Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-02 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA-bY.**K SZÁM 1968. Vili. 2. A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA • ÁRA:2, - Ft 124 OlBAl A ' §EO|| fe Si ^ 111 Ei llflli III ill til ifi ill ■ WmkJ18B Spirál W& &&£? » SS* (k«j iS |N| 'eK^'ijr 'AEBHB' Hk^HSc 'Syga HBB' V9BNQH BB Jgjjjj nmfh B B gg g| gig m BW istfl EB Bnl yi Vl UgB £ss§ SSs Kik ISlAMr I rapP y .- -. n,'.i 'Sj iiffn* EEn . ’ j jVw . Jfi B Hl H Jh A világ boldog körzete 1 nomsot ifjúsága Szófiában Budapesten is láthatták a IX. VIT megnyitó ünnepségét, s kinek s kinek saját ügye, hogy jelzőket ke-ressen erre a vasárnap estére, amelyre hat éve vártunk, és amit körülleng az érkezés, a kezdés, az ismerkedés lámpaláza. Mi, szófiai tudósítók, nem erőszakolunk jelszéket az olvasóra, megpróbálunk erőt venni érzelmeinken és kerülni a szuper lativuszokat, ame- '■ lyek csak kisebbítenék mindazt a szépet, amellyel a bolgár főváros , a világ ifjúságának küldötteit várata. Emlékszünk arra az egyetlen fiatalemberre, aki Felső-Volta nevében menetelt a tartán borítású ■ futópályán, akit a szemek végigki-ssértek, a tenyerek végigtapsoltak és aki a legtöbbre jöhetett rá: arra, | hogy nincsen egyedül. Arra, hogy | | aki jót, haladást akar, annak társa van, de mennyi! Emlékszem egy vietnami kisfiúra, akit olasz fiúk a nyakukban vit- \ | tek és aki érezhette, hogy ezeknek | | a másarcú „bácsiknak” a válla | milyen erős. És megtudhatta, hogy , s ennek a zajos világnak a gyermekei kitől remélhetnek biztonságot,mint ahogy mi, felnőttek megtudhattuk , a bolgár sportolóktól, népi táncosok százaitól, kissé bódultan már a rózsaolaj-szörökúttal illatos stadionban, hogy kitől remélhetünk mesét, mesebeli élményt és rejtett kábulatot, az együvé tartozás remegését. Igen, a fiataloktól. A dobbal, síppal táncotoktól, a barna arcú görög fiataltól, ki Lenin képét mutatta fel, egy kistermetű dominikaitól, aki szovjet zászlót lobogtatott, a franciától, akinak zárt ökle az erő és elszántság kifejezésével meredt a magasba. Hat éve nem volt. Hat éve csak a küzdelem e látványos kézfogás nélkül. A tartán pályán látottak egy megváltozott világ képét tükrözték. Gondoljuk csak meg, a tüntetés futtólépéseit, a hirtelen leüléseket és egymásba ikarolásokat imitáló menetet, az ifjúság harcos balratolódását jelezték, az ember látni vélte az amerikai, a japán és a nyugatnémet rendőrök fecskendőjét, gumibotját és gázbombáját. Aki a Levszki-stadionba bebocsátást kért, az gyűlöli az elnyomást és szülővárosát a bolgár főváros nevével együtt mondjam ki. Az most rokonságra törekszik, a közösre, arra, ami összeköt. És ez is fontos! Az, hogy itt, Szófiában bárki kész félretenni saját gondját, ha Vietnamról van szó, ha arról, hogy valaki próbálná megakadályozni a világ ifjúságának barátkozását. Minden felvonulásnál szebb, amikor a Russki bulváron egy dél-vietnami alacsony trópusi sisakos dzsungel harcos a magas, szikár amerikai egyetemistával sétál és kirakatot néz. Minden felvonulásnál kifejezőbb, amikor egy holland lány fogót doboz tart a kezében. Itt, a világ legboldogabb körzetében, igazi béke van. ■ián.* • Minden fesztivál már hagyományossá vált színfoltja, a jelvényeiére Beszámoló a VIT-ről a lap 3., 4- 5., 6. és 24. oldalán A magyar zene ritmusa, a magyar, tánc temperamentuma és a díszes népviselet mindig és mindenhol nagy sikert arat: a KISZ Központi Művészegyüttes tánckara az érdeklődök gyűrűjében A VIT-ről szóló riportokat, tudósításokat írta: Szabó Béla, Komornik Ferenc, Király Ernő, Ivanics István Fotoriporter: Kotroczó István oflssen