Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-31 / 5. szám
Az író egy este meglátogatta az édesapját. — Apa, te több hentesárúgyárban dolgoztál. Nem ismerős neked ez a név, Mészáros Gábor? Az apa, aki egyidős a századdal, rábólintott, s beszélni kezdett. Egy hatalmas erejű, szőke, kék szemű legényről, aki pilleként emelte a fél marhákat, s öklének csapása pörölyös volt. Látta, többször is később is, 19-ben Az apa vöröskatona volt. Az északi hadjáratban „Julcsa” mellett szolgált, „Julcsa” a harminc és feles mozsárágyú volt, lövedéke hatalmas krátert ütött a földbe. Mészáros Gábor akkor az I. Vörös Hadtest politikai biztosa volt. — Egyszer láttam a harcok közben. De kinek volt ott ideje ismerősökkel parolázni... Az író, Fülöp János — aki elé a véletlen sodorta Mészáros Gábor történetét, — a szőke, magas óriásból fekete, alacsony figurát gyúrt. Kicsit, erőset, feketét, mint a bors. Mészáros Gáborból '■— Bors Máté lett! KÉT ÉVSZÁM KÖZÉ SŰRÍTVE Ki voltál te, Mészáros Gábor? Egyetlen fénykép s néhány mozaikdarabka. Ennyit tudunk rólad. Azt sem tudjuk, hol születtél, élnek-e a hozzátartozóid? Csak két évszámot ismerünk. 1896—1920. S a két dátum között — huszonnégy évbe sűrítve-zárva — egy hosszú életre elegendő vakmerő hősiesség, kommunista önfeláldozás rejtőzik. . Ki voltál te, Mészáros Gábor? A TOMSZKI JÓBARÁT Az első világháború. Még felpántlikázva, még harcias üdvrivallgás mellett gördült ki az első menetszázaddal a frontvonal. A fiatal húsipari munkást is ez vitte. A tél a Kárpátokban kemény, kegyetlen. Még az óriásokat is megviseli. A tavasz új csatákat hozott. És hadifogságot. Mészáros Gábor a tomszki hadifogolytáborban sok magyart megismert. Az egyiknek később bizalmas barátja lett. Ezt a magyart Kun Belátnak hívták. A taglóhoz, csontozókéshez szokott kéznek furcsa volt, amikor a tulai hadianyaggyárba vitték dolgozni. Orosz munkások vették körül. Megtanulta a nyelvüket, s amikor titkon markába nyomták a mahárkát, a „csomagolópapírról” már el tudta olvasni a bolsevikok üzenetét. 1917. Forradalom! Alig telt el"néhány hét, s a tulai hadifoglyok titkárt választottak. Öt. 1918. április 14. Moszkvában ülésezett a" Forradalmi Hadifoglyok Kongresszusa. A tulai küldött Mészáros Gábor volt. 1918. május. A breszti béke után a németek benyomultak Ukrajnába. A moszkvai Központi Agitátorképző Iskola hallgatói illegális munkára jelentkeztek. Mészáros Gábor is. — Elvtársak, én jól beszélek németül is, oroszul is. Küldjétek a németek házába, Ukrajnába ... Ellenséges megszállás, ismeretlen terület. Úgyszólván az ellenség orra előtt szervezte meg az illegális pártsejteket, s a veszéllyel mit sem törődve sétált a német katonák között, s beszélgetett velük a proletárok hatalmáról, a forradalom igazáról. Valaki „köpött”. Elfogták, s a haditörvényszék halálra ítélte. Háború volt, nem sokat teketóriáztak. A tárgyalásról egyenesen kivégezni vitték. Két katona kísérte. Mészáros körülnézett — egy pillanat műve volt az egész —, s hatalmas öklét ütésre emelte. Megszökött a halál elől, mint rövid életében még annyiszor ... Furfang és mindig tiszta fej. Ez segítette át a német vonalakon. Nem sokat pihent Moszkvában. Sok volt még a törleszteni valója. Finnországba küldték, az ellenforradalmárok közé, majd ismét Ukrajnába. Legenda kelt szárnyra a szőke óriásról, akin nem fog a golyó. 