Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-02-25 / 8. szám

Kongóból jelentjük­­ ben székelő törvényes kongói kormány elnöke 31 éves. Gizenga kormányát eddig tizennyolc or­szág kormánya ismerte el, közte a Magyar Népköztársaság is. A Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság, az Egyesült Arab Köztár­saság, Guinea, Mali és más ✓or­szágok kormányai bejelentették, hogy minden segítséget megad­nak Gizenga kormányának. MA­GYAR­ÁZAT: 1. A Gizenga által vezetett, s ideiglenesen Stanley­­vale-ben székelő törvényes központi kormány fennhatósága alatt álló területek. 2. a Csembe vezette úgynevezett Katanga „állam” ellen­őrzése alatt. 3. A Kalondzsi bandái által megszállt Dél-Kasai. 4. Az áruló Kaszavubu Ileo—Mobutu-klikk ellenőrzése alatt álló területek, amelye­ken azonban egyes törzsek, illetve vidékek a Gizenga-kormán­yt is­merik el Antoine Gizenga a Stajilevvil­é­ A forrófejű kamaszok tizennyolc éve az átlagos „világmegváltó idő­szak’". Szinte alig akad ifjú, aki 11 é válna lánglelkű apostolává ez­­idő tájt valami elképzelésnek. Az­tán a kamaszévek elmúltával meg­érti mindegyik, hogy az élet célja — a becsületes munka, a sok-sok józan hétköznap tartalommal való megtöltése, a nagy eszményekben való hit — így kell és így érdemes élni. De vannak „örök kamaszok”, akiket nem a forrófejűek, hanem egészen más okok késztetnek vi­lágmegváltó tervekre. A világ­­megváltók világbajnokai közül mutatunk most be párat olvasóink­nak. „Amikor Krisztus teenager volt..." A hírhedt amerikai evangélista és szélhámos, Billy Graham szok­ta ezzel a sokat kifejező mondattal kezdeni beszédeit, s mindez azért van, mert a nyugati fiatalokhoz szól, akiknek eszményképe , még vallási eszményképe is csak teenager lehet. Beszél Sám­sonról is, aki „alapjában véve rom­lott volt, hamar életével fizetett laianaságáen. Ezzel szemben Da­vid mindvégig megmaradt teena­­gernek — hangoztatja. — Egy eset­ben sem ugrott autóba, hogy haj­­kurássza az utcán a leányokat”. Billy Graham igazi modern apos­tol. Tíz vallási szakértő kíséri minden útján, sok propagandistát, publicistát, színészt, énekest és technikust alkalmaz. Maga Billy Graham így vélekedik munkájá­ról: „Én árusítom a világ legérté­­kesebb portékáját , a lelki táplá­lékot és ha már ilyen tevékenysé­get folytatok, miért ne csapjak portékámnak olyan reklámot, mint teszem azt a szappangyáros szap­panjának?!” Amerikában egy új szektát lega­lább olyan jövedelmező alapítani, mint egy részvénytársaságot. Billy Graham is tulajdonképpen ezért kiáltotta ki magát „isten földi helytartójának” és gépfegyvertűz­­zél beharangozott istentiszteletein ezért zengi el dolgo K­upputasban, hogy „közel már a világ vége, emberek, mondjatok le földi javai­tokról — az egyház javára”. Mármint Billy Graham egyháza, vagyis, hogy Billy Graham javára. Botozni vagy nem botozni? Ők csak Angliát akarják meg­váltani, de azt alaposan. Többen vannak és foglalkozás szerint az angol alsóház botozás párti képvi­selői. A botozást Franciaországban és Belgiumban a francia forradalom alatt szüntették meg, Svédország 85 évvel ezelőtt, Dánia 1930-ban szakított ezzel a megalázó mód­szerrel. Ami az angolokat illeti, náluk még mindig érvényben van az iskolákban a testi