Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-12 / 28. szám
ANGYALFÖLD reggel 8-tól — este 7-ig Derűs volt az idő, csábító — elhatároztuk, ennek a hétnek az első napját az angyalföldi kiszisták, fiatalok között töltjük. A 3-as villamoson két fiatal fiú szemben velünk. Idős, 60 év körüli bácsi száll fel. A fiúk egyszerre ugranak: — Tessék leülni! A bácsi mosolyog, de a fejét rázza: Jó étvágyat kívánunk! — Nem vagyok én még olyan öreg. A fiúk azért állva maradnak, most már restellnek leülni. Az ajtó melletti üvegablakra nézek. Kis, pirosszegélyű plakát: „Fiatal barátunk! Elvtársunk! Légy udvarias! Ne ülj le, amíg idősek állnak! Erre kér a KISZ!’’ A plakát alján nyomdai jelzés: „Készítette a XIII. kerületi KISZ-bizottság”. Kicsi utca a Béke úti új lakótelep tövében, régi, öreg gyárépület — Rostalemez gyár. Keressük a titkárt, Bielitzki Ferenc fiatal technikust. A munkahelyén — nincs. Az üzemben — ott sincs. Ugyan merre lehet? Csak nem a tegnapi hansági rohammunka fáradalmait piheni ki? Nem, nem: megtaláltuk. Villan a fényképezőgép masinája, s már meg is örökítette az „utókor számára"’ a kis, keskenybajuszú, szemüveges titkárt, amint egy jókora söröskancsóból, sóskiflivel issza a... reggeli fejecskét. Az üzemben a lányok még ugyancsak emlegetik a tegnapi hansági rohammunka emlékét. Most arról beszélnek, nagyon várnak egy vitát, amit tegnap a kerületi KISZ-titkár ígért meg nekik. Énekelték ugyanis az úton az ,.ahogy lesz, úgy lesz”-t és bizony volt olyan lány, aki úgy vélte, igaza van a dalnak, a mának kell élni. No, de van, akit azért izgat a holnap is. A közeli holnap. Pirisi Irénke betanított munkás magyarázza, hogy ő Brüsszelbe készül. — Mennyi az útiköltség Irénke? — 3100 forint. — És te mennyit keresel? — 1100-at. De abból már régen gyűjtök. Meg a szüleim is segítenek, ők Vaskúton dolgoznak, az állami gazdaságban. Indulunk tovább. V. sz. Autójavító. Ide is be kellene menni, de ejnye, hogyan is hívják a titkárt? Mert eddig csak annyit tudok róla, hogy ő a „Pettyes”. Két hete az alsógödi ifjúsági táborban kapta a nevét, mivel hogy egy kis petty díszült a bal arcán. A titkár, tisztes nevén Varga Gábor. Vezet a műhelyben, s egymás után mutatja a fiúkat: — Ez az egyik legjobb ifjúmunkás ... ez is az egyik legjobb... az is az egyik legjobb. — No, most végül melyik a legjobb? — Hát... De ez itt Mauthner Valér. Róla érdemes írni az újságban. Itt van ez a húsz csúszótengely. Egy fiatal mérnök újítását valósította meg. Darabonként 700 forintot ír ezzel a takarékossági számlánkra. Szívesen sorra látogatnánk még Varga Gábor „legjobb ifjúmunkásait”, de sürget az idő. A kerületben délben megbeszélést tartanak, azt is szeretnénk meghallgatni. Kissé megkéstünk, már erősen vitáznak. Éppen arról, hogy a kerületi tanács nem hajlandó biztosítani azokat a lakásokat, amelyek megilletnék a fiatal házasokat. A kerületi pártbizottság titkára nyit be. — Baj van elvtársak, tudtok-e segíteni? Negyven ifi kellene naponta a Margitszigetre. A fiúk megígérik, már tudják miről van szó. A kerületi tanács saját kezelésébe vette