Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-17 / 3. szám
GYŐZÖTT A HARANG Egy termelőszövetkezet tagságának közgyűlési döntését teszszük szóvá, s hogy a személyeskedés látszatát is elkerüljük, nem írjuk ki a falu nevét. A tétel 5 ezer forint volt, nem csekély öszszeg ez egy ötezer holdas gazdaságban sem. Az első javaslat úgy szólt, holdanként egy forintot ajánljon meg a tagság a falu úttörőinek, saját gyerekeiknek a nyári táboroztatásra. A másik javaslat a templom harangjának kicserélését hozta szóba, az is ötezer forintos tétel volt. És miután választani kellett, a tagság a harang mellett határozott, ilyenféle érvek alapján: „az itt marad, mi szülők is élvezzük, nemcsak a gyerekek”. Egy termelőszövetkezeti tagság tagjaitól valahogyan más döntést tételeznénk fel, így azonban az úttörők otthon maradnak, s ha más nem is, a harangszó majd jelzi nekik is az idő múlását... HÍREK AKIKET VISSZAVÁRNAK . A Szekszárdi Mérőműszergyárból 40 fiatal dolgozik az NDK üzemeiben. A vállalat gazdasági vezetői már jelentkezésükkor arra kérték őket, hogy a három évig tartó nagy szakmai tapasztalatcsere után térjenek vissza az üzembe, ahol várják őket, s a munkájukra nagy szükség lesz. MAKETT © Szkszárd városa kiállításra készül a Tanácsköztársaság helyi direktóriumának 50. évfordulója alkalmából. A kiállítás érdekessége lesz a volt Úri Kaszinó makettje, ahol annak idején a Vörös Újság megyei szerkesztősége nyert elhelyezést. A szabó kisz fiataljai vállalták, hogy márciusig, a kiállítás nyitásának napjáig elkészítik a vöröskatona-egyenruha pontos mását. SZÜLÖK AZ ÚTTÖRŐKÉRT A Dombóvári 1071-es számú Hanti István úttörőcsapat 200 pajtása csapatotthont kapott a szülök jóvoltából. Kőműves és szobafestő papok hetekig tartó társadalmi munkával rendbe hoztak egy elhanyagolt helyiséget, a városi pártbizottság és KISZ-bizottság pedig barátságosan berendezte a csapatotthont. FIATAL ÉRTELMISÉGIEK KLUBJA © A Paksi Ifjúsági Házban megalakult a Fáklya Klub, amelynek tagjai fiatal pedagógusok, mérnökök és mezőgazdasági szakemberek. A klub önképzőköri jellegű, a klubtagok zenei, irodalmi és képzőművészeti érdeklődését elégíti ki nagy sikerrel. TERÍTETT asztal gemencen A behavazott gemenci erdőben felállított etetőknél lucernaszénát, vadgesztenyét és kukoricát csemegéznek a szarvasok, a sűrűből előmerészkedő őzek és vaddisznók. A gemenci vadrezervátum híres vadállományának etetésére a vadgazdaság jól felkészült, naponta több fogaton szállítják a téli takarmányt az ártéri vadon különböző részeibe. KEZDŐ PEDAGÓGUSOK FÓRUMA © Egésznapos beszélgetésre hívta öszsze a téli szünetben a KISZ megyei bizottsága mindazokat a fiatal Tolna megyei pedagógusokat, akik szeptemberben léptek először katedrára. A 86 kezdő pedagógus a szegedi és pécsi Pedagógiai Főiskola képviselőinek jelenlétében mondta el tapasztalatait. A megyei tanács oktatási osztályának, valamint a KISZ-bizottságnak is sok tanulsággal szolgált a fiatal pedagógusok beszámolója életkörülményeikről, munkakezdésük gondjairól és örömeiről. VAKÁCIÓ KŐSZEGEN :‘ Harminc paksi diák négynapos kőszegi túrán vett részt a téli szünetben. A Paksi Általános Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének szervezésében kitűnően sikerült a kirándulás. JELVÉNYEK VÁNDORÚTON • Ezerjelvényből álló gyűjteménnyel rendelkezik a KISZ dombóvári járási bizottsága. A jelvények mindegyike munkásmozgalmi és ifjúsági vonatkozású. Megtalálható köztük a VIT-ek, a MADISZ, a DISZ és a KISZ valamennyi jelvénye. A gyűjtemény