fenyítés. Egész sorozat bonyolult előírás szabályozza, hogy bizonyos korban hogyan lehet elpáholni a gyereke­ket, néhol egészen 18 éves korig. Az angol büntetőtörvény pedig egy esetben ír elő botozást, ha a bün­tetendő egyén orvtámadást követ el. Ilyenkor a rabot kezénél-lábá­­nál kikötik, aztán egy képzett rendőr percenként 15 ütést mér rá. A börtön orvosa közben a rab arcát figyeli, hogy megállapítsa az ütlegelés hatását. A botozás bevezetése nemrégi­ben került az angol alsóház napi­rendjére. Az angol lapok szerint az évszázad legviharosabb ülésén a testi fenyítés hívei így érveltek: „A botozás a jövő megmentője”. Mire az ellenzék a következőkép­pen replikázott: „Mi beleegyezünk a botozásba, de csak úgy, ha elő­ször azokon a képviselőkön pró­bálják ki, akik harcolnak érte”. Az általános zűrzavarban egy labourista képviselő azt javasolta, hogy a botozást alkalmazzák a képviselőházban is, hogy ez a tes­tület „tiszta” munkát végezhessen és megvédhesse magát egyes kép­viselők ostoba elképzeléseitől”. A testi fenyítés bevezetése annak kapcsán került elő, hogy ismere­tessé váltak a növekedő tenden­ciát mutató bűnözési statisztikák. Nos, csak a világmegváltás világ­bajnokai gondolhattak arra, hogy a gengszterizmus elburjánzását korbáccsal és fűzfavesszővel meg lehet gátolni. Bifsztek és lutri Egy teljesen süket, sovány és alacsony ember állt fel a közel­múltban, a nápolyi községi és tar­tományi választásokon a szónoki emelvényre és a következő magas­röptű gondolatokkal fordult em­bertársaihoz: „Olaszok, ha pártom győz, mindannyian gazdagok le­szünk. Olyan pénzügyi tervet ké­szítettem, amely ezt mindenki számára lehetővé teszi. Azonnal kifizetek 10 millió lírát annak, akinek sikerült bebizonyítania, hogy programom alaptalan és té­ves”. Terve egyfajta sorsjátékon ala­pul. Tulajdonképpen az egész ál­lam sorsjátékra épül fel, ez he­lyettesíti a társadalombiztosítást és a nyugdíjat is. Minden olasz polgár hetente egy kétszáz lírás sorsjegyet vásárol. Minden héten tartanak húzást, a heti főnyere­mény 20­0 millió líra. Ezt persze csak egy ember nyeri, de a többi­ek sem veszítenek, mert minden kilenc év leteltével az­ állam visz­szaadja a befizetett összeget, még­pedig 40 lírás kamattal. Számítá­sai szerint ezzel a sorsjátékkal né­hány esztendő alatt minden olasz állampolgár milliomos lesz, de ugyanakkor az állam is jól jár. Ezért nevezi pártját Capezzuto a „gazdagság pártjának”. A hálátlan nápolyiak mégis Lau­­ro hajótulajdonosra adták vok­saikat, aki fejenként kiosztatott néhány kiló makarónit és nagyobb mennyiségű ballábas cipőt, azzal az ígérettel, hogy a választás után a jobblábast is megkapják a vá­lasztók. Capezzuto azonban nem csüg­gedt el, azzal vigasztalja magát és az olasz közvéleményt, hogy min­den eszmének előbb meg kell ér­nie, csak azután diadalmaskodhat. Ezért az országgyűlési választáso­kon is fellép és meg van győződ­ve, hogy nagyobb sikere lesz majd, mint annak a bizonyos Corrado Todeschionak, aki az elmúlt par­lamenti választásokon lépett fel pártjával és bifszteket ígért min­den olasz honpolgárnak. Mert ugye ez megold minden problémát a szép olasz honban! Ónody György : A világmegváltás világbajnokai Üleh :::::: N­! ::: Ül ::: M­ég portugál gyarmat volt a •:s |\/| mai Brazília, amikor kincs­::: IfX kereső kalandorok a Monas ::: Gerais-i fennsíkon gyémántot­ta­­!!! jáitok. A brazil gyémántmezők iss nem olyan gazdagok, mint a kon­­::j góiak, s amelyek Dél-Afrikában itt vannak, de a rangsorban az or­­szág közvetlen mögöttük áll Évente 400 ezer karát gyémántot ■!