Magyar Ifjúság, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-07 / 14. szám

r ~—----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~~­ támadójátéka után mindenki vallja: akár át is adhatják már a hazaiaknak a Rimet Kupát. Uruguay—Spanyolország 2:2. Sao Paolóban robban a bomba, amely Montevideóban gyászt, Rióban ünnepet eredményezi. Uruguay—Svédország 3:2. Újabb megle­petés lóg a levegőben, a feltámadt svédek az utolsó pillanatig eséllyel harcolnak. Új csillag­ nevét tanulták meg a brazilok: Al­­cide Ghiggia. 24 éves, 169 centi magas uru­guayi jobbszélsőjét. Akkor még nem tud­ták, ez a csillag a dráma főszereplője . . . Brazília—Spanyolország 6:1. Újabb bizo­nyíték, hogy a zsonglőrök diadalmenetét nem lehet megállítani. És mégis: Uruguay—Brazília 2:1. A labdarúgó-világ addigi legnagyobb drámája zajlik le 1950. július 19-én a 200 000 nézővel telepréselt Maracana-stadionban. A stadion már dél­előtt megtelt, délután leállt Brazíliában az élet. Készen álltak a diadalkapuk, mindenki a győzelem pillanatát várta. A stadionban órákon át kétszázezren várták, hogy 90 per­ces játék után lakodalmat üljenek. Úgy indult a játék, hogy még Andradeék sem állhatnak a brazilok útjába. Elsöprő lendü­lettel rohamoznak. Uruguay azonban nagy­szerűen elleste Svájctól a reteszt. Gól nél­küli első félidő után alig telik el egy perc.­­ Friaco brazil jobbszélső megszerzi a veze­tést. Az egetverő ujjongást néhány perc múlva fagyos félelem váltja fel. Ghiggiat nem lehet tartani, s a 25 éves, 175 centi magas Schiaffinóval egyre többször veszé­lyeseinek. A 65. percben kettőjük pompás akciója után Schiaffino egyenlít. A halá­los csendben már érződik a tragédia. A 7­9. percben dermedten figyeli mindenki, amint Ghiggia egymás után faképnél hagyja a vé­dőket. Barbosa kapus kétségbeesetten vető­dik eléje, de már ő sem segíthet. Ghiggia mellet­te a hálóba emeli a labdát, csúcsára ért a futballdráma. Még öldöklő tíz perc — aztán Brazilia számára m­indennek vége. Az ünneplésre készült kétszázezer szurkoló az angol Reader bíró sípjele, után, mintha odaláncolták vol­na, a helyén marad, órákon át ülnek a he­lyükön, maguk elé m­erednek, zokognak, még akkor sem értik az egészet. A bra­zil öltözőben pedig szinte önkívületi álla­potban, halottfáradt­an fekszenek a két órá­val azelőtt, még ünnepelt csillagok, Ademir, Zizinho, Jadir és társaik. A győztes­­uruguayi csapat: Maspoli — Gonzales, Varela, Tejera — Gambetta, Andrade — Ghiggia, Perez, Mi­­guez, Schiaffino, Moran. FORRO 4. Montevideótól Stockholmig Az 1938. évi franciaországi labdarúgó vi­lágbajnokság végén azzal váltak el egymás­tól a csapatok, hogy 1942-ben Brazíliában vagy Németországban találkoznak. A má­sodik világháború miatt ez a randevú nem jöhetett létre, csak tizenkét esztendős ké­séssel. Brazíliában, a kávéültetvények és labdarúgó zsonglőrök országa 1946-ban kapta a IV. VB rendezésének jogát, a világbaj­nokság pedig a Rimet Kupa elnevezést. 