Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-18 / 42. szám

Múzeumi hónap, 1568 Száz évvel ezelőtt a köztiszteletnek ör­vendő, nagyszabású gyűjtő Römer Flóris megyei főorvos, munkatársa és barátja alapította meg a később róla elnevezett nyíregyházi Jósa András Múzeumot. Az elmúlt egy évszázad alatt, de főképp az utóbbi húsz esztendőben Szabolcs megyé­ben is, másutt is seregnyi új múzeum nyitotta meg kapuit. S mikor ez év ok­tóberének első napján Jósa Andrásra em­lékeztek Nyíregyházán a jubileumi ün­nepség részvevői, a magyar múzeumügy­ről, a múzeumok eddigi és soron követke­ző feladatairól is sok szó esett. Nem vé­letlenül: Molnár János miniszterhelyet­tes ekkor és itt nyitotta meg a hetedik Országos Múzeumi Hónapot is (ugyan néhány kiállítás megnyitása megelőzte a hivatalos programot). Mit érdemes megnézni Pesten? Embere válogatja. Egy azonban bizo­nyos: egyetlen olyan kiállítás sincs, ame­lyet nem érdemes megnézni. Az Iparművészeti Múzeumban a Fővá­rosi Tanács és a Magyar Nemzeti Mú­zeum közös rendezésében még szeptem­ber 28-án megnyílt a Szép magyar hege­dűk című kiállítás, mely azt bizonyítja, hogy az évszázadokig csöndben és szinte ismeretlenül dolgozó hegedűkészítő ma­gyarországi mesterek aligha maradnak el a korukban oly divatos olasz hegedűké­szítőktől. A kiállítás látogatói egyébként nemcsak szemmel, füllel is gyönyörköd­hetnek: vasárnaponként a Tátray-vonós­­négyes ad hangversenyt a múzeumban, ahol ugyan még folynak a restaurálási munkálatok, de ismét láthatók az egy ideig zárva tartott iparművészeti kiállítá­sok közül a Magyarországi reneszánsz könyvkötőműhelyek és a Magyarországi fajansz- és kemény cser­épművészet. A Magyar Nemzeti Múzeumban a még mindig nagy közönségsikert jelentő „régi” kiállítások mellett egy időszaki tárlat az újítókor emberének művészetét illuszt­rálja, szakemberek előtt is jórészt isme­retlen alkotásokkal. Egy másik pedig, melyet holnap, 19-én nyitnak meg a Prá­gai Nemzeti Múzeum vendégkiállítása­ként, a cseh és morva kerámiákat mutat­ja be. A múzeum egyébként a Petőfi Iro­dalmi Múzeum épületében, a volt Ká­­rolyi-palotában október 30-án nyitja meg nagy jubileumi kiállítását, Őszirózsás for­radalom címmel. E kiállítás anyagát sok fővárosi és vidéki múzeum segítségével állították össze. S ha már az Irodalmi Múzeumot emlí­tettük, meg ne feledkezzünk Borsos Mik­lós illusztrációiról. Versek, regények, no­vellák már megjelent és még publikálat­lan illusztrációiból rendezett a múzeum kiállítást: Borsos Miklós neve fémjelzi őket. Hasonló kiállítás következik egyéb­ként novemberben is, amikor a Krúdy­­művekhez készült illusztrációk százai kö­zül válogatott anyagból nyílik hasonló jellegű tárlat a múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítá­sa, melyet október 26-án nyitnak meg, rég várt meglepetés lesz. A Szovjetunió­ban élő mester, Uitz Béla műveiből nyí­lik tárlat, olyan műveiből, melyeket a képzőművészet magyar barátai eddig aligha láthattak. Különösen érdekes a Közlekedési Mú­zeumban a Magyar közlekedéspolitika című új kiállítás is, mely az országgyű­lés közlekedésünk húszéves távlati fej­lesztési tervével foglalkozó ülésszakához kapcsolódva ezúttal nem a múltat, ha­nem a jövő perspektíváit, elképzeléseit, terveit dokumentálja. A felsorolás nem teljes, nem is lehet. S még ennyire