Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
Négyszemközt a berepülő pilótával A berepülő pilótával, J. Duhony mérnökkel, aki eddig 7500 órát, vagyis csaknem egy teljes évet töltött már a levegőben, fél órával ezelőtt ismerkedtem meg, amikor sugárhajtású repülőgépével villámsebesen kibukkant a repülőtér feletti vastag felhőrétegből. Még néhány lélegzetállító manővert mutatott be: háton repülést, lecsapást, meredek emelkedést, azután a karcsú gépmadár engedelmesen a repülőtér gyepéhez simult, s kényelmes gurulás után megállt előttünk. Most itt ül velem szemben a prágai repülésügyi kísérleti intézet egyik szobájában. Nincs rajta semmi feltűnő. Termete alacsony, szeme világoskék, szőke haja rakoncátlanul hullik homlokába. Szeme sarkában már szarkalábak, nem lehet messze a negyventől. Kék kezeslábast visel ,és kopottasbörzéket. Anyanyelvűn, a cschen ' kívül kitűnően beszél oroszul, angolul és németül. „ . .. . . . — Maguk újságírók szívesen csinálnak belőlünk, berepülő pilótákból hősöket — mondja és mohón szippant cigarettájából. — Pedig egyáltalán nem vagyunk azok. A mi hivatásunk is munka, méghozzá nagyon kemény munka. Sok önfegyelemmel, szorgalommal és persze, szakadatlan tanulással jár. Magam katonai akadémiát végeztem, s a repülőmérnöki diploma megszerzése után jónéhány évi szolgálatot letöltve kerültem ide, a repülésügyi kutatóintézetbe. Azóta is szakadatlanul tanulok — hiába, ha valakinek, a berepülő pilótának igazán lépést kell tartania a műszaki haladással. Rendszeresen tanulmányozom a világ szinte minden, jelentős repülésügyi folyóiratát, persze, elsősorban azoknak a külföldi géptípusoknak az adatait, amelyek azonos kategóriájúak a mi fejlesztés alatt álló gépünkkel. — Most már több mint három éve a csehszlovák repülőgépipar kitűnő gyártmányával, az L—29 „Delfin’’ típusát sugárhajtású gyakorlórepülőgéppel foglalkozom, d• azt hiszem, sikerült néhány hasznos tapasztalatra szert tennem ezzel a géppel. Mert, tudja, az elmélet mindig a gyakorlatban vizsgázik, az új repülőgépről is a levegőben derül ki, mit tud, „hol szorít a cipő". Mi, berepülő pilóták, nagyon szorosan együtt dolgozunk a konstruktőrökkel és a szerelőkkel, s azt hiszem, mindannyiunknak van részünk benne, sikeres lesz-e egy-egy konstrukció. — Nos, a „Delfin’‘-ről már a legjobb bizonyítványt állíthatjuk ki. A kétszemélyes, rendkívül korszerű, sugárhajtású gyakorlógép nálunk levő példánya eddig 12 ezer felszállást végzett és csaknem 2300 órát töltött a levegőben. Azt hiszem, ilyen teljesítménnyel nem sok sugárhajtású repülőgép büszkélkedhet a világon. — Mondjak valamit a veszélyekről is? Nos, valóban, sugárhajtású repülőgéppel repülni veszélyesebb, mint íróasztal mellett ülni. De mi, berepülő pilóták, már megszoktuk a veszélyt. Nem tudom, dicsekedjek-e vele, vagy szégyenkezzem miatta: a csehszlovák néphadseregben először én katapultáltam sugárhajtású repülőgépből. Azóta is volt egy-két kisebb zavar repülés közben, s látja, mégis itt vagyok, épen, sértetlenül. — A repülésen kívül csak egy szenvedélyem van: a gépkocsivezetés. Szabad időmet legszívesebben a család körében, két kislányommal töltöm. Látja — mondja nevetve —, nincs az én életemben semmi rendkívüli. Nem érdemes róla riportot írni. Azután elbúcsúzik, s néhány perccel később már el is foglalja helyét a „Delfin” első ülésén. Magára húzza a kabintetőt,’ bekajkálja rá gyújtást, gázt ad, ellenőrzi a műszereket, s lassan, gurulva elindul a felszállóhely felé. Ez lesz a „Delfin” 