Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-12-10 / 50. szám
iVSSNmVSSA\\\\\\N^^ Annekathrin Bürger, a ..Szeptemberi szerelem”-ben.. . ! )XXAXAXXNAAXXXXXAXXXVXAXXAXXXXXXXXXXXXXXXXXXX< JELENTÉS DEFA STÚDIÓBÓL A DEFA filmstúdióban kerestük fel Kurt Maetzig professzort, aki most fejezte be legújabb filmjét. A világhírű filmrendező a következő interjút adta a Magyar Ifjúságnak: — Ez az új filmem, a „Szeptemberi szerelem”, kísérlet. Talán azt mondhatnám: lélektani kamarajáték. Két vezető szereplője van, a többiek szinte csak pillanatokra tűnnek fel a cselekmény hátterében. A film mai fiatalok szerelméről szól. A professzori címmel kitüntetett nemzeti díjas rendező sok filmjét játszották már nálunk. Az „ítélet tanúk nélkül”, „Tarkakockás”, „Istenek tanácsa”, „Matrózok dala” nekünk is emlékezetes, ő rendezte a kétrészes Thälmannfilmet. A lengyel—-német koprodukcióban készült „A holtak bolygója” nemzetközi sikert aratott: vetítik Angliában, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Indiában, Kanadában — és ami NDK-film esetében különösen érdekes: Nyugat-Németországban és az Egyesült Államokban is. Kérdem: szélesvásznú lesz-e új filmje? — Igen — feleli, és hozzáteszi: — Ez a hosszú, lapos forma nem szép, nem jó, és nem művészi. De a régi, kis vetítővászon sem alkalmas többé. Széles, nagy képekkel lenne jó dolgozni, amelynek képmérete minden irányban, felfelé is, hatalmasra nő. Végül egy elmaradhatatlan kérdés: véleménye a magyar filmről? Négy címmel válaszol: „Körhinta”, „Egy pikoló világos”, „Édes Anna” „Kölyök”. Ilyen filmeket csináljanak — mondja búcsúzóul, és siet tovább dolgozni. Zay László (■FMh yJífZ/'XtMP) AZ ELVARÁZSOLT HERCEG (sz) Május 1. 4, n. 7, 1. 9, Művész 1. 10, 1. 12, h. 2, 4, n. 7, t. 9 Munkás 12-től 1. 4, h. 6, 8, AZ ÚT VÉGE (SZ) Szikra 4, n. 7, f. 9, ÖZ A CSODÁK CSODÁJA ,am) Vörös Csillag 9, n. 12, f2, 4, n7 f9, Alkotmány f4, h6 a, Dózsa f4, h6, 8, Tátra 4, n7, ,9. A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL (szvám) Corvin f4, h6, 8, Hunyadi f4, h6, 8, Táncsics 14, h6 8, Munkás (norm) 11- ig f6, h6, 8, LÉGY JÓ MINDHALÁLIG (m) (norm) Duna f6, h7, 9, Ugocsa 14, h6, 8, Fórum 11-ig f6, h8, vas. n4-kor is, (szv) Otthon f6, hl, vas, n4-kor iS, ARCNÉLKÜL VAROS (m/szv) Attila ns.8, vas. 3-kor is, csüt. szünnap, (norm.) Vörösmarty 14, h6, 8, Madách 12-től n6,8, Éva 12- től f6, h8, ROVERE TÁBORNOK (o) Uránia 14, e. fi, Kölcsey 14, h6, 8, HÁBORÚ F.S BEKE I—H. rész (am/ssv) Ady 6, vas. f3, f7, Zuglói 4, 8, vas. 12-kor is, (norm.) Kossuth 14, f8, Fény 9, 1, MAGASABB ELV (cs) Felszabadulás 14, h8, 8, Madách 11-ig n6, 18, vas. 3-kor is, A KUTYÁS HÖLGY (sz) Fény h6, 8, József Attila 11-ig, ni, 8, ROZSAK AZ ÁLLAMÜGYÉSZNEK (nyn) Norm. Palota n6, 18, vas. 3-kor is, Bem flO, fl2, h2 (szv) Jókai 12-től h6, 8, vas. f4-kor is, DIPLOMÁCIA OH! (szva) Alfa f4, h6, 8, Puskin 9, 11, n2, 14, h6, 8, Szikra flO, fl2 h2 TACSKÓ (nyn) Vörösmarty 9, ti. n2, Toldi 14, h6. 8, Árpád t1. h8, vas. n4-kor is, Gorkij az idegen nyelvű filmek mozija: BÖLCSODAL (SZ) 14. h6. 