Magyar Ifjúság, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-17 / 16. szám
Kalózhajó Szingapúrból - Gyilkosság Las Vegasban „Utcai harcok" Tokióban — és ami még egy filmből kimaradt... Előre kell bocsátanunk, hogy semmivel sem akarjuk rontani a filmszínházainkban nagy sikerrel műsoron szereplő filmet, amely ennek az írásnak nemcsak a címét, hanem bizonyos mértékig témáját is adta. A film rendezői és operatőrei Tokió, London, Párizs, Las Vegas, Nairobi, Szingapúr és más városok éjszakai szórakozóhelyeinek bemutatására vállalkoztak, de ez az életnek csak a látványosabb oldala. A rulettkaszinók, az éjszakai gengsztertámadások, a kalózok és lányrablók megörökítése nem volt céljuk. Pedig a kapitalista nagyvárosok életében ilyenek is akadnak. Ezeket természetesen nehezebb lett volna celluloid-szalagon rögzíteni, mert például a gengszterek és a kalózok egyáltalán nem szeretik, ha fényképezni akarják őket. Mégis érdekes lehet betekinteni Las Vegas rulett termeibe, a filmben is szereplő Tropicana titkaiba, a szingapúri kalózközpont „hétköznapjaiba’’ — a látványos színfalak mögé... SZINGAPÚRI Kifut a Gloria Egy újsághír: A legutóbbi tíz esztendő során csupán a japánok 120 kereskedelmi és utasszállító hajót veszítettek a Dél-Kínai tengeren kalóztámadások következtében. De angol, libériai, malaysiai, indonéz, norvég és Fülöp-szigeti hajók is szerepeltek a kalóztámadások listáján. Egy esztendővel ezelőtt például a Hella nevű angol gőzös tűnt el Szingapúr és Manila között. Egy motorral is felszerelt vitorlás segélykérő jelzésekkel közeledett a Hellához, hogy vegye fedélzetére a bárkán levő három súlyos beteget”. Amikor azután a kalózok és betegséget szimuláló társaik a Hella kapitánya elé kerültek, leteperték a tiszteket, a közben odaérkező kalóznaszád pedig, ponyváktól megszabadított ágyúiból, leadta az első lövéseket... és társai Az első detektívregény első hulláját egy kandalló kéményébe gyömöszölték, természetesen egészen brutálisan, és természetellenesen fejjel lefelé. Az ész megáll... a rendőrség tehetetlen ... mindenki gyanús, aki él... És ekkora színre lép egy romantikus gondolkodású és sorsüldözött fiatalember, aki jön, lát, gondolkodik és győz... Kié a gyilkos borotva? A rejtély látszólag megoldhatatlan. A zárt szobát senki sem hagyhatta el. Többeknek is lehetett oka Mademoiselle Camille L’Espanaye nyakát borotvával elvágni. S a gyilkos olyan bűnjeleket hagyott csak hátra, melyekből szinte reménytelen bármire is következtetni. Monsieur Dupint ezek az apróságok azonban cseppet sem zavarják. Amíg a rendőrök fűhöz-fához kapkodnak, megtalálja az ablak rejtett önzáró rugóját, a villámhárítóvezetéket, vagyis a gyilkos távozásának útját, s a tett elkövetésének brutális jeleiből (a fojtogatás módja, kitépett hajcsomó stb.) s a fültanúk egymásnak ellentmondó vallomásaiból (egyik olasz, másik angol, de mindegyik más nyelvet vélt hallani, valamennyien felismertek azonban egy francia mondatot: „Mon dieu”), kikövetkezteti, hogy a gyilkos egy elszabadult orangután volt, a tulajdonosa, aki látta, de megakadályozni nem tudta a történteket, kiáltott fel, hogy „istenem”. Dupin véleménye be is igazolódik. Hirdetést tesz közzé, amelyben egy megtalált orangután elveszett gazdáját keresi. A hirdetés nyomán jelentkező matróz néhány keresztkérdés után be is vall mindent. Edgar Poe írásának, az első detektívregénynek, hatalmas sikere volt. Ezért a szorzó hősét még kétszer harcba indította, s Dupin természetesen soha nem