Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
DÖNTŐ A HEGYTETŐN TOLNA Ami a történelmet illeti, nem volt szűkmarkú ezen a tájon. A régészek tehát kedvvel jöttek ide, hiszen az őskori embertől a legújabb korig húzódó nyomvonalon követhették a múltat. Hozzátehetnénk: a beszédes múltat. Az élő, a mai ember és környezete néha nem beszédes. Legalábbis olyan értelemben nem, ahogyan a történész szótárában szerepel ez a kifejezés. Ember és környezete nem választható szét: a táj tervszerű alakításában, új gyárak létrehozásában, a változó faluban némán, de egyértelműen ott a jövőben gondolkodó és tervező ember. Ezért nem lesz hálátlan ez a táj és mai lakói a következő generáció régészeihez és történészeihez sem. EGY MŰSZER VITRINBE KERÜL Az útikönyv patinás városnak nevezi. De hát milyen korhatárok átlépésével válik egy város történelmi levegőjűvé, pontosan mitől lesz érdemes a sokatmondó patinás jelzőre? Szekszárdon vagyunk. Szekszárdról pedig suttyó gyerek is tudja a történelem és gazdaságföldrajz vonatkozási pontjait, nem is beszélve az obsitos halhatatlan hírnevéről. Aki ezekre kiváncsi, könyvtárban, vagy múzeumi vitrinben választ kereshet magának kérdésünkre. Node, talál majd a múlt emlékei között egy egészen szokatlan tárgyat, amely megzavarhatja egy kilométerórát ... Ez, akárhogy is nézzük, zavaró relikvia a mai ember előtt, aki hozzászokott, hogy időelnyűttó tárgyak múzeumi hangulatában keressen kapcsolatot az elődökkel, vagy előidőkkel, ha éppen kedve szottyan rá a vasárnapi ebéd után. Ez a kilométeróra alig néhány hónapja készült. Mondhatni múzeumi koraszülött, de éppen a sebességmérés ürügyén — hogy sohasem került semmiféle autó műszerfalára —, arra kellett gondolnunk, amikor oknyomozó kutatásba kezdtünk az útikönyv alaphangja és a magunk véleményének egybevetéséhez, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, már megint lehetne újból kezdeni: mit is írhat majd a következő kiadás szerzője az ismeretlen Szekszárdról? De addig is fogadjanak el kalauznak bennünket, hiszen nem mindennapi látványhoz visszük önöket. Mindenekelőtt, ne az őszi párában úszó szőlősorokra figyeljenek, a présházakkal éppen ellenkező irányba megyünk. A bekötőút végén csak két év óta ismer gyárat és nem szántóföldet a tájkép. Annakelőtte két esztendővel azok ismerkedtek a műszergyártás alapelemeivel és fogásaival, akiket leginkább a kapaforgatás várományosainak jelölt volna a patinás múlthoz tartozó gyárhiány. A tanműhely 98 százaléka itt maradt, névsort lehetne olvasni. Sőt, a végzettek tablóképe itt van az üzemben végig a folyosón: szerszámkészítők, műszerészek, esztergályosok. Ez az üzem, a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának szekszárdi részlege, levizsgázott tanulóitól 1964-ben átvette az első készterméket, a termosztátot. A következő évben tovább folyt a szakmunkásképzés, s ezzel párhuzamosan történt az újabb gyártmányok telepítése. Elkezdték gyártani a 100-as feszmérőt, s aztán júniusban lejött a szalagról az első kilométeróra is. Az a műszer, amelynek további sorsát önök már ismerik. Most még csak azt kellene tisztázni, hogy milyen korhatárok átlépésével válik egy város történelmi levegőjűvé? Ahol jártunk, ott ugyanis 22 év az átlagéletkor ... Ketten a Műszergyár ifjúsági műhelyéből BIKAVÉR KONTRA KADARKA Szüret után vagyunk. Odalent a pincék mélyén hordókban az újbor. A szőlősorokat a jövő