Magyar Ifjúság, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-12 / 37. szám
MI VAN A „KICSIT JOBBAN" MÖGÖTT? — Hogyan dolgozzunk, Kádár elvtárs, mit tanácsal? — kérdezte elfogulatlanul egy fiatal lány az ország vezetőjét a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. — Úgy, mint eddig, csak egy kicsit jobban — írta akkor Kádár János elvtárs a lelkes ifjú brigádnaplójába. Évek teltek el azóta, s ez a mondat most, a KISZ-kongresszusi készülődésnek szellemét jellemezve bukkant fel. — Hogyan dolgoztak? — kérdeztük Kiss Kálmántól, a Martfűi Cipőgyár KISZ-titkárától, így válaszolt: — Úgy, mint eddig, csak egy kicsit jobban ... A kívánságlista A KISZ-bizottság év elején négyszáz fiataltól kért és kapott nyílt választ a munkájáról. Közvéleménykutató kérdőíveket adtak ki, őszinte véleményt, egyben kívánságlistát kérve. A válaszok befutottak, ez képezte a „valamivel jobban” alapját. Vegyük sokba ezelíd Április elején ifjúsági klubot nyitottak a gyárban. Magnetofon, folyóiratok, kényelem, lehetőség műszak után egy kis beszélgetésre — ez volt az első meglepetés. Azóta is telt ház van minden este. Közben kiderült — evés közben jön meg az étvágy —, hogy programra is van igény. Az üzemi lap szerkesztője anekdotákból és humoreszkekből irodalmi műsort állít össze, „Ez Anglia” címmel a gyár egyik fiatal mérnöke tart a közeljövőben előadást, a Szigligeti Színház művészeit most készülnek meghívni egy baráti találkozóra, „Hazánk a világ gazdasági térképén” címmel pedig közgazdasági csemegére éhezve igényelnek egy képzett előadót. ötven cipőgyári fiatal csehszlovákiai csereüdültetése is a „jobban” idei tétele. A KISZ figyelme eddig nem terjedt odáig: hogyan is töltik a fiatalok a szabadságukat? Ez valahogy kiesett az érdeklődésből. Most pedig a csereüdültetés nagy sikere után szervezettebben kívánnak gondoskodni a fiatalok szabadság alatti pihenéséről. Nagyszabású rendezvényeket, nívós társasösszejöveteleket, kirándulásokat, közérdekű témákból színvonalas előadásokat jegyeztek még elő a KISZ-tagok. Ez a kritikának is bátran nevezhető igény is a közvéleménykutatásból derült ki, s most mindezek sorban megvalósulóban vannak. A KISZ „Ne add tovább” termelési mozgalma népszerű a fiatalok között. A Martfűi Cipőgyár termékeinek hetven százaléka exportra kerül, nem mindegy tehát, hogy a citák elkészültekor, vagy az első műveleteknél derül ki, hogy hiba történt, valaki hanyag munkát végzett. A gyár fiataljai éppen a minőségjavítás, az exportfeladatok teljesítése érdekében azt kérték a KISZ-től, hogy legyen szakmai továbbképzésük szervezője, segítse elő, hogy a betanított munkások szakmunkássá lehessenek, nyújtson alkalmat mindenkinek a »^r'7^«r©. A KISZ-től érdekeik fokozottabb képviseletét várják a cipőgyári fiatalok. Képtelenségnek tartják — derült ki ez is —, hogy egy olyan üzemben, ahol a dolgozók egyharmada fiatal, ahol több, mint nyolcszázötven KISZ-tag van, ott az üzem vezetői nem avatják be az ifjúsági szervezetet a gyár problémáiba, nem hívják meg képviselőiket, mikor bérezési, lakáselosztási, műszakbeosztási és számtalan más termelési, szociális és kulturális kérdésben döntenek. A háromszög négyszögesítése így az üzemi háromszöget négyszögesíteni kellett. Az eredmény: a KISZ megbízottja már jelen van a lakáselosztást