Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-01 / 35. szám

­ AZ IZRAELI TITKOSSZOLGÁLAT NYOMÁSÁN Amikor 1956 őszén már levegőben lógott az egyiptom—izraeli háború, a Gehlen-­szervezet egyik Kairóban dolgozó embere sürgős üzenetet ka­pott. „Küldjön azonnal jelentést az egyiptomi haderő létszámáról, elhe­lyezéséről ...” — s a kérdőívnek is beillő kérdéscsokor részletekbe me­nő tájékoztatást kért Egyiptom hadi potenciáljáról. Ki kinek tesz szívességet? A német tanácsadó, akinek módja volt az ország legtitkosabb adatait is megszerezni, a kapott parancs értel­mében sürgősen megadta a kért tá­jékoztatást a nyugatnémet kémszer­vezet müncheni központjának. Nem Adenauerékat érdekelte azonban ennyire sürgősen és részletesen a kairói helyzet. A Gehlen-szervezet azonnal továbbította ügynökének je­­­­len­tését a CIA számára, illetőleg an­nak az amerikai hírszerzőtisztnek, aki közreműködésüket kérte. Tet­ték ezt anélkül, hogy sejtették vol­na: nem a longley-i „láthatatlan kormány”-nak tettek szívességet. A müncheni CIA-ügynök a fontos ada­tokat azonnal Tel Avivba küldte ugyanis. Ebből az egyetlen, nem is friss­­keletű epizódból is következtetni le­het az izraeli titkosszolgálat, az úgy­nevezett Sin Bet tevékenységére. Kétségtelen, hogy Izrael 1949-ben létrehozott hírszerző-apparátusa va­lóban jól szervezett és szinte az egész világot behálózza. Akcióinak sikere alapvetően mégis arra vezet­hető vissza, hogy a Sin Bet meg­találta a francia, az angol és az amerikai kémszervezetekben azokat a cionista meggyőződésű, bár e nemzetek szolgálatában álló ügynö­köket, kik „ideológiai alapon” meg­osztják titkos információikat Izrael­lel — éppúgy, mint 1956-ban a Münchenben dolgozó CIA-tiszt tette. Az 1956-os évjáratú izraeli hír­szerzőakció ugyanakkor jelzi a Sin Bet tevékenységének legfontosabb területét is: az izraeli kémszervezet manőverei jórészt és elsősorban az arab országok ellen irányulnak. 1962. július 7-e és 1963. február 20-a között egy sor merénylet tör­tént a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A Nyugatnémet terület felett sza­botázs következtében lezuhant az egyik svájci társaság repülőgépe. (A társaság — mint később megállapí­tották — nyugatnémet, osztrák, svájci és más külföldi szakembere­ket foglalkoztatott egyes arab or­szágokban.) — Müncheniből ismeretlen szemé­lyek elrabolták dr. Heinz Krugot (aki — de a tett okait kutató nyo­mozók ekkor ezt nem vették még figyelembe — hadianyagot és fegy­vereket adott el különböző arab or­szágoknak). — Robbanóanyagot tartalmazó csomagokat küldtek egyes arab or­szágok hadiiparában foglalkoztatott nyugatnémet szakembereknek és munkásoknak. (öt arab életét vesz­tette.) És végül: — Gyilkossági kísérletet követtek el Lörrach városkában dr. Hans Kleinwächtner nyugatnémet rakéta­szakértő ellen (aki —­s még mindig nem figyelt fel a nyugatnémet rend­őrség a titkozatos, kinyomozhatat­lan esetek közös motívumára — egy arab országnak szállító hadianyag­gyárban dolgozott). Valamennyi esetben zsákutcába jutottak a detektívek, és talán soha­sem derült volna fény az erőszakos tettek elkövetésének okára, ha a svájci rendőrség 1963. március 15-én nem közli, miszerint „nyugatnémet állampolgárok ellen elkövetett zsaro­lás kísérletének gyanúja miatt le­tartóztattak egy izraeli és egy oszt­rák állampolgárt”. A baseli ügyész egyben azt is kifejtette, hogy „iz­raeli akció folyt az arab országok­nak dolgozó németek ellen”. Egy rakétaszakértő két gyermekét fenye­gette meg ugyanis az izraeli hírszer­zőszolgálat két ügynöke, Josef Ben Gál és Otto Juklik; megölik Paul Goerckét, a gyermekek apját, ha nem beszélik rá (mármint lánya és fia), jelenlegi állásának elhagyására. A baseli ügyész vácj­a A baseli „Három királyok” szálló­ban folyt beszélgetésnek (itt talál­koztak ugyanis a Goercke-gyerekek a Sin Bet ügynökeivel), különben két következménye lett. A két ügy­nököt elítélték, majd kiutasították Svájcból. De útilaput kötött a Nyu­­gat-Németországgal fennálló kapcso­latok elmélyítésén dolgozó Ben Gurion is titkosszolgálatának min­denható vezetője, Isser Halperin tal­pa alá. Bár Izrael „erős embere” Ben Gurion, azóta letűnt a politikai po­rondról és távozni kényszerült az arabellenes akciók szervezésében nagy szakértelemmel rendelkező kémfőnök (egy traktorgyár igazgató­ja lett), a Sin Bet továbbra is az arab országokat tekintette akciói fő területének. Sőt, akcióinak színtere egyre fokozottabb mértékben helye­ződött át az arab országok területé­re. (Erre egyébként biztosítékot jelen­tett az