Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-07 / 1. szám
Következetesen tovább a megkezdett úton Fiatalos lelkesedés, ami párosult komoly megfontoltsággal, termi-akarás, szilárd hit és optimizmus a jövő iránt, és még mennyi más gondolat... Igen, a kongresszus élményei még elevenen élnek bennünk. „Négyévi szívós munka és harc után elmondhatjuk: létrejött, s amiban több mint fél millió öntudatos fiatalt tömörít, van és feladatát jól tölti be a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez nagy nyeresége népünknek és a kommunizmus eszméjének nagy győzelme hazánkban“ — mondotta Kádár János elvtárs kongresszusi felszólalásában. Ez az elismerés mellett azt is jelenti számunkra, hogy a jövőben még nagyobb felelősséggel és következetességgel dolgozzunk a kongresszusi program megvalósításáért. A KISZ-nek, mint eddig, úgy a jövőben is az a legfőbb feladata, hogy a maga eszközeivel az ifjúság figyelmét és erejét azokra a feladatokra összpontosítsa, amelyek hazánk fejlődése és előrehaladása szempontjából a legfontosabbak. A kongresszus munkaprogramja tág teret és bő lehetőséget ad arra, hogy az ifjúság lendületét, alkotás iránti vágyát kielégítse. Az elmúlt hónapokban a kongresszus előkészítésének időszakában a KISZ-vezetők és aktivisták talán a szokásosnál is többet dolgoztak. Mégsem lehet most az a feladatunk, hogy egy kicsit megpihenjünk és kifújjuk magunkat. Ellenkezőleg. A „kongresszusi munka” neheze még hátra van. Most a nagy gondosságot, türelmet, aprólékosságot, szervezettséget kívánó végrehajtás következik. Az előttünk álló hetekben és hónapokban minden KISZ- vezetőnek, a KISZ minden tagjának azon kell munkálkodnia, hogy a saját munkaterületén hogyan, miképpen tudja legeredményesebben megszervezni a kongresszus határozatainak végrehajtását. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a kngresszus munkaprogramjának hat pontja milyen módon közelíthető meg az adott területen. Ez a hat feladat: I. Emeljük a munka termelékenységét. II. fejlesszük és erősítsük tovább a szocialista mezőgazdaságot. 3. Vállaljunk védnökséget az ötéves terv kiemelkedő létesítményei felett. 4. Milliárdokat takarítsunk meg a népgazdaságnak. 3. Teljesítsünk 45—50 millió társadalmi munkaórát. 6. Szervezzünk széleskörű tanulási mozgalmat. Ez a munkaprogram minden alapszervezetünkre vonatkozik. Természetesen nem egyforma módon és nem egyforma súllyal. Minden bizonnyal nem járnának el helyesen azok a KISZ-vezetőségek, amelyek figyelmen kívül hagyják munkaterületük jellegét és sajátosságait. Gondosan meg kell fontolni, hogy a helyi adottságokból adódóan elsősorban milyen konkrét tettekre van szükség. E munkaprogram világosan összefoglalja a nagy közösségi és a különböző helyi jellegű érdekeket. Ezen túl nagy lehetőségeket biztosít az alapszervezetek önálló kezdeményezéseinek. Ha egy falusi alapszervezet nem tud hozzájárulni az ötéves terv kiemelkedő létesítményei feletti védnökségvállaláshoz, védnökséget vállalhat például a falusi kultúrház, vagy a termelőszövetkezet öntözőberendezésének építése felett. Mikor e feladatokat számbavesszük, tulajdonképpen nincs szó egészen új dolgokról. Az eddig bevált munkaformákkal és módszerekkel dolgozzunk tovább még átgondoltabban, még következetesebben. Az elmúlt napokban, amikor a kongresszusról beszélgettünk elvtársakkal, a következőket mondották: a kongresszus határozatainak végrehajtása, tulajdonképpen az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom jó megszervezését jelenti. Azoknak az elvtársaknak, akik így gondolkoznak, így látnak munkához, teljesen igazuk van. Hiszen a kongresszus munkaprogramja nincs elentétben az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményeivel. Ellenkezőleg, azt egy egységes szervezeti keretbe foglalja. A kongresszuson megszabott feladatok a munkára, tanulásra, kulturális és sportmunkára vonatkoznak. Ez az az egységes keret, amelyet kitölt a KISZ egész tevékenysége, ebbe sűrűsödik a kongresszus összes mondanivalója. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom január 1-én indult meg és az ötéves terv végéig tart. Most minden alapszervezetünk előtt az a legközvetlenebb és legsürgősebb feladat, hogy minden fiatallal elbeszélgetve e nagyszerű és nemes ügyről, meggyőzzék őket a mozgalomban való részvételről. Ahhoz, hogy a kongresszus határozatainak végrehajtását jól szervezzük meg és hozzáértő módon fogjunk hozzá, mindenekelőtt az szükséges, hogy a KISZ-vezetők, minden KISZ- tag és KISZ-en kívüli fiatal megismerkedjen a kongresszuson elhangzottakkal. Mindenki előtt ismeretes, hogy az ember csak azért tud dolgozni és lelkesedni, amit ismer, amit megért és amit elfogad. Egyetlen KISZ-vezető sem tud dolgozni a következő években, ha a „megismerésnek” és „megértésnek” ezt a feladatát csak „feléből-harmadából” végzi el. A KISZ-alapszervezetek titkárainak erre nagyszerű lehetőségük lesz a következő hónapokban, amikor mindenütt tanfolyamon tanulmányozzák és beszélik meg a kongresszus határozatait. Az alapszervezetek számára ezen túl nagy gondosságot és figyelmet érdemlő munka lesz az, hogy februárban és márciusban alapszervezetenként két taggyűlést kell tartani a kongresszusról. Azok az alapszervezetek járnak el helyesen, amelyek ezekre a taggyűlésekre meghívják a KISZ-en kívülieket is, hogy minél hamarább és alaposabban megismerjék a kongresszus célkitűzéseit. Ezekre a taggyűlésekre a gondos felkészülés azért is jelentős, mert ettől függ, hogyan keltjük fel az ifjúság érdeklődését és tettrekészségét céljaink megvalósítására. Vezetőségi üléseken tárgyalják meg alaposan a beszámolót és határozzák meg azokat a feladatokat is, amelyek saját alapszervezetükre vonatkoznak. A kongresszus napjai ünnepet jelentettek számunkra. Ezek után következik a hétköznapok alkotó munkája. Nem mondjuk azt, hogy a „szürke hétköznapok”. Hiszen ezekből születtek meg azok a nagyszerű eredmények, amelyeket az elmúlt négy évben elértünk. Ezeknek a napoknak szorgalmas munkájában fejlődött és érlelődött ifjúságunk. Ezek a napok adják meg az ünnepek jóleső, boldog tudatát. Mint eddig, úgy a jövőben is odaadó módon kell dolgozni, hogy ifjúságunk erejéhez mérten részt vegyen tevőlegesen abban a nagy átalakulásban, amely a szocializmus alapjainak lerakásában jut kifejezésre. MESSZI UTCA (SZERJÓZSA) Panova regényének díjnyertes magyarul beszélő szovjet filmváltozata. Bemutató: január 12. Bács megyei barangolás Körútra indultunk az új év első napjaiban. Bács megye falvaiba látogattunk el, ahol az új esztendővel új élet is születik. A kiskunok tavasszal egybeszántják a mezsgyéket. Ez a kezdet. És ahol már régebben elszántották, ott más a gond... Amitől féltem Az izsáki házak ajtaján népnevelők kopogtatnak. Az ajtók kinyílnak, betessékelik őket és kezdődik a beszélgetés. Van, ahol kevésnek bizonyul egy nap, másnap folytatni kell. Senki sem fogja meg a ceruzát, mielőtt töviről-hegyire meg nem tudja, milyen is lesz az élet a közösben. Vő Ferencék kapuján nyitunk be. A gazda nemrég tért haza, éppen a derest köti a jászol mellé. Ravaszkás mosollyal fogad, nadrágszárához törli vizes tenyerét, mielőtt kezet fog. — Rossz helyen járnak az elvtársak — mondja. — Abba a sárga házba menjenek, ott várják magukat — mutat az út túloldalára. — De előbb Feri bácsival szeretnénk beszélgetni.