Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-07 / 1. szám

Következetesen tovább a megkezdett úton F­iatalos lelkesedés, ami párosult komoly megfontoltság­gal, termi-akarás, szilárd hit és optimizmus a jövő iránt, és még mennyi más gondolat... Igen, a kong­resszus élményei még elevenen élnek bennünk. „Négyévi szívós munka és harc után elmondhatjuk: lét­rejött, s amiban több mint fél millió öntudatos fiatalt tömörít, van és feladatát jól tölti be a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez nagy nyeresége népünknek és a kommunizmus eszméjének nagy győzelme hazánkban“ — mondotta Kádár János elvtárs kongresszusi felszólalásában. Ez az elismerés mellett azt is jelenti számunkra, hogy a jövőben még na­gyobb felelősséggel és következetességgel dolgozzunk a kong­resszusi program megvalósításáért. A KISZ-nek, mint eddig, úgy a jövőben is az a legfőbb feladata, hogy a maga eszközeivel az ifjúság figyelmét és ere­jét azokra a feladatokra összpontosítsa, amelyek hazánk fej­lődése és előrehaladása szempontjából a legfontosabbak. A kongresszus munkaprogramja tág teret és bő lehetőséget ad arra, hogy az ifjúság lendületét, alkotás iránti vágyát kielé­gítse. Az elmúlt hónapokban a kongresszus előkészítésének idő­szakában a KISZ-vezetők és aktivisták talán a szokásosnál is többet dolgoztak. Mégsem lehet most az a feladatunk, hogy egy kicsit megpihenjünk és kifújjuk magunkat. Ellenkező­leg. A „kongresszusi munka” neheze még hátra van. Most a nagy gondosságot, türelmet, aprólékosságot, szervezettséget kívánó végrehajtás következik. Az előttünk álló hetekben és hónapokban minden KISZ- vezetőnek, a KISZ minden tagjának azon kell munkálkod­nia, hogy a saját munkaterületén hogyan, miképpen tudja legeredményesebben megszervezni a kongresszus határozatai­nak végrehajtását. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a kngresszus munkaprogramjának hat pontja milyen módon közelíthető meg az adott területen. Ez a hat feladat: I. Emeljük a munka termelékenységét. II. fejlesszük és erősítsük tovább a szocialista mezőgazda­ságot. 3. Vállaljunk védnökséget az ötéves terv kiemelkedő léte­sítményei felett. 4. Milliárdokat takarítsunk meg a népgazdaságnak. 3. Teljesítsünk 45—50 millió társadalmi munkaórát. 6. Szervezzünk széleskörű tanulási mozgalmat. Ez a munkaprogram minden alapszervezetünkre vonatkozik. Természetesen nem egyforma módon és nem egyforma súllyal. Minden bizonnyal nem járnának el helye­sen azok a KISZ-vezetőségek, amelyek figyelmen kívül hagy­ják munkaterületük jellegét és sajátosságait. Gondosan meg kell fontolni, hogy a helyi adottságokból adódóan elsősor­ban milyen konkrét tettekre van szükség. E munkaprogram világosan összefoglalja a nagy közös­ségi és a különböző helyi jellegű érdekeket. Ezen túl nagy lehetőségeket biztosít az alapszervezetek önálló kezdeményezéseinek. Ha egy falusi alapszer­vezet nem tud hozzájárulni az ötéves terv kiemelkedő létesítményei feletti védnökségvállaláshoz, védnökséget vállalhat például a falusi kultúrház, vagy a termelőszövetkezet öntözőberendezésének építése felett. Mikor e