12001. felszállása. V. T. Üdvözlet a Magyar Ifjúság olvasóinak — Ing. Dohony, stílusosan a Delfin, * kitűnő csehszlovák sugárhajtású gyakorlórepülőgép fényképén . KARÁCSONYRA: • UNIGRILL, háztartási rostsütő, az egészséges, zsírszegény étkezés nélkülözhetetlen eszköze ára: 1100,- Ft • ELEKTROMOS SÜTŐAS 30 hőfokszabályozóval, hőálló üvegablakkal ára: 1250,- Ft • 5 LITERES VILLANYBOYLER, ideális konyhai melegvíztároló ára : 1100,-Ft * MEDILUX tölthető, akkumulátoros zseblámpa modern, könnyű kivitelben ára: 170,- Ft VÁSÁROLHATÓK A SZAKÜZLETEKBEN IS ÁRUHÁZAKBAN! A bjelojarszki atomcentrálé géptermében befejezéséhez közelednek a szerelési munkálatok. Az atomkorszak első mérföldkövei A világ első békés célú atomerőművét, amely a technika történetében első ízben termelt új módon, atommagok hasadásából iparilag hasznosítható mennyiségű villamos energiát, alig 12 évvel ezelőtt, 1954. június 27-én avatták fel a Szovjetunióiban, Moszkvától délre, Obninszk városában. Az azóta eltelt 12 év alatt további kilenc nagyméretű energiatermelő atomreaktort helyeztek üzemibe az épülő kommunizmus országában, s ezeknek az atomccentráléknak az összteljesítménye már meghaladja az ezer megawattot. Már folyamatban van újabb négy hatalmas szovjet atomerőmű építése, közöttük a világ legnagyobb gyors szaporító reaktoráé, ezenkívül befejeződött több olyan atomcentrálé részletes tervezése, amelyeknek villamos teljesítménye egyenként a 800—1000 megawattot is eléri. A Szovjetunió tehát, amely elsőként mutatott utat a világon az atomenergia békés felhasználására, megtartotta vezető szerepét a békés atomkorszak széles kibontakozásához vezető úton is. A Szovjetunió európai részén ebben az évben ,már előreláthatóan hétmilliárd kilowattóránál több villamos energiát termelnek a Szovjetunióban atomenergiából. Hogy ez milyen jelentős energiamennyiség, arra jellemző, hogy hazánk valamennyi erőműve az 1965-ös évben összesen 11,2 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt. A hétmilliárd kilowattóra ,,atomvillamosság” még mindig csupán 1,25 százaléka azonban a Szovjetunió ez évre tervezett 560 milliárd kilowattórás villamosenergiaigényének, amelynek túlnyomó többségét még hagyományos hő- és vízierőműveik termelte villamos energiával fedezik. Vajon miért tulajdonítanak a Szovjetunióban oly döntő fontosságot az atomenergia gyors ütemű fejlesztésének? Hiszen a Szovjetunió közismerten rendkívül kedvező helyzetben van a tüzelőanyagok, energiahordozók tekintetében: hatalmas kőszén-, kőolaj- és földgázkészletek vannak, vízienergia-tárlatokat pe - dig gyakorlatilag'kimeríthet' tsippnek. Ezek az energiahordozó-készletek azonban ■ na-gyon egyenetlenül helyezkednek el a Szovjetunió területén. A Szovjetunió európai részén például, ahol a lakosság és az ipar jelentős része koncentrálóddik, korántsincs elegendő mennyiség a természetes energiahordozókból. Ez az oka annak — amint ezt A. M. Petroszjanc, a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságának elnöke nemrégiben kijelentette —, hogy elsősorban a Szovjetunió európairészén építenek majd hatalmas atomerőműveket. A gazdasági számítások ugyanis kimutatták, hogy e területiek atomvillamossággal való ellátása sokkal olcsóbb, mintha a Szovjetunió távoli területein, a gazdag szén-, olaj- és földgázmezők közelében hagyományos hőerőműveket építenének, s innen nagyfeszültségű távvezetéken továbbítanák a termelt villamos energiát a fogyasztóikhoz, s még sokkal olcsóbb, mintha a kitermelt fűtőanyagot óriási távolságból