója. Számokat mond, adatokat. — Háromezerkétszáz hold, ez a terv, etnyi válik használhatóvá jövőre. Ezt mind fiatalok csinálják. De már az idén is mutatkozik a munka haszna. Felszántott, csillogó, vizes föld mellett megyünk el. Kölest vetett bele a gazdaság, rábízva az időre, hogy lesz-e belőle valami vagy nem. Három évben egyszer sikerül az ilyen kísérlet. Kétszer vagy a víz vagy a szárazság viszi el a termést. Most ez az utóbbi történne? Százhetven holdat szántottak föl, vetettek itt be. — Lesz belőle valami? — Ha győzzük a munkát, időben lemegy a víz róla. Akkor... Azt kérdezte tőlem valaki Pesten pár héttel ezelőtt, mikor először jártam a Hanságban: van értelme, haszna ennek a munkának? Jövőre már látszik valami, mondtam akkor, ahogyan engem is tájékoztattak, s aztán évről évre nagyobb terület lesz a lápból az emberé. S most meglep, hogy máris látszik a munka haszna. Akik itt dolgoznak, már holnapi eredményért dolgoznak. Ha győzik a munkát, időben lemegy a víz, megnő, beérik a köles. Egy nap, két nap is számít. Férfiam helytállásra van szükség Elérjük az első munkahelyét, a III/3-asmellékcsatornát. Pesti fiúk a félig kiásott csatorna mentén. Az Eötvös Gimnázium tanulói. Víz, sár, nehéz agyag. Nehéz a munka. Itt már csak csizmában lehet járni és dolgozni. Jó csizma kell, jó szerszám és jó kedv. Ez az utóbbi tán a legfontosabb. A főmérnöktől ásókat kérnek, még több ásót, mert a lapát meghajlik néha a földben. A csizmák, azokkal is baj van, megkeményedik az elázott bőr, feltörheti a lábat. A gazdasági főnök intézkedik ott azon nyomban: estére olajat kell osztani, bőrpuhító olajat, nehogy baj legyen. És a kedv? Kis vita támad: hogyan lehetne ésszerűbben dolgozni. Okosabban, eredményesebben, kevesebb erővel. A koszt is szóba kerül, mint fontos kedvcsináló tényező: erősebb reggelit adnak majd, hogy tízóraira is maradjon belőle. — Ilyennek képzeltétik a Hanságot? Többen felelnek egyszerre: *— Tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Dehát dolgozni jöttünk ide... Milyen hát a kedv? Egy kis félidő van rajta, egészen kicsi, tán az első napi rossz benyomásból maradt, a felhős, esős időből. De már tisztul az ég is, javul az idő, felhőtlen lesz bizonyosan a jó kedv is... Annál is inkább, mert néhány száz méterrel arrébb, a III/5-ös csatornán dolgozók — kecskeméti diákok — hatalmas kedvvel forgatják az ásót, lapátot. Még mielőtt munkához láttak volna, összeültek, megbeszélni, hogy megszerzik a vándorzászlót, amivel a legjobb brigádot jutalmazzák. Az ő kedvükből tán ragad valami a pestiekre is, s akkor már nem is olyan biztos, hogy kecskemétiek viszik el a pálmát, így megy a munka. S a legnagyobb húzóerő tán nem is a zászló, az elsőség, hanem az, hogy munkájuk eredményét szinte azonnal látják. Szemük láttára változik a Hanság. Antal—Gajdár Nem a távoli jövőnek dolgoznak MÁR A KÖZELI HETEKBEN MEGHOZZA HASZNÁT A HORVÁTKIMLEI TÁBOR FIATALJAINAK MUNKÁJA ■ AAAAAAAAA A Mező Imre-tábor parancsnoki sátra Kultúrelőadást hallgatnak a Karpov-tábor lakói Ez a csatorna nemsokára már működik, viszi majd a felesleges vizet a Rábcába A BIZONYÍTVÁNY Valaki a kabáthajtókáját mutatja, már megkapta a Hanság-jelvényt. Aztán tenyerét fordítja felém, mutatva azt is a jelvény után, mint valami igazolványt. Jó igazolvány, hiteles. Írás is van rajta. Azt gondolná ugyan az ember, aki felületesen nézi csak meg, hogy egyszerű bőrkeményedések azok, hólyagok nyomai. De aki ért az effélékhez, látja, hogy más az, olvasni lehet abból. Az van beleírva, hogy kemény az ásónyél, szívós a hanyi zöld. S