« bányásznak Diamantia környékén. «! Ez a 10 ezer lakosú városka 1131 |­| méter magasan van a tengerszínt |j| felett, lakói szinte mind a gyé- 555 mántkeresésiből él­nek. De ez a j:: kereset (a legmagasabb napi bér­el 200 cruizeros = 15 forint) nagyon |j| kevés, ezért nemcsak a felnőt- III­­ek dolgoznak, hanem a gyere­­::: kék is. A kimutatások szerint 100 iskolakötelesből csak hat fejezi be a négyéves kötelező iskolai ::: tanulmányokat, a többi már égé­si­ szén fiatalon állást vállal és le­­­­­he­tőle­g ott dolgozik, ahol az ap­ja vagy az anyja, mert az or­szág törvényei szerint 14 éven aluli fiatalnak nem lehet bért ki­fizetni. Hajdanában az volt a szokás, hogy minden 20 karátosnál na­gyobb gyémánt a királyt illette. A gyémánt ma az USA-ba ván­dorol, ezzel fizetik Brazília adós­ságait, amelyek az esztelen gaz­daságpolitika, s a letűnt kor­mányzat hatalmas panamái kö­vetkeztében úgyis óriásira duz­zadtak. Közben legalább 30 szá­zalékkal nőttek a létfenntartási költségek. Az egykori kalandorok gyorsan akartak meggazdagodni, azért kerestek gyémántot. A mai gyémántkeresők szegények és jogtalanok, a legtöbb­­ analfabéta köztük, és ezért szavazati joguk sincs. A sor végén nap­ , ernyő alatt hűsöl a bánya átvevője, aki mindig legalább egy karától­­ igyekezik elcsalni a munkásoktól ... fjSSKHnSiSiiíSHtSSiSiiiHnniíiHiiiniSSiinHHiinHHiiSiHííSnííHHHíííníHSÍBHBÍíHSiSniStSSSStiMlUHIHlBIIBtnWll A jéghideg vízben állnak egész nap a gyerekek. Még arra sem telik nekik, hogy gumicsizmát vegyenek. Egész életük azzal múlik el, hogy gyémántot keresnek és gyémántot találnak — de ez nem az övék! Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága PRÁGA A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága és az egész magyar ifjúság nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának és minden csehszlovák fiatalnak az egy­séges, kommunista ifjúsági mozgalom megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. őszinte szívből­­kívánunk újabb, kimagasló sikereket ha­zátok felvirágoztatása, az ifjúság szocialista szellemű nevelé­se érdekében kifejtett nemes munkátokhoz. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága min­den elvesztette a népek­eit NEW YORK, MANHAT­TAN, az ENSZ különös alakú üvegpalotája... Ülésezik a Biztonsági Tanács és az em­ber szinte látja, mint pásztáz­zák keresztül-kasul az ülés­termet a nemzetközi érdeklő­dés reflektorai. Dag Ham­marskjöld főtitkár emelkedik szólásra. Kenetteljes arccal és ennek megfelelő hanghordo­­zással bejelenti: Lumumba miniszterelnök hat hívét, Jean Finant, a keleti tarto­mány miniszterelnökét, Fala­ki őrnagyot, a Stanleyvilley csendőrség parancsnokát, Nzugit, a kongói ifjúsági moz­galom egyik vezetőjét, vala­mint Yangara, Muzungu és Elengesa politikusokat Leo­­poldville-ből Bakwangába szál­lították és ott meggyilkol­ták valamennyiüket. Ez a hét elején történt, mi­közben a Lumumba és