Magyar Ifjúság, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-24 / 53. szám

Talán a dölyfös jegenyék nem tűrték a hosszú gyár­kéményeket? Mindegy. A Jászság sima szőnyegén nem volt gyár. Ez is 1951-ben épült. A jászberényiek aprító­gépgyárat kaptak, azután már nemcsak a Lehel-kürtjé­vel büszkélkedhettek, hanem ezzel a takaros gyárral is. Vajon nem volt-e­ merész ötlet jászsági parasztokra bízni a jobbra-balra hajókázó hossz-gyalut, az ötven tonnás darut, a német és szovjet csillogó eszterga­gépeket? Merész, de hálás ötlet volt. Igaz, a kezdet nem ezt bizonyította. Mert amikor a tanácstoronyi hangszórók hangjára munkásokat toboroz­tak a gyárba, mentek a jászsági parasztok, de később kiderült, többségük beteg volt. Ugyanis azt mondták a falvakban: — A gyárba? Menjenek azok, akik megrokkantak a földön. Régen volt ez. Azóta a gyár az övék lett, ha nem is az öreg, beteg embereké, hanem a jászsági fiataloké. Jászberény—Pest—Jászberény A műszaki osztályon — amelyet a rajzasztalok tizen­két részre szabadulnak — csupa fiatalember, meg lány. Kurta életük főbb ál­lomásainak felsorolása szin­te azonos: Jászberény — Pest — Jászberény. Néhá­­nyan Miskolc városát iktat­ják a két Berény közé. Pető Ferenc most ünnepli „fennállásának” negyed­évszázadát és már nyolc év­vel ezelőtt itt bábáskodott a gyár születésénél, hordta a téglát és a maltert a nyári diák mellékkeresetért. Re­pültek az évek, Pető Ferenc „elballag” a budapesti Mű­szaki Egyetemtől és amikor a tanulm­ányi osztályon elé teszik a minisztérium mér­nök keresleti ajánlatát, a papíroson nem leli az Aprí­tógépgyár nevét. Márpedig ő máshová nem megy, csak oda, ahol vézna karral se­­gédmunkáskodott. Főleg, ha az szülővárosában van. Most szerkeszt és néha ki­tekint az ablakon, amelyen keresztül már látni a gyár épülő lakásait. Milyen laká­sok! Irigykedjenek: három­szobás lakást kap a jászsági, munkás és mérnök. És hogy Pető Ferenc nősül, az — re­mélem — mindebből kiderül. Bartók Zoltán, ez a fiatal, szemüveges mérnök, már szerkesztési, csoportvezető. Mondókája: „Miskolcon vé­geztem, Pest volt az álmom, de visszajöttem szülőváro­somba, Berénybe. Ne higgye senki, hogy Pest a műszaki tudományok központja. A KGMT rárajzolt a csigás osztályzóra egy nyolc méter hosszú csőtengelyt, amelyet az égvilágon sehol nem lehet beszerezni. Törtük a fejün­ket, végül is átterveztük a gépet, elhagytuk a hatalmas csőtengelyt, két tonnával könnyebb és sokkal olcsóbb lett a gép. Azért itt Berény­­ben is van valami...” Ilyen az úgynevezett be­rényi műszaki gárda. És mi a helyzet a hossz­­gyaluk és az ötventonnás daruk birodalmában. Halattyántól a TMK-ig Fekete Józsefet, aki való­ban fekete fiú, néhány hó­napja még ott láthatták a karbantartó lakatosok kö­zött. Ez a halattyáni fiú, akinek az apja öt holddal ment be az Új Élet­be, a gépek legjobb anatomistája volt. Egyedül összerakta a szovjet fogazót és mindezt itt tanulta meg, az Aprító­gépgyárban. Két éve a mű­vezetője „beagitálta” őt a technikumba. (Ez volt a viágtörténelem legkönnyebb feladata.) De egyszer baj történt: a TMK