Magyar Ifjúság, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-25 / 12. szám

BORBÉLY TIBOR: Csak egy hittel... Kemdan gifben. Komorabban. Napról-napra konokabban mondogatom igazam. Naponta összegezni kényszerít hitem. Naponta megsebzem magam. Azzal, ki bárhol, hittel, —­elvünkért hal, én társhalált halok, de sebzetten és halottan újra szólok, — amíg helyettük szólhatok. Mert minden erre tanít! Halotton is énekelni, halotton is, újra, még egy halálért, — mégegyszer harcba menni! Félhitüek, elvheréstek, — honunkban élő szívet s hazát cseréltek, suttogva vádaskodjatok. Nyilt szó helyett, mondjátok mindenre egyre ezt: bonyolult. Nékem a múlt is — mert éltem s értem buktatóit — fényesen ragyog. Tudom: célunkhoz az út, értelmünkön át vezet. De az úton, menni, biztosan, — csak egy hittel lehet. Bőrkabátos lenni fiúk, régi társak a mai harcban, velem éltek, — hisz halni, a zsoldos halt igazán, kinek testét, a zsold töredékét, s emlékét rejti örökre a föld. Október tavaszi társcsillaga. Elődünk. Első proletárhatalom. OMEGA. — a Qualiton jól sikerült felvételeket készített az Omega együttessel, amely Wit­tel­ Mária, Benkő László, Kó­bor János, Somló Tamás éne­kével szólaltatja meg a Sig­­man—Becout—Delame szer­zőhármas WHAT NOW MY LOVE című, hangulatos, lassú dalát; Bono LITTLE MAN-ét, Black­ley BEND IT-jét és az I PUT A SPELL ON YOU Cí­mű Hawkins-számot. Érdekesen keveredik ezen a két lemezen a romantikus ha­gyományos tánczene hatása a beat hangzással és (nyilván a folk-beat ,,terep előkészítése” nyomán) a népies fordulatok­kal. Legkevésbé újszerű kö­zülük a What Now My Love. Legérdekesebb a keveredés a Little Man-ben és a Bend It­­ben; ezekben lemérhető, hogy az orosz románcok dal­lamfordulatai, amelyeket a francia slágerek már évtize­dek óta annyira kedvelnek, most kezdenek hódítani az angol-amerikai területen is. Balalajka hangzás és gopak ritmus változik a spanyol-dél­­amerikai elemekkel és bend­zsó cowboy zenével. A Ben­­t szerzője szemmel­­láthatóan megirigyelte Theodorakisz világsikerét, a Zorba film híres számait utá­nozza. De úgy, hogy a bend­­zsódalok stílusában indul, az­tán átvált a Zorba hangulatá­ra, majd élénk kozaktánc rit­musra gyorsul. Omegáék nagyon ügyesen szólaltatják meg ezeket a szá­mokat. Hangszerelésük szí­nes, nem olyan monoton, mint általában a hazai beat együtte­seké. Leghatásosabb produk­ciójuk az I Put a Spell on You. A francia drámai chansonok­ra emlékeztet, modernebb for­mában. Hatásos orgonaszóló­val kezdődik, felette recitáló ének, s az egész remekül fo­kozódik. Kitűnő előadószám, és Somló Tamás ki is aknázza mindazt a lehetőséget, amelyet az énekesnek nyújt. — DISCOPHOL — Szokatlanul sokan jöttek össze szombaton este a Balzac utcai autóvillamossági művelődési otthonban. A kíváncsiság csá­bította ide a fiatalokat. Milyen lesz az „új Syconor”? Akik ott voltak, nem bánták meg, hogy eljöttek. Nem is olyan régen még fellépett a Rádióban, szerepelt a Televízió népszerű műsorá­ban, a Halló, fiúk, halló, lá­nyokéban. De az első nehéz­ségektől visszariadt. Nem tudott helytállni a nagy ver­senyben. A közönség igénye­sebb lett, ez talán éppen az Illés és az Atlantis együttes­nek köszönhető. A sikerhez már nem volt elég a mindent elsöprő dinamika. A Syconor visszavonult. Talán teljesen fel is oszlott volna, ha a ka­tonaságtól leszerelő Nemes László, a zenekar technikusa, nem önt lelket a többiekbe. Kicserélték a felszerelést, új számokat írtak, tanultak. Stí­lust változtattak. Régi ideáljuk a Rolling Stones együttes volt. Most a Hollies együttes stílu­sában írják számaikat, énekel­nek, hangszerelnek. Rengeteget dolgoztak, s csak ezután áll­tak ismét a közönség