előkészítő bizottságban és másutt, ahol emberekről döntenek. Az eredmény: a megüresedő pénzügyi osztályvezetői állásra egy tehetségével kitűnt, huszonöt éves fiatal közgazdászt neveztek ki a KISZ javaslatára. Az ipari tanulók közötti nevelőmunka ma a KISZ-bizottság egyik legfőbb ügye. Háromszáz cipőipari szakmunkás tanul a gyárban, s a KISZ tevékenysége nehezen bontakozik ki közöttük. Egy órával tovább maradnak ott a tanulók, s szinte „muszájprogramokban” fulladozik a KISZ. Most vannak ebből kitörőben, a merevebb „iskolai kereteket” felváltják az életkori igényeiknek jobban megfelelő kirándulások, ■ uszodalátogatások, érdekes összejövetelek, rendezvények. Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalják el a vezetőségválasztás előtt a martfűi KISZ-eseket. Reméljük, a napokban lezajló választások után is biztosítják vonzó programjukat: úgy dolgoznak, mint eddig, csak egy kicsit jobban. Szívesen segít tanácsaival az aki alapító tag és „utódoknak” J. Nagy Mihály, KISZ-titkár volt. Csík Zoltánt újból titkárrá választották Gregor Éva tűzőnő vállalta, hogy 10 párral csökkenti a megengedett leértékelt cipők számát MÁGIKÉNAK VALLJÁK Ez a múltból jelenbe, jelenből jövőbe rapszodikusan csapongó beszámoló arról szeretne tájékoztatni, mi történik ma falun. A helyszín Tiszaföldvár, a Nagykunság egy darabja, a Körös és a Tisza ölelkezésénél. A határ nyolcezer hold jó fekete föld, de mégis többről van itt szó, többet árul el ez a bukdácsoló történet egyetlen falu sorsának alakulásában. Aki szóval tart bennünket, aki elmondja, mi ment végbe a tiszaföldvári Leninben a közelmúlt rohanó évei alatt, az Bódi Imre, a tsz elnöke. * Évtizedes mérleghiány — Tiszaföldváron a Lenin negyvennyolcban alakult. Mit mondjak az első tíz esztendőről? Ötvennyolcban még mérleghiányos volt, és ötvenkilencben is. Akkor, a nagy szervezés idején tanácselnökvoltam a faluban. Az emberekben, valljuk be őszintén,kevés bizakodást keltettek nálunk a szövetkezet első évei. Egész álló nap telve volt a tanácsházán az a szoba, ahol amunkakönyveket állítottuk ki. Jöttek vég nélkül, öregek és fiatalok, mindenki menni akart, minél messzebb kerülni a földtől. Tőlünk öt kilométerre van Martfű, a modern nagyüzem. Az igazgató jó barátom, azt mondta nekem , akkoriban: — Te, Imre, mi lesz ennek a vége? Százával állnak a gyárkapuban, mind felvételre várnak. Ki marad falun, ki műveli meg a földet? — Én akkor azt mondtam neki: bízni kell pajtás, bízni abban, hogy ez így nem maradhat. Lehet, meg fogjuk érni, amikor visszafelé fordul ez a menet ... Az újrakezdés első évében, 1960-ban szűnt meg a Leninben a mérleghiány. Nem figyelt oda erre senki, pedig nagy erőfeszítések szülték ezt is. Végül egy viharos közgyűlésen a tagság elfogadta, s mind a mai napig törvényének is tartja, hogy a mérleghiány oka nem volt más, mint az, hogy mindenki azt csinált, amit akart. Éppen ezért ezentúl reggel hatkor kezdődik a téeszben a munkaidő, igazolatlan elmaradás esetén pedig két munkaegység levonandó. Csikorogva, kevés reménnyel így kezdtünk munkához. Kaptunk négy diplomás fiatal szakembert, azok húztak, mint a jó motor, és hatvanegyben, alig hittünk a szemünknek, a föld megfizetett verejtékes munkánkért. Évek óta nyolckilenc mázsa volt a holminkénti búzatermés a Leninben, s akkor tizenöt