Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-02-25 / 8. szám
Kongóból jelentjük ben székelő törvényes kongói kormány elnöke 31 éves. Gizenga kormányát eddig tizennyolc ország kormánya ismerte el, közte a Magyar Népköztársaság is. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Arab Köztársaság, Guinea, Mali és más ✓országok kormányai bejelentették, hogy minden segítséget megadnak Gizenga kormányának. MAGYARÁZAT: 1. A Gizenga által vezetett, s ideiglenesen Stanleyvale-ben székelő törvényes központi kormány fennhatósága alatt álló területek. 2. a Csembe vezette úgynevezett Katanga „állam” ellenőrzése alatt. 3. A Kalondzsi bandái által megszállt Dél-Kasai. 4. Az áruló Kaszavubu Ileo—Mobutu-klikk ellenőrzése alatt álló területek, amelyeken azonban egyes törzsek, illetve vidékek a Gizenga-kormányt ismerik el Antoine Gizenga a Stajilevvilé A forrófejű kamaszok tizennyolc éve az átlagos „világmegváltó időszak’". Szinte alig akad ifjú, aki 11 é válna lánglelkű apostolává ezidő tájt valami elképzelésnek. Aztán a kamaszévek elmúltával megérti mindegyik, hogy az élet célja — a becsületes munka, a sok-sok józan hétköznap tartalommal való megtöltése, a nagy eszményekben való hit — így kell és így érdemes élni. De vannak „örök kamaszok”, akiket nem a forrófejűek, hanem egészen más okok késztetnek világmegváltó tervekre. A világmegváltók világbajnokai közül mutatunk most be párat olvasóinknak. „Amikor Krisztus teenager volt..." A hírhedt amerikai evangélista és szélhámos, Billy Graham szokta ezzel a sokat kifejező mondattal kezdeni beszédeit, s mindez azért van, mert a nyugati fiatalokhoz szól, akiknek eszményképe , még vallási eszményképe is csak teenager lehet. Beszél Sámsonról is, aki „alapjában véve romlott volt, hamar életével fizetett laianaságáen. Ezzel szemben David mindvégig megmaradt teenagernek — hangoztatja. — Egy esetben sem ugrott autóba, hogy hajkurássza az utcán a leányokat”. Billy Graham igazi modern apostol. Tíz vallási szakértő kíséri minden útján, sok propagandistát, publicistát, színészt, énekest és technikust alkalmaz. Maga Billy Graham így vélekedik munkájáról: „Én árusítom a világ legértékesebb portékáját , a lelki táplálékot és ha már ilyen tevékenységet folytatok, miért ne csapjak portékámnak olyan reklámot, mint teszem azt a szappangyáros szappanjának?!” Amerikában egy új szektát legalább olyan jövedelmező alapítani, mint egy részvénytársaságot. Billy Graham is tulajdonképpen ezért kiáltotta ki magát „isten földi helytartójának” és gépfegyvertűzzél beharangozott istentiszteletein ezért zengi el dolgo Kupputasban, hogy „közel már a világ vége, emberek, mondjatok le földi javaitokról — az egyház javára”. Mármint Billy Graham egyháza, vagyis, hogy Billy Graham javára. Botozni vagy nem botozni? Ők csak Angliát akarják megváltani, de azt alaposan. Többen vannak és foglalkozás szerint az angol alsóház botozás párti képviselői. A botozást Franciaországban és Belgiumban a francia forradalom alatt szüntették meg, Svédország 85 évvel ezelőtt, Dánia 1930-ban szakított ezzel a megalázó módszerrel. Ami az angolokat illeti, náluk még mindig érvényben van az iskolákban a testi fenyítés. Egész sorozat bonyolult előírás szabályozza, hogy bizonyos korban hogyan lehet elpáholni a gyerekeket, néhol egészen 18 éves korig. Az angol büntetőtörvény pedig egy esetben ír elő botozást, ha a büntetendő egyén orvtámadást követ el. Ilyenkor a rabot kezénél-lábánál kikötik, aztán egy képzett rendőr percenként 15 ütést mér rá. A börtön orvosa közben a rab arcát figyeli, hogy megállapítsa az ütlegelés hatását. A botozás bevezetése nemrégiben került az angol alsóház napirendjére. Az angol lapok szerint az évszázad legviharosabb ülésén a testi fenyítés hívei így érveltek: „A botozás a jövő megmentője”. Mire az ellenzék a következőképpen