Magyar Ifjúság, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-04 / 1. szám

AZ ÖREG KÖNYVTÁR IFJÚ OLVASÓI A MÚLT: Sza­bó Ervin elmélete alapján ez volt az első fiókkönyv­tár Magyarorszá­gon, ahol 3500 kö­tetben értékes iro­dalmat adtak az olvasók kezébe. A régi ötvenéves címjegyzéket ma is őrzi a könyvtár kis múzeuma, a a korabeli jegyzékek szerint a berende­zést a kisiparosok adományozták. A JELEN: 42 000 kötet, 7000 tag és ifjúsági klub. A hajdani kávéház­ban, a Rottenbil­­ler utca 10. szám alatt, amit a mű­velődés házává avattak, úgy jubi­láltak, hogy a leg­idősebb könyvtári tagot , Kőszegi István 96 éves ta­nárt a legfiatalab­bak köszöntötték. Köztük Cinege Klárika ötéves, legfiatalabb tagja a könyvtárnak. Az „Ifjú olvasók klubja" két éve alakult. Program­ja gazdag, szóra­koztató. Nemcsak előjoguk van a legújabb könyvek olvasásához, ha­nem előadásokat hallgatnak olyan érdekes témákról, mint az élet értel­me; a mai szovjet irodalom. Az öreg könyv­tár, Szabó Ervin elképzelése sze­rint — az iroda­lom szeretetére, és irodalmi művelt­ség igényére neve­li ifjú olvasóit. K. M. A történelem haladó egyéniségei KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ SZOLGÁLATUNK Munkatárs, szülő, tanár a leggyakoribb példakép JELENTI Előkelő helyezést értek el a hivatali vezetők Romantika-hiány könyvkiadásunkban A pedagógia körülírta már, milyen jelentőséggel rendelkezik a példa az ifjúság életében. Ismerjük a példa­képek történetét is, melyben külön­böző korok nemzedékeinek szellemi­sége tükröződik, tudjuk, hogy egyes embertípusok mintaképpé magasz­­tosulása nem a véletlen műve, ha­nem a szellemi szükségleteké. A fiatalok erkölcsi világát felde­ríteni példaképeik számbavétele nél­kül­i lehetetlenség. Hiszen ő a tör­ténelemből, az irodalomból, vagy ko­runkból elénk villanó eszményi em­ber, akit magunknak valamilyen vo­natkozásban követni kiszemeltünk, vagy utánozni készek vagyunk, vele rokonszenvezünk ábrándozásainkban. Mint a meghitt barát, ő is rólunk árulkodik: mondd meg, hogy ki a példaképed és én megmondom ki vagy, milyen ember vagy. Ezért kérdeztük meg a kérdőíve­ink kitöltésére vállalkozóktól, ki a példaképük? Mivel gazdag képet sze­rettünk volna nyerni a vallomások­ból, a kérdést részleteztük: kit vá­lasztott a történelemből, kit a ma­gyar- és világirodalom hősei közül és kit a környezetéből. Az utóbbi kérdésre a választ kértük indokolni. Kossuth és Zrínyi Ilona A történelemből választott példa­képek a beírások nagyságrendje sze­rint a következők. Első helyen a ma­gyar történelem két kimagasló hő­se: Kossuth hajós és Zrínyi Ilona áll, természetesen az előbbi a fér­fiak kérdőívein, az utóbbi a nőkén. Második helyen ugyancsak két név szerepel: Mátyás király és Lenin. A harmadik nagyságrendben már több név említhető: Marx, Engels, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Dobó Katalin, Bem, Hunyadi János és Napóleon. Egészen elenyésző számmal még az alábbi neveket találtuk ebben a rovatban: Cicero, Zrínyi Miklós, Thököly Im­re, Hanibál, Castro, Mező Imre, Ság­­vári