Magyar Ifjúság, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-05 / 1. szám

POL BERT Helyenként olyannyira összezsugorodott a szemi­nárium anyaga, hogy már el is lehet énekelni. VÁSÁR 1970-ben rendezik meg a legközelebbi mezőgazdasági vásárt. Hogy a látványra oly sokáig kell várni, ezt még valahogyan kibírom. De hol kapok addig annyi sok finom falatot és nyele­sét, melyek miatt előszere­tettel látogattam a vásárt? LOGOPÉDIA Elterjedtek a beteg gyer­mekek iskolai oktatásáról szóló riportok. A közfigyel­met nem ártana kiterjesz­teni azokra az egészséges gyermekekre, akik olyan szavakat ejtenek ki hibát­lanul, amelyek nem tűrnek nyomdafestéket. NŐVÉRHÍVÓ Új találmány a nővérhí­vó telefon: a beteg telefo­non kéri a szükséges gyógy­szert, a nővérnek így csak egyszer kell befáradnia a kórterembe. Tisztelet, per­sze, a kivételnek. Akad olyan nővér, aki a techni­kától az egyáltalán semmit sem kérő beteg feltalálását várja. ESZPERANTÓ Modern bisztró nyílt a Népszínház utca és a Köz­társaság tér sarkán, Esz­perantó néven. Ottjártam­­ban egy vörös orrú férfi emígy fitymálta az új lé­tesítményt nekem: „Uram, ennek a helyén egy olyan kocsma volt, hogy az hat nyelven beszélt”. Kedves meglepetés az ajándékok között: S­zerencse­sorsjegy Öröklakás, külföldi utazás, 100 000 forintos vásárlási utalvány és személygépkocsi a főnyeremények között SZERENCSE-SORSJEGY KAPHATÓ az újságárusoknál, trafikokban, boltokban és a postásoknál Könnyű volt okosnak lenni néhány száz évvel ezelőtt. Vagy ne is men­jünk olyan messzire? Már apáink gyermekkorában is csodagyereknek számított volna az az iskolás, akinek mindennapos szókincsébe ilyen­féle szavak tartoztak volna, mint: televízió, űrkabin, lökhajtásos repülő­gép, elektronikus számítógép, tranzisztor, magnó stb. Ma pedig a 10—12 éves srácoknak magától értetődően természetesek ezek a kifejezések. „A technika századát éljük" — divatos ezt hangoztatni manapság. De tegyük hozzá rögtön, hogy nemcsak a technika, hanem a művészetek századát is. Nemcsak a műszaki tudományok fejlődnek rohamléptekkel, hanem a különféle művészeti ágak is modernizálódnak, gyarapodnak a változatos „izmusok" sokaságával. És egyáltalán: kit nevezhetünk művelt embernek? Ezek a kérdések foglalkoztatják Szőnyi Péter gépésztechnikus olvasónkat is, de, mert úgy gondoljuk, nem egyedül őt, idézzünk leveléből néhány részletet: „Társaságunkban egy alkalommal arról került szó, hogy ki ma a művelt ember? Egy barátom azt állította, az számít műveltnek, aki jártas a tech­nikában, de ugyanakkor ismeri a művészeteket, irodalmat, színházat, zenét, képzőművészeteket is. Van ebben valami, azért én mégis csak azt tartom, a mai modern kor szempontjából mindenképpen hasznosabb és nélkülözhetetlenebb az olyan ember, aki a reáltudományok elsajátításá­ra fordítja tehetségét, energiáját. Mert aki megtervez egy épületet, hi­dat, kiszámítja az űrrakéták útját, aki feltalál valamilyen technikai újdon­ságot, amely megkönnyíti életünket, az feltétlenül fontosabb ember a társadalomban, mint egy akármilyen művest valaki, aki, mondjuk, alapo­san ismeri a világirodalmat. De szerintem egy feltaláló még az írónál (költőnél, szobrásznál stb.) is fontosabb! Úgy gondolom, egy technikai találmány ma többet jelent az emberiségnek, mint akár a legszebb szo­bor vagy vers. Ezektől ugyan kinek lesz könnyebb az élete?" A vitatott kérdés nagyjában azonos az egyetemisták között részben még ma is fellelhető „szakbarbár" pr­oblémával. Szakbarbárnak „tisztelik" ugyanis a bölcsészek, jogászok azokat a műegyetemistákat, akik csak szaktárgyaik iránt érdeklődnek és szinte kérkednek azzal, hogy nem pa­zarolják idejüket irodalomra, zenére és más efféle haszontalanságokra. A szakbarbár gyűjtőnév másik kategóriájába tartozik a filosz, aki any­­nyira antitalentum a műszaki dolgokhoz, hogy — mint ahogyan a tréfás történet tartja róla — felemeli a szöget és mielőtt beverné, előbb megnézi, hogy a jobb, vagy a bal oldali falba való-e? Úgy gondoljuk, hogy a kérdés „Kit tarthatunk korunk művelt emberé­nek?" valóban válaszra vár. A vitát tehát ezennel megnyitottuk. Kedves Olvasó, kérjük, segíts te is. Gondolataidat, véleményedet írd meg a következő címre: Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest Vill., Somogyi B. u. 6. A borítékra ne felejtsd el ráírni: „Ki a kor művelt embere?” . Nap mint nap új felfedezések, új definíciók, új irányzatok és új terminus technicusok születnek. Mit tegyen, aki nem akar elmaradni, aki a rohanó idővel, a szüntelenül születő újjal felvéve a versenyt ma, 1968-ban is, művelt embernek akar számítani? _ ________ // ______­a . művelt # A J­ÖVŐT TEKINTVE Az új esztendő első napjai elteltek. Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy 1968-ban milyen tennivalók várnak ránk. Tudjuk, hogy legtöbb erőfeszíté­sünk az új gazdasági mechanizmus jó bevezetését szolgálja, szoros­­kapcsolat­ban a közelmúlt napokban nyilvánosság­ra hozott 1968-as népgazdasági tervvel, amely — többek között — megállapítja: „A terv megvalósítása a gazdaságirányí­tás új rendszerének megfelelően nem a tervutasítások és „lebontás” útján, hanem mindenekelőtt közgazdasági szabályzó eszközökkel történik”. Fontos jellemzője ez a jövő évi terv­nek. Következetes folytatása annak a több hónapja —, s nyugodtan mondhat­juk, több esztendeje — tartó folyamat­nak, amely a gazdaságirányítás új rend­szerét körültekintő alapossággal, előre várható, s „meglepetésként” ható ténye­zőkkel egyaránt kimunkálta. Ezért mond­hatjuk el,­hogy a naptári dátum, 1968.­ január elseje, a reform hivatalos beve­zetésének napja, nem tartogatott semmi­féle meglepetést. Nagyon sok részletkér­dés tisztázódott már az eltelt időszakban, sok helyütt „ízelítőt” is adtak az új gazdasági rendszerből. Ám, mégis történt valami a naptári dátumon túl! Ez pedig abban fogalmazható meg, hogy 1968-ban a szó szoros értelmében új kez­dődött az országban. Akkor is igaz ez, ha ez az új bizonyos vonatkozásokban kapcsolódik a régihez, ha az alapokat és célokat tekintve, gazdaságpolitikánk változatlan, hiszen szocialista gazdálko­dás alapján, az egész nép életszínvona­lának további emelése a cél. Az eszköz, a módszer azonban lényegesen eltér majd az eddigitől. És ez adja meg az indulás fontossá­gát, indokolja a vele kapcsolatban ta­pasztalható állásfoglalásokat, helyeslése­ket, a sokszor fellelhető tanácstalanságot, a „vadhajtásoktól” való jogos aggodal­mat, s ki tudja felsorolni mindazt, ami napjaink beszéd- és vitatémája. Mert az tény, hogy az év végi ünnepi hangulat­ban is fő témaként szerepelt, az új esz­tendő, a reform első éve! Családi kör­ben, baráti társaságban, szinte minde­nütt. Mit is várhatunk 1968-tól? A terv azt tűzi ki célul, hogy a ki­egyensúlyozott gazdasági fejlődés kereté­ben nyugodt és stabil legyen mind a fo­gyasztási cikkek, mind a beruházási ja­vak piaca, tovább növekedjék a gazda­sági munka hatékonysága és a termelés jobban alkalmazkodjék a bel- és külföldi szükségletekhez, igényekhez. Mindebben benne van, hogy 1968-ban a társadalmi­ termék és a nemzeti jöve­delem egyaránt 5—6 százalékkal növek­szik. Az ipari, a mezőgazdasági terme­lés fejlődését a termelés lehetőségei, va­lamint a várható kereslet és kínálat közgazdasági eszközökkel szabályozott kölcsönhatásai alakítják. Fejlődik a köz­lekedés, az építőipar, az egészségügyi el­látás, az oktatás. „1968-ban tovább emel­kedik a lakosság életszínvonala. Körül­­­belül 3—4 százalékkal emelkedik a mun­kások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme és a parasztság egy főre jutó reálfogyasztása. Az egy keresőre ju­tó reálbér kb. 1,5—2 százalékkal nő” — állapítja meg a terv. Az év elején a fogyasztói árrendszer­ben végrehajtott változásokkal kapcso­latban a terv megállapítja: „Az új gazdasági mechanizmusban a szabad ár­formába sorolt cikkek közül egyes ter­mékek fogyasztói ára emelkedhet; e cik­kek várható áremelkedésének részbeni el­lensúlyozása céljából a terv több köz­ponti árintézkedést tartalmaz, amelyek­nek egyenlege kedvező a lakosság szá­mára.” Az 1968-as esztendő a gazdaságirányí­tás új rendszerének első éve. Az áttérési folyamat kezdete. Nem mindegy tehát, hogyan sikerül ez a „start”. Ezért is szó­lított fel a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottságának felhívása minden fiatalt a reform támo­gatására. „Az ifjúság érdeke is, hogy a reform célkitűzései minél zökkenőmente­sebben és gyorsabban valósuljanak meg. Ezért felhívjuk az ifjúkommunistákat, az egész magyar ifjúságot: szóval és tet­tel, fiatalos lelkesedéssel, alkotó közéleti aktivitással segítse a reform bevezetését, végrehajtását.”

Next