Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-02 / 1. szám

1­­1 SIKEREKBEN GazMK­ líJESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK VILÁG­PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA 1960 JANUÁR 1. ÁRA 1 FORINT IV. ÉVFOLYAM ›•­­ ❖ ›* A •‡ ❖ § ❖ tf/évfon­a­t Az új esztendő a Csendes-óceánt kettészelő „dátumvonal” mentén fekvő Fidzsi-szigeteken s Új-Zélandon kö­szönt be legelőször, s hozzánk, Magyarországra csak 11 óra múltán ér, s legkésőbb a „dátumvonal’­ túlsó oldalén lévő Samoa lakóit köszönti... S ahogyan a Nap „ébreszti" Föl­dünk különböző időzónáit, úgy pásztáz végig bolygónkon a Szilveszter és az újév vidámsága. Kerüljük meg mi is egy­szer a Földet — Szilvesztertől újévre virradóra —, s pillant­sunk néhány országra: hogyan búcsúztatják 1959-et, s hogyan köszöntik 1960-at... Lampionok Japánban ősidők óta a leg­nagyobb ünnep az újév. Az utcákat lámpafüzérekkel és lampionok millióival világít­ják ki, a házak kapuiba zöld fenyőágakat tesznek díszíté­sül, s a fenyőágak mellett nagy vörös rákok és gyü­mölcsök jelképezik a hosszú életet és a szerencsét. Újév­kor aligha akad olyan japán, aki nem ad és nem kap va­lamilyen ajándékot. A kínai­ak is óriás lampionfüzérek­kel köszöntik az újesztendőt, s mindenütt nagy mulatozá­sokat rendeznek. A varázsló jósol Afrika különböző vidékein különféle ünnepségeket ren­deznek az újesztendő alkal­mával , amely azonban a különböző törzseknél olykor más-más időkben köszönt be... Természetesen az új­év nagy munkát jelent a va­rázslóknak, akik — kellő értékű ajándékok ellenében — a pácienseknek megjósol­ják a jövőt. Ha téved, akkor újabb ajándékot kér — a há­borgó istenek engesztelésé­­re... Az újévi ünnepségek különböző helyeken egybees­nek avató-szertartásokkal, lándzsatáncokkal és zenevá­rárokkal is.. Üvegeső akad. Az olaszok ugyanis Szilveszter éjjelén üvegek, elhasznált konzervdobozok és különböző csörömpölő lo­mok millióit hajigálják ki az ablakokon — az utcára... Sebesültek bőven akadnak, s erre a kórházak külön fel­készülnek ... Kakasviadalok Spanyolhonban újévkor bi­kaviadalok helyett kakasvia­dalokat rendeznek. A szur­kolók tagadnak a kakasokra, közben nagyokat húznak a vörösboros üvegekből, azután a győztes (de tollaitól megté­pázott s vérző) kakast kalit­kába zárva, egy hosszú rúd­ra erősítve, s magasra tartva végighurcolják a város vagy falu utcáin. Jólka A Szovjetunióban az újév egybeesik a „jóskéval", a fe­nyőfaünneppel. Vodkával koccintanak az új esztendő sikerére, fenyőfákat díszíte­nek, s a leghatalmasabbat a moszkvai Kremlben állítják fel, ahol a pionírok tízezrei kapnak ajándékot. Bulgáriában helyenként ma is dívik az a régi szokás, hogy a gyermekek újévkor sorra látogatják a rokonokat, ismerősöket, s egy bottal ba­rátságosan vállon ütnek min­denkit, akivel találkoznak... B­á­r Olaszországban a legna­gyobb gondjuk a mentőknek Az ország szíve, a parlament ezen a karácsonyon is a gyer­mekeké, sok ezer úttörőé volt. Először kicsit meghatottan lépnek a süppedő bársonyon, de pár perc múlva már olyan természetes, hogy övék ez a csodapalota. Itt Latabár, ott Rodolfó, erre égig érő fenyőfa, arra léggömb. Az egyik teremben film pereg a hazug kis­lányról, másikban fejtörő-verseny, a pódiumon télapó mesél... BUDAPEST HAJNALÁN mm. ii iii.i —EMhiichi Az első lépés (3. oldal) Író­labda (4. oldal) A világ nyolcadik csodája f6. oldal) Kétszer ünnepelnek A hamuszürke satuk mögött a táblán a dátum: 1960. január 10. A Gábor Áron Vasöntöde lakatosműhelyében, mint vala­mi húros hangszer vonói, a vas és acél szimfóniáját játsz­­szák a karcsú vasreszelők. Budapesten ezen a napon esik az eső. Eső, január 10-én?? — ki­ált fel az olvasó, aki bár las­san hozzászokott a fantaszti­kus riportokhoz, de nem sze­reti az efféle eső­ jóslatokat. Az ilyen olvasó megnyug­tatására: ezen a napon Buda­pest még a december végét tapossa és csak a Gábor Áronban írnak január 10-ét. Tudniillik a gyárban már december 22-én befejezték az 1959. évi tervet és most már minden egyes kalapácsütés az új év jegyében történik. A Halász Sándor vezette szo­cialista munkabrigád vaspor fedte ruhájú tagjai is kétszer búcsúztak el az óesztendőtől. Akkor nagyot ittak a terme­lési óév távozására, most meg „kénytelenek“ ismét , jókedv­vel és szórakozással­­integetni 1959 után. Úgyhogy, amikor azt kér­dezzük Halász Sándortól, mit vár a brigád az új évtől, kér­désünkkel majdnem két hetet késtünk. Mert ők már akkor elhatározták, hogy semmit sem adnak a brigád jó hírne­véből. Milyen furcsa helyzetet te­remt ez a kettős állapot! Kiss Kálmán szőke brigád­tagról megtudjuk, hogy nem­régen nősült. Mikor? — kér­dezzük. Erre ő — december 28-án — kijelenti, hogy már 1960-ban, vagyis néhány napja. Van a