évi termés jegyében takarják. Most már az új esztendő diktál, tervekkel, tervszámokkal, idegen fülnek ismeretlenül hanyó dűlőnevekkel, amelyek valamilyen módon egyet jelentenek azzal a kulcsszóval, hogy szekszárdi bor. Dehát mit kell tudni arról a borról, amelyről a névtelen népköltő és a jeles poéta ugyanolyan elragadtatással énekel? Arról a vidékről, amely már XIV. Lajos, francia királyt is rábírta, hogy ezekért a dombokért egy kicsit hátat fordítson a gall szőlőskerteknek ?! Petries Pállal, a Szekszárdi Állami Gazdaság helyettes igazgatójával beszélgetünk. — Jelenlegi szőlősterületünk négy gazdaságból tevődik össze, s magában foglalja a város környékén levő dombokat is, nemcsak azt, ami az általánosan ismert szekszárdi hegy. Jelenleg 1100 katasztrális holdat tesz ki a betelepített terület. Mennyi ebből az örökség, vagyis a korábbi telepítés? — Tavaly kivágtuk az utolsó tőkét is. Ami szőlőnk van, mind új telepítés. Miért volt szükség az új telepítésekre? — Egyrészt, hogy minden területen a legmegfelelőbb szőlőfajtát termeljük, másrészt új modern, nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megfelelően figyelembe kell vennünk a gépesítést is. Az úgynevezett klasszikus, karós művelés gazdaságunkban mindössze 150 holdra zsugorodott, a többit huzalos, széles orrú géppel is járható módon telepítettük. És ott, ahol a domb lejtése megnehezíti a gépi művelést? — Ott sem maradtunk a hagyományos szőlőművelés mellett. A nagy lejtésszögű dombokon teraszok létesítésével alakítjuk ki a gépi művelés feltételeit. Általában 5 százaléknál kisebb lejtésszögű területeket kapunk, s ha elmondom, hogy korábban volt 40 százalékos szakasz is, érthetővé válik az erózió elleni védekezésben betöltött szerep is. Milyen fajtákat telepítenek? — Főleg vörösbort adó kadarkát és kékfrankost, de most már belépnek más, francia fajták is. A fehér bort a rizling és a rizlingszilváni képviseli. Megmondaná, hogy tulajdonképpen mit kell értenünk a „szekszárdi” boron? — Itt a kadarka volt az ismert bor. Ez volt a szekszárdi vörös. És önöknél? — Nálunk a kékfrankos fele-fele arányban van a kadarral. A pontosság kedvéért tisztáznunk kell a dolgot ,s az országos borversenyen nem a szekszárdi vörös, hanem a szekszárdi bikavér nyert aranyérmet. Ez mit jelent? — A bikavér több borfajta tulajdonságát hordozza. A mi bikavérünket kékfrankos, kadarka és oportó alkotja. Mi volt a legutóbbi szüret emlékezetes eseménye? — Belépett a hamburgi muskotály, amelyből a különleges, édes bort, az újdonságként jelentkező „Hamburgi muskotály” borunkat vihetjük piacra. Megnézhetnénk a palackozót? — Egyelőre csak az ígéretet tudom elmondani. Pedig 1970-re valamennyi területünkön szüretelünk. Ez biztos. Reméljük, a palackozó-ígéret is beérik addigra. Szőlősorok tengersokasága a szekszárdi hegyen lejut SÁRPILISI NÓTAFÁK Nem tudom, milyen az a sárpilisi hegy. Van-e rajta ilyenkor ősszel, olyan hamvas szőlő, mint a Szekszárdin, vagy van-e olyan formás süvegje, mint a barátej-Somlónak? Kifullasztóan magas, vagy csak enyhén emelkedő, hogy még a legöregebb ember is megmászhassa ezt a híres hegyet, amelyet a térképek rendre kifelejtenek, csak a nóta nem. Ez azt vallja, hogy gerezdjén megérett már a fekete szőlő, s hogy lányok halat sütnek a domb alatt. Derekán pedig virágzik a nótafa, bizonyára sokkal szebben, mint a japánok híres Fuzsijamájának cseresznyefája. Mert