Magyar Ifjúság, 1961. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1961-12-02 / 48. szám

ÚJ NORMÁK? ÚJ NORMÁK! UJ NORMÁK? S­ZERELEM-BARÁTSÁG — VITA — Elmúlt heti számunkban vitaindító cik­ket közöltünk a szerelem és barátság kérdé­seiről. A három vitaindító történet végén, ol­vasóinknak a következő kérdéseket tettük fel: 1. Lehet-e Igaad és őszinte barátság tizenhat—húsz éves lányaik és fiúk között) vagy ez szerelem nélkül elképzel­hetetlen? Helyes-e, ha fiúk és lányok teljesen fesztelenül viselkednek egymás előtt.­t­­. Megmosolyogják-e a mai fiatalok Romeo és Júlia his­tóriáját? Hiszik-e, hogy van igaz, örök, minden áldozatra kész szerelem, vagy azt vallják, hogy az egészből nem kell olyan nagy ügyet csinálni? Hol vannak itt az új, a mai kornak megfelelő normák? I. Elképzelhető-e barátság pár heti ismeretség után? Mi­lyen az igazi barátság? Lehetséges-e, hogy a mély és szen­vedélyes barátságok kora már a múlté? Kérdéseinkre néhány nap alatt már több száz levél, érkezett szer­kesztőségünkbe. Mi a vita során közöljük azokat a leveleket is, amelyekkel részben vagy esetleg egészében­­ nem értünk egyet. Kér­jük levélíróinkat, hogy lehetőség szerint minden esetben írják­ meg nevüket és címüket, s csak abban az esetben küldjenek jeligés leve­let vitánkhoz, ha erre olyan mély és belső okok késztetik őket, ame­lyekkel nem akarnak név szerint is nyilvánosság elé állni. Várjuk a további hozzászólásokat, a levelek borítékaira kérjük ráírni: „SZERELEM — BARÁTSÁG”, ugyan már negyedikesek, de még mindig rosszul értelmezik ezt a két teljesen egymástól el­térő dolgot, a barátság és sze­relem fogalmát. Boros Erzsébet, Toldi Ferenc Gimnázium I/C osztályának tanulója Közeledhet-e a lány? Ha az erkölcsi élet új nor­máival kapcsolatban említjük a szerelmeit, úgy érzem, nem hagyhatunk ki egy fontos kér­dést. Azt, hogy közeledhet-e egy lány egy férfihez, akit imád? Megmondhatja, vagy meg­­írhatja-e neki nyíltan, hogy sze­reti? Ebben a kérdésben min­denkinek magának kell dönte­nie, de mégis jó volna vala­milyen általános szabály. Tizenhét éves vagyok és szen­vedélyesen szeretek egy nálam tíz esztendővel idősebb férfit. Én nem gondolkodtam. Meg­írtam neki, hogy szeretem, ran­devút kértem tőle. Az illető táncdalénekes, nyáron láttam először személyesen, be is mu­tattak neki, de ő persze nem nagyon vett észre engem. Mon­dom, levelet írtam neki, s ő, bár nem jött el a randevúra, tanúsított irántam némi rokon­­szenvet. Ez az érzés nemcsak egyszerű félángolás volt. Ma is szeretem, reszketek, ha a da­lait haltom, ha visszaidézem a percet, amikor rám nézett. Na­gyon, nagyon szeretem. Mit tehetek a sóhaj­tozáson kí­vül? Ann­­yi Őszinteség és bizalom Tizennyolc éves diák vagyok és szerelmes. Körülbelül egy hónapja meg­néztem a Rómeó és Júliát. A két szerelmes históriája szá­momra megható és felemelő tör­ténet, és hiszem, hogy van ilyen szerelem. Önök azt kérdik, hol vannak itt, az új, a mai kornak meg­felelő normák? Szerintem a sze­relemben az őszinteség és a bi­zalom a szocialista erkölcsi norma. Nem könnyű kalandokat keresünk, csókolózunk, hogy csupán pillanatnyi fellob­banó vágyunkat kielégítsük. Nem! A szerelem két szív kölcsönös vonzalma egymás iránt. Ha a lányban csak a nőt nézzük és nem érdekel a lelkivilága, soha nem találjuk meg a boldogságot. Nincs jogunk ahhoz, hogy eset­leges cinizmusunk következté­ben tönkretegyük mások bol­dogságát. Ha pedig valaki a mai kor erkölcsét úgy próbál­ja modernizálni, hogy cinikus­sá, könnyelművé válik, az le­het, hogy kitűnő hódító, nagy­fiú lesz, de az is biztos, hogy az élete üres lesz és céltalan. Szesz­kai György Szeged, Textiltechnikum A közösségen múlik... 