Magyar Ifjúság, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-20 / 42. szám

'?h­-­til J^XÄX>NWO,VvXXXVWvXÄXX\W.XXXX'NVXX'g j Megnyílt j j az Ifjúsági Park f | „télikertje“ j G zottsága ! ' $ Ifjúsági Park!' Milyen ^ ^ sok szép emlék fűződik ^ g hozzá. Milyen kár, hogy ^ g csak nyáron van nyitva! g g A KISZ budapesti bi- | g zottsága meghallgatta a g g fiatalok óhaját. S megnyílt g ^ az Ifjúsági Park téli he­­g ^ lyisége, a „Dália” eszpresz- ^ ^ szóban, az V., Bajcsy Zsi- ^ ^ linszky út 72. szám alatt. ^ | A legújabb budapesti | g ifjúsági szórakozóhely ^ ^ programjáról megkérdez­ g ^ tük az illetékeseket és a | ^ következő választ kaptuk: g | — Minden nap, csütör­­g ^ tök kivételével, 18 órától £ f 23 óráig ötórai teát tar- $ g tunk. Körössy János és f i g együttese szolgáltatja a £ | zenét, hivatásos, valamint £ ^ amatőr énekesek közremű- £ % ködésével. A keddi napo­­g ^ kon pedig az öntevékeny g g ifjúsági zenekarok lépnek 'f 'f fel- ~ \ ^ — Csütörtökön szünnap? £ ^ — A csütörtöki nap min- $ a dig az ifjúsági jazz klub % g tagjaié. $ g — Egyéb tervek? ^ — Azt tervezzük, hogy £ $ az Ifjúsági Park téli he­­g­­yiségében is népszerűsít- g | jük az ízléses táncolást. $ f Verseny táncosainkat kér- 0 $ tük meg, hogy őrködjenek g mindenkor az ízléses tánc £ g felett. Ők lesznek azok, $ t akik nemcsak figyelmezte- t $ tik az önmagukról és az ^ ^ ízléses táncolásról megfe- £ % ledkezett fiatalokat, ha­,ff 'f nem be is mutatják nekik | 'f társadalmi munkában na­­g f ponként váltva egymást, g g helyesen a modern tánco- ^ í kát. ^ g | vXXXXXXX'vXXXXXXXX\\XXXX\XXXXXXXX\XXXXXXXXX Vcsxxvsxws\>xs^xx\xvccs>x\x>xx>x>>>nx\vv /V^^^X^^V^X^^X^^^XV^^X^XXXXV'X^XXXXXXXXVtfC^^X\^X^^^^^^^^^^^N^^^^^X^^^^^^ s I SZAKÁCSOK | CUKRÁSZOK, |FELSZOLGÁLÓK edzőtáborban WWWWWXTOTOV A válogatott csapat jelen pillanatban edények, sistergő sültek és lucullusi édességek közepette edz, hogy majd gon­dos mesteri eligazítás után lépjen a Gellért és a Royal szálló konyhájába, megvédeni a magyar konyha világszerte ismert hírnevét. Érdekes bemutató zajlik le a fővárosban november 10-től 14-ig. Ausztria, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Né­met Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjetunió legrátermettebb fiatal szaká­csai, cukrászai és felszol­gálói állnak asztal mellé, hogy bemutassák a szak­embereknek és a nagykö­zönségnek jellegzetes nemzeti ételeiket. Az érdeklődők lát­hatják, ízlelhetik a grúz mód­ra készített csirkét, a berlini jégfánkot, a lengyel vörös cék­lalevest, a prágai borjúcom­bot és más hasonló ínyencsé­geket. A Gellért szállóban rende­zett terítési bemutatón látha­tunk majd cseh nemzeti jelle­gű asztalt, román falusi eskü­vői asztalt, s természetesen a hagyományos magyar terítési módok is helyet kapnak. Aki kíváncsi a nemzeti éte­lekre, előre vásárolhat a Ro­yal szállóban 40 forintos esti menüt. Akit pedig a hidegtá­lak és cukrászkülönlegességek vonzanak, a Gellért szállóba látogasson el. Lázár Béla, a Belkereskedel­mi Minisztérium Vendéglátó­ipari Főigazgatója munkatár­sunknak azt is elmondta, hogy a bemutatót nagy nemzetközi érdeklődés kí­séri. Csehszlovák, len­gyel, jugoszláv és román