az csak tavasszal hozza lázba a szigetlakókat, de a pilisi nóta mindig szól: télen, nyáron, szobába szorító esőben is. Most szüreti mulatságra hívogat, messzire kihallatszik a kultúrházból, ahol a KISZ- esek, a nevezetes sárpilisi együttes tagjai tartanak próbát. Csak néhányon a közel 100 tagú gárdából, mely állandó létszámát jelenti az együttesnek, s amely együtt adja Sárpilis lelkét: táncosok, énekesek, zenészek közösségét. Az egész országot bejárt hírvivői a vidék gazdag szellemi világának. A faluról azt mondták régen, hogy a legelesettebb helye a környéknek, de manapság már olyan hírnevet táncoltak, daloltak a falujuknak, hogy látására külföldről is jönnek a vendégek. Itt a tánc azt jelenti, hogy „örömet találok a munkában”, s hogy az ember mindad dig fiatal marad, amíg eggyé tud olvadni a fiatalokkal. Az iskola nyolcadik osztályában 150 népdallal lett első egy kislány a népdalversenyben — valóságos élő népköltési gyűjtemény! — s az együttes szólótáncosa a 80 felett jár. Hétszáznyolcvan lakójának több mint a fele táncosa volt már az 1946 óta élő együttesnek. Ritka termés, s még mindig tovább hajt és virágzik a sárpilisi nótafa. Táncpróba Sárpilisen A 76. forduló kérdései: Bogár Éva, a Szekszárdi AG. Sárpilisi Népi Együttesének tagja. Mi a neve annak a tájegységnek, amelyben Sárpilis is található?2 Megyénk egyik községében különösen elevenen őrzik Petőfi Sándor emlékét. Itt írta a költő A négyökrös szekér című felejthetetlen szépségű versét. Melyik községről van szó? 3 Hibridkukorica termesztéséről híres állami gazdaság, amelynek nevét minden nyáron újabb középiskolás KISZ-táborozók ismerik meg. Melyik építőtáborról van szó? Lukács István, a Műszergyár KISZ- titkára. A Hol alkalmazzák a termosztát berendezést, ■* 'tehát azt, amelyet üzemünk is gyárt? C Nevezze meg azt a Tolna megyei községet, amelynek rezervátumában az ország legnagyobb számú, legjobb minőségű dámszarvas állománya él? „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem" — melyik költő kezdi így versét? Pethes Pál, a Szekszárdi AG. helyettes igazgatója. Tíz évvel ezelőtt rendkívüli pusztítást okozott Duna-menti községeinkben az árvíz. Melyik az közülük, amelyet teljesen újjá kellett építeni, mint a legtöbb kárt szenvedett falut? Hol van a kék vércsék erdeje? Ki az a kuruc brigadéros, akinek győztes csatája is, elfogatása is Tolna megyéhez kapcsolódik? Nógrád ismét erősített! Szoros „küzdelem" a 2-3. helyen A TIZENNEGYEDIK FORDULÓ MEGFEJTÉSEI: 1. acima, dohány, burgonya. 2. Tiszavasvár, Alkaloida Vegyészeti Gyár. 3. Szamuely Tibor, Zalka Máté. 4. Tiszabecs. 5. Bajcsy Zsilinszky Endre. 6. Kállai-kettős. 7. Bátorliget. 8. Rozsály. 9. Simonyi óbester. A forduló telitalálatom megfejtői közül — sorsolás útján — egy-egy 100 Ft-os könyvutalványt nyert: Éliás Imre Nyíregyháza, Vöröshadsereg u. 17—19. Tóth Györgyné Bp. X. ker. Pongrácz u. 17. 6. Bp. I. em. 10. A TIZENNEGYEDIK FORDULÓ TOVÁBBI EREDMÉNYEI: MEGYÉK: 1. Nógrád 205, 2. Fejér 136, 3. Vas 114, 4. Somogy 79 telitalálattal. BUDAPESTI KERÜLETEK: 1. X. ker. 69, 2. VII. ker. 51, 3. IX. ker. 8, 4. XI. ker. 4 telitalálattal. A TIZENNÉGY FORDULÓ ÖSSZESÍTETT EGYÉNI VERSENYÉBEN: 126 találatot ért el. Bazsó László. Nagybátony, Boda Ferenc, Szolnok, Cserkuthy Sándor, Csősz, Fábri Györgyné, Salgótarján, Molnár László, Salgótarján, Szopko József, Salgótarján. 124 pontot ért el: Benke Tibor, Vasvár, Molnár László, Salgótarján. 