rajzolóját behívták katonának, ami azért baj, mert a TMK raj­zoló nélkül maradt. A happy­­and nyilvánvaló: Fekete Jóska lett a rajzoló. Regény­írók figyelmébe ajánlom: egy herényi parasztfiúból lett lakatos leül a rajz­asztal mögé; egy nősülés előtt álló fiatalember le­mond a túlórázás csilingelő forintjairól és perspektívá­ban gondolkozik. A sík Al­földön száguld a fantázia és a gyár alig negyven éves igazgatója és még fiatalabb főmérnöke ceruzát rak az Ikarus­on repülő fiú mar­kába. A csarnok egyetlenkéje, a szalmaszőke hajú lány, aki két évvel ezelőtt ijedt, és tétova tekintettel merészke­dett be több száz férfi közé, aki apja halála után „be­csapta” a két hold földet a tsz-be — most esztergál. Jó, hogy jövünk, illetve, jó hogy jön a bennünket kísérő KISZ-titkár. Mert rögtön mondja: — Varga elvtárs! Írjatok fel a „Szakma ifjú mestere” címért. A titkár felírja tizediknek: Beszteri Ilona. A többit már a „riportba mondja”: — Nehéz volt az elején ennyi sok férfi között. Fél­tem a beszédüktől. Érti? — Most már biztosan vál­tozott a helyzet — dadogom a férfiak védelmében. — Hogyne! Most már ká­romkodnak is előttem ... — feleli mosolyogva és búcsú­zóul felém nyújtja a vi­szonylag olajtalan, szép csuklóját. Komornik Ferenc FEKETE JÓZSEF MŰSZAKI RAJZOLÓT NEVEL VARGA ENDRE A JÁSZSÁGI LÁNYBÓL Kedves karácsonyi ajándék a­­a HANGLEMEZ Legújabb tánc- és művészlemezek mikró és normál változatban nagy választékban kaphatók, A SZAKÜZLETEKBEN. Két levélből Kovács P. Mária Írja Miskéről. „Igen élénk kultúrélet van ná­lunk. Előzőleg mi rendeztük be a kultúrotthont, s most az avatá­son a vacsora felszolgálását, a ruhatárosi pénztárosi teendőket vállaltuk, és természetesen a mi feladatunk egy műsor keretében a vendégek­­ szórakoztatása. Régebben volt Miskén egy né­pi együttes. De a leányok férj­hez mentek, a fiúk családot ala­pítottak, megszűnt az együttes. Most ezt akarjuk a régi fényé­ben felállítani. Egész estét be­töltő műsorunk lesz, csupa dal, csupa tánc. Az öregasszonyoktól összegyűjtöttük a régi tót dalo­kat. Boldog voltam, amikor a nagyanyám is dalolt egyet, s ez is benne van a műsorban. A ke­retjáték egy téli fonóest. Izga­lommal készülünk a januári be­mutatóra.” ... munkás- és parasztfiatalok „Szellemi olimpiász” jegyében mérték össze Várpalotán, kiben mennyi maradt meg az olvasott regényből, mennyi a Schumann-, Mozart-, Beethoven-muzsikából. Galadics Katalin lett az első díj — a világvevő rádió — tulajdo­nosa. Nagy élmény volt ez a négy­órás vetélkedés, ami ifjúságunk kulturális felkészültségéről is ta­núskodott — írja Sándor László­­né. Hat megyét, öt várost húsz községet köt össze a korszerűsített Debrecen—Szeged kö­zötti út. Az új főútvonal december 20-i avató ünnepsége Körösladány községben kezdődött. Az avatáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Kossa István közlekedési és postaügyi miniszter. Képün­kön Kossa elvtárs átvágja az utat elzáró szalagot TALÁN A MI KARÁCSONYFÁNK A LEGSZEBB... (Gajdár Pál felvétele) . ♦*. «,*♦ *•« .