Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-04 / 40. szám

* » E­urópa történetében jelen­tős fordulópontot jelen­tett 1949. október 7-e, az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása. A bé­ke, a demokrácia, a szocializ­mus hívei szerte a világon ki­robbanó lelkesedéssel ünne­pelték a dolgozó német nép nagy győzelmét. A megalakulás óta eltelt kilenc év azt mutatta, hogy a remények és a bizalom, ame­lyet a haladás erői az új né­met állam iránt tanúsítottak, nem voltak hiábavalók. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság földjén felépült az az új német állam, amely gyökere­sen szakított a német impe­rializmus rabló hagyományai­val, s a béke és a szocializ­mus egyik erős bástyájává nőtt. A baráti NDK dolgozói oda­­adóan építik, gazdagítják or­szágukat, s most, a Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusának határozatai­tól lelkesítve, mindent meg­tesznek, hogy néhány év alatt teljesítsék nagy, nemzeti fel­adatukat, minden tekintetben túlszárnyalják Nyugat-Német­­országot, a lakosság ellátását magasabb szintre emeljék, mint a sokkal korábban ipa­rosított Német Szövetségi Köztársaságban. Ez a cseleke­det egyben nagy hozzájárulás a szocializmus nemzetközi ügyéhez, a béke fenntartásá­hoz. Németország Szocialista Egy­ségpártjának vezetésével az NDK népe meg-megújuló, ha­zafias harcot folytat Németor­szág újraegyesítéséért, azért, hogy létre jöhessen az egysé­ges, demokratikus, békeszere­tő Németország. Ez a küzde­lem találkozik a nyugatnémet lakosság széles köreinek óha­jával is. Annál inkább veszett dühöt vált ki a bonni imperia­lista körökből, akik a revans­­vágytól égve újra egy állig felfegverzett „nagy-Né­­metországot* *’ képzelnek el, amely rohamcsapata lenne Európában a nyugati imperia­lizmusnak. Ezek a körök ag­resszív politikájukkal meghiú­sítják a német békeszerződés megkötését. Biztosak vagyunk abban, hogy az NDK népének nemes erőfeszítéseit végül is teljes FRANCIAORSZÁG tábor­nok-miniszterelnöke, de Gaul­le a népszavazáson megkapta a hőn óhajtott „igen”-t. A sza­vazók 79 százalékának jóvá­hagyásával életbe lépett a személyi diktatúrát törvénye­sítő új alkotmány. Az igenlők e megdöbbentő számarányából állíthatják-e, hogy a franciák többsége a fasizmust kívánja? Semmi esetre sem! A francia nép, a hitleri megs­zállás ide­jén, a koncentrációs tábo­rokba hurcolt százezrek kín­jai, a kivégzettek tízezrei­nek áldozata árán ismerte meg a fasizmus ig­azi arcát, s e történelmi lecke legalább egy emberöltőre tette gyű­­löltté azt. A franciaországi helyzet fonáksága éppen az: az igennel szavazók számot­tevő része abban a hitben szavazott a tábornokra, hogy útját állja a fasizmusnak. S gondoskodtak róla, hogy ezt higgyék. A hivatalos propa­ganda a hitleri fasizmusnak ellenálló de Gaulle táborno­kot dicsőítette. A szociálde­mokrata pártvezér, Guy Moliet is azzal gyúrta párthíveit, hogy a tábornokban látja a fasiszta s — úgymond — egy­ben a „kommunista veszélyt” elhárító­ját. . De míg a hivatalos lapok a német fasizmus ellen küzdő tábornok köré fonták a dics­fényt, addig a fasiszta cso­portosulások mind vakme­rőbben léptek a küzdőtérre. Négy hónap óta, hogy de Gaulle az algériai „közüdv­­bizottság” köztársaságellenes lázadása nyomán hatalomra jutott, gyakorta hallhattunk a fasiszta terrorakciókról. E terror valódi méreteiről át­fogóbb képet kaphatunk egy kis áttekintés alapján: JÚLIUS 1—14. KÖZÖTT siker koronázza és történelmi sikereket aratnak továbbra is Marx, Engels, Lenin útján. Köztársaságuk születésnap­ján forró szeretettel üdvözöl­jük a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét, a nagyszerű német ifjúságot és testvérszervezetünket, a Sza­bad Német If­júságot! Sok sikert, kedves elvtársak! húsz támadást intéztek a de­mokratikus szervezetek helyi­ségei és tagjai ellen. A fasiszta csoportok első nagyméretű fellépése július 14-e, a köztársaság ünnepe körüli napokban bontakozott ki. Íme néhány eset: Lyonban az Herriot-elnök utcát átke­resztelték Massu tábornok útjának (Massu az algériai ej­tőernyős csapatok parancsno­ka, s a közüdv-bizottság el­nöke). Az új utcatáblák a had­sereg nyomdájában készül­tek. Azután a „République” című kommunista lap szer­kesztőségét rohanták­­meg. Venissienben benzinnel ön­tötték le s gyújtották fel a kommunista párt helyiségé­nek ajtaját. Toulouse-ban öt­ven ejtőernyős megrohanta a szakszervezeti székházat. Július közepétől augusztus végéig 15 alkalommal szer­veztek támadást a demokrati­kus erők ellen. SZEPTEMBERBEN a nép­szavazás közeledtével egyre erősödött a fasiszta csoportok terrorcselekménye. Az egyik legsúlyosabb támadást a pá­rizsi SIMCA gépkocsigyár apacsai rendezték az új al­kotmánytervezet ellen szóló röpcédulákat osztogató kom­munisták ellen. A fasiszta apacslegények golyói öt kom­munista munkást súlyosan megsebesítettek. Egyetlen nap, szeptember 24-én az or­szág legkülönbözőbb részein 10 támadást szerveztek a de­mokratikus erők ellen. A népszavazást megelőző hónapokban nyíltan porond­ra léptek a fasiszta terror­bandák, s a megfélemlítés légkörét igyekeztek meghono­sítani az országban. Most, a diktátori hatalmat biztosító alkotmány nevében hivatalo­san is a demokratikus erők szétzúzására törekednek. Sous­­telle, az algériai közügy-bi­­zottság vezéralakja, a de Gaulle kormány tájékoztatás­ügyi minisztere, nemrégiben, az amerikai rádiónak adott nyilatkozatában jelentette: gondoskodnak, hogy a nem­zetgyűlési képviselői válasz­tásokon a felére csökkentsék a kommunista képviselők szá­mát. De a fasizmus franciaor­szági szálláscsinálói azért túl­ságosan korán isznak a med­ve bőrére. Megfeledkeznek arról, hogy a mostani népsza­vazáson is, minden megfélem­lítés, nagyhangú félreveze­tés, demagóg propaganda el­lenére is, több mint négy­millió francia mondott nemet terveikre. De még az igenlők többsége sem de Gaulle és párthívei valódi és rejtett cél­jaira, hanem az általuk oly fennhangon magasztalt köz­társaság védelmére és erősí­tésére, a demokrácia védel­mére adta szavazatát. Amint ezek az emberek rájönnek, hogy félrevezették, csúfosan rászedték őket, ők is cselek­vően fellépnek majd a fasisz­ta kísértet ellen. Az antifasiszta harcnak Franciaországban történelmi, és ezernyi családban fami­liáris hagyományai vannak. E hagyományokból fakadó harci lelkesedés végül is erő­sebb lesz de Gaulle lotharin­­giai kettőskeresztjénél. B. L. E JVC­E a testvéri Német