1930 júliusában 33 selejtező mérkőzés után tizenhárom válogatott gyűlt össze Brazíliá­ban. Európából hat ország kelt át a ten­geren, élén a kétszeres világbajnok Olasz­­­országgal és az első ízben induló Angliá­val. Ismét bekapcsolódott a két évtized után ■*- Uruguay. A VB-k történetében először választották a kieséses rendszer helyett a körmérkőzéses formát. Elejét akarták venni, hogy egy csa­pat 90 perces játék után ,,halálraítélt” le­gyen, s meg­­ akarták szüntetni a legutóbbi N­VB-n szinte már gyakorlattá vált hosszab­bításokat és ismétléseket. Mindamellett az új tervnek üzleti oldala is volt. A körmér­kőzéses forma, tizenkét összecsapással töb­bet jelentett, mintha kiesésre játszanának, s ez a többlet a labdarúgás imádatáról hí­res Brazíliában nem éppen mellékes... A váloztatás egyáltalán nem ment az izgal­mak rovására. Sőt, drámai fordulatával a brazíliai világbajnokság az előző játéko­kat is felülmúlta. Brazília—Svájc 2:2. Brazília gólarányt akar javítani — végül örül a döntetlennek. Svájc hű maradt önmagához, ismét meglepetéssel startolt. A híres retesz jobban működik, mint azelőtt bármikor. Svédország—Olaszország 3:2. A két évvel azelőtti olimpiai bajnok Jeppson, Skoglund, Palmer, Lundqvist és Nilsson vezérletével drámai csatában veri meg a tizenkét évvel azelőtti világbajnokot. Az új fiúk — Sen­­timenti IV., Parola, Magli, Boniperti és tár­saik — nem tudják feledtetni Pioláékat, s pótolni az egy évvel ezelőtt lezuhant hí­res torinói futballcsillagokat. A két pont elvesztését az olaszok Paraguay legyőzésé­vel se­m tudják behozni. Egyesült Államok—Anglia 1:0. Akkor még mindenki azt gondolta, ennél nagyobb meg­lepetést ez a VB már nem produkálhat. Az amerikaiak közepes képességű, inkább alkalmi jellegű csapata megbuktatja a lab­darúgás tanítómestereit. A négy csoport selejtezői alapján Brazí­lia, Svédország, Spanyolország, és Uruguay Ghiggia, Uruguay 1950. évi nagy aduja, később a Róma, majd a Milan játé­kosa, az olasz válogatott jobbszélsője — Schiaffino mellett jutott­ a július 9 és 19 közötti négyes dön­tőbe­n öldöklő küzdelmek után. A döntőben óriási az izgalom. Brazília—Svédország 7:1. Diadalmenet Rió­ban. A tüneményes brazilok utolérhetetlen Megbukik a tanítómester, feltámad a svájci retesz, futballdráma Rióban (Folytatjuk) ÖLTÖZKÖDÉS AZ ÖLTÖZŐ MELLETT Egy jól sikerült verseny szépséghibával Évadnyitó mezei futóversenyt rendezett a napokban Tabánban­­*XI. kerületi ISB és TST. Ez­ a­ sportrendezvény első állomása volt annak az akciósorozatnak, amellyel a kerület ifjúsági és sportvezetői biztosítani akarják a Kilián­ és az „Ifjúság a szocia­lizmusért” mozgalom sportköve­telményeinek teljesítését. Még a szemerkélő eső sem riasztotta el a fiatalokat: 370 fiú és lány futotta végig a távot, köz­tük a kerület számos élvonalbeli sportolójával, Szabó Miklós dr.­­ral, Kazi Olgával és másokkal. A versenynek csupán egyetlen szépséghibája akadt. A részve­vőknek a szabad ég alatt, a bok­rok és fák tövében kellett öl­tözködniük, mivel a Bp. Sparta­cus — előzetes ígéret ellenére — nem biztosította részükre a Tabán­ban levő teniszpályáinak­ öltözőjét. Így kénytelenek voltak a rész­vevők a verseny alatt átnedvese­dett ruhájukban, tisztálkodás nél­kül távozni. E néhány sor olvasá­sa után az illetékesek bizonyára megpróbálnak majd „mosakod­ni”. Mosakodni azonban nem most, hanem a verseny után kel­lett volna — a háromszázhetven részvevőnek ... A kézilabda Bizonyára sokan emlékeznek a világ egyik legdrágább, leg­jobb labdarúgó-csapatának bu­dapesti Európa Kupa szerep­lésére. Akkoriban sokan hitet­lenkedve vették tudomásul, hogy’ a Real Madridnak har­minckét szinte egyforma ké­pességű játékosa van,­­ akik szóba jöhetnek a csapat össze­állításakor. Nos, ha erre a játékoshal­mozásra akarunk példát szol­gáltatni, nem kell érte a szomszédba mennünk. A budapesti Spartacus több­szörös magyar