Endre, Hámán Kató, Braun Éva, Lincoln, Semmelweis, Kun Bé­la, Kutuzov, Curie. Mi az, ami a terjedelmes névsorból azonnal szembetűnő. Először is az, hogy a kérdezettek 99,9 százaléka a történelem haladó egyéniségeit tartja példaképének, az igazi nem­zeti hősöket. Mert a Napóleon-pár­tiak száma a kérdőívek összmennyi­­ségéhez viszonyítva teljesen lényeg­telen. Szembetűnő a másik örvende­tesnek tartható körülmény, hogy a kérdezettek abszolút többsége a magyar történelemből választott pél­daképet. Bár a nevek fenti megosz­lása önmagában is érdekes, más ve­­tületben is tovább vizsgálódtunk. Megnéztük szakma és iskolai vég­zettség szerint is a válaszokat. Ki­derült, hogy a magyar történelem le­gendás egyéniségeit, tehát Kossuth­ot, Zrínyi Ilonát, Petőfit. Hunyadit a nyolc osztályt végzett vidéki dol­gozó fiatalok tartják általában pél­daképüknek —, feltehetően általá­nos iskolai tanulmányaik alapján —, amíg például a munkásmozgalom, a kommunista múlt harcosai többnyi­re az egyetemistáktól kapták a leg­több szavazatot. Logikus a kérdés: vajon mennyire súllyal és élmény­­szerűen mutatja be általános isko­lai oktatásunk a XX. századi ma­gyar történelem népért harcoló hő­seit. De a KISZ elé is vetít tenni­valókat ez a statisztika. Az illegá­lis kommunista ifjúsági mozgalom harcosainak életével intenzívebben kell megismertetnünk a fiatalokat. Ki a példaképe? Ebben sokat segíthet az irodalom (az illegális mozgalom mártírjairól nincsenek regények) és a filmgyár­tás, amely jelenleg csak „körül­­pszichológizálja” az ellenállási moz­galom történetét Jókai kultusz felnőtteknél? Az irodalomból vett példaképek a következősképpen festenek. Az első hely Jókai regényhőseié, kik mögött, de abszolút nagy számmal Toldi Miklós szerepel. A második nagy­ságrendbe sorolható Tolsztoj Natasa Rosztovája, Anna Kareninája és Anna Frank. Sok szavazatot kapott még Jean Valjon (Hugo: Nyomorul­tak), Tatjána (Puskin: Anyegin). A többi példaképül választott irodalmi hős kisszámú beírással: Julien Soret, Mereszjev, Nyilas Misi, Bezuhov (Tolsztoj: Háború és béke), Uliana Gromova, stb. Ilyen a kép. Jókain nem lepődtünk meg, bár érdekes, hogy mivel kérdőíveinket csak 18 éven felüliek töltötték ki, úgy látszik, hogy Jókai Baradlay-ja felnőtt korba is elkíséri a volt ser­dülőket A romantikus Jókai-hősök kultusza azonban sejtet valamit irodalmunk kalandos­­ romantika hiányából és segít lereagálni a kér­dőíveken könyvkiadásunk Jókai dömpingjét, ugyanis nálunk féléven­ként félmillió példányban jelenik meg Jókai-regény. Jókai még a fel­nőtt könyvkiadásnak is listavezetője. A képből még más gondolkozniva­­ló is származik: túl sok a nagyon hibás válasz: Don Juan, Goriott apó, Túri Dani és társai. A másik: az a modern irodalom, melyből általában példaképet választottak, Eric K­ii­gát­tal fejeződik be. (Légy hű önmagad­hoz.) Példaképek az életből A legizgalmasabb válaszokat a harmadik alkérdésre kaptuk, hogy ti. kit választ példaképének a köz­vetlen környezetéből? Hittünk ab­ban, hogy az életben nagy számmal találhatók