vasúti kocsikban szállítanék a Szovjetunió európai részén épült hagyományos hőerőművekbe. Négy fő reaktortípus Az atomenergia békés hasznosításával kapcsolatos kutatások egyébként négy súlypont köré csoportosulnak a Szovjetunióban: az ún. graffittmoderátoros víz- és gőzfűtésű reaktorok, a nyomottvizes reaktorok, a nyátr körfolyamatú forralóvizes reaktorok és legújabban a gyors szaporító reaktorok fejlesztésére. Az Obninszkban létesített első energiatermelő szovjet atomreaktor grafitmoderátoros vízhűtésű típus volt. Aktív zónája, amelyben a maghasadás végbement, 1,7 méter magas és 1,5 méter átmérőjű grafit-moderátortömb volt, 128 függőleges munkacsatornája pedig egyenként négy-négy fűtőanyagcsőből álló köteget tartalmazott, továbbá egy grafitba ágyazott központi nyomáscsövet. A hűtésre használt Víz a fűtőanyagcsövekben mintegy 270 C fokra hevült fel, ezt a gőzt használták fel azután a turbina hajtására. Fűtőanyagként 5 százalék 235- ös uránt tartalmazó uránimolibdén ötvözetet alkalmaztak. Az obninszki első atomcentrálé hőteljesítménye 30 megawatt, villamos teljesítménye viszont csak, 5 megawatt volt, vagyis a hatásfok mindössze 16,7 százalékot ért el . Figyelembe ael kell venni azonban, hogy az ’ olminsz”. erőmű bizonyos tekintetben csak kísérleti jellegű volt, s elsőrendű céljának az alkalmazott reaktortípus kipróbálásait, tökéletesítését tartották. A vele szerzett tapasztalatokat használták fel azután az 1964 tavaszán üzembe helyezett, már sokkal nagyobb teljesítményű bjelojarszki atomcentrálé első reaktorának kialakításához. Ebben az erőműben egyébként két reaktor működik majd, mindkettő grafit-moderátoros víz gőzhűtésű lesz. A 286 megawatt hő- és 100 megawatt villamos teljesítményű első reaktort 1964 áprilisában adták át rendeltetésének. Az építés alatt álló második reaktor mérete körülbelül ugyanakkora lesz majd, mint az elsőé, de teljesítménye már kétszeres (hő 560 MW, villamos 200 MW). A kitűnő, 35 százalékos hatásfokot a hőkörfolyamat alapvető megváltoztatásával érik el. Ez a második reaktor óránként 800 tonna gőzt termel majd a két 100 megawattos turbina hajtására. Napi 1500 tonna szén helyett További hat grafitmoderátoros vízhűtésű atomreaktort, egyenként 100 megawatt villamos teljesítménnyel a szibériai Troickban helyeztek üzembe az 1958—1962 közötti években. A beható fejlesztőmunka eredményeként ezt a reaktortípust jelentősen sikerült tökéletesíteni, így a tervek szerint a jövő ilyen típusú ezer megawattos erőművei a 45 százalékos hatásfokot is elérhetik majd. Egy másik reaktortípusban, az ún. nyomóvizes reaktorokban, amelyeknek fejlesztésére a Szovjetunióban ugyancsak nagy figyelmet fordítanak, a közönséges víz nemcsak a hűtőközeg, hanem a moderátor szerepét is betölti. Az első ilyen nagyméretű nyomóvizesreaktor 1964 októberében készült el a novovoronyezsi atomcentráléban. A 210 megawatt villamos teljesítményű reaktort rövidesen követi majd egy második, immár 400 megawattos reaktor, amelynek szerelési munkálatai már jelentősen előrehaladtak ugyancsak a novovoronyezsi centráléban. Érdemes egyébként megemlíteni, hogy a Lenin atomjéigtörő hajót is 90 megawatt fsőteljesítményű nyomóvizes reaktor hajtja. A közönséges víz moderátorként való alkalmazása olcsó megoldás, ezenkívül lehetővé teszi a reaktor aktív zónájának méretcsökkentését. Fűtőanyagként porkohászati úton előállított urándioxidtablettákat alkalmaznak, amelyeket cirkónium-nióbium ötvözetből készült vékony falú csőbe töltenek. Egy teljes feltöltéshez