*♦ *•* *J« «J* *V •♦*•*•*••*•**•**•*••**•*•*•••• ••**♦** • «5» »5* «j* *j»' 4 A telefon egyik végén szerkesztőségünk, a másikon a tűzoltó főhadnagy, a „pancsoló kislány”, Papp Laci és még sokan mások, akik mind arra az intimnek tűnő kér­désre válaszolnak, mivel töltik a hosszú karácsonyi ünnep három napját. íme, az „intim” válaszok. Szepesi György rádióriporter senki, hogy panaszkodom. Ahogyan fogyott a putto­nyomból az ajándékcukorka, úgy gyűltek a kedves élmé­nyek. Amennyi örömet én szereztem a gyerekeknek, annyit kaptam is. „Civilben” nyugdíjas színész vagyok, az Ódry Árpád otthon lakója. Hogy itt milyen lesz a kará­csony? Az idén ünnepelek itt először, új családom körében. szülészorvos: — Ne haragudjon, hogy megvárakoztattam. Hiába, na­ponta 30—10 ezer vevő, száz­ezres forgalom, közben állan­dóan új árut hozatunk és már készítjük az ez évi leltárt is. Nos, nemsokára végre a csa­ládom körében lehetek. A kislányomat elviszem egy mú­zeumba, lehet, hogy kisebb­fajta kirándulás is lesz. Es­ténként a TV-t nézzük. Az­után hódolunk a játéknak: összejön az ulti társaság. Kí­vánjon jó lapokat... — Nincs semmi sportese­mény, így sajnos pihennem kell! (Higgyék el, nekem az a legkellemesebb ünnepnap, amikor másokat szórakoztat­hatok.) Persze, azért nem fo­gok unatkozni a három nap alatt. A fiamtól — úgy tudom —, inggombokat kapok kará­csonyra, mert azt mindig el­­veszítem. Én vettem neki egy sílécet. János már 11 éves és hozzá kell látnom, ha spor­tolónak akarom nevelni. Majd együtt kimegyünk a hegyek­be... Másik „szórakozásom” az lesz, hogy kikeresem, mi­lyen sajtóhibák maradtak „Négyszemközt négy olim­piával” című könyvünkben amit Lukács Lászlóval együtt írtunk és most jelent meg ka­rácsonyra. Persze, jobb volna közvetíteni... Hogy miért? Mert így nem tudok kifogást találni az anyóslátogatás el­len. Persze, ezt csak tréfából mondom, mert az anyósom fi­nom kosztját nagyon szere­tem. Azt hiszem, disznótoros lesz a vacsora ... Dr. Bak Imre, a Corvin Áruház igazgatója: Kovács György, villamoskalauz: — Ismeri a szakma viccét? Szabadnapos volt karácsony­kor az öreg kalauz, s már jó előre elhatározta: alszik egész nap. Felesége mégis kirángat­ta az ágyból, mondván, hogy egyszer egy évben illik el­menni a templomba. Mit te­hetett, elment , és aludt to­vább. Egyszer csak felriadt, csengőszót hallott. (Nem a pótkocsi, csak a ministráns volt.) Ijedten felugrott, s na­gyot kiáltott: Csavargyár, in­dul a kocsi... — Nos, én is szabadnapos leszek az ünnepen, de én itt­hon alszom, nehogy póruljár­jak. S hogy békességben sem legyen hiány, csak a kisuno­­kámnak mondom: tessék egy kicsit beljebb menni... Az ex-Télapó — Kipihenem a télapóság fáradalmait. De ne higgye Kovács Esztike, a „pancsoló kislány“. Ezt a tizenegyéves, barna hajú kislányt már az egész ország ismeri, ő a „pancsoló kislány”, aki nagyon szereti az „eperfagyit”. — Sajnos, télen nincsen strand, mert nemcsak az énekben szeretek pancsolni. Ilyenkor inkább olvasok. A kevés leckével hamar elké­szülök. Karácsonyi ajándék­nak két könyvet kértem: An­dersen meséit, és a „Túl az óperencián’’ című mesés­könyvet. A 3 nap alatt sok levelet