replikázott: „Mi beleegyezünk a botozásba, de csak úgy, ha először azokon a képviselőkön próbálják ki, akik harcolnak érte”. Az általános zűrzavarban egy labourista képviselő azt javasolta, hogy a botozást alkalmazzák a képviselőházban is, hogy ez a testület „tiszta” munkát végezhessen és megvédhesse magát egyes képviselők ostoba elképzeléseitől”. A testi fenyítés bevezetése annak kapcsán került elő, hogy ismeretessé váltak a növekedő tendenciát mutató bűnözési statisztikák. Nos, csak a világmegváltás világbajnokai gondolhattak arra, hogy a gengszterizmus elburjánzását korbáccsal és fűzfavesszővel meg lehet gátolni. Bifsztek és lutri Egy teljesen süket, sovány és alacsony ember állt fel a közelmúltban, a nápolyi községi és tartományi választásokon a szónoki emelvényre és a következő magasröptű gondolatokkal fordult embertársaihoz: „Olaszok, ha pártom győz, mindannyian gazdagok leszünk. Olyan pénzügyi tervet készítettem, amely ezt mindenki számára lehetővé teszi. Azonnal kifizetek 10 millió lírát annak, akinek sikerült bebizonyítania, hogy programom alaptalan és téves”. Terve egyfajta sorsjátékon alapul. Tulajdonképpen az egész állam sorsjátékra épül fel, ez helyettesíti a társadalombiztosítást és a nyugdíjat is. Minden olasz polgár hetente egy kétszáz lírás sorsjegyet vásárol. Minden héten tartanak húzást, a heti főnyeremény 200 millió líra. Ezt persze csak egy ember nyeri, de a többiek sem veszítenek, mert minden kilenc év leteltével az állam viszszaadja a befizetett összeget, mégpedig 40 lírás kamattal. Számításai szerint ezzel a sorsjátékkal néhány esztendő alatt minden olasz állampolgár milliomos lesz, de ugyanakkor az állam is jól jár. Ezért nevezi pártját Capezzuto a „gazdagság pártjának”. A hálátlan nápolyiak mégis Lauro hajótulajdonosra adták voksaikat, aki fejenként kiosztatott néhány kiló makarónit és nagyobb mennyiségű ballábas cipőt, azzal az ígérettel, hogy a választás után a jobblábast is megkapják a választók. Capezzuto azonban nem csüggedt el, azzal vigasztalja magát és az olasz közvéleményt, hogy minden eszmének előbb meg kell érnie, csak azután diadalmaskodhat. Ezért az országgyűlési választásokon is fellép és meg van győződve, hogy nagyobb sikere lesz majd, mint annak a bizonyos Corrado Todeschionak, aki az elmúlt parlamenti választásokon lépett fel pártjával és bifszteket ígért minden olasz honpolgárnak. Mert ugye ez megold minden problémát a szép olasz honban! Ónody György : A világmegváltás világbajnokai Üleh :::::: N! ::: Ül ::: Még portugál gyarmat volt a •:s |\/| mai Brazília, amikor kincs::: IfX kereső kalandorok a Monas ::: Gerais-i fennsíkon gyémántotta!!! jáitok. A brazil gyémántmezők iss nem olyan gazdagok, mint a kon::j góiak, s amelyek Dél-Afrikában itt vannak, de a rangsorban az ország közvetlen mögöttük áll Évente 400 ezer karát gyémántot ■!« bányásznak Diamantia környékén. «! Ez a 10 ezer lakosú városka 1131 || méter magasan van a tengerszínt |j| felett, lakói szinte mind a gyé- 555 mántkeresésiből élnek. De ez a j:: kereset (a legmagasabb napi bérel 200 cruizeros = 15 forint) nagyon |j| kevés, ezért nemcsak a felnőt- IIIek dolgoznak, hanem a gyere::: kék is. A kimutatások szerint 100 iskolakötelesből csak hat fejezi be a négyéves kötelező iskolai ::: tanulmányokat, a többi már égési szén fiatalon állást vállal és lehetőleg ott dolgozik, ahol az apja vagy az anyja, mert az ország törvényei szerint 14 éven aluli fiatalnak nem lehet bért kifizetni. Hajdanában az volt a szokás, hogy minden 20 karátosnál nagyobb gyémánt a királyt illette. A gyémánt ma az USA-ba vándorol, ezzel fizetik Brazília adósságait, amelyek az esztelen gazdaságpolitika, s a letűnt kormányzat hatalmas panamái következtében úgyis óriásira duzzadtak. Közben legalább 30 százalékkal nőttek a létfenntartási költségek. Az