1939 óta katona vagyok. Bevonulásom, előtt falun lak­tam és dolgoztam, tagja vol­tam a­­helyi KISZ-szervezet­­nek. A szervezet huszonkét tagból állt Fiúk, lányok 17 —21 éves korig. Megalaku­lásunktól fogva elég moz­galmas életet éltünk. Minden este együtt voltunk, színda­rabot tanultunk,­­ egy-két órát táncoltunk. Sz. Éva kivételével nem volt komoly udvarlója sen­kinek. A lányokat esténként rendszeresen hazakísértük, de hol az egyiket, hol a má­sikat. Vigyáztunk is arra, hogy ne kísérjük haza több­ször ugyanazt a lányt, mert akkor már megindult volna a faluban a pletyka. És mégis szerettük egy­mást, mint barátok. Ha egy fiúnak vagy lánynak bármi gondja, baja volt, mind a huszonegyen segítettünk. Ha valaki kórházba került, fel­váltva meglátogattuk. A va­sárnapokat gyakran töltöttük közösen, egyik, vagy másik fiatal szüleinek lakásán. Nemcsak a lányos, de a fiús házaknál is. Igaz, az idősebb korosztály ezen megbotrán­­kozott, pedig szerintem eb­ben nincs semmi botránkoz­­tató. Jó barátok voltunk mindannyian és most is azok maradtunk. Én már két éve elkerül­tem hazulról, mégis csaknem mindegyikkel levelezek. A válaszok pontosan érkeznek. Van a lányok között, aki az­óta férjhez ment, de a levél mégis jár, s a férj is üdvözöl pár sorban. Nyolc lány kö­zül csak eggyel kapcsol ösz­­sze szerelem. A kiszista lá­nyok rendszeresen írnak ne­kem Margitkáról, megírják, mivel tudnék neki kedves­kedni és ők biztatnak, ha néha ritkábban megy a levél kedvesemhez. Visszatérve az első kérdés­re, újra csak azt tudom írni, hogy lehetséges fiú és lány között fesztelen barátság az erkölcsi szabályok betartásá­val is. Az a fontos, hogy a­­közösség ezt így fogja fel. D. István, Sopron EGY ELSŐS KISLÁNY... Sokat gondolkoztam azon, hogy lehet-e, illetve érdemes-e nekem egyáltalán válaszolnom a feltett kérdésre, mivel csak első gimnazista vagyok. Viszont úgy gondolom, hogy a mi kor­osztályunk is véleményt mond­hat egy és más dologban. Egyik fiú osztálytársammal együtt tanultunk, együtt jártunk mindenhová, és ő is éppen úgy, mint Péter Juditnak, még a rajzaim elkészítésében is segí­tett. Mindezek mellett a leg­jobb barátok voltunk, míg osz­tálytársaim félre nem értették a dolgot. Elkezdtek minket csúfolni, hogy itt vannak a „szerelmesek”. Engem is bán­tott a dolog és Árpit is. Való­színűleg ezért történt, hogy ba­rátságunk fonala egy kis időre meglazult. Azonban később a mentegetőzések helyett megma­gyaráztuk osztálytársainknak, hogy más a barátság és a sze­relem, és hogy egy fiú és lány között lehet őszinte barátság. Én vagyok osztályunk KISZ- titkára, és ezt a kérdést az egyik taggyűlésen a vita tár­gyává tettük. Nagyon érdekes válaszok hangzottak el és álta­lában a tagok többsége előtt nem volt tiszta a barátság és szerelem fogalma. Nagyon sze­rettem volna, ha Péter és Ju­dit osztálytársai is ott lettek volna ezen a taggyűlésen, akik