Magyar Ifjúság, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-23 / 4. szám

M­U­CC MODERN ELEKTRA Claudia Cardi­­nale modern Elektrát alakít Luchino Visconti, a világhírű olasz filmrendező A nagy medve isme­retlen csillagai cí­mű — készülő — filmjében: egy leányt, akinek ap­ját a német meg­szállók elhurcol­ták, s aki húsz év­vel később — azaz napjainkban — visszatér szülőfa­lujába, hogy ki­nyomozza, anyjá­nak és szeretőjé­nek milyen része volt apja elhurco­lásában. A két férfi főszerepet Jean Lorei­l és Michael Graig játssza. Chaplintől a fiatalokig A Német Demokrati­kus Köztársaság 85 ve­zető művésze és írója levelet intézett a kul­tuszminiszterhez. Ezek a levelek Saját ügyben címmel könyv alakban itt megjelentek, írói kö­zött találjuk Kurt Maetzig professzort, a neves filmrendezőt is, akitől érdemes idéznünk a következő­­ elgon­dolkoztató sorokat: „A publikum ma annyira különböző, mint még soha. Csak nagyon kevés filmnek sikerül ma nagy tömegű nézőt megnyernie. A Chap­­lin-filmek annak idején az egész nép köré­ben tetszést arattak. Meg kell ismernünk a mai nézők kívánságát, s analizálnunk kell. Különösen fontos az ifjúság igényeinek is­merete, mert a mozilátogatók »megfiatalod­tak­«.” MŰVÉSZHUMOR Holbein — VI. Henrik angol király ud­vari festője — rendkívül lobbanékony ter­mészetű ember volt. Megesett, hogy grófi megrendelőjét, aki nagy hozzá nem értéssel, de annál alaposabb nagyképűséggel bírálta az őt ábrázoló arcképet, egyszerűen lelök­­döste a lépcsőn. A gróf vérig sértve ment panaszra VTH. Henriikhez. Elégtételt, szigorú büntetést kö­vetelt. — Sajnálom — szólt a király. — Nem so­kat tehetek az érdekedben, barátom. Hét parasztból egyetlen perc alatt tudok hét gró­fot csinálni, de akár hetven grófból is egyet­len, Holbeint — soha! Hippi-Rónai József kedvenc modellje Pia­cs­ek bácsi volt. Megfestette őt ülve, állva, fekve, evés közben, az asztalnál, a karosszék­ben, minden lehetséges, sőt, lehetetlen be­állításban. Kortársai sokat tréfálkoztak a Piacsek-szérián, szél­ében, hosszában terjesz­tették erről szóló adomáikat. Végül is azzal tették fel Rippl-Rónai ugratására a koronát, hogy elhíresztelték a városban: megszüle­tett a sorozat legszebb darabja, üres szobá­ban üres széket ábrázol, és a címe .. • »Piacsek bácsi hűlt helye”. ★ Másik neves festőnk, Koszta József az első világháború éveiben nagyon rossz anyagi körülmények között élt. Elmaradtak a meg­rendelések, bekopogott ajtaján a nélkülözés. Szorult helyzetében mentő ötlete támadt. Felkereste a rajztanárképző iskola igazgató­ját, Szinyei Mense Pált. — Pali bácsi, nem bírom tovább, kérlek, tedd lehetővé, hogy beiratkozzam az isko­láiba. Ha elvégzem, talán álláshoz juthatok. — No és milyen iskolai végzettséged van? — Bizony, ezzel nem nagyon dics­eke­dhe­­tem. — Akkor pedig, édes fiam — csóválta meg fejét Szinyei Merse —, mint kiváló festő, lehetsz nálunk az iskola tanára, de érettségi nélkül növendék soha! Schneider Miklós A NAGYJELENET UTÁN (Scherer József rajza) Jeanette MacDonald ötvennyolc éves korában, az elmúlt na­pokban elhunyt Jeanette MacDonald, a han­gosfilm egyik legnagyobb énekes sztárja, akinek hangját az utóbbi időkben is sokszor hallottuk a Magyar Rádióban, az Indián sze­relmi dal, Rose­ Mary, Orgonavirágzás — az egykori nagy sikerek — dalainak lemezein. Jeanette 15 éves korában tűnt fel mint a Ned Wayhom énekkar tagja. Lubitsch Ernő fedezte fel és vitte filmre először, 1932-ben, az ifjú Chevalier partnereként. Az