Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-02 / 1. szám
11 SIKEREKBEN GazMK líJESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK VILÁGPROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA 1960 JANUÁR 1. ÁRA 1 FORINT IV. ÉVFOLYAM ›• ❖ ›* A •‡ ❖ § ❖ tf/évfonat Az új esztendő a Csendes-óceánt kettészelő „dátumvonal” mentén fekvő Fidzsi-szigeteken s Új-Zélandon köszönt be legelőször, s hozzánk, Magyarországra csak 11 óra múltán ér, s legkésőbb a „dátumvonal’ túlsó oldalén lévő Samoa lakóit köszönti... S ahogyan a Nap „ébreszti" Földünk különböző időzónáit, úgy pásztáz végig bolygónkon a Szilveszter és az újév vidámsága. Kerüljük meg mi is egyszer a Földet — Szilvesztertől újévre virradóra —, s pillantsunk néhány országra: hogyan búcsúztatják 1959-et, s hogyan köszöntik 1960-at... Lampionok Japánban ősidők óta a legnagyobb ünnep az újév. Az utcákat lámpafüzérekkel és lampionok millióival világítják ki, a házak kapuiba zöld fenyőágakat tesznek díszítésül, s a fenyőágak mellett nagy vörös rákok és gyümölcsök jelképezik a hosszú életet és a szerencsét. Újévkor aligha akad olyan japán, aki nem ad és nem kap valamilyen ajándékot. A kínaiak is óriás lampionfüzérekkel köszöntik az újesztendőt, s mindenütt nagy mulatozásokat rendeznek. A varázsló jósol Afrika különböző vidékein különféle ünnepségeket rendeznek az újesztendő alkalmával , amely azonban a különböző törzseknél olykor más-más időkben köszönt be... Természetesen az újév nagy munkát jelent a varázslóknak, akik — kellő értékű ajándékok ellenében — a pácienseknek megjósolják a jövőt. Ha téved, akkor újabb ajándékot kér — a háborgó istenek engesztelésére... Az újévi ünnepségek különböző helyeken egybeesnek avató-szertartásokkal, lándzsatáncokkal és zenevárárokkal is.. Üvegeső akad. Az olaszok ugyanis Szilveszter éjjelén üvegek, elhasznált konzervdobozok és különböző csörömpölő lomok millióit hajigálják ki az ablakokon — az utcára... Sebesültek bőven akadnak, s erre a kórházak külön felkészülnek ... Kakasviadalok Spanyolhonban újévkor bikaviadalok helyett kakasviadalokat rendeznek. A szurkolók tagadnak a kakasokra, közben nagyokat húznak a vörösboros üvegekből, azután a győztes (de tollaitól megtépázott s vérző) kakast kalitkába zárva, egy hosszú rúdra erősítve, s magasra tartva végighurcolják a város vagy falu utcáin. Jólka A Szovjetunióban az újév egybeesik a „jóskéval", a fenyőfaünneppel. Vodkával koccintanak az új esztendő sikerére, fenyőfákat díszítenek, s a leghatalmasabbat a moszkvai Kremlben állítják fel, ahol a pionírok tízezrei kapnak ajándékot. Bulgáriában helyenként ma is dívik az a régi szokás, hogy a gyermekek újévkor sorra látogatják a rokonokat, ismerősöket, s egy bottal barátságosan vállon ütnek mindenkit, akivel találkoznak... Bár Olaszországban a legnagyobb gondjuk a mentőknek Az ország szíve, a parlament ezen a karácsonyon is a gyermekeké, sok ezer úttörőé volt. Először kicsit meghatottan lépnek a süppedő bársonyon, de pár perc múlva már olyan természetes, hogy övék ez a csodapalota. Itt Latabár, ott Rodolfó, erre égig érő fenyőfa, arra léggömb. Az egyik teremben film pereg a hazug kislányról, másikban fejtörő-verseny, a pódiumon télapó mesél... BUDAPEST HAJNALÁN mm. ii iii.i —EMhiichi Az első lépés (3. oldal) Írólabda (4. oldal) A világ nyolcadik csodája f6. oldal) Kétszer ünnepelnek A hamuszürke satuk mögött a táblán a dátum: 1960. január 10. A Gábor Áron Vasöntöde lakatosműhelyében, mint valami húros hangszer vonói, a vas és acél szimfóniáját játszszák a karcsú vasreszelők. Budapesten ezen a napon esik az eső. Eső, január 10-én?? — kiált fel az olvasó, aki bár lassan hozzászokott a fantasztikus riportokhoz, de nem szereti az efféle eső jóslatokat. Az ilyen olvasó megnyugtatására: ezen a napon Budapest még a december végét tapossa és csak a Gábor Áronban írnak január 10-ét. Tudniillik a gyárban már december 22-én befejezték az 1959. évi tervet és most már minden egyes kalapácsütés az új év jegyében történik. A Halász Sándor vezette szocialista munkabrigád vaspor fedte ruhájú tagjai is kétszer búcsúztak el az óesztendőtől. Akkor nagyot ittak a termelési óév távozására, most meg „kénytelenek“ ismét , jókedvvel és szórakozássalintegetni 1959 után. Úgyhogy, amikor azt kérdezzük Halász Sándortól, mit vár a brigád az új évtől, kérdésünkkel majdnem két hetet késtünk. Mert ők már akkor elhatározták, hogy semmit sem adnak a brigád jó hírnevéből. Milyen furcsa helyzetet teremt ez a kettős állapot! Kiss Kálmán szőke brigádtagról megtudjuk, hogy nemrégen nősült. Mikor? — kérdezzük. Erre ő — december 28-án — kijelenti, hogy már 1960-ban, vagyis néhány napja. Van a