Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-20 / 33. szám

MILENA AZ ÚJ CSILLAG Kemény György jegyzete KERTMOZI Nyáron nincs jobb a kertmozinál, mert hűvös; teteje az égbolt a csillagokkal; fa­­la a fák, füvek, virágok; nem levegőtlen, nem áporodott, nem szellőtlen, nem verej­­tékszagú; üde, élvezetes; előadás közben nyári szél birizgálja hajszálainkat Ezért voltam boldog, mikor vasárnap es­te sikerült, hosszú sorbanállás után jegyet szereznem a kertmoziba. Igaz, hogy az előadás kezdete előtt legalább egy órával el kellett foglalni a helyet, mert különben semmit sem lehetett volna látni a mozivászonból. De hát a levegő kellemes volt, és az ember nem érezte magát egye­dül .... A későn jövők egész hada mászott át raj­tunk, beletenyereltek, beletapostak testünk legféltettebb pontjaiba. De fejünk felett de­rűsen világított a hold. A friss szél tömény, hatvan fokos borpárlat szagát hozta, ame­lyet a mögöttem tántorgó, állandóan belém kapaszkodó, rámeső öreg tengerészkapitány árasztott. A hangszóró már egy órája ugyanazt a le­­mezt játszotta, a nézőtér zsúfolásig telt. Már az ülőhelyek mellett is hatalmas tömeg állt és szorongott, szegény zöldfülű újoncok, majd később ébrednek rá arra, hogy nem látnak semmit a mozivászonból, majd újra eljönnek, s akkor megnézik a filmet is. Az izgalom növekedett. Az előadás meg­kezdődött. A híradó vetítése közben megje­lent az égen az első felhő. Nem hétkor, nem is nyolc harminckor, dehogy! Nem akarta a pénztár elől elriasztani az embereket. Ter­mészetesen kilenckor jött, amikor a vásznon éppen óriási ágyúcsöveket fektettek le Nor­­mandiában, pergett a híradó. Luxorban szépségversenyt tartottak az öreg segédház­felügyelők között, Hágában feltaláltak egy billenő motorcsavart, Kölnben horgásztak. A híradó határozottan érdekes volt, egyes gyengébb idegzetűek el is ájultak. Már dörgött, és valamiítt. Az optimisták örültek, hogy legalább a híradót láthatták. Az anyagiasak pénzüket kezdték követelni. Aztán a bogarakról szóló kisfilm követke­zett. Az izgalom a kukacoknál hágott tető­­pontjára. Eleredt az eső. A vásznon újabb bogarakat mutattak. Többen a nézőtérről futásnak eredtek A bogarak zavartalanul mászkáltak. Aztán a mozi üres lett. Csak elhagyott gyerekek, félcipők, műszem­ek, mankók, böl­csességfogak, sétapálcák, könyvtári könyvek maradtak a nézőtéren. S a bogarak a vász­non. Igaz, hogy nyáron nincs jobb a szabadtéri előadásnál, de legközelebb csak olyan moziba váltok jegyet, amelyiknek fala és­­ teteje van.­ ­ HANG­SZÓRÓ Többször tettük már szóvá, hogy régi vagy új elbeszélést csak akkor érdemes rádiósíta­­ni, ha az illető mű módot ad arra, hogy a rádióváltozat a maga sajátos eszközeivel újra­­költse a mondanivalót. S ha a rádiójáték szerzője valóban rá­termett. Most ilyen — sikerült — rádiósításnak lehettünk hall­gatói. Grekova: NYÁR A VÁROS­BAN című elbeszéléséből Mar­sall László írta. Grekova, mint azt annak ide­jén a Nagyvilág­ban olvashat, tűk, álnév. Állítólag az egyik ismert szovjet atomfizikusnő rejtőzik