ven­déglátóipari fiatalok érkeznek különvonattal, hogy az érde­kesnek ígérkező bemutatót megtekintsék. A vidéki szak­mabeli fiatalok pedig „Ex­press” utazás keretében nézik ■meg az „ennivaló" kiállítást. K. M. Hordozórakéták versenye — Ha nekünk olyan hordozó­­rakétáink lennének... — így kezdődött az a be nem fejezett mondat, melyet szovjet ver­senytársakról tett nemrégen az Amerikai Űrhajózási Társa­ság egyik vezetője az újság­írók előtt Azóta több jelentős esemény is történt. A kozmikus térség tanulmányozása céljából a Szovjetunióban pályájára bo­csátották a Kozmosz—10 mes­terséges holdat és ugyanakkor a kozmikus repülőtestek újfaj­ta, többlépcsős hordozóraké­tájának több példányát lőtték ki sikeresen a Csendes-óceán középső részén. Ez a kísérlet is fényesen sikerült! A hor­dozórakétáit még tökéleteseb­ben működtek. Pedig az eddi­giek is kivívták a világ tudo­mányos közvéleményének osz­tatlan elismerését. Ezek a hor­dozórakéták vitték többek kö­zött a Holdra 1959. szeptember­­ 13-án a Szovjetunió felségjelvé­­­­le­nyét és ezek szállították 1959­­októberében a Hold ismeretlen­­ oldaláról­ felvételt készítő be­­­­rendezést is. Az amerikai holdkutatási program keretében több siker­telen kísérlet után — ismét a ■ hordozórakétákkal volt baj — , október 18-án kétszakaszos­­ Atlas—Agena—B rakétával in­dult a Ranger—5, hogy az égi­­, test felületéről televíziós adást­­ sugározzon. Két elődje ugyan­is is nem teljesítette a feladatát, a pn­.cor—3 30 000 kilométer­­ re haladt el a Hold mellett, a '1 RR-'cer—­ ugyan becsapódott­­ a Hold fel­színére, de a teljes­­ programját nem tudta végre­­,­hajtani. A Ranger—5 útban van ,­­ és amennyiben újabb techni­­­­i­kai hibák nem jelentkeznek,­­ úgy vasárnap délben megvaló­sulhat a közvetítés. 'EST ,G. BUDAPEST V/VG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! "Is. AMÍG A BAJNOK HAZAÉR A nevét augusztusban az egész országba elvitték az új­ságok, fényképeket készítettek róla, amint a dobogón áll és átveszi a díjakat. Az esti hí­rekben a Rádió is bemondta: az ország legjobb fiatal trak­torosa Bíró Ferenc, a polgári gépállomásról. Ő kapta a KISZ Központi Bizottság ajándékát. Hol találta az ősz Biró Fe­rencet, aki a zsámbéki ver­senyen, mint szántótraktoros, nevezetes emberré tette ma­gát a szaktársak előtt? A polgári gépállomás iro­dájában beszélgetünk, ami szokatlan az ő szakmájában, és ehhez a megkésett interjú­hoz is jobban illett volna, ha a görbeházi határban, egy cigarettányi idő alatt hallhat­nám a véleményét az esősze­gény nyárról, a Béke Tsz igyekezetéről. Görbeházán lakik, ott dol­gozik, a Béke Tsz-ben, állan­dó jelleggel. Az idő 12 kilomé­ter, nem sok gyalogosan sem, az MTZ traktoron pedig egy erősebb nekifutás. — Másodszor vagyok ide­bent, amióta a versenyről ha­zajöttem. Most azért, mert a tárcsát kellett megjavítani. Az arcán még ott az éjsza­ka nyoma: vörös, mert kicsíp­­te a hajnal, s a szemhéja is mintha duzzadt lenne. Tegnap is bent volt nappal, dolgozott a tárcsán, este hazament, s vacsora után beállt gyűrűs­­hengerezni. Reggel beszaladt Polgárra. Közben még aludt is, két és fél órát. Azt mond­ja, dolgozni kell most nagyon, a nappalt is