példaképjelöltek, csak hogy látják-e, és példaképüknek vá­lasztják-e őket a kérdezettek?! A legtöbb kérdőív (35 százalék) a ki­töltő személy közvetlen munkatár­sát ,,hozta” példaképnek, így: — Császár Ferenc, aki kitűnő szakmunkás, becsületes ember, min­dig szívesen ad szakmai útmutatást. — Molnár Sándor, alapszervezeti párttitkár. Munkásból lett tech­nikus ... — A barátnőmet, aki jól tanul és erős az akarata. — A műhelyfőnököt igazságos, egyenes természetéért... — A KISZ-titkárunkat, mert jó életet tudott teremteni a KISZ-te­­remben. Érdekes, hogy nagyon sokan em­lítették hivatali főnöküket, ez legyen még egy bizonyíték arra, hogy az emberek a jó vezetőt is észreve­szik . A közvetlen munkatársak után harminc százaléknyi aránnyal­­ a szülők szerepelnek. Ilyen, egyszerű­ségükben is lírai vallomásokat a szülőkről nemigen olvastunk eddig. Szintó nehéz mintát választani kö­zülük. Jellemző, hogy a vallomások­ból hála tükröződik a „felnevelé­sért” és megbecsülés a szülők mun­kás élete iránt. — Édesanyámat. Nagyszerű asz­­szony, öt gyermeket nevelt fel és nélkülözött értünk. — Szüleimet. Mert egyenes jelle­mű, rendes munkásemberek. — Édesapámat, aki munkáját mindenkor becsületesen ellátja és szereti a családját. — Édesapámat, mert önfeláldozó volt. Üzemi baleset következtében halt meg, miközben beosztottja éle­tét biztosította. — Még egy olyan asszonyt nem ismerek, aki olyan hős lenne, mint az én édesanyám. Édesanyám, édesapám ... a kérdő­ívek harminc százalékán! Úgy gon­doljuk, ez a tény egymagában csök­kentheti a híresztelések hihetőségét a mai gyermekek szülők iránti há­­ládatlanságáról. Huszonöt százalék — különösen a diákok — tanáraik közül választott példaképet. Itt ugyanazt mondhat­juk, amit a hivatali vezetők esetében mondtuk: a diákok meglátják taná­raikban a nemes vonásokat, a szere­­tetet, az igazságosságot és a magas szellemi képességeket. Ide írhatnánk azt a docenst, ki „rendkívüli akarat­ereje, minden iránti komoly érdek­lődése” miatt lett egy huszonegy éves egyetemi hallgató példaképe, vagy azt a professzort, kinek hiva­tástudata keltette fel egy húszéves tanítvány szimpátiáját és a „volt történelemtanáromat”, kinek „köve­tendő emberi vonásaihoz hallatlan műveltség párosul”. KOMORNIK FERENC (Legközelebb: barátság, szerelem, házasság) Libresszó Lentiben A Zala megyei Lentiben libresszóvá alakították a cuk­rászdát. A vendégek folyóira­tokat, napilapokat és szépiro­dalmi könyveket kaphatnak kölcsön a cukrászdában. A libresszónak nagy a sikere. Egy brigád nem brigád Elloptak hatszáz forintot. S a kiderítetlen tettes, a ki nem mondott gyanúsítgatások las­san szétbomlasztotta az egy­kor országos hírű ifjúsági bri­­gádot. Ma már a Miskey­­brigádból mindössze egy em­ber dolgozik a Nitrokémia Ipartelepek hármas üzemegy­ségének tmk-műhelyében. Pe­dig évekkel ezelőtt az egész gyár — akkor még MEDICO­­LOR — büszke volt reájuk. ÜD — Sokat köszönhetünk ne­kik — mondotta még nem is olyan régen Primusz Béla be­ruházási osztályvezető. — A nyolc tagú ifjúsági brigád jó­voltából sikerült előrehozni