Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-06 / 6. szám

Tajgában írta és fényképezte: HIA GRICSER­I A messzi Szibériában, a havas tajgában, Abakán és Tajseti kö­zött — az iskolai térképen hiába keresnénk ennek a két új telepü­lésnek a nevét — komszomolisták építkeznek. Házakat emelnek és utat törnek, síneket raknak az őserdőben ... Folytatják azoknak az úttörőknek a hőstetteit, akik 1942-ben a szajani tajgában pusz­tultak el... Hárman voltak... Alekszandr Kosutnyikov, Alekszej Zsuravljov és Konsztantyin Sztojato. A tél beállta előtt kellett volna áthatol­­niok a viharos hazk­on, amely az őserdőkkel borított hegygerince­ket átszeli. Ember ritkán volt lát­ható ezen a környéken, legfeljebb a nyári hónapokban. A korai tél útközben érte a három kutatót. Nehéz körülmények között telje­sítették feladatukat , de teljesí­tették! Elerőtlenedtek, élelmiszer­készletük elfogyott, de folytatták útjukat. A nedves hó már méte­res rétegekben feküdt a tajgában. Az úttörők megkísérelték, hogy tutajjal vágjanak át a Kaziron. Egy éles kanyarban azonban a tutaj belefúródott egy jégtorlasz­ba. Sztojato a tutajjal együtt a jég alá került, Zsuravljov megkí­sérelte, hogy kikerüljön a jég, a nedves hó és víz keverékéből. Kosutnyikov még parton volt, de nem tudott segíteni barátjának ... Naplójába a következőket írta: „Igen súlyos a helyzet. Éhség, nedvesség, tűz nincs, élelem nincs ... Alighanem még ma megfagyok .. A három kutató elpusztult a taj­gában. Egy év múlva találták meg a szajáni halászok Alekszandr Ko­­surnyikov naplóját a kutatások eredményeivel... Ma építők ezrei folytatják az út­törő kutatók hősi munkáját. A szörnyű, 45 fokos szibériai fagy sem tudta megállítani a tajga el­leni előnyomulást. Ahol két éve még medvék garázdálkodtak, ma a Kosutnyikov nevű település emelkedik, amelyet a bátor kuta­tókról neveztek el. Az első szénszállító szerelvények ma már az új vasútvonal 79. kilo­méteréig közlekednek ... A sínek behatolnak a tajgába ... Lövések ébresztik fel az alvó tajgát. Ketten nyomulnak előre a földet borító másfél méteres hóban: Nadja Poljanszkaja és Leonyid Morozov. Nadja az építővonat Komszomol­ titkára, Leonyid villanyszerelő. Kosurnyikovo állomás építői ők — és szenvedélyes vadászok. • -Mr, { á <■v - ."/»*,• • • . kmmMR Ez a híd a vörösbarna Abakán ível keresztül. Nemsokára áthaladnak rajta az első vonatok. f -4— i - iiiIIm Ezen a helyen másfél éve még medvék kóboroltak ... Ma Kosurnyikovo állomás építővonalának egyik brigádja — fiúk és lányok, akik Komszomol-útlevéllel érkeztek az ország különböző részeiből a tajga meghódítására — tehergépkocsin munkára indulnak .. • Minusszinszk állomástól a Tuba felé elindult az első mozdony.­ ­EWIS WALLACE regénye nyomán írta­­. HORVÁTH TIBOR, rajzolta SEBÖK­­RE. Időszámításunk első évtizedeiben római birodalom aranykorát élte. ispánjától a Közel-Keletig az egész d­or ismert világ a rabszolgatartó maiak zsarnoki uralma alatt nye­­rt. Tartománnyá süllyedt az egy­­ik független Judea is, amelynek orlátlan ura a Caesareában szé­tső helytartó volt. Tolmács szemme A vonat kigördült a pályaud­­­­varról, s vitte hazafelé az ukrán delegáció tagjait. Egy fia­talember állt a sínek mellett, s le nem vette a szemét a vonatról, míg csak el nem tűnt a messze­ségben. Ő volt az, aki tíz nappal ezelőtt ugyanígy állt itt, s várta a begördülő