Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-12 / 28. szám

ANGYALFÖLD reggel 8-tól — este 7-ig Derűs volt az idő, csábító — elhatároztuk,­ ennek a hétnek az első napját az angyalföldi kiszisták, fiatalok között tölt­jük. A 3-as villamoson két fia­tal fiú szemben velünk. Idős, 60 év körüli bácsi száll fel. A fiúk egyszerre ugranak: — Tessék leülni! A bácsi mosolyog, de a fe­jét rázza: Jó étvágyat kívánunk! — Nem vagyok én még olyan öreg. A fiúk azért állva marad­nak, most már restellnek le­ülni­. Az ajtó melletti üvegab­lakra nézek. Kis, pirosszegé­lyű plakát: „Fiatal barátunk! Elvtár­sunk! Légy udvarias! Ne ülj le, amíg idősek állnak! Erre kér a KISZ!’’ A plakát alján nyomdai jel­zés: „Készítette a XIII. kerü­leti KISZ-bizottság”. Kicsi utca a Béke úti új la­kótelep tövében, régi, öreg gyárépület — Rostalemez gyár. Keressük a titkárt, Bielitzki Ferenc fiatal technikust. A munkahelyén — nincs. Az üzemben — ott sincs. Ugyan merre lehet? Csak nem a teg­napi hansági rohammunka fá­radalmait piheni ki? Nem, nem: megtaláltuk. Villan a fényképezőgép masinája, s már meg is örökítette az „utó­kor számára"’ a kis, keskeny­­bajuszú, szemüveges titkárt, amint egy jókora söröskancsó­­ból, sóskiflivel issza a... reg­geli fejecskét. Az üzemben a lányok még ugyancsak emlegetik a tegna­pi hansági rohammunka em­lékét. Most arról beszélnek, nagyon várnak egy vitát, amit tegnap a kerületi KISZ-titkár ígért meg nekik. Énekelték ugyanis az úton az ,.ahogy lesz, úgy lesz”-t és bizony volt olyan lány, aki úgy vélte, iga­za van a dalnak, a mának kell élni. No, de van, akit azért izgat a holnap is. A közeli holnap. Pirisi Irénke betanított mun­­kás magyarázza, hogy ő Brüsszelbe készül. — Mennyi az útiköltség Irénke? — 3100 forint. — És te mennyit keresel? — 1100-at. De abból már ré­gen gyűjtök. Meg a szüleim is segítenek, ők Vaskúton dol­goznak, az állami gazdaságban. Indulunk tovább. V. sz. Au­tójavító. Ide is be kellene menni, de ejnye, hogyan is hívják a titkárt? Mert eddig csak annyit tudok róla, hogy ő a „Pettyes”. Két hete az alsó­gödi ifjúsági táborban kapta a nevét, mivel hogy egy kis petty díszült a bal arcán. A titkár, tisztes nevén Var­ga Gábor. Vezet a műhelyben, s egymás után mutatja a fiúkat: — Ez az egyik legjobb ifjú­munkás ... ez is az egyik legjobb... az is az egyik leg­jobb. — No, most végül melyik a legjobb? — Hát... De ez itt Mauth­­ner Valér. Róla érdemes írni az újságban. Itt van ez a húsz csúszótengely. Egy fiatal mér­nök újítását valósította meg. Darabonként 700 forintot ír ez­zel a takarékossági számlánk­ra. Szívesen sorra látogatnánk még Varga Gábor „legjobb if­júmunkásait”, de sürget az idő. A kerületben délben meg­beszélést tartanak, azt is sze­retnénk meghallgatni. Kissé megkéstünk, már erősen vi­táznak. Éppen arról, hogy a kerületi tanács nem hajlandó biztosítani azokat a lakásokat, amelyek megilletnék a fiatal házasokat. A kerületi pártbizottság tit­kára nyit­ be. — Baj van elvtársak, tud­tok-e segíteni? Negyven ifi kellene naponta a Margitszi­getre. A fiúk megígérik, már tud­ják miről van szó. A kerületi tanács saját kezelésébe vette