jónéhány saját rezsiben vég­zett beruházás határidejét, amelyeket a VEGYSZER csak 1964/65-re vállalt. S hogy a Miskey-brigád lelkiismere­tes, gyors munkájának meg­lett az eredménye, bizonyít­ják az idejében felépült klór­­metiléter I., II., az anioncse­rélő I., II., III., és a benzil­­klorid üzemek. Az elismerés nem is maradt el. A Miskey-brigád három­szor elnyerte a szocialista cí­met, kétszer a megyei ván­dorzászlót és a vegyipari bri­gádok országos versenyében is elsők lettek. A brigádveze­tőt pedig miniszteri kitünte­tésben részesítették. S ez a brigád szűnt meg élni, dolgozni. Lelkes fiatal­jaira már nem is emlékez­nek. Csupán a díszes okleve­lek, a kék csomagoló papírba kötött brigádnapló és egy­két megsárgult újság őrzi ne­vüket. „ Az egykori MEDICOLOR- ban, a Nitrokémia hármas üzemegységében keresem Miskey Károlyt. „Colos” alak­jára még sokan emlékeznek, de már nem dolgozik a tink­­ban. Közbeszólt a betegség. Többé nem folytathatja szak­máját, s most minőségi ellen­őr. — Hogy miért ment szét a brigád? Máig sem tudom. So­káig gondolkodtam rajta, de végleges választ még nem tudtam adni magamnak sem. Tavaly tavasszal megbeteged­tem. S amíg otthon feküdtem, az íróasztalom fiókjából eltűnt hatszáz forint. Nem tudtuk kideríteni, ki volt a tettes Nem is gyanakodtam senkire. Csupán azt kértem a brigád­tól, hogy a kapott jutalomból adjuk össze a hiányt. Nem egyeztek bele. A sajátomból fedeztem. Ekkor rendült meg először a bizalom. Később az egyik tagunk, Ács István, ki­vált a brigádból, mert sérel­mesnek tartotta, hogy nem lett kiváló dolgozó. Engem okolt... Látszólag még egyek voltunk, de már két részre oszlottunk. Aztán jött a be­tegség. Több hónapra beteg­­állomán­yra kerültem. A mű­helyvezető ekkor Ács Istvánt hívta vissza brigádvezetőnek. Ennyit tudok. Aztán, amikor új munkahelyemre kerültem, már csak annyit hallottam: feloszlatták a brigádot. S Ács István fiatal, lobbané­kony ember. Első volt, ki hűtlen lett a brigádhoz, mégis őt tették meg vezetőnek. — Éreztem, hogy baj lesz ezzel — emlékszik vissza Ács István. — Amikor elkerül­tem, valamennyien ellenem voltak. Tudtam, hogy nem szívesen látnak viszont. — Nem ment a brigádmun­­ka — magyarázkodik Bogdán József művezető — s mivel Pista jó munkaerő, gondoltuk, meg fogja tudni a gyerekeket. Tévedtünk. Még jobban el­mérgesedett a viszony, s munkájuk is egyre rosszabb lett. Végül feloszlattuk a bri­gádot. — Kétségtelen, a hibát el­sősorban a brigádban kell keresni —, szólt közbe Szege­di Ferenc, a műhely alap­szervi KISZ-titkára — de okolható a műhelyvezető is, mert könnyedén engedte szét­menni ezt az egykor nagysze­rű társaságot. Nem megfelelő vezetőt állított be. £3 — Miért kell mindig csak egy brigádot futtatni? — fa­kadt ki az egyik brigádon kí­vüli fiatalember. Valóban, miért? Hiszen a munkaverseny nem azt jelen­ti, hogy lehetőleg egy váloga­tott társaságnak biztosítsanak kedvező munkalehetőséget. Mert ha ez így van, visszaüt. Visszaüt, mint a Miskey-bri­­gádnál, akikre eleinte ugyan büszkék voltak, később azon­ban terhessé, sőt