feladatokat számbavesszük, tulajdonképpen nincs szó egészen új dolgokról. Az eddig bevált munkafor­mákkal és módszerekkel dolgozzunk tovább még átgondol­tabban, még következetesebben. Az elmúlt napokban, amikor a kongresszusról beszélget­tünk elvtársakkal, a következőket mondották: a kongresszus határozatainak végrehajtása, tulajdonképpen az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom jó megszervezését jelenti. Azok­nak az elvtársaknak, akik így gondolkoznak, így látnak munkához, teljesen igazuk van. Hiszen a kongresszus mun­kaprogramja nincs elentétben az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményeivel. Ellenkezőleg, azt egy egységes szervezeti keretbe foglalja. A kongresszuson megszabott fel­adatok a munkára, tanulásra, kulturális és sportmunkára vonatkoznak. Ez az az egységes keret, amelyet kitölt a KISZ egész tevékenysége, ebbe sűrűsödik a kongresszus összes mondanivalója. A­z „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom január 1-én in­dult meg és az ötéves terv végéig tart. Most minden alapszervezetünk előtt az a legközvetlenebb és legsür­gősebb feladat, hogy minden fiatallal elbeszélgetve e nagy­szerű és nemes ügyről, meggyőzzék őket a mozgalomban való részvételről.­­ Ahhoz, hogy a kongresszus határozatainak végrehajtását jól szervezzük meg és hozzáértő módon fogjunk hozzá, min­denekelőtt az szükséges, hogy a KISZ-vezetők, minden KISZ- tag és KISZ-en kívüli fiatal megismerkedjen a kongresszuson elhangzottakkal. Mindenki előtt ismeretes, hogy az ember csak azért tud dolgozni és lelkesedni, amit ismer, amit meg­ért és amit elfogad. Egyetlen KISZ-vezető sem tud dolgozni a következő években, ha a „megismerésnek” és „megértésnek” ezt a fel­adatát csak „feléből-harmadából” végzi el. A KISZ-alapszer­­vezetek titkárainak erre nagyszerű lehetőségük lesz a követ­kező hónapokban, amikor mindenütt tanfolyamon tanulmá­nyozzák és beszélik meg a kongresszus határozatait. Az alapszervezetek számára ezen túl nagy gondosságot és figyelmet érdemlő munka lesz az, hogy februárban és már­ciusban alapszervezetenként két taggyűlést kell tartani a kongresszusról. Azok az alapszervezetek járnak el helyesen, amelyek ezekre a taggyűlésekre meghívják a KISZ-en kívü­lieket is, hogy minél hamarább és alaposabban megismer­jék a kongresszus célkitűzéseit. Ezekre a taggyűlésekre a gondos felkészülés azért is jelentős, mert ettől függ, hogyan keltjük fel az ifjúság érdeklődését és tettrekészségét céljaink megvalósítására. Vezetőségi üléseken tárgyalják meg alapo­san a beszámolót és határozzák meg azokat a feladatokat is, amelyek saját alapszervezetükre vonatkoznak. A kongresszus napjai ünnepet jelentettek számunkra. Ezek után következik a hétköznapok alkotó munká­ja. Nem mondjuk azt, hogy a „szürke hétköznapok”. Hiszen ezekből születtek meg azok a nagyszerű eredmények, amelyeket az elmúlt négy évben elértünk. Ezeknek a napok­nak szorgalmas munkájában fejlődött és érlelődött ifjúsá­gunk. Ezek a napok adják meg az ünnepek jóleső, boldog tu­datát. Mint eddig, úgy a jövőben is odaadó módon kell dol­gozni, hogy ifjúságunk