át a szigeti Vörösmarty Szín­padot. Elhatározták, hogy kor­szerűsítik, megnagyobbítják. Az építővállalat azonban ké­sett, július 18-ra meghirdették a nyitást, s a munka még se­hol sem áll. Itt most már An­gyalföld becsülete is kockán forog. A kiszisták a kerületben már több helyen hozzáláttak a­ húszórás társadalmi munka ledolgozásához. Most itt a kí­nálkozó újabb alkalom. Vége a megbeszélésnek, csö­rög a telefon. Az Elzettből szólnak: — Gyertek ki! El akarják venni a klubunkat reprezen­tatív fogadószobának. Fél négy. Az Elzettben va­gyunk. Vége a munkának. A fiúk, lányok egymás után szállingóznak a barátságos, csőbútorral berendezett kis klubszobába. Látszik, otthon érzik magukat, s ez a kis szoba is segít abban, hogy jó kol­lektíva fejlődjön ki a gyár KISZ-szervezetében. Mi ezúton kérjük a vállalat­vezetőséget: próbáljanak más megoldást találni, ne vegyék el a fiataloktól kedves kis ott­honukat. De az óramutató forog, az idő sürget. Már a Margitszi­geten kellene lennünk megnéz­ni, ott van-e a negyven fia­tal, akiket délelőtt megígértek. Fél hat. A gondnok 200-at mond, de mi magunk is tak­sáljuk vagy 140—150-re az ott­­levőket. Csak a 35-ös MTH- intézetből több mint hetven építőipari tanuló cipeli a pado­kat a helyére. Igaz, kicsit mo­rognak. Talán mennének már? Hiszen az intézetben már oszt­ják a vacsorát, s ők vannak itt a legrégebben. Küldenék is haza őket, de a titkáruk elő­áll: — Nem az a baj, hogy ha-­­za akarunk menni. De látjuk, a többire komolyabb m­unkát bíznak. Azokat a padokat mi is fel tudnánk csavarozni. És csavaroznak még vagy másfél órán keresztül, együtt a Lakatosárugyár, a Kontakta, az I., II., IV-es Autójavító, a Gázkészülékgyártó, s a többi üzemek fiataljaival. A nap még süt, de már es­teledő fénnyel. A Szigetre be­felé igyekeznek az első szerel­mespárok, kifelé meg tolják a babakocsikat, vezetik a kicsi­ket, akiknek már lassacskán az ágyban a helyük. Eltelt egy nap Angyalföldön, örömmel, bosszúsággal, munkával, pihe­néssel. Egy hétköznap a sok közül, miközben nem csak egy fiatal újít az Autójavítóban, nemcsak másfélszázan roham­­munkáznak egy színpadépítés­nél, de egy nap, amikor me­gint formálódott az ember, előbbre jutott, megtanult va­lamit. Sárdi Mária : " Egy sarok az Elzett-gyár klubszobájából. Popovics Ilonka figyeli, milyen lemezt tesz fel a KISZ-titkár Szavakkal nem lehet kifejezni EZT LÁTNI KELL! CSIZSEVSZKIJ-CSOPORT REPÜLŐ AKROBATÁK A Fővárosi Nagycirkuszban Fényes kísérőműsor A KISZ ÉRDEKVÉDELMI BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Szele Árpád, Komló. Hozzánk Intézett leveled alapján öcséd részére javasoljuk, hogy kérje kereskedelmi tanulónak való fel­vételét. Amennyiben Budapesten lakást tud biztosítani a maga ré­szére, úgy adja be felvételi ké­relmét az Élelmiszerkereskedelmi Tanuló Iskola Bp., V., Váci u. 43. címre, „Judit” jeligére. Kérünk kö­zöld velünk pontos lakcímedet és akkor küldünk részedre olyan külföldi fiatal levelet, illetve cí­met, akivel levelezést folytathatsz. Takács Magdolna, Bp.