mögötte. Akárki is azonban a novella alkotója, annyit határozottan megállapít­hattunk, hogy ismeri a közép­korú asszonyok problémáit, s a szovjet fiatalok egyéniségét, magatartását is. Realista balla­da, ha úgy tetszik: humanista tragédia, Grekova írása. Marsall László híven tudta továbbmondani a rádió anya­nyelvén. Tolnay Klári megint remekelt a lányát egyedül fel­nevelő könyvtárosnő szerepé­ben. Margittal Ági ügyesen tolmácsolta Larissza érzelmeit, s gondolatait. Mostanában kevesebb az ifjú­­sági műsor, mint azt bármi is indokolná. Ám nemcsak e hiány miatt fedezzük fel a Gyermekrád­ió sorozatát, a Komlós Juci által folytatások­ban felolvasott MICIMACKÓ KUNYHÓJA-t. Hanem azért is mert az ismert, a maga nemé­ben, és a Karinthy Frigyes-féle remek fordítás ve­retétől klasz­­szikussá vált Milne-könyvet Komlós Juci annyi kedves báj­­jal mondja el, hogy korkülönb­ség nélkül tetszik mindazok­nak, akik meghallgathatják. (Nem a legszerencsésebb idő­pontban, reggel negyed 9-től háromnegyed 9-ig sugározzák.) SAS ÁKOS Hamlet? Karenin! Vajon megismerik-e a nemrég látott Hamletet, a filmmel együtt méltán vi­lághírűvé vált szovjet film­színészt, Innokentij Szmok­­tunovszkijt most — mint Karenint? Képzeletben fosszuk meg oldalszakállá­tól, helyezzünk parókát fe­jére és fésüljük másként, oldalra a haját. íme, már­is előttünk Hamlet, a dán királyfi. Innokentij Szmok­­tunovszkij az átváltozás nagy művésze, így számol be új munkájáról filmro­vatunkhoz írott soraiban: — Tolsztoj műve sokra kötelez. Nagy körültekin­téssel kezdtünk a halhatat­lan regény, a Karenina Anna megfilmesítéséhez. December óta több mint százszor próbáltunk szín­padon. Csak az egyes je­lenetek teljes kidolgozása után állunk felvevőgép elé. — Most már a felvéte­lek vége felé tartunk. De még egyik szereplő sem látott akár egyetlen jele­netet is a filmből. Elvünk az, hogy csak a teljesen kész művet tekintjük majd meg. — Karenin alakjához a magam elképzeléseit, gon­dolatait és felfogását is hozzáadtam. Ennek lehető­sége a klasszikus művek megfilmesítésében arra késztet, hogy mindig a ma­ximálisan legjobbat nyújt­sam, a legjobbat, ami tő­lem csak telik. Teljes nevén: Milena Dravic. He­­L' raliban született, IMI. ben. Egészen kis korétól balet­­tozni tanult. Gimnazista korá­ban, az utolsóelőtti évben, tán­colt az egyik nyilvános jóté­konycélú előadáson, így talált rá Frantisek Cap, az ismert rendező, aki éppen főszereplőt keresett új filmjéhez. Milena Dravic 1958-ban in­dult el a siker útján Frantisek Cap: Az ajtók nyitva maradnak című filmjében. Eddig 21 alkalommal állt fel­­vevőgép előtt. Ismertebb film, jelz Álmok hintája; Jobb böl­csen, mint gazdagon; Homok­vár; Különös lány; Kozara; Nyugtalan nyár; Baldopolje; A lány; A győzelemig és tovább; s legutóbb a Rondo. A filmek, amelyekben ját­szott, nemzetközi filmversenye­ken 13 alkalommal nyertek dí­jat, vagy kaptak dicsérő okle­velet. Fulában, a jugoszláv já­tékfilmek nemrég zárult feszti­­válján, a legjobb színésznői alakításnak járó Nagy Ezüst Aréna-díjjal tüntették