erejéhez mérten részt vegyen tevőle­gesen abban a nagy átalakulásban, amely a szocializmus alap­jainak lerakásában jut kifejezésre. MESSZI UTCA (SZERJÓZSA) Panova regényének díjnyertes magyarul beszélő szovjet filmváltozata. Bemutató: január 12. Bács megyei barangolás Körútra indultunk az új év első napjaiban. Bács me­gye falvaiba látogattunk el, ahol az új esztendővel új élet is születik. A kiskunok tavasszal egybeszántják a mezsgyéket. Ez a kezdet. És ahol már régebben elszántot­ták, ott más a gond... Amitől féltem Az izsáki házak ajtaján nép­nevelők kopogtatnak. Az aj­tók kinyílnak, betessékelik őket és kezdődik a beszélge­tés. Van, ahol kevésnek bi­zonyul egy nap, másnap foly­tatni kell. Senki sem fogja meg a ceruzát, mielőtt tövi­­ről-hegyire meg nem tudja, milyen is lesz az élet a kö­zösben. Vő Ferencék kapuján nyi­tunk be. A gazda nemrég tért haza, éppen a derest köti a jászol mellé. Ravaszkás mo­sollyal fogad, nadrágszárához törli vizes tenyerét, mielőtt kezet fog. — Rossz helyen járnak az elvtársak — mondja. — Ab­ba a sárga házba menjenek, ott várják magukat — mutat az út túloldalára. — De előbb Feri bácsival szeretnénk beszélgetni.­­— Miről? — kérdezi, majd magyarázatként hozzáteszi. — Én ugyanis már aláírtam. Nem félrevezetésnek szán­ja: V. Ferenc valóban szö­vetkezeti gazda már. Azt mondja, nem gondolkodott sokat, mert felesleges neki bizonygatni az új hasznát — igazát. Legfőképpen az éle­tének summája szülte nála az elhatározást. Negyven év el­keseredett küzdelem a ho­mokkal, melyből nem tudott győztesen kikerülni. Amikor ceruzát fogott, mégis félt. Mi­től? — Attól, hogy mit monda­nak a szomszédok. Így van ezzel más is — mentegetőzik, de már megnyugodott. Tudja, hogy a szomszéd is ott lesz az első közgyűlésen. A fekete hajú lány A Bács megyei KISZ-bi­­zottságon ezt tanácsolták: — Keressétek meg Kun­szálláson Pintér Margitot. A falu néhány napja lett ter­melőszövetkezeti község. Ő ott a KISZ-titkár, elmondja nektek, mit csináltak a helyi fiatalok a szervezés idején. A feketehajú lányt nem találtuk, leltározni volt a határban. Csak késő dél­után került elő sárosan, csu­rom­vizesen. Először csak a mindennapi muka a beszéd­témája, majd így folytatja: — A szervezés megkezdése előtt összehívtuk a KISZ tag­jait. Éjszakába nyúlt a vita, de a végén dönteni tudtunk. Úgy beszéltük meg, hogy senki sem megy máshová dol­gozni. Beléptek a szüleikkel együtt. — És a többiek? — Nincs baj velük. A Szűcs iskolánál húsz fiatal lépett be, öt közülük erdő­­gazdaságnál dolgozott azelőtt. Azt mondták, szívesen haza­jönnek, de van egy kikötésük: ifjúsági brigádban akarnak dolgozni. Nevet, amikor mondja: — Ezen nem múlik. Arany a homokban A KISZ I. kongresszusán sokan felfigyeltek Garabi Gyula szavaira. Igaz, nem sikerült úgy a beszéd, ahogy előre tervezte, mert lámpalá­za volt. A gyakorlott tsz-el­­nök, de kezdő szónok többek között ezt mondta: — Arany van a Bács me­gyei homokban, csak ki kel­lene ásni. Mi már hozzákezd­­tünk... A különös „aranyásókat” most otthon találtuk. A kecs­keméti Győzelem Tsz-nek nem sok földje van. Háromszáz