mázsa, huszonhat kilót mértünk. Hogy ez milyen erőt ad az embereknek, az elmondhatatlan. De mégis ... Idén már kétezer hold átlagában 17 mázsa 8 dekánál tartunk! Akkor ment el ösztöndíjjal Kiss F. Jóska az agráregyetemre. És esténként már az került szóba a családi asztaloknál, hogy a Leninben egyre-másra említésre méltó, jó dolgok történnek. Azt hihetik, hogy én most ezzel mellébeszélek. Vagy legalábbis nem arról szólok, amire vállalkoztam — a fiatalokról. Tévednek. Azt, hogy jól dolgozik-e az ifjúság, szerintem azon lehet, és azon kell elsősorban lemérni, hogy mennyi egy téeszben a búzatermés. Mit ér a jó KISZ- gyűlés, ha csak tíz mázsa gabonájuk terem holdanként ?! Mi először előleget adtunk, azután prémiumot. Kimondtuk, hogy aki száz munkaegységen felül dolgozik, az minden egység után kap két kiló kukoricát. Kimondtuk, hogy a többlettermés tíz százaléka a tagot illeti meg. Emlékszem, cukorrépából százhatvan mázsa volt tervezve, amikor Boda József, meg Varga Eszter ifjúsági munkacsapata háromszáz mázsás termést ért el. Így volt miért dolgozni, értelmet nyert a munka, hozzánk pártoltak a fiatalok is. Gyorsan híre ment, hogy Nagy Ica közel ötezer forint prémiumot kapott három hold répája után! A tizenhét éves Gonda Erzsikének pedig tavaly ötszáznegyven munkaegysége volt. Igaz is, tavaly, 1963-ban, már harminckilenc forintot fizettünk munkaegységenként. Huszonhét, harminchárom, harminckilenc — így alakultak nálunk a forintok. Nevet a falu Az ifjúsági szervezetben tizenöt-húsz tanyasi gyerek volt csak, mikor új élethez kezdtünk. Kinek volt akkor gondja az ifjúság szervezésére?! Nagy nehezen felvettünk egykét tanulót, a lányoknak baromfinevelőt létesítettünk, és keservesen, mintha a fogunkat húzták volna, megszavaztunk nekik egy kevéske pénzt a táncruhákra. Amikor először léptek fel a falu előtt, akkor döbbentünk rá, hogy ez így nem mehet tovább. A színpadi fényben ott álltak egyszerű kis ruháikban, nevette őket egész Tiszaföldvár, a csizma helyett nevetségesen lifegő papucsaikban. Ágrólszakadtak voltak a mi lányaink, a tsz táncosai. Pedig már munkacsapataik voltak, silóztak éjjel-nappal, az állattenyésztésben is szép számmal voltak. Ezt a „szereplést" követően azután huszonnyolc ezerért új táncruhákat vettünk, és piros csizmát hozzá, hadd lássák, telik nekünk erre is. Harmónikát kaptak, magnetofont, és futballfelszerelést a fiúk. Hatvankettőben a magas termésátlagokért kormánykitüntetést kapott a Lenin. Kerékvágásba kerültünk. Takács Pista zuhanyozója A hat téeszből összeházasított tiszaföldvári Lenin így tért lassan négy év alatt arra az útra, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé váljon. A rendet, a fegyelmet megszokták az emberek, a sokfelé ágazó céltudatos munkát megszerették, és ami a fontos, kedvvel dolgoznak. Ezen a nyáron Kapitanov Vilmos egymaga kilencvennyolc is fél vagon gabonát csépelt el! Tizenkétezer forintot keresett egyetlen fiatalemberünk ezen a munkán a harminc mázsánkénti egy munkaegységgel.A KISZ-szervezet mégse tette ki a fényképét a falitáblára, pedig közülük való fiatalról van szó. Elég hiba az, hogy ilyen hamar napirendre térünk afölött, hogy valaki így tud dolgozni közülünk.) Ma nincs munkaerőhiányunk, s ezért megfelelően tudunk gazdálkodni. És mindez minek köszönhető? Annak is, hogy