­ XIX., Attila u. 1. sz. Táncegyüttesbe vagy művészegyüttesbe való felvé­teled érdekében bármely hétfő, szerda kor é a pénteki napon jelent­kezz VII., Rottenbiller utca 20. szám alatt Gerő elvtársnál. Amennyiben a követelményeknek megfelelsz, az együttes­e felvesz­nek. Nagy Antal Hajdúnánás, Pe­tőfi út 56. szám. Közöljük, hogy az általad választott szakmák egyikében sincs oly módon felvé­teli lehetőség, hogy a vállalat ré­szedre szállást és ellátást tudna biztosítani. Szállásról magadnak kell gondoskodni, ami itt Buda­pesten rendkívül nagy probléma. Sztudár Sándor: Bn„ XX., Te­mető sor 1. Hozzánk intézett le­veleddel kapcsolatban kérünk, hogy bármely keddi vagy csütör­töki nánon VIIT., Köztársaság tér 27. szám alatt 5 és 7 óra között keressél fel bennünket. HANSÁGI HÉTKÖZNAPOK Vita a csatorna partján. Táborparancsnok, brigádveze­tő, műszaki ember áll a tölté­sen, s tárgyalják hevesen, kinek van igaza. A hetes brigád­nak-e — a veszprémi fiúk­nak — vagy a nyolcasoknak, amelynek tagjai Bács me­gyéből jöttek. Brigádvezető­jük, Csorna Pál kecskeméti szobafestő tanuló — aki két­hetes szabadságát tölti a Hanságban, Horvátkimlén —, természetesen a nyolcasok igazát védi. Vagyis amellett tüzel, hogy ők termelnek ki több földet, övék az elsőség, övék tehát — másodszor már — a legjobb brigádnak járó versenyzászló is. Tulajdonképpen náluk is van már, ők őrzik sátraik előtt, az előző napi értékelés nekik juttatta, de aztán... . .. aztán Ipolyi Sándor, a sümegi gimnázium matemati­ka-fizika szakos tanára lerúg­ta csizmáit, ingét, nadrágját a parton hagyta, s végiggya­logolt egy négyszázméteres csatornán, megmérni, hol mé­lyebb a víz. Ott-e, ahol ők, a veszprémiek dolgoztak, vagy ott, ahol a Bács megyeiek. Egyik helyen térdig ért a víz, a csatorna másik szaka­szában — ahol veszprémiek dolgoztak — valamivel föl­jebb annál. A hetes brigád megóvta a döntést: „rossz volt a felmé­rés” — érveltek, nem a Bács megyeieket illeti az elsőség. Csorna hajtja a magáét, ma­gyaráz nekikeseredetten, hogy náluk többet senki sem dol­gozott. Ki tesz itt most már iga­zat? — Délután semlegesek, szakemberek mérik majd föl a terepet, aztán amit a szá­mok mondanak, azok dönte­nek majd — mondja ki a tá­­borparancsnok a végső szót. Végsőt? Dehogy. Csorna a csapatához megy, biztatja őket, hogy ha vissza is kell m­át adni a zászlót, legköze­lebb, a harmadik szakasz vé­gén újra őik szerezzék majd meg. ■k ,,Eötvös-csatorna” — hallom a táborban, s hozzáteszik még: a III/as csatornáról van Székely Csaba a Bács-megyeiek szó, amelyet a pesti Eötvös- csapatából gimnázium diákjai ástak, s aztán iskolájuk nevéről ke­resztelték. — Mi van a pestiekkel, az Eötvös diákjaival? — kérde­zem, mikor újra benn va­gyunk már a táborban, jóval munkaidő vége után, délután három óra felé. Benn vannak már mind a fiúk, letelt a nyolc óra, las­san ebédért sorakoznak a diá­kok. De az Eötvös diákjai se­hol. S ekkor jön valaki, aki tud róluk, merre vannak. — Kinn maradnak, tovább dolgoznak valamivel. Be akar­nak fejezni egy csatornasza­kaszt, nem hagyják abba, míg meg nem csinálják. Legutóbb azt írtuk: kis fel­hő van a jókedvükön, nem megy egészen jól a munka. De azóta megjavult az idő a Hanságban is, több már a napsütés, mint