Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-18 / 16. szám

Idézet a KISZ Magyar Vagon- és Gépgyári végrehajtó bizottságá­nak jelentéséből: „Vállalaton belüli te­vékenységünk nem 1968- ban kezdődött. Büszkék vagyunk arra, hogy a védnök­ség gondolata tő­lünk indult ki, és széle­sedett országos méretű­vé. A VII. kongresszus határozati javaslatába a védnökség a mi javas­latunkra került be, me­lyet a kongresszus egy­hangúlag elfogadott.” Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a gyáróriást, az újdonság szót választhatnám. Az utóbbi évekre legalábbis találó lenne. A Magyar Vagon- és Gépgyár a járműipari program legjelentősebb beruhá­zásainak­ színhelye. A legfrissebb újdonság (ha szabad ilyen nagy vál­lalkozást ezzel a kifeje­zéssel illetni) a motor­gyár. Próbaüzemelésre készen áll. Világos, ha­talmas csarnok, a gépso­rok látványnak is tet­­szetősek, sajátos szépsé­gük a laikust is megra­gadja. Az előzmények­ről Kapuvári Jenő, a motorgyár főmérnöke így beszélt: — Nagy befogadóké­pességű buszok és nagy teherbírású tehergépko­csik gyártása — röviden ez volt az a cél, amely­­lyel összefüggésben egy korszerű motorgyár fel­építése vált szükségessé. A kérdés akkor úgy hangzott, hogy érde­­m­­es-e kísérletezni, ha­zai fejlesztéssel próbál­kozni vagy inkább H- censzet vásárolni. A ha­tározat ismeretes, 1964. decemberében eldőlt, hogy a motor gyártója a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár lesz. A szá­mításba jöhető európai motorgyárak meglátoga­tása után 9 ajánlatból választhatott a magyar bizottság. Konkrét tár­gyalásokra 3 gyár aján­lata adott alapot. A M. A. N. motor gazdaságos­sága, műszaki paramé­terei bizonyultak a leg­­kevezőbbeknek. A szer­ződést 1967. január 6-án kötötték, tíz évre a to­vábbfejlesztést is meg­­vásároluk. A KISZ védnökségi munkája eközben olyan népszerű lett, hogy idő­sebb dolgozókból álló brigádok jelentkeztek, segítenék a fiatalokat. FOGÓRA TALÁLTAK A 35 éven felüliek von­zó mozgalomnak tartják a kiváló ifjú mérnök, kiváló ifjú technikus cí­mért folyó versengést, csak éppen azt nehez­ményezték, hogy ők már kiszorultak, holott... Holott köztük is dolgo­zik a kiváló címre mél­tó mérnök, technikus. Az eredmény: a „kivá­lók"’ mozgalma szétfe­szítette ifjúsági kereteit. Kissé furcsán hangzik, hogy ifjúsági mozgalmi kezdeményezés nemcsak felnőtt pártfogókra ta­lál de idős szakembe­rek kívánnak részeseivé válni. Ehhez hozzá tar­tozik, hogy a győri mű­szaki fiatalok az idei FMKT dolgozatok díjai­ból is jócskán vittek ha­za, és a dolgozatok sem jelentéktelen témákkal foglalkoztak, megvaló­sulásukra várnak­, fi­gyelnek a szakmabeliek. Néhány dolgozatot át­lapoztam. Már csak azért is, mert először ta­lálhattam közöttük poli­tikai kérdést is elemző mellékletet. Ez is újdon­ság. Az idén 85 FMKT- dolgozatnak része lesz a politikai téma kidolgo­zása. A motorgyár nemcsak a győriek ügye. Az évi 15 ezres kapacitás az IKARUS nagybuszok és a vagongyári Camion­­program motorellátásá­ra hivatott. Részben im­port alkatrészekből, a motorgyár teljes felsze­relésének befejezése előtt elkészítettek Győ­rött több, mint 600 mo­tort. Az NDK-ban és a Szovjetunióban vizsgáz­tak jó eredménnyel. A motorgyártás és a hát­­sóhíd gyártás szükség­szerűen az egyéb jármű­ipari gyárak megkeresé­sére, a jó kapcsolatok kialakítására készteti a győrieket. Amit ebből a KISZ-esek magukra vállaltak, azt ugyancsak példaként emlegetik. Az idén február 21-én a MOGÜRT-nél össze­gyűltek a késztermék kibocsátó üzemek KISZ-titkárai, vezetősé­gi tagjai. Együttműkö­dési javaslatok hangoz­tak el, egyfajta, egy­mást segítő szövetkezés, hosszú távra programot adó szövetkezés formái bontakoztak ki. A MO­­GÜRT-ösök mellett eb­ben a műfajban igazán jártasai­ a győriek vol­tak. A múlt év őszétől rendre látogatták a koo­peráló vállalatokat, és fogadták azok viszont­­látogatásait. Hogy mit érnek ezek? Látogatása válogatja. Adott esetben a fiatal műszakiak tapasztala­tainak cseréjét eredmé­nyezték. Mint említet­tem, műszaki dolgokban a győriek nem állnak rosszul. "A Vörös Csillag Traktorgyárba eljutott eddig egy szigonyos for­gácsszállító berendezés és egy alkatrész-mosó terve. S hogy a traktor­gyár leendő hőkezelő szakemberei „világot lássanak”, egy hétre meghívták őket némi szakmai képzésre. A magam elfogulat­lanságát igazolandó hi­vatkozom az országos eredményeket taglaló jelentésre, mely szerint „ ... igen eredményes­nek bizonyult a Ma­gyar Vagon- és Gép­gyár, valamint a MO­­GÜRT Gépjármű Kül­kereskedelmi Vállalat KISZ-szervezeteinek több vállalattal kialakí­tott kétoldalú együttmű­ködése.”