is vallott kudarcot. A koronázatlan király Mégsem Monsieur Dupin lett a világszerte felkapott és olvasott detektívregények koronázatlan királya. Ezt a rangot egy pipázó, örökké kockás ruhát viselő, flegmatikus angol úriember hódította el magának, a híres Sherlock Holmes. Minthogy Conan Doyle hőséről tucatnyi könyvet összeírtak csodálói és kritikusai, pontosan tudjuk, hogy Sherlock Holmes létét a szerző vékony pénztárcájának köszönheti. Sir Conan Doyle, miután történelmi regényei kevés pénzt hoztak a konyhára, elhatározta ugyanis, hogy detektívregényeket ír, mégpedig egyetlen mesterdetektív kalandjairól. Az is ismert, hogy először Sherringford Holmes néven akarta hősét szerepeltetni a szerző, és csak később rövidített rajta. Így született meg Sherlock Holmes, a hat láb magas, szikár, szúrósszemű, szögletes állú detektív, aki Londonban, a Baker Street 221/b szám alatt lakik, barátjával, dr. Watsonnal egyetemben, s aki vaslogikájával és zseniális intuícióival minden rejtély minden rozsdás és véres zárát képes felpattintani. Sherlock Holmes sétál például az utcán. Egy férfi jön vele szemben. A mesterdetektív ránéz és már sorolja is, amit a férfiről mondani tud: Húsz éve tengerész volt a Panamatta nevű hajón ... félórája összeveszett asszonyával, aki szőke, ír és második felesége a matróznak. Természetesen nem a levegőbe beszél. Amit mond, azt bizonyítani is tudja. És aki ilyen rövid idő, egy kurta szempillantás alatt ennyi tényt el tud mondani egy előtte teljesen ismeretlen emberről, az előtt, ha nekiáll gondolkodni — s ezt Holmes mester legszívesebben hegedüléssel egybekötve teszi —, nincs titok: a mesterdetektív a legfurfangosabban kiagyalt bűntényeket is képes megoldani, s a leghatásosabban felépített alibiket is képes megdönteni. Sherlock Holmes népszerűségét minden bizonnyal ennek köszönheti, vagyis, hogy soha sem vallott kudarcot. Angliában a mai értelemben vett modern élet kialakulásával párhuzamosan, rohamos attakok érték a közrendet, a kis- és nagypolgárok személyének és vagyonának biztonságát. Az elszaporodó gyilkosságok és betörések légkörében a Scotland Yard mesterségesen élesztett híre sem tudta teljes egészében megteremteni a biztonság érzetét. A Bobbyk sok bűnözőt nem tudtak utolérni, Sherlock Holmes kezéből azonban egyetlen gyilkos sem csúszott ki. A tévedhetetlen, a biztoskezű, a félrevezethetetlen mesterdetektív ezért nőhetett nemzeti hőssé. Sokan azt is tartották róla, hogy élő személy. A feltámasztott mesterdetektív Amikor Doyle megunta hősét, s megunta azt is, hogy állandóan újabb kalandokat találjon ki, „belefullasztotta” örök ellenfelével, Moriarty professzorral együtt egy vízesésbe. A tiltakozó levelek ezrei érkeztek a világ minden részéből. Még az író édesanyja is táviratot adott fel fia címére, rövid, de velős szöveggel: „Te kíméletlen!” A kiadó csekklapra írt nagyöszszegű font érvei végül is meggyőzték Conan Doyle-t, s két évi ellenkezés után „feltámasztotta” hősét. Kiderült ekkor, hogy Sherlock Holmes csak színlelte a halált. Előbb Firenzében, majd Tibetben élt, s azért vonult el a nyilvánosság elől, hogy a professzor bandájának tagjait sikeresebben tehesse ártalmatlanná vonul. „A vörös szoba”, „A sussexi vámpír”, „A Thorhír problémái” és oly sok más könyv hőse, hátralevő napjait aztán méhtenyésztéssel vidéki birtokán töltötte. Sherlock Holmes példája természetesen iskolát csinált. Egyre-másra születtek a mesterdetektívek. Egyik ilyen figura volt az Evening Standard jeles