Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-18 / 16. szám
Idézet a KISZ Magyar Vagon- és Gépgyári végrehajtó bizottságának jelentéséből: „Vállalaton belüli tevékenységünk nem 1968- ban kezdődött. Büszkék vagyunk arra, hogy a védnökség gondolata tőlünk indult ki, és szélesedett országos méretűvé. A VII. kongresszus határozati javaslatába a védnökség a mi javaslatunkra került be, melyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott.” Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a gyáróriást, az újdonság szót választhatnám. Az utóbbi évekre legalábbis találó lenne. A Magyar Vagon- és Gépgyár a járműipari program legjelentősebb beruházásainak színhelye. A legfrissebb újdonság (ha szabad ilyen nagy vállalkozást ezzel a kifejezéssel illetni) a motorgyár. Próbaüzemelésre készen áll. Világos, hatalmas csarnok, a gépsorok látványnak is tetszetősek, sajátos szépségük a laikust is megragadja. Az előzményekről Kapuvári Jenő, a motorgyár főmérnöke így beszélt: — Nagy befogadóképességű buszok és nagy teherbírású tehergépkocsik gyártása — röviden ez volt az a cél, amelylyel összefüggésben egy korszerű motorgyár felépítése vált szükségessé. A kérdés akkor úgy hangzott, hogy érdemes-e kísérletezni, hazai fejlesztéssel próbálkozni vagy inkább H- censzet vásárolni. A határozat ismeretes, 1964. decemberében eldőlt, hogy a motor gyártója a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár lesz. A számításba jöhető európai motorgyárak meglátogatása után 9 ajánlatból választhatott a magyar bizottság. Konkrét tárgyalásokra 3 gyár ajánlata adott alapot. A M. A. N. motor gazdaságossága, műszaki paraméterei bizonyultak a legkevezőbbeknek. A szerződést 1967. január 6-án kötötték, tíz évre a továbbfejlesztést is megvásároluk. A KISZ védnökségi munkája eközben olyan népszerű lett, hogy idősebb dolgozókból álló brigádok jelentkeztek, segítenék a fiatalokat. FOGÓRA TALÁLTAK A 35 éven felüliek vonzó mozgalomnak tartják a kiváló ifjú mérnök, kiváló ifjú technikus címért folyó versengést, csak éppen azt nehezményezték, hogy ők már kiszorultak, holott... Holott köztük is dolgozik a kiváló címre méltó mérnök, technikus. Az eredmény: a „kiválók"’ mozgalma szétfeszítette ifjúsági kereteit. Kissé furcsán hangzik, hogy ifjúsági mozgalmi kezdeményezés nemcsak felnőtt pártfogókra talál de idős szakemberek kívánnak részeseivé válni. Ehhez hozzá tartozik, hogy a győri műszaki fiatalok az idei FMKT dolgozatok díjaiból is jócskán vittek haza, és a dolgozatok sem jelentéktelen témákkal foglalkoztak, megvalósulásukra várnak, figyelnek a szakmabeliek. Néhány dolgozatot átlapoztam. Már csak azért is, mert először találhattam közöttük politikai kérdést is elemző mellékletet. Ez is újdonság. Az idén 85 FMKT- dolgozatnak része lesz a politikai téma kidolgozása. A motorgyár nemcsak a győriek ügye. Az évi 15 ezres kapacitás az IKARUS nagybuszok és a vagongyári Camionprogram motorellátására hivatott. Részben import alkatrészekből, a motorgyár teljes felszerelésének befejezése előtt elkészítettek Győrött több, mint 600 motort. Az NDK-ban és a Szovjetunióban vizsgáztak jó eredménnyel. A motorgyártás és a hátsóhíd gyártás szükségszerűen az egyéb járműipari gyárak megkeresésére, a jó kapcsolatok kialakítására készteti a győrieket. Amit ebből a KISZ-esek magukra vállaltak, azt ugyancsak példaként emlegetik. Az idén február 21-én a MOGÜRT-nél összegyűltek a késztermék kibocsátó üzemek KISZ-titkárai, vezetőségi tagjai. Együttműködési javaslatok hangoztak el, egyfajta, egymást segítő szövetkezés, hosszú távra programot adó szövetkezés formái bontakoztak ki. A MOGÜRT-ösök mellett ebben a műfajban igazán jártasai a győriek voltak. A múlt év őszétől rendre látogatták a kooperáló vállalatokat, és fogadták azok viszontlátogatásait. Hogy mit érnek ezek? Látogatása válogatja. Adott esetben a fiatal műszakiak tapasztalatainak cseréjét eredményezték. Mint említettem, műszaki dolgokban a győriek nem állnak rosszul. "A Vörös Csillag Traktorgyárba eljutott eddig egy szigonyos forgácsszállító berendezés és egy alkatrész-mosó terve. S hogy a traktorgyár leendő hőkezelő szakemberei „világot lássanak”, egy hétre meghívták őket némi szakmai képzésre. A magam elfogulatlanságát igazolandó hivatkozom az országos eredményeket taglaló jelentésre, mely szerint „ ... igen eredményesnek bizonyult a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat KISZ-szervezeteinek több vállalattal kialakított kétoldalú együttműködése.”