társai meggyilkolása miatt morajlott meg a világ. Egyre gondolt a föld lakosságának a többsége és ezt az egy gondolatot, köz­vetlenül Hammarskjöld ál­szent szomorúsággal körített szavai után, Valerian Zorin külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió delegátusa fogal­mazta meg plasztikusan: „A Biztonsági Tanács állandóan gyilkosságokról szóló és felhá­borodási szólamokkal kísért közléseket hall a főtitkártól. Ez azonban nem menti fel őt a befejezett tények politikájáért reá háruló felelősség alól.” A HAT BAKVANGAI GYILKOSSÁG bejelentése új felvonása a borzalmas felvo­násokban túlságosan is bővel­kedő, a shakespeare-i király­drámáiknál is sokkalta vére­sebb kongói drámánál. Sem­mi kétség, ennek a drámának egyik főszereplője az Egyesült Nemzetek Szervezetének je­lenlegi főtitkára. Szerepét az „atlantiak" igyekeznek rózsa­színűre lakkozni. Egyesek kö­zülük azt mondják, Ham­marskjöld tele volt jó szán­dékkal, intézkedései nem is voltak rosszak, egyszerűen pe­ches ember, akinek Kongóban semmi sem sikerült. Más nyu­gati mentegetők szerint a fő­titkár nagyműveltségű, civili­zált fogalmakhoz szokott fehér úr, hát istenem, persze hogy szokatlan neki Afrika trópusi levegője, persze hogy ügyetle­nül csetlik-botlik a számára reménytelenül ismeretlen egyenlítői dzsungelekben ... Mind többen vannak azon­ban, akiket már nem vezet félre a főtitkárnak dobott at­lanti mentőöv, akik tudják és vallják Hammarskjöld szere­pének igazi jellegét: az előke­lő fehér úr jógai szerepet vál­lalt és teljesített, az Egyesült Nemzetek Szervezetének első embere a cselszövő , szerepét játszotta tudatosan é­s meg­döbbentő eredményességgel. A közelmúlt történetének minden mozzanata megannyi tanúja ennek a megállapítás­nak. Forgassuk vissza a felve­vőgép kerekét és indítsuk el. A film peregni kezd. Kongó függetlenséget ka­pott, a belgák maradtak. Lu­mumba hitt az Egyesült Nem­zetek Szervezetének fennkölt szellemében, behívta­­ az ENSZ-t , és nem sokkal ké­sőbb fogoly lett saját reziden­ciájában. Hammarskjöld egyik első intézkedése az volt, hogy utasította apparátusát, Lu­mumba egyik legélesebb fegy­­vere, a leopoldville-i rádió el­kobzására. Ugyanakkor a volt Francia-Kongó székhelyén, a közelben levő Brazzavittben bömbölt Kaszavubu rádiója, Elisabethville-ben Csembe ki­­álthatta világgá, hogy egysé­ges Kongónak nem szabad lé­teznie. Az ENSZ bevonult és tevékenysége éles késként szabdalta szét ezt az orszá­got. Hammarskjöld intézke­dett, szónokolt és Kalondzsi leszakította Kaszait. Hammar­skjöld intézkedett, szónokolt és Mobutu martalócai dúltak, fosztogattak. Hammarskjöld tevékenykedett és Csembe gondtalanul szervezte volt ná­cikból és jelenlegi algériai ult­rákból álló idegenlégióját. DE ABBAN A PILLANAT­BAN, ahogy Lumumba, a törvényes kormányfő, akinek támogatása a világszervezet határozatba foglalt feladata lett volna, megmozdult, meg­mozdult az ENSZ főtitkára is. Aktivitása egészen addig tar­tott, amíg a törvényes minisz­terelnök rezidenciája, majd egy thysville-i börtön foglya lett. Ekkor már ismét „közö­nyös” volt Hammarskjöld úr és „közönye” csak fokozódott, amikor Lumumba Csembe ke­zébe került. A világ vizsgála­tot követelt, a főtitkár atyai mozdulattal türelemre intett