holdon gazdálkodik itt hu­szonnyolc család. Földnélküli cselédemberek voltak ők és tíz évvel ezelőtt a puszta két kezükkel kezdték a munkát. Se ló, se traktor. Volt, aki nem bízott a jövőben és más mun­kát keresett. Csak Ficsor Mi­hály és Tóth József családja tartott ki, a többiek újabb be­lépők. A homokos föld rozsot termett, azt is keveset. Amit kaptak érte, azzal nem min­denki elégedett meg. Két évvel ezelőtt aztán tör­tént valami. Fiatal, egyete­met végzett ember került a talfájapusztaiak közé, akkor kezdődött a homok igazi meg­hódítása. Maguk építették fel az üvegházat Gyurász bácsi irányításával. Húsz meleg­ágyat is készítettek mellé. Közel van a város, kellett a primőráru. Csak a háromhol­das kertészet kétszázezer fo­rint jövedelmet hozott. Ta­valy már tizenöt hold gyü­mölcsöst és tizenkét hold sző­lőt telepítettek. Az­­idén is ennyit fognak, öt-tíz év kell, míg tömött fürtöket nevel a fiatal szőlő­szár és meghajolhat a ba­­racsák ága a sárguló gyü­mölcsöktől. Tudta ezt az el­nök és egy kicsit félt is, hát­ha az emberek nem győznek várni addig. Csak akkor nyu­godott meg, amikor a köz­gyűlésen szólásra emelkedett Szijj Balázs. — Én azt mondom, hogy csináljuk. Akár­hogy is néz­zük a dolgot emberek, na­gyon megéri. Mindenki helyeselt. És most megkérdezem a fia­tal elnököt, mi az arany: a kertészet, a szőlő, a gyümöl­csös, vagy az emberek meg­változott gondolkozása? Az elnök nem várt a vá­lasszal: — A kettő, együttvéve. Hankóczi Sándor A lányok — Hajagos Irén és Jolán — még este is benéznek a melegházba, rendben van-e minden s­ zerkesztői Földesi Jenő, Nemeshetés: Színdarabok megtanulásához, vagy jelenetek összeállításához a Szerzői Jogvédő Hivataltól (Bp. VI., Népköztársaság útja 29.) kérhetnek szerepkönyve­ket. A színházi osztálynak küldött levélben írják meg, hogy körülbelül milyen szín­darabot — vígjátékot, operet­tet, drámát stb. — kívánnak megtanulni. Ezenkívül segítsé­get kapnak a rendezés egyes gondjainak megoldásában is. A szerepkönyveket postán kül­dik el. Pék Józsefné, Rábasömjén: Levelét továbbítottuk, bár könnyebb lett volna intézked­ni, ha közli, milyen kérdés­ben írt az illetékes szervhez. Egy KISZ-tagnak, Orosz­lány: Igaza van abban, hogy a KISZ-tagokat elkedvetleníti az, ha a vezetőség nem törő­dik javaslataikkal és nem méltányolja munkájukat. Ér­tesítettük a városi KISZ-bi­­zottságot, hogy nyújtsanak se­gítséget. Nagy Béla, Zsurk: A kará­csonyfáról írt verse nem a mai légkört tükrözi. Azt ta­nácsoljuk, inkább prózát ír­jon, és ha kapcsolatot sze­retne a szerkesztőséggel, ak­kor a falu életéről küldjön rendszeresen tudósításokat. Széll Sándor, Törökbálint: A Magyar Honvédelmi Sport­szövetségnél jelentkezzék vi­torlázó repülőnek. Itt ismer­kedhet meg a gépekkel, itt teheti le a különféle repülő­vizsgákat. Csak ezután lehet motoros repülőgépen pilóta. Földvári László, Szeged: A „Nagymama” című karcolata jó megfigyelőképességre vall, a megírása azonban nem si­került, mert hiányzik a poén. Máskor is küldjön hasonlót, de gondosabban írja meg. Zoltán Tamás, Békéscsaba: Sport-újságíróiskola nincs. Új­­ságíróképzés