át a szigeti Vörösmarty Színpadot. Elhatározták, hogy korszerűsítik, megnagyobbítják. Az építővállalat azonban késett, július 18-ra meghirdették a nyitást, s a munka még sehol sem áll. Itt most már Angyalföld becsülete is kockán forog. A kiszisták a kerületben már több helyen hozzáláttak a húszórás társadalmi munka ledolgozásához. Most itt a kínálkozó újabb alkalom. Vége a megbeszélésnek, csörög a telefon. Az Elzettből szólnak: — Gyertek ki! El akarják venni a klubunkat reprezentatív fogadószobának. Fél négy. Az Elzettben vagyunk. Vége a munkának. A fiúk, lányok egymás után szállingóznak a barátságos, csőbútorral berendezett kis klubszobába. Látszik, otthon érzik magukat, s ez a kis szoba is segít abban, hogy jó kollektíva fejlődjön ki a gyár KISZ-szervezetében. Mi ezúton kérjük a vállalatvezetőséget: próbáljanak más megoldást találni, ne vegyék el a fiataloktól kedves kis otthonukat. De az óramutató forog, az idő sürget. Már a Margitszigeten kellene lennünk megnézni, ott van-e a negyven fiatal, akiket délelőtt megígértek. Fél hat. A gondnok 200-at mond, de mi magunk is taksáljuk vagy 140—150-re az ottlevőket. Csak a 35-ös MTH- intézetből több mint hetven építőipari tanuló cipeli a padokat a helyére. Igaz, kicsit morognak. Talán mennének már? Hiszen az intézetben már osztják a vacsorát, s ők vannak itt a legrégebben. Küldenék is haza őket, de a titkáruk előáll: — Nem az a baj, hogy ha-za akarunk menni. De látjuk, a többire komolyabb munkát bíznak. Azokat a padokat mi is fel tudnánk csavarozni. És csavaroznak még vagy másfél órán keresztül, együtt a Lakatosárugyár, a Kontakta, az I., II., IV-es Autójavító, a Gázkészülékgyártó, s a többi üzemek fiataljaival. A nap még süt, de már esteledő fénnyel. A Szigetre befelé igyekeznek az első szerelmespárok, kifelé meg tolják a babakocsikat, vezetik a kicsiket, akiknek már lassacskán az ágyban a helyük. Eltelt egy nap Angyalföldön, örömmel, bosszúsággal, munkával, pihenéssel. Egy hétköznap a sok közül, miközben nem csak egy fiatal újít az Autójavítóban, nemcsak másfélszázan rohammunkáznak egy színpadépítésnél, de egy nap, amikor megint formálódott az ember, előbbre jutott, megtanult valamit. Sárdi Mária : " Egy sarok az Elzett-gyár klubszobájából. Popovics Ilonka figyeli, milyen lemezt tesz fel a KISZ-titkár Szavakkal nem lehet kifejezni EZT LÁTNI KELL! CSIZSEVSZKIJ-CSOPORT REPÜLŐ AKROBATÁK A Fővárosi Nagycirkuszban Fényes kísérőműsor A KISZ ÉRDEKVÉDELMI BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Szele Árpád, Komló. Hozzánk Intézett leveled alapján öcséd részére javasoljuk, hogy kérje kereskedelmi tanulónak való felvételét. Amennyiben Budapesten lakást tud biztosítani a maga részére, úgy adja be felvételi kérelmét az Élelmiszerkereskedelmi Tanuló Iskola Bp., V., Váci u. 43. címre, „Judit” jeligére. Kérünk közöld velünk pontos lakcímedet és akkor küldünk részedre olyan külföldi fiatal levelet, illetve címet, akivel levelezést folytathatsz. Takács Magdolna, Bp. XIX., Attila u. 1. sz. Táncegyüttesbe vagy művészegyüttesbe való felvételed érdekében bármely