ki kell pótolni. — Milyen a föld? — Sok munkát kíván. So­kat kell ráadni. A tár­csa is csak félretolja a rögöt. Az ekevasat minden két órában cserélni kell, nem megy bele a földbe. De a téesz nem maradt le, még egy hét és befejezzük a vetést. Váltótársa nincs. Azt mond­ja, azért, mert kicsi a tsz és saját gépük is van. — A bátyám, aki még itt van, azzal osztanám meg a műszakot, de most beteg, így hát egyedül vagyok. Ehhez tudni kell, hogy né­gyen vannak testvérek, négy férfi és mindannyian trakto­rosként kezdték. Most már csak ketten ülnek a kormány mögött, a többieket elriasz­totta a traktor. Az éjszaka, az esős ősz. — Ha fia lenne...? — Meggondolnám, hogy traktorosnak adjam-e. Kü­lönben ki tudja? Én se kér­deztem senkit. Most huszonhárom éves, suttyó gyerekkora óta trak­toros. Majdhogy­nem szíves­ségből lett azzá. Az állami gazdaságban, ahol dolgozott, a zetorost szorongatta az álom „Vegye már­­ át valamelyikő­tök egy-két fordulóra” — mondta az a kísérőknek, így kezdődött. Traktoros isztalán nem volt. — Akik most kezdik, azok­nak jobb. Kezdettől alaposan megismerik a gépet. Mi csak úgy mondtuk, ha baj volt, „elromlott ez a bigyó”. Nehéz dolog, amíg az ember telje­sen megismeri a gépét. Az országos szántóverseny­­re, mint megyei első helyezett került és számára ez mindig emlékezetes marad. — A megyei verseny utol­só öt méterén leesett a sze­­leprugó-biztosító. Tudtam, a szelep beesett a dugattyúhoz. Ha leállok, többet nem tudok elindulni. Nem tudok lemen­ni a pályáról, kiesek. Kimegyünk a géphez, ami még nem hagyta cserben so­hasem, s útrakészen áll most is. A maga megjavította tár­csát viszi majd ki Görbehá­zára. Oda is ér, amire le­száll az este. Amikor a trak­torosnak kezdődik a második nap. — Az éjszakát sohasem le­het megszokni. Az ember egyedül van és várja a haj­nalt. Ha az megjön, akkor gyorsan megy az idő. Addig még az álom is környékezi az embert. Én azt mondom: na, ezt még megcsinálom ma éj­jel. Az álom meg szorongat, majd holnap. Akkor leszállok, mozgok kicsit és újra elindu­lok. Az álmot a legnehezebb legyőzni, őt most a ház foglalkoztat­ja. Tintaszínű éjjeleken és a hunyorgó csillagok alatt leg­inkább arra gondol, hogyan is lesz majd a jövő? És ben­ne az ő háza. Erre gondol mostanában. Megint mások egyéb terv­vel bátorítják az éjszakát. Azon időben, míg megbukik az égen a Göncöl rúdja, min­den traktorosok éjfélmutatója, s be nem jelenti, hogy­ fel le­het készülni a holnapra. Király Ernő A Vasas labdarúgói ismét igazolták, hogy kevés náluknál jobb „kupacsapat” található Európában. Ezúttal harmad­szor nyerték meg a nagy múltra visszatekintő, népszerű labdarúgó-tornát, amely a Kö­zép-Európai Kupáért folyt. A magyar bajnokcsapat szép so­rozattal jutott el a szerdai bo­lognai mérkőzésig, ahol szin­te o­lyan előnnyel indult, ami biztos győzelmet ígért. A pi­ros-kékek játszottak a Fioren­­tínával (0:0, 3:1), a Trnavával (5:0, 2:2), a Vojvodin­ával (3:0, 3:1), az Atalantával (0:1, 3:1) és a Bolognával (5:1, 1:2). A két-két mérkőzés összesített eredményei alapján valameny­­nyi ellenfelét megadásra kény­­szerítette, pedig — mint lát­juk — nemzetközileg szá­mottevő együttesek­ is akadtak