gyakorlatban a lapoknál folyik, írjon tudósí­tásokat a sporteseményekről a megyei és a napilapoknak. Kijavítják a hibáit, ráveze­tik arra, milyen stílusban, mi­lyen eseményekről írjon. Ez az első lépés ahhoz, hogy sport-új­s­ágíró legyen. A Könnyűipari Varrógép és Alkatrészgyár köszönetét tol­mácsoljuk dr. Gunde gyám­ügyi felügyelőnek és a Villám úti leányotthon igazgatójának. Mindketten az elvtársi segít­ség legszebb példáját adták és a 16 éves Vikatóczky Magdol­na otthonra talált. A NAGYREDEI LÁNYOK (Fotó: Gajdár) Lopás az öltözőben TANUVALLOMÁSOK Kurucz István: Húszéves, hüvelyválogató, állandóan mosolyog. — Zsüle József rendszere­sen kilopta a pénzemet a ballonkabátom zsebéből, ösz­­szesen 120 forintot vitt el az öltözőszekrényemből. Novem­ber 23-án maga is bevallotta, hogy 20 forintot lopott tőlem. Jelentettem az esetet a ren­dészeten. Ez a Zsüle már ré­gen gyanús nekem. Büntetett előéletű, „végigpofonták” az egész üzemen. Gyöngyösi Mihály: A Gyapjúfonó és Szövőgyár KISZ-titkár.­­ Zsüle Józsefet disszidá­lásért ítélték el. Egy évre felfüggesztett büntetése le­járt. Valóban ide-oda kül­dözgették a gyárban. Az elő­készítőből azért került el, mert minden gépbe bele­nyúlt, az álló gépeket sorra elindította. Az ottani munka­társak már féltek tőle. Azt követelték, helyezzék át. Az udvarra tették — locsolni De órákra eltűnt — azt mondta a büfében volt. Többször hiányzott igazolatlanul. Fize­tését nem adta haza. Amikor a lopást beismerte, már a TMKi nál dolgozott. A TMK osztály azt javasolta: azonnal küldjék el. Zsüle József: Tizenhat éves, 140 centi magas, tekintete gyanakvó. Az Aszódi úti kis Dzsumbuj­ban nőtt fel. — Én nem loptam a Ku­­ruczitól. Eladtam neki egy csonka ebédjegyet, annak az árát vettem ki a szekrényé­ből. Miért nem adta meg a pénzt? Kurucz István: — Hogy adhattam volna meg, amikor mindig ellopta a pénzemet? Zsüle József: . — Miért betonozták le az öltözőt? A lábnyomok elárul­nák, ki a tettes. És ha a Ku­rucz biztos volt benne, hogy én lopkodtam a pénzét, mi­ért nem mert kijönni velem az utcára a munka után. Bentemaradt a gyárban. El­bújt. Pedig nem akartam megverni. Tisztázni akartam. Most szeretnék elkéredzked­­ni. Fél háromra iskolába kell mennem. Ötödik általánosba járok. Zsüle Imréné: Vézna munkásasszony, könnyezik. — A barátok... azok! Azokkal járt az iskola mellé. Mindig nyáron tudtuk meg, hogy elbukott. Mi vigyáztunk rá. Apja jól felpofozta... Szegény, az is leszázalékolt ember. Szívtrombózisa van. Csak ez a Jóska fajzott el, hiába, megnőtt. Nem lehet neki parancsolni. Egész nap nincsen odahaza. A haverok­kal ásnak a réten, vagy tu­dom is én, mit csinálnak. Zsüle József: — Miért legyek otthon? A­­ fater szomszédok Pedig jó vele sakkozni. Dehát ő is csa­varog. Meg ver. Na és, ha nem jövök be a gyárba? Mi­ért nem veszi észre a ma­mám. Ő is itt dolgozik, meg a két nővérem. Én nem csa­vargás miatt hiányzok. A fe­rencvárosiba jártam a fiúkkal. Szenet rakodtunk. Mert itt csak hatszáz forintot kapok. És az miért baj, hogy ásunk a réten? Mohácson is talál­taik koponyáikat. Már tíz mé­tert ástunk befelé a