sem lehet teljes a vidéki program. Mert (MTI Fotó : Molnár Edit) vidéken is sok látnivaló akad. A jelek szerint vala­mivel kevesebb a képzőművészeti kiállí­tások száma. Helyettük egyéb tematiká­jú kiállítás megrendezésére kerül sor. Természetesen a jó képzőművészeti kiál­lítások nem maradnak el, számuk a száz körül lehet, érthető, ha felsorolásukra nem vállalkozhatunk. Új múzeum nyílt Ibafán: pipamúzeum. Szigetváron Rodin­ grafikáit, Pécsett a ke­rámia biennálét, Kecskeméten a Vaszary­­emlékkiállítást, Szegeden a Nemzetközi fotókiállítást (Az ember címmel a pestiek is láthatták az anyagot a Műcsarnokban) kell megemlítenünk. Aztán soroljuk to­vább: Hódmezővásárhelyen a XV. őszi Tárlat, Miskolcon az újjáépült Hermann Ottó Múzeum új állandó kiállítása, Szé­kesfehérvárott az elmúlt húsz év köz­épületterveiből rendezett kiállítás, Győr­ben a Győr megye nagyjai című, Balmaz­­­­újvárosban a Kölcsey-emlékház megnyi­tása, Tatán Gutenberg-emlékkiállítás, Szekszárdon a fejedelmi díszfegyverek­ből rendezett kiállítás várja az érdeklő­dőket. Érdekesnek ígérkezik a Szolnoki Dam­janich Múzeum kezdeményezése: az idén a gyermekkort mutatják be komplex ki­állításon, jövőre a fiatalkor, majd a fel­nőtt, s végül az öregkor következik. Négy évre előre megtervezték októberi prog­ramjukat a szolnokiak. SZÉP MAGYAR HEGEDŰK Kiállítás az Iparművészeti Múzeum dísz­termében BENCS GÁBOR BENCS GÁBOR 1956-ban született. Művészi tanulmányait Pór Bertalan irányította. Családi körülményei kö­vetkeztében tanulmányait félbe kellett szakítania, 1962-ben a Stúdió tagjai közé választotta. 1966-ban Derkovits­­ösztöndíjat kapott. 1965-től vesz részt a Stúdió kiállításán, valamint orszá­gos kiállításokon Bencs Gábor művészi tevékeny­sége néhány évre tekint vissza. A rövid művészi „múlt” ellenére, eddigi munkásságát határozottság, következetesség és magabiztosság jellemzi. Komponálókészsége, ki­fejezőképessége már első képein megmutatkozott. Művészi munkásságát két sza­kaszra oszthatjuk. Közöttük a választóvonalat nagyjában a Der­­kovits-ösztöndíj elnyerése vonja meg. Az eltérés érzelmi magatar­tásában, képeinek tárgyában és ennek következményeként kifeje­zésmódjának és eszközeinek meg­változásában jelentkezik. Festményei általában környe­zete benyomásainak hatására ke­letkeznek. Régebbi képein a köz­vetlen benyomásokon a szomorú, egyes korábbi munkáin komoly érzelmi magatartás uralkodik. Újabb képéin a portré és a figu­rális kompozíció foglalkoztatja, míg közvetlenül előtte inkább csendéleteket festett. A Derkovits-pályázatra bekül­dött arcképei vegyes technikával készültek. Jellemző színhatásuk a szürkés-feketébe hajló. Meg­tartja a fej szerkezetét, a nagy egységekbe foglalt részletformá­kat, a formák arány­viszonyait csak a realitás határáig fokozza fel, illetve módosítja. Korábbi képeinek komor han­gulatát életvidám magatartás vál­totta fel. Szinte nem tud betelni a valóság szín- és formagazdag­ságával. Múlt évből származó csend­életein a korábbiakat jellemző iz­gatottság némiképpen lecsendese­dett, illetve más formában, az ábrázolt tárgyak zsúfoltságában jelentkezik. A meleg barnákból és sárgákból alakított színharmónia vált jellemzőjévé. Figurális kom­pozícióinak („Női arckép”, „Sárga­ruhás nő”, „Próbababa I—II.”) foltritmusa nyugodtabbá, előadás­módja tagoltabbá lett. Bencs