hétfő, szerda kor é a pénteki napon jelentkezz VII., Rottenbiller utca 20. szám alatt Gerő elvtársnál. Amennyiben a követelményeknek megfelelsz, az együttese felvesznek. Nagy Antal Hajdúnánás, Petőfi út 56. szám. Közöljük, hogy az általad választott szakmák egyikében sincs oly módon felvételi lehetőség, hogy a vállalat részedre szállást és ellátást tudna biztosítani. Szállásról magadnak kell gondoskodni, ami itt Budapesten rendkívül nagy probléma. Sztudár Sándor: Bn„ XX., Temető sor 1. Hozzánk intézett leveleddel kapcsolatban kérünk, hogy bármely keddi vagy csütörtöki nánon VIIT., Köztársaság tér 27. szám alatt 5 és 7 óra között keressél fel bennünket. HANSÁGI HÉTKÖZNAPOK Vita a csatorna partján. Táborparancsnok, brigádvezető, műszaki ember áll a töltésen, s tárgyalják hevesen, kinek van igaza. A hetes brigádnak-e — a veszprémi fiúknak — vagy a nyolcasoknak, amelynek tagjai Bács megyéből jöttek. Brigádvezetőjük, Csorna Pál kecskeméti szobafestő tanuló — aki kéthetes szabadságát tölti a Hanságban, Horvátkimlén —, természetesen a nyolcasok igazát védi. Vagyis amellett tüzel, hogy ők termelnek ki több földet, övék az elsőség, övék tehát — másodszor már — a legjobb brigádnak járó versenyzászló is. Tulajdonképpen náluk is van már, ők őrzik sátraik előtt, az előző napi értékelés nekik juttatta, de aztán... . .. aztán Ipolyi Sándor, a sümegi gimnázium matematika-fizika szakos tanára lerúgta csizmáit, ingét, nadrágját a parton hagyta, s végiggyalogolt egy négyszázméteres csatornán, megmérni, hol mélyebb a víz. Ott-e, ahol ők, a veszprémiek dolgoztak, vagy ott, ahol a Bács megyeiek. Egyik helyen térdig ért a víz, a csatorna másik szakaszában — ahol veszprémiek dolgoztak — valamivel följebb annál. A hetes brigád megóvta a döntést: „rossz volt a felmérés” — érveltek, nem a Bács megyeieket illeti az elsőség. Csorna hajtja a magáét, magyaráz nekikeseredetten, hogy náluk többet senki sem dolgozott. Ki tesz itt most már igazat? — Délután semlegesek, szakemberek mérik majd föl a terepet, aztán amit a számok mondanak, azok döntenek majd — mondja ki a táborparancsnok a végső szót. Végsőt? Dehogy. Csorna a csapatához megy, biztatja őket, hogy ha vissza is kell mát adni a zászlót, legközelebb, a harmadik szakasz végén újra őik szerezzék majd meg. ■k ,,Eötvös-csatorna” — hallom a táborban, s hozzáteszik még: a III/as csatornáról van Székely Csaba a Bács-megyeiek szó, amelyet a pesti Eötvös- csapatából gimnázium diákjai ástak, s aztán iskolájuk nevéről keresztelték. — Mi van a pestiekkel, az Eötvös diákjaival? — kérdezem, mikor újra benn vagyunk már a táborban, jóval munkaidő vége után, délután három óra felé. Benn vannak már mind a fiúk, letelt a nyolc óra, lassan ebédért sorakoznak a diákok. De az Eötvös diákjai sehol. S ekkor jön valaki, aki tud róluk, merre vannak. — Kinn maradnak, tovább dolgoznak valamivel. Be akarnak fejezni egy csatornaszakaszt, nem hagyják abba, míg meg nem csinálják. Legutóbb azt írtuk: kis felhő van a jókedvükön, nem megy egészen jól a munka. De azóta megjavult az idő a Hanságban is, több már a