8, Híradó: Békét követel a nép. Népek békéjéért és boldogságáért (sz riportfilm) Amíg a tavasz újra eljön, (m kisfilm) Nina néni és a politechnikai oktatás (NDK kisfilm) reggel 9 órától este 11 óráig folytatólag. Barlang: Történet az aranyhalacskáról (ír. kisfilm) Az Adria márkája (szv— j kisfilm) Cigányfantázia (szv m kisfilm) Monguzok szigetén (szv—m kisfüm) Vasárnap délelőtt 11 órától este 6 óráig folytatólag. Filmmúzeum: 8— 11. A felejthetetlen komikus: Kabos Gyula. Nászút féláron (m filmvígjáték) 10, 12, 2, 4, 6, 8, 12—14. A Filmmúzeum Barátai előadássorozata 10, 12, 2, 4. AMÍG A TAVASZ ÚJRA ELJÖN (m) Bemutatja: Híradó, Táncsics mozi, ALÁZATOSAN JELENTEM (m) Diadal 14, h6, 8. Hazám 11-ig 14, h6, 8. Kultúra 11-ig ifi 8, vas. f4-kor is, csüt. szünnap. Bethlen 12-től 4, n7, f9. ÁRU KATALONIÁNAK (NDK) Kinizsi 11-ig f4, h6, 8, Vasvári 12-től h4, h6, 8. BALLADA A KATONÁRÓL (sz) Tanács 4, n7, f9. Haladás f4, h6, 8, Éva 11-ig f6, h8, vas. n4-kor is, szombat szünnap. AZ ETF- fel-torony Árnyékában (fr) Tanács fl0, fl2, h2, Tisza 9. 11, n2, f4, h6, 8, ELLOPTAK EGY VILAMOST (o)Kossuth f4, h6, 8, FAPADOS SZERELEM (m) Bányász B- terem, n4, f6, h8, József Attila (szv) 12-től f4, h6, 8, Csaba ll-ig f6, h8, vas. n4-kor is, csüt. szünnap, Újlaki 12-től f4, h6, 8, Cinkota (szv) ll-ig mi, f3. vas. 3-kor is, csüt. szünnap, FŰRE LÉPNI SZABAD (m—szv) Csokonai 9, 11, n2 f4, h6, 8. (norm.) Bem 4, n7, f9, Széchenyi f4, h6, 8 GÁZOLÁS (n) Mátra f4, h6, 8. HORGÁSZ A PACBAN (fr) Alkotás 9, 11, n2. KÉT EMELET BOLDOGSÁG (szv—m) Petőfi 12-től M, h8, I • • • • • 4 • A CSODALÁMPA FÉNYE MELLETT Budur hercegnő kezét elnyeri a legméltóbb lovag, és a függöny legördül — az Állami Bábszínház bemutató előadása végetért. Kint zúg a taps, az első taps — és az ,,Aladdin csodalámpája” című bábdarab megkezdi második életét a magyar közönség előtt. Azért a másodikat, mert az elsőt Szergej Obrazcov csodálatos báb-előadásain kezdte meg, a Szikra moziban. Akkoriban azonban csak félig értettük Aladdint, és inkább csak a bábok gyönyörű mozgásában, az előadás művészi, költői szépségében gyönyörködtünk. Most más a helyzet. Az Állami Bábszínház ugyan Obrazcov műsorából vette át az „Aladdin csodalámpájá”-t, mégis egészen más darabot ad elő, mint Obrazcov. Bródy Vera bábtervező szerint a legdöntőbb különbség az, hogy a szovjet művészek romantikus szerelmi történetet mutattak be, elsősorban felnőttek számára, a Bábszínház pedig kalandos mesejátékot kívánt színrehozni elsősorban gyermekközönségnek. Ezért az átdolgozó-fordító Bánd Anna, és a verseket író Devecseri Gábor néhány új figurát is bekapcsolt az eredeti szövegbe (a kis majmot, a szamarat stb). Szilágyi Dezső igazgató szerint az előadás egyik legfőbb érdekessége: a bábuk, díszletek a keleti miniatúrák stílusában készültek és Szöllösy András zeneszerző keleti dallamok alapján komponálta a kísérőzenét, amelyet — magyar színpadon először — elektronikus zene-effektusok is tarkítanak. Míg beszélgetünk és a műszakiak szétszedik Kos Iván díszleteit, sorban elvonulnak előttem a kedvesebbnél kedvesebb bábuk, s elfoglalják helyüket egy faállványon, ahol Aladdin és a Nagy Vezír éppolyan jól megférnek egymással mint a Szultán meg a Dzsin. F. Gy. Bábu és alkotója, Aladdin és Bródy Vera tervező (Floto: Farkas) Tánccsoportok érdekében A Népművelési Intézet táncosztálya megtartotta évi országos munkaértekezletét, amelyen csaknem 200 fővárosi és vidéki táncoktató vett részt. A táncosztály főelőadója, Kaposi Edit foglalja össze olvasóinknak a vita lényegét. Az országos munkaértekezletnek az volt a célja, hogy a Felszabadulási Kulturális Szemle tapasztalataiból leszűrje a most induló, ötéves időtartamú szemlére a tanulságokat, és segítséget nyújtson a tánccsoportok munkájához. A legelső