Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-18 / 42. szám
Múzeumi hónap, 1568 Száz évvel ezelőtt a köztiszteletnek örvendő, nagyszabású gyűjtő Römer Flóris megyei főorvos, munkatársa és barátja alapította meg a később róla elnevezett nyíregyházi Jósa András Múzeumot. Az elmúlt egy évszázad alatt, de főképp az utóbbi húsz esztendőben Szabolcs megyében is, másutt is seregnyi új múzeum nyitotta meg kapuit. S mikor ez év októberének első napján Jósa Andrásra emlékeztek Nyíregyházán a jubileumi ünnepség részvevői, a magyar múzeumügyről, a múzeumok eddigi és soron következő feladatairól is sok szó esett. Nem véletlenül: Molnár János miniszterhelyettes ekkor és itt nyitotta meg a hetedik Országos Múzeumi Hónapot is (ugyan néhány kiállítás megnyitása megelőzte a hivatalos programot). Mit érdemes megnézni Pesten? Embere válogatja. Egy azonban bizonyos: egyetlen olyan kiállítás sincs, amelyet nem érdemes megnézni. Az Iparművészeti Múzeumban a Fővárosi Tanács és a Magyar Nemzeti Múzeum közös rendezésében még szeptember 28-án megnyílt a Szép magyar hegedűk című kiállítás, mely azt bizonyítja, hogy az évszázadokig csöndben és szinte ismeretlenül dolgozó hegedűkészítő magyarországi mesterek aligha maradnak el a korukban oly divatos olasz hegedűkészítőktől. A kiállítás látogatói egyébként nemcsak szemmel, füllel is gyönyörködhetnek: vasárnaponként a Tátray-vonósnégyes ad hangversenyt a múzeumban, ahol ugyan még folynak a restaurálási munkálatok, de ismét láthatók az egy ideig zárva tartott iparművészeti kiállítások közül a Magyarországi reneszánsz könyvkötőműhelyek és a Magyarországi fajansz- és kemény cserépművészet. A Magyar Nemzeti Múzeumban a még mindig nagy közönségsikert jelentő „régi” kiállítások mellett egy időszaki tárlat az újítókor emberének művészetét illusztrálja, szakemberek előtt is jórészt ismeretlen alkotásokkal. Egy másik pedig, melyet holnap, 19-én nyitnak meg a Prágai Nemzeti Múzeum vendégkiállításaként, a cseh és morva kerámiákat mutatja be. A múzeum egyébként a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében, a volt Károlyi-palotában október 30-án nyitja meg nagy jubileumi kiállítását, Őszirózsás forradalom címmel. E kiállítás anyagát sok fővárosi és vidéki múzeum segítségével állították össze. S ha már az Irodalmi Múzeumot említettük, meg ne feledkezzünk Borsos Miklós illusztrációiról. Versek, regények, novellák már megjelent és még publikálatlan illusztrációiból rendezett a múzeum kiállítást: Borsos Miklós neve fémjelzi őket. Hasonló kiállítás következik egyébként novemberben is, amikor a Krúdyművekhez készült illusztrációk százai közül válogatott anyagból nyílik hasonló jellegű tárlat a múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, melyet október 26-án nyitnak meg, rég várt meglepetés lesz. A Szovjetunióban élő mester, Uitz Béla műveiből nyílik tárlat, olyan műveiből, melyeket a képzőművészet magyar barátai eddig aligha láthattak. Különösen érdekes a Közlekedési Múzeumban a Magyar közlekedéspolitika című új kiállítás is, mely az országgyűlés közlekedésünk húszéves távlati fejlesztési tervével foglalkozó ülésszakához kapcsolódva ezúttal nem a múltat, hanem a jövő perspektíváit, elképzeléseit, terveit dokumentálja. A felsorolás nem teljes, nem is lehet. S