Magyar Ifjúság, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-04 / 27. szám

2 500 forint a VIT-alapra A tégla abból adódott, hogy a 75 éves Csavarárugyár­ban megroggyant a generál­üzem egyik fala, s az üzem­vezetőtág lebontatta. Arra azonban nem volt munkaerő. Hétfő, Júl. 6. 17.45). Elek , folytatásokban. (Kossuth lágűrben. Ifjúsági őrjárat Merénylet a vi­ István regénye V. rész (Petőfi 14.15). — 1000 szó angolul (Petőfi 19.05) . Kedd, Júl. 7. Simone. Lion Fuchtwanger regényének ismerte­tése (Kossuth 11.00). — 1000 szó oroszul (Petőfi 19.95). — A Szabó­­család (Kossuth 18.00). Szerda, Júl. 8. A Szabó-család. Folytatásos rádiójáték (Kossuth 11.30). — Fiatalok zenei újságja (Kossuth 14.35). — A bicska. Só­lem Aléchem elbeszélése (Kos­suth 15.35). — Merénylet a világ­űrben. Elek István regénye foly­tatásokban. VI. rész (Petőfi 14.15). Csütörtök, júl. 9. Fiatalok a Bükk alján. Riportműsor (Kos­suth 15.25). — A VTT dalaiból (Kossuth 15.45). — Történelem és muzsika. Kuruc dalok (Petőfi 16.40). — 1000 szó angolul (Petőfi 19.05) . Péntek, júl. 10. Fórum. A na­cionalizmusról (Kossuth 18.10). — Ifjú Figyelő (Kossuth 19.10). — 1000 SZÓ oroszul (Petőfi 19.03). Kecskés tanár úr. Irta Csizmarek Mátyás (Petőfi 18.00). Szombat, Júl. 11. Kíváncsiak klvMa, Bélley Pál írása (Kossuth 15. Vásárban, m­l. 12. Ismerkedés a Kossuth-rádióban. VIT-re készülő fiatal művészekkel (Kossuth 10.00), hogy az ép téglát kiválogassák, s a malterosat letisztogassák. — Legalább kétezer forint érték — állapították meg az üzem vezetői a hatalmas tég­larakás mellett. — Meg kell menteni — de nincs ember! — Ha ránk bízzák — kisze­­sekre — megmentjük mi! — mondta Stemler István, a KISZ-titkár, s azóta nevetés­től, tréfálkozástól hangos minden csütörtökön délután a generálüzem környéke. — Mivel tisztítsuk a téglát? — jelentkeztek munkára a leányok is, Gyimesi Edit, Sző­ke Márta, Grunsics Zemánka. — Sajnos, szerszámot nem tudna­k adni, találjatok ki va­lamit — hangzott a kurta vá­lasz, mert a többiek — Kas­sai Sanyi­­(Borsos Pál, Greguss Sándor, meg a KISZ-titkár — már javában dolgoztak. Tanácstalanul néztek körül a leányok, aztán az egyik fel­kapott a földről egy ácskap­csot — hogy nem törődik ve­lük senki — mérgében nagyot ütött a téglára. Arról, — mintha parancsszóra történ­nék — levált a malter, így lett a „minőségi tégla­­pucolás” elmaradhatatlan szer­száma az ácskapocs. S ahogy fogy a malteros téglahalom, úgy nő mellette a megtisztí­tott glédába rakott téglák osz­lopa. A megtisztított téglák érté­két 2500 forintra becsülte az üzem vezetősége, s a csavar­árugyári kiszesek ezt az össze­get az utolsó fillérig befizették a VIT-alapra. 3Cettás tikn­ap- Az elmúlt héten az Elektromos Mérőkészülékek Gyára két fiatal párja esküdött örök hűséget egy­másnak. A Keg­­levics Ferenc — Becskereki Rózsi és a Kiss József — Gál Margit há­zaspároknak mi is sok boldogságot kívánunk. AJÁNDÉK A VIT-RE A bécsi Világifjúsági Találkozóra a Duna Konzervgyár fiataljai díszes ajándékcsomagot küldtek. Kovács Györgyi, a gyár KISZ-titkára rendezgeti a ládába csomagolt ajándékokat Kínai fiatalok között 111. RÉSZ Mao Ce-tung, amikor 1956- ban ellátogatott szűkebb ha­zájába, a közép-kínai Hunan tartományba, háromszor át­úszta a hatalmas Jangce fo­lyót. Ekkor egy gyönyörű ver­set is írt, amelynek utolsó so­rai így hangzanak: „Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét, elzárjuk a felmeredő Wu fellegeit, simatükrű tavat kerekít a gát. Hegy szelleme, ha talán ma is élsz még, bámulsz bizonyára, hogy új a viág.” Új a világ , más az élet, a mai Kínában. Utazásunk első percétől ez a gondolat tért vissza ismételten bárhol jár­tunk és bárkivel beszéltünk. 