123 pontot ért el: Állami Áruház KISZ-szervezete, Szombathely, Balatoni Endre, Pécs, Begyik István, Salgótarján, Bodnár Károly, Budapest, Dénes Ilona, Szombathely, Fok Valéria, Szombathely, Körmendy Győző, Szombathely, Körösi Jenő, Székesfehérvár, ifj. László Zoltán, Budapest, Pusztai Mária, Szombathely, dr. Rónai György, Budapest, Ubitz Gabriella, Körmend. MEGYÉK: 1. Nógrád 1556 , 2. Fejér 760, 3. Vas 719, 4. Veszprém 462, 5. Somogy 356, 6. Szolnok 83 telitalálattal. BUDAPESTI KERÜLETEK: 1. VII. kér. 191, 2. X. kér. 147, 3. XI. kér. 73, 4. VI. kér. 56, 5. IX. kér. 51, 6. XII. kér. 24 telitalálattal. Kérjük pályázóinkat, hogy ne levélben, hanem levelezőlapon küldjék pályázatukat és ne csak megyéjüket jelöljék meg a lapon, hanem feltűnő helyre írják a ..Döntő a hegytetőn” megjelölést is, nehogy pályázatuk egyéb rejtvényeink megfejtései közé keveredjék. A PÉTI ..ÖREG". // Kicsit meghökkenve vette tudomásul, hogy róla akarok írni, s nem a gyáróriásról. De nem ellenkezett, szemmel láthatóan azért, mert sajnálta felesleges huzavonára pocsékolni az időt. Kisgergely Lajos mindössze harmincöt éves. Hatalmas munka lüktető szálai futnak össze a kezében: ő a Péti Nitrogén Művek igazgatója ... 1954-ben húzta be maga mögött a Budapesti Műszaki Egyetem kapuját. Gépészmérnök-diplomát szerzett, s első munkahelye a Péti Nitrogén Művek volt. — Pesti vagyok, s nem akartam Pétre jönni! Minden porcikám tiltakozott a „vidék” ellen ... Azóta egyfolytában itt élek, s amikor három évvel ezelőtt el akartak vinni egy másik nagy gyár igazgatójának, ragaszkodtam Péthez és maradtam! Péten szinte már hagyomány, hogy az emberek szeretik a gyárat... Szabályos, egyre feljebb ívelő pályát futott be, amelyet nem tarkítottak látványos kiugrások. Csak csendes, kitartó munka, tehetséggel párosult szorgalom. Volt gyakornok, beruházó, üzemmérnök, a műszerész-műhely és a központi javítóműhely vezetője. Egyéves pártiskolára küldték, s onnan ismét visszatért. A tmk osztályvezetője lett, majd a gépészeti főosztály vezetője... Tíz héti évet pergetett le feje felett az idő, amikor — 1904 októberében — átnyújtották igazgatói kinevezését! Beszéd közben meg-megáll, eltöpreng: — Milyen furcsa, hogy ma már én vagyok itt az „öreg” műszaki gárda egyik képviselője ... Észrevétlenül futott el az idő, s ahogyan nőtt a gyár, úgy nőttünk hozzá mi is! Ma hetvenkilenc mérnök dolgozik itt. Amikor én jöttem, még csak öten-hatan voltunk ... Nem szereti az igazgatói irodát. Azt mondja: olyan komor, hogy inkább kimenekül belőle! Járja a gyárat, mindenkit ismer, s öt is mindenki messziről köszönti. — Semmihez sem hasonlítható érzés, hogy az ezernyi „mi” mellett sok mindenre azt is mondhatom: ezt vagy azt „én” csináltam!... A megyében először itt alakítottuk meg a Fiatal Műszakiak Tanácsát, s mi szerveztük meg először a „Szakma ifjú mestere” mozgalmat. Három éven át a gyári KISZ VB tagja voltam, s én is segítettem sok mindent kiverekedni az akkori igazgatótól. Építettünk például huszonhét lakást... A neve: Kisgergely Lajos. Akkoriban a beceneve ekképpen hangzott: KISZgergely Lajos. Megyeszerte így ismerik, így emlegetik ma is. — Befelé mosolygok, ha bekopogtat hozzám a mostani KISZ-vezetőség. Lelkesen és harciasan jönnek, hogy „meggyúrják” az igazgatót! Mintha néhány évvel ezelőtti önmagamat látnám... Két nagy fia van. Az egyik ötéves, a másik