Demokratikus Köztársaság A francia nép megvédi a köztársaságot A Leuna-Művek az NDK legnagyobb kémiai üzeme. Ebben a gyáróriásban közel 30 000 munkás és alkalmazott dolgozik Lipcse­, a lipcsei őszi vásáron bemutatták az NDK iparának több új termékét. Képünkön a lipcsei utcán érdeklődök szemlélik a „KE—50” típusú új robogót (a suhli Simpson gépkocsigyár ter­méke) és a leány nyakába akasztott „Stern—I” táskarádiót), amely a Hochlitz rádiógyár készítménye. A német munkás-parasztállam nagy gondot fordít az ifjú nem­zedék nevelésére, képességeinek sok irányú kifejlesztésére. Ezek a fiatal mezőgazdasági tanulók az Odera-parti Predikov állami gazdaság jól felszerelt mezőgazdasági kabinetjében a mikroszkópiai vizsgálatokkal ismerkednek . Német Demokratikus E­ Köztársaság Csehszlová­kiával határos részén, Szász- Svájc területén vagyunk... Kis csapat közeledik Hohn­­stein vára felé. Bájos arcú leá­nyok, borzas fejű, agyonkop­tatott szarvasbőrnadrágot vi­selő fiúk csapata. Hátukon hatalmas hátizsák, legtöbbjük kezében turistabot, szemük­ben vidámság. Valamikor a XIII.—XIV. században a német kereskede­lem védelmére építették ezt az erődítményt. A Stájeror­szágból szállított sórakomá­nyok biztosítása volt a felada­ta. Az évszázadok során, mint annyi más német vár, Hohn­­stein is rendre váltogatta urait és ennek megfelelően válto­zott a szerepe is. 1924-ben a szociáldemokrata Konrad Hahnewald vezetésé­vel ifjúsági teleppé alakult át. Az addig rideg és morc falak közé fiatalok ezrei látogattak el és kezük munkájával épült az ifjúság fellegvára. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy az első négy hónap alatt közel 56 000 fiatal látogatója és épí­tője volt a telepnek, amely 1928-ban érte el fénykorát. De nemsokára sötét, vész­jósló felhők tornyosultak a vár felett. 1933-ban megjelentek az SA feketeingesei. Konrad Hahne­wald — nem teljesítve a pa­rancsot — a horogkeresztes zászló helyett a nemzeti zász­lót tűzette ki. Néhány bátor fiatal, a legmagasabb torony rozoga, korhadt fagerendáin, élete kockáztatásával mászott fel és másnap a kora reggeli szél az arany sasos lobogót len­gette a vár fokán. Hahnewal­­dot letartóztatták Hitler pri­békjei és a koncentrációs tá­borrá átalakított várban Hah­­newald volt az első fogoly, a nehéz vasrácsokat beásí­­tó vésők és kalapácsok zaja, a vérebek csaholása kiszo­rította a gyermekdalt a várból, száműzte őket a környékről hogy a fasizmusnak adjon he­lyet, s a foglyoknak a vár ka­zamatáiban, kínzókamráiban. Egy év alatt 1933 augusztusá­tól 1934 augusztusáig 5600 la­kója volt a koncentrációs tá­bornak, ebből 140-en életüket vesztették. Itt végzett a náci fasizmus Erika Hergesellel, a fiatal meisseni kommunista lánnyal is. Erika egy meisseni antifa­siszta szervezet pénztárosa volt. A fiatalokra annyira jel­lemző lelkesedéssel, energiá­val dolgozott. Akaratereje, hi­te akkor sem tört meg, ami­kor a hóhérok kezébe került. Ma a vár alagútszerű bejá­ratában aranybetűs érctábla hirdeti Erika Hergesell emlé­két.