bajnok női ké­zilabda csapata is büszkélked­het ezzel a „dicsőséggel”. Egy kézilabda mérkőzésen hét kezdőjátékos és három cse­rejátékos szerepelhet a csa­patban. A budapesti Spartacus NB I-es kerete 24 tagú — s hogy az összehasonlítás még kézenfekvőbb legyen —, kül­földi játékosuk is van, a né­met Ursula Götze személyé­ben, aki egyetemi tanulmá­nyait végzi hazánkban. A csa­pat hét felnőtt, s két utánpót­lás válogatottal rendelkezik és a keretben még öt olyan fia­tal játékos található, akik az edző szerint kirobbanó tehet­ségek, s nagy jövő előtt állnak. Elgondolkoztató ez a játékos­állomány. Mind a 24 játékos, a váloga­tottakon kívül is, igen jó ké­pességű. Bármely más NB I-es csapatban helyet kaphatnának, itt viszont esetleg hosszú hó­napokig, vagy még tovább­­csak a cserepad jut számukra. Legjobb esetben a tartalék­bajnokság lényegesen gyen­gébb mérkőzésein adódik csak játék­lehetőségük. Mindemellett még két ifi­­csapatukban is mintegy har­minc tehetséges fiatal bonto­gatja szárnyait. — Mi lesz a későbbiek folya­mán az egyre jobban fejlődő fiatalokkal? Mi lesz a sok jobb sorsra érdemes „örök tar­talékkal?”. Erről Nádori Pál, a csapat edzője a következőket mon­dotta: — Női csapatnál mindig több probléma fordul elő, na­gyobb tartalék­ gárda szüksé­ges. A nagy létszám miatt élénkebb a versengés a csa­­patba kerülésért. Ez a vetél­kedés feltétlenül egészséges. A bajnoki cím kötelez. Eredmé­nyeinket, fokozni kell. 1960-ban majdnem teljesen saját nevelésű játékosokból álló csapattal nyertek bajnok­ságot. Mi szükség volt a ren­geteg átigazolásra? — Többen eltávoztak, vagy visszavonultak. Inkább hoz­zánk jöjjenek a játékosok, minthogy más klub vigye el őket. Az Európa Kupában is helyt szeretnénk állni. Élvem, hogy minden posztra két-há­­rom egyforma képességű játé­kosom legyen. S mit mond erről a Spar­tacus edzőbizottságának az el­nöke, Markovits Kálmán, olimpiai bajnok vízilabdázó? — A játékosok szívesen van­nak nálunk, nem akarnak el­menni. Nádori Pál edzőt sze­retik, örömmel jönnek az újabb sportolók. Igyekszünk mindenkinek játéklehetőséget biztosítani. Nem kétséges, a sérülések és egyéb problémák csonkít­hatják a csapatot, továbbá, hogy az együttesbe jutásért való vetélkedés egy bizonyos fokig egészséges. Félő viszont, hogy ilyen sok kiváló képes­ségű játékos esetén, ez a ve­télkedés féltékenységgé, vi­szálykodássá fajulhat. Kispest, a sportkör otthona, mindig a fiatal tehetségek jó talaja volt. Most is van belő­lük elég. Elsősorban rájuk kell építeni a csapatot, hiszen Ná­dori Pál az egyik legjobb ne­velő hírében áll. Nem vet jó fényt az egyesületre a másfél év alatt leigazolt tíz új játé­kos, köztük négy magyar vá­logatott kerettag. Nem áll olyan jól a magyar kézilabda­sport, hogy egy klub ennyi jó­képességű játékossal rendel­kezzen. Mindezeken felül mégis — mint hallottuk —, egy újabb, kiváló csatárerényekkel ren­delkező válogatott játékos ké­szül a Bp. Spartacushoz ... Pongrácz György Real Madridja ITT A FIORENTINA Néhány héttel ezelőtt Hi­degkúti Nándor huszonnégy­­órás látogatásra — átutazóban — Budapestre érkezett. A hat­vannyolcszoros válogatott csa­tár hétfőn rövid időre ismét hazajön, ezúttal már híres csapatával, a Fiorentinával. A Kupagyőztesek Kupáját védő együttes szerdán a Népsta­dionban két gól előnnyel a tarsolyában küzd meg az U. Dózsával a május 10-i döntő­be jutásért. Az olasz bajnokság második helyén álló