ki. MARINA VLADY az egyik főszereplője a FALSTAFF cí­mű filmnek, amelyről a PHu­­manité kritikusa így írt: „Öröm a szemnek, a szívnek és az értelemnek”. Pillantás az életbe Folynak a Nem szoktam hazudni című új magyar film felvételei. A film új filmírót avat Lelkes Éva személyében, és új játékfilmrendezőt: dr. Kárpáti Györgyöt. A rendező eddig mint rövidfilmrendező dolgozott, és sikeres rövidfilmjei révén már nem­zetközi hírnevet szerzett magának. A Nem fog fájni című alkotása több nemzetközi fesztiválon első dí­jat és értékes kitüntetést kapott. Miről szól a Nem szoktam hazudni című filmúj­donság? Egy régi témáról: a felnőtté válásról. Pillantás fiataljaink életébe, arról az oldalról megközelítve őket, amelyről — a téma minden „régisége” elle­nére — alig szólt eddig még filmművészetünk. Szereplői között ott találjuk a magyar élvonalt S néhány fiatal művészt: Fülöp Zsigmondot, Mar­gittai Ágit, Tordai Terit, Voith Ágnest, a főiskolás Venczel Verát, s a gimnazista Kéry Julit. Az operatőr is fiatal, Vagyóczky Tibor, aki az Esős vasárnap felvételeivel mutatkozott be annak idején a nagyközönségnek. JEAN MARAIS főszereplésé­­vel forgatják a francia—román közös produkcióban készülő, hat fickó és egy lány című színes, szélesvásznú ka­landfilm­et. Országról országra SZOVJETUNIÓ: A ligás stúdióban forgatják az ERŐS AKARATÚAK című, kétrészes, szélesvásznú filmet. Hőse: N. Kuznyecov, a Nagy Honvédő Háború egyik legendás alakja LENGYELORSZÁG: Jan Ruttkiewicz megkezdte a SZE­RESSÜK A SZIRÉNEKET című filmjének felvételeit. Azoknak a ,,kulturális kádereknek” a működéséről, lesz szó benne, akik különböző sikertelen esztrádműsorokat rendeznek vidéken. OLASZORSZÁG: Franco Rossi: VOLT EGYSZER címee készülő filmjének főszereplője Sophia Loren, aki három év óta nem szerepelt olasz filmben. A cselekmény Dél- Olaszországban játszódik a spanyol uralom idején, a XVI. században. SPANYOLORSZÁG: Luis Berlanga szatirikus film forga­tását tervezte az amerikai atombombáról, amely Pal­omb­res közelében leesett és elveszett. Berlanga, a hivatalos ellenérvek miatt, lemondott tervéről. MICHELE MORGAN le­sz a fő­szereplője annak a XVII. szá­zadban játszódó francia film­nek, amelyet Mic­hel Deville rendez, BENJAMIN címmel. Sikerek közben Annekathrin Bürger és Günther Simon foglalja el az első helyet abban a nép­szerűségi versenyben, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaságban rendeztek a DEFA vezető színészei között. Különtudósítónk, Zeno Zimmerling ebből az alkalomból villáminterjút készített Günther Simon­nal. TUDÓSÍTÓNK: Melyik volt életének legszebb filmszerepe? GÜNTHER SIMON: Életem legszebb filmszerepét az Ernst Thälmann harcairól készített, kétrészes DEFA-filmben kap­­tam­. Thälmann megszemélyesí­tésének előkészületei a német munkásosztály harcának sok emlékezetes színhelyére vezet­tek el. Találkoztam Thälmann barátaival és harcostársaival, miközben mind jobban megér­tettem életük és harcaik értel­mét, nagyszerűségét. Amikor elkészült a film, kértem felvé­telemet a Német