és jámbor hangon „informá­ciókat” kért a katangai báb­diktátortól, amit természete­sen nem kapott meg. S ami­kor hivatalosan bejelentették a törvényes miniszterei nőik meggyilkolását, akkor, csak akkor „háborodott fel” az oly hidegvérű főtitkár. Most már a vizsgálatba is hajlandó volt belemenni. Az előkelő úr, a természet ■nagy barátja, a műkedvelő alvinista végrehajtotta fel­adatát. Zorin azt mondotta: a vi­lág e gyilkosságok bejelenté­sével azonosítja Hammarskjöl­­döt. Ma már ennél is többről van szó: az azonosítás ma­gukra a gyilkosságokra is vo­natkozik. A belga követségek előtti tüntetők tábláin Csem­be, Kaszavubu, Mobutu neve mellett a Hammarskjöldé is szerepel. Süllyedhet-e ennél mélyebre a nemzetek egyete­mes szervezete első emberének tekintélye? Milliók szeme nyílt ki. Guinea elnöke, Sekou Tou­re egyenesen a főtitkárhoz in­tézte táviratát: „ön­ elvesz­tette, uram, a népek bizal­mát, önnek le kell vonnia a következtetéseket.” H. E. A Szovjetunió postája — a virágsorozat keretében — újabb négy bélyeget ad­ott ki, ame­lyek a Kaukázus, Szibéria és más tájak virágait mutat­ják be. Svájcban HC Rappen évek­ben bélyeget adtak ki a Lau­­senne-ban márciusban ,sorra kerülő jég­ hockey világbajnok­ság alkalmával. Népeinknek egy a hangja . „Amióta országaink fel­szabadultak az idegen el­nyomás, népeink pedig az osztályelnyomás bilincseitől, azóta a köztünk levő határ nem elválaszt, hanem össze­köt bennünket.” Kádár Já­nos elvtárs mondotta eze­ket a szavakat az Egyesült Izzóban rendezett csehszlo­vák—magyar barátsági nagy­gyűlésen. S Novotny elv­társ beszédében ugyancsak arról szólt, hogy elveink, terveink közös tanításon alapulnak, s népeink kap­csolatai a proletár nemzet­köziség szellemében fejlőd­nek. Népeinknek egy a hangja. Ezt bizonyította, s test­véri kapcsolatainkat tette még mélyebbé Antonim No­votny elvtársnak. Cseh­szlovákia Kommu­nista Párt­ja Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nökének magyarországi lá­togatása. Novotny elvtárs személyében népünk annak az országnak küldöttét kö­szöntötte, amely már lezár­ta a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet korszakát és a fejlett szo­cialista társadalmat építi. Csehszlovákia a szocializmus egyik vonzó példája a tő­kés országok dolgozói előtt, s néhány esztendő múlva gazdaságilag elhagyja a fej­lett iparral rendelkező nyu­gat-európai országokat, egyes területeken pedig az Egye­sült Államokat is­­, ame­lyeket egy új, magasabb­­rendű társadalom megte­remtésében, a boldog em­beri élet kialakításában, már régen megelőzött. Népeinket, ifjúságunkat nemcsak közös alkotásaink — a csehszlovák segítség­gel épült Inotai Erőmű és a Borsodi Vegyikombinát —­ fűzi össze, hanem az a több­százezernyi baráti kapcso­lat, amely a tátrai és a ba­latoni üdülések, a prágai és a budapesti kirándulások, a kölcsönös utazások, talál­kozások során kialakult és egyre erősödik. Pártjaink és kormányaink között az együttműködés testvéri­­ és zavartalan — s ez tovább gyarapítja az egész szocia­lista tábor erejét. Novotny elnök a szegedi dolgozók körében Antonin Novotny és Kádár János elvtársak beszélgetnek a ma­gyar—csehszlovák pártközi tárgyalások kezdete előtt az MSZMP székházában. RABSZOLGA VOLT TIBETBEN