naptár, amelyet csil­lagászok vetnek papírra és amelyből megtudjuk, mikor köszöntsük fel Katót, mikor gyönyörködjünk a telihold sá­padt korongjában. Azután van egy másfajta időszámítás, amelyet vasgyári munkások teremtenek gyors exportszállításokkal, munka­sikerekkel és amely csúfot űz a szelid naptárak örök szá­maiból. Kiss Kálmán már az új évi tervén dolgozik PAPP LÁSZLÓ­SzÍJESZTER! U­tolsó órád, perceidet éled, st V­ansz Szilveszter ködös éjjelén. Most hát búcsúzzunk kedves Ó­ esztendő, Derék, megvénült obsitos legény. — Tétovázol, töprengve visszanézel, Tűnődve csillog hajadon a dér. — Mi is öregszünk... felhős a férfihomlok —9 Lomhán csörgedez szívedben a vér ... Most érkezik száguldva, jó utódod. Délcegen, büszkén kezet fog veled, Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restelled, hogy remeg a kezed. ... Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani.­­ Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! .. .Az ember mindig többre, szebbre vágyik, Be­ nem­ teljesült álmok­at remél. Ugye siheder, ifjú Újesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? Ne félj, nem élünk sültgalambra-várón, Vetésünk zöldell, cseng a kalapács, Munkál a szerszám, zümmögnek a gépek Az egész ország ritmus, robogás. Azt szeretnénk, ha sorsunkhoz szegődnél, Karjára venne minket az idő És elérkezne hozzánk nagy sietve A megtervezett, gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némítsd el mind a fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon a tájon, Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődurrogással Dallal köszönt a nép, a nagy család, Csupa forgatag, karnevál az utca, Szólnak a színes papírtrombiták. Titkos parancs ma jókedv és a mámor, Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból, Temessük el a régi gondokat. — Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébredő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös, Badacsony borát. KI VÁLLALKOZNA RÁ, hogy megszámlálja, hány pezsgőspalackból pattan ki a dugó ezen a Szilveszte­ren? Arra már bizonyára több vállalkozó akad, hogy maga is odatartsa a poha­rát a palack szájához, s azután hangos kedvvel, egy pohár pezsgővel köszöntse az új esztendőt. M­ondhatjuk, hogy nincs még egy nap, amelyen any­­nyit felednénk, annyit ele­venítenénk — és annyit fo­­gadkoznánk, mint decem­ber 31-e? Feltétlenül. Mert­ mindenre, ami kel­lemetlen volt, bosszúságot okozott, bajt hozott, reá borítjuk a feledés fátylát. Egy rosszul sikerült vizs­ga emléke csak annyi, mintha egy kinin csúszna le a torkunkon. Szentül hisszük, hogy az a júniusi veszekedés a művezetővel, ostoba érzékenykedés volt, különben is, a legjobb mun­kát adja mostanában. A sok viharos vágányjavítás meg éppen jó volt, mert most jobban élvezzük a bé­kés döcögést. Barátunkon, aki az első szépszemű kis­lányért otthagyott bennün­ket, meg egyenesen mu­latunk. Azóta már ugyanis férj lett belőle. Egyszóval az idő mindent gyógyít, elnyha. Szilveszterkor pe­dig mindent egy év távla­tából nézünk. Mert­ nincs olyan emlék, legyen az bármilyen apró is, mely ne nőne meg egy­szeriben. A kislány, akinek a strandon egy cingár fiú rálépett a szemüvegére és azért bocsánatot kért, már izgalmas kalandra emléke­zik és atlétatermetre. Az ősszel bevonult legény, éle­te első ötkilométeres me­netgyakorlatát olyan érdek­feszítően mondja el a lá­togatásra jött szomszédok­nak, mintha Makótól Jeru­zsálemig mentek volna egy­­trappba. A fiatal szaki, akit pont egy éve vittek el elő­ször magukkal a műhelybe­liek, a mulatságra, nem a fejfájásra, a macskajajra emlékezik. Miért ne menne most is, miért ne inna ba­juszához mérten most is? Megy is, iszik is , mert egy év az nagy idő. S mert­ legalább ismét lehet fogadkozni. Ki úgy, hogy ezt meg azt csinálom, amazt meg nem, a radikáli­­sabbja pedig egyenesen új életet kezd. Mindennap két órát tanulok — kiált fel kollokvium előtti főv­el az egyetemista. Jövőre min­den hónapban félreteszek 400.— forintot, ruhára, ci­pőre — huhogja tenyeré­be a kétezerforintos mű­szerész, mert évi szórakozá­si kedve csak egy ballon­­kabátot engedélyezett most vállaira. Hazamegyek öreg szülőmhez és megkövetem őt ezerszer — nyög albér­leti ágyán a hűtlen gyerek és legszívesebben már in­dulna is. Kapkodó, tréfálkozó, ta­lán gunyoros is ez a hang? Ne feledjük. Szilveszter van, melynek első jelzője a „vidám”. De hadd legyen a második a „hasznos Mert ha ezen a napon le­­peregtetjük óesztendőnket, tanulunk belőle és terveket szövögetünk az újra, nem töltöttük haszontalanul az utolsó napot sem. Ezt komolyan mondjuk. Aztán jöhet a pohárcsen­gés, tánc, nóta, malacfar­ka, konfetti, s minden, ami ilyenkor illik. Addig is, ha nem talál­koznánk, mindenki enek bol­­dog új esztendőt.

Next