— Miről? — kérdezi, majd magyarázatként hozzáteszi. — Én ugyanis már aláírtam. Nem félrevezetésnek szánja: V. Ferenc valóban szövetkezeti gazda már. Azt mondja, nem gondolkodott sokat, mert felesleges neki bizonygatni az új hasznát — igazát. Legfőképpen az életének summája szülte nála az elhatározást. Negyven év elkeseredett küzdelem a homokkal, melyből nem tudott győztesen kikerülni. Amikor ceruzát fogott, mégis félt. Mitől? — Attól, hogy mit mondanak a szomszédok. Így van ezzel más is — mentegetőzik, de már megnyugodott. Tudja, hogy a szomszéd is ott lesz az első közgyűlésen. A fekete hajú lány A Bács megyei KISZ-bizottságon ezt tanácsolták: — Keressétek meg Kunszálláson Pintér Margitot. A falu néhány napja lett termelőszövetkezeti község. Ő ott a KISZ-titkár, elmondja nektek, mit csináltak a helyi fiatalok a szervezés idején. A feketehajú lányt nem találtuk, leltározni volt a határban. Csak késő délután került elő sárosan, csuromvizesen. Először csak a mindennapi muka a beszédtémája, majd így folytatja: — A szervezés megkezdése előtt összehívtuk a KISZ tagjait. Éjszakába nyúlt a vita, de a végén dönteni tudtunk. Úgy beszéltük meg, hogy senki sem megy máshová dolgozni. Beléptek a szüleikkel együtt. — És a többiek? — Nincs baj velük. A Szűcs iskolánál húsz fiatal lépett be, öt közülük erdőgazdaságnál dolgozott azelőtt. Azt mondták, szívesen hazajönnek, de van egy kikötésük: ifjúsági brigádban akarnak dolgozni. Nevet, amikor mondja: — Ezen nem múlik. Arany a homokban A KISZ I. kongresszusán sokan felfigyeltek Garabi Gyula szavaira. Igaz, nem sikerült úgy a beszéd, ahogy előre tervezte, mert lámpaláza volt. A gyakorlott tsz-elnök, de kezdő szónok többek között ezt mondta: — Arany van a Bács megyei homokban, csak ki kellene ásni. Mi már hozzákezdtünk... A különös „aranyásókat” most otthon találtuk. A kecskeméti Győzelem Tsz-nek nem sok földje van. Háromszáz holdon gazdálkodik itt huszonnyolc család. Földnélküli cselédemberek voltak ők és tíz évvel ezelőtt a puszta két kezükkel kezdték a munkát. Se ló, se traktor. Volt, aki nem bízott a jövőben és más munkát keresett. Csak Ficsor Mihály és Tóth József családja tartott ki, a többiek újabb belépők. A homokos föld rozsot termett, azt is keveset. Amit kaptak érte, azzal nem mindenki elégedett meg. Két évvel ezelőtt aztán történt valami. Fiatal, egyetemet végzett ember került a talfájapusztaiak közé, akkor kezdődött a homok igazi meghódítása. Maguk építették fel az üvegházat Gyurász bácsi irányításával. Húsz melegágyat is készítettek mellé. Közel van a város, kellett a primőráru. Csak a háromholdas kertészet kétszázezer forint jövedelmet hozott. Tavaly már tizenöt hold gyümölcsöst és tizenkét hold szőlőt telepítettek. Azidén is ennyit fognak, öt-tíz év kell, míg tömött fürtöket nevel a fiatal szőlőszár és meghajolhat a baracsák ága a sárguló gyümölcsöktől. Tudta ezt az elnök és egy kicsit félt is, hátha az emberek nem győznek várni addig. Csak akkor nyugodott meg, amikor a közgyűlésen szólásra emelkedett Szijj Balázs. — Én azt mondom, hogy csináljuk. Akárhogy is nézzük a dolgot emberek, nagyon megéri. Mindenki helyeselt. És most megkérdezem a fiatal elnököt, mi az arany: a kertészet, a szőlő, a gyümölcsös, vagy az emberek megváltozott gondolkozása? Az elnök nem várt a válasszal: — A kettő, együttvéve. Hankóczi Sándor A lányok — Hajagos Irén és Jolán — még este