80 jüan egy hónapra Semmiféle európai mérték és hasonlítás nem jó ide. Kí­nát csak önmagához lehet ha­sonlítani: milyen volt azelőtt, hogyan éltek az emberek az­előtt? Kína ma hasonlíthatja össztermelését Angliáéhoz, hogy versenyezve túlszárnyal­ja. Ez már a közeljövőt jelzi. De ma minden külső össze­hasonlításnál többet mond, hogy míg 1942-ben is tömegé­vel haltak éhen emberek, ad­dig ma Kínában mindenki jól­lakik. Többet mond az, hogy a rabszolgaságot szinte csak tegnap szüntették meg Kíná­ban. Többet mond az, hogy míg Anshanban, Kína egyik legnagyobb acélkombinátjában a japánok uralma alatt a szak­munkás 11 jüant keresett ha­vonta, addig 1949-ben a felsza­baduláskor 17 jüant, 1952-ben 56 jüant, 1958-ban pedig má­r 80,6 jüant kapott, változatlan árakon számolva. Vagy sokat mond az is, hogy például Kan­ton volt „európai tiltott negye­dében” ma kínai munkások és alkalmazottak laknak. Aki a számokat szereti mint tényjel­­zőket, annak sokat mond, hogy Kína acéltermelése 1949-be­n csupán 160 000 tonna volt, míg 1958-ban már túlhaladta jóval a 10 millió tonnát, tehát kö­zel 65—70-szeresére nőtt. Sem­mi kétség aziránt, hogy 1959- ben elérik a kitűzött 18 mil­­l­ió tonnát. A szárnyas ló Mint minden embert Kíná­ban, úgy természetes, hogy a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség 30 milliós szerveze­tét is az első és legfontosabb kérdés érdekli, amiért kemé­nyen dolgozik és tanul szaka­datlanul: a „nagy ugrás” Ang­lia elhagyása az össztermelés mennyiségét tekintve­ Kína 15 évet tűzött ki erre, de ma már látható, hogy lényegesen rö­­videbb idő alatt érik el a célt. A „nagy ugrás” két népsze­rű szoborban vagy képben fe­jeződik ki: a szárnyas ló és a sziklát szétfeszítő ember jel­képében. Ezeket mindenhol is­merik, értik és fel is használ­ják, öreget és fiatalt egyaránt áthat az Anglia termelésének túlszárnyalásáért folytatott harc. Minden üzemben megta­láltuk a törekvést — ha csak egy termékre vonatkoztatva is — Anglia termékeinél jobb és több termék gyártására. A kí­nai KISZ rendszeresen ösz­­szehasonlítja egy-egy gyárban a termékeket, az angolokéval, és a konkrét példákon nevelik a fiatalokat. A „nagy ugrás­nak” ma már indulója is van, ami mintegy „második him­nusz” népszerűségét érte el Kínában... A kínai fiatalok mindenhol a legőszintébb proletár nem­zetköziség szellemében fogad­niuk bennünket. Kétségtelen, hogy mindenekelőtt a Szovjet­unió, de részint a népi de­mokráciák gazdasági és tech­nikai segítsége nagyjelentősé­gű a kínai népgazdaság fejlő­dése szempontjából. A kíriai fiatalok, ahol valahol egy ma­gyar gép volt, feltétlenül oda­vittek bennünket és elmondot­ták a gép jó tulajdonságait. Kantonban, de másutt is, na­gyon sok Ikarusz-autóbusszal találkoztunk. Különösen elé­gedettek voltak a Csepeli Szerszámgépgyár két géptípu­sával, a nagy radiálfúrógép­­pel és egy univerzális maró­géppel. Kínában méginkább érthető lett számunkra, hogy az exporttervek kiváló telje­sítése nem egyszerűen