vonatot, az érkezőket. Tíz napig egy lépést sem tett meg nélkülük. A tolmács ő: Klima László, fiatal tanár. Küldetése le­telt, s most újra indul ki Csepel­re, várják a Dózsa György téri ál­talános iskola borzas, vidám „srá­cai”, az ő gyerekei. Hosszú az út Csepelig, van idő a beszélgetésre. Most még friss az élmény. Mi is történt a tíz nap alatt? . . . Kiima László a delegáció veze­tőjének, Kuropatyenkó elvtársnak, az Ukrán SZSZK művelődésügyi miniszterhelyettesének volt a tol­mácsa. Együtt utazott a három kis bandurás­ lánnyal, Csejnyik íróval, Komisszár fejőnővel, Gri­­cenkó kohásszal, Filipenkó zene­szerzővel . .. — Bejártuk szinte egész Magyar­­országot. A vendégeket minden érdekelte. Voltunk a tisza­vas­vári Alkaloida-gyárban, a Borsodi Ve­­­­gyi Kombinátban, a Debreceni Kodály-kórusnál, a túrkevei „Vö­rös Csillag” Termelőszövetkezet­ben, az Alföldi Nyomdában és még megszámlálhatatlan helyen. Előfordult az is, hogy a delegá­­ció művészeti csoportja Debrecen­ben egy nap alatt három előadást tartott, de soha nem panaszkod­tak fáradságról! Azt mondták: nem üdülni jöttek, hanem barát­ságot kötni, s ezt ők a zene, a tánc nyelvén tudják a legköny­­nyebben! — Kit szeretett meg a legjobban a vendégek közül? — Nehéz válaszolni! De talán Csejnyik elvtárs, a Lenin-renddel kitüntetett szatirikus író került hozzám legközelebb. Ukrajnában az ő epébe mártott tollától ugyan­csak félnek. Persze, az életben nem ilyen csípős nyelvű, inkább kedves, barátságos, ő volt az, akit mindig külön be kellett mutat­nom, mert ha nyomdában jár­tunk, senki nem akarta elhinni, hogy nem nyomdász, ha tsz-be lá­togattunk, mindenki kolhozpa­rasztnak hitte, ha pedig egyete­met látogattunk, azt hitték, hogy professzor. Olyan hozzáértéssel ér­deklődött, beszélgetett mindenütt, mintha ezer szakmája lenne. — Melyik látogatás volt a leg­­eml­ékezetesebb ? — Nem tehetek róla, de most megint Csejnyik elvtársról fogok beszélni. Ő ugyanis úgy tudta, hogy magyar nyelven még n°m jelent meg egyetlen műve sem, s amikor Debrecenben Kardos Pál professzor elé tette a szovjet köl­tészet antológiáját, s fellapozta benne az ő versét — majdnem könnyezett a meghatódottságtól! Lassan meg is érkeztünk a cse­peli iskolához. Kuima László még néhány percig megáll a kapuban: — Sok delegációt végigtolmá­csoltam már, de még egy sem akadt olyan, mint ez a mostani volt. Cseppben a tenger. Szinte az egész ukrán társadalom képvisel­tette magát. Művésztől kolhozpa­­rasztig, írótól kohászig! S amik­or a búcsúvacsorán Gricenkó kohász tósztet mondott a magyar és az ukrán munkásosztályra. ebb°n benne volt mindkét nép! Kic­it el­fáradtam a tíz nap alatt, pedig nekem csak beszélnem kellett. De amikor láttam, hogy ők mennyi­re szívükön viselik a két nép ba­rátságának ápolását, megeősíté­­sét, elszégyelltem magam, s elfe­lejtettem minden fáradságot. Na­gyon szép élmény volt. . Van mit mesélnem a nebulóimnak! (Somos) Halásztanulók a Hortobágyon -\v, fy»-, C-V s I N1­­_VN7£-\V| IC' ’ fl. 11 ■/-/./1 ‘ WV V1 /✓/-A I /xA111 i/✓/./1 11st Rövid időn belül nyolcezer holdra növekszik a Hortobá­gyon a tógazdaságok vízfelüle­te. A távlati tervek szerint va­lóságos tórendszer épül ezen a vidéken. A nagy halgazdasá­gok megfelelő számú és képe­sítésű szakemberről is gondos­kodnak. A hortobágyi halgaz­daságban jelenleg harminc ha­lásztanuló sajátítja