ÚJ NORMÁK? Nyolcéves barátság Szerintem egy lány csak tudkor mondhatja a barátnőjét igazi­nak, ha legalább egy évig jóban rosszban kitartanak egymással. Ilonka és Teri barátsága még nem lehet igaz barátság. Nekem nyolc éve van egy barátnőm. A természetünk eléggé megegyezik, a szüleink nagyon egyformán neveltek bennünket. Most a nyolcadik évben, a barátságunk közé férkőzött egy fiú. Azt mond­ta a barátnőmnek, hogy vagy ő, vagy én, vagyis szakítsuk meg a barátságunkat. A barátnőm a fiúval szakított. Azt hiszem,­­ez már mércéje annak, hogy mi az igazi barátság. Vonnák Mária, Törökbálint, Ady E. a. SS / „A Bükk csodálatos! Minél többet nézem, annál több ar­cát ismerem meg, minél mé­lyebbre hatolok titkainak ku­tatásában, annál több újabb rejtélyt állít elém” — olvas­suk Jakucs László, az Aggte­leki cseppkőbarlang igazgató­ja könyvében. A titkok nem hagyták nyu­godni, meg is alapítottuk ku­tató expedíciónkat. Diákok, fiatal geológushallgatók — ezekből áll a mi kis társasá­gunk. Irány Jósvafő. Szeren­csénk van. Nem kevésbé ta­pasztalt vezetőt kapunk, mint magát Jakucs Lászlót. Neki­vágunk a hegynek, de nem a már mindenki által közis­mert erdőknek, szikláknak, hanem le a mélybe, fényt de­ríteni a számunkra még sö­tét titkú barlangok szépségei­re. Első utunk: az 1952-ben felfedezett Béke-barlang. Az asztmások Mekkája. Jó 100­­ métert haladunk a sötétben, amikor emberi hangokat hal­lunk, s hunyorgó szemünk elé világos terem tárul. Aszt­más salgótarjáni bányászok fekszenek a nyugágyban. Szívják a barlang antibioti­kummal és gyógyhatású anya­gokkal telített levegőjét.­­ Ez a levegő megszünteti a náthát. Az asztmára is gyógyhatással van, sokat könnyít a betegeken. Ennek fő oka a levegő rendkívül ma­gas (99—100 százalékos) pára­­tartalma, egyenletes hőfoka, abszolút pormentessége — magyarázza vezetőnk, de mi tudjuk, hogy nemcsak ezért fordultak a geológusok a vi­lág minden pontjáról olyan nagy érdeklődéssel a barlang felé, hanem mert Jakucs László a Béke-barlang feltá­rásával egy új kutatási mód­szernek nyitott utat. Először elméletben állapította meg a barlang létezését. Csak azután következett a gyakorlati iga­zolás, a barlang feltárása. Sok érdekes történetet me­sél erről, ahogyan beljebb és beljebb haladunk. Egymás után hagyjuk el a színpom­pás cseppköveket. Balra a na­­rancszuhatag, jobbra egy „anyósnyelv”. Most a vígan csörgedező Komló patak tel­jesen elborítja az utat. Hideg, tíz fokos vízben gázolunk de­rékig. Fehér, sárga s a vörös­nek minden árnyalata! Az ol­dalak zöldesszürke sziklafa­lait ragyogó kristályos kéreg­cseppkövek csipkézik. Már utunk végén járunk, amikor a Porcelán-folyosóra érünk, s a bejárati agyagdomibon ezt olvassuk: „1952. augusztus 4.” A barlang felfedezésének napja. Az Aggteleki barlang­­egyik mellékágát, a Retekágat ke­restük. Sorra haladunk el a sokak által már oly jól is­­mert Orgonasípok. Halászbás­tya, Tóparti vár, Fürdőzők, Pagoda, Buddha szobra csepp­kövek előtt. Sietünk. Az is­meretlen csábit. Letérünk a főágról. Előt­tünk a titokzatos néma világ. Körülöttünk csak pár métert világítanak meg a karbid­lámpák. Hirtelen egy csepp­kőszikla ugrik ki a sötétből, amint ráesik a fény. Iszonyú folyosó, óriási termek! Itt is fantasztikus formák fogad­nak: Négerkunyhó, Minerva