terme­lési és külkereskedelmi kér­dés, hanem elsőrendű politikai kérdés számunkra. Anshan és a Ming Sírok víztároló Rohamos ütemben épülnek Kínában az új gyárak, váro­sok, iskolák, lakóházak, víz­tárolók, utak, vasutak, bányák, olajkutak. Peking egyik hó­napról a másikra is sokat vál­tozik, új épületekkel bővül, szélesítik, fásítják útjait. Ans­han, az acélóriás egyre bővül, fejlődik: 1959-ben itt már több mint 5 millió tonna acélt fog­nak termelni. A KISZ-brigá­­dokat a martinnál a henger­­dében, a csőgyárban, a lemez­gyárban egyetlen cél vezeti: több acélt és acélárut adni a hazának. Bármilyen furcsán hangzik is, a fiatalok többsé­gét még a kereset sem nagyon érdekli. Ez nem költői túlzás, hanem többszörösen tapasztalt tény. Olyan a szellem a kínai munkások, fiatalok között, hogy a kínai nemzeti felemel­kedés, a szocializmus építésé­nek hajtóereje háttérbe szo­rítja az egyéni bérhajszolást, az egoizmust, s a közösség ál­talános gyors felemelkedését teszi első helyre. Peking közelében a félévez­redes Ming-császári dinasztia 13 földalatti sírpalotájának völgyében épült fel példátla­nul rövid idő alatt 1958 január 21 és június 30-a között a Ming-Sirok víztároló. A 82 millió köbméteres víztárolót 1 millió 810 000 köbméter föld és szikla elmozdításával építet­ték. A víztárolótól északra egy fantasztikus alakú hegylánc­­festői völgyeiből a Kínai Nagy­fal tövéből eredve zúdult le az árvíz évszázadokon át. Bor­zalmas károkat okozott a vi­dék lakosságának s egyes he­lyeken a termőtalajt majd­nem teljesen elmosta. Az épít­kezés idején naponta százezer ember dolgozott itt három mű­szakban. Részt vettek a mun­kálatokban Mao Ce-tung, Liu- Sao-csi, Csu-Te, Csou-En­­laj elvtársak és más párt és állami vezetők is. A kínai KISZ több ezer fiatalt mozgósí­tott az építkezésre. A szinte kézzel épített gát még a jú­liusi nagy árvíz előtt elkészült. Alig avatták fel június 30-án a gátat, falainál máris megje­lent az áradat és 14 méterrel duzzasztotta meg a víztároló vizét. A vad áradat elcsende­sedett ma már, százezrek dol­gos keze nyomán. Az eddigi romboló ár gátba fogva ma öntöz, villamosáramot termel és halak millióinak lett tanyá­ja. Ilyen víztároló nem egy, hanem több épült fel és épül ma is Kínában. Az egyidejű fejlődés öt elve Itthon több fiatal is kérdez­te tőlünk: a kínai ugrásszerű fejlődés nem vezethet-e olyan gazdaságpolitikai hibákhoz, amelyek nálunk jelentkeztek az ötvenes évek elején? Tel­jesen valószerűtlen, mert ép­pen az 1958-as ugrásszerű fej­lődés tapasztalataiból nagyon körültekintően levontak öt következtetést, ahogy Kínában nevezik az „egyidejű fejlődés öt elvét”. Ezek a következők: az ipar és a mezőgazdaság egyidejű fejlesztése; az állami és a helyi vállalatok egyidejű fejlesztése; a nehéz és köny­­nyűipar egyidejű fejlesztése; a nagy, közép, és kis vállalatok egyidejű fejlesztése; a modern technikával és az egyszerű technikával rendelkező válla­latok egyidejű fejlesztése. Hozzá kell még azt is tenni, hogy Kína gazdasági tarta­lékai még messze nincsenek kihasználva, akár a gépkihasz­nálást, akár a munka­termelé­kenységet, akár a nyersanyag­felhasználás, vagy a szállítás tartalékait számítjuk. A Kínai KISZ mindezek fi­gyelembevételével a termelés és a tanulás teljes egységben való felfogását hirdeti. Hang­súlyozzák, hogy előtérben mindig a termeléssel való fog­lalkozás kell, hogy álljon. Azt követelik a fiataloktól, hogy végezzék el kifogástalanul minden nap a munkájukat. Ez nagyon egyszerű elv, de vég­telenül fontos. A munkára ne­velés alapvető oldala ugyan­csak ez, a jól elvégzett min­dennapi munka. Az önkéntes­­ társadalmi munkák is fonto- 4 sak, de természetes, hogy nem 4 képezhetik fő oldalát a mun- 4 kára nevelésnek, sem a terme- 4 lésnek. 