el a halte­nyésztéssel kapcsolatos ismere­teket a legismertebb halász­mesterek és agronómusok se­gítségével. A szobába hozza az operát, a stereophonies hanglemez Szinte csodálatos, mintha valami mágus a szobába varázsolta volna az operát. Úgy érezzük, hogy ott van­nak előttünk az énekesek és az egész nagy zenekar, köz­vetlenül érzékeljük a Truba­dúrt. S mindezt egy újfajta hanglemez teszi: a stereopho­­nikus lemez. Vajon, mit is jelent ez, kérdezzük Or­­may Józseftől, a Kábel- és Műanyaggyár hanglemez üzemének fiatal mérnökétől. — Maga a szó térbeli­séget jelent. A gyártás. ..ad pedig a hanglemezgyártás új útja. Mi a különbség a két­fajta hanglemez között? A közönséges lemezeknél egy hangforrásból halljuk a han­got, s a lemezen is csak egy csatorna van. Ezeknél nem olyan a zenei hatás, mint az eredeti. A stereophonikus lemezen két csatorna van és két erősítő is hozzá, a szo­ba két különböző sarkában. Az erősítőkbe két-­két hang­szórót helyeztek el, melyek közül az egyik a magas, a másik a mély hangok tol­mácsolására szolgál. Az új­fajta lemezre két mikrofon­nal veszik fel a műsort, egyik mikrofonnal a jobb, a másik mikrofonnal a bal fül számára. A felvett műsort így azután a hangszórók úgy továbbítják fülünkhöz, hogy valósággal érezzük a térbeli hatást, meg tudjuk külön­böztetni, balról vagy jobbról van-e az eredeti hangforrás. A zene így sokkal csengőbb, színesebb, tisztább, mint a közönséges hanglemezeken. Úgy értesültünk, hogy ez évben megkezdik az új tí­pusú hanglemezek kísérleti gyártását. Cs. L. Tudja-e, hogy... ... a TV-készülék nagyfe­szültség­ű árammal működik. Nem ajánlatos házilag javít­gatni, mert halálos áramütést okozhat! ... a TV-antenna vételképes­sége sugárvisszaverő elemek­kel fokozható. Ilyen célból sze­relik a dipól elé a direktor­nak, mögé pedig a reflektor­nak nevezett fémrudakat. ... a TV-antennát villámcsa­pás ellen biztosítani kell! Kun Józsefné érdeklődéssel nézi az újfajta lemezt. ÚJ FILMEK A BUDAPESTI MOZIK MŰSORÁN URANIA MÁJUS 1. DUNA PUSKIN (de.) SZABADSÁG TÁNCSICS FÉNY Izgalmas bűnügyi-lélektani dráma. Új magyar film, főszerepben: Básti Lajos, Páger Antal, Major Tamás. 14 éven alul nem ajánlott. TOLDI DÓZSA Izgalmas bolgár film egy hősi korszakról. 10 éven alul nem ajánlott. J ALFA • VÖRÖS­­ CSILLAG (de.) Prosper Merimée novellájának színes, fran­cia, széles­vásznú filmváltozata. 14 éven alul nem ajánlott.­ o .­ 1. sor: 14 láncszemes karika, benne 24 rövidpálca. 2. sor: 13 láncszem, minden második rövidpálcába öltve 10 szirom lesz. 3. sor: 7 láncszemmel kötjük össze a szirmokat. 4. sor: Minden lyukba 5 kétráhajtásos pálcika, közben 3 láncszem. 5. sor: 11 láncszem, 2 kétráhajtásos pálcikákkal. 6. sor: 11 pálca, 3 láncszem. 7. sor: 3 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca, 5 láncszem, 1 kétráhajtá­sos pálca, 3 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca, az előzőhöz visszaszúrva, ismét 5 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca. 8. sor: 6 láncszem, 4 pálca, 3 láncszem, ugyanoda szúrva ismét 4 pálca, 6 láncszem, ráhajtás nélkül szúrjuk le. 9. sor: 7 láncszem, 7 pálca, 3 láncszem, 7 pálca, 7 láncszem, rá­hajtás nélkül szúrjuk le. 10. sor: 5 láncszem, 10 kétráhajtásos pálca, 3 láncszem, 10 kétráhaj­tásos pálca, 5 láncszem, ráhajtás nélkül szúrunk le. 11. sor: Pikó sor: 5 láncszem, egyet