a novovoronyezsi erőműben 44 tonna urándiorxid kell, s hathónaponként csupán a fűtőanyag egyharmadát kell kicserélni. Ennyi atomfűtőanyag egyetlen különleges vasúti tehervagonban il elfér. Egy ugyanilyen teljesítményű hagyományos hőerőmű viszont naponta 1500 tonna kitűnő minőségű feketeszenet vagy kétszer-háromszor ennyi barnaszenet ,.eszik meg”, vagyis naponta több teherszerelvényt megtöltő tüzelőanyagot. Ebből az egyetlen adatból is jól kiviláglik, milyen óriási szállítási költségmegtakarítással jár az atomenergia felhasználása energetikai célokra. A novovoronyezsi atomcentrálé több mint két éve van üzemben, s a legkitűnőbb üzemi tapasztalatokat szerezték vele. Ugyannyira, hogy amikor a mai év novemberében sor került az első fűtőanyagcserére, a gépegységek névleges, tervezett 210 megawattos teljesítményét 240 megawattra emelték fel. A nyomóvizes atomreaktor egyébként jelenleg a leggazdaságosabb reaktortípus a világon. A kitűnő üzemi tapasztalatok alapján a szovjet energetika terveiben olyan 800 megawattos hatalmas atomcentrálok létesítése is szerepel, amelyekben két novovoronyezsi típusú, egyenként 400 megawattos reaktor működik majd. Nem fogyaszt - szaporít Az ún. forralóvizes reaktor hasonlít az előbbi reaktortípushoz, a nyomóvizes reaktorhoz, vagyis közönséges víz benne a moderátor is, a hűtőközeg is. A különbség az, hogy a vízforralás csak a maghasadási zónában jön létre, így nincs szükség hozzá drága, nagy nyomású tartályra. Persze, e reaktortípus üzeme számos nehézséggel is jár: például a fűtőelemek fokozott mértékben korrodálódnak, nagyon tiszta vízről kell gondoskodni stb. Ilyen — 50 MW teljesítményű — reaktortípust Melekesszben helyeztek üzembe 1965 novemberében a Szovjetunióban. E reaktornak az az érdekessége, hogy a hasadási zónában keletkező gőzit közvetlenül a turbinákba vezetik. A szakértők a jövő reaktortípusaként emlegetik az föru gyors szaporító reaktorokat. Ezek gyors neutronokkal működnek, nincs bennük moderátor, s hűtőközegként többnyire folyékony nátriumot alkalmaznak. Újabban próbálkoznak gőz- és gázhűtéssel is, mert a nátriumhűtés rendkívüli technológiai nehézségeit okoz. A gyorss szaporító reaktoroknak az a legfőbb előnye, hogy a természetes uránt teljes egészében hasznosítják — több hasadóanyagot termelnek, miint amennyit elhasználnak. A termikus reaktorokban a természetes uránnak csupán 1—2 százalékát lehet hasznosítani. A Szovjetunió világviszonylatban az első helyen áll -k a gyors reaktorok fejlesztőében. Az első 5 megawattos szovjet gyors reaktort — csupán kísérleti célokra — 1959- ben kapcsolták be az obniteki magfizikai kutatóintézetben. 1963-ban a melekesszd intézetben megkezdték egy 60 megawattos gyors reaktor építését, amely már közvetlen előfutára lesz egy hasonló Ki0O megawattos vagy még ennél is nagyobb gyors reaktornak. A világ legnagyobb gyors reaktorát a Kaspi-tenger partján, a Mangislak-félszigeten építik. Ennek hőteljesítménye 1000 megawatt lesz és 350 megawatt villamos energiát, vagy 150 megawatt villamos energiát és naponta 1200 tonna desztillált vizet termelhet majd a mezőgazdasági területek öntözésére. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió nagy léptekkel halad előre az atomenergia békés, hasznosításának útján, s az egyes reaktortípusok kifejlesztésében, az új reaktortípusok kikísérletezéseiben elért sikereket joggal tekinthetjük a békés atomkor első kimagasló mérföldköveinek. Várhelyi Tamás A 210 megawattos novo voronyezsi atomerőmű vezérlő terma