irigyetté vál­tak sikereik. S amikor a bri­gád hullámvölgybe került, mentőöv helyett, elsősorban a műhelyvezetőség, követ do­bott utánuk. S most újabb brigádot szer­veznek a tmk-műhelyben. Nem a régiekből — őket kü­lönböző üzemekbe helyezték el, — hanem egy másik „fut­tatásra” váró csoportból. S megint csak egyet. Az új ifjúsági brigád létre­hozása helyes. De álljon előt­tük a Miskeyék példája, hogy bármilyen kitűnő is egy bri­gád, bármennyire kiválóak tagjai: egyedül, kizárva a töb­bieket versenyből, elismerés­ből, előbb-utóbb elbuknak. Andrássy Antal • •Öten voltak ELŐJÁTÉK. A lány egyre csak ezt mondta: — Én megyek, mindenképp megyek. És jön az Erzsi is. Karcsi még tett egy ellenvetést. — Úgy is elfognak benneteket. És külön­ben is mihez kezdtek odakint? — Mit tudom én? Majd lesz valahogy. De értsd meg, mi nem maradunk idehaza. A fiú a diákbálra gondolt, ahol Irént meg­ismerte, közös sétáikra, mozinézésre. Ka­masz-szerelem kapcsolta őket össze. Döntött: — Jól van, én is megyek. Ismerek egy helyet a határon, ahol biztosan átjutunk. De beszélek még néhány sráccal, jobb, ha többen megyünk. Egy hétfői napon történt ez a beszélgetés, s még azon a héten útnak indult öt majdnem gyerek, hogy külföldre szökjön. Két elsős gimnazista lány, egy ipari tanuló, egy lovász­inas és egy gimnazista fiú, aki boxol is. Elő­zőleg eladtak egy öltöny ruhát, meg egy téli­­kabátot a bizományiban, hogy legyen pén­zük vonatjegyre. Még aznap, Szombathely előtt elfogta őket a határőrség. AZ OK. Nem huligánok, nem romlot­tak, még csak nem is rossz gyerekek. Mi kényszerítette őket arra, hogy megpróbálja­nak külföldre szökni? Irén: — Az utóbbi időben rosszul tanultam. Több egyest kaptam, majd osztályfőnöki ro­­vót is. Féltem megmutatni odahaza. Eltün­tettem. Anyukám beteg, nem akartam fel­izgatni vele. Nagyon szégyelltem magam, hi­szen ők olyan jók. El akartam tűnni, hogy ne is lássanak többet. Erzsi: — Én is rovót kaptam és sok egyest. Nem szeretek tanulni, fodrász akartam lenni. De anyukáék mindenáron el akarják végeztetni velem a gimnáziumot. Károly: — Nem akartam disszidálni. Igyekeztem lebeszélni őket, de nem sikerült, így aztán én is mentem az Irén miatt. A másik kettő: — Érdekesnek látszott. HÁTHA. Feleleteik alapján úgy tűnik, hogy valami hiányzik az igazságból. Hátha a szülőknél kapunk rá magyarázatot. Irén apja művezető, anyja bedolgozó egy ktsz-ben. Szép lakásuk, rádiójuk, tévéjük, lemezjátszójuk van. A lányt mindennel el­látják, szeretik. Megengedik, hogy pajtásait felhozza zenét hallgatni. A szülők tisztessé­ges életre akarják nevelni Irént. Erzsiék lakásából sem hiányzik a tévé. Az apa géplakatos, az anya könyvelésen dolgozik és esti iskolába jár. Szorgalmas emberek. Szépen élnek, azt szeretnék, ha Erzsiből „valaki” lenne. Ezért szorgalmaz­ták, hogy tanuljon tovább. Zárkózott em­berek, nem nagyon barátkoznak. A gyerek nem őszinte velük szemben, inkább barát­nőivel beszél a maga problémáiról. Fél tőlük. A többieknél is csak ismételni tudjuk az elmondottakat. A szülők rendes emberek, mindent