sisakja, Százláncú szoknya s elérkezünk a Retekág bejára­tához. A kép változik. A nagy termet keskeny, alacsony bol­tozatú folyosó váltja fel, ahol az egyhangúságot egy-egy ki­álló cseppkő bontja meg, s oszlopai a sztalagnitok, ame­lyek a vízbe benyúlnak. A kecses formák között jobbra­­balra kitérve haladunk to­vább. Nem győzzük fejünket kapkodni, nehogy letörjünk a csodákból valamit is. Most tágul a tér, majd is­mét teljesen összeszűkül, ép­­penhogy keresztül tudjuk pré­selni magunkat. Ez a Vaska­pu. Még egy ilyen lesz, a Bronz. A legizgalmasabb azon­ban most jön: öt centiméter szélességű száklaperemen kell keresztül menni. Előttünk há­rom méter mélyen a patak, hátunk mögött sziklarengeteg, összefogódzunk, és úgy me­gyünk át Ez is sikerült. De még nincs vége mindennek! Még egy nehézség és elérjük utunk célját. Hatalmas szik­­laomladékot kell megmász­nunk. Alig tudunk felkapasz­kodni a kövekre lerakódott síkos agyagon, de megéri a fáradságot, leírhatatlan szép­ségű terem tárul elénk: a Cso­dák terme. Célhoz értünk. Liska Zsuzsa Narancszuhatag, négerkunyhó, Minerva sisakja, pagoda Megszűntek a mélyérzésű barátságok ? Engedjék meg, hogy csak a 3. kérdésen válaszoljak, mivel í­gy érzem, erről van mondani­valóm. Idézem: „Lehetséges, hogy a mély és szenvedélyes barátságok kora már a múlté?” Igen, véleményeim szerint megszűntek a mély érzés­­i barátságok. Nem hiszem, hogy most amikor minden lüktet, szalad, fejlődik, most a technika, a vívmá­nyok korában van idő arra, hogy egymás iránt érdeklődjünk. Nem, ezt nem , hiszem. Békés, tiszta rendszerben élünk, mindenki a saját jövőjét ter­vezi, talán úgy is mondhatom, hogy egy kicsit önzőek lettünk. Lehet, hogy az igaz barátságról alkotott fogalmam kicsit merész és sokat követelő. De úgy gondolom, hogy a barátságban ilyennek kell lenni: merésznek és állhatatosnak. A vonzódást, a szimpátiát, vagy ha jól el tudunk beszélgetni, azt még nem tartom barátságnak. Én az igazi barátságot olyannak képzelem, amilyen a harcokban szü­lethetett a partizánok között. Lehet, hogy sokan nem helyesült nézeteimet és az ellenkezőjét vallják. Nem baj, vitatkozni lehet, de a nézeteket megváltoztatni soha. „Beatrix”, Budapest ÚJ NORMÁK? SZAKEMBERGONDOK NÉLKÜL A Chinoin hatalmas gyár. A fiatal mérnökök már az egye­tem utolsó évében úgy beszél­nek az ilyen üzemről: ekkora gyárban elveszett a fiatal szakember. Észre sem veszi senki. S kész a jó tanács: kis üzembe kell kerülni, ott ha­mar „császár” lehet még a kezdő mérnök is! Császár ugyan a Chinoinban sem lett senki, de azért a sze­mélyzeti osztályon­ érdekes adatokat tudhat meg az em­ber. Különösen, ha felteszi a kérdést: — Nincsenek szakember gondjaik? A válasz nehezen fogalmaz­ható meg néhány mondatban. A tények azonban egyértel­mű feleletet adnak. Hatalmas rekonstrukció fo­lyik az egész gyárban. Új csarnokok épülnek, új gépso­rok kerülnek a termekbe, új technológiákat vezetnek be. A felújítás mellett nem köny­­nyű a zavartalan termelés biz­tosítása. S mégis­­ három fiatal, frissen kinevezett üzem­vezetője van a gyárnak. Mi­lyen előkészítő munka, gon­dos szakmai nevelés tette al­kalmassá ezeket a fiatalokat ilyen fontos feladat megoldá­sára? LARENCSIK ZSUZSÁRA — az egyes üzem vezetőjére — a laboratóriumiban talá­lunk