közöttük. Különösen növeli a Vasas teljesítményének értékét, hogy a mérkőzéssorozatok elején jó­formán az első csapat felét volt kénytelen nélkülözni, mert a válogatottak Chilében jártak. A tartalékok azonban legalább úgy megállták a he­lyüket, mint az első sorban vők. Jóformán egyetlen mérkőzést sem vívtak ért, amikor nem teljes­sel, odaadással harcoltak győzelemért. A Vasas újabb sikerét elsősorban rak köszönheti, hogy a egyensúlyozottabb magyar pat, amelynek tagjai jó kollektívában élnek, és ha­tártalan szeretet fűzi őket egyesületükhöz. Szeretettel üdvözöljük a KK-küzdelmekben­­. szerepelt valamennyi játékost és meste­rüket, Illovszky Rudolf edzőt. HARMADSZOR A KUPA BIRTOKÁBAN E győzelemmel, a kupa átvé­telével nem szűntek meg a Vasas előtt álló nagy felada­tok, hiszen rövidesen a baj­nokcsapatok kupájáért kell újból nemzetközi porondra lépniük. S ami legalább ugyan­ilyen fontos: a bajnokságban is kemény mérkőzések várnak rájuk. Remélhetőleg, most már a hazai csapatok ellen is meg­mutatja a bajnokcsapat azo­kat az erényeket, amelyek a kupamérkőzéseken ellenfelet és barátot egyaránt elbűvöl­nek. A pártkongresszus tiszteletére Orosházán kigyulladt a neonlámpasor. Az elmúlt pén­tek este ünnepi fényárban úszott a Táncsics Mihály ut­ca, melyen már az új ostor­nyeles neonlámpasor világí­tott. Azt azonban már keveseb­ben tudják, hogy az esti vilá­gítás többek között a DÁV KISZ-eseinek a teljesített vál­lalását is jelenti, akik a szere­lés és az átépítés folyamán 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Három vonat menetrenden kívül A békéscsabai fűtőház három mozdonyának személy­zete: a 424 357, a 411 072 és a 411 368-as mozdonyokon szol­gálatot teljesítő KISZ-esek vállalták, hogy a pártkong­resszus tiszteletére a kong­resszusig annyi szenet takarí­tanak meg mozdonyonként, hogy azzal egy-egy újabb vo­natszerelvényt vihetnek el a rendeltetési állomásra. p­­ro­r 1962 OKT 2­2. MODERN KÓRHÁZ Új egészségügyi létesít­ménnyel gazdagodik Salgótar­ján. Szeptemberben megkez­dődött a három szárnyból ál­ló megyei közkórház főépüle­tének építése. A 475 ágyas kór­háznak 17 betegápolási egysé­ge lesz. A belgyógyászat, a sebészet, az ideggyógyászat, a reumaosztály, a szülészet és a nőgyógyászat stb. mellett mo­dern felszereléssel, s zavar­szárny is épül. A tervezőknek — Ulrich Ferenc, Czebe István és Sza­bó László mérnököknek — igen nehéz feladatot kellett megoldaniuk, mert az új épü­leteket három meglevő épület közé kellett beszorítaniuk. Az új kórházat — amely mo­dern felszereléssel s a zavar­talan gyógyítást biztosító sze­mélyzeti és kiszolgáló épüle­tekkel készül — 1965-ben ad­ják át rendeltetésének. AHA­­ ZIO JÖVŐ HÉTEN INDUL ÚJ KÉPREGÉNYÜNK, I­­ü­­­WM A PARADICSOMBAN A HATÁRBAN (Foto Selmeci) MÁTRAHÁZÁN (Foto Csuzi) —1 . krónikás, aki éberen figyel /l mozgalmas korunk minden rez-XM- zenéjére, néha különös törté­netekkel találja szemben ma­gát. A hétköznapok híreiből kivillan egy meglepő, bátor tett fénye: emberek, sorsok és harcosok kavarognak, sza­bálytalanul, mint az élet Ilyen igaz történet ez is, csak még nem fejeződött be. Több mint két héttel ezelőtt kezdő­dött — vagy talán már évekkel