1918. november 4. A moszkvai Dresden-szállóban magasra csapott az izgalom láza. Kun Béla az őszirózsás forradalomról beszélt, s arról, hogy a magyar kommunistáknak otthon a helyük. — Haza! Haza! — ölelgették egymást a magyarok. Az első kis csoportok november 6- án indultak útnak. Mészáros Gábor is köztük volt. Karácsony este volt. Mészáros Gábor másodmagával megvette a matróztól a gépfegyvert, a teli zsák patront a hozzávaló szalagokkal, s beült a rendelt kocsiba. „A Károly körút és Dob utca sarkán vártam rájuk egy másik kocsival — írja Lengyel József. — Mészáros Gábor áthozta a gépfegyvert és a patronokat... A kocsisnak öltözött spicli nem mert ellenkezni... A Népszínház utca környékére hajtottunk ... Vagy harminc lépésre Szilágyi lakásától megállítottuk a kocsit. Mészáros Gábor felkapta a gépfegyvert. — Gyorsan fizesse ki a kocsit, és jöjjön utánam a hátizsákkal! — mondotta. A kocsit ugyan gyorsan kifizettem, de a hátizsák olyan nehéz volt, hogy, miután lehúztam a bakról, képtelen voltam segítség nélkül a hátamra emelni... Mészáros már jött vissza. Rettentő dühös volt. . . — Eh! — és avval kikapta kezemből a zsákot. Mintha pelyhet vinne, rohant fel a házba. Mikor újra lejött, rettentően szidott engem, hogy micsoda ügyetlen és tehetetlen alak vagyok ... A mulatságos tulajdonképpen az volt, hogy Mészáros Gábor nem tudta megérteni, hogy az alig 50—60 kilós zsák talán mégis nehéz lehet... Különben .Mészáros Gábor haragvása nem is volt valami tartós. Ahányszor még találkoztunk, mindig megörültünk egymásnak...” lezár parancsnokképző-iskola felállítását, hogy mindenhol jó kezekbe kerülhessen a Vörös Hadsereg vezetése. A Ludovikában valóban megnyílt ez az iskola. De már későn. Július 22-én... A tisztek árulása — amelyet Mészáros Gábor oly hamar felfedett — ,kaput nyitott az ellenség előtt. Elvégeztetett... A film legendás hőse, Bors Máté (Sztankay István) A GÉPFEGYVER VÁSÁR TÖRTÉNETE Otthon. Budapest. Letisztította magáról a hosszú és viszontagságos hazatérés porát, s barátaihoz indult. Kun Bélához, Vántus Károlyhoz és a többiekhez. Talán az Ügynök utcai kis bútorozott szobában találkoztak, talán a későbbi „főhadiszálláson”, a Visegrádi utcában. Ki tudná ezt ma már megmondani. Csak azt tudjuk, hogy Mészáros Gábor itthon is a „különleges feladatok embere” lett. Pozsonyba utazott például, hogy segítsen a szlovákiai kommunista párt megalakításában, a pozsonyi proletárdiktatúra előkészítésében. A mozaikdarabok között szerencsére van egy éles pillanatfelvétel is. Lengyel József arról ír a „Visegrádi utca” című — ahogyan ő nevezi — történelmi riportázsában, hogy Korvin Ottó egyszer behívta őt a szobájába, s elmondta: „ ... egy matrózzal áll összeköttetésben, aki egy gépfegyvert akart neki eladni... csak később vette észre, hogy nem egyszerű „Ankáéival” van dolga ... hanem ez a matróz provokátor... talán a rendőrség küldte. — A matróz már mindent előkészített. Ami a leggyanúsabb: ő szerzi a kocsit is, amin a géppuskát el kell vinnünk ...” AKIT LENIN MEGDICSÉRT 1919. február közepén a KMP delegátusai elindultak, hogy Moszkvában részt vegyenek a Kommunista Internacionálé első kongresszusán. Március 2-ra kellett volna odaérjenek ... „Az út ez idő tájt nem ígérkezett túlságosan könnyűnek. Két fronton keresztül vezetett Moszkva felé ... A delegáció két tagja nem vállalta a kockázatot és visszafordult, velem csak Mészáros Gábor, a későbbi mártír folytatta az utat — emlékezett vissza Rudas László. — Vasúti összeköttetés nem volt, s az út legnagyobb részét szekéren vagy gyalog kellett megtennünk.” Tarnopolban Rudas Lászlót, mint „bolsevista ügynököt”, elfogták. Mészáros Gábor kiszabadította. Gyalog mentek Vinyicáig. „ ... akkor vonult be oda a Vörös Hadsereg, amelynek támogatásával már könnyebben folytathattam az utat, most már egyedül, mert Mészáros Gábor, aki mint volt hadifogoly, jobban