41 A „fából vaskarika lesz“ 4 Sokféle érdekes termelési­­ mozgalom alakult ki Kínában. 4 A „Vörös Zászlós Mester”­­ mozgalom hasonló a Kiváló­­ Dolgozó mozgalomhoz. A „Vö­­­­rös Zászló” elnyerése igen 4 nagy tekintélyt ad, jóllehet 4 anyagi előnnyel alig jár. A 4 „Naponta teljesíteni a tervet”, 4 valamint az „1000 normaórás 4 gépkihasználási” mozgalom 4 igen elterjedt, főleg a gép- 4 iparban. A „Vörös Szakértők 4 Technikai Tanfolyamai” na- 4 gyon népszerűek, fő céljuk po- 4 fitikailag képzett jó szakmun- 4 kások nevelése. A „Technikai­­ Újítások Forradalma” mozga- 4 lomnak néha egészen fantasz- 4 tikus eredményei születnek 4 Kínában. A Sanghaji Vegyé- 4 szeti Gyárban például egy il- 4 famunkás kidolgozott egy el- 4 járást fényálló (indathren) fes- 4 fék gyártására, amelyet azóta 4 nagyüzemi termelésben is be- 4 vezettek. Számtalan népi 4 kommuna műhelyében és he- 4 lyi üzemben fából készült szer- 4 számgépeken acél golyóscsap- 4 ágyat gyártanak. Ez nem ápri- 4­liss tréfa, hanem a valóság. 4 A Kantoni illóolajgyárban 4 — ahol eddig csupa külföldi 4 gyártmányú desztillálógép 4 dolgozott — most házilag ki- 4 dolgoztak egy eljárást, és a 4 termelést 30 százalékkal meg- 4 növelték. A Shenjangi Ne- 4 kétszerszámgépgyárban — mi-­­ vel a megrendelt fúró-maró- 4 gép nem érkezett meg időre — 4 az előreküldött rajzok alapján 4 házilag legyártották ezt a gé- 4 pet — persze a fiatal mérnö-­ö kök és ifjúmunkások egysze­­­­rűbbre áttervezték és azóta is 4 jól működik. Kínában készíte­­­nek golyóscsapágyat fából is 4 A golyóház acél helyett jó 4 szívós fából készül, s az acél 4 golyókat üveggolyó helyettesi- 4 ti. Ezeket főleg taligatenge- 4 lyekben, vagy olyan helyen al- 4 halmazzák, ahol az igénybevé- 4 tel és a fordulatszám kisebb. 4 De vég nélkül sorolhatnánk a 4 példák sokaságát. Mind csak 4 egyet bizonyít: Kínában nincs 4 lehetetlen. Tréfálkozva mon- 4 dogattuk is egymásnak a fagé- 4 pékén készült golyóscsapágya- 4 kát forgatva. Kínában meg-4 dőlt az a közmondás is : „fá- 4 ból nem lesz vaskarika”. Úgy 4 látszik lesz! 4 NAGY RICHARD,­­ a KISZ központi bizottságának 4. A Kínai Népköztársaságban, a Hopej tartományban levő Vujencsiaoi népi kommunában új módszer szerint műveli meg a gyapotföldet egy fiatalokból összeállított munkabrigád. LYSISTRATE JMMMEjiíílMMJSMJSJEfirL jy­guralom van a Tolnai Se- S­e­lyemfonógyárban. Amer­re csak tekint az ember, min­denütt szoknyák susognak. Meglátszik a gyáron is a női kéz. Ragyognak a szövődő ab­lakai, enni lehetne a selyem­szoba padlójáról. A KISZ-irodában is lánnyal találkoztunk. Thész Marika a hosszú hajú, szőke titkár. Száztíz KISZ-tag van a keze alatt. Ebből száznégy lány és hat — nagy becsben tar­tott — fiú! Figyelik, k­edves férfi-olva­sók? Ennyi csinos lány kö­zött éli életét ez a hat nad­­rágos. Irigyelik őket, vagy sajnálják?... Hosszas keresgélés után találtunk rá az egyik fiúra, Szigli Vincére, aki a szövő­dő