feladat talán: megszilárdítani az egyes kisebb csoportok munkáját. Foglalkoztatni és bátorítani kell az alkalomszerűen alakult csoportokat is. A fejlettebb, régebben együtt dolgozó csoportok figyelmét felhívtuk a többi népek táncaira is, s a tematikus táncok hatalmas lehetőségét csillantottuk meg előttük. A munkaértekezleten sok szó esett a táncegyüttesek zenei kíséretéről is, ami ma még sok helyen megoldatlan. Az elméleti tanácskozás mellett, gyakorlati segítséget is próbáltunk nyújtani: bemutatót tartottunk, a fővárosi és vidéki csoportok közreműködésével. A vegyipari szakszervezet „Bartók Béla” táncegyüttese az „értekezleten”. (Fotó: MTI/Bojár) ötéves korában gyermekszínész volt Le Havre-ban, tízéves volt, amikor Párizsba került, és harmincegy lett, mire eljutott Budapestre Georges Belletti. London, Montreal és Berlin után most a Kamara Varieté „Pesti körút” című műsorában vendégszerepel. — Első benyomása Pestről? — A vámtisztek szembetűnően udvariasak voltak a repülőtéren. — Mi következik pesti vendégjátéka után? — A berlini Friedrichstadt Palast nagyrevüjében fogok fellépni. — Kik a kedvenc szerzői? — Varel és Bailly, az ő számaikkal nagy sikerem volt. — Pesti műsora? — Joseph Kozma világhírű dalát énekelem és két népszerű francia chansont adok elő... A beszélgetés véget ért, fellépés következik. Georges Belletti énekel: „A két szemét még most is látom” ... Azt hiszem, a pesti lányok is ezt fogják majd mondani. Béla, (Sz. Gy.) „Százlábú” tanszéke volt néhai dr. Pattantyús Géza professzornak. Így nevezték tanártársai a köréje csoportosult tanítványainak mindig népes táborát. A szeretett profeszszor négy éve örökre eltávozott tanítványai köréből. Születése 75. évfordulóján a Műszaki Egyetem zenekarának és énekkarának második bérleti hangversenyén reá emlékeztünk. Ötszáz tagú szimfonikus zenekar muzsikálna e hangversenyen, ha a Műszaki Egyetem zenekarának valamennyi olyan tagja zenekari pulthoz ülhetne ma, akik Pattantyús professzor több évtizedig tartó zenekari elnöksége idején részt vettek az együttes munkájában. Szerette a zenekart; második „tanszékének” tekintette, ahol baráti közösségben nemzedékeket nevelt a muzsika szépségeinek örömére. A zenekar ma ötven tagú, s az utóbbi esztendőkben Cser Gusztáv karnagy vezetésével szép művészi eredményeket ért el, amiért a „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel tüntették ki. Az együttes művészi összeforrottságát segítik a régi hagyományok és az új közös élmények, nyári táborozások, klubestek, közös kirándulások. A zenekar Mozart: Figaro házassága című operája nyitányának friss megszólaltatása után, Cser Gusztáv vezetésével, ízlésesen, muzikálisan kísérte Kovács Dénes vendégművész hegedűjén felcsendülő Beethoven-versenymől szárnyaló dallamát. Vivaldi kettős oboaversenyének szólamait Cidra László és Bartha Miklós játszották felkészülten. A vendégként fellépő Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem kórusa Haydn: Évszakok című oratóriumából énekelt, üde hangvétellel, Tóth Mihály karnagy vezénylete mellett. Mozart: Szimfoniettájának kitűnő zenekari megszólaltatása után a Műszaki Egyetem vegyeskórusa — ugyancsak az „Évszakok”-ból — a Fonó kórus és a Nevető kórus előadásával zárta a nagysikerű hangversenyt, Dobra István vezetésével. Lénárt Elek NOVEMBER 15-TŐL DECEMBER 15-IG HARMADIK MAGYAR TELEVÍZIÓS HÓNAP Tíjra? — Elhiszem, kedves Kovács szomszéd, de