a felhő. Jobb kedvvel dolgoznak az Eötvös­­gimnázium tanulói. ★ Vének. Aranyat szór a nap az akácok közé. A tábor fenn van a parton, lenn víz csillog, s a fodrozó vízen csónak jön, megrakva diákokkal. Délután érkeztünk, már vége a munkának itt is, megkezdődött az átkelés. Hét­nyolc kilométerre dolgoztak már ekkor a tábortól, ennyit kellett gyalogolnia De ameny­­nyivel megnehezítette ez a munkát, annyival nőtt a jó­kedv is. Hegyet elhordanának most már a fiúk, olyan lelke­sek. S ez nem is olyan túlzás, hogy hegyet is elhordanának. Régi töltést bontottak a hét közepén, abból töltik majd föl a gátat. Makóiakról írtunk legutóbb, makói gimnazistákról, akik hatalmas kedvvel dolgoztak első naptól kezdve, s most halljuk: zászlót nyertek, azzal jutalmazták 320 százalékos teljesítményüket. Csak három napig örültek azonban a si­kernek, mert egy másik cso­port, a 20-as brigád tagjai 400 százalékos, 12 köbméteres tel­jesítménnyel elvitték előlük a pálmát. A táborban esti előadásra készültek éppen, néhányan a színpad körül forgolódtak. A KISZ-együttes egyik csoport­ját várták. A konyha felől már a vacsora illatát hozza a szél. Pihenni, szórakozni ké­szül a tábor... a. k. Csavarozzák a zsölye második sor­­atámláit az Angyalfölé Lakatosárugyár fiataljai a Margitszigeten. (Csuzi Zsuzsa felvételei. (Szlovák György rajzai.) Épülő csatorna a Hanságban A „tábor fia“, Stummer Jancsi úttörő, aki szülői engedelem­­mel jött a táborba az egyik szomszéd faluból Részlet a vének! táborból Miben fő a főmérnök feje ? Ő, így gyár, amely „úttörőéiből áll“ ■, Iparművészek és a fék Q. Kis lelkiismeretesség — három pulóver . A kérdés, melyet felteszünk, tömör és egyszerű. Miben fő a főmérnök feje, azaz min gon­dolkodik ebben a pillanatban? A válasz? Annyi mindenen, hogy nem is tud rá válaszol­ni... Persze azért mondott ennél valamivel többet is Dobrotka István, a Rákospalotai Kötött­árugyár főmérnöke. — Elhatároztuk, hogy meg­próbálunk gondoskod­­­i fiatal mérnökeink, technikusaink szakmai továbbképzéséről. Az év eleje óta folyik egy tan­folyam, amelynek befejezéséül mindenki megkapta a vizsga­­feladatot. De talán keressük meg az egyik hallgatót, s kér­dezzük meg, mi a véleménye a tanulásról? Sere Gabival beszélgetünk, aki dióhéjban elmondja, milyen utat tett meg a tech­nikusi beosztásig. Másfél évet dolgozott gépen. Nagyon el volt keseredve, de ma már mégis azt mondja, hogy sok­kal jobb így kezdeni. A továbbtanulásról úgy véleke­dik, hogy nagyon hasznos do­log rászorítani a fiatal mű­szakiakat, mert maguktól nem nagyon jutnak előre. — Nálunk ezután csak úgy lehet valaki műszaki, ha előbb megismeri a gyárat, a mun­kát — folytatja Dobrotka főmér­nök a megkezdett gondolat­sort. — Ezzel a tanfolyammal valamit talán már elértünk, de egyáltalán nem oldottuk meg a továbbképzést. Szívügye ez a kérdés szem­mel láthatóan, mert pillanatok alatt már országos viszonylat­ban ismertet adatokat, elkép­zeléseket, mond javaslatokat.­­ Meg lehetne oldani, hogy az egyetemek mellett, de a nagyüzemekre építve folyjon a továbbképzés. Visszakanyarodva az üzem­re, érdekes jelzőt hallunk: „Úttörő csapat ez a gyár”. Sok m­indenre érthetjük ezt, de leg­­főképpen az életkorra, hiszen az átlag alig éri el a huszonöt évet.