* 1949-ben az NDK kormánya ismét visszaadta a várat a fi­atalságnak. Jelentős össze­get, 110 ezer márkát ruháztak be a vár újjáalakítására. Itts ma ismét a fiatalság is vette át itt a hatalmat. Naponta szökken az árbocra az FDJ, az ifjúsági szervezet kék lobogója és körülötte fegyelme­zetten sorakozik fel a fiatalok csapata. Az alatt a fa alatt pe­dig, ahol két évtizeddel ezelőtt a bezárt foglyok láncraverve rótták napi útjukat, most va­kációzó fiúk, lányok vidám dala száll. Pihenés, sport, szórakozás tölti ki az ott-tartózkodók minden percét. Ha kedved tartja, a vár alatti merészen kanyargó utakon elindulva a tájban gyönyörködhetsz, a jó­kora magasságból messze röp­penhet a tekintet, ha akarod rendelkezésedre áll a röplab­da, a futball-pálya, a ping­pong asztal, a rádió, a televí­zió. Sok mindent szabad! És csak elvétve akad egy-egy olyan fiatal, aki vét a rend és fegyelem szabályai ellen. Az ébresztőtől a lefekvésig szinte percnyi pontossággal pereg az 500 lakosú vár napi programja. A sok harcot megért és vé­­gigküzdött Hahnewald elvtárs időnként ellátogat hozzájuk, úgy is, mint Drezda város bí­rája, úgy is, mint a fiatalság odaadó nevelője és pártfogója. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel veszik körül őt az ott-tartózkodó fiatalok. Ilyenkor — ahogy ő mondja — mindig sok évtizeddel meg­fiatalodik. Fiatalnak érzi ma­gát a fiatalok között az ifjú­ság várában, a Jugendburg­­ban, amely megszépülve, meg­fiatalodva, ott magasodik a Medve-völgy patakjának hűs habjai és a hajóárboccá nőtt szálfenyők koronái fölött. Nyuli János A hegytetőn: Hofenstem vara Hahnewald elvtárs a fiatalok közt. 7V N­emrég olvadtam­­L­­a Komszomolsz­­kaja Pravdában Sze­pesi Ferencről, aki élete kockáztatásá­val mentette meg a biztos haláltól Lebe­gye a szovjet tisztet. Valóban, nem egy magyar katona nyúj­totta baráti kezét a szovjet katonáknak a második világháború­ban. Egy ilyen törté­netet szeretnék elme­sélni. 1944 márciusa, Uk­rajna, Tarnopol vá­ros. A német had­sereg pánikszerűen menekül a támadó szovjet csapatok elől. Csupán Tarnopol alatt találkozott a mi uráli tank-divíziónk komolyabb ellenállás­sal, egy német „SS" tank-divízió ré­széről. Kíméletlen harc folyt egész nap. Estére áttörtük a né­met vonalat és el­kezdtük üldözni a menekülő SS-eket. Csak ekkor vettük észre, hogy a német visszavonulók ma­gyar katonákkal fe­deztetik magukat. Felderítőink azt is je­lentették, hogy a ma­gyar katonákat né­met fejvadászok tartják állandó fel­ügyelet alatt, akik, ha a magyar katonák­­ menekülni akarná­nak, a helyszínen vé­geznek velük. A divízió parancs­ol­noksága ekkor különleges feladattal bízta meg a mi tank­­egységünket. Előre kellett lendülnünk és éket kellett vernünk a menekülő német egységek és az őket fedező magyar ka­tonák közé. Egy per­cet sem késle­kedhet­­tünk. Tankjaimat és aknavetőimet egy mocsaras területen keresztül a magya­rok mögé vezettem. A váratlan támadás sikeres volt. 15—20 perc alatt elértük cé­lunkat, megsemmisí­tettünk II „Ferdi­­nánd“ tankot. A ma­gyar katonák, amint észrevették támadá­sunk irányát, meg­szüntették a lövöldö­zést, magukat meg­adva a szovjet csapa­tok felé indultak. Ez­zel az operációval mintegy 100 magyar­­katonát mentettünk meg a biztos haláltól. Nem tudom elfe­lejteni hálás öröm­teli arckifejezésüket, amellyel miniket fo­gadtak. A hadifoglyokat a 71 hátországba irá­nyítottuk, de