naptár, amelyet csillagászok vetnek papírra és amelyből megtudjuk, mikor köszöntsük fel Katót, mikor gyönyörködjünk a telihold sápadt korongjában. Azután van egy másfajta időszámítás, amelyet vasgyári munkások teremtenek gyors exportszállításokkal, munkasikerekkel és amely csúfot űz a szelid naptárak örök számaiból. Kiss Kálmán már az új évi tervén dolgozik PAPP LÁSZLÓSzÍJESZTER! Utolsó órád, perceidet éled, st Vansz Szilveszter ködös éjjelén. Most hát búcsúzzunk kedves Ó esztendő, Derék, megvénült obsitos legény. — Tétovázol, töprengve visszanézel, Tűnődve csillog hajadon a dér. — Mi is öregszünk... felhős a férfihomlok —9 Lomhán csörgedez szívedben a vér ... Most érkezik száguldva, jó utódod. Délcegen, büszkén kezet fog veled, Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restelled, hogy remeg a kezed. ... Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani. Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! .. .Az ember mindig többre, szebbre vágyik, Be nem teljesült álmokat remél. Ugye siheder, ifjú Újesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? Ne félj, nem élünk sültgalambra-várón, Vetésünk zöldell, cseng a kalapács, Munkál a szerszám, zümmögnek a gépek Az egész ország ritmus, robogás. Azt szeretnénk, ha sorsunkhoz szegődnél, Karjára venne minket az idő És elérkezne hozzánk nagy sietve A megtervezett, gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némítsd el mind a fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon a tájon, Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődurrogással Dallal köszönt a nép, a nagy család, Csupa forgatag, karnevál az utca, Szólnak a színes papírtrombiták. Titkos parancs ma jókedv és a mámor, Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból, Temessük el a régi gondokat. — Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébredő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös, Badacsony borát. KI VÁLLALKOZNA RÁ, hogy megszámlálja, hány pezsgőspalackból pattan ki a dugó ezen a Szilveszteren? Arra már bizonyára több vállalkozó akad, hogy maga is odatartsa a poharát a palack szájához, s azután hangos kedvvel, egy pohár pezsgővel köszöntse az új esztendőt. Mondhatjuk, hogy nincs még egy nap, amelyen anynyit felednénk, annyit elevenítenénk — és annyit fogadkoznánk, mint december 31-e? Feltétlenül. Mert mindenre, ami kellemetlen volt, bosszúságot okozott, bajt hozott, reá borítjuk a feledés fátylát. Egy rosszul sikerült vizsga emléke csak annyi, mintha egy kinin csúszna le a torkunkon. Szentül hisszük, hogy az a júniusi veszekedés a művezetővel, ostoba érzékenykedés volt, különben is, a legjobb munkát adja mostanában. A sok viharos vágányjavítás meg éppen jó volt, mert most jobban élvezzük a békés döcögést. Barátunkon, aki az első szépszemű kislányért otthagyott bennünket, meg egyenesen mulatunk. Azóta már ugyanis férj lett belőle. Egyszóval az idő mindent gyógyít, elnyha. Szilveszterkor pedig mindent egy év távlatából nézünk. Mert nincs olyan emlék, legyen az bármilyen apró is, mely ne nőne meg egyszeriben. A kislány, akinek a strandon egy cingár fiú rálépett a szemüvegére és azért bocsánatot kért, már izgalmas kalandra emlékezik és atlétatermetre. Az ősszel bevonult legény, élete első ötkilométeres menetgyakorlatát olyan érdekfeszítően mondja el a látogatásra jött szomszédoknak, mintha Makótól Jeruzsálemig mentek volna egytrappba. A fiatal szaki, akit pont egy éve vittek el először magukkal a műhelybeliek, a mulatságra, nem a fejfájásra, a macskajajra emlékezik. Miért ne menne most is, miért ne inna bajuszához mérten most is? Megy is, iszik is , mert egy év az nagy idő. S mert legalább ismét lehet fogadkozni. Ki úgy, hogy ezt meg azt csinálom, amazt meg nem, a radikálisabbja pedig egyenesen új életet kezd. Mindennap két órát tanulok — kiált fel kollokvium előtti fővel az egyetemista. Jövőre minden hónapban félreteszek 400.— forintot, ruhára, cipőre — huhogja tenyerébe a kétezerforintos műszerész, mert évi szórakozási kedve csak egy ballonkabátot engedélyezett most vállaira. Hazamegyek öreg szülőmhez és megkövetem őt ezerszer — nyög albérleti ágyán a hűtlen gyerek és legszívesebben már indulna is. Kapkodó, tréfálkozó, talán gunyoros is ez a hang? Ne feledjük. Szilveszter van, melynek első jelzője a „vidám”. De hadd legyen a második a „hasznos Mert ha ezen a napon leperegtetjük óesztendőnket, tanulunk belőle és terveket szövögetünk az újra, nem töltöttük haszontalanul az utolsó napot sem. Ezt komolyan mondjuk. Aztán jöhet a pohárcsengés, tánc, nóta, malacfarka, konfetti, s minden, ami ilyenkor illik. Addig is, ha nem találkoznánk, mindenki enek boldog új esztendőt.