megadnak gyerekeiknek, kiegyen­súlyozottan élnek. Ők közvetve se okai an­nak, amit a gyerekek tettek. Értetlenül és riadtan vették tudomásul a történteket. A MAGYARÁZAT. A két lánynak el­sősorban a félelem adta az ötletet. A szülök haragjától tartottak, szégyellték, hogy amíg mindent megtesznek értük, addig ők ezt rossz osztályzattal, s rovóval viszonozzák. Ez a félelem azonban kevés lett volna ahhoz, hogy miatta külföldre szökjenek. Mert miért ment akkor a három fiú? Egyszer már mondták: — Érdekesnek ígérkezett. Ez az igazság. Az érdekesség, a szokatlan. A kaland. A kamaszkor megálmodott nagy kalandja. Egy elkezdett hosszú utazás, mely­nek végállomása szerencsére a rendőrségen volt. Céljaik, elképzeléseik nem voltak, azt sem tudták, mihez kezdenek odakint. Fele­lőtlenül, gondolkodás nélkül rontották volna el esetleg jóvátehetetlenül az életüket. A rosszul értelmezett kamaszromantika majd­nem öt áldozatot követelt. Most odahaza vannak szüleiknél vala­mennyien. Már tudják, hogy ostobaságot kö­vettek el, szeretnék meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént. Új leckét tanultak, ide­jében tanulták, ők öten. Értik már: a kalan­dot, a romantikát nem hozzájuk hasonlóan kell keresni. Hankóczi Sándor HÁZIBULI? - DE HOGYAN? Tulajdonképpen ebben az ügyben egy kissé elfogult va­gyok. A múlt héten ugyanis véletlenül belecsöppentem egy ilyen micsodába, s jól is érez­tem magam. Bár csak rövid ideig voltam ott és csak mint felnőtt, azonnal házibuli-párti lettem. Miért is ne? Hiszen ez nem is valami új dolog. Zsúr címen már nagyanyáink is házibuliztak"’. S az emléke­zés pillanataiban sok kedves emlékem lopakodik elő 40—50 év távolából. Nekem mindig gyanús volt a kirobbanó siker. Legtöbbször valamilyen elhanyagolt szük­séglet rejtőzik mögötte, így van a házibulikkal is. Termé­szetes igény a tánc. Nem csak 16—18 éves korban, de később is. Még a magam korabeliek­nek is bizsereg a talpa, ha jó twistet hall. Táncigényedet ki­elégíteni az iskola... az EM­­KE.. . igazán egyik sem tudja. Az egyik délelőtti em­lékeket ébreszt, a másik moz­gáséhségedet, a mindent átszö­vő játékosság iránti igényedet hagyja kielégítetten. Ezek egyi­ke sem adja meg az otthon kedves feloldottságát, játékos szabadságát. Ezért vagyok igaz híve a házimulatságoknak, ahol mindent a kedves mó­kázás mosolyt kényszerítő lég­köre tölthet be. Mozoghatsz, ha izmaid bizseregnek, nevethetsz, ha egyszer csak úgy rád jön ... S máris minden együtt van. Jól érzed magad. Társaságo­dat magad válogathatod, s té­ged is ők választottak. Itt nincs utadban senki, mert egy szív­­bőlszakadt hátbaverés után minden „társadalmi különb­ség” megszűnik. A nyilvános szórakozóhely minden ízében egy 15 évvel idősebb világ szükségleteire rendezkedett be. Talán megragad szertartá­sossága, de nem szórakoztat Talán önérzetedet simogatja, de mulatságodat megrabolja. Döntsd el magad: Laci hozza tálcán a Kinizsit, vagy a pincér kacsázza eléd, kinek csontig ható udvariassága (vagy ud­variatlansága) zavar és külön pénzedbe is kerül. Ha egy órára