Szocialista Egységpárt tagjainak sorába. TUDÓSÍTÓNK: Miben látja­ a filmszínész munkájának értel­mét? GÜNTHER SIMON: Az em­bert úgy i­s olyannak ábrázol­­ni, mint amilyen a valóságban. Ez annak a 13 évnek a legfőbb tanulsága, amelyet a DEFA- nál töltöttem el, miközben ke­reken 40 filmben szerepeltem. TUDÓSÍTÓNK: Legközeleb­bi elfoglaltsága? GÜNTHER SIMON: Ma kez­dődik 24 napos évi szabadsá­gom. S a jövő héttől kezdő­dően még 10 forgatási napot le kell játszanom a DEFA-nál A Faust után került sor Szegeden a szabadtéri játékok befejező műsorda­rabjaira Grúzia világhírű balettegyüt­tesének ragyogó előadásában. A Tbili­szi Állami Opera és Balettszínház, mintegy a magyarországi, nagy jelen­tőségű Grúz Napok előjátékaként, Vah­tang Csabukiani vezetésével érkezett hazánkba, s aratott hatalmas sikert Vahtang Csabukiani, Lenin- és Álla­mi-díjas, a Szovjetunió népművésze, a Tbiliszi Állami Opera és Balettszínház balettigazgatója, világhírű koreográfus és világhírű táncművész egyszemély­­ben. Am­iikor nyilatkozatot adott la­punknak, a Grúz Napokról szólva, fel­elevenítette a grúz táncművészet há­rom évtizedes, sikerekben gazdag tör­ténetét. * — A Nagy Októberi Szocialista For­radalom után — mondotta — nyílt lehetőség arra, hogy köztársaságunk művészete, s benne a grúz balettművé­szet is felvirágozhassék. Feladatunk­nak éreztük és érezzük ma is, hogy ■a balettművészetet a múltból áthozzuk a jelenbe. Balettszínházunk, a klas­­­­szikus balettek mellett, sok olyan mű­vet is műsorán tart, amely a grúz nép harcait ábrázolja a táncművészet sa­játos, s a valóság kifejezésére rendkí­vül alkalmas eszközeivel: a grúz nép harcait, amelyet a forradalom előtt ki­­zsákmányolóival szemben vívott, s a grúz nép mai életét, amely a felemel­kedés legmagasabb csúcsaira jutott el. Korunk egyik legnagyobb táncmű­vésze, a grúz balett sikereiről szólva, így folytatta nyilatkozatát: — Sokat szerepelünk a Szovjetunió különböző városaiban — mondotta. — Koncertműsorunkat bemutattuk kül­földön is. Jártunk s felléptünk. Észak- és Dél-Amerikában. Magyarországi vendégjátékunk igen jelentős állomás színházunk tevékenységében. Nemcsak a siker miatt, hanem azért is, mert most szerepelt először a teljes együtte­sünk a határainkon túl. A baráti Ma­gyarországról Párizsba utazunk. Onnan térünk csak haza, bevallom, nem kis izgalommal, mert otthon nagyon sok munka vár ránk balettszínházunkban­. Több mint harminc főszerepet táncol Vahtang Csabukiani, aki ezek közül­­ egyik legmonumentálisabbat, az Otelló címszerepét hozta magával Szegedre. Az együttes másik előadása, a Gorda is felejthetetlen élmény va­rázsával ajándékozta meg a rendkívül nagy érdeklődést tanúsító Dóm téri kö­zönséget.­ ­ Grúz finálé Szegeden • VAHTANG CSABUKIANI A SZEGEDI OTELLÓBAN • Három arc a táncdal­fesztiválról KÉREM, MUTASSA BE ÖNMAGÁT! KOVÁCS KATI: „Nem leszek sohasem a játékszered...