egykori kalandorok gyorsan akartak meggazdagodni, azért kerestek gyémántot. A mai gyémántkeresők szegények és jogtalanok, a legtöbb analfabéta köztük, és ezért szavazati joguk sincs. A sor végén nap , ernyő alatt hűsöl a bánya átvevője, aki mindig legalább egy karától igyekezik elcsalni a munkásoktól ... fjSSKHnSiSiiíSHtSSiSiiiHnniíiHiiiniSSiinHHiinHHiiSiHííSnííHHHíííníHSÍBHBÍíHSiSniStSSSStiMlUHIHlBIIBtnWll A jéghideg vízben állnak egész nap a gyerekek. Még arra sem telik nekik, hogy gumicsizmát vegyenek. Egész életük azzal múlik el, hogy gyémántot keresnek és gyémántot találnak — de ez nem az övék! Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága PRÁGA A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és az egész magyar ifjúság nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának és minden csehszlovák fiatalnak az egységes, kommunista ifjúsági mozgalom megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. őszinte szívbőlkívánunk újabb, kimagasló sikereket hazátok felvirágoztatása, az ifjúság szocialista szellemű nevelése érdekében kifejtett nemes munkátokhoz. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága minden elvesztette a népekeit NEW YORK, MANHATTAN, az ENSZ különös alakú üvegpalotája... Ülésezik a Biztonsági Tanács és az ember szinte látja, mint pásztázzák keresztül-kasul az üléstermet a nemzetközi érdeklődés reflektorai. Dag Hammarskjöld főtitkár emelkedik szólásra. Kenetteljes arccal és ennek megfelelő hanghordozással bejelenti: Lumumba miniszterelnök hat hívét, Jean Finant, a keleti tartomány miniszterelnökét, Falaki őrnagyot, a Stanleyvilley csendőrség parancsnokát, Nzugit, a kongói ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét, valamint Yangara, Muzungu és Elengesa politikusokat Leopoldville-ből Bakwangába szállították és ott meggyilkolták valamennyiüket. Ez a hét elején történt, miközben a Lumumba és társai meggyilkolása miatt morajlott meg a világ. Egyre gondolt a föld lakosságának a többsége és ezt az egy gondolatot, közvetlenül Hammarskjöld álszent szomorúsággal körített szavai után, Valerian Zorin külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió delegátusa fogalmazta meg plasztikusan: „A Biztonsági Tanács állandóan gyilkosságokról szóló és felháborodási szólamokkal kísért közléseket hall a főtitkártól. Ez azonban nem menti fel őt a befejezett tények politikájáért reá háruló felelősség alól.” A HAT BAKVANGAI GYILKOSSÁG bejelentése új felvonása a borzalmas felvonásokban túlságosan is bővelkedő, a shakespeare-i királydrámáiknál is sokkalta véresebb kongói drámánál. Semmi kétség, ennek a drámának egyik főszereplője az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelenlegi főtitkára. Szerepét az „atlantiak" igyekeznek rózsaszínűre lakkozni. Egyesek közülük azt mondják, Hammarskjöld tele volt jó szándékkal, intézkedései nem is voltak rosszak, egyszerűen peches ember, akinek Kongóban semmi sem sikerült. Más nyugati mentegetők szerint a főtitkár nagyműveltségű, civilizált fogalmakhoz szokott fehér úr, hát istenem, persze hogy szokatlan neki Afrika trópusi levegője, persze hogy ügyetlenül csetlik-botlik a számára reménytelenül ismeretlen egyenlítői dzsungelekben ... Mind többen vannak azonban, akiket már nem vezet félre a főtitkárnak dobott atlanti mentőöv, akik tudják és vallják Hammarskjöld szerepének igazi jellegét: az előkelő fehér úr jógai szerepet vállalt és teljesített, az Egyesült Nemzetek Szervezetének első embere a cselszövő , szerepét játszotta tudatosan és megdöbbentő eredményességgel. A közelmúlt történetének minden mozzanata megannyi tanúja ennek a megállapításnak. Forgassuk vissza a felvevőgép kerekét és indítsuk el. A film peregni kezd. Kongó függetlenséget kapott, a belgák maradtak. Lumumba hitt az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennkölt szellemében, behívta az ENSZ-t , és nem sokkal később fogoly lett saját rezidenciájában. Hammarskjöld egyik első intézkedése az volt, hogy utasította apparátusát, Lumumba egyik legélesebb fegyvere, a leopoldville-i rádió elkobzására. Ugyanakkor a volt Francia-Kongó székhelyén, a közelben levő Brazzavittben bömbölt Kaszavubu rádiója, Elisabethville-ben Csembe kiálthatta világgá, hogy egységes Kongónak nem szabad léteznie. Az ENSZ bevonult és tevékenysége éles késként szabdalta szét ezt az országot. Hammarskjöld intézkedett, szónokolt és Kalondzsi leszakította Kaszait. Hammarskjöld intézkedett, szónokolt és Mobutu martalócai dúltak, fosztogattak. Hammarskjöld tevékenykedett és Csembe gondtalanul szervezte volt nácikból és jelenlegi algériai ultrákból álló idegenlégióját. DE ABBAN A PILLANATBAN, ahogy Lumumba, a törvényes kormányfő, akinek támogatása a világszervezet határozatba foglalt feladata lett volna, megmozdult, megmozdult az ENSZ főtitkára is. Aktivitása egészen addig tartott, amíg a törvényes miniszterelnök rezidenciája, majd egy thysville-i börtön foglya lett. Ekkor már ismét „közönyös” volt Hammarskjöld úr és „közönye” csak fokozódott, amikor Lumumba Csembe kezébe került. A világ vizsgálatot követelt, a főtitkár atyai mozdulattal türelemre intett és jámbor hangon „információkat” kért a katangai bábdiktátortól, amit természetesen nem kapott meg. S amikor hivatalosan bejelentették a törvényes miniszterei nőik meggyilkolását, akkor, csak akkor „háborodott fel” az oly hidegvérű főtitkár. Most már a vizsgálatba is hajlandó volt belemenni. Az előkelő úr, a természet ■nagy barátja, a műkedvelő alvinista végrehajtotta feladatát. Zorin azt mondotta: a világ e gyilkosságok bejelentésével azonosítja Hammarskjöldöt. Ma már ennél is többről van szó: az azonosítás magukra a gyilkosságokra is vonatkozik. A belga követségek előtti tüntetők tábláin Csembe, Kaszavubu, Mobutu neve mellett a Hammarskjöldé is szerepel. Süllyedhet-e ennél mélyebre a nemzetek egyetemes szervezete első emberének tekintélye? Milliók szeme nyílt ki. Guinea elnöke, Sekou Toure egyenesen a főtitkárhoz intézte táviratát: „ön elvesztette, uram, a népek bizalmát, önnek le kell vonnia a következtetéseket.” H. E. A Szovjetunió postája — a virágsorozat keretében — újabb négy bélyeget adott ki, amelyek a Kaukázus, Szibéria és más tájak virágait mutatják be. Svájcban HC Rappen években bélyeget adtak ki a Lausenne-ban márciusban ,sorra kerülő jég hockey világbajnokság alkalmával. Népeinknek egy a hangja . „Amióta országaink felszabadultak az idegen elnyomás, népeink pedig az osztályelnyomás bilincseitől, azóta a köztünk levő határ nem elválaszt, hanem összeköt bennünket.” Kádár János elvtárs mondotta ezeket a szavakat az Egyesült Izzóban rendezett csehszlovák—magyar barátsági nagygyűlésen. S Novotny elvtárs beszédében ugyancsak arról szólt, hogy elveink, terveink közös tanításon alapulnak, s népeink kapcsolatai a proletár nemzetköziség szellemében fejlődnek. Népeinknek egy a hangja. Ezt bizonyította, s testvéri kapcsolatainkat tette még mélyebbé Antonim Novotny elvtársnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének magyarországi látogatása. Novotny elvtárs személyében népünk annak az országnak küldöttét köszöntötte, amely már lezárta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát és a fejlett szocialista társadalmat építi. Csehszlovákia a szocializmus egyik vonzó példája a tőkés országok dolgozói előtt, s néhány esztendő múlva gazdaságilag elhagyja a fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országokat, egyes területeken pedig az Egyesült Államokat is, amelyeket egy új, magasabbrendű társadalom megteremtésében, a boldog emberi élet kialakításában, már régen megelőzött. Népeinket, ifjúságunkat nemcsak közös alkotásaink — a csehszlovák segítséggel épült Inotai Erőmű és a Borsodi Vegyikombinát — fűzi össze, hanem az a többszázezernyi baráti kapcsolat, amely a tátrai és a balatoni üdülések, a prágai és a budapesti kirándulások, a kölcsönös utazások, találkozások során kialakult és egyre erősödik. Pártjaink és kormányaink között az együttműködés testvéri és zavartalan — s ez tovább gyarapítja az egész szocialista tábor erejét. Novotny elnök a szegedi dolgozók körében Antonin Novotny és Kádár János elvtársak beszélgetnek a magyar—csehszlovák pártközi tárgyalások kezdete előtt az MSZMP székházában. RABSZOLGA VOLT TIBETBEN A pekingi diákotthon egyik ágya sem volt elég hosszú Kasi kétméteres termetének. Amikor meglátogattam, piros melegítőben és a jellegzetes tibeti szőrmeszegélyű aranysisakban fogadott. Kezén a bőr nagyon kemény és tele van repedésekkel. Gyerekkorában koldusként vándorolt anyjával faluról falura, míg egy földesúr rabszolgájává tette mindkettőjüket. „22 éves vagyok, de 20 évig nem volt, rajtam lábbeli és ruha helyett is csak rongyokat hordtam. Az éhséget jól ismertem, de a jóllakottság érzését nem. Néha kiszöktem éjjel a juhokhoz és tejet ittam a tőgyükből. Ha rájöttek, megvertek, ostorral. A földesúr egy este azt kívánta, hozzak neki pyertyákat, de ha egy órán belül nem térek vissza, bajba kerülök. 15 km-re volt a legközelebbi üzlet , inkább megszöktem. Futottam, amíg bírtam, azután elbújtam, de megtaláltak. Visszavittek, megostoroztak. Sokszor kérdeztem az anyámtól, miért kell nekünk éhezni és fázni, és miért nem kell a földesúrnak, de ilyenkor a számra tette a kezét és azt válaszolta, hogy ilyet kérdezni sem szabad, és hogy így akarják az istenek. Egy nap elterjedt a híre, hogy jönnek a kínaiak. Nagyon megijedtünk, mert a földesúr szerint embert esznek, de előbb kiszívják a vérüket. Aztán egy napon megérkeztek. Kérdeznék tőlem, akarok-e vizet hordani a konyhájukra és fát vágni. Remegve vállaltam és munka közben mindig hátranéztem, hogy valamelyik katona nem akar-e megölni. Kis idő múlva egyikük pénzt, teát és gabonát hozott anyámnak és azt mondta, hogy ez a végzett munkáért jár. Semmi hálát nem éreztünk ezért, mert azt gondoltuk, hogy ez egy furcsa kínai szokás... Később a hazájukról meséltek a katonák és az ottani új életről, de ezeket a dolgokat nemigen értettük meg. Azután iskolát nyitottak a faluban. Kértem az anyámat, hogy én is járhassak, de nem engedte meg, mert félt és nem is vettek fel, mert csak szülői engedéllyel lehetett beiratkozni. Hónapokig könyörögtem, míg végre megengedte. Megtanultam írni és olvasni, a vizsga után pedig azt kérdezte a tiszt, aki tanított, hogy akarok-e Kínában tovább tanulni, így kerültem ide Pekingbe. Tudom, sokat kell pótolnom, de azt hiszem könnyebb lesz, mint az éhséget és a verést elviselni. Ha eleget tanultam, hazamegyek, hogy segítsek megváltoztatni az otthoni életet” Ezeket mondta Kasi, majd néhány korty forróvizet ivott egy csészéből. Teát is ihatna, de a forróvizet szokta meg és még nem tudott leszokni róla. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy egyes országokban krokodilkönnyeket sírnak az ő elvesztett ,,szabadság"-a miatt, de ezt nem hitte el. Viccnek sem tudja venni, mert ezekben a kérdésekben nem ismer viccet, ehhez túl sok nyomát viseli hátán az ostorcsapásoknak. Annyi azonban bizonyos, hogy azt a szabadságot, amelyben verték és éheztették nem sajnálja. Harry Sichrovsky riportja nyomán Világszerte folytatódik a tiltakozás Lumumba és harcostársai meggyilkolása miatt. Képünk a Párizsban tanuló afrikai diákok csendes tüntetéséről készült, akik a Place de l’Étoile-on kezdtek ülősztrájkba, követelve Lumumba gyilkosainak megbüntetését. A rendőrök erőszakkal kísérelték meg szétoszlatni a tüntető afrikaiakat. fí .Q FOTO 30X ára 200 Ft, PAJTÁS ára 169 ft 10FOrgR^