belügy- vagy belkereskedelmi miniszter lennék, szigorú tilalom­mal örök házi bulira ítélnélek benneteket. Per­sze néhány kivételes alka­lomtól eltekintve. Egyelőre azonban nem kell közvetlen veszélytől tartanod. Tanár ma­radok. Az igaz, hogy nem könnyű házimulatságot rendezni. Itt van mindjárt a meghívások problémája. De te tudod, hogy kit kivel és kivel ne hívj meg. Kit miért vagy kit miér­t nem hívhatsz meg. A baráti, mun­katársi és szerelmi kapcsola­tok nagy összefüggéseit felfe­dezni nem szükséges a kiber­netika. De feltétlenül legyen több fiú, mint leány, mert a Fradi-mérkőzés fordulatait ele­mezni, s a süteményes asztalt végigenni — sokáig tart. Ez a táncolni kész leányok számára holtidő. De hiába, a fiúk ilye­nek. Arra is vigyáznod kell, hogy a fiúk és leányok egyaránt megbízhatóak legyenek jóízlés dolgában, mert ott már nehe­zen ellenőrizheted a hangula­tot. Ahol együtt van egy halom fiú és leány, ott a legszigorúbb ábrázat is mosolyra derül. A legszigorúbb rendreutasítás is kacagásba fullad. Szóval a hangulat a vendégek válogatá­­sakor születik. A legtöbbet vitatott kérdés a szülők részvétele. Legyen-e szülő is jelen, vagy ne. Véle­ményem szerint igen is, meg ne is. Legyen jelen. Egyrészt a túlzások ellen oltalmaz, más­részt bizonyság a többi szülők­nek, hogy illő körülmények között zajlott le a mulatság. De ne legyen jelen, hiszen mulat­ságotok jelszava: szigorúan 20 éven aluliaknak. Arra pedig, hogyan lehetséges az, hogy va­laki jelen is legyen, meg ne is, arra egy percig se legyen gon­dod. Egy ügyes szülő különb mutatványokra is képes. Csak okosan válasszátok meg. Le­gyen kedves, megértő, tapinta­tos. No meg minden szülő szá­mára elérhető telefonon. Aggódva kérdezed, legyen-e szesz és mennyi? Hát háziasz­­szonynak igazán csapnivaló vagyok, de egy kedves élmé­nyem magáért beszél. Drezdá­ban egy cukrászdában tukmált rám valaki fagylaltot. Vonako­dásomra ravaszul hunyorgott: konyak is van benne. Megkós­toltam. Nem volt. Majd az al­ján — mondotta német veze­tőnk. S a társaság nevetgélve nyelte a jókora fagylaltadagot és izgatottan talál gattá, van-e benne, s mikor bukkanunk rá. Hát ott volt. Egy kávéskanál­nyi egy nagy korsó fagylalt és egy csomó vidámság után. Csi­nálj te is turmixot. Tejből, cu­korból, borból, citromból és vi­dám találékonyságból. Meglá­tod, az utóbbi fog legjobban íz­leni. És végül a legfontosabbat. Én nem "a mulatságnak vala­milyen erkölcsi elfajzásától félek. Ez ha veszély, a szülők hibája is. És ez ritka. De hogy egy táncdélután jellegtelen, szürke maradjon, hogy azt másnapra már el kell felejte­ni — ez tömeges hiba. Én el nem viselhetem a semmit­mondó, semmit nyújtó dolgo­kat. Mindent meg tudok bo­csátani, de a butító tompa unalmat, a mindent elborító penészszagú szellemtelenséget, azt nem. Ne rakd ki a szőnyeg­re apuka minden könyvét. Nem kell odacibálnod Brechtet, Thomas Mannt vagy Picassót, Csontvá­­ryt. De valami intellektuális csemegét, egy könnyed, játé­kos meglepetést nem nélkülöz­hetsz. Amikor egy twist-soro­zat után levegő után kapkod­nak, reszkető