érdekessége, hogy nem a KISZ-bizottságon „tartózkodik”, hanem vándorol a járás KISZ-szervezeteiben, miközben egyre gyarapszik. SÁRKÖZ NÉPMŰVÉSZETE Akik elsiratták a népművészetet, mondván: „Meghalt a régi paraszti életformával együtt, nincs már miből táplálkoznia”, azok ugyancsak meglepődnének a Sárközi NépművészetiSzövetkezet neonfényes műhelyeiben. Báli Istvánné, Bona Árpádnné és a többi 38 sárközi népművész a szövetkezet művészeti tervezője és mellettük 550 sárközi asszony évente 8 millió forint értékű szőttest, hímzést készít. A hagyományos motívumokat hamisítatlanul mentik át a mai használati tárgyakba, hiszen társadalmi igényünkké vált, hogy díszítsük környezetünket, otthonunkat. A jegykendősarok motívuma, az ingván mintái a kor követelményei szerint függönyeinkre, asztalcsíkjainkra, tv - térítőinkre kerülnek, és Sárköz színei a piros, fehér, fekete, igazodnak a mai bútorszínekhez. A „makkos rózsa szőlőfürttel”, a „három rózsa, három levél, három lak’” és a „csillagrózsa” pedig bejárta a világot, Londontól Párizsig. Több mint egyharmada fiatal lány a Sárközi Népművészeti Szövetkezet 550 dolgozójának. Ma sincs olyan ház a sárközi falvakban, ahol ne állna benn a szövőszék, a falusi szobák legvilágosabb helyein pedig ott a hímzőasztal. Sárköz népművészete így válik napjainkban valóságos népi iparművészetté. Egy évtizede tíz asszony kezdte, s ma 550-en folytatják. Báli Istvánné, a népművészet mestere szádat tervez Kezdeményezők és szorgalmasak . Csak azt ne higgyék, hogy ördöngősen nehéz volt eddig eljutni. Egy csodát! Tele van a mi téeszünk fiatallal. Igaz, küldtük a gyerekeket iskolára, adtuk az ösztöndíjat, szerződtettük a tanulókat. Fiatalítottunk, hogy energiát nyerjünk. Ha jött egy szombati, vasárnapi saláta-, újburgonya-, málnaszedés, gyors rakodás, hiába kértük az idősebbeket, de a fiatalabbja még engem, az elnököt is megelőzött a felkelésben, így jártunk a nagyhozamú, külföldi búzafajták meghonosításával is. Fiatal szakember védte a hibridkukoricát is, s azóta elismeri Pálfán mindenki, hogy nemcsak az a jó, ami magyar. És nem vakon védik ám az újat, hanem világos fejjel, mert értik, mert frissen tanulták ... Nyáron a meleget, őszön a hideget a traktoron is az viseli el jobban, akinek nem kopott még meg a személyazonosságija. Voltunk olyan vasárnapi munkán, földfelújításon, hogy húsz traktorral jöttek ki a fiatalok, s nem savanyú ábrázattal, hanem fellobogózott gépekkel. Hát hogyne húzna a szívem hozzájuk! Külön akartak lenni a kertészetben, gyümölcsösben? Legyetek. Álljatok ifjúsági brigádba, ha úgy jobban esik a munka. Persze, védeni is kell őket, mert azért nem fenékig tejfel nálunk sem az ifjúi állapot. Még a nyáron megépült másfél millióból az új művelődési házunk. Minden téesztagunk két munkaegységet adott hozzá, aztán mégis alkudozni kellett, hogy az itthon élő 130 fiatalt beengedjék. „Nem lehet felfűteni, nem győzzük tüzelővel"’ — mondták először, erre adtunk fát. „Hová tegyük őket, pingpongozni is akarnak”, jött az újabb ellenvetés. De most, vasárnap végre megtörtént a honfoglalásuk! S ha már egyszer bent van a lábuk, onnan őket kiimádkozni sem lehet ... Haragudnom nem volt miért a fiatalokra. Még akkor sem, ha hetvenen öszszejöttek, s egymást sem tudták rendesen végighallgatni. Majd belejönnek ebbe is, a fontos az, hogy a munkáról tájékozottak, és mindenbe bele lehet őket vinni, mert fogékonyak, kezdeményezők, szorgalmasak. A KISZ-esküvőkkel is úgy voltunk eleinte, hogy adtuk a sátrakat, a ponyvát, a