rá. Törékeny, szemüve­ges fiatal nő, s egy egész üzem, több száz ember za­vartalan munkájának gondja nehezedik a vállára. Az em­ber leginkább tanári katedrá­ra, kisgyerekek közé tudná el­képzelni. — Az évfolyamtársmőim sajnálták is, meg nem is na­gyon értették, hogy üzembe akarok jörni. Az utolsó egye­temi évem alatt gyakornok voltam a Szerveskémiai Ku­tatóban. De én emberek kö­zött, „igazi” termelőmunkát akartam végezni. Nem tud­tam elhinni, hogy az üzemi munka ,verklis, hogy itt nincs lehetőség szakmai fejlődésre — meséli gyárba kerül­ése tör­ténetét. A többiről már úgy beszél, mint ami könnyen ment. Be­osztott üzemmérnök lett, de első pillanattól kezdve bevon­ták az egész üzem problémái­nak megvitatásába. — Kutatási feladatokat kap­tam, s ismertem részfelada­taim helyét a kutatási prog­ramban. Amikor üzemvezető­­helyettes lettem, nagynak érhe­tem a feladatot, de nem volt ismeretlen előttem. Hiszen eddig is elláttam az én rész­legem „kerítésén túlra is". Hogyan lettem üzemvezető? Tulajdonképpen már feleltem rá. KŐVÁGÓ JÓZSEF jött „ha­za” legutóbb a Vegyipari Ter­vezőintézetből, ahol egy évig dolgozott a gyár megbízatásá­ból. Ugye ritka mérnöki szeren­cse, ha egy fiatalembert ter­vezőasztalhoz ültetnek, hogy tervezzen olyan üzemet, ame­lyet ő fog vezetni. A Chinoiin­­ban megtörtént. — Aligha képzelhető el jobb iskola egy fiatal szakember számára, mint amit velem vé­gigjárattak. Gondolja meg — az ember rajzokat, számításo­kat böngész, azután az alap­kő lerakásától az utolsó cső beszereléséig minden a szeme előtt történik, s egyszer csak azon veszi észre magát, kész az üzem. Vezesd! — mondják neki. — Nehéz dolog. Meg is ijedne talán, de akkor eszébe jut mindaz, amit kénytelen volt végiggondolni a terve­zés, meg az építkezés stádiu­mában. Fiatalember. Mégis — sok vizsgának nekivágott már... Fizikai munkásként került a gyárba, aztán úgy látszik, túl­ságosan mélyen „beleszagolt’’ a vegyszeres levegőbe. Nem j£ szabadult tőle. Beiratkozott a Műegyetemre. S közben —ez a gyár vezetőinek érdeme —­ olyan feladatokat kapott, hogy a diplomával együtt a mér­nöki gyakorlatot is megsze­rezte. S most? Új feladatokról — újra ál­modozhat. ADAMI PÁL úgy beszél a fiatalokról, mint aki már túl van a „koron”. Pedig éveinek száma mást mond. Mérnöknek viszont nem kezdő már. Alig egy hónap óta az ötös üzem vezetője. — Amikor az egyetemről frissibe idekerültem, hosszú ideig úgy éreztem, nem segí­tenek eléggé. Ha azonban va­laki vallat­óra fogott volna, milyen segítséget hiányolok,­ nem tudtam volna válaszol­ni. Valahogy bántotta az ön­érzetemet, hogy első időkben nem kaptam felelős munkát Nem maradhattam sokáig egyetlen műhelyben sem. Szinte kergettek: tovább, to­vább..­. Meg kellett ismer­nem töviről hegyire az egész üzemegységet. — Mikor először részleget bíztak rám, megdöbbentem: itt nem törheti az ember órák hosszat a fejét valami, prob­léma megoldásán, mint egyetemen, vagy egy kutató­laboratóriumban. A folyama­tos termelés szigorú megren­delő ... Engem meg rögtön — első önálló „szereplésemkor” rászorítottak — önállóan és gyorsan oldjam meg a terme­lés problémáit. Akkor éreztem igazán, mit jelent, hogy is­merem az üzem minden rej­tett zugát, minden gépet és munkafolyamatot. * Mit tettek a Chinoin-gyá­­riak, hogy