. Talán nem veszi túlságosan igénybe az olvasó türelmét egy rövid kitérő. A vagongyárba látogató, vagy a vagongyári KISZ-esek munkája után máshol érdeklődő rendszerint dicsérő szavakat hall. Olykor megjegyzéssel, hogy „azzal a támogatással könnyű”. Való igaz, hogy a győriek (ugyanez vonatkozik a MOGÜRT- re) sokat kapnak a gazdasági vezetéstől, évek gyakorlata alapján megkövetelik, megkövetelhetik az anyagi, erkölcsi elismerést. Az FMKT-dolgozatok jobb megbecsüléséért tavaly harcoltak meg. („Persze nem nehéz úgy harcolni, hogy senki sem kívánta a vereségüket” — szinte hallom az igaz megjegyzést.) A termelést segítő tevékenység természetszerűleg nem öleli fel az ifjúsági mozgalom egészét, de hogy ez a részmunka milyen lehetőségeket kínál, hogy az ifjúság milyen még rejtett energiáit szabadíthatja fel, Győrött már sejtheti az ember. Például abból is, hogy a védnökségi munka hiányosságaira Horváth István KISZ-titkár, vagy Tóth Jenő, az operatív bizottság vezetője hívja fel a látogató figyelmét. Mert az eredmények mellett nincs okuk a takargatásra, a szépítésre. Egy példát arra, hogy milyen nagyságrendű munkával válaszolnak a megbecsülésre. Az Országos Gumiipari Vállalat nem tudott eleget tenni a gyár rendelésének, mondván, a RÁBA — M. A. N. motorok tömítéséhez szükséges foszlatott azbeszt gyártására nincsen vállalkozó. A termék a Nyergesújfalui Eternitgyár profiljába tartozik. December 14-én a nyergesújfalui és győri fiatalok szerződést kötöttek, amelynek értelmében lesz elegendő anyag, ha nem is rendes munkaidőben gyártják. Nem tudom szükséges-e ehhez hozzáfűzni, hogy a KISZ-es eredmények — nemcsak a járműipari védnökséggel kapcsolatosak — és a gazdasági vezetők megbecsülése kölcsönösen összefüggenek? Újdonsággal kezdtem, úgy illik, hogy azzal is zárjam. A jövő tanévtől a Jedlik Ányos Gépipari Technikum „vagongyári osztályában”, a gyár igényei szerint képezik a műszaki utánpótlást. Ösztöndíjjal, gépekkel, szemléltető eszközökkel segít az üzem. Az ötlet a KISZ-eseké. A vállalathoz kötődés egyik lépése, hogr a tanuló- a Jedlik-pályázatra a vagongyári munkásifjúság tevékenységét írták meg 1945-től napjainkig. Gazdag jövőt hordozó téma: Maros Dénes Korszerű megmunkáló sor a Magyar Vagon- és Gépgyár új motorgyárában MAGYAR IFJÚSÁG Ki a baj? Elszomorító tragédia történt a közelmúltban a Somogy megyei Gyékényes községben. B. János tizenhét éves fiú agyonlőtte barátját, az ugyancsak tizenhét éves Kránicz Józsefet. Az előzmények: B. János 1967 őszén vett egy légpuskát. Kránicz József kifúrta a puska csövét, és így alkalmassá tette nagyobb töltény kilövésére. A két legényke — eddig ismeretlen helyről — több tucat töltényt szerzett be. A puskát és a töltényeket B. Jánosék portáján rejtették el. Ez év január másodikán szarkára vadászott a két fiú. A fegyver B. János kezében volt, de Kránicz is lőni szeretett volna. Mindketten fogták a puskát, Kránicz maga felé fordította a csövet, és B. János meghúzta a ravaszt. Kránicz József vérző fejjel esett össze. B. János látva, hogy barátját lövés érte, először a puskát rejtette el, és csak azután ment segítséget kérni. Azt állította, hogy barátja egy töltényt kalapált, és a felrobbant lövedék ment a szemébe. Mire a mentők a helyszínre érkeztek, Kránicz Józsefen már nem lehetett segíteni ... A Kaposvári Járásbíróság B. Jánost egyévi és négyhónapi szabadságvesztésre ítélte. De hamarosan lesz