ezelőtt. Igen, évekkel ezelőtt, amikor egy spa­nyol és egy olasz diák, Jorge Conili Valis és Luigi Gerli életreszóló barátsá­got kötött egymással. A spanyol diák pedig bírókra kelt a fasiszta rendszerrel: harcolt Franco megdöntéséért. Titkos sejtet szervezett, a köpök két társával együtt letartóztat­ták. Összeült a vérbíróság Barceloná­ban, Jorgera halálbüntetést szabtak ki. Luigi Gerli és barátai döbbenten ér­tesültek az ítéletről és azonnal tilta­koztak a sajtónál. Az olasz lapok né­hány sorban hozták a hírt. A hatás­­ semmi. Pedig Jorget meg kell mente­ni! Luigi Gerli érezte: az ő barátságu­kat nem győzheti le Franco, így kezdő­dött ez a történet. Isu Elias milánói spanyol alkotnás aligha hallott valaha is Jorge Conillról, amikor elegáns irodájának asztalán megszólalt a telefon. Egy udvarias hang közölte, hogy Rid­­or Meda, Milánó al­polgármestere ebédre várja. Isu Elias — magas, elegáns úr, Franco barátja — a megbeszélt időpontban kilépett a kon­zulátus kapuján és beszállt a várakozó autóba, amelyben több fiatal férfi ült — aztán nyoma veszett. Amikor a konzulátuson már kezdett feltűnővé válni Elias hosszú távolma­radása, egy fiatalember telefonált a mi­lánói Stasera című lap szerkesztőségé­be. Közölte, hogy az alkonzult elrabol­ták és addig nem bocsátják szabadon, amíg Spanyolországban nem változtat­ják meg a Conill ellen hozott halálos ítéletet. S amit nem tudott elérni a leg­szenvedélyesebb tiltakozás, azt egycsa­­pásra lehetővé tette a bátor tett. Három napig egész Olaszország az alkonzulról beszélt, akit elraboltak és a diákról, akit halálra ítéltek. Minden lap első oldalán hozta a legfrissebb hí­reket, míg négy rendőri szervezet haj­szolta az „emberrablókat”: az olasz rendőrség, az olasz kémelhárítás az In­terpool és a spanyol titk­osszolgálat. Luigi Gerli és öt társa pedig egy kis hegyi tanyán őrizték értékes foglyukat, akinek hajaszála sem görbült, de pilla­natnyi kényelmetlen helyzetével hozzá kellett járulnia a három elítélt meg­mentéséhez. Különös emberrablók volt­­ak ezek: a hűvös éjszakán odaadták takarójukat foglyuknak, s ők inkább fagyoskodtak, nehogy Eliasnek valami baja essék. A lapok közölték az alkon­­zul rövid levelét is, amelyben­­ közli hozzátartozóival, hogy életben van és jól bánnak vele. Három nap után újságírók nyomozták ki elsőnek a hegyi tanyát, és Eliast sza­badon bocsátották. Ekkor azonban már egész Európa ismerte Coniul nevét. Til­­­­takoztak a spanyol terror ellen az olasz munkások és a katolikus politiku­sok, sőt maga Milánó érseke is. Távira­tok özöne várja azóta is minden reggel a caudillót, aki kénytelen volt így vá­laszolni: Coniui élni fog. A rendőrök azóta letartóztatták Luigi Gertit és társait: bíróság előtt kell felelniök tettükért, megszegték a törvényt, de hűek maradtak a becsület, az antifa­siszta hitvallás parancsaihoz. Börtön vár rájuk, de szerte a világon újra százezrek tüntetnek a fasizmus ellen és Coniti élni fog. Luigi Gerli egyéni ál­dozata győzelmet aratott Franco min­den hatalma fölött. Ennyi a történet: szabálytalan, hihe­tetlen , de igaz. A krónikás nem hall­gathat róla. Karacs Dénes A XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv

Next