töltés­nek. Tegnap kozák kardot­­ta­láltunk. De kincsek is lehet­nek ott... Gyöngyösi Mihály: — Meg fel nem robbant bombák... Zsüle József: — És én csak egyszer nem adtam haza a fizetésemet. Estig kölcsönkérték a Grei­­fék. Zsüle Imréné: — Ó, hogy hazudik! Az­nap, amikor Jóska nem hozta haza a fizetését, este átmen­tem a Greifékhez. Egy zsíros tálcán három üveg bor volt, és az ember, meg az asszony ittak. A fiam is. Elitták a Jóska fizetését. Nem mertem veszekedést csapni, a férjem se volt otthon. Gyöngyösi Mihály: — Hibásnak érzem magam. Tudtuk, hogy Jóska nem ad­ta haza a fizetését, mert Zsulané sírva elpanaszolta a KISZ-irodában. De másnap nem jártunk utána az ügy­nek. De hibás Zsülené is. Ő csak akkor jön szólni, ami­kor már megvan a baj. Hagy­ja, hogy a fia kincset keres­sen a földben. Hiszen rá­omolhat, de ezenkívül is, va­jon milyen­ gondolatot ébreszt Jóskában a kincskeresés. Nem munkáshoz méltó gondolato­kat. Aranyat találni, meg­gazdagodni és nem dolgozni. Azért is hibásnak érzem ma­gam, mert hagytam, hogy „végigpofozzák” Jóskát az üzemen, mindig új emberek kö­zé került. Ha panasz volt rá az előkészítőben , meg kellett volna nevelni. Most nem engedtük elküldeni. A téemikusok kényelemszeretet­ből, túlzásból követelték ezt, Zsüle Józsefet feltettük a Kossuth-szövödébe... Becse József: Idős lakatos a Kossuth­­szövödéből. — Rámbízták a fiút. Teg­nap ebédelni indultunk, a ke­zünket mostuk. Mondtam Jós­kának, nagyon elkenem, ha nem adja haza a fizetését. Kérem, én nagyon sajnáltam volna, ha elküldik. Jó a fel­fogása, szorgalmas. Minálunk már megmarad, lakatost csi­nálunk belőle. Mert ezt a gyereket nem elég elővenni, meg jól felpofozni. Állandóan ki kell oktatni. És ha az apja nem fog vele sakkozni, majd én megta­nulok ... Zsüle József: — Á! A faterral jobban megy... Komornik Ferenc Kemencék a DCM-nek A lengyelországi Reciborzban készítik a Dunai Cement- és Mész­mű kemenceköpenyeit, összesen hármat. Ezek, a Cementműhöz méltóan, hatalmas arányúak. Egy­­egy köpeny 13 tagból áll, s egy­­egy tag súlya átlagosan 200 má­zsa. A Magyar Általános Szállít­mány­ozási Vállalat Intézi a NI­­KEX megbízásából a forgókemen­­ce-köpenyek szállítását. A kemen­céket hatalmas voltuk miatt csak szétszerelt állapotban, közúton, úgynevezett trailerekk­lel lehet szál­lítani. Az út magyarországi sza­kaszán a szállítmányok kísérését vállalalatunk KISZ-szervezete pat­ronálja. Minden egyes szállít­mányt — összesen 39 darab ta­got — egy-egy KISZ-fiatal kísért végig Parassapusztától Vácig. A rövid útszakaszon, 10 falun ke­resztül vezet az út. A trailereket TATRA típusú, 12 hengeres von­tatók vontatják. Egy-egy vontató és trailer 34 keréken szalad. A szállítást nagyon megnehezíti a szendehelyi és a katalinpusztai szerpentinrendszer. A szállítmány hatalmas méretű és a gyakran kanyargó szerpentinen a vezető­nek minden ügyességére és tudá­sára s­züksége van. A falakhoz ér­ve, a szállítmánykísérőnek me kell szervezni a világítás kikap­csolását és az utak felett áth°­ladó távbeszélő- és villanyhálózó felemelését, mert a forgókemence köpeny enélkül nem fér