tizenegy. Ha sétálni viszi őket, akkor sem magánember, akkor is igazgató! Figyelő tekintete minden orvosolandó panaszt észrevesz, s egyre-másra állítják meg séta közben az emberek. Ezt a bizalmat viszonyozni kell! — Rossz volt a péti iskolahelyzet, tűrhetetlen volt a zsúfoltság. Jövőre készen lesz a nyolc tantermes iskola ... Rossz az üzletek ellátottsága, nincs műszaki bolt, kevés a rövidáru, be kell járni Várpalotára. A tervek szerint az új lakótelep szupermarketet, Patyolat-fiókot és fodrászüzletet kap majd... A dolgozók hiányolták, hogy nincs hétvégi üdülőnk a Balaton partján. Azóta már Balatonakarattyán pihenhetik ki a heti fáradtságot... Az igazgatói funkció nem munkaköpeny, amelyet reggel felkap magára az ember, s délután beakasztja a szekrénybe. A Péti Nitrogén Művek nagy rekonstrukciója most folyik. „Csatatér” a környék, mindenütt szeretnek, napról napra alakul a kép... A fiatal igazgató megáll egy bucka tetején és kifogyhatatlanul sorolja: Itt ez lesz, ott az épül, amoda azt tervezzük, emitt már lassan készen is vagyunk. Nem csoda, hogy lelki szemeivel már mindent készen lát. — A mostani főmérnök néhány évvel ezelőtt főtechnológus volt. Ketten terveztük-álmodtuk meg a nagy bővítést... Somos Ágnes HÉTKÖZNAPOK EMBERE • • • A harmadik fiú Az asszony hangját alig hallani: — Mondja meg, mit csináljak? Mondja meg! A hirtelen beálló csend súlyos. Nekem kínos is, mert nem tudok mit mondani. Nézem csupa ránc homlokára boruló fekete fejkendőjét, arcának tert vonásait, öreg, csontos, remegő kezét és hallgatok. Az asszony azt mondja: — Félek. Talán már ember se lesz belőle soha. — Annyira reménytelennek látja a helyzetet? Mereven nézi az asztal lapját, mintha onnan akarná leolvasni a választ. — Mindent megpróbáltam akár vele. Azt akartam, hogy tanuljon, hiszen jó esze van, de megbukott. Kerítettünk neki munkahelyet, otthagyta. • — Most mit csinál? — Csak ül otthon, és hallgat. Azt szeretné, ha egész életén át eltartaná valaki. Embernyi ember, mégsem érdekli semmi. Néha már úgy érzem, átok van rajta. Babonás félelem van a hangjában. — Mi történhetett vele? Ön jól ismeri, hiszen az édesanyja. — Ezt nem tudom. Megkapott mindent. Se többet, se kevesebbet, mint a másik kettő. Azok rendesek, igyekvők. Az egyik tanár, a másik technikus. Csak ő ilyen. Miatta megyek tönkre, hiszen állandóan rettegésben élek. — Mégis, mitől fél annyira? Csodálkozik, azt hiszi, előttem is annyira érthető aggodalma a fia miatt. — Attól, hogy valami olyat csinál. Olyat, amiért börtönbe kerül. — Úgy viselkedik? Sokáig hallgat, körülnéz, nem hallja-e valaki, aztán halkan így szól. — Úgy. Már engem, az anyját is meglopott. Először egyedül, aztán az ismerőseivel. — Kitudódott? Lassan ingatja a fejét. — Nem szóltam róla. Csak nem jelentem fel! — S én miben segíthetek? Előrehajol, arca élénk lesz. — Próbáljon beszélni vele. Ijesszen rá. Hátha megembereli magát. Én, meg a testvérei, hiába beszélünk neki. Közömbös és csak azt mondja: „Hagyjatok magamra”. Szótlanul megyünk a folyosón. Az asszony görnyedten és lassan jár, görcsösen fogja a szatyrát. Mielőtt elköszönök, megkérdezem tőle: — Volt már vele idegorvosnál? — Voltam. Benntartották, három hétig vizsgálták, és kiengedték azzal, hogy semmi baja. Én azt mondom, lelki sérülése van. Az asszonnyal való beszélgetés után csak jóval később sikerült a fiúval találkoznom. Szolgálatkészen nézett rám, udvarias