napsütés, mint a felhő. Jobb kedvvel dolgoznak az Eötvösgimnázium tanulói. ★ Vének. Aranyat szór a nap az akácok közé. A tábor fenn van a parton, lenn víz csillog, s a fodrozó vízen csónak jön, megrakva diákokkal. Délután érkeztünk, már vége a munkának itt is, megkezdődött az átkelés. Hétnyolc kilométerre dolgoztak már ekkor a tábortól, ennyit kellett gyalogolnia De amenynyivel megnehezítette ez a munkát, annyival nőtt a jókedv is. Hegyet elhordanának most már a fiúk, olyan lelkesek. S ez nem is olyan túlzás, hogy hegyet is elhordanának. Régi töltést bontottak a hét közepén, abból töltik majd föl a gátat. Makóiakról írtunk legutóbb, makói gimnazistákról, akik hatalmas kedvvel dolgoztak első naptól kezdve, s most halljuk: zászlót nyertek, azzal jutalmazták 320 százalékos teljesítményüket. Csak három napig örültek azonban a sikernek, mert egy másik csoport, a 20-as brigád tagjai 400 százalékos, 12 köbméteres teljesítménnyel elvitték előlük a pálmát. A táborban esti előadásra készültek éppen, néhányan a színpad körül forgolódtak. A KISZ-együttes egyik csoportját várták. A konyha felől már a vacsora illatát hozza a szél. Pihenni, szórakozni készül a tábor... a. k. Csavarozzák a zsölye második soratámláit az Angyalfölé Lakatosárugyár fiataljai a Margitszigeten. (Csuzi Zsuzsa felvételei. (Szlovák György rajzai.) Épülő csatorna a Hanságban A „tábor fia“, Stummer Jancsi úttörő, aki szülői engedelemmel jött a táborba az egyik szomszéd faluból Részlet a vének! táborból Miben fő a főmérnök feje ? Ő, így gyár, amely „úttörőéiből áll“ ■, Iparművészek és a fék Q. Kis lelkiismeretesség — három pulóver . A kérdés, melyet felteszünk, tömör és egyszerű. Miben fő a főmérnök feje, azaz min gondolkodik ebben a pillanatban? A válasz? Annyi mindenen, hogy nem is tud rá válaszolni... Persze azért mondott ennél valamivel többet is Dobrotka István, a Rákospalotai Kötöttárugyár főmérnöke. — Elhatároztuk, hogy megpróbálunk gondoskodi fiatal mérnökeink, technikusaink szakmai továbbképzéséről. Az év eleje óta folyik egy tanfolyam, amelynek befejezéséül mindenki megkapta a vizsgafeladatot. De talán keressük meg az egyik hallgatót, s kérdezzük meg, mi a véleménye a tanulásról? Sere Gabival beszélgetünk, aki dióhéjban elmondja, milyen utat tett meg a technikusi beosztásig. Másfél évet dolgozott gépen. Nagyon el volt keseredve, de ma már mégis azt mondja, hogy sokkal jobb így kezdeni. A továbbtanulásról úgy vélekedik, hogy nagyon hasznos dolog rászorítani a fiatal műszakiakat, mert maguktól nem nagyon jutnak előre. — Nálunk ezután csak úgy lehet valaki műszaki, ha előbb megismeri a gyárat, a munkát — folytatja Dobrotka főmérnök a megkezdett gondolatsort. — Ezzel a tanfolyammal valamit talán már elértünk, de egyáltalán nem oldottuk meg a továbbképzést. Szívügye ez a kérdés szemmel láthatóan, mert pillanatok alatt már országos viszonylatban ismertet adatokat, elképzeléseket, mond javaslatokat. Meg lehetne oldani, hogy az egyetemek mellett, de a nagyüzemekre építve folyjon a továbbképzés. Visszakanyarodva az üzemre, érdekes jelzőt hallunk: „Úttörő csapat ez a gyár”. Sok mindenre érthetjük ezt, de legfőképpen az életkorra, hiszen az átlag alig éri el a huszonöt évet. Aztán a második dolog, amin mostanában sokat gondolkozunk, az eladás gondjai. Hogy képletesen mondjam, már forr a must és jó bor lesz belőle. Van két fiatal iparművészünk, akik most kerültek a gyárba, s úgy látszik, nagy kincset hoztak magukkal. Megnézzük az iparművészeket és a „kincseket”. Ez utóbbi az a sok-sok, szebbnél szebb terv, amellyel a gyermekholmikat, férfi és női kötöttárut a legnagyobb igényeknek is megfelelővé teszik. Gyönyörűszép ruhákat, pulóvereket, kardigánokat látunk — egyelőre még csak a tervezőszobában —, amelyek valószínűleg nagy sikert aratnak. — Sok vihart kell kiállni, amíg egy-egy terv az üzletbe kerül. Van ugyanis egy „fék”, amit gazdaságosságnak hívnak. Ahhoz kell a tudomány, hogy szép is legyen, jó is, de olcsó is. Ebben a fő a fejünk, s azt hiszem nem eredménytelenül. Gazdaságosság? Rengeteg módja van ennek, s amikor a főmérnök elkezdi sorolni, szinte hihetetlennek tűnik, mennyi mindenen múlik például egy pulóver kereskedelmi ára. — Igyekeztünk megteremteni az egyéni takarékossági számlákat, s azok értékelését. Nálunk elsősorban az anyaggal lehet takarékoskodni. Minden dolgozó dekára elszámol a fonállal. Van, aki egy hónapban csak két dekát, van, aki nyolcvanat takarít meg. Itt van például Ballai Borbála. Egyszerű tagja a gyárnak, sehol sincs róla fénykép, nem ismerik különösebben a nevét, hiszen a 82 deka fonál, amelyet megspórolt, nem egy világrengető esemény. Mégis, ha utánaszámolunk, két-három pulóverrel toppet aanatum az ő lelkiismeretessége által. Reálisan számolva év végéig hús tonna körül lesz a megtakarított anyag. Érdemes utánaszámolni, mennyivel több kötöttáru jut a fogyasztóknak, ha egy kilóból általában három darabot készít a gyár. Szinte halljuk a véleményeket, hogy azért sikerül megtakarítani anyagot, mert a gyártmányokból spórolják el. Dobrotka elvtárs azt mondja, hogy ez nagy tévedés, mert ha már a fejtörésről beszélünk, egyik legnagyobb gondjuk, hog egy százalékkal túllépik a megengedett súlyt. Egyszóval abban fő a fejük, hogy szebbet, jobbat adjanak. Ez jelenti a takarékoskodást, a dolgozók továbbfejlődését, s persze érzékenyen érinti a vásárlók igényeit, s pénztárcáját is. A sok fejtörés eredménye csak az lehet: szebbet kapnak a boltokban és — ami sohasem mellékes — olcsóbban is. (k. gy.) NEM VAGYUNK AZ ERDŐBEN * közmondás pontosabban így szól: „Úgy viselkedik,j, mintha az erdőben volna.” Köztudomású, hogy ezt akkor mondják valakire, ha pl. nyilvános helyen hangoskodik, szemetel, tör, zúz, általában nincs tekintettel másokra. Mindezt tehát nem illik, lakásban, étteremben, színházban, sőt az utcán sem — egyedüli tere az ilyen viselkedésnek: az erdő. Ez kérem nem az én feltételezésem, hanem a legszomorúbb valóság, amelyet kénytelen voltam az utóbbi idők túrái alkalmával a magam bőrén és a fák kérgén tapasztalni. Még a hosszúra nyúlt télen történt a Pilisben. A hirtelen olvadás okozta nagy sarat vidám fiatalok taposták a zsíroshegyi