visszaszúrunk középen, ez a kis pikó, 1 kétráhajtásos pálca. A cakkok közepén 2 pálcát egy lyukba szúrunk. A terítő „honleányból”, „perlőből” horgolva nippek alá alkal­mas. Ha hármat-négyet kötünk össze, tálcakendőt kapunk. Finom, de munkaigényes terítő is készülhet, ha 60-as vagy 80-as horgoló­­cérnából készítjük és tetszés szerinti nagyságban horgoljuk össze. — Vilma néni — w E—1 m 6 bi­t­s ági szemmel A bútor kiválasztásáról A Rákóczi úti Lakberendezési Áruházban nézelődtünk. A „szo­bákban” sokféle bútor. Lehet válogatni. — Olyan rekamiét keresünk, ami felül­világít, és vitrinré­szes — hallom hátam mögött egy fiatalasszony hangját. Az elárusító készségesen közli, hogy sajnos, olyan nincs, de szívesen mutat más, praktikus és szép kárpitozott garnitúrát. — Bizonyára hallotta a beszél­getést, — lép mellém Novák László az áruház lakberendező iparművésze. — Sajnos, a fiata­lok idegenkednek az újtól. Az általuk keresett bútordarab tíz évvel ezelőtt volt divatos, és a túlzott fényezése, a rózsákkal csiszolt üvegrésze giccsesen hat. Észre kell venni, hogy szinte forradalmi változás történik a lakásberendezésben. Az is al­kalmazkodik a mai ember élet­ritmusához. Lassan eltűnik a teleháló, a kisméretű, variálható bútor a praktikus és divatos. Az egyik berendezett ,,szobá­hoz” lépünk. — Szerintem ez az eszményi bútor — mutat körül. A szoba berendezése: kismére­tű pohárszék, téglalap alakú asz­tal, négy székkel. Teljesen sima, franciaágyszerű heverő. Itéteítője akasztós szekrény, s apró kis szekrénykék, tetején könyves­polcokkal a bútorfa színe vilá­gos, a kárpit színe kék. — A mai fiatalok türelmetle­nek a lakás berendezésében — folytatja tovább. — Egyszerre sze­retnének mindent megvenni, pe­dig szerintem — mondja moso­lyogva — a lakás berendezésé­vel sohasem lehetünk elégedet­tek. Az ember szereti a szénét, tervez. — oda kell egy virágás­­vány, esetleg egy kis fehérne­mű s szekrényke. — s lassan ala­kul ki a berendezett otthon ké­pe. Ismét másik fülkéhez lépünk. Sima felületű a rekamié, a szek­rény, s a kis dohányzóasztal kö­rül három, könnyű kis fotel. — Az, aki otthont teremt ma­gának, két dolgot jegyezzen meg, — folytatja Novák László. — Az egyik, hogy áldozzunk függöny­re, textiliára, ez az otthont me­legebbé teszi. Nemcsak a köny­­nyű csipkefüggöny köré kell a nehezebb, bútorszövetből ké­szült függöny, de nagyon szép, ha az ajtók fölé is teszünk egy kis karnist, s 20—30 cm-es kis függönnyel díszítjük. S már is mutatja, hogy a be­rendezett fülkéknél az ajtókat mindenütt szövetfüggönyök ta­karják. — A másik, hogy a lakásban minél több meleg fény legyen. Nem nagyon szeretem a felülről jövő, csillárszolgáltatta világí­tást. Sokkal szebbek és újsze­rűbbek a falikarok, s minden szobában legyen a kis asztali lámpa mellett álló lámpa is, ami egy fotel háta mögé állítva ké­nyelmes olvasási lehetőséget biz­tosít az esti pihenésnél. Búcsúzóul megígérjük, hogy többször látogatunk el az áru­házba, az új bútorokban gyö­nyörködni, és a lakás berende­zéséhez ötleteket gyűjteni. — Szívesen látjuk az érdeklő­dőket és berendezési tanácsot adunk itt is és a közeljövőben megnyíló Lenin körúti áruház­ban is. Megígérjük, hogy a megnyitón mi is ott leszünk és erről ismét beszorraolunk a rovatban, olvasó­inknak. E Kovács Margit — Melyik a szebb? — Nehéz választani az új divatékszerek közül.

Next