gépeit javítja. Vince hun­cut, fájdalmas arccal­­panasz­kodik: — Mi a saját bőrünkön érezzük a női egyenjogúságot! Mert az igaz, hogy a férfi a teremtés koronája, de azt szokták mondani, hogy az első darab mindig selejt... Hát ez történt a teremtésben is! Ilkoff István még inkább tiltakozik, amikor szóra akar­juk bírni: — Hogyisne! Nem beszélek én, mert a lányok még meg­tépnek! A taggyűléseken is a sarokba húzódunk. Mi, sze­gény védtelen férfiak! Csak akkor jön meg a hangjuk, amikor a titkár­női becsületszavát adja, hogy megvédi őket! — Hát ami igaz, az igaz! A lányok mellett nagyon jól lehet dolgozni. Kell is igye­keznünk, mert nem maradha­tunk le szégyenszemre mö­göttük. ők kétszer álltak sor­ba, amikor a nyelveket osz­togatták ... — Nagyon kedvesek ve­lünk. Leszakadt gombjaink­ra gondot fordítanak, s hoz­nak az otthoni finom süte­ményekből is kóstolót. De ha huncut kedvük van, észrevét­lenül hosszú bojtot ragaszta­nak a hátunkra, s mi úgy grasszálunk egész nap! Egy­mással alig találkozunk, a lá­nyok meg nagyon összetarta­nak a tréfában. Persze, azért nem kell fél­teni a fiúkat. Nem menné­nek más gyárba a világ kin­cséért sem! Nyár elején történt, amikor a fiúknál egyszer majd el­tört a mécses a nagy mag-, hatódottságtól. (Persze, ezt nem tőlük hallottuk!) A lá­nyok elhatározták, hogy fér­finapot tartanak, hogy ne csak mindig őket ünnepeljék. A bevonuló férfinépet virág­kapu és fehér ruhás lányok sorfala fogadta. A fiúk csak álltak, kezükben a kis cso­kor virág, s a meghatódott­­ságtól egy szavuk sem ak­adt! Ilyen hát a nőuralom a Tolnai Selyemfonógyárban. A hangulat mindig vidám, s így a munka is szaporább. A lá­nyok gépe soha nem áll, mert a néhány fiú villámgyorsan ott terem, szerel, javít, s be­zsebeli dagadó kebellel a kö­szöneteket. Tekeredik a sok százezer gubáról a selyem­szál, s amíg méteráruként el nem hagyja a gyárat, dal és jókedv kiséri. Somos Ágnes (Takács Zoltán rajzai.) Ilkoff István Thész Marika Szigli Vince : LefUrunk elmésukj Ezzel a címmel három hét­tel ezelőtt tapasztalatcsere­mozgalmat indítottunk el ro­vatunkban, s kértük olvasóin­kat, a tapasztaltabb, ügye­sebb háziasszonyokat, hogy napi időbeosztásukról, a házi­munka megszervezéséről írja­nak. Sok érdekes levelet kap­tunk. Sajnos, valamennyi köz­lésére nem jutott hely, de a legsegítőbbet, azokat, ame­lyekből a legtöbbet lehet ta­nulni, a rovat hasábjain köz­readtuk. Reméljük, hogy se­gített a bevezető cikkben em­lített Ilinek, Évának, a panasz­kodó férjnek, de sok-sok ol­vasónknak is. Amellett, hogy a levelek közlése egy-egy család házi­munkájának időbeosztása ta­nulságos, értékes tapasztalato­kat adó, a szerkesztőség más­féle következtetést és tanulsá­got is levont a levelekből. Az első az, hogy a fiatalasz­­­­szonyok­, idősebbek, sőt a fiatal­­ fér­jék is örömest írtatt -mert az remélték, hogy ezzel segítenek. jé — Nem azt írom, hogy a mi jó időbeosztási módszerünk a leg­­jé jobb — írja Kozma József fe­­jé velében — de mert nálunk be­­jé vált, remélem, segíthetek vele jí másnak is.