munkatársa, Pully Burton is, aki kávéházban, jelentéktelen fickóknak mesélte el saját szakállára végzett nyomozásai hátborzongató történetét. A sok regényfigura közül Burton alakja csak azért érdekes nekünk, mert szellemi Amikor azonban Sherlock Holmes 60. kalandját is győzelemmel végezte, s az évek is eljártak felette, az olvasóközönség végre belenyugodott, hogy kedvence nyugalomba Twrniwnmm nimm.......hím >11111 iwiwpp wlimllüh jumjiii—uji Sir Arthur Conan Doyle Jan Fleming A londoni Sherlock Holmes múzeum Ballada a poétáról @ IRTA CS. HORVATH TIBOR RAJZOLTA SEBOK IMRE Előzmények: A Loir menti Meung városkában két coquillard, amolyan bujdosó szegénylegény, erdei haramia kivégzésére készülnek. A halálraítéltek egyik Francois Villon, a csavargó poéta. Párizs felé utaztában a városban időzik XI. Lajos király, őfelségét legszebb álmából riasztja fel a borzongatóan izgalmas látványosságra összesereglett népsokaság zsivajgása. Úgy tölti ki mérgét a lármás csőcseléken, hogy kegyelmet ad az elítélteknek: az akasztás elmarad. A HINTŐ NYAKTÖRŐ IRAMBAN SZÁGULD MEUNG FELE. UTASA Kuguere DU HAMEL.A POURRASI ZÁRD A SZÉP FEJEDELEMASSZONYA, AKIRŐL AZT TARTJA A SZÓBESZÉD, HOGY MAGASZTOS NVATASÁVAL ELLENTÉTBEN NEM VETI MEG A FÖLDI ÖRÖMÖKET. AZ APATNOTH/BAULT d’Aussigny püspök úrhoz. Meung pallosjoggal BÍRÓ HŰBÉRURÁHOZ IGYEKSZIK. \ C , \ I gJAl ŐEMINENC/AJA ELAMUL, AMIKOR MEGHALLJA, HO(\V MINEK KÖSZÖNHETI A VASRATLAN LATOGATAST.Az á AZT KÍVÁNJA. MADAME. HOGY NE HAGYJAM EUTN! ■FRANCOIS, VILLONT? _ SAJNA LOM ! a f/CKÓ MAR A'RKON- BOKRON TÚL VAN. »MI LELTE EZT A NŐT? ALIGHANEM BELESZERETETT ABBA A SZÉLTOLÓ POÉTÁBA.«— VÉLEKEDIK MAGÁBAN A PÜSPÖK. » KÉREM, MONDJON EL.MINDENT ÖSZÖNETEN. TALÁN ELÉG SEGÍTHETÜNK . A DOLGON. A FEJEDELEM ASSZONY NÉMÁN MAGA ELÉ MERED.» MAJD BOLOND NIVÉN KECSKE«- GONDOLJA. S LELKI SZEMEI ELŐTT FELRÉMLIK, HOGY MI TÖRTÉNT NÉHÁNY HÉTEL ELŐBB POURRASBAN., A kalózok, két angol nő kivételével, mindenkit lemészároltak, s a két ladyt is csak váltságdíj reményében hurcolták a Sulu-szigetek egyik lakatlan korallzátonyára... Ugyancsak tavaly történt, hogy a szingapúri öbölben zsúfolódó uzsonkák és cölöpházak között éjszaka cirkáló kikötő-őrség rádiósa morsejelekre lett figyelmes. Készülékét felerősítette, de nem sikerült pontosan betájolnia az ismeretlen leadó helyét. Heteken keresztül rendszeresen, legtöbbször áruszállító csónakosnak álcázva magukat, felkeresték a vidéket és magnetofonszalagra vették a morse-jeleket. Amikor már csak a rajtaütés volt hátra, a titkos adó eltűnt fülük elől... Nemsokára azonban egy másik rádióra lettek figyelmesek, amelyen ilyen üzenetek mentek az éterbe: ABDUL JÓL ÉRZI MAGÁT, REGGEL INDUL HALÁSZNI...” „MAMAMA SAIGONBA UTAZIK, BORO VÁRJON RÁ ESTE HATKOR...’? Ezeket is magnetofonszalagra vették, s egyeztetni próbálták a Saigonba induló hajók listájával. Reggel azonban nem indult hajó Saigon felé... Néhány héttel később azután sikerült megfejteniük egy titkos üzenetet. A Gloria nevű tehergőzös libériai zászló alatt a japáni Yokohamába indult. Másnap hajnali négykor csapott volna le rá egy kalózdzsunka a nyílt tengeren. A Gloria legénységét rendőrökkel, géppuskákkal erősítették meg, s a parti őrség két naszádja is elindult a gőzös nyomában. Ezúttal jól számítottak, a dzsunka — rági trükk szerint — ivóvizet kért a Gloria kapitányától. Éjszaka volt, még látszottak a csillagok, de kelet felől a nap már megvilágította az égboltot. A kalózok azt hitték, alszik az egész hajó. Csónakot bocsátottak le, s automata fegyverekkel felszerelve öten kapaszkodtak a Gloria fedélzetére, azzal az ürüggyel, hogy egyiküknek csúnya sebe van, s amíg a vizeshordóba gumicsövön vizet engednek, kötözzék be a sebesült karját. De amikor a fedélzetre értek, elfogták őket. A kalózdzsunka természetesen nem volt egyedül, egy motoros naszád is feltűnt a közelben, s ágyúval lőtt a Glóriára. Félórás tűzharc kerekedett, amelyben már a szingapúri parti őrség naszádjai is részt vettek. A Gloria és matrózai megmenekültek, de a szingapúri hatóságok becslése szerint havonta általában 2—3 hajó — csaknem mindig ezer tonnán aluliak — egyszerűen eltűnik Szingapúr és a Dél- Kínai tenger kikötői (többnyire Saigon és Manila) között. Szingapúr nemcsak a tiltott, fegyver- és ópiumkereskedelem, a háremeket és mulatókat leányokkal ellátó titkos leánykereskedelem egyik leghirhedtebb bázisa, hanem a 18. században letűnt kalózkodás maradványainak központja. A Dél-Vietnamban feketepiacra dobott amerikai fegyverek egy része Szingapúrban kerül a kalózok kezébe. Az éjszaka világa című filmben a nézők megismerkedhettek egy rejtélyes maláj mulatóval, ahol a tulajdonosnő „sajátkezűig” veszi ki az oda látogató amerikai zsebéből a „belépődíjat”, s a páciens vetkőztetésében szájukban tőrt tartó malájok vesznek részt... Néhányszáz méterrel távolabb, a titkos kalóztanyákon, nem játékból csillan a tőr! LAS VEGAS: A Tropicana részvényesei Évente tízmillió turista, aki 250 millió dollárt költ (egész Nevada állam költségvetése 1962-ben 106 millió dollár volt!); a leghosszabb lábú és legcsinosabb görlök, egyszerre 168 ezer dollár a rulettasztalokon, gengszterek és rendőrök együttműködése — ez a sivatagos Nevada államban lévő Las Vegas, az Egyesült Államok legnagyobb „játékkaszinója”. Nevada volt az USA egyik legszegényebb állama, sivatag néhány oázissal. S hogy valamit javítsanak a helyzeten, 1931-ben egyedülálló törvényt hoztak: itt engedélyezték az USA többi államában továbbra is tiltott szerencsejátékokat. De a nyolcezer lakosú páros Las Vegason ez sem segített, egészen, amíg Benjamin (Bugsy) Siegal ottjártakor fel nem fedezte a kisvárosban rejlő lehetőségeket. Lucky Luciano, Frank Costello és már híres gengsztervezérek cinkostársa, aki kezdetben vakokat fosztogatott, majd nagy sztárok zsarolására specializálta magát, a krupiék kifosztására érkezett Las Vegasba. Hamarosan felismerte, milyen ideális hely a gengsztereknek a sivatagos Nevada, ahol elnézőek a gyilkosokkal szemben, s ahol a más államokban elkövetett rablások, gyilkosságok nem ejtenek foltot a „büntetlen előéleten”. A gengszterek „nagytanácsa” parancsot adott alárendeltjeinek, hogy ezt meghálálva, Nevadában ők ne gyilkoljanak. Ha valakit „el kell tenni láb alól”, vigyék át egy másik államba, például Arizonába. Benjamin Siegal először társával, Big Greene-nel végzett, aki vele együtt fedezte fel Las Vegast, öt golyót engedett bele, s amikor a rendőrök ezért letartóztatták, a „nagytanács” gondoskodott gyors szabadonbocsátásáról... Benjamin Siegal ezután elhatározta, hogy hotelt és játékkaszinót nyit Las Vegasban. A „nagytanácstól” engedélyt kapott a Flamingo hotel és kaszinó felépítésére. Ehhez kétmillió dollárt is küldtek neki New Yorkból, de megtiltották, hogy más vállalkozásba is kezdjen. 