is benéznek a melegházba, rendben van-e minden s zerkesztői Földesi Jenő, Nemeshetés: Színdarabok megtanulásához, vagy jelenetek összeállításához a Szerzői Jogvédő Hivataltól (Bp. VI., Népköztársaság útja 29.) kérhetnek szerepkönyveket. A színházi osztálynak küldött levélben írják meg, hogy körülbelül milyen színdarabot — vígjátékot, operettet, drámát stb. — kívánnak megtanulni. Ezenkívül segítséget kapnak a rendezés egyes gondjainak megoldásában is. A szerepkönyveket postán küldik el. Pék Józsefné, Rábasömjén: Levelét továbbítottuk, bár könnyebb lett volna intézkedni, ha közli, milyen kérdésben írt az illetékes szervhez. Egy KISZ-tagnak, Oroszlány: Igaza van abban, hogy a KISZ-tagokat elkedvetleníti az, ha a vezetőség nem törődik javaslataikkal és nem méltányolja munkájukat. Értesítettük a városi KISZ-bizottságot, hogy nyújtsanak segítséget. Nagy Béla, Zsurk: A karácsonyfáról írt verse nem a mai légkört tükrözi. Azt tanácsoljuk, inkább prózát írjon, és ha kapcsolatot szeretne a szerkesztőséggel, akkor a falu életéről küldjön rendszeresen tudósításokat. Széll Sándor, Törökbálint: A Magyar Honvédelmi Sportszövetségnél jelentkezzék vitorlázó repülőnek. Itt ismerkedhet meg a gépekkel, itt teheti le a különféle repülővizsgákat. Csak ezután lehet motoros repülőgépen pilóta. Földvári László, Szeged: A „Nagymama” című karcolata jó megfigyelőképességre vall, a megírása azonban nem sikerült, mert hiányzik a poén. Máskor is küldjön hasonlót, de gondosabban írja meg. Zoltán Tamás, Békéscsaba: Sport-újságíróiskola nincs. Újságíróképzés gyakorlatban a lapoknál folyik, írjon tudósításokat a sporteseményekről a megyei és a napilapoknak. Kijavítják a hibáit, rávezetik arra, milyen stílusban, milyen eseményekről írjon. Ez az első lépés ahhoz, hogy sport-újságíró legyen. A Könnyűipari Varrógép és Alkatrészgyár köszönetét tolmácsoljuk dr. Gunde gyámügyi felügyelőnek és a Villám úti leányotthon igazgatójának. Mindketten az elvtársi segítség legszebb példáját adták és a 16 éves Vikatóczky Magdolna otthonra talált. A NAGYREDEI LÁNYOK (Fotó: Gajdár) Lopás az öltözőben TANUVALLOMÁSOK Kurucz István: Húszéves, hüvelyválogató, állandóan mosolyog. — Zsüle József rendszeresen kilopta a pénzemet a ballonkabátom zsebéből, öszszesen 120 forintot vitt el az öltözőszekrényemből. November 23-án maga is bevallotta, hogy 20 forintot lopott tőlem. Jelentettem az esetet a rendészeten. Ez a Zsüle már régen gyanús nekem. Büntetett előéletű, „végigpofonták” az egész üzemen. Gyöngyösi Mihály: A Gyapjúfonó és Szövőgyár KISZ-titkár. Zsüle Józsefet disszidálásért ítélték el. Egy évre felfüggesztett büntetése lejárt. Valóban ide-oda küldözgették a gyárban. Az előkészítőből azért került el, mert minden gépbe belenyúlt, az álló gépeket sorra elindította. Az ottani munkatársak már féltek tőle. Azt követelték, helyezzék át. Az udvarra tették — locsolni De órákra eltűnt — azt mondta a büfében volt. Többször hiányzott igazolatlanul. Fizetését nem adta haza. Amikor a lopást beismerte, már a TMKi nál dolgozott. A TMK osztály azt javasolta: azonnal küldjék el. Zsüle József: Tizenhat éves, 140 centi magas, tekintete gyanakvó. Az Aszódi úti kis Dzsumbujban nőtt fel. — Én nem loptam a Kuruczitól. Eladtam neki egy csonka ebédjegyet, annak az árát vettem ki a szekrényéből. Miért nem adta meg a pénzt? Kurucz István: — Hogy adhattam volna meg, amikor mindig ellopta a pénzemet? Zsüle József: . — Miért betonozták le az öltözőt? A lábnyomok elárulnák, ki a tettes. És ha a Kurucz biztos volt benne, hogy én lopkodtam a pénzét, miért nem mert