“ — Tősgyökeres egri vagyok. Építész akartam lenni, aztán orvosírnok lettem­ az egyik egri körzeti rendelőben. És persze: „fürdőszobaénekes”, aki naponta öt-hat órát dalol, válogatás nélkül mindent. Még az erdőbe is kimentem, jódlizni. Gyűjtöt­tem a Chopin­ és Beethoven-lemezeket, s Callas akartam lenni, akit máig is az egyik legnagyobbnak tartok... Eredetileg vé­konyka hangom volt, s a sok énekléstől mélyült a mostani hang­­színre ... Tavaly első lettem a „Ki mit tud?” táncdalkategóriá­­jában, s az első boldogság után elhatároztam: nem leszek éne­kes! Túlságosan „zűrösnek” találtam ezt a pályát, ahol az em­­­ber nem rendelkezhet a szabad ideje fölött, meg aztán egy táncdalénekes­­csak egy-két évig maradhat felszínen... Most mégis itt állok, a döntő előtt, s nagyon izgulok! A jazz-ízó beat­zenét szeretem, s ez a szám közel áll hozzám, mert valami ilyesmi... Még másfél évig tanulnom kell a rádió tánczenei stúdiójában, hogy merjem mondani: tudok valamit. És aztán, és később? Talán jazzénekes leszek... BARÁTH MÁRIA: „Jaj, tanár úr kérem, megbukom...“ — Az SZTK folyószámlaosztályán dolgozom. Mit? Délelőtt stemplizek, délután kontírozok... Tavaly és idén nyáron éne­keltem a Van kedve táncolni? című műsorban. Nem ismerős az arcom, ugye! És így: szemüveg nélkül?... A táncdalfesztivál próbáin véletlenül meglátta okulárémat a rendező, s kapott­­, rajta: ez éppen jó lesz a számhoz! Berzenkedtem, aztán mégis felvettem, s jól a szeme közé néztem a közönségnek. Volt más gondom is! Énekelni három éve tanulok, de sohasem játszot­tam. Mégis mindig olyan számokat kapok, amit elő kell adni! Most is, a próbán, csak emelgettem a karomat: „Jaj, tanár úr, jaj, tanár úr..." Mondták, hogy ez így nem lesz jó! Utolsó nap a tükör elé álltam, s megpróbáltam játszani. Eszembe jutott érettségi iskolám, a Radnóti Gimnázium, ahol sok fiatal és csi­nos tanárjelölt fordult meg... „Jaj, tanár úr” — és ment a do­log! ... Az elődöntő másnapján trolin utaztam. Egy kisfiú és egy kislány összesúgott mögöttem: nem ez a Baráth Mari? Mire a kisfiú: „Ne beszélj butaságot! Aki a tévében énekel, az nem utazik trolin!” TARKÁNYI TAMARA: „Bús vándorélet, végtelen út...“ — Tizennyolc éves koromig a nagyszüleimnél nevelkedtem, Siófokon. Nagyanyám nevezett el Tamarának, mert születésem­kor olvasott egy regényt, amelynek romantikus hősnőjét így hívták: Drága kis öregek, mennyire örültek, hogy bejutottam a döntőbe!... A siófoki Perczel Mór Gimnáziumnak volt amatőr zenekara. Ott kezdtem énekelni, s biztattak. Aztán Budapestre kerültem, a Statisztikai Hivatalba, majd a Fővárosi Autóbusz­­üzemhez, e­közben énekelni tanultam. A család tiltakozott és lebeszélt. Az egyik rokon azt mondta: „Előbb lesz belőlem püspök, mint belőled énekes!” Most ő a családi ugratás cél­táblája ... Levizsgáztam az Országos Szórakoztatózenei Központ tanfolyamán, s elvégeztem a rádió tánczenei stúdióját. Ez a fesztivál jelentette életem eddigi legnagyobb eseményét. Mindig lámpalázas voltam, de most valami eddig ismeretlen nyugalom szállt meg, amint kiléptem a színpadra. Énekeltem.......látom már, amit rosszul tettem, így mindent elvesztettem...” S aztán magamban elmosolyodtam: nem tettem