maguk már nem harmadik hónapja járnak ide televíziót nézni! (Takács Zoltán rajza) Hivatkozással a „Helyet a giccsnek” rovatukban megjelent észrevételre, amelyben Lulley László kifogásolja, hogy kirakatunkban ízléstelen faliszőnyeget látott, közlöm, hogy azt az Újszegedi Kender Lenszövőgyár gyártja. Az észrevétel elolvasása után megnéztem a kifogásolt faliszőnyeget, és megállapítottam, hogy a levélírónak igaza volt, ezért intézkedtem, hogy a giccses faliszőnyeget azonnal vegyék be a kirakatból. Elvtársi üdvözlettel: Kovács Jenő, a Lottó Áruház igazgatója. Megkaptuk ugyanannak a macskás falinaptárnak egy másik változatát, amelyet a múlt héten közöltünk. Ezért a „műalkotásnak" már nem adunk helyet, csak a vele együtt érkezett levélnek. ..Kedves Magyar Ifjúság! Mellékelten küldöm ezt a debreceni giccset. Gyártja Siebenlist Magdolna, Debrecen, Vöröshadsereg u. 28. szám alatti maszek festőművésznő. Ez a naptár mindenféle színben és fazonban kapható, 10 forintos napi áron. Eredetileg macskának indult, de az alkotás hevében valami ismeretlen állattá alakult: mintha szárnyai nőttek volna, nagyméretű csizmájában bambán néz a semmibe. Tisztelettel: Persler István, Debrecen. Talajjavító Váll., Vöröshadsereg U. 54. A vásárhelyi piacon vásároltuk ezt a „festményt”. Elég szép haszna lehet a „művésznek”, mert sokan vásárolnak tőle. (Samu János, Hódmezővásárhely, Felszabadulás u. 4.) Az elmúlt napokban Békéscsabán jártam, éppen szerdai nap volt, és hetipiac. Van ott egy sátor, tele vacakokkal, nyomott, mintás falvédőkkel, mintás párnahuzatokkal. Szemben a sátorral, egy asztal, rajta díszpárnáknak mondott két porzalom, 400 forintos áron. Aztán árulnak ott asztali lámpákat, az is mind giccs a javából, lehet válogatni, részletre is kapható, 110 forintért. Egy ember egy nagy festményt is árult, azon egy nő van, aki galambokat etet a tóparton, naplementekor, 600 forintért árulta egy vándorművész, így csapják be a tájékozatlan vásárlókat. Miért kapnak árusítási engedélyt az ilyen „vámszedők”? (L. M.-né, Újkígyós.) Beküldöm a rovatnak ezt a törülközőtartót, amely nagy anyámtól maradt rám. Az aljáról levettem a pálcát és a tetejéről az angyalt, hogy jobban tudjam csomagolni. Évek óta van a konyhámban, nem tudtam, hogy ez giccs. Tisztelettel: Jankó Józsefné, Orosháza, Móricz Zsigmond u. 37. A HÉT FAVORITJA, A LEGNAGYOBB GICCS: „A kutya és a nő”, beküldte „Giccs, 1960”. Kérjük feladóját közölje címét, hogy részére a 100 forintos pályadíjat elküldhessük. Pályázatunk tovább tart, várjuk olvasóinktól az újabb küldeményeket a következő címre: Magyar Ifjúság szerkesztősége, „Helyet a giccsnek” rovat, Bp„ VIUI„ Rökk Szilárd u. t. k . Ez egy fa, dísztányér. Gipszből van, és kidomborodik belőle egy nő meg egy fekete kutya. A terézvárosi búcsúban árulták, ez már túl megy a jó ízlés határain. („Giccs 1960”) A kutya és a nő Százötven feszülten figyelő fiatal a nézőtéren. Pillantásuk a művésznőn, aki Victor Hugo híres regénye, a „Nyomorultak"* egyik részletét mondja. Szuggesztív szavai megelevenítik a regény szereplőit, akik a hálás közönség fantáziájából a felcsattanó taps után sem hullanak vissza a könyv néma betűrengetegébe. Legalábbis erre vall az egyik szőke kislány kíváncsiskodása, aki mor a szomszédjától kérdi: — Hol lehetne ezt a könyvet megszerezni? — Gyere el holnap a üzemi könyvtárba. Palotai Erzsi előadóművésznő szavai nyomán újabb és újabb irodalmi