elé. Kiknek tapsoltunk? Barta Tamás szólógitárosnak legtöbb gondja nem a zenével van. Technikumi érettségi előtt áll, ez most a legfontosabb. Fenyő Miklós énekesnek és „zeneszerzőnek” is hasonlóak a gondjai. A hosszú próbák után, éjszakákon át tanul, hogy másnap a gimnáziumban is „sikere” legyen. Deutsch András basszusgitáros már dolgozik. „Érettségi után szak­mát tanultam, mert erre a ze­nére nem lehet egy egész éle­tet alapozni!” — mondja. így gondolkozik Hauer Rezső, a dobos is. ő kétszeresen is „do­bos”. Nagymestere a dobos­tortáknak, hiszen náluk csalá­di hagyomány a cukrászság — ő is ezt a szakmát választotta. A Syconor újonca: Csomós Péter, aki másutt kezdett gi­tározni és énekelni. A Mistral együttes tagja volt. 23 éves. ő sem akar hivatásos zenész lenni. Nyomdász szakmát ta­nul. Most újabb terveket ková­csolnak. Azokból csak annyit árulunk el, hogy néhány új — saját — számuk is van a tar­solyukban. Egyelőre próbál­nak és — próbálnak. Szeretnének minél nagyobb nyilvánosság előtt játszani. _ Mosonyi László * SAROK Fejér megyében 18 klub je­lentkezett a KISZ Központi Bizottságának „Kiváló ifjú­sági klub” pályázatára. Ezek a klubok erejüket megfeszít­ve munkálkodnak azon, hogy a pályázat feltételeit — a rendszeres magas színvonalú programot, a tagság aktivi­zálását — teljesítsék. A kísérlet é.­ a „hosszúhajúak" Tóth Gusztáv, a székesfe­hérvári művelődési ház igaz­gatója, aki 18 éve dolgozik népművelési munkakörben, a város legfiatalabb klubját ve­zeti. — Január közepén készült el a klub — mondja. — He­tenként hatszor, délután mű­ködik. Jóval a napi nyitás előtt sorba állnak a gyerekek, hogy mihamarább bejuthas­sanak. Nincs belépő, nincs klubigazolvány, még klubve­zetőség sincs. Úgy gondolom, először meg kell adni a le­hetőséget, hogy valóban azok a fiatalok jöjjenek ide, aki­ket érdekel, s csak akkor ma­radjanak itt, ha jól érzik ma­gukat. Egyetlen követelmé­nyünk: a rendes viselkedés. Járnak ide középiskolás, szak­munkástanuló és munkás fia­talok egyaránt. Még „hosszú­­hajúak” is, akik eddig a buszmegállónál, csoportokba verődve töltötték az estéket. Mondták is egyesek, hogy miért engedem be őket, nem kellenek ide. Kitartottam el­határozásom mellett. Nincs is velük semmi baj. A program? Itt előre elkészített prog­ram nincs. Csak lehetőség: olvasásra, játékra, zenekall­ FEJÉR megyó­ gatásra, tv-n­ézésre és beszél­getésre. S havonta egyszer meglepetés várja az ifjú ven­dégeket: olyan műsor, amely­ről csak kezdetekor derül ki, hogy mi is tulajdonképpen. — Aztán, ha kialakul a törzsközönség, mi is válasz­­tunk vezetőséget és sűrítjük a programokat. Egyelőre csak figyelünk, tapasztalatokat gyűjtünk, hogy később minél jobban kiszélesíthessük a klub vonzásának körét. A modernül berendezett társalgót, játék- és tv-termet festmények díszítik. Minden hónapban felkérnek egy-egy Fejér megyei festőművészt, hogy kölcsönözzön 14—15 ké­pet. A fiatalok nagy érdeklő­déssel szemlélik ezeket az al­kotásokat, sőt közülük néhá­nyat már meg is vásároltak. Mezőszentgyörgyi kívánságok A 4x4 méteres helyiségben 25—30 fiú és lány nézi a foly­tatásos tv-játék utolsó jele­neteit. A berendezés: néhány asztal, egy szekrény, sötét­barnára mázolt székek, feke­te, olajos padló. Szombat este van. Anda Izabella klubvezető és Bojtár Gyula KISZ-titkár elmondja:­­ 1964-ben alakult a klub, de csak azóta van rendszeres klubélet, mióta beneveztünk a „Kiváló ifjúsági klub’’ pá­lyázatra. Még Lepsényből is átjárnak ide a fiatalok. Nagy sikere volt az irodalmi es­tünknek, a történelmi vetél­kedőnek és a politikai elő­adássorozatnak. Csakhát... A helyiség nagyon szegé­nyes. De nem követelőznek. Terveket szőnek. A faluban élő 180 fiatal