Énekes pásztoróra címmel nálunk is bemutatott filmnek páratlan sikere volt, s benne a fia­tal művésznőnek is. Jeanette MacDonald lett a következő Chevalier-film, a Hercegnő sza­­bójá­nak női főszereplője is, majd a Fox filmvállalathoz szerződött, s elkészült a Monte Carlo, amely világsztárrá tette. E sikerek után szerződtette a Metro-Gold­­wyn-Mayer, amely az ő révén akarta be­vezetni új énekes színészét, Nelson Eddyt. Közös — első — filmjük, a Pajkos hercegnő, meghódította a világot. Ezután következett a Rose-Mary — világsiker, az Orgonavirág­zás — világsiker, a Nyugat leánya — világ­siker. Közben Lubitsch Ernőnek eszébe jutott, hogy Lehár Ferenc, Víg Özvegyét is mozi­vászonra kellene vinni, ha van olyan ideális Daniló, mint Chevalier, s olyan szép Glavari Hanna, mint Jeanette MacDonald. Ezt a fil­met sugározta nemrég a Magyar Televízió. Egy ízben Clark Gable partnere is­ volt, a San Francisco című filmben, amely el­nyerte az Oscar-díjat. RADÓ ISTVÁN MAGYAR IFJÚSÁG A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Felelős kiadó: Tóth László. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Szikra Lapnyomdában. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg s nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) postahivataloknál. Előfizetési díj: 1 hónapra 4,30, negyedévre 12,90 forint.— Index: 25,538 KRITIKUSUNK A DÜRER TEREMBŐL JELENTKEZIK Fiatal grafikusaink egyik legtehet­ségesebb képviselője: Raszler Károly. Eddigi munkásságára jellemző volt a tiszta formákra való törekvés. Már első rajzainak vonalvezetése is nagy­vonalú grafikust sejtetett. Az új élet építésének igenlését hirdette művészi indulása, és nagy együttérzéssel raj­zolta a gyarmati népek szenvedéseit plakátjain. A most kiállított művei magukon vi­selik emberi és művészi pályájának gazdagodását. Portrékat, városképeket, csendéleteket láthatunk. Igen érdeke­sek fa­ tanulmányai. Olyan erő és té­­pettség nyilvánul meg ezekben a raj­zaiban, hogy bennük az emberből is fel tud mutatni lényeges vonásokat. A platánok és fűzfák törzsének és vé­kony oldalágainak felfelé törésében érezzük az emberi erőt, tisztaságot és diadalt is. Egyszerre erősek és kön­y­­nyedek, hajlók és dönthetetlenek, mint maga az ember. Formai szempontból rajzainak új­donsága, hogy vonalaihoz keresi­k a színeket. Színeinek minősége egyelőre nem éri el a vonalak kifejező készsé­gét; a barnák és kékek alkalmazása még nyersnek tűnik. Rajzainak legsi­kerültebb színháttere, ahol a szürkét hívja segítségül. Tus-rajzaiban a tónu­sok elmélyült keresése artisztikus erő­vel hat. Dr. Losonci Miklós -A szerelemről gondolkodom Azt mondják, az angol leányok ma korábban érettek, mint húsz évvel ezelőtt. Feltétle­nül. Tizennégy és tizenhét éves ko­rukban sokkal hangsúlyozottab­ban nők, mint ré­gebben. Gyerme­kek, és mégsem gyermekek. Ez komoly probléma. Mégis az a véle­ményem, hogy férj­hezmenetelük alsó határát leg­alábbis általáno­san nem szabad leszállítani. Hu­szonegy évesek­nek kell lenniük, amikor férjhez mennek. Szeretném, ha a fiatalok tapasztalatokat gyűjtenének, mielőtt megházasodnak. A fiatalok könnyen házasodnak, és mit sem törőd­nek a tapasztalatokkal. Meg kell ma­gyaráznunk, hogy a könnyelműség hely­telen. A fiatalok legszívesebben azt teszik, ami tilos, vagy amit nem ma­gyaráznak meg értelmesen nekik. Én magam öt iskolába jártam, s csak egy volt közülük kimondottan leányis­kola. Szilárd hitem, hogy a vegyes is­kolai osztályok biztosítják az