­­ Hasonló szándék vezette a­­ levélírókat, s mi reméljük, jé hogy a leközölt tapasztalatok jé sok fiatalasszonynak könnyi­­té­tik meg a második műszakot, jé mert sok hasznos ötle­tet kap­­jé­tunk a napi időbeosztáshoz, é egy-egy részletmunka — mé­­g sáá, takarítás elvégzéséhez, y A legtöbb levélírónk — fia­­té­tál házasok — ma már ter­­­z­mészetesnek veszi, hogy a jó háztartás vezetésének, a lakás­­ rendbentartásának, az otthon­­ szépítésének gondja, nemcsak­­ az asszony vállaira neheze- 4e­dik. — Mindketten dolgozunk, kölcsönösen kell megoldani a háztartás­ adta gondokat. Sze­retjük egymást, tehát a „má­sodik műszak” fáradalmait is megosztjuk, s a nehézségeit együtt vállaljuk — írja G. L. a kaposvári textilművekből S ebben rejlik a dolgok lé­nyege. Jóleső érzés fiatal fér­jek levelét olvasni, melyben megírják, hogy a házimunká­ból milyen „reszortfeladato­kat” végeznek el, miben se­gítenek a munkából hazatérő feleségnek. Félretéve az előíté­leteket, a régi nézetet, amely szerint a férfi méltóságán aluli munkát végez, ha a ház­tartásban segít. A levélírók többsége fiatal házasember akik a társadalmi fejlődés követelményeit meg­értve, új típusú családi életre törekednek. Olyanra, ahol az asszony,­r nem másodrangú sze­mély a családban, hanem egyenjogú fél, s nemcsak a házimunkája megszervezésé­hez és elvégzéséhez van „jo­ga”,, hanem a pihenéshez, a kényelmesebb élethez is, mert a férj segítsége, megértése le­hetővé teszi ezt számára. Sok helyen még nincs így, de aho­gyan a jó időbeosztást az asz­­szonynak kell megteremtenie, ugyanúgy az asszonynak kell kivívnia a családon belül, a munkás hétköznapokon is ezt az „új típusú” családi éle­tet, a munkamegosztást. „Segítsünk , egymásnak” cikksorozatunk az asszonyok­hoz szólt, s kibogozta a legna­gyobb igazságot: az időbe­osztás akkor tökéletes, az élet akkor boldog, a házasság ak­kor harmonikus, ha a férj, a feleség az apró házimunkában, miként az élet nagy kérdései­ben is segítik egymást. K. M.­ ­A Az erőszak árnyékában Apa és fiú drámája. Magyarul beszélő német film. MŰVÉSZ (du.) SZABADSÁG (XI. ker. du.) ALKOTMÁNY TÁNCSICS­­ 10 éven alul nem ajánlott. A HORGOLÁST KEDVELŐKNEK közlünk egyszerű ízléses kis terítőmintát, amely rádióra, televízióra, telefonasztalka dí­szítésére alkalmas, ha „Hon­leány” vagy szövöp­mutból horgoljuk. 80-as, 100-as horgo­lócérnából készítve vitrinterí­­töcskét kapunk. Szélét díszít­hetjük bármilyen pikóval. Napozás barnító pirulákkal L. W. Becker, az­­ illinoisi egyetem tanára nemrégiben jóváhagyta amerikai bőrgyó­gyászok legújabb találmányát, a napbarnító pirulát, amely lehetővé teszi, hogy a legér­zékenyebb bőrűek is, a „le­égés” minden veszélye nél­kül, rövid idő alatt gyönyörű, napbarnított színt kapjanak. Egy pirula beszedése után a pác­ens nyolc órán át érzé­kenyebbé válik a nap ibo­lyántúli sugaraival szemben. A bőr legfelső rétege bron­­zos színt kap, amely körülbe­lül hat hónapig meg is ma­rad. Becker professzor véle­ménye szerint a nyár elején beszedett pirulák egész idény­re kiküszöbölik a napégés ve­szélyét és mindenki az óhaj­tott szép bronzos színben pompázhat. Viácivitágan a könyvesboltokban Bajza József válogatott művei Kötve 35 Ft Bonfini: Mátyás király Félbőrkötésben 80 Ft Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek 1—2 kötet Félvászonkötésben 58 Ft Egész vászonkötésben 64 Ft Jaroszlavszkij: A kommunisták és a vallás Fűzve 10 Ft Pozner: Emlékezések Gorkijra Kötve 17 Ft Vallés: Szemben a világgal 1—3 kötet Kötve 86 Ft Zola: Germinal Félvászonkötésben 36 Ft Egészvászonkötésben 39 Ft AWVWW 4A^y/9V9VV4)MA^V94/9W­AV4MA^)M(VVMMM/^

Next