Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-01 / 35. szám
„A XVIII. századbeli Franciaország, londoni rendőrök, kínai boltosok és indus munkások keverékének” jellemezte az angol Lawrence Green az Indiaióceán déli részében hosszú álmából ébredő kik szigetet, amelynek neve mostanában többször szerepelt a világsajtóban. Mauritiusról, a mindössze 1865 négyzetkilométernyi, s háromnegyedmillió lakosú brit gyarmatszigetről van szó, amelynek népe augusztusban a függetlenség mellett szavazott. Mauritius a világ legritkább bélyegeit juttatja eszünkbe. A trópusi vulkánsziget nassaui Móric, holland uralkodó nevét őrzi. 1511-ben, ugyan Mascarenhas portugál hajós fedezte fel — innen a szigetcsoport neve — 1598-ban azonban hollandok ütöttek rajta tanyát, s a lakatlan sziget azóta viseli Móric nevét... Igaz, közben történt egy, s más az európaiakkal és afrikai rabszolgákkal benépesült szigeten: csaknem egy évszázadon át a franciák birtokolták — Isle de France néven — amíg 1810-ben az angolok elfoglalták. Egészen a legutóbbi esztendőkig, pontosabban az 1959-es első általános választásokig Mauritiuson nem is történt „említésre méltó” esemény — kivéve egy postai baklövést, amely azonban évszázadokra biztosította a sziget hírnevét... " ^ Starnard órásmester bélyeget készít... A kormányzó felesége 1847-ben nagy báli fogadást rendezett, amelyre a meghívókat postán szerette volna elküldeni. Ám a küldeményekhez nem volt elegendő bélyeg. Már-már úgy tűnt, meghiúsul a kormányzónő terve és Mauritiuson nem ő lesz az első, aki az új divat szerint postai bélyeggel bérmentesített meghívókártyákat küld a sziget előkelőségeinek, amikor mentő ötlete támadt! Felkérte Barnard órásmestert, hogy készítsen ő bélyegeket, mégpedig sürgősen! Akkoriban ebből aligha csináltak nagy ügyet, hiszen Angliában is még csak hét éve használtak bélyeget... Barnard órás tüstént munkához látott, s egy rézlapra — a Viktória királynő fejével díszített első angol bélyegek mintájára — két bélyeget vésett. Az egyik 1, a másik 2 pennys lett, Viktória királynő képével, és ,,Mauritius”, felirattal. Az órás, nem lévén járatos postai szabályokban, a „post paid” (porto fizetve) helyett a „post Office” (postahivatal) feliratot véste az egypennys narancssárga és a kétpennys kék bélyegekre. A bálon felhívták a hibára a kormányzó feleségének figyelmét, mire a megmaradt bélyegeket már nem használták fel, de nem is őrizték meg a későbbi gyűjtők számára. A báli vendégek aligha sejtették, hogy száz évvel később 30—40 ezer dollárt kínálnak egyetlen kék „Mauritius post office” bélyegért! S máig sem tudni, hány ilyen bélyeget — egyesek szerint ötszázat — nyomtattak 1847-ben Barnard órás rézmetszetével. A bélyegkiadás persze ma sem lebecsülendő bevétel a kis szigetnek, s az elmúlt évtizedekben többen kísérleteztek a „kék Mauritius” hamisításával, sőt, a szigetlakók között is akadtak néhányan, akik „eredeti” 1847-es kétpennyssel felbélyegzett „báli meghívót” is kínáltak a hiszékeny külföldi turistáknak. Igaz, kevés sikerrel. . .„ember-radar” tengerésztiszt Barnard órás neve így került a sziget történelmébe, amelyben más furcsaságokkal is találkozhatunk. Még korábban, a francia uralom idején élt ott egy Étienne Bottineau nevű tengerésztiszt, aki a XVIII. század végén — tehát amikor sem távíró, sem más gyors hírközlési eszköz nem létezett — előre megjósolta, hogy milyen hajók érkeznek a szigetre. Bottineau kezdetben busás pénzeket hozó fogadásokat kötött, de hamarosan partner nélkül maradt, mert senki sem akart vele fogadni. A tengerésztiszt ugyanis alig tévedett — s ennek bizonyítékai, többek között az 1778 és 1782 között a szigetre érkezett hatszáz hajó érkezésének lajstroma, ma is megtekinthető Port Louis postahivatalában. Bottineau „előrelátását” olyan nagy érdeklődés kísérte, hogy a francia tengerészeti miniszter is felfigyelt rá, de amire Bottineau Párizsba érkezett (a hajó kapitányát és személyzetét az úton ámulatba ejtette ez az„ember-radar”), már nem sok figyelmet tanúsítottak iránta. Pedig a francia—angol háború idején ő figyelmeztette Souillac francia kormányzót, hogy a szigethez egy tizenegy hajóból álló flotta közeledik, vagyis angol hadihajók ... Párizsban a forradalmár Marat is tanulmányozta a tengerésztiszt titkát, Bottineau azonban végülis meghalt, mielőtt feltárta volna ma is rejtélyes „tudományát”, amelyet ő nauscopiának nevezett Egyesek szerint valamiféle telepatikus kapcsolat jöhetett létre Bottineau és a közeledő hajókon lévő egyes személyek között. Port Louis régóta őrzött