nincsenek szakem­bergondjaik? — tehetnénk fel újra a kérdést. De felesleges. A választ — úgy gondoljuk — megkapta az olvasó, Szántó Erika I. Nagykőrös. Az Alföldnek ezen a kis, ta­nyákkal teletűzdelt darabján mindenütt csak homok, s rajta otthonosan terpeszkedő kol­­dustetű, királydinnye és bogáncs fogadja az idegent. A hasznos növények átadták a „te­repet”, már mind bent pihennek a magtárak, górék, padlások mélyén és onnan lesik a tél érkezését. A megszürkült földeken keskeny gyalogösvények, gidres-gödrös szekérutak fut­nak, mind-mind egy cél felé. Büszketornyú kastélyforma áll ott, akácokkal körülfogva, homlokán alig kopott tábla, rajta felirat: „Rákóczi Tsz központja”. Az elnök, éppen motorját készül beindítani, de jöttünkre megáll és vendégszerető gazda­ként befelé invitál: — Innen ugyan üres kézzel nem engedünk el újságírót. De nem ám! Mert van nekünk egy olyan, de olyan KISZ-titkár lányunk! Tudják, mi volt itt előtte? Semmi. Vagy leg­feljebb öt-hat KISZ-tag, azok is, tagdíjat ha fizettek. Pedig tettünk mi oda vezetőnek ka­tonaviselt legényt, meg agronómust is, de egyikük sem boldogult. Csak ez a lány. Ez aztán egy ügyes teremtés.. AZ ELSŐ BÁL Győr Pál Éva — a­ bekonferált „csodatit­kár” — tizennyolc éves is külsején nem látni különösebb nyomát az ügyességének. Nevetős, pörgőnyelvű, az igaz, aki nem ismeri köze­lebbről, talán veszekedősnek is mondaná. Édesapja tsz-tag, ő nemrég gimnáziumba járt. Aztán idejött ő is a tsz-be munkaegységbeíró­­nak. És mit talált itt? Ahány fiatal csak volt, mind másfelé húzott. — Van nekünk dolgunk elég odahaza, az illatokkal, a kerttel, hiányzik is nekünk a KISZ — mondták, amikor Éva valamit is emlegetett előttük. De ő csak nem nyugha­­tott. Táncos volt, népitáncos még a gimná­ziumban, s hiányzott neki magának is üres estéken a társaság. Pár lányt csak sikerült becsalnia a kultúrterembe, aztán mutogatta nekik a lépéseket, énekeltek is hozzá, meg pö­­rögtek-fordultak, s alig múlt el pár hét, kike­rekedett egy mutatós kis tánc. — Jó lenne előadni. A közgyűlési vacsorán. Mit szóltak hozzá, lányok? Majd én szerzek kölcsönbe csizmát is, ruhát is. És olyan sikerük volt, hogy a meglepett isz­­tagság kétszer is kitapsolta őket a dobogóra. A legények — így van ez, ha együtt érzik a lányokat —, kezdtek beszállingózni estén­ként a tanyákról. Eleinte csak leültek egy sarokba, s onnan nézték a táncoló lányokat. ■S addig nézték, amíg maguk is kedvet nem kaptak a táncra, s ki-ki megfogta egy-egy kis­lány kezét, s most már együtt léptek a dal ritmusára. És egy szombat estére meghirdették az első bált. Tavaly aratás óta nem volt ilyen a tsz­­ten, össze is futottak vagy kétszázan a tag­ságból. Azóta nem múlik el szombat tánc nélkül. Jönnek már a fiatal házasok is páro­son, a férjek, és feleségek. Az elnök, a párt­titkár sem marad el. Az élet nemcsak tánc és muzsika. Az első KISZ-gyűlésen ültek szótlanul. Győr Pál Éva magyarázott, hogy ezt kellene még, hogy azt kellene még, de a padokon ülők csak nézték és hallgattak. Csak akkor élénkültek fel, ami­kor Éva kirukkolt: — Hát vasárnap úgy készüljetek, hogy el­megyünk Visegrádra. Az elnökünk adott egy teherautót, kirándulunk egyet. Ennivalót hoz­zatok eleget, megéhezünk az úton. Ott voltak harmincan. Hogy egy-egy csa­ládnál mi