kell írnom. Válaszolni kell Tóth Ilikének Kúnágotá­­ra, Vörös Katinak Balatonvi­­lágosra, Vámosi Évának Sze­gedre. Aztán kaptam egy le­velet egy ukrán kisfiútól, aki megírta, hogy a nyíregyházi stúdió adásában hallotta az énekemet. Elhatároztam, hogy oroszul válaszolok neki... Dr. Rácz László: — Első nap ügyelet, a má­sik két nap a családé. Laci­kának már megvettük az ajándékokat — igen, ő is Rácz László, úgy mint én, csak a dr. nélkül — egyelőre. Persze, sohasem tudjuk előre, hogy mi lesz, így csak emlékeket mondhatok. 1955 karácso­nyát soha nem felejtem el. Fiatal gyakorló orvos voltam Tatabányán. Ez volt az első karácsonyi inspekcióm és ek­kor volt az első ikerszülé­sem... Hogy most hányadik kisbaba következik? Nehéz lenne összeszámolni, de kö­rülbelül az ötszázadik. Remé­lem, ugyanolyan szépek, egészségesek lesznek, mint az én felejthetetlen karácsonyi ikreim. Blanár Tibor nyomdász. Éppen a Magyar Ifjúság karácsonyi lapszámának egyik ólom oldala fölé hajol: — Karácsonyi program? Először is, némi pihenés, de pénteken Bicskei Richárd ke­rékpáros kollégám esküvőjén leszek első borkóstoló és fo­gyasztó. A második nap a csa­ládomé: megnézzük az Embe­­ri sors­ot. A harmadik nap a kerékpáros szövetségé, amely­­nek elnökségi tagja vagyok. Mivel a kerékpársport télen sem szünetel, egész nap tere­pet keresünk, a téli kupára. Elég ennyi? Akkor fogja meg ezt az oldalt, kicsit arrébb tesszük... • »*♦ .*« »*» •*« •*. A A A A A A A A A A A A­­. Majd negyedórás várako­zás után végre a kedves hang: „Tessék, itt kettes tudako­zó!” — Interjú? Erre nem szá­mítottam! Hát, kérem, pihe­nek, eszem, pihenek és megint eszem. Vettem egy óriási ka­csát, azt megsütöm és remé­lem a három nap alatt elpusz­títjuk. Ötéves kislányomat el­foglalják majd a karácsonyi ajándékok, vettem neki egy nagy babát és egy kis zongo­rát. Az ünnep második nap­ján szolgálatban leszek, ilyen­kor a telefonközpont is csen­desebb a szokottnál. Ha már sikerült velem beszélni, nem kíváncsi egy telefonszám­ra? ... Papp László ökölvívó: Háromszoros ökölvívó olim- ‚• piai bajnokunkkal a bevásár- * lók forgatagában találkoz- * tunk. Nem mindennapos lát- * vány a félelmetes bajnok — ajándékcsomagokkal „körül- * aggatva”. * — Írják meg — mondja * Papp Lászlóné —, hogy cső- a. dák-csodája három egész na- „• pót együtt tölt majd édesany- % jával, kisfiával és velem. Ez ❖ olyan szép, hogy talán nem is lesz igaz...­­• — Hát nem is — vette át a % szót a bajnok. — Májusban az Európa-bajnoki címért mér- * kőzöm a nyugatnémet Scholz- % zal s nem szabad egy napot •› sem tétlenül töltenem. Edzést % ugyan nem tartok, de köny- ♦ e­nyebb sétára mindhárom nap % délelőttjén szükség lesz. — Az ünnepeket itallal is * köszönti? ! — Ha édesanyám, felesé- <• gém vagy a vendégeim úgy % kívánják, ihatnak az ünnep ❖ örömére, miattam azonban­­ egy üvegből sem szükséges kihúzni a dugót... Még csak * az kellene, három nap edzés * nélkül, és még alkoholt is * igyák... & Sályi Mária, egyetemi hallgató Készülők vizsgafeladataim £ megoldására. Először édes- ❖ apám előtt, szerencsére nem * szaktárgyból, hanem karácso- £ nyi dióssüteményből. Minden * szabadidőmet a kórélettan * tanulmányozására fordítom. f Remélem mindkettőből sike- % lesen vizsgázom. * Szij József, | tűzoltófőhadnagy: * A — Remélem, hogy szá­­munkra is nyugodt kará- | cSony lesz, ha mindenki vi- S gyáz a gyúlékony fenyő- % fákra, gyertyákra és a csil- %l lagszórókra. Az ünnep máso- * dik napján szabadnapom .