tagságunk alaposan megfiatalodott — Tiszaföldváron harminchat év a téesztagok átlag életkora — annak is, hogy száztíz tagú KISZ-szervezetünk van, annak is, hogy öt ifjúsági munkacsapatban százötvennél is több fiatal vesz részt különböző növénytermesztési és állattenyésztési versenyekben. Pár évvel ezelőtt még mindenki hozzánk járt a járásból kapáini. Úgy beszéltek rólunk az emberek, hogy tessék, itt a „virágzó” gazdaság, ezek akarnak életet adni, mikor a földjeiket felveri a gaz. És most? Nem szorulunk senkire, elvégezzük mi a magunk dolgát tisztességgel. Messze vagyunk már azoktól az ínséges időktől. Persze, ahhoz, hogy igazi nagyüzemmé váljunk, még egyet-mást meg kell valósítanunk. Takács Pista esete a zuhanyozóval is erre figyelmeztet bennünket. Ez a fiatalember a tejüzemben a saját jószántából elkerített egy öltözőfélét, s oda bevezette a zuhanyt. Igénye van arra, hogy munka után megfürödjön, átöltözzön, s úgy menjen haza. Nekünk ezt az előbbutóbb tömegessé váló kívánságot észre kell vennünk, és ki kell elégítenünk. Ez is velejárója a falu és a város közti különbség eltüntetésének. Nyugtalanabb KISZ-t Pár évi munkával ilyenné vált a Lenin. Megkérdezhetjük, mit szeretne, mit vár tőlünk az ifjúság, és végre adni is tudunk a gyerekeinknek. De mindezért cserébe több kezdeményezést, a lehetőségek nagyobb felhasználását, kicsit több nyugtalanságot várunk ifjúsági szervezetünktől. Szeretnénk, ha még jobban ismernék a fiatalok a tsz szerteágazó problémáit, ha még jobban készülnének a munkára, a korszerű, gépesített gazdálkodásra. Ma negyvenkilenc tanulónk van, köztük kettő növényvédelmis. Azt szeretnénk, ha minden fiatal keresné a helyét, ha a tanulás lehetőségét két kézzel ragadnák meg. Jobb közösségi életet, nagyobb összeforrottságot a közös célokért. Ezt is szeretnénk megvalósulva látni KISZ-szervezetünkben. Ez igényünk azért támadhatott, mert észre kellett vennünk, hogy Tiszaföldváron végképp megváltozott a világ. Idén tavasszal kilencvennégy jelentkezőből csak negyvenhat felvételét fogadta el a tsz közgyűlése. Szinte naponta jönnek az emberek, és az a gondunk, hogy helyesen döntsünk, helyesen bíráljuk el, kinek a munkájára tartunk igényt. Mostanában egyre sűrűbben akad dolgom régi cipőgyári igazgató barátommal is. Rendszerint vitatkozunk azon, hogy hazaenged, vagy nem enged a Leninbe egy-egy újabb viszszakérezkedőt. Eljutottunk idáig is... Arra a régi, kicsit kétségbeesett beszélgetésünkre alig emlékszünk. A mában élünk, nem a tegnapban, és eltöltött bennünket az öröm, mert Tiszaföldváron nap mint nap érezzük, hogy az emberek — köztük elsők között a fiatalok — meggyőződéssel vallják magukénak a termelőszövetkezetet. ÍRTA: KOCSIS ÉVA FOTÓ: GAJDÁR PÁL Embermagasságig jutott a Juliska-bab, a kertészek örömmel szedik. Pillanatkép a Lenin termelőszövetkezet házatásáról Békési híradás A békéscsabai állomásról a városba igyekvőt szokatlan kirakati tábla állítja meg: „Kedves vásárlónk! Az udvarias kiszolgálás, az üzlet tisztasága és rendje felett a KISZ VI. kongresszusára készülő fiatalok vállaltak védnökséget.” Ez az első — igaz, csak külsőséges — jele annak a sajátos „kongresszusi láznak”, amely a békési fiatalokat jellemzi. A külsőségek azonban távol állnak tőlünk: tudniillik az már nincs kiírva a kirakatban, hogy