turistaház felé. A társaság — amúgy bokáig sárosan — berontott az étterembe, a kibérelt szobákba és mire egészen birtokukba vették a házat, már nem látszott a padló a behordott piszoktól. Amikor az egyik fiúnak eszébe jutott, hogy megtisztítsa a cipőjét, egy hórihorgas társa, a többiek harsány derültsége közben szólt rá: — Figyelitek, a Dagi úgy tisztálkodik itt az erdőben is, mintha templomba menne! Még egy pillanatkép, amelyik mind a négy évszakra jellemző. Fiatal párok, ifjak társasága járja az erdőt. Pihenő következik. A leányok leülnek, a fiúk küzdelmes feladatot vállalnak: emléket vésnek a fába, vagy nem egészen szalonképes felírásokat rögtönöznek a kilátó falára. A legközelebbi pihenő alkalmával szerepcsere: a fiúk figyelik áhítattal, amint a leányok örök emléket állítanak soha el nem múló érzéseiknek: „Manci szereti Edét. A szívem vérzik érted, Borbála.” Ha aztán eljut valaki egy ilyen erdőbe, gondolkozhat azon, milyen s■■erelem kapcsolhatta össze ezeket a fiatalokat, akik ennyire nem tudták tudták szeretni a természetet. (pálos) Egy „névtelen“ reménység Csendben jött, szinte észrevétlen. Első nyilvános szereplését nem kürtölte előre a rádió, nevét nem hirdették nagy, öles plakátok. S mégis meghódította az emberek szívét. Akik hallották, érdeklődéssel fordultak egymáshoz: Pándy Eszter... ki ez, a lopva jött tehetség? A minap egy szerény meghívón találkoztunk először nevével. „A Liszt Ferenc szimfonikus zenekar, az É. M. Mélyépítési Tervező Vállalat zenekara opera-operett estet rendez. Közreműködik: Pándy Eszter és Szabó Miklós.” Mielőtt kilépett volna a színpadra, a hatvantagú szimfonikus zenekar elé, az előttem lévő sor jobbszélén egy férfi a mellette ülő hölgyhöz hajolt, majd halkan megjegyezte: — Most jön Pándy, de ennek még a lábujjából is hangok jönnek elő... Domahidy László, az opera ház tagja tette ezt a kritikus ► megjegyzést, aki néhány nap► pal előtte az operaházi próba► éneklésen hallotta Pándy Eszttér kitűnő drámai koloratúrját, Pándy bemutatkozását, — kéttségtelenül nagy meglepetésnek ► könyvelhetjük el. Az Egyetemi Nyomda idős raktárkezelőjé► nek leánya, aki különös kolo► ratúr adottsággal rendelkezik, ► öt évi fáradhatatlan, szorgos ► tanulással, saját erejéből, — bár sokszor voltak buktatók, melyek akadályozták a mint kaja melletti tanulásban — jutott el a dobogóra. A Varázs► fuvola című operából az Éjkirálynője második áriájával igazolta, hogy kiválóan képzett koloratúr-énekesnő; a hallatlanul kényes áriát magabiztosan adta elő. Lakmé csengetyű áriájának tolmácsolása hasonlóképpen megmutatta értékeit, puha hangvételét, zenei intelligenciáját. Fenyvesné, Zsoldos Hilda tanítványa, ma még névtelen reménység. Tehetsége, ritka szépcsengésű hangja azonban bizonyára rövidesen „beénekli magát” a közönség szívébe. EG ÉS FOLD KOZOTT Szovjet film GYEREKKORI SZERELEM Svéd film A TETT SZÍNHELYE: BERLIN Német film BOMBA Csehszlovák film RÓMAI VAKÁCIÓ Amerikai film ELSŐ OROMOK Színes szovjet film FEKETE ARANY Magyarul beszélő román film A FEJEDELEM BAJNOKA Színes szovjet szélesvásznú film