A pekingi diákotthon egyik ágya sem volt elég hosszú Kasi kétméteres termetének. Amikor meglátogattam, piros melegítőben és a jellegzetes tibeti szőrmeszegélyű aranysi­sakban fogadott. Kezén a bőr nagyon kemény és tele van repedésekkel. Gyerekkorában koldusként vándorolt anyjával faluról fa­lura, míg egy földesúr rab­szolgájává tette mindkettőjü­ket. „22 éves vagyok, de 20 évig nem volt, rajtam lábbeli és ruha helyett is csak rongyokat hordtam. Az éhséget jól ismer­tem, de a jóllakottság ér­zését nem. Néha kiszöktem éjjel a juhokhoz és tejet it­tam a tőgyükből. Ha rá­jöttek, megvertek, ostorral. A földesúr egy este azt kí­vánta, hozzak neki pyertyá­­kat, de ha egy órán belül nem térek vissza, bajba kerülök. 15 km-re volt a legközelebbi üzlet , inkább megszöktem. Futottam, amíg bírtam, azután elbújtam, de megtaláltak. Visszavittek, megostoroztak. Sokszor kérdeztem az anyám­tól, miért kell nekünk éhezni és fázni, és miért nem kell a földesúrnak, de ilyenkor a számra tette a kezét és azt válaszolta, hogy ilyet kérdezni sem szabad, és hogy így akar­ják az istenek. Egy nap elterjedt a híre, hogy jönnek a kínaiak. Na­gyon megijedtünk, mert a földesúr szerint embert esz­nek, de előbb kiszívják a vé­rüket. Aztán egy napon meg­érkeztek. Kérdeznék tőlem, akarok-e vizet hordani a kony­hájukra és fát vágni. Remegve vállaltam és munka közben mindig hátranéztem, hogy va­lamelyik katona nem akar-e megölni. Kis idő múlva egyi­kük pénzt, teát és gabonát hozott anyámnak és azt mond­ta, hogy ez a végzett mun­káért jár. Semmi hálát nem éreztünk ezért, mert azt gon­doltuk, hogy ez egy furcsa kí­nai szo­kás... Később a hazájukról mesél­tek a katonák és az ottani új életről, de ezeket a dolgokat nemigen értettük meg. Azután iskolát nyitottak a faluban. Kértem az anyámat, hogy én is járhassak, de nem engedte meg, mert félt és nem is vet­tek fel, mert csak szülői enge­déllyel lehetett beiratkozni. Hónapokig könyörögtem, míg végre megengedte. Megta­nultam írni és olvasni, a vizs­ga után pedig azt kérdezte a tiszt, aki tanított, hogy aka­rok-e Kínában tovább tanulni, így kerültem ide Pekingbe. Tudom, sokat kell pótolnom, de azt hiszem könnyebb lesz, mint az éhséget és a verést el­viselni. Ha eleget tanultam, hazamegyek, hogy segítsek megváltoztatni az otthoni éle­tet” Ezeket mondta Kasi, majd néhány korty forróvizet ivott egy csészéből. Teát is ihatna, de a forróvizet szokta meg és még nem tudott leszokni róla. Próbáltam neki megmagya­rázni, hogy egyes országokban krokodilkönnyeket sírnak az ő elvesztett ,,szabadság"-a miatt, de ezt nem hitte el. Viccnek sem tudja venni, mert ezekben a kérdésekben nem ismer vic­cet, ehhez túl sok nyomát vi­seli hátán az ostorcsapások­nak. Annyi azonban bizonyos, hogy azt a szabadságot, amely­ben verték és éheztették nem sajnálja. Harry Sichrovsky riportja nyomán Világszerte folytatódik a tiltakozás Lumumba és harcostársai meg­gyilkolása miatt. Képünk a Párizsban tanuló afrikai diákok csen­des tüntetéséről készült, akik a Place de l’Étoile-on kezdtek ülő­sztrájkba, követelve Lumumba gyilkosainak megbüntetését. A rend­őrök erőszakkal kísérelték meg szétoszlatni a tüntető afrikaiakat. f­í .Q FOTO 30X ára 200 Ft, PAJTÁS ára 169 ft 10FOrgR^

Next