Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-01 / 35. szám
AZ IZRAELI TITKOSSZOLGÁLAT NYOMÁSÁN Amikor 1956 őszén már levegőben lógott az egyiptom—izraeli háború, a Gehlen-szervezet egyik Kairóban dolgozó embere sürgős üzenetet kapott. „Küldjön azonnal jelentést az egyiptomi haderő létszámáról, elhelyezéséről ...” — s a kérdőívnek is beillő kérdéscsokor részletekbe menő tájékoztatást kért Egyiptom hadi potenciáljáról. Ki kinek tesz szívességet? A német tanácsadó, akinek módja volt az ország legtitkosabb adatait is megszerezni, a kapott parancs értelmében sürgősen megadta a kért tájékoztatást a nyugatnémet kémszervezet müncheni központjának. Nem Adenauerékat érdekelte azonban ennyire sürgősen és részletesen a kairói helyzet. A Gehlen-szervezet azonnal továbbította ügynökének jelentését a CIA számára, illetőleg annak az amerikai hírszerzőtisztnek, aki közreműködésüket kérte. Tették ezt anélkül, hogy sejtették volna: nem a longley-i „láthatatlan kormány”-nak tettek szívességet. A müncheni CIA-ügynök a fontos adatokat azonnal Tel Avivba küldte ugyanis. Ebből az egyetlen, nem is frisskeletű epizódból is következtetni lehet az izraeli titkosszolgálat, az úgynevezett Sin Bet tevékenységére. Kétségtelen, hogy Izrael 1949-ben létrehozott hírszerző-apparátusa valóban jól szervezett és szinte az egész világot behálózza. Akcióinak sikere alapvetően mégis arra vezethető vissza, hogy a Sin Bet megtalálta a francia, az angol és az amerikai kémszervezetekben azokat a cionista meggyőződésű, bár e nemzetek szolgálatában álló ügynököket, kik „ideológiai alapon” megosztják titkos információikat Izraellel — éppúgy, mint 1956-ban a Münchenben dolgozó CIA-tiszt tette. Az 1956-os évjáratú izraeli hírszerzőakció ugyanakkor jelzi a Sin Bet tevékenységének legfontosabb területét is: az izraeli kémszervezet manőverei jórészt és elsősorban az arab országok ellen irányulnak. 1962. július 7-e és 1963. február 20-a között egy sor merénylet történt a Német Szövetségi Köztársaságban. A Nyugatnémet terület felett szabotázs következtében lezuhant az egyik svájci társaság repülőgépe. (A társaság — mint később megállapították — nyugatnémet, osztrák, svájci és más külföldi szakembereket foglalkoztatott egyes arab országokban.) — Müncheniből ismeretlen személyek elrabolták dr. Heinz Krugot (aki — de a tett okait kutató nyomozók ekkor ezt nem vették még figyelembe — hadianyagot és fegyvereket adott el különböző arab országoknak). — Robbanóanyagot tartalmazó csomagokat küldtek egyes arab országok hadiiparában foglalkoztatott nyugatnémet szakembereknek és munkásoknak. (öt arab életét vesztette.) És végül: — Gyilkossági kísérletet követtek el Lörrach városkában dr. Hans Kleinwächtner nyugatnémet rakétaszakértő ellen (aki —s még mindig nem figyelt fel a nyugatnémet rendőrség a titkozatos, kinyomozhatatlan esetek közös motívumára — egy arab országnak szállító hadianyaggyárban dolgozott). Valamennyi esetben zsákutcába jutottak a detektívek, és talán sohasem derült volna fény az erőszakos tettek elkövetésének okára, ha a svájci rendőrség 1963. március 15-én nem közli, miszerint „nyugatnémet állampolgárok ellen elkövetett zsarolás kísérletének gyanúja miatt letartóztattak egy izraeli és egy osztrák állampolgárt”. A baseli ügyész egyben azt is kifejtette, hogy „izraeli akció folyt az arab országoknak dolgozó németek ellen”. Egy rakétaszakértő két gyermekét fenyegette meg ugyanis az izraeli hírszerzőszolgálat két ügynöke, Josef Ben Gál és Otto Juklik; megölik Paul Goerckét, a gyermekek apját, ha nem beszélik rá (mármint lánya és fia), jelenlegi állásának elhagyására. A baseli ügyész vácja A baseli „Három királyok” szállóban folyt beszélgetésnek (itt találkoztak ugyanis a Goercke-gyerekek a Sin Bet ügynökeivel), különben két következménye lett. A két ügynököt elítélték, majd kiutasították Svájcból. De útilaput kötött a Nyugat-Németországgal fennálló kapcsolatok elmélyítésén dolgozó Ben Gurion is titkosszolgálatának mindenható vezetője, Isser Halperin talpa alá. Bár Izrael „erős embere” Ben Gurion, azóta letűnt a politikai porondról és távozni kényszerült az arabellenes akciók szervezésében nagy szakértelemmel rendelkező kémfőnök (egy traktorgyár igazgatója lett), a Sin Bet továbbra is az arab országokat tekintette akciói fő területének. Sőt, akcióinak színtere egyre fokozottabb mértékben helyeződött át az arab országok területére. (Erre egyébként biztosítékot jelentett az új