hajólajstromai azonban erre nem adnak választ... „Kreol" tixirjei A XVIII. századból ugorjunk a XX- ba: hogyan élnek ma a sziget lakói? Életmódjuk, pontosabban kenyérkereseti forrásuk még Bottineau idején kezdett kialakulni. A franciák vették észre, hogy a Madagaszkártól keletre fekvő sziget trópusi adottságai rendkívül kedvezőek a cukornádtermelésre. Először Afrikából hurcolt rabszolgákat dolgoztattak az ültetvényeken, majd az angol uralom kezdetén, miután 1830-ban megszüntették a rabszolgaságot, Indiából hoztak ültetvényi munkásokat. így alakult ki a mai 750 ezres lakosság aránya: közel hetven százalék a hindu és a muzulmán vallású indiai, húsz százaléknyi kreol (francia származású európaiak és afrikaiak leszármazottai), ezen kívül 24 ezer régebben bevándorolt kínai kereskedő. A vezető réteget a francia telepesek utódai és a néhány száz angol tisztviselő alkotja. Bár hivatalos nyelvként az angolt és újabban a franciát is használják, a szigetlakók többsége az úgynevezett kreolt beszéli, amelynek francia szavai angol, holland és bantu kifejezésekkel vegyülnek. Mauritiusnak nemcsak nyelve, lakossága, hamm külső képe is keverék, „kreol”, ahogyan Green szavai tanúsítják: a főváros, Port Louis tikkasztó keleti város, francia zamattal, rizses fazekak mellett üldögélő félmeztelen hindukkal, lampionokkal teleaggatott üzleteik bejárata előtt őgyelgő kínaiakkal. Mauritius brit gyarmat, ahol legköny- „A világra édességet csöpögtető gyöngyszem ’* MAURITIUS NEMCSAK BÉLYEGEIirÖL HÍRES nyebben a francia nyelvvel lehet boldogulni, pénze a rúpia, s a legelterjedtebb fejfedő a fez. És a legtöbben a cukornádból élnek. Pusztító ciklonok Nem véletlenül nevezik Kuba mellett Mauritiust is ,.cukorszigetnek”, egy költő perig azt írta róla, hogy „a világra édességet csöpögtető gyöngyszem”. A vetésterület 93 százalékán cukornádat termesztenek, s a cukornád szolgáltatja csaknem az egész nemzeti jövedelmet. Újabban szorgalmazzák a tea-, dohány-, kávé s kopratermesztést, Mauritius egész gazdasági élete azonban változatlanul a cukornádtól függ. Évente 5—6 millió tonna cukrot termelnek, s ezzel Kuba után a második helyet foglalják el a világ cukortermelésében. Huszonhat cukorgyára kivétel nélkül az európaiak, főként az angolok tulajdonában van, s azok az állandóan 30 ezer fölötti munkanélküli sereggel próbálják rendkívül alacsonyan tartani a munkások bérét A szigetlakók szerencsétlenségére Mauritiuson elég gyakoriak a ciklonok. 1960- ban felénél kevesebbre csökkent a cukortermelés a ciklon pusztítása következtében. A ciklont követő aszály miatt a Ciklon és Aszály Ellen Biztosító Intézet is csődbe jutott... Az élelmiszerek nagy részét Dél-Afrikából szállítják a szigetre . Mauritiuson csak szeget, vaskaput és széket gyártanak, a cukor- és néhány élelmiszerfeldolgozó gyáron kívül ezek képviselik az ipart. Pihenő és támaszpont az Indiai-óceánon Amíg nem létezett a Szuezi-csatorna, Mauritius megérdemelte az „Indiai-óceán csillaga” nevet, mert az Afrika megkerülésével Indiába és Ausztráliába vezető hajózási útvonal egyik fontos megállója volt. Régi dicsősége elevenedik fel napjainkban, mióta a Szuezi-csatorna ismét zárva van a forgalom elöl: a százezer lakosú Port Louis kis kikötője előtt tucatjával horgonyoznak az ivóvizet felvevő hajók. A sziget keleti partján épített Plaisanca nemzetközi légikikötő pedig az Afrikából Ausztráliába vezető repülőutak fontos állomása. Ez csábítja az amerikaiakat is a szigetre, amelyen nagy légibázist szándékoznak létesíteni. Nagy-Britannia a függetlenségről folytatott eddigi tárgyalásokon ragaszkodott Port Louis kikötőjének és Plaisanca repülőterének használatához — hadereje számára. A sziget régóta Anglia fontos távközlési bázisa az Indiai-óceánon, s az északabbra fekvő Chagos-szigettel együtt szerepel az angol—amerikai támaszponthálózat térképén. Két esztendővel ezelőtt, amikor fellángolt a sziget lakóinak függetlenségi követelése, az angol gyarmatügyi miniszter Adenból vezényelt katonákat a „nyugalom helyreállítására” A most rendezett népszavazáson a mauritiusiak többsége a függetlenség mellett szavazott, s Nagy- Britannia már nem halogathatja sokáig, hogy ez az „édességet csöpögtető gyöngyszem” lekerüljön őfelsége koronájáról... Sebes Tibor Mauritiusi táj, a sziget délnyugati partján Mauritius brit gyarmat az afrikai partoktól keletre fekszik, s közigazgatásilag Rodrigues, Agalega és Cargados Carajos is hozzá tartozik. A híres „kék” Mauritius Utcakép a fővárosból, Fort Louis központjából, ahol a gépkocsik a pálmafák alatt parkolnak