hogy egyiket sem kímélte, aki a jelvényt viseli. A tenyérét sem. Most, a hét elején ezren láttak munkához a Hanságban meg Véneknél, a Duna-gáton. Ezer diák, az ország minden részéből. Egy hét múlva, utolsó esti tábortűz után ők is megkapják majd a hansági emlékjelvényt. S viszik haza a másik, az igazabb dokumentumot is: tenyerükben börkeményedéseket, hólyagok nyomát. Nem lakodalom, ami ott van. ízelítő abból, hogy a pápai gimnazista földmunkás édesapja, vagy az újpesti gyári munkás hogyan keresi meg fiának az iskoláravalót. Iskola az ott töltött két hét, s a keményre dolgozott tenyér a bizonyítvány: tanult, aki ott járt a Hanságban vagy a Duna-gá mellett, s a tandíjat is lefizette. Becsülni a testi munkát és a kétkezi dolgozót, azt tanulják ott — sok más között — a fiatalok. MAGYAR IFJÚSÁG JEGYZETEK Az ugródeszka ügyes jószág, meg veszedelmes is méz ugródeszka ügyes jószág, rálépsz, erőset dobbantasz, és fellendülsz a magasba ... Az ifjúsági szövetség fontos szervezet, tagja leszel, tanulsz, fejlődsz, értékesebb emberré válsz... , Hogyan kerül ez így egymás mellé? Elmondom tüstént: Győrben hallottam arról a fiatalemberről, aki ugródeszkának nézte az ifjúsági szövetséget. A tények: nagyüzemi titkárhelyettes lett hősünk, mert nagyon lelkesen dolgozott. Eltelt egy kis idő, baráti beszélgetés közben megemlítette: — Tudjátok, nem nagyon megy ez így. Annyit keresek, hogy nincs otthon egy fillérünk sem. S elvégre még társadalmi munkát is végzek. Nem helyezhetnétek át a másik műhelybe? Ott valamit még hozzá lehetne csapni, mondjuk 200— 300 forintot. Áthelyezték. Pontosan végezte társadalmi munkáját, sem többet, sem kevesebbet, mint azelőtt. A műhelyekben persze ejtettek néhány szót a dologról, így valahogy, de hamar rátalált az egyenes útra. Aztán egyszer az exportbrigádok jutalmat kaptak. Nem nagy összeget, igaz, mert fejenként alig jutott 20—50 forint de mégis jólesett, már csak azért is, mert az országos értékelő bizottság adta. Csak az nem esett jól, hogy a verseny szervezője — hősünk — ötszázat tett zsebre. Azazhogy — kétszer ötszázat. Az egyiket Pestről küldték, a másikat kis csel segítségével az igazgatóság adta. — Kell a pénz a családnak — mondta panaszosan, aztán vett egy motorkerékpárt. Persze megkérdezték tőle, nem furcsállja-e, hogy egy ifjúsági vezető ilyen eszközökkel szerzi a pénzt. Nem furcsállta. Az ifjúmunkások igen. Leváltották. S csak annyit fűztek hozzá: olvassa el a Szervezeti Szabályzatot, van abban róla egy passzus. .. .Az ugródeszka veszedelmes jószág. Az ügyeskedő rálép erőset dobbantva — aztán esetleg, ahogy mondani szokták: megüti a bokáját, női szemmel A kirakat előtt ■ két lány áll akirakat előtt. A kirakat előterében szin■ te vonzza a szemet a legújabb ■ divatú, trapéz vonalú szoknya- S kabátos* kiskosztüm. Nagyon csinos lenne a pettyes selyem- S blúzzal! És ezt mindkettőjük S viselhetné! Ehhez a ruhához S a magas szőkének jól illene ! egy kis, lapostetejű szalmaka■ lap, a blúz anyagából készült ■ szalaggal. Barátnőjének ez ■ semmiképpen sem lenne előnyös, mert — amint ezt mon- dani szokás — a lapos kalap 5 „nyomná” az alakját, alacso- 5 nyabbnak és kövérebbnek tűn- S ne, mint amilyen. Van azon- ban itt egy másik aprómintás S ruha. Hegyes kivágása, trapéz■ szoknyája — régen ezt „glok■ nisnak” neveztük — az alacso■ nyaknak különösen előnyös vi■ sejet. A hegyes kivágás, az alac csony alakját ügyesen ellensúlyozza. Magas társának inkább 5 a „hajó”-kivágása illik, nagy- S pettyes anyagból, a ruha nya- S kán és az alján sűrített pety- S tyekkel. Szépek