Ő lesz és délelőtt meghallga- t* tam kedvenc operámat, a­­ Turandotot. ❖ v v *:* *:* v v *:• v v *:* v Félmilliós jutalom ] Bensőséges ünnepségen ad­ták át a napokban a jutalma­kat az idei mezőgazdasági if­júsági munkaverseny legjobb­jainak a Partizánszövetség székházában. Jelen volt Ke­resztes Mihály földművelés­­ügyi miniszterhelyettes és Ha­lász József, a MEDOSZ főtit­kára is. Az ünnepségen Komó­csin Zoltán, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottsága el­ső titkára mondott beszédet. Rámutatott arra, hogy a mező­­gazdaságban dolgozó fiatalok körében még soha sem sike­rült ilyen tartalmában is új­szerű versenymozgalmat ki­bontakoztatni, mint ebben az évben. A verseny új vonása, hogy részvevői olyan emberek, akik tudatosan élnek és dol­goznak a megújuló magyar falvakban. Beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: „Azt akarjuk, hogy az ifjúság gyökeret verjen falun, s az ünnepeltekhez hasonlóan tíz- és százezrek munkálják azt a holnapot, melynek lehetősé­geiben nem ismerünk megva­­lósíthatatlant.” Az ünnepség végén átadták a verseny győzteseinek a KISZ KB vándorzászlóját és 427 000 Ft pénzjutalmat osztottak szét közöttük. A termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok if­júsági kukoricatermelő mun­kacsapatai közül harmincki­lenc, a hibridkukorica-terme­lésben elért eredményekért ti­zenegy, a silózási versenyben résztvettek közül negyven­­nyolc munkacsapat kapott ju­talmat. Az ifjú traktoristák orszá­gos egyéni versenyében tizen­hárman értek el kimagasló eredményt. Közülük is kiemel­kedik Endrődi András, aki ti­zenegy hónap alatt két gép éves tervét teljesítette. „KALÓRIAVADÁSZOK“ ! A Bánhidai Erőmű dolgozói ] az év eleje óta csaknem öt és fél millió forintot takarítottak­­ meg. Az eredmény nagyrészt a­­ gyár fiatal mérnökeinek kö­szönhető, akiknek brigádja fel-­­ kutatta az olyan rendellenes-­­­ségeket, amelyek gátolják­ a-----a gazdaságos termelést____________ A fiatal mérnökök elgondolá-­­ sainak megvalósításával m­ost ] az előmelegítő fűtésére hasz­nálják fel az eddig kárbave- '■ szett gőzt és vizet. Ezzel éven-­­­ként 47 600 forintot takaríta-­­ nak meg. HÓHÉROK Ötven pengőért 4 1944 karácsonyát mutatja a naptár­­am a legtöbbet. Köszönöm, hogy úgy­­ Sopronkőhidán... szerettetek és féltettetek...”