kémfőnök személye is. E csupán Yaakouv (Jákob) fedőnéven ismert, 47 esztendős férfi, aki mindmáig a Sin Bet élén áll, korábban Halperin legszorosabb munkatársa és helyettese volt. Sefton Delmer angol újságíró a következőképpen írja le: „Jákobnak négyszögletű arca van, szláv vonásokkal, teste robusztus. „Ha az ember Jákobbal a Ben Jehuda utcában tett gyakori sétái egyikén találkozik — mesélték nekem — egy közeli kisbucból jött falusi embernek tarthatná. Kopasz feje — sohasem visel kalapot — barnára sült és az időjárástól cserzett, ilyen a keze és a tarkója is.) Az arab országok ellen Jákob irányítása alatt folyó titkos háború legfrissebb epizódjait a Novoje Vremja sorolta fel. Rövid feketelista — Egy egyiptomi határőr révén felgöngyölítették a Sínai-félszigeten ■— Onaye Suayil irányításával — működő, izraeli kémhálózatot. Az ügynökök a csempészeket és a kábítószer-kereskedőket használták feljelentéseik továbbítására. — A libanoni elhárítószervek az ország déli részében letartóztattak öt izraeli ügynököt. — Kairóban bíróság elé állították Franziscus Hüttenmeister nyugatnémet diákot, aki a Sin Bet megbízásából futárként közlekedett Kairó és Tel Aviv között. Tizenegy tagú izraeli kémbandát lepleztek le Szíriában. A kémhálózat három tagját: Jamil Karh-ot, Jussef Laktineh-et és Jamil Hadadot halálra ítélték. Aztán a legfrissebbek: A június 5-i támadás megindítása előtt megvesztegettek egy pilótat három tagját: Jamil Karh-ot, legmodernebb harci repülőgépével Izraelba szökött. Ugyanakkor hamis rádiójelzésekkel Izrael területére csaltak át több egyiptomi tisztet, s kiszedték belőlük az egyiptomi hadsereg felvonulási tervét a Sínai-félszigeten. De e két utóbbi eset valóban csak legfrissebbnek számítható. Az izraeli ügynökök ugyanis évek óta és szisztematikusan készülvén a háborúra gyűjtik az információkat a szomszédos arab országok haderejéről. S az összegyűlt kémanyag nem kis mértékben járult hozzá a jelenlegi közel-keleti helyzet kialakulásához. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a Figaro Tel Avivból június közepén visszatért különtudósítójának cikkét, melyet — mint bevezetőjében említi — csak odahaza tudott megírni, a tel-avivi hatóságok cenzúrája következtében Izraelből nem tudott leadni. Yves Cuaus e cikkben a következőket írja: „Mortagui hadnagy elvesztés..." „E villámháborús siker nemcsak az erősebb győzelme. Egy olyan nép győzelmével állunk szemben, amely a kémkedést az egzakt tudományon színvonalára állította. Pontosan abban a pillanatban ■— folytatódik a cikk —, amikor az első Mirage-gépek a Negev sivatag titkos támaszpontjairól felszálltak, az izraeli specialisták az egyiptomi rádióadók hullámhosszára álltak át. Ismerték ugyanis minden egység hullámhosszát és rejtjelzéseit. Ezt követően hihetetlen jelenetek játszódtak le. Néhány egyiptomi gép a Sínai-félsziget térségében fel tudott szállni és megkísérelte, hogy feltartóztassa a támadást. E gépek pilótái titokzatos hangokat hallottak: „Mortagui hadnagy elvesztél. Te az El Arish-i repülőtérről szálltál fel. Ez nem létezik többé. Ha viszont látni akarod feleségedet, Lédát és három gyerekedet, dobd bombáidat a tengerbe és ugorj ki a gépből..." Az izraeli hírszerzőszolgálat azonban, ha óriási apparátussal, s a legmodernebb eszközök igénybevételével dolgozik is, most sem csupán saját embereire támaszkodhatott. Szó volt már az izraeli és a nyugati hatalmak hírszerző apparátusai közti — a cionista meggyőződésen, azaz személyi kapcsolatokon alapuló — együttműködésről. Izrael azonban nemcsak ezekre az emberekre, nemcsak egy-egy emberre számíthat. Az Egyesült Államok a szocialista táborhoz közelítő, a szocializmus útját választó arab országok ellen szövetségesként tekint Izraelre, s elsősorban Izraelt használja fel a szír, az egyiptomi és más progresszív rendszerek elleni aknamunkája során. S ezt éppen a párizsi Expressz fogalmazta meg a legvilágosabban. A lap megállapítása szerint az Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen ez év június 5-én indított izraeli támadás tervét a NATO operatív hírszerzőszolgálata adatainak figyelembe vételével dolgozták ki. A francia lap e megállapításához még annyit fűz hozzá, hogy a titkos információk jelentékeny részét a CIA adta át Tel Avivnak. Onody György Az 534-es számú Mig 21-es vadászgép, amelyet az izraeli titkosszolgálat által lepénzelt iraki pilóta Tel Avivba szöktetett Amit, az izraeli katonai hírszerzőszolgálat vezetője 12