többsége vállal­ná a bontási anyagból elké­szíthető klub felépítését a társadalmi munkában. Ehhez kérnek segítséget a tanácstól, a termelőszövetkezettől, a járási és a megyei KISZ-bi­­zottságtól. S ha erre­­ még nincs lehetőség, szeretnék ki­cserélni a jelenlegi berende­zést, hogy kulturált körülmé­nyek között művelődhessenek és szórakozhassanak a mező­szentgyörgyi fiatalok is. Lelkes munkájukkal rá­szolgáltak. Borbély Gábor Székesfehérvári klubsarok (Rabáczy Szilárd felvétele) GRECO FÖLDRE SZÁLL , MEGKÍNOZVA, MEGÖLETVE A Magyar Tanácsköztársaságot — dicsőséges 133 napja után — vérbe fojtották. 1919. augusztus 4-én az új kor­mány rendeletet adott ki: „A házak köztulajdonba vételéről szóló rendelkezések hatályukat vesz­tik.’’ Augusztus 6-án újabb rendelet je­lent meg: „A magántulajdon joga mindazon ipari és kereskedelmi üzemek te­kintetében, amelyek 1919. évi már­cius hó 21-én magánjogi személyek tulajdonában voltak és amelyeket az említett időpont óta köztulajdonba vettek, helyreáll.” A mindössze hatnapos kormányt másik váltotta fel. Az újabb kor­mány hivatalba lépése napján, augusztus 7-én kihirdette — fontos — rendeletét: „A Tanácskormány által kiadott összes rendeletek, amelyek alapján földbirtokok köztulajdonba vétet­tek, hatályon kívül helyeztetnek. Ebből folyólag minden birtokos, ha­szonbérlő vagy ezek jogutódai, ille­tőleg meghatalmazottai tartoznak gazdaságaikat átvenni”. Végrehajtás — azonnal! A Budapesti Közlöny 1919. augusz­tus 20-i száma rendeletet hozott nyilvánosságra a „Tanácsköztársa­ság közegeiről és megbízottairól”, a „Tanácsköztársaság fegyveres ere­jének tagjairól”, s azokról, akik a „Tanácsköztársaság megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása ér­dekében” fejtettek ki tevékenysé­get: „A letartóztatás ellen perorvos­­latnak helye nincs.” „... alakszerű nyomozó eljárás­nak nincs helye”. „Az államügyészség intézkedései ellen perorvoslatnak nincs helye.” „A büntetés végrehajtására ha­lasztás nem engedélyezhető.” Az úri Magyarország vérszomja azonban annyira heves volt, hogy a statáriális bírósági eljárásokat meg sem várta. Az 1. számú tiszti külö­nítmény 2. szakasza Prónay Pál — civilben földbirtokos — vezetésével augusztus 4-én, kora hajnalban el­indulva Horthy „hadseregfővezér­­letéből”, Szegedről, augusztus 8-án Dunaföldvárra érkezett. „Elsőnek egy apa saját fiával a patikánál levő lámpavasra lett fel­akasztva” — olvassuk Prónay napló­feljegyzéseiben. Miután szakaszát kiegészítette, tiszti különítményével Enyingre vo­nult. Azoknak, akiket útközben meg­gyilkoltak, számuk 60-ra, 80-ra te­hető. Az enyingi „igazságszolgálta­tást” is híven feljegyezte Prónay naplójában: „Gróf Széchenyi József, aki még Szegeden jelentkezett nálam szolgá­lattételre, kért engem arra, hogy vegyem utamat Enyingnek, mert nagyatyja, az öreg Csekonics Endre kegyelmes ott lakott és a kom­munisták nem kímélték ezt a 80 év körüli aggastyánt sem. Sőt, cseléd­sége is hálátlanul és gyalázatosan viselkedett. Tehát ezeket és máso­kat megfenyíteni rándultam ebbe a községbe, mert volt munka elég. A korcsma udvarán az első félórában egy fára máris öt kommunista lett felakasztva.” 