. Talán nem veszi túl­ságosan igénybe az ol­vasó türelmét egy rövid kitérő. A vagongyárba látogató, vagy a vagon­gyári KISZ-esek mun­kája után máshol ér­deklődő rendszerint di­csérő szavakat hall. Oly­kor megjegyzéssel, hogy „azzal a támogatással könnyű”. Való igaz, hogy a győriek (ugyanez vonatkozik a MOGÜRT- re) sokat kapnak a gaz­dasági vezetéstől, évek gyakorlata alapján meg­követelik, megkövetel­hetik az anyagi, erkölcsi elismerést. Az FMKT-dolgozatok jobb megbe­csüléséért tavaly harcol­tak meg. („Persze nem nehéz úgy harcolni, hogy senki sem kívánta a ve­reségüket” — szinte hal­lom az igaz megjegy­zést.) A termelést segí­tő tevékenység termé­szetszerűleg nem öleli fel az ifjúsági mozgalom egészét, de hogy ez a részmunka milyen lehe­tőségeket kínál, hogy az ifjúság milyen még rej­tett energiáit szabadít­hatja fel, Győrött már sejtheti az ember. Pél­dául abból is, hogy a védnökségi munka hiá­nyosságaira Horváth István KISZ-titkár, vagy Tóth Jenő, az ope­ratív bizottság vezetője hívja fel a látogató fi­gyelmét. Mert az ered­mények mellett nincs okuk a takargatásra, a szépítésre. Egy példát arra, hogy milyen nagyságrendű munkával válaszolnak a megbecsülésre. Az Országos Gumiipari Vállalat nem tudott ele­get tenni a gyár rende­lésének, mondván, a RÁBA — M. A. N. mo­torok tömítéséhez szük­séges foszlatott azbeszt gyártására nincsen vál­lalkozó. A termék a Nyergesúj­falui Eternit­gyár profiljába tartozik. December 14-én a nyer­gesújfalui és győri fia­talok szerződést kötöt­tek, amelynek értelmé­ben lesz elegendő anyag, ha nem is rendes mun­kaidőben gyártják. Nem tudom szüksé­ges-e ehhez hozzáfűzni, hogy a KISZ-es ered­mények — nemcsak a járműipari védnökség­gel kapcsolatosak — és a gazdasági vezetők megbecsülése kölcsönö­sen összefüggenek? Újdonsággal kezdtem, úgy illik, hogy azzal is zárjam. A jövő tanév­től a Jedlik Ányos Gép­ipari Technikum „va­gongyári osztályában”, a gyár igényei szerint képezik a műszaki után­pótlást. Ösztöndíjjal, gé­pekkel, szemléltető esz­közökkel segít az üzem. Az ötlet a KISZ-eseké. A vállalathoz kötődés egyik lépése, hog­r a ta­nuló­- a Jedlik-pályázat­­ra a vagongyári mun­kásifjúság tevékenysé­gét írták meg 1945-től napjainkig. Gazdag jövőt hordozó téma: Maros Dénes Korszerű megmunkáló sor a Magyar Vagon- és Gépgyár új motorgyárában MAGYAR IFJÚSÁG Ki a baj? Elszomorító tragédia történt a közelmúltban a Somogy me­gyei Gyékényes községben. B. János tizenhét éves fiú agyon­lőtte barátját, az ugyancsak tizenhét éves Kránicz Józse­fet. Az előzmények: B. János 1967 őszén vett egy légpuskát. Kránicz József kifúrta a pus­ka csövét, és így alkalmassá tette nagyobb töltény kilövé­sére. A két legényke — eddig ismeretlen helyről — több tu­cat töltényt szerzett be. A puskát és a töltényeket B. Já­­nosék portáján rejtették el. Ez év január másodikán szarkára vadászott a két fiú. A fegyver B. János kezében volt, de Krá­nicz is lőni szeretett volna. Mindketten fogták a puskát, Kránicz maga felé fordította a csövet, és B. János meghúzta a ravaszt. Kránicz József vérző fejjel esett össze. B. János lát­va, hogy barátját lövés érte, először a puskát rejtette el, és csak azután ment segítséget kérni. Azt állította, hogy ba­rátja egy töltényt kalapált, és a felrobbant lövedék ment a szemébe. Mire a mentők a helyszínre érkeztek, Kránicz Józsefen már nem lehetett se­gíteni ... A Kaposvári Járásbíróság B. Jánost egyévi és négyhónapi szabadságvesztésre ítélte. De hamarosan