húst, a padokat, a nászajándékot, az egyetlen hintónkat is a lakodalomhoz, csak hadd sikerüljön jól minden. Nem mondom, hogy nem tették szóvá, hogy miért vagyunk annyi szívességgel a KISZ-esekhez. Dehát volt erre is válaszunk: mert szeretjük őket, mert ők a mieink! Most itt van a nyakunkon a tél, mégis dolgozunk. A kertészeti lányok a dohánynyal, a 40 hold seprőtorókkal foglalatoskodnak, és a 17 hold füzesünkről kötik a silóhordót, a vékát, a vesszőkosarakat eladásra. Az építőbrigádunkban 50 fiatalt találnak, szarvasmarha-, sertéstelepünk épül, pár év alatt több ezer jószágot helyezünk el ott. Tudom, most a falu azt beszéli, megváltozik, elmúlik ez az én nagy fiatalpártiságom. Négy évig dajkáltam, segítettem egy fiatal mérnököt, akinek, mikor közénk került, volt ugyan diplomája, de kohász, és nem gépészmérnöki. Kapott tőlünk a négy év alatt egy garázsos családi házat, mint szakember autót vett részletre, évente 72 nap tanulmányi szabadságot élvezett, mert hogy a második diplomáját szerezte köztünk. Amikor nyaranta nagy munkában voltunk, ő beült a családjával az autóba, s szombat-vasárnap ment a Balatonhoz. Az embereknek azt mondtam: tanul, kell neki a pihenés, várjuk ki, amíg végez, ilyen gépparkhoz, mint nálunk van, kell az ő tudománya. Hát ez a mérnökünk most itthagyott minket. Háromezerről háromezerötszázra emeltük a fizetését, amint az utolsó vizsgája is megvolt, de azt mondta: kevesli, többet érdemelne, enynyiért nem marad. Eredj, vidd a diplomáidat — gondoltam magamban, pedig talán nekem fájt a legjobban, hogy így történt. De ezt úgy fogom fel, hogy csalódtam egy emberben, ám egy ember még nem az egész ifjúság. EGYETÉRTÉS TSZ ELNÖKE ELMONDTA: LAKOS JÓZSEF, A PÁLFAI - A nyáron • Angliából érkeztek váratlan látogatók a Tolna megyei Lengyelbe. Gróf Apponyiak jöttek haza valamikori kastélyukba, engedélyt kértek, hogy sétát tegyenek a 40 holdas ősi park fái között, és körüljárják a kastélytermeket. Ez a kastély ma a dunántúli mezőgazdasági szakmunkásképzés fellegvára. Több mint hétezer fiatal növénytermelő, gépész, zöldség- és gyümölcskertész, szarvasmarha- és baromfitenyésztő szakmunkás szerzett itt az elmúlt években bizonyítványt. A grófok látogatásakor 200 mezőgazdasági szakmunkásjelölt népesítette éppen be a kastélyt. Az igazgató kicsit gondolkodott, majd szívélyesen beinvitálta a grófi családot. (Mék látogatóban A vendégek emlékeikbe merülve, szótlanul járták a házat. A parkban, az árnyas fák közt megbújva, felfedeztek egy új épületet, ahol 160 férőhelyes kollégiumot, 4 tantermet, előadótermeket és komfortos pedagóguslakásokat találtak. Továbbmenve strandfürdőre bukkantak, majd besétáltak három gépműhelybe, ahol 143 munkagépet és 30 erőgépet számláltak öszsze. Háromezer holdjukon az iskola tangazdaságára leltek, ahol, mint a tanulók elmondták, sertéseik havonta 26 kilót gyarapszanak, szemben az országos 18—20 kilogrammos átlaggal. Apponyi gróf fia ezekután megszámlálta a klubtermeket, ahol hét televíziót és sok rádiókészüléket látott. Megfordultak az ötezer kötetes könyvtárban is, majd az iskola 24 milliót kitevő vagyonáról, a 300 személyes étterem, tornaterem és orvosi rendelő tervezett építéséről is értesültek. Lett volna még látnivaló bőven, ám a vendégek, némi zavarral küszködve ekkor már sietősen búcsút vettek.. — Köszönjük, hogy így gondját viselik mindennek — mondták a grófék a kocsiba ülve, udvariasan. Mire az igazgató még udvariasabban így válaszolt: — Nem tesz semmit gróf úr, igazán nagyon szívesen... A kastély