térdeiket pihen­tetik, szomjukat vagy gyomru­kat csillapítják, te következel. S jöjjön a ki írta—festette— szerezte játék, jöjjön a story­­bar­kockba, vagy amit akarsz. De jöjjön valami, ami megra­gadja az agyat, belecsimpasz­kodik a fantáziába, végigbi­­zseregteti a szellemet. Csak egy pici. Csak hogy ne táncvágyó idegeket, éhes gyomrokat,­­ szomjas torkokat láss vendé­gül, hanem egész embereket. Humorukkal és értelmükkel együtt. Látod, mindössze ennyi kell egy jó „házibulihoz”. A többi, ami ezeken túl van, könnyen­­ megtalálható. S ahol mindezt sikerül összeteremtened, ott emlékezetes mulatság kereke­dik Oda egy fél órára szóló meghívást magam is szívesen elfogadnék. ígérem ott is le­szek — meg nem is ... Laki Pál tanár ! A bútorellátásról (Folytatás az 1. oldalról.)­reskedelmi szakemberek és a Nőtanács megbízottai. (Kár, hogy a fiataloknak nincs kü­lön képviselőjük! A szerk. megjegyzése.) A bizottság mű­ködésének köszönhető, hogy ebben az évben a nagy bútor­boltokban állandó lakberen­dezési tanácsadást vezetnek be, ahol a vásárló kérésére a lakberendező iparművész a lakásba is ellátogat, segít a megfelelő bútortípus kiválasz­tásában, elrendezésében. Ugyancsak a bizottság kezde­ményezte, hogy a TIT-tel karöltve a kereskedelmi dol­gozók részére iparművészek előadássorozatban ismertessék a korszerű lakáskultúrát. — Gyümölcsöző és hasznos­nak ígérkező megállapodás jött létre az Építésügyi Miniszté­riummal — folytatja Nádai György. — Minden újonnan felépített lakótelepen, a fő­városban és vidéken egyaránt 8—10 lakás teljes berendezé­sét vállalja a kereskedelem. Mégpedig nemcsak a megfe­lelő modern bútorokkal, ha­nem a lakberendezés egyéb kellékeivel. Az így berendezett lakásokat kiállításszerűen mu­tatják be az érdeklődőknek, s lehetőséget nyújtanak arra, hogy a berendezést az érdek­­lődők a helyszínen megvásá­rolhassák. Az első ilyen ak­ciót a Budafoki úti lakótele­pen tervezik. — Van-e megfelelő árualap? — 1964-ben, az előíró évhez viszonyítva — 8 százalékkal több bútor kerül forgalomba, s ennek 50 százaléka már mo­dern bútor lesz! Ezt az arányt csak az ötéves terv utolsó évére terveztük, de az igények, a megnövekedett érdeklődés miatt a kereskedelem és az ipar rugalmas volt. A gyárak­kal történt megállapodás sze­rint újabb kisbútorokkal bő­vítik az eddigi „Varia” csa­ládot. Megjelent a ,,Panni’’­­fal, a kislakások ideális szek­rénysora. Ugyanakkor állan­dó a lengyel, csehszlovák és német bútorok behozatala, s ezek kivétel nélkül modern stílusúak. — Az országban 189 bútorbolt működik. Legutóbb Tatár.. Debrecenben nyitottunk lak­­berendezési áruházakat, ahol nemcsak bútor, hanem füg­göny, szőnyeg és dísztárgy is kapható. Az új évben Gyulán, Tótkomlóson, Sárospatakon és Pécsett nyílik lakberendezési bolt. Távolabbi terv egy kecs­keméti bolt megnyitása. Távolabbi terv egy kecske­méti bolt megnyitása. 1963-ban a bútorkészlet 40 százalékát vásárolták OTP-hi­­­telre. Ez az akció továbbra is kedvezően segíti a fiatalok bútorvásárlását. Kovács Margit Fotó: Csuzi M , nmn ■

Next