kijönni velem az utcára a munka után. Bentemaradt a gyárban. Elbújt. Pedig nem akartam megverni. Tisztázni akartam. Most szeretnék elkéredzkedni. Fél háromra iskolába kell mennem. Ötödik általánosba járok. Zsüle Imréné: Vézna munkásasszony, könnyezik. — A barátok... azok! Azokkal járt az iskola mellé. Mindig nyáron tudtuk meg, hogy elbukott. Mi vigyáztunk rá. Apja jól felpofozta... Szegény, az is leszázalékolt ember. Szívtrombózisa van. Csak ez a Jóska fajzott el, hiába, megnőtt. Nem lehet neki parancsolni. Egész nap nincsen odahaza. A haverokkal ásnak a réten, vagy tudom is én, mit csinálnak. Zsüle József: — Miért legyek otthon? A fater szomszédok Pedig jó vele sakkozni. Dehát ő is csavarog. Meg ver. Na és, ha nem jövök be a gyárba? Miért nem veszi észre a mamám. Ő is itt dolgozik, meg a két nővérem. Én nem csavargás miatt hiányzok. A ferencvárosiba jártam a fiúkkal. Szenet rakodtunk. Mert itt csak hatszáz forintot kapok. És az miért baj, hogy ásunk a réten? Mohácson is találtaik koponyáikat. Már tíz métert ástunk befelé a töltésnek. Tegnap kozák kardottaláltunk. De kincsek is lehetnek ott... Gyöngyösi Mihály: — Meg fel nem robbant bombák... Zsüle József: — És én csak egyszer nem adtam haza a fizetésemet. Estig kölcsönkérték a Greifék. Zsüle Imréné: — Ó, hogy hazudik! Aznap, amikor Jóska nem hozta haza a fizetését, este átmentem a Greifékhez. Egy zsíros tálcán három üveg bor volt, és az ember, meg az asszony ittak. A fiam is. Elitták a Jóska fizetését. Nem mertem veszekedést csapni, a férjem se volt otthon. Gyöngyösi Mihály: — Hibásnak érzem magam. Tudtuk, hogy Jóska nem adta haza a fizetését, mert Zsulané sírva elpanaszolta a KISZ-irodában. De másnap nem jártunk utána az ügynek. De hibás Zsülené is. Ő csak akkor jön szólni, amikor már megvan a baj. Hagyja, hogy a fia kincset keressen a földben. Hiszen ráomolhat, de ezenkívül is, vajon milyen gondolatot ébreszt Jóskában a kincskeresés. Nem munkáshoz méltó gondolatokat. Aranyat találni, meggazdagodni és nem dolgozni. Azért is hibásnak érzem magam, mert hagytam, hogy „végigpofozzák” Jóskát az üzemen, mindig új emberek közé került. Ha panasz volt rá az előkészítőben , meg kellett volna nevelni. Most nem engedtük elküldeni. A téemikusok kényelemszeretetből, túlzásból követelték ezt, Zsüle Józsefet feltettük a Kossuth-szövödébe... Becse József: Idős lakatos a Kossuthszövödéből. — Rámbízták a fiút. Tegnap ebédelni indultunk, a kezünket mostuk. Mondtam Jóskának, nagyon elkenem, ha nem adja haza a fizetését. Kérem, én nagyon sajnáltam volna, ha elküldik. Jó a felfogása, szorgalmas. Minálunk már megmarad, lakatost csinálunk belőle. Mert ezt a gyereket nem elég elővenni, meg jól felpofozni. Állandóan ki kell oktatni. És ha az apja nem fog vele sakkozni, majd én megtanulok ... Zsüle József: — Á! A faterral jobban megy... Komornik Ferenc Kemencék a DCM-nek A lengyelországi Reciborzban készítik a Dunai Cement- és Mészmű kemenceköpenyeit, összesen hármat. Ezek, a Cementműhöz méltóan, hatalmas arányúak. Egyegy köpeny 13 tagból áll, s egyegy tag súlya átlagosan 200 mázsa. A Magyar Általános Szállítmányozási Vállalat Intézi a NIKEX megbízásából a forgókemence-köpenyek szállítását. A kemencéket hatalmas voltuk miatt csak szétszerelt állapotban, közúton, úgynevezett trailerekklel lehet szállítani. Az út magyarországi szakaszán a szállítmányok kísérését vállalalatunk KISZ-szervezete patronálja. Minden egyes szállítmányt — összesen 39 darab tagot — egy-egy KISZ-fiatal kísért végig Parassapusztától Vácig. A rövid útszakaszon, 10 falun keresztül