Magyar Ifjúság, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-03 / 18. szám
Jobban tanítani Van-e létjogosultsága ma a KISZ-oktatásnak, amikor a fiatalokhoz a tanári szó, a tankönyv, a rádió, televízió, dokumentumfilm megannyi csatornáján politikai, társadalomtudományi ismeretek halmaza jut el, mondhatni természetes és hétköznapi úton? Szükséges-e, hogy a mozgalomban iskolásdival fárasszuk a KISZ tagjait? Hogy könyvkiadásunk gazdag és változatos, politikai ismereteket tartalmazó tárháza mellé odaállítsuk saját tankönyveinket, a társadalom mozgását kutató szakemberek mellé azokat a propagandistákat, akik az oktatási körök tagjait tanítják? Szükséges. Azért is, mert a fent említett csatornák nem mindig jutnak a fiatalhoz, mert a marxista világnézet tanulmányozásának számtalan lehetősége még nem jelenti azt, hogy a „tárházból” a fiatalok tömegei máris merítenek, és azokat az ismereteket személyesen kell közvetíteni, segítséget nyújtva a fiataloknak ahhoz, hogy megértsék és gyakorlati tevékenységükben realizálják a sokhelyütt kapott ismereteket. Mindaz, ami talán formális logikával tagadná a KISZ-oktatás létjogosultságát, valójában csak arra figyelmeztet, hogy a KISZ propagandájának magas színvonalon, didaktikai gondossággal, érdekességével ki kell egészítenie más politikai felvilágosító eszközöket, és megragadni azt, amelyben azok hatástalanabbak a vitatkozó, a tanultakat a gyakorlatban kipróbáló körökhöz viszonyítva. Megragadni azt, ami a KISZ helyzeti előnye a fiatalok politikai, világnézeti felvilágosításában: azt, hogy közelről ismeri a fiatalok igényeit, életét és a gyárban, falvakban szinte minden fiatal ember életén példázhatja, milyen társadalmi mozgás részese, segítője az ifjú, mit jelent az eszmékkel felfegyverkezve közbeavatkozni, élni és előrejutni. Mert nem iskolásdiról van szó, hanem a fiatalok tapasztalatainak beillesztéséről a társadalomtudományok által tárgyalt folyamatokba, arról a pontról, ahol a tanulás meggyőzésbe, cselekvésbe csap át. Különben is formális vita lenne kétségbe vonni a KISZ-oktatás életrevalóságát, amikor ma félmillió fiatal akarja tanulni és tanulja is a tudományok tudományát, a társadalmi fejlődést, az osztályküzdelmek összefüggéseit, az elődök küzdelmeinek történetét, a szocializmus építésének társadalmi, erkölcsi, gazdasági kérdéseit. Ki mondaná, hogy az iskolai tankönyvek ellenére? Éppenhogy arra alapozva, csak magasabb életkorban, szorosabb életkörelben. Kell, de jobb kell, így fogalmazhatnánk meg egyszerűen a KISZ Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozatát, e határozat elfogadását megelőző vita lényegét. De hogyan javítható a KISZ-oktatás? Mi múlik az oktatás rendszerén, mi a tananyagokon és mi függ a propagandistákon? , Évek óta a KISZ-oktatás fejlesztésének egész folyamatát figyelhettük meg, amivel velejárt a gyakori változtatás, tiszavirág életű tankönyvek sora, formák, tematikák tűntek el és adták át helyüket másoknak. Jobb lett volna, ha már korábban kialakul a KISZ-oktatás viszonylag állandó rendszere és tematikája, az a jelleg, amely a marxizmus tanulmányozását nem téveszti össze a napi, aktuális agitációval, ha a fiatalok igényeit alaposabban tanulmányoztuk volna és azokból több évre vontuk volna le a következtetéseket. Ha világosan elhatároltuk volna, miben leszünk viszonylag állandóak és miben rugalmasak, ha állandóan és szorosan az élet követelményeihez fejlesztjük a tematikát. Elmondhatjuk, hogy mára az eddigiekhez képest jobb rendszer alakult ki. Figyelembe veszi az egyes KISZ-szervezetekhez tartozó ifjúsági rétegek általános műveltségét, speciális érdeklődését témában és formában. Számol azzal, hogy a körök