el­­ nálunk szokvány­magasságú veze­tékek alatt. Miért írtuk meg mindezt? Csu­pán azért, hogy tudassuk, KISZ szervezetünk a rábízott feladata teljesítette. A három darab for­­g­ókemence-köpeny mind a 39 tag­ja Vácra érkezett. A köpenyeket átadtuk, boldogok vagyunk, hogy mi ennyit tehettünk a D­CM-ért. A MASPED KISZ­­SZERVEZETE Mit vár az új esztendőtől? A LAKATOS Ábrahám Ferenc, a Fém­áru- és Szerszámgépgyár kombájn-hidraulika mű­helyében dolgozik. Első nap van bent az üzemben, most jött haza a nászút­­ról. Érthető hát, ha az új esztendőről elsősorban így beszél: — Szeretnék a felesé­gemmel boldogan élni. — Ezek szerint az új év kicsit az új élet kezdetét is jelenti. — Hát igen. Új életet, de vannak azért régi ter­viek is, amiket most sze­retnék megvalósítani. _— Például mit? — Az ipari tanulókkal tavaly szépen jutottunk előre. Százhetvenen van­nak a gyárban, s közülük száztíz KISZ-tag. Közben a fiatal szakmunkások­ról, majdhogynem elfeled­keztünk. Sok betanított és segédmunkás van ná­lunk, akiket jó lenne kö­zelebb hozni a KISZ-hez. — Hogyan gondoljátok megvalósítani? — Elsősorban az újra induló „Ifjúság a szocia­lizmusért” mozgalommal. Máris sokan jelentkeztek olyanok, akik tavaly nem szereztek jelvényt. Csak győzzünk majd társadal­mi munkát előteremteni, és a tanulási, sport, kul­turális lehetőségeket biz­tosítani. Mert ezen múlik egyedül a dolog. — Hány jelvényes van a gyárban? — Százhuszan vannak, de azóta megduplázódott a KISZ taglétszám. Leg­alább kétszer annyi jelent­kezőre számítunk, mint ta­valy. — És ide a műhelybe mit hoz az ún­ esztendő? — Új technológi­át. Ér­dekes, egyszerű, új imim­­kafolyamatokat. Ez az én számomra különösen iz­galmas. A TERMELŐSZÖVETKEZETI KISZ-TITKÁR Turza Erzsébet az új esztendőre jövendöl, de közben akaratlanul is egy képzeletbeli hozzászólás tartalmát ismerteti. A KISZ első kongresszusán — időhiány miatt —, nem került sor hozzászólására. Most itt az alkalom: a Tá­­piószelei Keleti Fény Tsz­­ről, a fiatalokról beszél: — Azt akartam elmon­dani a kongresszuson, ho­gyan nyerte meg ifjúsági csapatunk a megyei kuko­ricatermesztési versenyt, és hogyan lettünk másodi­kok az országban. Negy­vennégy mázsa kukoricát termesztettünk holdan­ként ... — Terveink 1961-re? A múlt héten taggyűlésen meséltem el, mit láttam és mit hallottam a kongresz­­szuson. Néhány­an azonnal jelentkeztek az Ifjúság a szocializmusért próbára, ők készek öt évig jól dolgozni, hogy megkapják a nagy jelvényt. Aztán a kukori­cáról beszélgettünk. Ebben az évben húsz holdat ké­rünk a tsz-től és legalább holdankint 50 mázsát aka­runk termeszteni. Politikai körünkről is szó esett. Azt mondtuk: jó, jó, van húsz hallgatónk, de ezek való­ban „hallgatók”. Nincs még vita, kevés a hozzá­szólás. Kiderült, hogy a politikai kör vezetője unalmas előadásokat tart és alig képes a kérdésesre válaszolni. Új vezetőt ké­rünk a járástól. — Szeretnénk, ha azok, akik dolgozók iskolájába járnak — tizenegy fiatal, köztük három KISZ-en kí­vüli —, továbbfolytatnák a tanulást. Mondtuk nekik, hogy a modern mezőgazda­ságban ésszel kell dolgoz­ni...

Next