1920. január elején Horthy — a „nemzeti hadsereg fővezére” — két különítményparancsnokának, Pró­nay Pál alezredesnek és Ostenburg- Moravek Gyula őrnagynak azt a pa­rancsot adta, hogy egységeiket fej­lesszék zászlóaljakká. Horthy Miklóst, a Prónay- és az Ostenburg-különítmény jelenlété­ben, a „nemzetgyűlés” 141 szavazat­tal, 10 ellenében, 1920. március 1-én megválasztotta kormányzónak. „efőméltósága” április 1-én be­vonult a királyi várba. A keménykalapos tanú: Herczeg Ferenc A magyar úri családok kedvelt, heti olvasmánya, az Új Idők, foly­tatásokban közölte Herczeg Ferenc legfrissebb regényét. „Az Új Idők számára­­ nemcsak a magyar írók legelsőjét jelenti — így indították útjára a sorozatot. — Benne testesült meg világnézetünk, életfelfogásunk, irodalmi hitvallá­sunk.” A regény utolsó részében Herczeg Ferenc megörökítette Budapest egy­korú helyzetképét, 1920 tavaszát. S kivételesen: hitelesen. Jellemzően. A magyar úri családok ezt olvashat­ták a proletárforradalom tavaszát követő ellenforradalmi — úri — tavaszról, az „írófejedelem” tolmá­csolásában: „1920... A tejszínű párán keresz­tülsütött a vakító fehér napfény, a városban pedig olyan nyirkos és ra­gadós meleg lett, mint valami pál­maházban. Délben teli volt a Belváros sétáló emberekkel. A diktatúra óta a pes­tiek nem tudtak betelni az élvezettel, hogy lássák egymást és hogy mu­tassák magukat. Az utcák képe meg­változott tavaly óta, a sportsapkák tízezrei eltűntek, az emberek megint tüntető önérzettel viselték a ke­ménykalapjukat, mint mesekirály az arany koronáját. A Váci­ utca emberáradatában ma­gános katonatiszt­ sétált. Rohamsi­sakot viselt a fején, úgynevezett en­­tente-szíjat a félvállán, sárga revol­vertokot az övén, apostoli kettős ke­reszttel ékesített szalagot a karján. Igen jó kiállású férfi volt, csak a csípője volt asszonyosan széles és talán ettől volt olyan ringó járása is. A Piaristák előtt egy monoklis úr érte utól a katonát. A monoklis szenzációs homesponba öltözött és fehér bokavédőt viselt. Hátulról karoncsípte a tisztet. — Jó napot, Joánovics! — Szervusz, Pálfi! — Hát ti most Pesten vagytok? — Tegnap vonult be a különítmé­nyünk. Nem fog ártani hazánk szép fővárosának, ha itt is megrostáljuk kicsit a forradalmárokat. A folyam fölött kissé megritkult a köd és a vakítóan fénylő pára­függöny mögött sejteni lehetett a vár tornyainak és tetőinek elmosódó körvonalait.” Herzog báró palotájában Herzog Mór Lipót báró budapesti palotájában rendszerint visszavonul­tan töltötte napjait. Különösen a dél­­előttöket, amikor a napfény gazda­gon áradt szét,a palota termeiben. A báró lemondott a Váci utcai — bár divatos — sétákról, ritkán látták a tavaszias hangulatú Belvárosban. Szeretett otthon tartózkodni. Sétál­gatott palotájának termeiben, néha megpihent, s leült, különösen akkor, ha elégedett volt a napfény erejé­vel és irányával. Ezeken a sétáin nagy utakat tett meg: eljutott Hol­landiába, Olaszországba, Spanyolor­szágba, Franciaországba. S minden­hova egyetlen délelőtt alatt. Az időt is keresztül-kasul járta. Herzog Mór Lipót báró. A XX. századból átballagott a XIX. századba, s on­nan hol a XVII. századba, hol pedig a XV. századba, de ne soroljuk tovább. A báró egyetlen­­dél­­előttön hat évszázadot tudott bejár­ni, beleszámítva azokat a pihenőket is, amelyekről már szóltunk. De a hosszabb-rövidebb pihenők nem a fáradtság, hanem a frisseség jelei voltak a bárónál. Ült és nézett, s alig bírt magával a gyönyörűség­től. Nemcsak — például — Spanyol­­országot és a XVI. századot látta ilyenkor közvetlen közelről, hanem Grecót is. Greco napfényben pompázó re­mekművét, amely a báró palotájá­ban függött. A Krisztust megfosztják ruhájá­tól megint Herzog báró magángyűj­teményében volt. A Tanácsköztársa­ság megbuktatása után, amikor a szocializálások megszűntek, ezt a képet is leakasztotta az ellenforra­dalom a Műcsarnok faláról és visz­­szaadta „előző tulajdonosának”. Az „előző tulajdonos" katalógusából A Herzog-gyűjteményt eredeti­ben — természetesen — nem láthat­ta a nagyközönség. A palota ajtai csak kevesek előtt nyíltak meg. Herzog Mór Lipót báró nem sze­rette, ha zavarták. A gyűjtemény egyik leírását azonban ismerjük Ludwig Baldass, a