lesz egy újabb tár­gyalás is. B. János édesapja is a vádlottak padjára kerül, lő­fegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt. Azon a tár­gyaláson bizonyára kiderül, hogy ki volt az igazi bűnös. Részrehajlás Szentistván község termelőszö­vetkezetében a vezetőség javasla­tára közgyűlési határozattá emel­kedett, hogy a tsz tiszta jövedel­mének öt ezrelékét a KISZ-szer­­vezet rendelkezésére bocsátják. Gondolták: ne szűkölködjön az if­júság, ne otthonról hordják a tü­­zelnivalót, ha téli estéken egymás társaságát keresik, ne öreg lócá­kon lógassák a lábukat, hanem kárpitozott székeken. Az öt ezrelék az 1969-es eszten­dőre 180 ezer forintot adott a KISZ-szervezet kezére. A tsz-ben százharminc fiatal dolgozik. Ha hajnali három órakor kell a mun­kát elkezdeni, ott vannak időben, zokszó nélkül, s jókedvükkel fel­verik a határt. A vezetőség „csak” ennyit fűzött javaslatához, s a közgyűlés „elfogultan” igent mondott rá. Bár egyre több ilyen „részrehajló” faluról adhatnánk hírt. —­s­­ a Dupla fiaskó Fiatal, sportpályafutásuk kezdetén álló versenyzők ve­resége csak akkor fájdalmas, ha a kudarcok sorozatban, szinte már törvényszerűen kö­vetkeznek be. Ez történt most is. Kínos fiaskót vallott már az UEFA-selejtező első (de egy­ben, sajnos, utolsó) fordulójá­ban a magyar ifjúsági labda­rúgó-válogatott, 3:1 arányú előny birtokában sem jutottak tovább a jugoszlávok ellen. A genovai ifjúsági vívóbajnoksá­gon sem termett babér:­­négy fegyvernemben mindössze egy sovány ötödik és egy ösztövér hatodik helyre futotta a fiatal pengeforgatók erejéből. Az ifjúsági futballisták és a vívók már jó ideje tálcán szál­lítják a kellemetlen meglepe­téseket. Olyannyira, hogy las­san már az lesz a váratlan fordulat, ha az említettek jól szerepelnének. Hogy a dupla fiaskókat el lehessen kerülni, sokszor han­goztatott summázást említe­nénk. Kik és hogyan foglalkoznak a klubokban és a válogatott keretekben a tehetségekkel? Turistának álcázott verseny­zők vagy győzniakarással telí­tett fiatalok indult­ak-e a via­dalokon? Az ifi labdarúgókkal jófor­mán sehol sem foglalkoznak olyan szakmai színvonalon, mint a felnőttekkel, a fiatal vívók tömegbázis nélkül vege­tálnak. Unjuk a csúszós pálya; a külföldi közönség szerepe; a balszerencsés sorsolás, a szo­katlan környezet; azon a bizo­nyos hajszálon múlott; sem­mivel sem voltunk gyengéb­bek, de... kezdetű mondato­kat. Az említett mondatok ugyanis nem gondos értékelés­ről tanúskodnak. Csak üres kifogásokról! Sz. F. Kimaradtak a fiatalok A Dél-Borsodi Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége a mező­­gazdasági munkaverseny fellendí­tésének segítése céljából egy na­gyon hasznos körlevelet küldött szét a tsz-ek vezetőségeihez. Ja­vaslatok és ajánlások követik eb­ben a levélben egymást a szocia­lista brigádok szervezéséről, a tsz­­ek közötti munkaverseny módjai­ról, egyszóval a mezőgazdasági termelés fellendítésének legkülön­félébb lehetőségeiről. Ami a levélben benne van, ab­ban nincs is semmi hiba. A szán­dék is elismerésre méltó. Csak­hogy valami — s nem éppen cse­kélység — kimaradt. A kedvelt és ismert ifjúsági munkaverseny for­­­mák mintha a világon sem lenné­nek. Mintha Dél-Borsodban évről évre nem állnának rajthoz a szán­tóversenyben, a k­ombájnosok ver­senyében a fiatalok, mintha a KISZ KB és a MEDOSZ nem adta volna ki közös felhívását arról, hogy végre az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is mód nyílik a fiatal falusi agrárértelmiség szá­mára a kiváló ifjú mezőgazdász — közgazdász — technikus cím pályázati úton történő elnyerésé­re. Ma már szinte nincs termelő­­szövetkezet ifjúsági munkacsapat nélkül, s a fiatalok egyre-másra hallatnak magukról a termésho­zam növelésében, a kemizálás el­terjesztésében. Nem teljes ez a fel­sorolás, de ha már a tsz-vezetősé­­gek igényes segítésére, tanács­adásra vállalkoztak Dél-Borsod­ban, az ifjúságról — enyhén szól­va — kár volt megfeledkezniük. Nemcsak mert rászolgáltak, ha­nem azért is, mert valamit azért ők is segítenének! K. É.

Next