minden zajlott le, míg elengedték őket, azt nem tudni, de hogy nem ment si­mán a kirándulás, az bizonyos. A fiatalokat azonban már nem lehetett otthon tartani. Persze, Éva volt az idegenvezető, mert már egyszer járt ott az iskolával. A „LUCERNA ÜGY* ÉS AZ ÚJ TÁNCRUHÁK Kibővíthetnénk egy előbbi mondatot: az élet nemcsak tánc, muzsika­­ és kirándulás. A lucernánál például nagyon nehéz dolga volt Évának. — Az elnök kéri, tegyük meg. Segítség kel­lene, egy kis vasárnapi munka. — Hogy képzeled, Éva, nem dolgozunk mi eleget egész héten? — Dolgozunk, dolgozunk, de nem hívhatjuk az ötvenéveseket, a lucerna meg tönkremegy. Aztán meddig akartok még kölcsönruhákban táncolni? Arra nem gondoltok, hogy kapunk egy kis pénzt. Vehetnénk belőle szoknyákat, rékliket a tánccsoportnak. Ez hatott. Ott voltak a lucernagyűjtésnél, a borsószedésnél, később az aratásnál és a szü­retnél is. Pedig később már nem esett szó szoknyákról, réklikről. Hanem a szüret megérdemli, hogy külön szóvátegyük. Nagy munka ígérkezett és keve­sen voltak hozzá. A KISZ-taggyűlésen vitat­koztak: mit lehetne tenni? Felállt valaki: — Nekem van egy barátom, Körösön dol­gozik a Ládagyárban. Mondja, hogy ott So­kan vannak kiszisták. Hívjuk el őket segíteni. — Én is ismerek egy lányt, a Konzerv­gyárba jár. Biztos onnan is jönnek. A szüretre el is jöttek a városiak. Kétszer sem kellett hívni őket. Százhúsz vendégmun­kás szedte a fürtöt, hordta a puttonyokat és ott voltak még ők, az otthoniak, harmincan. Nagyon vidám vasárnapi szüret volt. Hogy az elején azt ígértük, bemutatjuk a titkárlányt? Ez igaz. Mégis a tánccsoportról, a szüretről írtunk? Mindez egy kicsit Győr Pál Évát is jelenti. Kocsis Éva SSSSSSSSSSSíűSSSSSSSSSSSSiíiSSii MIRE kiváncsi Ismét Jelentkezünk rovatunk­kal Első kérdésként egy Diós­győrből érkező levélre válaszo­lunk. írója ezt kérdezi: MIT ÉRDEMES MEGNÉZNI BUDAPESTEN? Két napra érkezem­ — írja Borbás József —, hasznosan szeretném eltölteni időmet. Annak, akit érdekel Budapest kialakulása, történelmi múltja, érdemes a Duna-partra sétálnia. A most bontás alatt álló Erzsé­­bet-híd lábánál, a római kor kövei, későbbi századok épí­tészeti emlékei láthatók. A bu­dai oldalon a Halászbástya is­mert, mindenki által megcso­dált építmény, de azt már ke­vesen tudják, hogy ezzel szem­ben, a Szentháromság tér 2. sz. alatt, a Vármúzeumban gyűj­tötték össze a hajdani magyar királyok értékes iratait, tár­gyait, s az újjáépülő, rekonst­ruált vár szintén a szemléltető múlt figyelemreméltó érdekes­sége. Visszafelé kellemes él­mény a motoros átkelés a Du­nán. A századeleji Budapest fejlődéséről képet ad a Nép­­köztársaság útja, amelyet csak­nem teljes egészében műemlék­ként tartanak nyilván. A Vá­rosligetben, a Vajdahunyad­ vá­­rában, a Mezőgazdasági Mú­zeum kiállításai és filmvetítései érdekes és tanulságos a mező­­gazdasággal foglalkozó fiatalok­nak. S ha innen a Lehel úton villamossal utaznak tovább, a Béke téri lakótelep, távolabb a Fiastyúk utcai lakótelep a fő­városnak a legutóbbi 10 évben történő fejlődését tükrözi. Aki pedig a ma épülő Budapestre kiváncsi, az újjáépített Üllői úton s a József Attila lakóte­lepen ismerheti meg a főváros modern arcát. Esti programként egy színházelőadás, vagy egy jó film méltóképpen zárja le a budapesti