világhírű művé­szettörténész jóvoltából, aki Bécsből 1927-ben azért utazott Budapestre, hogy bebocsátást nyerjen a Herzog­­palotába. Néhány világgá repített képcím a napfényes termekből: Palma Vecchio: Madonna. — Lu­cas Cranach: Az angyal megjelenik Joachimnak. — Frans Hals: Férfi­arckép. — Nicolaes­­Maes: Női arc­kép. — Jean Baptiste Siméon Char­din: Csendélet. — Honoré Daumier: Fürdő férfiak. — Goustav Courbet: Ornans mellett; A Neufchatel-i tó; A forrás. — Edouard Manet: Néger nő. — Claude Monet: A tengerpar­ton. — Pierre-Auguste Renoir: A Henriot-család. — Edgar Degas: Táncoló balerinák. — Paul Cézan­ne : Almák; Fürdés. — Paul Gau­guin: Csendélet. S a spanyolok közül: Francisco de Zurbaran: Szent András. — Velázquez iskolája: Don Baltasar Carlos infáns. — Goya: Bikák útközben a viadalhoz; Mar­­quesa de Casa Flores: El entierro de la Sardinia (Karneváljelenet); Az ivók. — El Greco: Az angyali üdvözlet (Változat); Krisztus az Olajfák hegyén; Szent Jakab; Szent András apostol; Krisztust meg­fosztják ruhájától. Hajnal A híres Greco-kép itt rabosko­dott évtizedekig, egészen addig, míg felszabadulásunk után a Szépművé­szeti Múzeumba nem került. Így köszöntött ránk történel­münkben és a Greco-kép történeté­ben is az a korszak, amelyet Móricz Zsigmond 1919-ben álmodott: „Egy szebb, boldogabb és nagyobb élet”. Simon Gy. Ferenc A báró foglya lett később az a Greco-kép is, amelyet a halhatatlan spanyol mester önarcképének tar­tanak Bíró Mihály egykorú rajza: Fehér terror Magyarországon A HÉT KÉRDÉSE: Miért nem képez a Szegedi Tanárképző Főiskola hivatásos népművelőket? A kérdésünkhöz kapcsolódó három nyilatkozat Szegedről: Dr. Waldmann József, a Szegedi Tanárképző Főiskola „Minden feltételünk adott a hivatásos népművelők oktatá­sára. Az ének-zene tanszék a kórusok és a zenekarok; a rajz tanszék a képzőművészeti szakkörök; az irodalmi tan­szék a színjátszó csoportok, az irodalmi színpadok a könyv­tárak számára tudna alkalmas vezetőket képezni. Műszaki tanszékünk tanárai a műszaki szakkörök előadóinak, vezetői­nek oktatását láthatnák el.” Csenke László, a Csongrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője: „Ha Szegeden is lenne nép­művelési szak, akkor az érde­keltek közül jóval többen, s kisebb fáradsággal, valamint nagyobb sikerrel tudnák elvé­gezni tanulmányaikat.” Gaál Géza, a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese: „Szívesen és különösebb ne­hézség nélkül kidolgoznánk a négy évre szóló oktatási tervet. Jövőre fejeződik be főiskolán­kon az oktatási reform, akkor­ra lesznek ismét kétszakosak a hallgatóink, s így 1968-ban már meg is kezdhetnénk a hi­vatásos népművelők képzését.’’ ★ A Szegedi Tanárképző Fő­iskola mégsem képez hivatásos népművelőket. Szeretnénk re­mélni, hogy csak — egyelőre. Éppen az itt végző általános iskolai tanárok közül kellene minél több népművelési szak­embert kiképezni, hiszen ők jutnak el a legnagyobb szám­ban a népművelés első számú őrhelyeire, a falvakba. Ez a megoldás sokat segíthetne nemcsak a Csongrád, hanem a Bács-Kiskun, Békés és Szolnok megye továbbtanulásra köte­lezett népművelőinek is. S ha arra gondolunk, hogy Magyarországon mindeddig egyetlen tanárképző főiskolán sincs népművelési szak, s hogy azoknak a népművelőknek, akiknek előírt kötelességük a megfelelő szakképesítés meg­szerzése és ezért most minden­honnan Debrecenbe vagy Bu­dapestre kénytelenek utazgat­ni konzultációkra, vizsgákra — akkor arra a következtetés­re kell jutnunk, hogy a szege­di tervezgetések országos fi­gyelmet érdemelnek. Kérjük a Művelődésügyi Mi­nisztériumot, hogy fontolja meg ezt az elég könnyen hasz­nosítható lehetőséget és — nyi­latkozzék. Akácz László

Next