lila-fehér csapat tagjai, balról jobbra: Milani (28 éves, 180 cm magas), Dell' Angelo (24, 179). Milan (25,178). Malatrasi (24, 177). Marchesi (25, 176). Rimbaldo (30, 177). Guggolnak, balról jobbra: Ro­­botti (27, 177), Gonfiantini (25, 177), Sarti (29, 178), Pet­ris (26, 176), Hamri( 28, 169). Fiatalok sikeres premierje szokásosnál nagyobb figyelemmel kísérte a Sportcsarnok közönsé­ge március utolsó nap­jának estéjén a magyar válogatott tőrvívók immár hagyományos küzdelmét olasz és román „kolléganőikkel”. A figyelmet a jelentős fiatalítás váltotta ki. Sérülések, beteg­ségek, no meg egyes fiatalok nagyszerű előretörése miatt a két tapasztalt, sokszoros vá­logatott Dömölky Lídia és Juhász Katalin mellett, há­rom fiatal versenyző ünne­pelhette első válogatottságát. Marosi Paula a Dózsából, Gu­­lácsy Mária a Honvédből és az OSC Szalontay Katila, Hatz, Somos és Vass Imré­ mesterek tanítványai. Az új összetételű válogatott teljes sikert aratott. Nem­csak az ezúttal gyengébb olasz együttest verte meg, hanem imponáló biztonsággal győzött a számos szakember által esélyesebbnek tartott ro­mán válogatott ellen is. Az újoncok jó helytállását mutatja egy érdekes összeál­lítás: mindkét találkozón 10:6 volt az eredmény. A tíz győzelmen mindkétszer egyenlő arányban osztozott a két tapasztalt és a két újonc versenyző.­­Az olaszok ellen Juhász 3, Dömölky 2 — Gulá­­csy 3, Marosi 2, a románok el­len Juhász 3, Dömölky 2 — Szalontay 3, Gulácsy 2.) Marosi Paula már régebben is tagja volt a válogatott ke­retnek. Betegsége miatti ki­hagyások után idén úgy lát­szik beváltja a reményeket, melyekre tehetsége jogosít. Gulácsy „Fruzsi” kitűnő fi­zikai adottságaival, erőteljes vívásaival nagyszerűen mu­tatkozott be. A csapatviadalt követő egyéni verseny dön­tőjében is jelentős szerepet játszott. Szalontay Kati érte el szombat este a legnagyobb közönségsikert a Sportcsarnok­­ban. Kétszer is zúgott a vastaps győztes asszója után. Micsoda lobbanékonyság, — állapították meg többen is, majd hozzátették:­­ csak né­hány centivel lenne magasabb a kislány. Fiatal kardvívó-válogatottunk varsói győzelme után a szak­vezetés számára is újabb sikert hozott a hármas via­dal. A fiatalok bizonyítot­tak. Komolyan számolni kell velük a jövőben is. A­ tapasz­talt versenyzők formába len­­dülésével a válogatás kelle­mes gondja fenyegeti a ve­zetőket. Az erőszakos fiata­lítás a múltban többször ve­zetett letöréshez. A legfőbb tanulság ezúttal talán éppen az, hogy az a fiatalítás szá­míthat sikerre, melynek alap­ját kizárólag a fiatal verseny­zők eredményei jelentik. A bátorság ahhoz kell, hogy ilyenkor ne féljenek a fiata­lokat ,,bedobni”, s mint ez az eset is mutatja, legtöbb­ször nem marad el a siker. Dr. F. R.­ ­ Afiforf /fitrsáp VENDÉG KÖNYVE Az ,,önkénz olimpiai bajnok külseje nem árulkodik! Senki sem mondaná rá, hogy birkózó. Vállai széle­sek ugyan, karja duzzadó izomzatú, de­­hiányzik az a jellegzetesség, amelyről e sportág híveit már messziről megismerik: a „karfiollül”. Ezeket el is mondjuk e heti híres vendégünknek, Dimiter Dobrevnak a bolgárok kö­zépsúlyú birkózó olimpiai bajnokának. — Ez adottság dolga — válaszol mosolyogva —, ru­galmasak a fülporcaim. Per­sze nem ez az egyetlen ok, amiért füleim épek. Sokat számít a birkózás módja is. Ha az ember nem hajtja na­gyon előre a fejét és nem engedi morzsolgatni fülét, akkor nem törik össze ... Dimiter Dobrev sportoló pályafutása