Magyar Ifjúság, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-05 / 1. szám
POL BERT Helyenként olyannyira összezsugorodott a szeminárium anyaga, hogy már el is lehet énekelni. VÁSÁR 1970-ben rendezik meg a legközelebbi mezőgazdasági vásárt. Hogy a látványra oly sokáig kell várni, ezt még valahogyan kibírom. De hol kapok addig annyi sok finom falatot és nyelesét, melyek miatt előszeretettel látogattam a vásárt? LOGOPÉDIA Elterjedtek a beteg gyermekek iskolai oktatásáról szóló riportok. A közfigyelmet nem ártana kiterjeszteni azokra az egészséges gyermekekre, akik olyan szavakat ejtenek ki hibátlanul, amelyek nem tűrnek nyomdafestéket. NŐVÉRHÍVÓ Új találmány a nővérhívó telefon: a beteg telefonon kéri a szükséges gyógyszert, a nővérnek így csak egyszer kell befáradnia a kórterembe. Tisztelet, persze, a kivételnek. Akad olyan nővér, aki a technikától az egyáltalán semmit sem kérő beteg feltalálását várja. ESZPERANTÓ Modern bisztró nyílt a Népszínház utca és a Köztársaság tér sarkán, Eszperantó néven. Ottjártamban egy vörös orrú férfi emígy fitymálta az új létesítményt nekem: „Uram, ennek a helyén egy olyan kocsma volt, hogy az hat nyelven beszélt”. Kedves meglepetés az ajándékok között: Szerencsesorsjegy Öröklakás, külföldi utazás, 100 000 forintos vásárlási utalvány és személygépkocsi a főnyeremények között SZERENCSE-SORSJEGY KAPHATÓ az újságárusoknál, trafikokban, boltokban és a postásoknál Könnyű volt okosnak lenni néhány száz évvel ezelőtt. Vagy ne is menjünk olyan messzire? Már apáink gyermekkorában is csodagyereknek számított volna az az iskolás, akinek mindennapos szókincsébe ilyenféle szavak tartoztak volna, mint: televízió, űrkabin, lökhajtásos repülőgép, elektronikus számítógép, tranzisztor, magnó stb. Ma pedig a 10—12 éves srácoknak magától értetődően természetesek ezek a kifejezések. „A technika századát éljük" — divatos ezt hangoztatni manapság. De tegyük hozzá rögtön, hogy nemcsak a technika, hanem a művészetek századát is. Nemcsak a műszaki tudományok fejlődnek rohamléptekkel, hanem a különféle művészeti ágak is modernizálódnak, gyarapodnak a változatos „izmusok" sokaságával. És egyáltalán: kit nevezhetünk művelt embernek? Ezek a kérdések foglalkoztatják Szőnyi Péter gépésztechnikus olvasónkat is, de, mert úgy gondoljuk, nem egyedül őt, idézzünk leveléből néhány részletet: „Társaságunkban egy alkalommal arról került szó, hogy ki ma a művelt ember? Egy barátom azt állította, az számít műveltnek, aki jártas a technikában, de ugyanakkor ismeri a művészeteket, irodalmat, színházat, zenét, képzőművészeteket is. Van ebben valami, azért én mégis csak azt tartom, a mai modern kor szempontjából mindenképpen hasznosabb és nélkülözhetetlenebb az olyan ember, aki a reáltudományok elsajátítására fordítja tehetségét, energiáját. Mert aki megtervez egy épületet, hidat, kiszámítja az űrrakéták útját, aki feltalál valamilyen technikai újdonságot, amely megkönnyíti életünket, az feltétlenül fontosabb ember a társadalomban, mint egy akármilyen művest valaki, aki, mondjuk, alaposan ismeri a világirodalmat. De szerintem egy feltaláló még az írónál (költőnél, szobrásznál stb.) is fontosabb! Úgy gondolom, egy technikai találmány ma többet jelent az emberiségnek, mint akár a legszebb szobor vagy vers. Ezektől ugyan kinek lesz könnyebb az élete?" A vitatott kérdés nagyjában azonos az egyetemisták között részben még ma is fellelhető „szakbarbár" problémával. Szakbarbárnak „tisztelik" ugyanis a bölcsészek, jogászok azokat a műegyetemistákat, akik csak szaktárgyaik iránt érdeklődnek és szinte kérkednek azzal, hogy nem pazarolják idejüket irodalomra, zenére és más efféle haszontalanságokra. A szakbarbár gyűjtőnév másik kategóriájába tartozik a filosz, aki anynyira antitalentum a műszaki dolgokhoz, hogy — mint ahogyan a tréfás történet tartja róla — felemeli a szöget és mielőtt beverné, előbb megnézi, hogy a jobb, vagy a bal oldali falba való-e? Úgy gondoljuk, hogy a kérdés „Kit tarthatunk korunk művelt emberének?" valóban válaszra vár. A vitát tehát ezennel megnyitottuk. Kedves Olvasó, kérjük, segíts te is. Gondolataidat, véleményedet írd meg a következő címre: Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest Vill., Somogyi B. u. 6. A borítékra ne felejtsd el ráírni: „Ki a kor művelt embere?” . Nap mint nap új felfedezések, új definíciók, új irányzatok és új terminus technicusok születnek. Mit tegyen, aki nem akar elmaradni, aki a rohanó idővel, a szüntelenül születő újjal felvéve a versenyt ma, 1968-ban is, művelt embernek akar számítani? _ ________ // ______a . művelt # A JÖVŐT TEKINTVE Az új esztendő első napjai elteltek. Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy 1968-ban milyen tennivalók várnak ránk. Tudjuk, hogy legtöbb erőfeszítésünk az új gazdasági mechanizmus jó bevezetését szolgálja, szoroskapcsolatban a közelmúlt napokban nyilvánosságra hozott 1968-as népgazdasági tervvel, amely — többek között — megállapítja: „A terv megvalósítása a gazdaságirányítás új rendszerének megfelelően nem a tervutasítások és „lebontás” útján, hanem mindenekelőtt közgazdasági szabályzó eszközökkel történik”. Fontos jellemzője ez a jövő évi tervnek. Következetes folytatása annak a több hónapja —, s nyugodtan mondhatjuk, több esztendeje — tartó folyamatnak, amely a gazdaságirányítás új rendszerét körültekintő alapossággal, előre várható, s „meglepetésként” ható tényezőkkel egyaránt kimunkálta. Ezért mondhatjuk el,hogy a naptári dátum, 1968. január elseje, a reform hivatalos bevezetésének napja, nem tartogatott semmiféle meglepetést. Nagyon sok részletkérdés tisztázódott már az eltelt időszakban, sok helyütt „ízelítőt” is adtak az új gazdasági rendszerből. Ám, mégis történt valami a naptári dátumon túl! Ez pedig abban fogalmazható meg, hogy 1968-ban a szó szoros értelmében új kezdődött az országban. Akkor is igaz ez, ha ez az új bizonyos vonatkozásokban kapcsolódik a régihez, ha az alapokat és célokat tekintve, gazdaságpolitikánk változatlan, hiszen szocialista gazdálkodás alapján, az egész nép életszínvonalának további emelése a cél. Az eszköz, a módszer azonban lényegesen eltér majd az eddigitől. És ez adja meg az indulás fontosságát, indokolja a vele kapcsolatban tapasztalható állásfoglalásokat, helyesléseket, a sokszor fellelhető tanácstalanságot, a „vadhajtásoktól” való jogos aggodalmat, s ki tudja felsorolni mindazt, ami napjaink beszéd- és vitatémája. Mert az tény, hogy az év végi ünnepi hangulatban is fő témaként szerepelt, az új esztendő, a reform első éve! Családi körben, baráti társaságban, szinte mindenütt. Mit is várhatunk 1968-tól? A terv azt tűzi ki célul, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés keretében nyugodt és stabil legyen mind a fogyasztási cikkek, mind a beruházási javak piaca, tovább növekedjék a gazdasági munka hatékonysága és a termelés jobban alkalmazkodjék a bel- és külföldi szükségletekhez, igényekhez. Mindebben benne van, hogy 1968-ban a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem egyaránt 5—6 százalékkal növekszik. Az ipari, a mezőgazdasági termelés fejlődését a termelés lehetőségei, valamint a várható kereslet és kínálat közgazdasági eszközökkel szabályozott kölcsönhatásai alakítják. Fejlődik a közlekedés, az építőipar, az egészségügyi ellátás, az oktatás. „1968-ban tovább emelkedik a lakosság életszínvonala. Körülbelül 3—4 százalékkal emelkedik a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme és a parasztság egy főre jutó reálfogyasztása. Az egy keresőre jutó reálbér kb. 1,5—2 százalékkal nő” — állapítja meg a terv. Az év elején a fogyasztói árrendszerben végrehajtott változásokkal kapcsolatban a terv megállapítja: „Az új gazdasági mechanizmusban a szabad árformába sorolt cikkek közül egyes termékek fogyasztói ára emelkedhet; e cikkek várható áremelkedésének részbeni ellensúlyozása céljából a terv több központi árintézkedést tartalmaz, amelyeknek egyenlege kedvező a lakosság számára.” Az 1968-as esztendő a gazdaságirányítás új rendszerének első éve. Az áttérési folyamat kezdete. Nem mindegy tehát, hogyan sikerül ez a „start”. Ezért is szólított fel a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívása minden fiatalt a reform támogatására. „Az ifjúság érdeke is, hogy a reform célkitűzései minél zökkenőmentesebben és gyorsabban valósuljanak meg. Ezért felhívjuk az ifjúkommunistákat, az egész magyar ifjúságot: szóval és tettel, fiatalos lelkesedéssel, alkotó közéleti aktivitással segítse a reform bevezetését, végrehajtását.”