­­ Aztán a második dolog, ami­n mostanában sokat gon­dolkozunk, az eladás gondjai. Hogy képletesen mondjam, már forr a must és jó bor lesz belőle. Van két fiatal ipar­művészünk, akik most kerül­tek a gyárba, s úgy látszik, nagy kincset hoztak maguk­kal.­­ Megnézzük az iparművésze­ket és a „kincseket”. Ez utóbbi az a sok-sok, szebbnél szebb terv, amellyel a gyer­mekholmikat, férfi és női kötöttárut a legnagyobb igé­nyeknek is megfelelővé teszik. Gyönyörűszép ruhákat, pulóve­reket, kardigánokat látunk — egyelőre még csak a ter­vezőszobában —, amelyek valószínűleg nagy sikert arat­nak. — Sok vihart kell kiállni, amíg egy-egy terv az üzletbe kerül. Van ugyanis egy „fék”, amit gazdaságosságnak hív­­n­ak. Ahhoz kell a tudomány, hogy szép is legyen, jó is, de olcsó is. Ebben a fő a fejünk, s azt hiszem nem eredménytele­nül. Gazdaságosság? Rengeteg módja van ennek, s amikor a főmérnök elkezdi sorolni, szinte hihetetlennek tűnik, mennyi mindenen múlik pél­dául egy pulóver kereskedelmi ára. — Igyekeztünk megterem­teni az egyéni takarékossági számlákat, s azok értékelését. Nálu­nk elsősorban az anyag­gal lehet takarékoskodni. Min­den dolgozó dekára elszámol a fonállal. Van, aki egy hónap­ban csak két dekát, van, aki nyolcvanat takarít meg. Itt van például Ballai Borbála. Egyszerű tagja a gyárnak, sehol sincs róla fé­nykép, nem ismerik különösebben a nevét, hiszen a 82 deka fonál, amelyet megspórolt, nem egy világ­rengető esemény. Mégis, ha utánaszámolunk, két-három pulóverrel toppet aanatum­ az ő lelkiismeretessége által. Reálisan számolva év végéig hús to­nna körül lesz a meg­takarított anyag. Érdemes utánaszámolni, mennyivel több kötöttáru jut a fogyasz­tóknak, ha egy kilóból általá­ban három darabot készít a gyár. Szinte halljuk a véleménye­ket, hogy azért sikerül meg­takarítani anyagot, mert a gyártmányokból spórolják el. Dobrotka elvtárs azt mondja, hogy ez nagy tévedés, mert ha már a fejtörésről beszélünk, egyik legnagyobb gondjuk, ho­g egy százalékkal túllépik a megengedett súlyt. Egyszóval abban fő a fejük, hogy szebbet, jobbat adjanak. Ez jelenti a takarékoskodást, a dolgozók továbbfejlődését, s persze érzékenyen érinti a vásárlók igényeit, s pénztárcá­ját is. A sok fejtörés eredmé­nye csak az lehet: szebbet kap­nak a boltokban és — ami sohasem mellékes — olcsób­ban is. (k. gy.) NEM VAGYUNK AZ ERDŐBEN * közmondás pontosabban így szól: „Úgy viselkedik,­­j, mintha az erdőben volna.” Köztudomású, hogy ezt akkor mondják valakire, ha pl. nyilvános helyen hangosko­dik, szemetel, tör, zúz, általában nincs tekintettel másokra. Mindezt tehát nem illik, lakásban, étteremben, színházban, sőt az utcán sem — egyedüli tere az ilyen viselkedésnek: az erdő. Ez kérem nem az én feltételezésem, hanem a legszo­morúbb valóság, amelyet kénytelen voltam az utóbbi idők túrái alkalmával a magam bőrén és a fák kérgén tapasztalni. Még a hosszúra nyúlt télen történt a Pilisben. A hirte­len olvadás okozta nagy sarat vidám fiatalok taposták a zsíroshegyi turistaház