új kémfőnök személye is. E csupán Yaakouv (Jákob) fedőnéven ismert, 47 esztendős férfi, aki mind­máig a Sin Bet élén áll, koráb­ban Halperin legszorosabb munka­társa és helyettese volt. Sefton Del­­mer angol újságíró a következőkép­pen írja le: „Jákobnak négyszögletű arca van, szláv vonásokkal, teste robusztus. „Ha az ember Jákobbal a Ben Jehuda utcában tett gyakori sé­tái egyikén találkozik — mesélték nekem — egy közeli kisbucból jött falusi embernek tarthatná. Kopasz feje — sohasem visel kalapot — barnára sült és az időjárástól cser­zett, ilyen a keze és a tarkója is.) Az arab országok ellen Jákob irá­nyítása alatt folyó titkos háború leg­frissebb epizódjait a Novoje Vrem­ja sorolta fel. Rövid feketelista — Egy egyiptomi határőr révén felgöngyölítették a Sínai-félszigeten ■— Onaye Suayil irányításával — működő, izraeli kémhálózatot. Az ügynökök a csempészeket és a kábí­­t­ószer-­kereskedőket használták fel­jelentéseik továbbítására. — A libanoni elhárítószervek az ország déli részében letartóztattak öt izraeli ügynököt. — Kairóban bíróság elé állították Franziscus Hüttenmeister nyugatné­met diákot, aki a Sin Bet meg­bízásából futárként közlekedett Kairó és Tel Aviv között.­­ Tizenegy tagú izraeli kémban­dát lepleztek le Szíriában. A kémhá­lózat három tagját: Jamil Karh-ot, Jussef Laktineh-et és Jamil Hadad­­ot halálra ítélték. Aztán a legfrissebbek:­­ A június 5-i támadás megin­dítása előtt megvesztegettek egy pi­­lótat három tagját: Jamil Karh-ot, legmodernebb harci repülőgépével Izraelba szökött. Ugyanakkor hamis rádiójelzésekkel Izrael területére csaltak át több egyiptomi tisztet, s kiszedték belőlük az egyiptomi had­sereg felvonulási tervét a Sínai-fél­szigeten. De e két utóbbi eset valóban csak legfrissebbnek számítható. Az iz­raeli ügynökök ugyanis évek óta és szisztematikusan készülvén a hábo­rúra­­ gyűjtik az információkat a szomszédos arab országok haderejé­ről. S az összegyűlt kémanyag nem kis mértékben járult hozzá a jelen­legi közel-keleti helyzet kialakulá­sához. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a Figaro Tel Avivból június közepén visszatért különtudósítójá­­nak cikkét, melyet — mint bevezető­jében említi — csak odahaza tudott megírni, a tel-avivi hatóságok cen­zúrája következtében Izraelből nem tudott leadni. Yves Cuaus e cikkben a következőket írja: „Mortagui hadnagy elvesztés..." „E villámháborús siker nemcsak az erősebb győzelme. Egy olyan nép győzelmével állunk szemben, amely a kémkedést az egzakt tudományon­ színvonalára állította. Pontosan ab­ban a pillanatban ■— folytatódik a cikk —, amikor az első Mirage-gé­­pek a Negev sivatag titkos támasz­pontjairól felszállta­k, az izraeli specialisták az egyiptomi rádióadók hullámhosszára álltak át. Ismerték ugyanis minden egység hullám­hosszát és rej­tjel­zéseit. Ezt követően hihetetlen jelenetek játszódtak le. Néhány egyiptomi gép a Sínai-fél­­sziget térségében fel tudott szállni és megkísérelte, hogy feltartóztassa a támadást. E gépek pilótái titokzatos hangokat hallottak: „Mortagui had­nagy elvesztél. Te az El Arish-i re­pülőtérről szálltál fel. Ez nem léte­zik többé. Ha viszont látni akarod feleségedet, Lédát és három gyere­kedet, dobd bombáidat a tengerbe és ugorj ki a gépből..." Az izraeli hírszerzőszolgálat azon­ban, ha óriási apparátussal, s a leg­modernebb eszközök igénybevételé­vel dolgozik is, most sem csupán saját embereire támaszkodhatott. Szó volt már az izraeli és a nyugati hatalmak hírszerző apparátusai köz­ti — a cionista meggyőződésen, azaz személyi kapcsolatokon alapuló — együttműködésről. Izrael azonban nemcsak ezekre az emberekre, nem­csak egy-egy emberre számíthat. Az Egyesült Államok a szocialista tá­borhoz közelítő, a szocializmus út­ját választó arab országok ellen szö­vetségesként tekint Izraelre, s első­sorban Izraelt használja fel a szír, az egyiptomi és más progresszív rendszerek elleni aknamunkája so­rán. S ezt éppen a párizsi Expressz fogalmazta meg a legvilágosabban. A lap megállapítása szerint az Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen ez év június 5-én indított izraeli tá­madás tervét a NATO operatív hír­szerzőszolgálata adatainak figyelem­be vételével dolgozták ki. A francia lap e megállapításához még annyit fűz hozzá, hogy a titkos információk jelentékeny részét a CIA adta át Tel Avivnak. Onody György Az 534-es számú Mig 21-es vadászgép, amelyet az izraeli titkosszolgálat által lepénzelt iraki pilóta Tel Avivba szöktetett Amit, az izraeli katonai hírszerzőszolgálat vezetője 12

Next