ritkaságszámba megy. Felnőtt korában, a Testnevelési Főiskolán is­merkedett meg a birkózás­sal, tizenegy évvel ezelőtt. Akkor sem foglalkoztatta különösképpen. Ki-kirándult egy kicsit súlyt emelni, ju­­dózni, vagy éppen abba a sportágba, amelyből soron következett a vizsga. Azt mondják róla, univerzális sporttehetség. Nyolc éve a Budapesten megrendezett Főiskolai Világbajnokságon például súlyemelésben in­dult. Alig kilenc hónapig tréningezett a nagy nemzet­közi verseny előtt és mégis dobogóra került , harma­dik lett. Ez volt első buda­pesti látogatása. Másodszor öt évvel ezelőtt járt nálunk, a szabadfogású válogatott csapat tagjaként­ győzött. Egy évvel később a világ­­bajnokságon negyedik lett, bár a második és a harma­dik helyezettet is legyőzte. Dehát ilyen furcsaságok a birkózásban gyakran előfor­dulnak. Tavaly is szerepelt Budapesten egy nemzetközi versenyen, amelyen holtver­senyben került az első hely­re, a végső sorrendet kettő­jük közötti súlykülönbség döntötte el. Pechje volt, el­lenfelénél kevesebb súly ke­rült a mérleg „serpenyőjé­be".­­ Szinte már budapesti­nek számít, olyan gyakran jár itt — jegyezzük meg. Mosolyog... — A magyar versenyzők­kel való találkozások min­dig sokat jelentettek, le tud­tam mérni, mennyit fejlőd­tem ■— mondja. — Itt volt például Szilvási elleni első mérkőzésem, a magyar olim­piai bajnok könnyedén két­­vállra fektetett. Négy évvel később már döntetlent ér­tem el ellene. Minden egyes mérkőzésből sokat tanultam. Nem volt soha edzőm, ma­gam dolgoztam ki felkészü­lési módszeremet. Nehéz volt... —­ A mai kezdőknek sok­kal könnyebb, hiszen ön a TF nehézatlétikai tanszékén adjunktus.­­ — Valóban. S higgye el, nincs is nagyobb öröm szá­momra, mint ha pedagógus hivatásomat minél jobban tudom teljesíteni — vála­szol. — Itt van például a je­lenlegi bolgár válogatott. Két versenyzőtársam egyút­tal tanítványom is. A légsú­lyú Georgiev és a nehézsú­lyú Kaszabon, aki Rómában hatodik lett az olimpián. Úgy tervezem, hogy ebben az évben abba­hagyom a (Dimitei Dobrev) versenyzést és teljesen felúta­tásomnak élek. Ma már olyan nagy az elfoglaltsá­gom, hogy nem tudok olyan alaposan kerülni a verse­nyekre, mint a római olim­pia előtt. Hetenként csupán háromszor edzek és ez kevés, hogy az ember nemzetközi­leg is jó eredményeket ér­hessen el... — Mit tervez a jövőre? — Bulgáriában a szabad­fogású birkózásnak nagy ha­gyományai vannak — mond­ja. — Sportágamnak ez a része nagy tömegekre tá­maszkodik, mert a népi bir­­­kózást szinte az ország vala­mennyi falujában művelik. Ezek közül az őstehetségek közül viszonylag könnyű ki­választani a legjobbakat. A kötöttfogású birkózásnak vi­szont nincsenek ilyen hagyo­mányai és sokkal kisebb a tömegbázisa is. Az utóbbi időben azonban a birkózás­nak erre az ágára is nagyobb gondot fordítunk. Remélhe­tőleg a kettő közötti különb­ség hamarosan eltűnik. S ez határozza meg az én jövőbe­ni tervemet is. Mivel a főis­kolán a birkózást is oktatom, szeretnék minél több jó szakembert kiképezni a sportág számára, akik a népi tehetségeket nemzetközi színvonalú versenyzőkké tudják képezni. Dimiter Dobrev egyébként mindössze harmincéves. Nős és a főiskolán kívül otthon is gyakorolja pedagógus hi­vatását. Négyéves kisfiának az a legjobb játéka, ha el­mehet apukájával az edzé­sekre és ott hentereghet vele a birkózószőnyegen. Állító­lag már néhány fogást is is­mer a fiatalabb Dobrev és arra