hallgatói cserélődnek, helyet és időt biztosít arra, hogy a megyék saját témával egészítsék ki a tananyagot. Egy jobb rendszer és változatosan,j tematika esetén azután már két tényező jut kulcsszerephez: a propagandista és a tankönyv. A központi bizottsági vitában kiderült, amellett, hogy elismerjük azoknak az ezreknek a fáradozását, akik az ifjúság politikai felvilágosítását végzik, gyakran nem látjuk személyük jelentőségét, elszigeteljük őket a KISZ tevékenységének egészétől. Az is hiba, és főleg ez, hogy a KISZ-vezetők csak szervezik az oktatást, és nem vesznek részt a propagandatevékenységben, nem ötvözik egybe az oktatást a KISZ minden tevékenységével. A vezetés és az oktatás különállósága, elszigeteltsége mindkettőt szegényíti — egymásra találásuk sokat lendítene a KISZ-szervezetek tevékenységén. Ami a tankönyveket illeti — jogos igénye mindennyiunknak, hogy műveket adjunk a fiatalok kezébe a legjobb tudományos erők közreműködésével és méltó kivitelben. A KISZ-oktatás funkciója, a hivatás, hogy fiatalok százezrei iránytűjéről van szó, arra ösztönözzön, szakítsunk a „brosúra-színvonallal ", nagyobb körültekintéssel, rangos művekkel, az ifjúsági szövetségen kívüli lehetőségek tudatos igénybevételével propagáljuk a marxizmus—leninizmust a fiatalok körében. K. F. l'...ezeknél a fiataloknál a jövőt illetően bizonytalansággal találkoztunk. Ez a bizonytalanság megszüntethető lett volna, ha az üzem vezetése több alkalommal beszél a fiatalokkal a jelenlegi helyzetről, és az üzem előtt álló feladatokról.” (Részlet a Tolna megyei KISZ Bizottság egyik jegyzőkönyvéből.) Megnyugvás A szekszárdi mérőműszergyárból kevesen gyalogolnak be a városba. Fillér Kati a hosszú beszélgetés után mégis ezt javasolta. Paksi lány. Érettségi után ment Szekszárdiba az elektroműszerész szakmát megtanulni. A KISZ megyei végrehajtó bizottságának tagja. — Most már erősebben kell készülni a vizsgákra — mondja —, kitűnő szeretnék lenni... Rövid szünet után más témába kezd. — Sokat jár a szám, ha nem tetszik valami, már mondom is. Most mivel állok majd a többiek elé? — Megnyugtatták a beszélgetés során adott válaszok? — Igen, azért nem is kérdezgettem tovább. De ha minden ilyen világos, meg egyszerű, akkor én hiábavaló dolgokat fecsegtem. A lányok meg nekem esnek majd, hogy neked könnyű, téged állományba vett már a gyár. Pedig azért szóltam, hogy velük mi lesz. Hiszen nekem már biztos a helyem. Első a kenyér A hosszúra nyúlt beszélgetésen dr. Kalmár József képviselte az üzem vezetőségét. Bevezetőként azt mondta: — Gyáregységként kezdtünk dolgozni, itt, ahol azelőtt nem volt ipar. Előfordult, hogy egy asszony déltájban szedelőzködött, mert mit szól a férje, ha nincs ebédje. „Nem csapok be senkit, bepótolom én, de az uramnak ennie kell” — érvelt. Nem ismerték a gyári munkafegyelmet, szervezettséget. Termékeink pedig nagy szaktudást igényelnek. Következésképpen a fiatal, jól képzett gárdára támaszkodhatunk, szükségünk van rájuk, eszerint becsüljük meg őket és fizetjük munkájukat. A bérekről és a beosztásokról készített kimutatás igazolta szavait. Az 1961- ben végzettek órabére kilenc forint körül van. Lukács István, a gyár KISZ-titkára kijelentette: — Katiék gondjait értem, mindjárt sorra is vehetjük őket, de előbb hadd tegyek egy megjegyzést: az a célunk, hogy a Szekszárdon tanuló műszerészek állást, kenyeret kapjanak nálunk. Mi nem boldogulunk nélkülük, ők nélkülünk nem. Ha ezt megérti mindenki, akkor nagyobb baj nem lehet. — És még valamit — egészítette ki Kalmár József —, a gyár munkahely és nem kívánság-hangverseny. Más szóval, szívesen helyt adunk igényeknek, elképzeléseknek, ám ugyanakkor munkát, teljesítményt