volt, és úgy tűnt ott'- ’ gyet minden száca.... Et éve szerelme ésseholl sem illett hozzá ez a kisiskolás tartás. — Sok mindent hallottam rólad. — Jót, vagy rosszat? — Te mit gondolsz? Kék szeme rebbenéstelen. Tartása merev, a hangja rideg. — Természetesen, rosszat. Bólintok. — Te is természetesnek tartod? — Mindenki azt mondja. Az emberek szerint rossz vagyok. — És szerinted? — Szerintem nem annyira. Megpróbálok úgy élni, ahogy nekem jólesik. — Mások rovására. Meghökken, értetlenül néz, már-már megbotránkozva. — Édesanyádat is megloptad. Rideg, gyors, ideges és kioktató a válasza: — A szülőktől nem lehet lopni. Idegenektől igen. Ami anyámé, az az enyém is. Én csak elvittem és eladtam, mert kellett a pénz. Furcsa fogalmai vannak a lopásról. Megjegyzem: — Igen, de azért az eladott valamiért megdolgozott valaki, és az nem te voltál. — Én is dolgoztam otthon. Ástam. A szenet is lehordtam, igaz, mázsánként egy forintért Az ő szenüket. Pénzért. — Miért hagytad ott a gimnáziumot? Vállat von. — Nem érdekelt. — Mi érdekelt? — Semmi. — Csavarogni szeretsz? — Azt igen . Csepelen szereztek neki munkát. Az egyik barátja vitte be a gyárba, mindent elintézett helyette, s ő el is ment, járt is egy ideig. — Miért nem mentél később dolgozni ? — Mert unalmas volt. — A munka? — Minden munka unalmas. ő csak tudja. Alig dolgozott még valamit. Eltartatja magát és elméleteket „gyárt” a munkáról. — Akkor miből akarsz megélni? — Nem tudom. Majd lesz valahogy. — Úgy tudom, egyszer már, letartóztattak lopás gyanúja miatt. — Igen, de felmentettek. — Amióta leszereltél, még nem dolgoztál. — Kinek fáj az? — Áj Medesanyádnak is. Nem veszed észre, hogytönkre teszed?*' : — Ne'törődjön velem. Miért izgatja magát miattam? — Mert'a fia vagy. — Van két jó gyereke, azokkal vigasztalódhat. Utolsó mondatai már túlságosan cinikusak. Arcvonása, szeme, keze nyugodt. Mintha nagyon biztos lenne abban: nem értik őt, pedig neki van igaza. — És ha kidob, vagy feljelent? — Nem! Kifoszthatom, de ő nem megy a rendőrségre. Szeret engem. Mit értett ő meg anyja gyötrelmeiből? Semmit. Csak a szegény asszony tehetetlenségével él vissza. — És te? — Természetesen, én is szeretem. Természetesen. Ugye, milyen szép, meleg és ragaszkodó ez a kifejezés?! — A testvéreidet is? — őket is. Az öcsémet különösen. — Mit szeretsz benne? — Azt, hogy jópofa. Körülöttünk zsong a külvárosi presszó, kávé és cigarettafüst illata terjeng. Az ő kávéja érintetlen és hideg. Ő is hideg. Hideg, közönyös, cinikus. Olyan bűnöket hordoz magában, melyeket nem lehet paragrafusokkal mérni. „Csak” egy család szenved tőle, főként az anya. De mindezt ő nem érti, nem is akarja. Nem tudok ránézni, s kérdezni is csak ezt: — Jó neked így? — Jó. Nem is akarok más lenni. Minek, ha így jól érzem magam? — Mondd, bántott téged valaki odahaza, vagy másutt? Nem lehet, hogy valaki huszonnégy éves és „csak úgy” olyan, mint te? — Senki sem bántott. — Akkor honnan ez a fásultság, ez a közöny? Vállat von. Olyan, mint egy élő nulla. Nem válaszol. — Most, ha végeztünk, hová megy? — Haza. Éhes vagyok. Utazom hazafelé a buszon. Egy plakát még mindig a Delfin Show produkcióját hirdeti. Jólesik tudnom, hogy a delfin okos állat. Hankóczi Sándor MŰANYAG AZ OTTHONBAN a HUNGÁRIA MŰANYAGFELDOLGOZÓ árubemutatója november 5—15-ig az OTTHON ÁRUHÁZBAN Budapest VII., Rákóczi út 74. Véleménykutatás, sorsolás 104 nyeremény-