­­ A fogház előtt rekedt torkú nyilasok­­ meg Kreutz Robi régen ismerik ^ üvöltöznek. A pálinkától, a hidegtől, egymást. Annak idején Pataki szervez­^ a félelemtől reszket-e a hangjuk, azt te a vasas ifik ellenálló csoportjába a ^ most nehéz lenne megállapítani. Gond- tizenkilenc éves fiatal szerszámlaka­^ ban vannak a nyilas urak, menekülne- tost. Pesti Barnabást eddig személyesen ^ nek már nyugatra, de nem mehetnek nem ismerték, s most a rettenetes ^ dolguk végezetlen. órákban még mosolyognak is, amikor­­ Bajcsi-Zsilinszki Endrével már rég­ kiderül, hogy Barnabás a „Ságvári te­­r­­zett a kötél. A becsületes demokrata, kevesek” „feltalálója”. S a magyar hazafi, aki már felismerte, Pesti Barnabás egyetemi hallgató , igazi hazafiságról a kommunis­ volt Franciaországban. Francia parti­ u­taknak van joguk ebben az országban ónokkal kezdte a harcot az odatola­t beszelni a mar nem szol többet. Kö­­kodó fasiszták ellen. A párt küldte ha­t­tel végzett vele. De a börtön három­ra Magyarországra és itt is hamar­­ .kommunista foglya kegyemet megtalálta őt a Kommunista Ifjúsági , kapott’ — golyó általi halálra ítélte Szövetség. í őket a statáriális bíróság. , ...... . , , ., , . . , , .. . , , „ Amennyit dühöngtek az arpadsávos ! , A három fiatal ember ott ül a sira- rohamosztagosok, annyit derültek az Á­lomházban, Pataki Pista levelet ír: ifik és a pesti közönségi Pesti Barna­^ „Anyám, ne sírj! Sok keserű órát bás „találmányán”. A kis szerkezetet­­ okoztam neked, de most bocsáss meg észrevétlenül kapcsolták rá a villa­^ nekem, gondolj szeretettel fiadra, aki mos ütközőjére, s ahogyan a kocsi na-4 úgy vágyott a szeretetre. Tőletek ka­­­gyobb sebességre kapcsolt, úgy tekere­dett le a hosszú papírcsíkokra írt szö­veg: „Ne engedjük, hogy a német és nyilas banditák kifosszák drága ha­zánkat! ... Elég volt a fosztogatásból, a rablásból! Egy gépet sem rakunk vagonba!... Halál a hazaáruló nyila­sokra! ... Éljen a felszabadító vörös hadsereg!...” A három fiatal kommunista már tud a halálos ítéletről. Meghalni... öreg­embernek is nehéz. Pesti Barnabás 24 éves, álma, vágya volt, hogy tanulhas­son, ha éhezve, koplalva is, de elvé­gezhesse az egyetemet. Pataki István harminc éves. Szerette az életet, imádta a családját és rajongott Tho­mas Mannért. Kreutz Robi alig húsz­esztendős. Három fiatal ember, teli tervekkel, vágyakkal. A szovjet csapatok már közelednek és a szabadság talán már csak napok kérdése. Talán már nem kerül sor a kivégzésre, hiszen a nyi­lasok fejveszetetten menekülnek, a hi­vatásos kivégzőosztagnak se híre, se hamva! De nem! Nem feledkeznek meg ró­­luk. Ezért ordít az a rekedt torkú nyi­las a fegyház kapuja előtt. Fejenként ötven pengőt ígér az alkalmi hóhérok­nak, szedett-vedett nyilas suhancok­­nak, ha végrehajtják a statáriális bí­róság ítéletét. Akad vállalkozó. Most ingyen is öl­nek, nemhogy még ötven pengőért. És a három fiatalember ott áll egy­más mellett a börtönudvaron. S a sor­tűz eldördül... 1944 karácsonyát mutatja a naptár Sopronkőhidán ... __ q m á | |A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Egy kérdés — tizenkét válasz Nagyaktíva értekezleten tár­gyalta meg jövő évi feladatait a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár KISZ-szervezete. A nagyaktíva elhatározta, hogy folytatják a nemrég lezárult nagysikerű kongresszusi ver­senyt és növelik a versenyben résztvevő brigádok számát. 0 ft* fás t/tsZe M­im MhHh KAPHATÓ: MÉH ÉS AJÁNDÉKBOLTOKBAN

Next