látogatást. MŰKÖDIK-E AMATŐR CSIL­LAGÁSZ SZAKKÖR, VAGY KLUB? — kérdezi levelében Ruttkai József középiskolás. Mojsza Jánost, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet tudomá­nyos munkatársát kértük meg a válaszra. Az Uránia Bemutató Csillag­­vizsgáló Intézetben, (Bp., I. ker., Sánc u. 3/b), minden de­rült este távcsöves bemutatót rendeznek az intézet tudomá­nyos munkatársai. Ismertetik rövid előadásban a csillagos ég látnivalóit, majd filmvetítés kö­veti az előadást. A kétórás program kétforintos belépővel látogatható. Az Uránia Csillag­­vizsgáló Intézet mellett műkö­dik, amatőr csillagászok részé­re továbbképző tanfolyam, ahol tudományos szinten előadásokat hallgatnak, gyakorlati megfi­gyeléseket végeznek a részve­vők. Amatőr csillagász bárki lehet, akiben van érdeklődés és megszerzi az alapismereteket. Januárban ismét indul egy úgy­nevezett csillagász-tükör ké­szítő tanfolyam, ahol az érdek­lődök elsajátíthatják az alapis­mereteket. Az Intézet terve, hogy tavasszal a Citadellában csillagászati múzeumot rendez be, s itt mutatja be azokat a csillagászati eszközöket, ame­lyek európaszerte is ritkaság­nak számítanak. Egyébként az Intézet csillag­­vizsgáló távcsövet állított fel a Citadellánál, a Nagyvárad té­ren, hogy az érdeklődők mi­nél szélesebb körét ki tudja elégíteni s­ zerkesztői CSOMA ANDRÁS, SZENTES. A vasútgépésze­ti technikum­ban tanult anyag elsősorban csak azok részére hasznos, akik vasútnál, vagy más vasút jellegű vállalatnál dol­goznak. Véleményünk szerint, mint traktorgyári lakatos, he­lyesebb, ha gépipari techniku­mot végez. Hét év óta a tech­nikum anyagának tematikája sokat változott, így jobb len­ne, ha az első évnél kezde­né. Amennyiben eredeti ter­vénél marad, a jövő tanévre kérte felvételét a BPM I. Vasúti Főosztály oktatási osz­tályán. BOJTOR ISTVÁN, PÉCS. A vasutasigazolvány katonák részére nem biztosít kedvez­ményes utazást. Katonai szol­gálat idején a honvédségi alakulat által kiállított sza­­badságos levél jogosít kedvez­ményes vasútjegy váltásra. BALOGH ÉVA, SZEGED. Kétéves szülésznőképző isko­lára Budapesten (V., Váci utca 47.), Szolnokon (Beloian­nisz u. 61.) jelentkezhet. FERENCZ MIKLÓS, MIS­KOLC. A KISZ-alapszervezet programját színesíti, ha tár­sastánc tanulást is beiktatja a munkatervébe. Ezeken a tan­folyamokon a tánc mellett a viselkedés apróbb szabályait is megismerik a fiatalok. Le­velében nem említi, melyik község KISZ-alapszervezeté­­ben vetődött fel a gondolat. De bárhol megoldható a me­gyei népművelési osztály se­gítségével. Oktatóról minden esetben a tánctanítói munka­­közösség gondoskodik, az 1961. június 15-én megjelent 133/1961. M. K. 12. sz. rende­let figyelembevételével. MEGYERI ISTVÁN, SOP­RON. Lakásszövetkezeteket a fővárosban, megyei és járási jogú városokban és ipartele­püléseken lehet —­ a tanácsok végrehajtó bizottságainak se­gítségével — szervezni, a terü­letükön működő állami szer­vek, vállalatok és szakszerve­zeti szervek közreműködésé­vel, a szövetkezetbe tagként kizárólag bérből, fizetésből élők vehetők fel. A felvé­telre a vállalat vezetője és szakszervezeti bizottsága a kö­rülmények figyelembevételével tesz javaslatot. ÓRA, ÉKSZER, BIZSU, AJÁNDÉKCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN V., PÁRISI UTCA 4.

Next