hősök kelnek életre. Versekkel, tárcákkal, novellákkal ismerkedik az ifjú közönség, amelynek többsége legfeljebb a technika, a szelén és germánium, a korszerű egyenirányítók világában volt jártas. A másfélórás, újszerű előadás egy másik világról lebbentette fel előttük a fátylat... Szinte lehetetlen írásba foglalni a legizgatóbbat, a legnagyszerűbbet: hogyan ébreszti fel percről percre az érdeklődést a művészet a Konvert a gyári fiatalokban? Elsősorban nem a külsőségek a figyelemre méltók, hanem a bizarr, eleinte nyugtalanító, megmagyarázhatatlan érzelmi változás, ami az első művészi élményt kíséri. S mintha pergő előadáson lennénk: szinte pillanatok alatt kisimulnak a barázdált homlokok, s aki megkésve, a műsor után toppan a terembe, már csupán vidám társasjátékkal, vicces „rongyfutballmecscsel”, „krumplis tánccal” szórakozó fiatalokat lát, s nemigen gondol arra, hogy pár perccel ezelőtt még Petőfi, Juhász Gyula, * József Attila kötötte le a vidám társaság figyelmét. Az egyik szobában, félrehúzódva, még mindig beszélget a népes csoport, őket most is a versek és regények foglalkoztatják. Egy műszerésztanuló az „Amerikai tragédia” írójáról érdeklődik, társa Tamási Áron munkájáról. Az előadó alig győz felelgetni a kérdésekre. — A következő alkalommal képekről és szobrokról lesz szó — mondja a sikeres előadás egyik szervezője, Grósz László. — Aztán következik: színház, film, zene... Egyik neves költőnk szomorúan mondta a huszas évek végén: a legszebb művészet is hiábavaló, ha nem kelt visszhangot az emberekben. Szavai igazságát a Konverta gyár fiataljai ösztönösen is megértették. Ezt bizonyítja ennek az ötletes ifjúsági akadémiának a sikere, amelyet „Ismerkedés a művészettel” címmel itt indított a KISZ Budapesti Bizottsága. Segesdy Miklós •V.V.V.V--------------A Konvertában .VAW.W A színházi kritikusnak most, sajnos, meg kell szakítania e hasábokon a sorozatos bemutatókról adott beszámolók sorát Mindig történik valami, közbejönnek dolgok, ilyen az élet, és ilyenek a színházak is. Nemcsak színpadokon sűrűsödhetnek a drámai konfliktusok, hanem másutt is a színházi világban. Most például éppen valami ilyesmiről szeretnék tudósítani és vitatkozni. A fiatal színészek között mostanában, leginkább az ország első színházában, hosszadalmas, szenvedélyes, veséző vita folyt. Ifjú barátaink egymásnak tették fel a kérdéseket, és válaszoltak rá egymásnak. A vita, hozzávetőleges rekonstruálás szerint, alighanem így kezdődött: — Járjunk üzemekbe? — Érdemes-e előadásokat tartani üzemekben? — Van valami értelme az üzembejárásnak, egyáltalán? A dolog természetéből következik, hogy a kezdést folytatás, a kérdéseket válaszok követték; folyt, dúlt a vita. Legjellemzőbbnek találtam belőle azt a véleményt, amit nekem is elmondott, beszélgetésünk közben, a fiatal jellemszínész. — Mit tudunk adni az üzemben? — mondta.— Egy verset? Két verset? Az még nem színház... Részletet valamiből? Vígjátékból, tragédiából?... Színház még abból sem lenne ott, ahol nincs díszlet, nincsenek reflektorok... Igaza van a barátunknak. Az már csak természetes, hogy az igazi „színház-élményt”, valódi „színház-illúziót” a néző, történetesen a színházzal éppen barátkozni kezdő fiatalember, az az ifjúmunkás, ipari tanuló, hamarább és teljesebben megtalálja a Nemzeti Színház pazar nézőterén, és a csodálatosan díszletezett, a szivárvány színeiben játszó színpadán. Shakespeare-nek, Moliére-nek