még ennyire sem lehet teljes a vidéki program. Mert (MTI Fotó : Molnár Edit) vidéken is sok látnivaló akad. A jelek szerint valamivel kevesebb a képzőművészeti kiállítások száma. Helyettük egyéb tematikájú kiállítás megrendezésére kerül sor. Természetesen a jó képzőművészeti kiállítások nem maradnak el, számuk a száz körül lehet, érthető, ha felsorolásukra nem vállalkozhatunk. Új múzeum nyílt Ibafán: pipamúzeum. Szigetváron Rodin grafikáit, Pécsett a kerámia biennálét, Kecskeméten a Vaszaryemlékkiállítást, Szegeden a Nemzetközi fotókiállítást (Az ember címmel a pestiek is láthatták az anyagot a Műcsarnokban) kell megemlítenünk. Aztán soroljuk tovább: Hódmezővásárhelyen a XV. őszi Tárlat, Miskolcon az újjáépült Hermann Ottó Múzeum új állandó kiállítása, Székesfehérvárott az elmúlt húsz év középületterveiből rendezett kiállítás, Győrben a Győr megye nagyjai című, Balmazújvárosban a Kölcsey-emlékház megnyitása, Tatán Gutenberg-emlékkiállítás, Szekszárdon a fejedelmi díszfegyverekből rendezett kiállítás várja az érdeklődőket. Érdekesnek ígérkezik a Szolnoki Damjanich Múzeum kezdeményezése: az idén a gyermekkort mutatják be komplex kiállításon, jövőre a fiatalkor, majd a felnőtt, s végül az öregkor következik. Négy évre előre megtervezték októberi programjukat a szolnokiak. SZÉP MAGYAR HEGEDŰK Kiállítás az Iparművészeti Múzeum dísztermében BENCS GÁBOR BENCS GÁBOR 1956-ban született. Művészi tanulmányait Pór Bertalan irányította. Családi körülményei következtében tanulmányait félbe kellett szakítania, 1962-ben a Stúdió tagjai közé választotta. 1966-ban Derkovitsösztöndíjat kapott. 1965-től vesz részt a Stúdió kiállításán, valamint országos kiállításokon Bencs Gábor művészi tevékenysége néhány évre tekint vissza. A rövid művészi „múlt” ellenére, eddigi munkásságát határozottság, következetesség és magabiztosság jellemzi. Komponálókészsége, kifejezőképessége már első képein megmutatkozott. Művészi munkásságát két szakaszra oszthatjuk. Közöttük a választóvonalat nagyjában a Derkovits-ösztöndíj elnyerése vonja meg. Az eltérés érzelmi magatartásában, képeinek tárgyában és ennek következményeként kifejezésmódjának és eszközeinek megváltozásában jelentkezik. Festményei általában környezete benyomásainak hatására keletkeznek. Régebbi képein a közvetlen benyomásokon a szomorú, egyes korábbi munkáin komoly érzelmi magatartás uralkodik. Újabb képéin a portré és a figurális kompozíció foglalkoztatja, míg közvetlenül előtte inkább csendéleteket festett. A Derkovits-pályázatra beküldött arcképei vegyes technikával készültek. Jellemző színhatásuk a szürkés-feketébe hajló. Megtartja a fej szerkezetét, a nagy egységekbe foglalt részletformákat, a formák arányviszonyait csak a realitás határáig fokozza fel, illetve módosítja. Korábbi képeinek komor hangulatát életvidám magatartás váltotta fel. Szinte nem tud betelni a valóság szín- és formagazdagságával. Múlt évből származó csendéletein a korábbiakat jellemző izgatottság némiképpen lecsendesedett, illetve más formában, az ábrázolt tárgyak zsúfoltságában jelentkezik. A meleg barnákból és sárgákból alakított színharmónia vált jellemzőjévé. Figurális kompozícióinak („Női arckép”, „Sárgaruhás nő”, „Próbababa I—II.”) foltritmusa nyugodtabbá, előadásmódja tagoltabbá