Gábor festészete így, a színharmónia, kompozíció tekin­tetében nagymértékben gazdago­dott. Remélhetőleg szomorú han­gulata is feloldódik, és gazdagabb festői nyelv birtokában figurális kompozícióiban is — akárcsak csendéleteiben — közvetlenebb élménnyel szolgálva festi meg be­nyomásait. Dr. Újvári Béla Próbababa Nemcsak kiállítások töltik ki a múzeumok népművelésre for­dított energiáját, előadásokból több mint ötszázat tartanak az országban, sok tár­latvezetés, múzeumi hangverseny, mú­zeumi kirándulás, vetélkedő is szerepel az ünnepi hónap programjában. S mert a múzeumok azt szeretnék, ha a múzeumi hónapot követően sem csökkenne a ki­állításaik és rendezvényeik iránti érdek­lődés, október 31. után is lesz látnivaló. Általában novemberben nyílnak meg mindenütt a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának ötvenéves évfordulója alkalmából a jubileumi kiál­lítások. Egyébként sem szünetel az a munka, melynek az elmúlt évben is több mint hat és félmillió „ellenőrzője” volt. A jelek azt mutatják, hogy ez évben is legalább ennyi lesz a múzeumlátogatók száma. Szántó Gábor ,ANNA KARENINA: A legkiválóbb szovjet filmrendezők az utóbbi években a legnehezebb fel­adatnak gyürkőznek neki, szinte a majdnem-tehetetlent kísértik. Bondar­­csuk monumentális Háború és békéje után Alekszandr Zarhi, az idősebb szovjet filmrendező-generáció egyik legnevesebb képviselője a Tolsztoj­­epika másik remekét, az Anna Ka­­reninát vitte filmvászonra. Sokszor elmondjuk, hogy a klasszi­kusok filmre adaptálásakor két le­hetséges út áll a rendező előtt: meg­ihletve a mű szellemétől megterem­teni belőle saját alkotói látomását,­­ vagy a halhatatlannak kijáró alá­zattal kísérletet tenni a „műfaji át­ültetésre”, az epikai nyelv filmnyelv­re fordítására. Az első esetben a ren­dező egy szintre helyezi magát az eredeti mű alkotójával, a másodikban a hűséges tolmács szerepére vállalko­zik. Ehhez ritka művészi alázat szük­séges, hiszen a rendezőnek le kell mondania minden exhibicionizmusról, s az „önmutogatás” helyett az eredeti mű teljességét kell felmutatnia. Zarhi a nagy művészekre jellemző alázattal ezt az utat választotta. Nem az önki­fejezés foglalkoztatja, hanem Tolsz­toj világának feltárása. A lélek belső rezdülése érdekli elsősorban. Inkább a mű pszichológiája, s nem a filozófiá­ja. Ebből következik, hogy az Anna— Vronszkij cselekményvonalat helyezi a mű tengelyébe, s nem a sajátos tolsztojáni SS-filozófiát képviselő Levin­­szálat. A film műfaji követelményei is ezt diktálják persze: a dramaturgiai sűrítés, az egyetlen főszálhoz kötött cselekményvezetés törvényei. A szereplők egy részénél felfedez­hetjük az erre való törekvést. Tatjana Szamojlova például kis gesztusok he­lyett inkább az Anna tetteit, maga­tartását kialakító emberi hátteret rajzolta fel markáns vonásokkal. Nyi­­kolaj Gricenko már másfajta mód­szert követett: apró mozaikokból épí­tette fel szerepét. Kareninje kicsit pu­hább, femininebb egyéniség az álta­lunk elképzeltnél, a hivatalnoki pre­cizitásnál nagyobb hangsúlyt kap ben­ne a konvencionális szertartásosság. Vaszilij Lanovoj Vronszkijban az em­beri gyengeségeit szenvtelenséggel, katonás feszességgel palástoló tisztet emelte ki. A szereposztás érdekessége, hogy Dolly­t a világhírű balerina, Maja Pu­szeckaja játszotta. Heltai Tamás

Next