felé. A társaság — amúgy bokáig sáro­san — berontott az étterembe, a kibérelt szobákba és mire egészen birtokukba vették a házat, már nem látszott a padló a behordott piszoktól. Amikor az egyik fiúnak eszébe jutott, hogy megtisztítsa a cipőjét, egy hórihorgas társa, a többiek harsány derültsége közben szólt rá: — Figyelitek, a Dagi úgy tisztálkodik itt az erdőben is, mintha templomba menne! Még egy pillanatkép, amelyik mind a négy évszakra jel­lemző. Fiatal párok, ifjak társasága járja az erdőt. Pihenő következik. A leányok leülnek, a fiúk küzdelmes feladatot vállalnak: emléket vésnek a fába, vagy nem egészen szalon­­képes felírásokat rögtönöznek a kilátó falára. A legközelebbi pihenő alkalmával szerepcsere: a fiúk figyelik áhítattal, amint a leányok örök emléket állítanak soha el nem múló érzéseik­nek: „Manci szereti Edét. A szívem vérzik érted, Borbála.” Ha aztán eljut valaki egy ilyen erdőbe, gondolkozhat azon, milyen s■■­erelem kapcsolhatta össze ezeket a fiatalokat, akik ennyire nem tudták tudták szeretni a természetet. (pálos) Egy „névtelen“ reménység Csendben jött, szinte észre­vétlen. Első nyilvános szerep­lését nem kürtölte előre a rá­dió, nevét nem hirdették nagy, öles plakátok. S mégis meg­hódította az emberek szívét. Akik hallották, érdeklődéssel fordultak egymáshoz: Pándy Eszter... ki ez, a lopva jött tehetség? A minap egy szerény meghí­vón találkoztunk először ne­vével. „A Liszt Ferenc szim­fonikus zenekar, az É. M. Mélyépítési Tervező Vállalat zenekara opera-operett estet rendez. Közreműködik: Pándy Eszter és Szabó Miklós.” Mielőtt kilépett volna a szín­padra, a hatv­antagú szimfoni­kus zenekar elé, az előttem lé­vő sor jobbszélén egy férfi a mellette ülő hölgyhöz hajolt, majd halkan megjegyezte: — Most jön Pándy, de en­nek még a lábujjából is han­gok jönnek elő... Domahidy László, az opera­­­ ház tagja tette ezt a kritikus ► megjegyzést, aki néhány nap­► pal előtte az operaházi próba­► éneklésen hallotta Pándy Esz­­t­­tér kitűnő drámai koloratúrját,­­ Pándy bemutatkozását, — két­­t­ségtelenül nagy meglepetésnek ► könyvelhetjük el. Az Egyetemi­­ Nyomda idős raktárkezelőjé­► nek leánya, aki különös kolo­► ratúr adottsággal rendelkezik, ► öt évi fáradhatatlan, szorgos ► tanulással, saját erejéből, —­­ bár sokszor voltak buktatók,­­ melyek akadályozták a min­­t kaja melletti tanulásban — ju­­t­­ott el a dobogóra. A Varázs­► fuvola című operából az Éj­királynője második áriájával igazolta, hogy kiválóan kép­zett koloratúr-énekesnő; a hal­latlanul kényes áriát maga­biztosan adta elő. Lakmé csen­­getyű­ áriájának tolmácsolása hasonlóképpen megmutatta ér­tékeit, puha hangvételét, ze­nei intelligenciáját. Fenyvesné, Zsoldos Hilda tanítványa, ma még névtelen reménység. Tehetsége, ritka szépcsengésű hangja azonban bizonyára rövidesen „beénekli magát” a közönség szívébe. EG ÉS FOLD KOZOTT Szovjet film GYEREKKORI SZERELEM Svéd film A TETT SZÍNHELYE: BERLIN Német film BOMBA Csehszlovák film RÓMAI VAKÁCIÓ Amerikai film ELSŐ OROMOK Színes szovjet film FEKETE ARANY Magyarul beszélő román film A FEJEDELEM BAJNOKA Színes szovjet szélesvásznú film

Next