készül, hogy felnőtt ko­rában apja nyomdokaiba lépjen. — Nagyon szeretném, ha majd jó birkózó válnék be­lőle — mondja a büszke apa. — Felépítése már most is nagyszerű, temperamentum­ban sincs hiány. Én lennék a legboldogabb, ha majd i­­lyszer olimpiai bajnok le­hetne . .. Dehát ez mi at csak távoli remény. F­­élem, hogy néhány tanítványo­­m megelőzi. Ez is sokat jelen­tene számomra... Becs István Acélizmok szorítják Zsibritát. A fekete nadrágos bolgár olimpiai bajnok támadásra indul A SZEGED ÉS A KOMLÓ MOSTOHAGYEREK? 22 pont ajándékba Amióta megkezdődött az NB 1. osztályú labdarúgóbajnok­ság tavaszi idénye, egymást érik a játékvezetők ellen elhangzó jogos kifogások. .Szinte már szóbeszéd, hogy a gyorsított tem­pójú bajnokság végső sorrendjét nem is a csapatok párharca, hanem a bírók jogtalan tizenegyeseinek tömkelege határozza meg. Bálla, Katona, Dorog­ (két mérkőzésen is), Harangozó, Benkó, Bokor, Fülöp, Soós G., Srankó és Virág újra és újra visszatérő tévedései részint nevetségessé, részint pedig forró­légkörűvé és irreálissá teszik a mérkőzéseket. Nyolc forduló ötvenhat találkozójából tizenegyen adódott tizenegyes miatti vita, huszonkét pont egészen másként is gazdát találhatott volna, ha a játékvezetők a szabályok szellemében járnak el. Megdöbbentő a szám, ötvenhat mérkőzésből tizenegyen döntő hiba. Még felsorolni is nehéz: V. Dózsa—Ferencváros, Salgótarján—Tatabánya, Ferencváros—MTK, Vasas—Bp. Hon­véd, Dorog—Ózd, Fécs—Ferencváros, MTK—Bp. Honvéd, Győr— Ózd, Vasas—Győr, Vasas—MTK, Csepel—Tatabánya. Ennyi mérkőzésen döntő pillanatokban ■jogtalan tizenegyest adni — a­lapos vádirat a Játékvezető Testület ellen. Tizennégy NB I-es csapat közül nyolc forduló alatt a Komló és a Szeged kivételével valamennyi együttes hol hátrányos, hol előnyös helyzetbe került a bírók miatt. Szomorú kép. Nem ártana már egy kis friss szellő a JT-ben. A sűrűn ismétlődő tévedések lejáratják a testület tekin­télyét, minden sportbarát előtt Meg talán az is, hogy a magyar bírókat az a Dorogi képviseli Chilében, aki részrehajlásért ko­rábban már eltiltást kapott, s az idén már két mérkőzésen (az MTK­, illetve a Vasas ter­hére) is ajándék tizenegyessel okozott meglepetést. LEHEL HŰTŐSZEKRÉNY A CSALÁD ÖRÖME! OTP HITELAKCIÓBAN IS KAPHATÓ ! TOTO A JÖVŐ HÉTRE Az április 15-én sorra kerülő 13. heti Toto-szelvényen tíz magyar és két olasz bajnoki szerepel. Tippjeink: V. Dózsa—MTK (Dózsa az esélyes.) 1 Honvéd—Ferencváros (Három esély.) 1 X 2 Vasas—Ózd (Jobb a Vasas.)1 Komló—Csepel (A Komló győzelme vár­ható.)1 Győr—Pécs (Döntetlen is lehetsé­­­­­ges.) Salgótarján—Szeged (Valószínű a pontrab­lás.) 1 X Tatabánya—Dorog (A döntetlen már meg­lepetés.) 1 X Cegléd—DVSC (Góllalölőbb a Debre­cen.) X 2 Dunaújváros—Fehérvár (A Fehérvár győzelme­ várható.) BVTK—Szombathely (A Szombathely az esé­lyes.) X 2 Spal—Milan (Otthonában erős a Spal.) 1 X Venezia—Juventus (Döntetlen a valószínű.) 1 X mérkőzés : MAGYAR IFJÚSÁG A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. A szerkesztő bizottság vezetője: Szabó Béla. Szerkesztőség: Budapest VIII., Rökk Szilárd u. 1. Telefon: 130—460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László. Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Szikra Lapnyomda. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi­­Budapesten a kerületit kézbesítő postahivataloknál. Előfizetési díj 1 hónapra 4.30 Ft, negyedévre 12.90 Ft.

Next