Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-09-12 / 37. szám

A fiúk motorra ülnek A varsányi Új Kalász Tsz három falut egyesít, 7 ezer holdon együtt gazdálkod­nak Nógrádsipek, Rimóc és Varsány köz­ség lakosai. A három falunak azonban van egy közös, nyomasztó gondja, amely kiváltképp a tsz-ben dolgozó 100 fiatal lányt sújtja. Nem a megélhetéssel van bajuk; soha még ilyen virágzó nem volt itt a gazdálkodás, mint manapság. Nehéz munkával 28 forintról 60 forintra tor­nászták fel keresetüket, miközben meg­fiatalították elnyűtt gépparkjukat, mil­liókat áldoztak borjúnevelőjükre, növen­dékmarha istállójukra, s mindez csak később térül meg, vagy hoz kamatot. Gondjuk más természetű: kevés a lehe­tőség szórakozásra, művelődésre. Idős és fiatal csak a kocsma pultjához állhat szabad idejében. Rendbe hozták gazda­ságukat, nem engednek a­ jó keresetből, de arra már nem futotta erejükből, hogy ebben is újat teremtsenek. Ünnepeken naponként 20 ezer forint egy-egy kocsma forgalma. A fiatalasszo­nyok a kocsmák előtt sétáltatják gyere­keiket, itt jönnek össze, nagy karéjba fo­gózva a lányok is. Egyedül a fiúk tudnak segíteni magukon, ha többre, másra vágynak, felülnek motorjaikra és elszá­­guldanak Tarjánba vagy Szécsénybe, ahol kulturáltabb szórakozást találnak. De a lányok mégse ülhetnek motorra, a kocsmázás meg nem kedvükre való! A tsz megpróbált ugyan enyhíteni a hely­zeten. Elküldött 100 fiatalt a Szegedi If­júsági Napokra, autóbuszt bérelt az egri kiránduláshoz. Ez azonban kevés egy esztendőre. Joggal elégedetlenek, akik egész éven át szorgalmasan dolgoznak. Az egyesült tsz három községének nincs átmenő forgalma, így az FMSZ is csak ígéri évek óta a presszók építését. A helyi tanácsok költségvetéséből nem futja művelődési házra, olyan pótolni va­lóik vannak, mint például az utak rend­­behozatala. Varsány 5 kilométer hosszú utcáiból mindössze 515 méter a kövezett, a többin még a sár az úr, ha megnyílnak az ég csatornái. A tsz vezetői tudják, — s ez a felismerés már önmagában is so­kat ér! —, hogy erre a szorító gondra is nekik kell megtalálniok a megoldást. Egy év, két év, de tovább nem halaszt­hatják, hogy a biztos megélhetés mellé a kultúrát is felsorakoztassák. Addig ma­radnak az alkalmankénti kirándulások, s árválkodik a száz leány. Mert a fiúk, amint letelik a munkaidő, máris felpat­tannak a motorra ... A napi munka után a lányok a falu­ban maradnak Kovácsok Megyeszerte csak „cigány kátéesz”-nek emlegetik — minden megkülönböztető szándék nélkül, és a legteljesebb elisme­réssel — a nógrádmegyeri vasipari ktsz-t. Ebben a községben egészen 1963-ig kézi­­kovácsolásból, sínszegek gyártásából, az izzó vas formálásából élt sok faluszéli család. Üllőik nem voltak, földbe ásott hordókba álltak, hogy ne kelljen hajol­ni­ok s a föld színén csupán ügyességük­re és fizikai erejükre építve kovácsoltak a nógrádmegyeriek. Nomád munka volt az övék, a vándorélet minden keservé­vel; műhelyüket a szabad ég fedte be. Hat évvel ezelőtt egy közülük való ember, Rácz Béla szegkovács alakította meg a ktsz-t. Ma már százféle termékü­ket ismerik és keresik, Szabolcstól Za­láig,­az országban mindenütt. A gépek­kel felszerelt műhelyekben kétszázan dolgoznak, csatornavasakat, csőbilincse­ket, üstházakat és szeneskannákat készí­tenek, amit a piac éppen megkíván. