Magyar Ifjúság, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-13 / 7. szám

Torna meleg vízben "■ ' ’ ' mMSJi nával. « hroi-rírmi»« Wonfí hī rmo/«k­ lin. Folytathatja-e a versenyzést Hidegkúti Joli? 1963. szeptember 4. Brazília, Porto Aleg­re. III. Universiade. A női tornaversenyen az aranyérmet meglepetésre a magyar csapat nyeri. Egyéniben Makrai Kati a do­bogó legmagasabb fokán Larissza Latinyi­nával, a bronzérmet jelentő harmadik lép­csőn pedig Hidegkúti Joli élt. Élete eddigi legnagyobb sikerét jelenti ez az arany- és bronzérem. Pedig ekkor már sérülten ver­senyez. Hogyan is történt a sérülés , ne­­héz lenne megmondani. 1963-ban Joli Tatán az olimpiára készül. A lányokkal együtt sokat dolgozik. Egyik délután még edzést tart, másnap már a felkelés is nehezére esik. A derekát fájlalja. Pestre utazik, az orvosok tanács­talanok. De ekkor még úgy látszik, hogy nem komoly a sérülés. Megnyeri a főiskolai bajnokságot, minden gyakorlata remekül sikerül. És bár utolsó pillanatban dől el, hogy indulhat-e, szeptemberben részt vesz az Universiadén. Joli azonban érzi, hogy valami nincs rendben. Októberben, a mes­terfokú tornászbajnokságon már nem tud­ja befejezni a versenyt. Az eddig oly szép, sikerekben gazdag sportpályafutás 1963 őszén megtört, illet­­ve­ a kórházak orvosi szobáiban folytató­dik. Pihenést rendelnek neki, majd Bécs­­be megy, de az osztrák professzorok is te­hetetlenek a sérüléssel szemben. Többször megpróbálják a mozgást, hiába nem megy! Felépülésében bíznak a vezetők is. Helyét biztosítják a válogatottban Tokió előtt, a sérülés azonban makacs. Az olimpiára Joli nélkül utazik a csapat. — Tulajdonképpen számoltam azzal, hogy nem lehetek ott Tokióban — mondja keserűen. — Éreztem, hogy nem megy. Bár edzőim, orvosaim és én is mindent el­követtünk, tudtam, hogy ilyen rövid idő alatt már csak a csoda segíthet. Ahogy jött a sérülés, egyik napról a másikra, úgy múlhat csak el. A fájdalmakat lassan már megszokom­. Vajon mit csinált Végleg szakított ked­venc sportjával? — Nem! Erről szó sincs! Egyetemista vagyok, napjaimat most a tanulás tölti ki — mondja. — A vizsgaidőszak jól végződött, négyes átlagot értem el. Néhány nap sza­badságomat igyekeztem jól eltölteni. Sze­retek olvasni. Sokszor mentem moziba, színházba. Néha elővettem az angol, a né­met és az orosz könyvet is. A nyelvtanu­lásban nincs szünet. Hétfőn elkezdődtek az előadások. ismét előkerültek az egyetemi jegyzeteim. No és temrészetesen minden nap kezelés. Már tornáznom is szabad, sőt kell is. Persze csak meleg vízben, egy hé­ten háromszor. A szárazon erről még szó sem lehet, de azért nem szeretnék elszokni teljesen a mozgástól. Mindennap futóed­zést tartok a Postás-pályán, és orvosaim tanácsára úszni is fogok. Talán, talán még egyszer sikerül... Tokiót nem láthatta, de Mexikóig még négy év van. Talán ott küzdhet már a ma­gyar sikerekért. Szakáts Katalin mgmwb. MECSEK EXPRESSZ JÓI Ismert, hogy az atléták nagy távol­ságokat futnak be az idényre való fel­készülés közben. Nem is kell marathoni versenyzőnek lenni ahhoz, hogy olyan táv lefutására vállalkozzanak, amely­et egyszerű halandó csak vonattal vagy gépkocsival tesz meg. Az Egerben katonáskodó Mécs­er Lajos, kitűnő hosszútávfutónk, a mal korában eltávozási engedélyt kapott otthonába, Salgótarjánba. A két város között eléggé komplikált a vonatö­sszeköttetés, nagy a kerülő, s többszöri átszállás szükséges a légvonalban alig hetven kilométer „elfo­gyasztásához”. Mecser gondolt egyet, a a vonat helyett a futást választotta. Felkerekedett hát Egerből s a kiadós futóedzéssel öt órát spórolt meg szabadidejéből. Azóta mondják, hogy Eger és Salgó­tarján között új járat közlekedik. A Me­­cser-expressz ... Hozzászólások a Nem tudományos értekezést akarok írni, hanem egyszerűen té­nyeket. Sokat írnak az újságok mostanában egy angol futballis­táról, aki 50 éves és most­ fogja abbahagyni a sportolást. Nos, ez évben leszek 53 éves­­és nyáron még a vállalati mérkőzéseken rendszeresen végigjátszottam mindkét félidőt jobb fedezetként és mint mondják, nem is rosszul. Sőt — fogadásból — még ma is fel­ugró­, helyből az irodai aszta­lmra. Hozzá kell tennem, hogy még — náthától eltekintve — ifjúkorom óta nem voltam beteg és jelenleg is nyilvántartott 18-szoros véradó vagyok. Sokan kérdezték — fiatalos kül­sőmet látva, pedig a brjanszki er­­­dőt és a bori munkatábort­ két évig „élveztem” — hogyan csiná­lom. A válaszom mindig ugyanaz: gyermekkorom óta sportolok, de sem a sportot, sem az élet egyéb örömeit — bár nem tagadom meg magamtól — nem viszem túlzás­ba. Tizenkét éves voltam, amikor — alacsonytermetű lévén — tornata­nárom rábeszélt a szertornára és még abban az évben indultam az első versenyen, az aránylagos si­ker —5. vagy 6. voltam — késztetett arra, hogy más sportágakba is belekóstoljak és tanárom támogat­ta kísérleteimet. A következő té­len már a műkorcsolyázást, azután a futást, a távolugrást és a fut­ballt kedveltette meg velem. Részt vett­em 15—16 éves koromban a mezei futóversenyeken, persze csak iskolás szinten és bekerül­tem az iskolaválogatottba, majd 1929-ben játszottam a magyar­­francia mérkőzés előtt a diákválo­gatottban. Orczifalvi, Kemény­ T, Sárosi Gy., stb. is tagja volt csa­pati siknak. Ők híres futballis­ták lettek, én pedig nem voltam nagy tehetség, de megszerettem a sport minden ágát és az érettségi előtt rendezett „Budapest legjobb sportoló diákja” címért rendezett versenyen (szertorna, gyorskor­csolya, úszás, atlétika) jó helye­zést; értem el. Később is futottam versenyeken, futballoztam csa­patokban és közben majd minden sportot megtanultam, megszeret­tem. Ha alkalmam volt — nem leiga­zolt versenyzőként — minden munkahelyemen részt vettem bár­milyen sportversenyen és ma is minden sportot kedvelek, nagyobb részt már csak szurkolóként. Gyermekeimet is a sport szerete­­tére neveltem és büszke voltam sportsikereikre, hasznos­ tanácso­lat adtam és bizony sokszor el­mentem versenyeikre, edzéseikre. Magyar Ifjúság vitaindító cikkéhez K­eresztkérdések tüzében Mi volt PELÉ legszebb ajándéka? Felé, a labdarúgás világsztárja mindig szívesen áll az újságírók rendelkezésére Nem régen Santosban vették kérdéseik kereszttüzébe. Ezennel átnyújtjuk a „ki­hallgatás” hiteles­­jegyzőkönyvét”. — Ki a legjobb barátja? _ Apám és egész Brazília. — Mi a véleménye, száz év múlva is népszerű lesz a futball? _A labdarúgás csak akkor múlhat ki, ha összedől a világ. — Mennyi ajánlatot kapott eddig euró­pai kluboktól? — Nagyon sokat, és megbecsülendőket. _Miért utasítja el ezeket a­ milliós ajánlatokat? — Mindent, amit mint cipészinas tanul­tam, hazámnak és a labdarúgásnak kö­szönhetem. Szeretem a brazil futballt. — Sokat olvas? — Igen, főleg edzőtáborban. — Szeretne filmszínész lenni? — Igen. De labdarúgót nem szeretnék alakítani. — Melyik színészt nézi legszívesebben? — Az olasz Vittorio Gassmann-t. Sokol­dalúsága miatt. — Boldog? — A magam módján. — Mit gondol, hány em­ber Irigyli önt világszerte? — Irigylésreméltó vagyok én? Miért? A vagyonom miatt? Boldogságom nem a pénzen múlik. — Melyik volt a legboldogabb napja? — Két ilyen nap volt. Amikor Brazília Svédországban, majd Chilében világbaj­­­nok lett. — Mi volt a legszebb ajándéka? — Anyám ölelése, amikor Svédország­ból hazaérkeztem. Ezzel ismerte el karri­eremet. — Naponta hány órát tölt labdarúgás­sal?— Nekem a labdarúgás a munkám. Ezért naponta nyolc órán át kell vele fog­lalkoznom, ha nem is mindig a futballpá­­lyán. Tanulom az elméletet és a játék­taktikát is.­­ — Hány gólt lőtt eddig? csak kapum­— Nem vagyok könyvelő, törő csatár. — Mennyi tizenegyest értékesített? — Tudja-e ön, mint újságíró, hogy hány cikket írt? — Melyik védelem ellen a legnehezebb játszani?­­ — Az Internazionale, a Milan és a Ri­ver Plate védelme ellen. — Milyen szerepet tulajdonít a szeren­csének a labdarúgásban? — Nagy a szerepe. — Szeretne kapus lenni? — Nagyon. Ez a kérdés már régen izgat. A chilei világbajnokságon nemzeti váloga­tottunk tartalék kapusaként szerepeltem. — Mi a véleménye a 4—2—4 rendszer­ről?— Meggyőződésem, hogy jelenleg ez a lehető legjobb formáció. — Véleménye szerint ki a legfontosabb játékos a Santosban? — Az összes pozíció egyformán fontos. — Hogyan tetszik önnek a különböző nemzetek labdarúgása? — Ha valódi, vérbeli futballt látok, nem is gondolok a nemzeti különbségekre. 35 és 32 Zdrazila — Csehszlovákia aranysúlyemelője Harmincöt év nagy idő. A sportban ennyi idő alatt két nemzedék is kicserélő­dik ... Pontosan ennyit kellett várnunk Csehszlovákiában, amíg a súlyemelés vi­lágcsúcstartói közé ismét bekerült egy csehszlovák versenyző. 1963. február 23-án a prágai Ceskoslovensky Sport díjáért Hans Zdrazila a váltósúlyú lökésben 172,5 kg-ot ért el. Világcsúcs... Zdrazila a prágai Rudá Hvezda verseny­zője, a szorgalmas sportolók közé tartozik. Minden edzésen kitartóan dolgozott. A rengeteg munka végre meghozta gyümöl­csét. A súlyemelés jelenlegi világszínvo­nala mellett világcsúcsot javítani, s ráadá­sul 2,5 kilóval — nagy fegyverténynek számít. Zdrazila tizenegyediknek került fel a­­világcsúcs listára súlycsoportjában, 1924 óta, amikor az­ olasz Galimberti 127,5 kg-ot lökött. Tudták, hogy nagy tehetség. Satov, a szovjet súlyemelők edzője így nyilatkozott róla: „Már sok tehetséges súlyemelőt láttam, de Zdrazila a legelső vonalhoz tartozik." V. Peterka, a csehszlovák súlyemelők edzője így nyilatkozott: „Hans kitűnő har­cos. Jó vele dolgozni. Lelkiismeretes ver­senyző, aki egyenesen halad célja felé. Gyakran figyelmeztetnünk kell, nehogy kockáztassa egészségét. Edzésen nem is­mer kíméletet, s nem túlzok, ha azt mon­dom, hogy Psenicka óta ilyen tehetség nem volt a súlyemelők között Csehszlová­kiában ...” Mit mond Zdrazila saját magáról? „He­tenként ötször edzek, a súlyemelésen kívül tornázom és atlétizálok. Ez a két sportág volt a kedvencem, mielőtt súlyt kezdtem emelni. Tudom, hogy gyengém a nyomás, s ezért most arra fogok törekedni, hogy a hibákat eltüntessem. A lökésben ISO kg-ra szeretném feltornászni a világcsúcsot...”­­ Ki ez a fiatal 23 éves súlyemelő, akiről néhány évvel ezelőtt senki sem tudott semmit? A melbourne-i olimpia idején a kerék­­­pározókat és az atlétákat csodálta. Türel­metlenül várta az olimpiai filmet. Amikor vetítették, nem lehetett őt kizavarni a te­remből. Csodák csodája, sem Kuc, sem a csehszlovák kerékpározók nem voltak rá olyan nagy hatással, mint Bogdanovszkij, Kono és Anderson. Néhány nappal később egyik barátja szerzett neki súlyzókat. Megszületett Zdrazila első súlyemelő ered­ménye: 40 kilós teljesítmény. Ezután je­lentkezett az osztravai Banik súlyemelő­szakosztályban. Első edzője Konvicka volt. 1959-ben sikerült elérnie a három mázsát, s azután sehogysem ment tovább, feljebb. Emiatt kedvét vesztette, és egy időre ab­bahagyta a súlyemelést. Ismét atletizálni kezdett, és az erőgyakorlatok során 50 kg-os súlyt emelt. Amikor barátai újból a tornaterembe csalták, már 340 kg-ot ért el. Ezt senki nem várta, ő maga sem. A római olimpia idején Zdrazila eredménye 375 kilogramm volt. Az olimpia után Prá­gában a Rudá Hvezdában folytatta a spor­tolást. Itt került Pavel Zradicka edző ke­ze alá. A világcsúcs megjavítása után ko­molyan kezdtek vele számolni világvi­szonylatban is. A stockholmi VB-n har­madik lett, bronzérmet szerzett. S jött az utolsó olimpia előtti tél. Zdrazila minden szabad idejét a Ruda Hvezda tornatermében töltötte. A súly­emelésen kívül sokat atletizált is. Egy-egy súlyemelő edzésen pedig hét tornát is megmozgatott. A moszkvai EB-n 425 kg-ot emelt. Ezzel az esélyesek csoportjába ke­rült. Harmincöt évet vártunk Csehszlovákiá­ban, hogy súlyemelő világcsúcstartónk, s harminckét évet, hogy olimpiai bajnokunk legyen. Hisz Jaroslav Skobla (a súlylökő Jiri Skobla édesapja) 1932-ben nyert olim­piai aranyérmet súlyemelésben. Lukács Tibor Bratislava Az elmúlt esztendő ökölvívó meglepeté­se kétségtelenül az MTK százhetvenkét centi magas, húsz éves, hihetetlenül ke­ményeket ütő fiatalja, a pehely­ könnyű­­súlyban szerepelt Gúla László volt. Mél­tán érdemelte ki az év legeredményesebb ökölvívója címet, hiszen a csapatbajnok­ságban mind a tíz mérkőzését megnyerte. Nem is akárhogyan és nem is akárkik ellen. Csak Kállai (II. Dózsa) és a Hon­véd Szántója állta végig a három mene­tet. Pampuk és Dubovszky kétszer, Simon, Lerek, Bognár és a válogatott Baranyai egyszer-egyszer került a kiütés, illetve leléptetés sorsára. Az országos egyéni bajnokságban a má­­sodik helyre került Baranyai mögött, de az szinte már megszokott nála, hogy az egyéni­­ bajnokságokon nem kíséri sze­rencse szereplését ifjúsági éveiben — az 1962. évi Énekes-verseny kivételével — az országos és Budapest-bajnokságokon is az első hely mögé szorult A vasárnap kezdődő 1963. évi csapat­­bajnokságon Gúla már új súlycsoportban mutatkozik be. Annyira erősödött hogy már nem fogyaszthat pehelysúlyra, s ezért könnyűsúlyban próbál szerencsét. Így az­tán automatikusan adódik egy szenzáci­ósnak ígérkező párharc, az 1963-ban leg­eredményesebb Kajdi és az 1964-ben leg­jobbnak bizonyult Gúla összetalálkozása. Hogyan is vélekednek erről az érdekel­tek? — Gúla nagyon tehetséges, mindkét kémet igen jól ütő versenyző — mondta a könnyűsúly Európa-bajnoki címét védő Kajdi János —. Azt hiszem csak az egyé­ni bajnokságon találkozom majd vele, a CSB-n nem könnyűsúlyban indulok, örü­lök az új versenytársnak, a nagyobb erő­próbák mindkettőnk fejlődését elősegítik. — Nem pályázom az Európa-bajnok határaira — mondta Gúla —. Az igaz, hogy az idén könnyűsúlyban szeretném kiérdemelni a válogatottságot, de csak a berlini EB után, amikor Kajdi már átlép a kisváltóba. Gúla válogatottságához és álmainak megvalósulásához, azaz a mexikói olimpi­án való részvételhez azonban nemcsak Kajdi „átlépésére” van szükség. Hogyan is mondta edzője, Fogarasi Mihály? — Fel kell számolni Gúla rapszódikus edzésmunkáját. Nagyon szereti az ökölví­­vást, ha „nekidarálja magát”, a legszor­galmasabb valamennyi versenyzőm közül. Aztán egyszercsak alábbhagy a lelkese­dése, s csak lézeng a tréningeken. Az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetségé­nek tartom, s ha mindent megtesz azért, hogy a nemzetközi porondon is észreve­gyék, akkor már csak rajta múlik, hogy eljut-e a csúcsig. — Most már válogatottkeret-tag vagyok — említette Gúla —, s az edzések elvég­zésében az sem akadály, hogy Nagyté­tényből járok be. Az új idényben újabb győzelmeket várok, s bízom abban, hogy életem eddigi tizenkét veresége 1965-ben sem igen gyarapodik. Ú J K.O. SPECI A L IS TA I A ‡ É Ml a célt Egészséges emberek nevelése, tehát a tömegsport fej­lesztése, közben megfigyelni a te­hetségeket és azokat kiemelve, külön foglalkozni velük.­ Kinek a feladata ez? A szülőké, pedagó­gusoké és minden sportszerető emberé. A tehetséges fiatalok ki­emelése minden felnőttnek legyen­­ feladata, hiszen a régi közmondás ma is él, ép testben, ép lélek. Fodor László Székesfehérvár, József A. u. 83. Fontos a példamutatás Hogyan lehetne vonzóbbá ten­ni a tömeges testedzést? Szerin­tem nagy szerepe van a verseny­szerűen sportolók jó, vagy rossz eredményein­ek. Egy-egy világraszóló sportsüker mágnes­ként vonzza, különösen a­­ fiata­labb korosztályokat a sportpá­lyákra. Persze nemcsak ez az egyedüli dolog, amely népsze­rűsítheti a sportolást. Ha hatha­tósabb propagandát folytatnánk, lényegesen többen értenék meg, hogy a test­ edzése mindenkinek érdeke. Sokat segíthetne, ha ver­senyszerűbbé tennénk a Kilián testnevelési mozgalmat, hiszen az egymás elleni nemes küzde­lem mindig is tetszett a fiatalok­nak. A verseny- és a szórakozássze­rű testedzés között szoros a kap­csolat. Az aktív sportoló har­col, szinte dolgozik a sikerért. A másik csoportnál viszont nem tulajdonítanak különösebb je­lentőséget még a versenyzés­nek sem. A sportot szórakozásnak tekintik, amely­­ segíti megóvni testüket az elpuhulástól. Olyan örömüket lelik benne, mint más kulturális elfoglaltságban. Az ifjú­sági szövetség sokat tehet a szó­­­rakozásszerű testedzés népsze­rűsítésében, de elsősorban az­zal, hogy segítséget nyújt a szükséges feltételek megteremté­sében, valamiint a propagandában. Az is sokat segítene, ha élvo­nalbeli sportolóink és az úgyne­vezett tömegek között még köz­vetlenebb kapcsolat alakulna ki. Az aktív versenyzők átadnák tapasztalataikat, sok jótanácsot tudnának nyújtani. Gondolom, ez a néhány megjegyzés is elő­segíti a további vita kibontako­zását. ) Mat­a József Nyírtelek, Dózsa­szőlő OL TÁR ZÁN és utóda A mozivásznon már 1918 óta nagy si­kert aratnak a dzsungelben játszódó Tar­­zan-film­ek. A rendezőknek mindig nagy gondot jelentett a főhős kiválasztása, mert a Tarzan szerep kiváló fizikai képes­séget is igényel. Eddig a legnagyobb sikert Johnny Weissmüller, a négy évtizeddel ezelőtti csodaúszó aratta, de csillogása óta már tizenketten játszották a főszere­pet, hiszen az idő múlásával mindig fia­­talabbra, rátermettebbre volt szükség. Az újabb felvételekhez sokáig kutattak a legnevesebb amerikai sportolók között. Végül is a hatalmas termetű los­ angelesi futb­allcsillagra, Mike Henryre esett a vá­lasztás. Henry kijelentette: — Gyerekkorom óta rajongok a Tarzan­­filmekért. Tudom, ezer veszéllyel járnak, de már jártas vagyok az ilyesmiben, hi­szen az amerikai futball sem gyerekjáték. Weissmüller, leghíresebb tan Szervezés kérdése Néhány gondolat a vitához. A sport iránti érdeklődés felkel­tését már egészen ifjúkorban, az általános iskolákban kell kez­deni. Különösen áll ez vidékre, ahol lényegesen kisebbek a sportolás lehetőségei, mint a fő­városban. A falusi gyerekek, ha az iskolában nem ismerkednek meg a testedzéssel, és ott nem szeretik meg a sportolást, akkor csak a legritkább esetben ke­rülnek vele .Kapcsolatba. Emlékszem még, hogy általá­nos iskolás koromban — vidé­ken jártam — milyen nagy lel­kesedéssel vetettük magunkat egy-egy iskolai sportrendez­vénybe. A mai fiatalok is nyil­ván örülnek az ilyesminek, de tapasztalataim szerint erre elég­gé kevés a lehetőségük, mert az alacsonyabb fokú iskolák­ban évente csupán egy-két al­kalommal rendeznek iskolai baj­nokságokat. A­­pontszeretet nem hiányzik a mai fiatalokból sem, csak néha szunnyad, s ezt fel kell ébreszteni. A legnagyobb segítséget az első lépésekhez kell adni, mert aki egyszer már meg­ízleli a küzdelem és a győzelem örömét, azt már el sem lehet kergetni a sportpályákról. A falusi spartakiádok szerin­tem nagyon hasznosak, de a sport további népszerűsítéséhez feltétlenül hozzájárulna, ha gyakrabban rendeznének egy­mással vetélkedőket a szomszé­dos községek. Mivel a fal­vak általában közel épültek egy­máshoz, ez nem jelentene­­ külö­nösebb költségeket, s nem fog­lalná le túlságosan a fiatalok ide­jét sem. Csupán szervezés kérdé­se az egész. A KISZ-nek minél több aktívát kell foglalkoztatni, hogy szervezzék a sportolást és ha még nagyobb „nyersanyag­gal” rendelkezünk, nyilván sok­sok olyan sportoló kerül fel­színre, akik később örömteli eredményeket érnek el. A régi grundokat valamivel pótolni kell. Ha bővülnek a lehetőségek, akkor számos olyan fiatal is felfedezné a sportpályá­kat, aki előzőleg távolmaradt tő­lük. Rájönnének, hogy sportol­ni milyen jó. V. T. Budapest Kazakevics elbeszélése szovjet filmen. CSAK VIDÉKEN! Látogatás öt világrész szórakozóhelyein. Színes, szélesvásznú olasz film. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Kalandnak indult, szerelem lett belőle. A nagy sikerű magyar film felújítása. JÖN! JÖN! Magyar filmvígjáték. Széles változatban is. A filmmel egy műsorban kerül bemutatásra a című magyar dokumentumfilm.­ ­ A JÖVŐ HÉTRE Lazio—Milan (A vendégcsapat esélye­sebb.) Sampdori­a—Bologna (Döntetlen a valószínű.) Foggia—Torino (A Torino gólerősebb.) Fiorentina—Roma (A Fiorentina győzelme valószínű.) Varese—Lanerossi (Döntő a pályaelőny.) Catania—Messina (Egységesebb a Catania.) Cagliari—Mantova (Otthon a Cagliari az esélyes.) Reggiana—Lecco (Háromesély.) Triestina—Spal (Rutinosabb a Spal.) Venezia—Verona (Nagy előny a hazai pá­lya.) N­ápoli—Modena (Döntetlen is lehetséges.) Rennes—Valenciennes (Döntetlen vagy 1-es a valószínű.) Strasbourg—St. Etienne (Jó tipp az l-es.) Tippünk az első pót­mérkőzésre: x X2 X2 X 2 1 1 1 1X 1X2 X2­­ IX IX IX 1 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Felelős kiadó: Tóth László. Szerkesztőség: Budapest Vili Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat,.Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Szikra Lapnyomdában. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg s nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a k­erületi) postahivataloknál. Előfizetési díj: 1 hónapra 4,30, negyedévre 12,90 forint.__ 1 * nem Index: 25,538

Next