lett. Bencs Gábor festészete így, a színharmónia, kompozíció tekintetében nagymértékben gazdagodott. Remélhetőleg szomorú hangulata is feloldódik, és gazdagabb festői nyelv birtokában figurális kompozícióiban is — akárcsak csendéleteiben — közvetlenebb élménnyel szolgálva festi meg benyomásait. Dr. Újvári Béla Próbababa Nemcsak kiállítások töltik ki a múzeumok népművelésre fordított energiáját, előadásokból több mint ötszázat tartanak az országban, sok tárlatvezetés, múzeumi hangverseny, múzeumi kirándulás, vetélkedő is szerepel az ünnepi hónap programjában. S mert a múzeumok azt szeretnék, ha a múzeumi hónapot követően sem csökkenne a kiállításaik és rendezvényeik iránti érdeklődés, október 31. után is lesz látnivaló. Általában novemberben nyílnak meg mindenütt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának ötvenéves évfordulója alkalmából a jubileumi kiállítások. Egyébként sem szünetel az a munka, melynek az elmúlt évben is több mint hat és félmillió „ellenőrzője” volt. A jelek azt mutatják, hogy ez évben is legalább ennyi lesz a múzeumlátogatók száma. Szántó Gábor ,ANNA KARENINA: A legkiválóbb szovjet filmrendezők az utóbbi években a legnehezebb feladatnak gyürkőznek neki, szinte a majdnem-tehetetlent kísértik. Bondarcsuk monumentális Háború és békéje után Alekszandr Zarhi, az idősebb szovjet filmrendező-generáció egyik legnevesebb képviselője a Tolsztojepika másik remekét, az Anna Kareninát vitte filmvászonra. Sokszor elmondjuk, hogy a klasszikusok filmre adaptálásakor két lehetséges út áll a rendező előtt: megihletve a mű szellemétől megteremteni belőle saját alkotói látomását, vagy a halhatatlannak kijáró alázattal kísérletet tenni a „műfaji átültetésre”, az epikai nyelv filmnyelvre fordítására. Az első esetben a rendező egy szintre helyezi magát az eredeti mű alkotójával, a másodikban a hűséges tolmács szerepére vállalkozik. Ehhez ritka művészi alázat szükséges, hiszen a rendezőnek le kell mondania minden exhibicionizmusról, s az „önmutogatás” helyett az eredeti mű teljességét kell felmutatnia. Zarhi a nagy művészekre jellemző alázattal ezt az utat választotta. Nem az önkifejezés foglalkoztatja, hanem Tolsztoj világának feltárása. A lélek belső rezdülése érdekli elsősorban. Inkább a mű pszichológiája, s nem a filozófiája. Ebből következik, hogy az Anna— Vronszkij cselekményvonalat helyezi a mű tengelyébe, s nem a sajátos tolsztojáni SS-filozófiát képviselő Levinszálat. A film műfaji követelményei is ezt diktálják persze: a dramaturgiai sűrítés, az egyetlen főszálhoz kötött cselekményvezetés törvényei. A szereplők egy részénél felfedezhetjük az erre való törekvést. Tatjana Szamojlova például kis gesztusok helyett inkább az Anna tetteit, magatartását kialakító emberi hátteret rajzolta fel markáns vonásokkal. Nyikolaj Gricenko már másfajta módszert követett: apró mozaikokból építette fel szerepét. Kareninje kicsit puhább, femininebb egyéniség az általunk elképzeltnél, a hivatalnoki precizitásnál nagyobb hangsúlyt kap benne a konvencionális szertartásosság. Vaszilij Lanovoj Vronszkijban az emberi gyengeségeit szenvtelenséggel, katonás feszességgel palástoló tisztet emelte ki. A szereposztás érdekessége, hogy Dollyt a világhírű balerina, Maja Puszeckaja játszotta. Heltai Tamás