várunk. Mi is képezi tulajdonképpen a vita tárgyát? Egyik vb-ülésen Kati azért emelt szót: mi lesz az elektroműszerészekkel? Úgy hírlett, hogy szalagra osztják be őket, mechanikus műszerésznek! A másik: csináltak ötven tekercset, a határidőre készülő logikai egységekhez. A tekercselést meg kellett ismételni, mert az ecseteléshez használt folyadék szétmarta. Azóta sem törődik vele senki. Újabb probléma: betanított munkásokkal azonos feladatokat kapnak szakmunkások. Ez nyilvánvaló ráfizetés a gyárnak. Előfordul, hogy munkadarabot készítenek, amelyről fogalmuk sincs, mihez kell. Általában a tájékoztatással elégedetlenek. — Nem a munkától ijedtem meg, szeretek dolgozni. Nem is a kenyeremet féltem. Meglepően csendesen, ezt mondta befejezésül Fillér Kati. Aggodalom Egy húszéves lány indulatossá vált, azért, mert a gyár károsodhat... Mulasztást vett észre, szóvá tette. Célszerűtlen bérezés ötlött a szemébe, mérgelődött miatta. A tények, szerencsére jórészt felesleges aggódássá változtatták megjegyzéseit. Kiderült ugyanis, hogy a logikai egység nullszériában készült, a tanulók munkadarabjai gyakorlási célt szolgáltak. Úgy dolgoztak, mint a felnőttek, csak azóta sem közölték velük, hogy a határidő rájuk nem vonatkozott. — Mi a célunk azzal, hogy egyszerű műveleteket is végeztetünk szakmunkásokkal? — ismételte meg a kérdést Kalmár József. — A nyárnak hosszútávon megéri, hogy alapvető fogásokat ismertessen, gyakoroltasson a tanulókkal. Minél több munkafolyamatban jártasak, annál biztosabbak a szakmájukban is. Ennyi az egész. — Azt hiszem, az összes kérdés közül az a legfontosabb, hogy mi lesz az elektroműszerészekkel — vette át a szót ismét Lukács István. — Ebben az évben a szakmájuknak megfelelő beosztást kapnak. Kutatjuk a piacot, keressük a vásárlókat, reális számítás szerint bővül a termelésünk. Átmeneti időszakra előfordulhat ugyan, hogy nem elektromos, hanem mechanikai műszerészre lesz nagyobb számban szükségünk. Ehhez alkalmazkodnunk kell. A jövő viszont az elektromos műszerészeké. Érdeklődés — És a tájékoztatás? A válaszok közül az egyik változat: — Ami szorosan az üzem vezetésére tartozik, a különböző tárgyalások, üzleti ügyek, erről felesleges tájékoztatni — hangzott. — Sőt, egyenesen rossz lépés. A szakmunkás ismerje feladatait az elkövetkező hónapokra, hetekre. Hogy egy munkadarab milyen célra készül? Jó, ha tudja. Bár mindenkit érdekelne! A másik változat. Lukács István KISZ-titkár megfogalmazásában: — Az első dolgod az legyen, Kati, hogy szólsz a többieknek, üljünk le minél előbb, aztán elő az öszszes kérdéssel! Később végigjártuk az üzemet, megnéztük a logikai egységeket. Egyik munkateremben két vándorzászló a falon, az ifjúsági szocialista brigádoké. A falitáblán két kiváló dolgozó neve — húsz év körüliek. — Senki nem akarja elhinni, hogy mennyire szeretjük ezt a gyárat. Pedig így van — mondta Kati. — Mindig örültünk, ha idejöhettünk az iskolából. Most meg ... Éppen tegnap bőgött az egyik lány, hogy ő megy hasa, mert olyan munkára akarják beosztani, amelyhez nem kellett volna tanulnia. — Nyugtassa meg, most már van mivel! — És muszáj volt elkenődnie? — Nem. Jobb későn... Szekszárdon működik egy gyár, ahol a fiatalok megtalálják számításaikat, az átlagosnál jobban is. Az idén végző szakmunkások nem járnak majd rosszabbul. Elég nehezen szereztek tudomást róla. Lehet, hogy rossz helyen kopogtattak kíváncsiságukkal, lehet, hogy nem mertek kopogtatni ott, ahol kellett volna. Most némi félreértések után sor kerül a tájékoztatásukra. Jobb későn, mint soha — szokták mondani. De előbb még jobb lett volna. Maros Dénes A fiatalokra számít az üzem. Porkoláb Ferenc a jó minőségre ügyel