az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat KISZ- istái a leltár készítésénél is száz társadalmi munkaórával segédkeznek — valamennyi hozzájuk tartozó üzletben! Már több mint százezer Nem akarnak a mind jobban kibontakozó kongresszusi munkaversenyben lemaradni a Tégla- és Cserépipari Tröszt ifjúmunkásai sem: a felajánlott egymillió, terven felüli téglából már több mint százezer elhagyta a kemencéket — pedig alig pár hete kapcsolódtak a versenybe. Másik vállalásuk: ezer mázsa hulladékvas összegyűjtése. A MÁV békéscsabai fiataljainak kongresszusi felajánlása jótékonyan érezteti majd hatását az országhatárokon túl is: ők ugyanis a rakodás meggyorsítása révén a KGST-vagonok állásidejét csökkentik 20-ról 18 órára. Kongresszusi meglepetés Szűkszavú hír érkezett a Gyulai Kötőipari Vállalattól: 7,5 százalékos tervtúlteljesítés a kongresszus tiszteletére. Ez a szám 1214 párral több kesztyűt jelent a vásárlók számára, s ezen kívül — mivel export vállalást is tettek — 32 ezer 228 forintot a népgazdaságnak. Elgondolkoztató az országos hírű gyomai Kner Nyomda KISZ-szervezetének felajánlása: harminc fiatal iratkozik be a nyomdaipari technikumba, hogy a jövőben alaposabb szakképzettséggel vehessék ki részüket azoknak a lelkesítő céloknak a valóra váltásából, amelyekért a Központi Bizottság felhívása munkába-harcba hívta az egész magyar ifjúságot. S a könyvbarátok talán nem is gondolnak arra, hogy a gyomai fiatalok érdeme lesz: a karácsonyi könyvvásárra megjelenő debreceni mártír költő, Gyóni Géza verseskötetét szép kiállításban — társadalmi munka eredményeként —kezükbe vettetik. Mennyit ér ezer takarékoskodó? Az egész megyére kiterjedő verseny során eddig 21 újítást nyújtottak be, amelyek közül 14 máris megvalósult. A megtakarítás összege 260 ezer forint. Különösen az építőipar jár élen: a 334 ezer forintos megtakarítás túlnyomó része ésszerűsítés eredménye. A fiatal műszakiak nagyon sokat tettek a gépi vakolás meghonosításáért, s bár e téren sok a probléma, a kongresszusig — a tények ezt bizonyítják — megoldják valamennyit. A megyei takarékossági mozgalom eddigi eredménye: több mint ezer résztvevő és 166 ezer forint haszon. De mindez csak a kezdet: a mind jobban terjedő anyagtakarékossági őrjáratok eredményeként joggal remélik a fenti összeg alapos növelőt. Hiszen a kongresszusig még közel három hónapjuk van a máris „kongresszusi versenylázban” égő békési KISZ-fiataloknak... V. A Bajnok-klubtól a Egy ifjúsági vezető arcképéhez Hosszú megállt a bejáratnál, hogy megvegye a jegyet. Nyúlt a zsebébe, de érezte, hogy valaki végignéz rajta, pontosabban a blúzán, amit a húgától kölcsönzött. A „valaki” meg is szólalt: — Ebben a blúzban akarsz bejönni? — Laci bácsi? — Bent van. Hosszú a kislányhoz fordult: — Itt várj, amíg visszajövök. Belebújok valami szalonképesbe .. Lehet, hogy most végeszakad a több mint évtizedes barátságnak, mert „Laci bácsi” — Rajnák László, a budapesti KISZ Ifjúsági Park igazgatója — megszokta, hogy újságcikkeket írnak a „gyerekekről”, de hogy őróla ... Ha az „ifjúsági vezető” szobrát kellene megmintázni, ez a szobor cseppet sem hasonlítana rá. Mert kinek jutna eszébe, hogy agyagba formáljon egy zömök, sőt, zömöknél már néhány kilóval súlyosabb alakot, jókora pápaszemmel, agyongyúrt balfüllel?! Mert a kép ez, s az agyongyúrt bal fülnél kezdődött el valami, amiért ez a 36 éves „fiú" ma is ifivezető. Remélhetően az lesz húsz év múlva is... Régi képek, de hozzátartoznak a mai portréhoz. 