egyik leg­jobb lehetőséget a gyermekek helyes nevelésére, mert az a természetes, ha a fiúk és a lányok együtt vannak, s együtt nőnek fel. Ez az élet rendje. A mai fia­talok úgy tudnak boldogok lenni, ahogy a körülményeik és ember­társaik lehetővé teszik. A mai fiatalokat azzal vádolják, hogy csak a mának élnek, s nem gondolnak a jövőjükre. De mi, a többiek, akik ta­nítjuk őket, gondolunk-e elég mélyen erre a jövőre? SHELAGH DELANEY a mai angol iroda­lom legérdekesebb alakjainak egyike, az Egy csepp méz világhírű — fiatal — írónője így nyi­latkozott ... Megnyitó után A IX. kerület felszabadulásának 30. év­fordulóján, január 19-én nyitotta meg ka­puit az újjávarázsolt IX. kerületi Művelődési Otthon. Dr. Zoltán Erzsébet igazgatónő el­mondta: a Fiatalok kezemunkáját dicsérik ezek a falak, berendezési tárgyak, kovácsolt­vas munkák. A helyiségeket a MOM 2-es és 18- as tanintézetének, 44-es tanulóotthonának, az Iparművészeti Múzeumnak, a Modell és Prosperitás Ktsz-nek, a László-kórháznak, a Móra diákotthonnak és a Képző- és Ipar­művészeti Gimnáziumnak fiataljai szépítet­ték. Tizenhétezer forint érékű társadalmi munkát végeztek! A térelosztást Klausz Gyula, Baranya megyében élő mérnök ké­szítette el, szintén társadalmi munkában ... A Művelődési Otthonban jelenleg hat ba­ráti­­ kör működik, ismeretterjesztő előadá­sok sorozatát tartjuk, s itt kapott helyet az Astra bábstúdió is. Terveink között szere­pel a büfével egybekapcsolt kézikönyvtár, s a folyóiratolvasás megszervezése is. Néma lány­ ­ nem szol egy szót sem: sír, csodálkozik, küzd, mosolyog, remeg és sze­ret, s mindezt a mozdulatok, pillantások, töprengések, s az arcjáték gyermekin tiszta nyelvén. Tudniillik ő a Néma lány. S miközben a debreceni Csokonai Színház közönsége a szinte pantomimszerű mozaik­kockákból elővarázsolt költői ihletésű mese­hős sorsát figyelte, aligha gondolt arra, ami a Néma lány estéről estére történő életre­­keltését megelőzte. Joó Piroska ugyanis nem színésznőnek készült: a képzőművészeti gim­názium fotótagozatát végezte el. Szenvedélye — mint annyi más 16 éves kislányé — a tánc. Az első országos táncversenyen part­nerével a második lett. Ott kérdezte meg tőle Rényi Tamás filmrendező: nem lenne kedve a filmhez? Ettől kezdve a tanulás, a fotomodelezés, majd a riporter-gyakorno­­koskodás mellett állandóan „filmezik”. Ponto­sabban statisztál: fehér pont a szurkolók fe­kete seregében, azután egy nő, aki vissza­néz .. . aki becsukja az ajtót, aki átmegy az úton, aki rágyújt. Közben a színpaddal is kacérkodott: néhány hónapig segédszínész volt Egerben, majd a békéscsabai Jókai Színház tagja lett. A debreceni Ezer nevű lányban eredetileg felhő volt, aztán cinege, majd — mit el­képzelni sem mert — a Néma lány V. M. JOÓ PIROSKA (Kotreczó István felvétele) › m :9 › m m im m ‡ Hl ‹ S w :9 ‹ t t JÁNOS ÍJRA KIRÁLY SLÁGER Az utóbbi hónapok legmeglepőbb labda­rúgó-eseményei között tartja nyilván a sport­világ a Cardiff City bravúrját." Nem is alap­talanul. Az angol második ligában játszó walesi kupagyőztes ugyanis a kupagyőzte­sek Európa-tornáján kiverte a további küz­delemből a serleget védő Sporting Lissza­bon együttesét. Azóta oldalakat írnak a lapok az msében alakult cardiffi klubról s a hasábokról újra az olvasók elé kerül egy már-már elfelejtett futball csillag neve. A Sporting elleni siker fő részese ugyanis nem más, mint a 187 centi magas, immár 33. évében járó, néhány évvel ezelőtti labdarúgó-király, John Charles A 37-szeres walesi válogatott Charles a vé­delem tengelyében játszik, csatár legyen a talpán, aki megbirkózik vele. Nagyszerű partnerek is segítik, elsősorban öccse, az ugyancsak hatalmas termetű Mel Charles, valamint Ivor Allchurch, aki Walesben ed­dig a legtöbbször érdemelte ki a válogatók bizalmát. A sláger azonban János király, akiről azt vallják, hogy harmadvirágzása ebben az idényben még sok szakember és szurkoló bámulatát váltja majd ki. SAILER csak a színpadon boldog Lassan már tíz esztendeje lesz, hogy a Cortina d’Ampezzó-i téli olimpián az osztrák Toni Sailer győzelmi soroza­tával örökre beírta a nevét a sport aranykönyvébe. A „kitzbüheli villám” Cortina után gyorsan búcsút mondott a versenyzésnek. Először a sí­paradicsomban épült szállodáját csodálták a vendégek, majd fél Európa tapsolt nagysikerű gramo­fonlemezeinek. Játszott osztrák filmek­ben, majd egy ideig alig hallatott ma­gáról. Novemberben Bernben ünnepelte 29. születésnapját egy kis lakásban, mint a helyi színház társulatának a tagja. Úgy látszik, Toni Sailer megtalálta, amire vágyott. Ezt mondta: — A színpadon vagyok igazán bol­dog. Csodálatos érzés játszani. Jövőjével kapcsolatos nyilatkozata azonban újra ellentmondás: Bern után az NSZK-ban akar három hónapig szín­házban játszani, 2 filmszerepet vállalt, 2 tv-filmbe szerződött, s belátható időn belül újabb két gramofonlemezre éne­kel. A LEGJOBBAK A Szovjetunió sportkövetei több mint egy évtizede főszereplői csaknem valamennyi sportág világversenyeinek. Az elmúlt évi innsbrucki és tokiói olimpia újabb nagy győzelmeket hozott. A szovjet sportvezetők nyilatkozatai szerint a jövőben még nagyobb lehetőségek állnak legjobbjaik előtt. Az idén például hetven országban szerepelnek majd a szovjet sport kiválóságai, akiket különben 38 millió versenyzőből, játékosból válogat­hatnak ki. AZTÁN AMERIKA Mindenre (még a halálra is) el­szánt legények gyülekezete az amerikai futball és az amerikai pankráció. Ezek­ben annyit szá­mít a csonttörés, mint a mi futball­­pályáinkon a taccsdobás. Páncél kell az egyik űzé­­séhez, brutalitás, őrjöngő szenve­dély a másikhoz. Végigfut a hi­deg az ember há­tán, ha a „modern világ” népszerű sportcsatáit látja. Különösebb mél­tatás, úgy véljük, nem is szükséges Az amerikai fut­­ballról ékesen be­szél ez a kép ... P­enes és mamája A tokiói olimpia egyi­k legváratlanabb győz­zelmét a román Mihaela Penes aratta. Ta­nulni küldték Japánba, s aztán 60 méteren felüli világcsúccsal aranyérmet nyert. A tizennyolcadik évében járó Penes már sok sportágat megjárt. Az úszás, röp-, ko­sár- és kézilabdázás, a kerékpározás és a sportlövészet egyaránt érdekelte, édesanyja pedig tornászt akart nevelni belőle, hiszen annak idején Románia tornászbajnoka volt. A fiatal lány hatalmas termete (13 éves ko­rában már 179 centi magas és 78 kiló volt) révén végül is a dobóatlétáknál kötött ki. Annak idején sportágválasztása miatt elég nagy vihar dúlt a családban, Tokió óta ért­­­hetően minden meg van bocsátva. GYŰJTENEK A ROMA SZURKOLÓI A Ferencváros VVK ellenfele, a haj­dani híres AS Roma szomorú napokat él. A klub adóssága már több mint egymilliárd líra. Annyira szorult a helyzet, hogy már a pártoló tagsághoz fordultak, jöjjenek el a szurkolók az edzésekre is, s ott jelenlétük mellett „keltsenek feltűnést” segítő pénzaján­dékaikkal is. Vagy háromezer drukker szívlelte meg a felhívást. Elmentek, nem is üres kézzel. Hatszázezer lírát „dobtak ös­­­sze”. Most már csak kilencszázkilencven­­kilenc-milllió