a kisestélyi ruhák! ■ Különösen egy dúsan redőzött ■ nylonkölteménynél időztek so■ káig, de az aszimmetrikus kálibát-ruha együttest is alaposan S szemügyre vették. Szépek, de S túlságosan divatosak, s csak ar- S ra jók, hogy „egy nyáron tám- Scoljon“’ benne a gazdája, mert jövőre divatjamúlt lesz. Egyszínű, sötétkék vagy fekete taftszoknya, selyem blúzokkal — télen-nyáron szép viselet színházba, tánchoz. Az ám, szoknya! Van választék elég. Vastag és vékonycsíkos, nagyvirágos, pettyes és kockás — no meg az örökké divatos sima — angolos ballomvászon. Molett barátnőnk kissé túl sokáig időzött egy nagyvirágos szaténkartonnál és a hozzáillő szép nylonblúznál. Tusakodott önmagában. Pedig, ha szoknyát vásárol, helyesen teszi, ha lehetőleg sötétebb színűt és egyenesvonalút választ. Ehhez semmiképpen se viseljen nylonblúzt — nehéz ízlésesen „aláöltözni” — hanem inkább aprókockás zefírt. A maga®, szőke lány köziben a kirakat túlsó végében szerénykedő „zsákruhával” barátkozik. Még újdonság és szokatlan a vonala, de van egy nagy előnye: könnyen szabható, varrható, házilag is elkészíthető. Aki pedig nem akarja „zsákként’“ hordani, viselheti övvel is! A két lány nézelődése végetért. Választottak. És olyat vásárolnak, amely szép és mutatós és ha nem is a legeslegújabb divatú, de külsejüknek, egyéniségüknek megfelel. K. Gy. Nem lehetne okosabb sorrendben? A lágymányosi új lakótelep fővárosunk egyik legnagyobb méretű építkezése, öröm látni, hogy a szép ütemben épülő, ügyes beosztású házak mint telnek meg egymás után a boldog családokkal, hogyan népesítik be az utcákat és udvarokat a jókedvűen hancúrozó gyermekek. Az építővállalat általában megfelelően gondoskodik arról is, hogy a lakók által észlelt hibákat rövid időn belül kijavítsák. Mégis van a telep lakóinak bosszúsága , és ez a lakótelep útjainak az állapota. A legutóbbi időkig gidres-gödrös, poros földutakon, esőben pedig nyakig sárosan lehetett csak megközelíteni az egyes tömböket. Most, hogy hozzákezdtek itt és ott a végleges aszfaltútak építéséhez, ez is eléggé vontatottan és a laikus szemével, tervszerűtlenül folyik. Tekintettel arra, hogy azért remélhetőleg a lágymányosi lakótelep útjai végül is elkészülnek, a dolognak inkább csak az „elvi” része tarthat érdeklődésre számot. Sajnos, nagy építkezéseinken még ma is divat, hogy előbb elkészítik az objektumokat, s csak utána a hozzájuk vezető utakat. Ennek azután a lakók tengernyi hosszúságán túl komoly anyagi kihatásai is vannak. Nem nehéz megérteni, hogy az úttalan utakon sokkalta lassúbb az építőanyag szállítása, beragadnak a szekerek és tönkremennek a tehergépkocsik. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában és számos más országban ma már nem kezdenek el nagyobb építkezéseket anélkül, hogy előbb ne építenék fel a végleges utakat. Nem lehetne végre ezt a józan ész által diktált tapasztalatot nekünk is alkalmaznunk? B. R. LAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Ne dobja el! AAŐrizze meg JÚLIUS HAVI MOZIJEGYEIT és összegyűjtve küldje be a MOKÉP propagandaosztályra (Budapest, V. Báthory u. 10.) A legtöbb jegyet beküldők között értékes jutalmakat sorsolunk ki I. díj 1 db MOSÓGÉP II. díj 1 db FÉNYKÉPEZŐGÉP III. díj 1 db PORSZÍVÓ Ezenkívül 50 db 50,5 Ft-os vásárlási utalvány kerül még kisorsolásra Feltételek: egy személy egy előadásról csak 1 db mozijegyet küldhet be BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: AUGUSZTUS 7. Sorsolás: augusztus 20. és szeptember 1. között JÁRJON TÖBBET MOZIBA! Ne dobja el mozijegyét, érdemes összegyűjteni!