kiismerte magát— előrement. Amikor Kievbe érkeztem, március 23-a volt, akkor érkezett oda a magyar proletárdiktatúra kikiáltásának híre.” Az Internacionálé kongresszusa azonban véget ért, s a két magyar már csak a bolsevik párt nyolcadik kongresszusán találkozhatott Leninnel. „A bemutatkozás után Lenin kifejezte örömét szerencsés megmenekülésem fölött (Mészárostól értesült tarnopoli kalandomról)”. A szőke óriás Lenin elismerő dicséretével tért haza. A való élet legendás hőse, Bors alakjának mintája, Mészáros Gábor ÁRULÓ VAN KÖZTÜNK! Sietett. Itthon vártak rá. Szervezte a tanácshatalmat védő Vörös Hadsereget — az I. Vörös Hadtest politikai biztosa lett —, s jelentésében, amelyben felfedte egyes régi, monarchia-nevelte tisztek árulását, így kelt ki ellenük: „Vagy megtizedeljük az áruló tisztikart, vagy a diktatúra elveszett!” De nem a jelentésírogató emberek fajtájából való volt. Inkább a tetteké. Ő is egyike volt azoknak, akik türelmetlenül sürgették a pro „INGAJÁRAT”. BÉCS-BUDAPEST Mészáros Gábor legendája most vált valósággá. Illegalitásba vonult. Elvtársaival elkezdte a KMP újjászervezését. Többekkel együtt a nyílt utcán elfogták, s gyalog kísérték a főkapitányságra. Megvárta, amíg egy forgalmas útszakaszhoz értek, s futásnak eredt. Vakmerően elvegyült a járókelők tömegében. Bécsbe ment. Nyughatatlan ember volt. „Itt internálták az elvtársakat, otthon börtönbe zárták, most kell őrt állni a vártán ...” — fogalmazta meg, egyszerű szavaival. Hazaszökött, s szervezni kezdte Korvin Ottó kiszabadítását. Az egyik „láncszem” spicli volt, s újra rendőrkézre került. Vakmerősége és lélekjelenléte most sem hagyta cserben. Megszökött! Legendás merészségével „ingázott” Bécs és Budapest között, röpíratokkal megpakolva, pedig ekkor már országosan körözték. * Beszélt Bécsben az árulókról, a provokátorokról, a spiclikről, s megszületett a terv: a mozgalmat meg kell tisztítani! A „különleges feladatok embere” erre is az első szóra vállalkozott. IRÁNY: A TISZT GYOMORSZÁJA Külsejét megváltoztatta, s 1920 januárjában vonatra ült. A határon hetek óta állandó készültségben várták, s a vasúti kocsit fehér tisztek szállták meg Királyhidán. Bilincsbe verték, a királyhidai fogházba vitték, hogy este tovább szállítják Budapestre. A zárkában ismét óriássá nőtt. Keserves erőlködés után kiszabadította kezeit a bilincsből. Estére fordult. Hárman mentek érte... Amikor beléptek, Mészáros Gábor előreszegezte fejét, megfeszítette bikanyakát, s teljes erőből a tiszt gyomorszájának ugrott. Majd szemvillanás alatt kinn termett, s rájuk csapta a cellaajtót! Rohant, kifelé. Csak elérte a határt! Azőrt leütötte, de az nem veszítette el az eszméletét, s utána lőtt... Ütést érzett a fején, a vér elöntötte, de rohant tovább. Emberfeletti erejéből telhetett csak ez! Két napig bujkált a határon. Étlen-szomjan, vérezve. S hiába jutott át a Lajta-híd osztrák oldalára, a magyar csendőrök utána mentek, s a „kegyesen” szemhunyó osztrákok orra előtt hurcolták vissza. A kelenföldi laktanyába, a különítményesek keze közé. Éjjel volt, amikor a négy kommunistát — köztük Mészáros Gábort — felvitték a pincéből a pofozóba. Még egy-két „simogatás”, aztán dróttal egymáshoz kötözték őket, s autóra dobták gyötört testüket. Kettőt agyonlőttek, s úgy, kettőt pedig élve taszítottak az összekötő vasúti hídról a Dunába ... ★ A képernyőn pereg a történet. Borsnak drukkolunk. Az író elgondolkozva mondta: — A történetet folytatni fogom, regényt is írok belőle, de Bors nem hal meg! A történelem igazságszolgáltatása tartozik ezzel Mészáros Gábornak és társainak ... Somos Ágnes