egy újabb tárgyalás is. B. János édesapja is a vádlottak padjára kerül, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt. Azon a tárgyaláson bizonyára kiderül, hogy ki volt az igazi bűnös. Részrehajlás Szentistván község termelőszövetkezetében a vezetőség javaslatára közgyűlési határozattá emelkedett, hogy a tsz tiszta jövedelmének öt ezrelékét a KISZ-szervezet rendelkezésére bocsátják. Gondolták: ne szűkölködjön az ifjúság, ne otthonról hordják a tüzelnivalót, ha téli estéken egymás társaságát keresik, ne öreg lócákon lógassák a lábukat, hanem kárpitozott székeken. Az öt ezrelék az 1969-es esztendőre 180 ezer forintot adott a KISZ-szervezet kezére. A tsz-ben százharminc fiatal dolgozik. Ha hajnali három órakor kell a munkát elkezdeni, ott vannak időben, zokszó nélkül, s jókedvükkel felverik a határt. A vezetőség „csak” ennyit fűzött javaslatához, s a közgyűlés „elfogultan” igent mondott rá. Bár egyre több ilyen „részrehajló” faluról adhatnánk hírt. —s a Dupla fiaskó Fiatal, sportpályafutásuk kezdetén álló versenyzők veresége csak akkor fájdalmas, ha a kudarcok sorozatban, szinte már törvényszerűen következnek be. Ez történt most is. Kínos fiaskót vallott már az UEFA-selejtező első (de egyben, sajnos, utolsó) fordulójában a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott, 3:1 arányú előny birtokában sem jutottak tovább a jugoszlávok ellen. A genovai ifjúsági vívóbajnokságon sem termett babér:négy fegyvernemben mindössze egy sovány ötödik és egy ösztövér hatodik helyre futotta a fiatal pengeforgatók erejéből. Az ifjúsági futballisták és a vívók már jó ideje tálcán szállítják a kellemetlen meglepetéseket. Olyannyira, hogy lassan már az lesz a váratlan fordulat, ha az említettek jól szerepelnének. Hogy a dupla fiaskókat el lehessen kerülni, sokszor hangoztatott summázást említenénk. Kik és hogyan foglalkoznak a klubokban és a válogatott keretekben a tehetségekkel? Turistának álcázott versenyzők vagy győzniakarással telített fiatalok indultak-e a viadalokon? Az ifi labdarúgókkal jóformán sehol sem foglalkoznak olyan szakmai színvonalon, mint a felnőttekkel, a fiatal vívók tömegbázis nélkül vegetálnak. Unjuk a csúszós pálya; a külföldi közönség szerepe; a balszerencsés sorsolás, a szokatlan környezet; azon a bizonyos hajszálon múlott; semmivel sem voltunk gyengébbek, de... kezdetű mondatokat. Az említett mondatok ugyanis nem gondos értékelésről tanúskodnak. Csak üres kifogásokról! Sz. F. Kimaradtak a fiatalok A Dél-Borsodi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a mezőgazdasági munkaverseny fellendítésének segítése céljából egy nagyon hasznos körlevelet küldött szét a tsz-ek vezetőségeihez. Javaslatok és ajánlások követik ebben a levélben egymást a szocialista brigádok szervezéséről, a tszek közötti munkaverseny módjairól, egyszóval a mezőgazdasági termelés fellendítésének legkülönfélébb lehetőségeiről. Ami a levélben benne van, abban nincs is semmi hiba. A szándék is elismerésre méltó. Csakhogy valami — s nem éppen csekélység — kimaradt. A kedvelt és ismert ifjúsági munkaverseny formák mintha a világon sem lennének. Mintha Dél-Borsodban évről évre nem állnának rajthoz a szántóversenyben, a kombájnosok versenyében a fiatalok, mintha a KISZ KB és a MEDOSZ nem adta volna ki közös felhívását arról, hogy végre az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is mód nyílik a fiatal falusi agrárértelmiség számára a kiváló ifjú mezőgazdász — közgazdász — technikus cím pályázati úton történő elnyerésére. Ma már szinte nincs termelőszövetkezet ifjúsági munkacsapat nélkül, s a fiatalok egyre-másra hallatnak magukról a terméshozam növelésében, a kemizálás elterjesztésében. Nem teljes ez a felsorolás, de ha már a tsz-vezetőségek igényes segítésére, tanácsadásra vállalkoztak Dél-Borsodban, az ifjúságról — enyhén szólva — kár volt megfeledkezniük. Nemcsak mert rászolgáltak, hanem azért is, mert valamit azért ők is segítenének! K. É.