ott könnyebb, egyszerűbb hatnia, mint egy gyárban, egy kultúrotthonban, díszletek és reflektorok nélkül; ehhez kétség nem fér. Mégsincs igaza a barátunknak. Eszembe jutottak régebbi álmodozásai, amiket egyszer így vallott meg, azt hiszem, nagyon őszintén, amikor akkori beszélgetésünk közben tervei felől kérdeztem: — Milyen jó lenne, odaállni egyszer a csupasz háttér elé! — mondta. — Utcai ruhában, kissé hanyag pózban talán, és mondani Shakespeare-t, Moliére-t, egyedül elmondani akár az egész „Hamlet"-et, vagy a „Tartuffe”-öt, minden külsőség nélkül, csak egyetlen lámpa pislákoló fénye mellett, hogy a közönség másra se figyeljen, csak a szavakra; ez lenne a nagy, az igazi feladat, legnagyobb erőpróbája a tehetségnek, amiről fiatal színész csak álmodozhatik ... Ez nem lázálom, szegény Góth Sándor is csinálta, alighanem a „Tartuffe”-el, egyedül játszotta, frakkban, puszta drapéria előtt. Az ilyen feladatokban lehet alaposan kipróbálni erőt, felkészültséget, tehetséget. Valahogyan arra a kérésre találhat fontos választ a színész: én magam, az alakítás és az átélés őszinteségével, milyen hatást tudok elérni a közönségben?tudom-e felkelteni és irányítani a néző fantáziáját úgy, hogy királyi palástnak lássa rajtam a szürke zakómat? hisz-e nekem a közönség? elhiszi-e a játékomat? Valószínűleg senki nem kéri majd a szóbanforgó fiatal színészt, tessék, álljon az üzemben az ifjúmunkások elé, és mondja el egyedül az egész „Hamlet’-et; feltehetően nem ezzel a produkcióval kell megkezdeni a színház megszerettetésének folyamatát az ifjú közönség körében. Viszont, ha egyszer voltak ilyen álmai, már megbocsásson, miért ne tudná öt felvonás helyett egyetlen jelenet egyetlen szerepét eljátszani manapság, díszletek, rivalda, reflektorok nélkül, valamelyik üzemben? Ha másért nem, hát, hogy próbára tegye önmagát, művészetét! Ezzel aztán már itt is vagyunk a dolog velejénél. Nem szabad hinni, hogy az üzemlátogatások, üzemi előadások kizárólag a vendéglátó dolgozók érdekében valók. Egészen enyhe mérlegeléssel már állítható, hogy legalábbis kölcsönös a haszon, ami belőlük származik, a közönségé is, de a színészé is. Csak meg kell gondolni, mennyire lemérhető és kikísérletezhető a színészi játék hatása egy ilyen, sznobságtól mentes, harmattiszta közönség reagálásában ! A fiatal zenészek például, akik már hosszú ideje járják az ipari tanulók otthonait, és koncerteznek ott, pódium és frakk nélkül, nagyon sokat mesélhetnének, válaszul színész barátaik aggályoskodó fenntartásaira. Kocsis Albert, a kitűnő, neves hegedűművész, bár az ő példája csak egy a sok közül, ebben a közönségében, közönségének reagálásában találta meg előadói stílusa fejlesztésének alapvonásait, jóllehet sokszor hangversenyezett már nagy, fényes, világvárosi koncerttermekben. Másképpen is ad a művésznek az ilyen találkozás. A találkozásban, előadás előtt és után, embereket ismerhet meg, sorsokat, történeteket, életeket. Mennél alaposabb, őszintébb, barátibb, vagy rendszeresebb lesz ez az ismerkedés, annál többet visz majd magával haza, a művészetébe és emberségébe, a mi fiatal barátunk. Nagy élményeket, és nagy tanulságokat rejtenek magukban az üzemlátogatások, üzemi előadások, csak egyszerűen elébük kell menni, frissen, fiatalosan. Simon Gy. Ferenc .ViVAVAV.V/.VAVAV/AV.V/V.wX*SM Előbb Petőfi, Juhász Gyula, József Attila, most pedig a „krumplistánc’* (Fotó: Dolezsár)