1953. Óbudai Hajógyár. A fiú kőműves volt, havi kétezer körüli fizetéssel. „Kiemelik” az ifjúsági mozgalom szervezőtitkárának, havi 975-tel. Nem sokat törődik vele, inkább a birkózószőnyeg érdekli, de a két edzőjétől nemcsak mesterfogásokat tanul. Zombori Ödöntől ezt: „minden fiatallal a maga nyelvén kell és lehet is szót érteni." Ez volt az iskola. Nem szabályos „KISZ-vezetőképző tábor”, de hasznos. 1954. Egyszer megszólítja az egyik fiú: — Nincs hol szórakozzunk, de van a Mókus utcában egy üres raktárhelyiség ... Téglarakodás, törmelékhordás és a hajógyári fiatalok megcsinálják Budapesten az első kerületi ifjúsági klubot. Hivatalosan Óbuda a gazda, de a gyerekek így beszélik meg az esti randevút: „Este, a Bajnák-klubban”. Birkózni tanítja a fiúkat, este a klubban táncolni, kultúráltan viselkedni. 1957 nyarán találkoztunk újra. Nagyobb társasággal ültem a szigeti Casino teraszán. Ez volt az az időszak, amikor még nem szilárdult meg teljesen a közbiztonság, huligánbandák garázdálkodtak a Szigeten. Vagy tíz markás fiú jött be a Casinóba, élükön Rajnák. Nem is ültek asztalhoz, csak figyelték a táncot. Gyorsan észrevették: az egyik galeri tagjai percenként lekérnek egy kislányt, megpróbálják — sportból — halálra fárasztani. Rajnákék nem szóltak egy szót sem, csak figyelték a galeri asztalát, azok is észrevették őket, azután csendben abbahagyták ezt a „sportot?’. Ha most, évek múltán valaki megkérdezi Rajnáktól, volt-e érdekesebb ügy a szigeti „séták” alkalmával, megvonja a vállát: — Érdekes, de nem volt. Szép szóval mindenütt boldogultunk. Szép szóval, őszinte szóval — ez hozzátartozik az ifjúsági park íratlan törvényéhez is. Az igazgató szerint legalább olyan fontos, mint hogy melyik zenekar játszik. „Hosszú” visszaérkezett, szolid iigkabátban, így már más. „Kopasz” is elégedetten néz végig rajta „Kopasz” törzstag itt. Galerivezér — ahogy mondják —, de ragaszkodik ahhoz, hogy a galeriből mindenki dolgozzék, ne csináljon „zűröket”, s ne öltözzék úgy, mint a majom. Kompetens a véleménye. — Milyen ember a Laci bácsi? Ilyen (hüvelykujját a mutatóhoz szorítja). Ha ő valakit rendreutasít, az tudja, hogy igaza van. És ha nem boldogul a sráccal, akkor behivatja a szülőt, de akkor is igaza van. És rábeszél, hogy tanuljunk, meg hogy olvassunk. Képzelje el, ő most, özeg fejjel készül az érettségire! Az igazgatóinak rendszeresen segítenek a KISZ-aktivisták, egyetemisták, munkásfiatalok, középiskolások. Az egyik diák odalép „Kopasz” mellé: — Én is így szeretném csinálni, mint a Rajnák. Gyakorlati tanfolyamra kellene hozzáküldeni a KISZ-vezetőket. Kész a portré? Egy vonás még hiányzik. Vasárnap délutánonként megjelenik egy csinos fiatal diáklány az ifjúsági parkban — a nagymama kíséretében. A fiúk összesúgnak: — A Laci bácsi lánya... Igen, három lánya van. Tíz esztendeje, hogy meghalt a nővére, s ő neveli árván maradt három kislányát. Azok szépen felcseperedtek — ugye, az egyik már idejár az Ifjúsági Parkba — s belőle pedig Laci bácsi lett. Agglegény? Nem, azok — úgy mondják — magánosok. Rajnák László viszont még soha nem érezte magát egyedül. Sárdi Mária