ketten közülük beállítottak hozzám. Közölték, hogy harcolni akar­nak a szovjet hadse­reg oldalán, a néme­tek ellen. Sajnos, nem emlékszem ve­zetéknevükre. Egyi­küket Jánosnak, a másikat Tódornak hívták." Mindketten megtetszettek nekünk és mag­unk közé fo­gadtuk őket. János napok alatt megta­nult T-34-es tankot vezetni, sőt amikor egyik mechaniku­sunk, Volkov hősi halált halt, az ő munkáját is elvégez­te. Együtt harcolt velünk Drezdáig. Itt 1945 áprilisában hét „Tigrissel” folytatott egyenlőtlen harcban a tankja kigyulladt és János ott veszett. Tódor­­lövészrádiós lett. Magyar a­kcen­­tusa orosz beszédéhez hamar hozzászoktak a mi rádiósaink. Egy tankban harcolt Já­nossal. Még az égő tavikból is lövéseket adott le gépfegyve­réből a német fasisztákra. Együtt halt meg Jánossal. Ebben az ütközetben Jánosék kilőttek két „Tigris“-t, amelyek rögtön el is égtek. Ö­ősi harcukat so­l­­hasem tudom elfelejteni. Egysé­günk kedvencei vol­tak ők, mindnyájan szerettük őket. Úgy emlékszem János székesfehérvári volt, Tódor pedig Buda­pesten lakott. Kár, hogy nem tudtam ró­luk bővebbet. Igazi hazafiak vol­tak, bátor katonák. N. A. Szapunov, a Lipecki Építőanyag Igazgatóság fő­mérnöke . Két magyar katona hőstette Drezdánál A „Népművészek”elnevezésű szovjet bélyegsorozat, amely különösen kedvelt a bélyeggyűjtők körében. A hat bélyegből álló sorozat mindegyike 40 kopek értékű, s egy-egy népművészeti ágat szimbolizál. A televízió AZ URAK EGY KISSÉ KORRUPTAK a nyomozás szolgálatában A legmagasabb nyugati körök botránykrónikája az utóbbi időben két csemegével gyarapodott. „Csodálatosképpen” éppen Eisenhower amerikai elnök és Adenauer nyugatnémet kancel­lár legközvetlenebb baráti köréből kerültek ki ezúttal azok az urak, akikről kiderült, hogy — finom szóval élve — egy kissé korruptak. Amint a képen is látható, Eisenhower úr szomorú, meg­tört szívvel volt kénytelen lemondani főtanácsadója és személyes barátja, Sher­man Adams úr szolgálatai­ról. A főtanácsos úr ugyanis, némi hadiszállítások elintézé­se fejében, amerikai nagytő­késektől különféle ajándéko­kat fogadott el, így például feleségének különlegesen drá­ga bundát, üdülést egy luxus­­szállodában stb. Azok az urak azonban, akik elestek a hadi­­szállításoktól, leleplezték az ügyet és kitört a botrány. Adenauer kancellár pedig még az egyik szemét is be­hunyta, hogy ne vegye észre személyi referense, Hans Kilb nagyszabású panamáját. Pe­dig Kilb úrnak eléggé sok volt a rovásán: egy stuttgarti nagy autógyártól csodálatos sportautót kapott „használat­ra*’, s cserében persze ő is kijárt néhány jól jövedelme­ző üzletet, az ajándékozók számára. A hírek szerint Adenauer nagy elnézéséhez az is hozzájárult, hogy család­ja tagjai is részesültek a cég bizonyos adományaiban. Szóval ismét csak bebizonyosodott, hogy abban a csodála­tosan „demokratikus” nyugati államigazgatásban a panamista fejtől bűzlik a hal. Hiszen ahol „a nép által választott” állam­férfiak nem a népnek, hanem csakis „kenyéradó gazdáiknak”, a gyárosoknak, hadianyagszállítóknak felelősek, ott mindig is a korrupció és a panama lesz az uralkodó. Ezen nem segít, ha néha kidobnak a hajóból egy-két túl szemtelen panamistát. B. R. Az „Interpol” (Nemzetközi Rendőri Szervezet) megfonto­lás alá vett egy tervet, amely­nek alapján nemzetközi tele­víziós hálózatot vennének igénybe a bűnözök felkutatá­sára. A terv értelmében, Európa különböző országainak rend­őrségei, televíziós adókon su­gárzott fényképeket, újle­nyomatokat, megkülönbözte­tő jeleket és egyéb személyi adatokat továbbítanának egy­másnak. Ez az eljárás mind­össze néhány percet venne igénybe, míg a jelenleg légi­postán küldött adat­továbbí­­­tás sokszor 48 órát is igénybe vesz. Az „Interpol” londoni kon­­ferenciáján 60 részvevő állam küldötteinek nagy érdeklődése kísérte ezt az elgondolást. Megvalósításának egyetlen akadálya, hogy nincs minden tagállamnak televíziós háló­zata. A konferencia részvevőinek bemutattak egy kisfilmet is, amely azt példázza, hogyan használható fel a televízió a bűncselekmények felderítésé­ben. A filmen holland járőr­autók üldöznek gyermekrab­lókat. A járőrautók televíziós vevőkészülékkel vannak fel­szerelve. A gyermek fényké­pét a központból valamennyi autóba sugározták, s így a járőrszolgálatot teljesítő rend­őrök pillanatokon belül, pon­tos személyleírást kaptak az elrabolt gyermekről. Az eddigi eljárás szerint csak szóbeli leírás alapján dolgozhattak volna és több órai késlekedést jelentett vol­na a gyermek fényképének el­készítése és szétosztása. A konferencia több részve­vője javasolta, hogy ugyanezt a módszert alkalmazhatnák ellopott ékszerek, vagy mű­tárgyak esetében is. Talajfúrás gázzal A harkovi tervezők nemrégi­ben újfajta fúrógépet szer­kesztettek, amellyel a legke­ményebb hegyi talajban is rö­vid idő alatt nagy mélységek­be juthatnak le. Az új gép a léglökéses motorok elvén ala­pul. A nyersolaj és az oxigén elégésekor keletkező gázsuga­rakat másodpercenként több mint háromezer méteres se­bességgel lövik ki, s ez a su­gár még a legkeményebb tala­jon is áthatol. A kísérletek azt mutatták, hogy a fenti tí­pusú fúrógép tizenhatszor olyan gyorsan dolgozik, mint a­z eddig használt mechanikai gépek. A harmincezer dolláros sajtóhiba Egy New York-i kiadóválla­lat megjelentetett egy könyvet, amelynek kelendősége igen gyatra volt. A kiadónak ekkor eredeti ötlete támadt. Mint­hogy már­ előzőleg megállapí­tották,­ hogy a könyvben saj­tóhiba van, hirdetést tettek közzé az újságokban: „A ki­adóvállalat 30 000 dollárt fizet annak, aki a könyvben felfe­dezi a sajtóhibát.” A számítás bevált: percek alatt 200 000 példány fogyott a könyvből, csaknem az egész kiadás. A vizen úszó üveg A Szovjetunióban a közel­múltban olyan üveget készítet­tek, amely nem merül a víz alá. Gyártása igen egyszerű: a szokásos üveget szénnel ke­verik és hevítik. Az üveg fo­lyékonnyá válik, a szén elga­zosodik, és finom pórusokat hagy maga után. Az így gyár­tott üveg súlya csak tizenötö­de a rendes üveg súlyának, ellenáll a tűz hatásának, köny­­nyen fűrészelhető és fúrható. FEHÉR ÉJSZAKÁI Dosztojevszkij novellájából készült díjnyertes olasz film Budapesten szélesvásznú változatban. Főszereplők: MARIA SCHELL MARCELLO MASTROIANNI JEAN MARAIS Bemutató Budapestem október 9-én, ____ A Thorndike-házaspár nagy­szabású, leleplező filmje, Speidel NATO-tábornok kar­rierjéről. Német filnt. Bemutató: október 9.

Next