rosszul, szép és nehéz pálya ez, de sokat kell még tanulni,­hogy beénekelhessem ma­gam az emberek szívébe. Somos Ágnes f­­ A KÖNYVSZOLGÁLAT AJÁNLATA KEDVEZMÉNYES KÖNYVVASÁRLÁSI LEHETŐSÉG A MAGYAR IFJÚSÁG MINDEN OLV­ASÓ­J­AN AKI E hasábokon minden alkalommal kitűnő könyvekből összeállított könyvsorozatot ismertetünk, lapunk olvasói r­észletfizetési ked­vezménnyel is megrendelhetik. Kérjük csatlakozzon a kedvezményes könyvvásárlási akcióhoz, vágja ki és kitöltve küldje be a MEGRENDELŐ SZELVÉNYT. ígér­jük, jó szórakozásban, hasznos időtöltésben lesz része. IZGALMAS KALANDOK, VADÁSZATOK SZÁRAZON ÉS VIZEN Rovinszkij: A LÁZADÓ HAJÚ A XVIII. század végén történt: egy angol hajó matrózai fel­­lázad­tak és egy néptelen szigetre telepedtek. Ezt a törté­netet írja le a szerző. Röviden a tartalomból: Lázadás; A csodával határos menekülés; Véres verekedések egy­mással és a bennszülöttekkel; Huszonnégy évvel, később stb. (Táncsics) (242 old.) Putnam —Keller; NYOLC ÉV KONGÓ TÖRPÉI KÖZÖTT Röviden a tartalomból: Egy asszony, aki leopárddal har­colt; A gyilkos visszatér; Szerelem az óceánon; Vadászat az őserdőben; A vad menekülés éjszakája; Temetés a va­donban; Az igazi Afrika; Különös bennszülött gyógymód; Hátborzongató krokodilkaland; Leopárdvadászat íjjal és dárdával; Barbár győzelmi ünnep és még sok más fejezet. (Táncsics) (279 old.) Green: AHOL MEGÁLLT AZ IDŐ Röviden a tartalomból: Leprasziget; Madarak világa; Atlanti kincses szigetek; Szökések szigete; A szerencsés szigetek. A gyönyörű kísértet és még további tizenhárom fejezet a szigetek világából (Táncsics) (339 old.) Hiscock: KETTESBEN AZ ÓCEÁNOKON A szerző és felesége egy 9 méteres vitorláscsónakon sze­rették volna körülutazni a világot. Erről a hároméves nagy kalandról szól ez a könyv. Röviden a tartalomból; Indulás; Első átkelésünk az óceánon; Szélcsendes szige­tek; Panama; 4000 mérföld; Nukuhiva és Tahiti; Vihar a déli Csendes-óceánon; 52 nap tengeren; A hazatérés és még további kilenc fejezet. (Táncsics) (386 old.) L. Meri: HEGYEN-VÖLGYÖN KOBRÁK ÉS KARAKURTOK NYOMÁBAN: Vigyünk-e ma­gunkkal puskát?; Tevével és tutajjal a sivatagban; Dzsin­­ gisz kán fürdőjében és még további 5 fejezet. HAJÓSINA­­SOK A ZÖLD ÓCEÁNON: Ázsia határán innen és túl; A zöld óceán síkján; Szárazföldi hajótöröttek; Város a cölö­pökön; 51 hetes tél és még további kilenc fejezet. (Tán­csics) (405 old.) Lindner: AHOL AZ ÉLET VIZÉT ISSZÁK Az északi országokat mutatja be a szerző a három északi főváros Osló, Stockholm és Koppenhága tükrében. Az ér­dekes útleírást a szerző 24 fejezetben ismerteti és közel száz fényképpel teszi szemléltetőbbé. (Táncsics) (234 old.) Fiedler: AZ ÖRJÖNGŐ UDAYALI A könyv a hatalmas dzsungelbe, az Amazonas partjaira, „a zöld pokol”-ba viszi el az olvasót. A kötet 40 fejezete közül néhány érdekesebbet felsorolunk: Egy lisszaboni szenyorita; „Halál a fehérekre!”; Fawcett ezredes titka; Az indián mint vadászzsákmány; Friss emberfejkészlet; Álmok az Ucayalin; Kegyetlenkedés; A fekete halálpatak; Rabszolgák az Ucayali mentén stb. (Táncsics) (291 old.) A SOROZAT ÁRA 150,- FORINT Alanti MEGRENDELŐ SZELVÉNYT levelezőlapra ragasztva kérjük beküldeni! KÖNYVSZOLGÁLAT Budapest 5. Postafiók 335. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Megrendelem a MAGYAR IFJÚSÁG-ban felajánlott IZGALMAS KALANDOK, VADÁSZATOK SZÁRAZON ÉS VIZEN c. sorozatot. * 150,— Ft értékben utánvételes, portamentes szállítással; * 4 havi részletre a 3% kezelési költséggel együtt 154,50 Ft összegben portósan. Tudomásul veszem, hogy a sorozat átvételekor 34,50 + portó­költség, a többi 4 havi 30,5 Ft-os részletben fizetendő. Egy részlet elmaradása esetén az egész tartozás esedékessé válik. Név................................................................................................................. Cím: • szem.■ ig. sz.; Foglalkozás és munkahely: . • • . ■ • A NEM KÍVÁNT SZÖVEG TÖRLENDŐ! ) OLVASÓ LÁMPA Hősi és szomorú korszakról szólnak Harsányi Zimra és Kende István könyvei: a hábo­rúról, küzdelmekről és szen­vedésről olvasunk. A TÉBOLY HÉTKÖZNAPJAI, Harsányi Timra írása volta­képpen napló, egy koncentrá­ciós lágerba hurcolt diáklány története. Dokumentumot ol­vasunk: a szerző Auschwitz poklában és más táborok gyöt­relmei között, az éjszakai pi­henésből megtakarított órák­ban jegyezte fel a lágerélet eseményeit, a szenvedéseket, érzéseit, gondolatait. Ha nem is ér­­el a műfaj klasszikusai­hoz, Anna Frank vagy David Rubinowicz naplójához, mégis értékes és érdekes olvasmány. Igaz, képet ad egy emberte­len, s borzalmaival még ma is félelmet keltő világról, érzé­keny lélekről, kitűnő megfi­gyelő készségről és szenvedé­lyes igazságkeresésről tanús­kodik. Annyi lágerbeszámoló után ez is megrendítő írás: valami különös tisztaság ölt benne testet; olyan fiatal lánnyal ismerkedünk, aki az embertelenség hálójában, a le­­aljasodás kísértései között is meg tudta őrizni önmagát, em­beri függetlenségét, becsüle­tét, s talán ezért reménységét és hitét is. A másik könyv: Kende Ist­ván AKKOR VOLTUNK HÚSZ­­ÉVESEK című dokumentumre­génye ugyancsak a fasiszta el­nyomás korát idézi fel, de már nem a gyötrelmek, hanem a hősies küzdelem közegében. Azokról az ifjúmunkásokról, fiatal kommunistákról szól, akik hallatlan szívóssággal, találékonysággal és bátorsággal vették fel a harcot a fasiszta Magyarország és a német meg­ '­szállók egész hatalmi gépezete­­ ellen. Kende érezhetően saját élményeit adja elő: valóságos eseményekről számol be, le­gendás történelmi hősök: Ság­­vári Endre, Kulich Gyula, pes­ti Barnabás tetteit beszéli el. Könyve szerencsésen egyesíti a dokumentumok hitelességét az olvasmányos előadás izgal­mával. Mindkét könyv az egykori húszévesek életéről beszél: em­léket Ak­ít nekik, de még in­kább figyelmeztet és példát­­ mutat. A jelen húszéveseihez , szól: a kegyetlen emlékek vagy a régi hősiesség felidézése őket ; akarja serkenteni: helyes esze­­­ményeket és igaz példaképe­­ket tűz eléjük — ez a nevelő szerep jelöli ki mindkét írás * valódi értékét és feladatát . (Kozmosz Könyvek.): POMOGÁTS BÉLA .

Next