és négyszázezer líra hiány­zik... BIKILA teljes harci díszben A tokiói olimpián az etiópiai Abebe Bikila a leg­csodálatosabb sportolók közé emelkedett. Alig­­van olyan ország, amely ne küldött volna meghívót Hallé Szelasszié császár kedvencének. A bajnok legújabb fényképét mutatjuk be, íme: Abebe Bikila teljes „harci díszben” extra ruhájában, kitünteté­seivel, a kisgyermekével, David Bikilával. FELÁLDOZZÁK AZ AMATŐRÖKET? V­álságban az U. Semmi új a profi kerékpárosok táborá­ban. Kölcsönösen megegyeznek a győz­tesek személyében, mint régóta. Veszte­getési botrányok pattannak ki, ami ugyancsak megszokott. Szóval nem ér­demes vele foglalkozni? Dehogynem! Az teszi aktuálissá, hogy a profi kerékpáro­zók oldaláról halálos veszély fenyegeti az egész sportágat. Hosszú ideje beszélget­nek már a Nemzetközi Kerékpáros Szö­vetségben egy javaslatról, amely szerint a profiknak, a függetleneknek és az amatőröknek egy csoportban kellene rajthoz állniuk, mindenféle megkülön­böztetés nélkül. Hogy kinek az érdekében? Ezt nem nehéz kitalálni. Eddig csupán úgyneve­zett ,Jótékonysági versenyeken” lehetett profikat és amatőröket egyszerre rajt­hoz állítani. Egy ilyen találkozóra az ó­év végén került sor a zürichi fedett pályán. Az olimpiai bajnok Patrick Sercy legyőzte a híres profi sprintert, De Bak­kert és Heberle a harmadik helyért foly­tatott versenyben legyőzte a profi világ­bajnok Maspest. A nézők dühöngtek, a rendezőség viszont dörzsölte kezeit. Is­mét élet költözött a csarnokba. És a párizsi Equip­e ezt írta: „Az amatőrök megmenthetik a profi sportot a pá­lyán . . Kellő pillanatban érkezett a NOB le­vele, melyben követelik, hogy az UCI váljon ketté, amatőr és profi szövetséggé. Ellenkező esetben a kerékpárt kihagyják az olimpiai programból. (Hasonló levelet kavart a FIFA ifi!) Az UCI direktóriuma nem tehetett egyebet, mint hogy a leve­let tagszövetségei tudomására hozta, akik az 1965 tavaszán tartandó kongresszuson döntenek a kérdésben. Hogy az UCI-ban milyen a hangulat, azt a Rodoni elnök és Chesar főtitkár kö­rül tömörült urak már Tokióban meg­állapíthatták. Annak ellenére, hogy a profi sport országai, Franciaország, Olasz­ország, Svájc, Belgium, akik az anti­demokratikus szavazatelosztás mellett nagy befolyással bírnak a kongresszu­son (és azt nemegyszer saját céljaikra is felhasználták), az afrikai, amerikai, ázsiai országok és számos európai ország vi­lágosan kimutatta a profi sport iránti ellenszenvét. A szocialista országokba­n, Svédországban, Norvégiában, Dániában és Angliában a profi kerékpársport gyakor­latilag ma már nem létezik, így tehát a­­ tagország szövetségeinek többsége valószínű a profik leválasztása mellett foglal állást. Ehhez még Olaszországban és Franciaországban is csatlakoznak a józanabbak, összefoglalóul az Equipe-et idézzük: „Nem éri meg az amatőrök feláldozását maroknyi profi.” EGON LEMKE Az apa nyomdokain Európa legutóbbi középsúlyú ökölvívó világbajnoka a csodálatos Marcel Cerdan volt. A szorítók híres mestere 1949-ben re­­pülőgépszere­ncsétlenség áldozata lett, s esz­tendőkön át alig esett szó a nevéről. Nap­jainkban újabb Cerdan-győzelmek születnek, s a fiatal bajnok a nagy Cerdan fia. Neve nyomban az érdeklődés középpont­jába emelte, s első mérkőzésein kitűnt, hogy örökölte apja tudását. Az ifjabb Cerdan­­nem titkolja szándékát: — Apám nyomdokain indulok, apám sike­reit szeretném folytatni. Nem nyugszom, amíg nem kerülök a híres bajnokok listá­jára.

Next