1943-tól 1947-ig tartott Siegal királysága, amikor a „nagytanács” megelégelte önállóskodását. Nem hittek a gengszternek, aki óriási költséggel termőföldet hozatott (!) a homoksivatagba, hogy a Flamingo körül datolyapálmákat és virágokat ültessen, de ehhez éppen úgy kevés volt a pénze, mint nagyvonalú költekezéséhez ... összeült a „nagytanács”, amelyen titokban részt vett az egy évvel korábban, 1946-ban, Olaszországba toloncolt Luciano is. Elhatározták, hogy végeznek Benjamin Siegal-lel, de ezúttal is tartották magukat a játékszabályokhoz: nem Las Vegasban ölik meg őt. Néhány nap múlva kaliforniai lakásában holtan találták Siegalt, s ugyanabban az órában a nagytanács megbízottai Las Vegasban átvették a Flamingo hotel és kaszinó vezetését. Néhány esztendővel később Siegal utódját, Greenhamot arizoniai lakásán találták holtan, mert nem engedelmeskedett a „nagytanácsnak”. STÚDIÓ—5 K 1 A vendégek mit sem sejtenek arról, hogy Las Vegas legtöbb mulatója és kaszinója a gengszterek kezén van, hogy egyetlen éjszakai lokál heti 40 ezer dollárt jövedelmez, hogy az este 8-kor nyitó és hajnali 4-kor záró bárok, játékkaszinók, a hotelek és revüszínházak fantasztikus jövedelméből mindössze 12 millió dollár jut évente Nevada államnak. A rendőrség és az adóhivatal legtöbbször tehetetlen. A tényleges jövedelmet senki sem vallja be. Amikor Az éjszaka világában ugyancsak szereplő Tropicana játékkaszinójának pénztárosa összeveszett munkaadóival és az adóhivatal szolgálatába lépett, megdöbbentő adatokat szolgáltatott a bevételekről: a be nem jelentett dollármilliók nagy része a chicagói, detroiti, New York-i, Los Angeles-i gengszterbandák páncélszekrényeibe vándorol. 1957 elején Frank Costellót, a nagy bandavezért New Yorkban egy rivális gengszterbanda bérgyilkosa csaknem megölte, de Costello kiheverte a lövést. A kórházban a detektívek átkutatták zsebeit, s egyikben rábukkantak a Tropicana napi forgalmának mérlegére. Kiderült, hogy a Tropicana igazi tulajdonosai New York-i gengszterek, élükön Costellóval... TOKIÓ: Viszonylag csendes éjszaka Szingapúrtól úgyszólván csak egy „.ugrásnyira” van Tokió, a több mint tízmilliós japán főváros (a vele összenőtt Yokohamával együtt 16 millió lakosa van!). A japánok híres udvariasságára, a gésák és a teaházi kiszolgálók kedvességére gondolva az idegen azt hinné, Tokió alighanem a világ legcsendesebb fővárosa. Ha a közlekedés zaját figyelmen kívül hagynánk, talán így is lenne. Éjfél után azonban a japán főváros néhány negyedében kevesen merészkednek az utcára: tavaly ilyenkor a város szívében, a káprázatos fényben tündöklő Ginza közelében szabályos utcai harcokra került sor egy gépfegyveres gengszterbanda és a rendőrség között. Mindkét fél halottakat veszített ... De a japán főváros háromezer bárja, négyezer éjszakai kávéháza (teaház) és 68 ezer (!) vendéglője —legtöbbje olyan kicsiny, hogy egyszerre legfeljebb tíz vendég tartózkodhat benne — ugyancsak a bűnözés melegágya.» Nem ritka az emberrablás sem. 1962- ben 222, 1963-ban 334, tavaly pedig 238 emberrablás történt Japánban, s ezeknek több mint a fele Tokióban. Ezért lépnek ki a Nicsigeki színház revüelőadásának nézői némi izgalommal a viszonylag csendes tokiói éjszakába, taxit keresni — hazafelé... A közbiztonság ma is a tokiói városi kormányzat és a rendőrfőnök legnagyobb gondja: naponta 641 bűntényt követnek el, s ehhez járul naponta átlag 25 tűzeset — nagyrészt éjszaka, amikor a tokióiak már nem szeretnek az utcára menni... ★ Csak három „éjszakai városba” vezettük az olvasót, de Párizs és London, s a többiek is szolgálnának meglepetéssel. A gengsztereket és a kalózokat azonban nem könnyű lencsevégre kapni... Sebes Tibor