vezet az út. A trailereket TATRA típusú, 12 hengeres vontatók vontatják. Egy-egy vontató és trailer 34 keréken szalad. A szállítást nagyon megnehezíti a szendehelyi és a katalinpusztai szerpentinrendszer. A szállítmány hatalmas méretű és a gyakran kanyargó szerpentinen a vezetőnek minden ügyességére és tudására szüksége van. A falakhoz érve, a szállítmánykísérőnek me kell szervezni a világítás kikapcsolását és az utak felett áth°ladó távbeszélő- és villanyhálózó felemelését, mert a forgókemence köpeny enélkül nem fér el nálunk szokványmagasságú vezetékek alatt. Miért írtuk meg mindezt? Csupán azért, hogy tudassuk, KISZ szervezetünk a rábízott feladata teljesítette. A három darab forgókemence-köpeny mind a 39 tagja Vácra érkezett. A köpenyeket átadtuk, boldogok vagyunk, hogy mi ennyit tehettünk a DCM-ért. A MASPED KISZSZERVEZETE Mit vár az új esztendőtől? A LAKATOS Ábrahám Ferenc, a Fémáru- és Szerszámgépgyár kombájn-hidraulika műhelyében dolgozik. Első nap van bent az üzemben, most jött haza a nászútról. Érthető hát, ha az új esztendőről elsősorban így beszél: — Szeretnék a feleségemmel boldogan élni. — Ezek szerint az új év kicsit az új élet kezdetét is jelenti. — Hát igen. Új életet, de vannak azért régi terviek is, amiket most szeretnék megvalósítani. _— Például mit? — Az ipari tanulókkal tavaly szépen jutottunk előre. Százhetvenen vannak a gyárban, s közülük száztíz KISZ-tag. Közben a fiatal szakmunkásokról, majdhogynem elfeledkeztünk. Sok betanított és segédmunkás van nálunk, akiket jó lenne közelebb hozni a KISZ-hez. — Hogyan gondoljátok megvalósítani? — Elsősorban az újra induló „Ifjúság a szocializmusért” mozgalommal. Máris sokan jelentkeztek olyanok, akik tavaly nem szereztek jelvényt. Csak győzzünk majd társadalmi munkát előteremteni, és a tanulási, sport, kulturális lehetőségeket biztosítani. Mert ezen múlik egyedül a dolog. — Hány jelvényes van a gyárban? — Százhuszan vannak, de azóta megduplázódott a KISZ taglétszám. Legalább kétszer annyi jelentkezőre számítunk, mint tavaly. — És ide a műhelybe mit hoz az ún esztendő? — Új technológiát. Érdekes, egyszerű, új imimkafolyamatokat. Ez az én számomra különösen izgalmas. A TERMELŐSZÖVETKEZETI KISZ-TITKÁR Turza Erzsébet az új esztendőre jövendöl, de közben akaratlanul is egy képzeletbeli hozzászólás tartalmát ismerteti. A KISZ első kongresszusán — időhiány miatt —, nem került sor hozzászólására. Most itt az alkalom: a Tápiószelei Keleti Fény Tszről, a fiatalokról beszél: — Azt akartam elmondani a kongresszuson, hogyan nyerte meg ifjúsági csapatunk a megyei kukoricatermesztési versenyt, és hogyan lettünk másodikok az országban. Negyvennégy mázsa kukoricát termesztettünk holdanként ... — Terveink 1961-re? A múlt héten taggyűlésen meséltem el, mit láttam és mit hallottam a kongreszszuson. Néhányan azonnal jelentkeztek az Ifjúság a szocializmusért próbára, ők készek öt évig jól dolgozni, hogy megkapják a nagy jelvényt. Aztán a kukoricáról beszélgettünk. Ebben az évben húsz holdat kérünk a tsz-től és legalább holdankint 50 mázsát akarunk termeszteni. Politikai körünkről is szó esett. Azt mondtuk: jó, jó, van húsz hallgatónk, de ezek valóban „hallgatók”. Nincs még vita, kevés a hozzászólás. Kiderült, hogy a politikai kör vezetője unalmas előadásokat tart és alig képes a kérdésesre válaszolni. Új vezetőt kérünk a járástól. — Szeretnénk, ha azok, akik dolgozók iskolájába járnak — tizenegy fiatal, köztük három KISZ-en kívüli —, továbbfolytatnák a tanulást. Mondtuk nekik, hogy a modern mezőgazdaságban ésszel kell dolgozni...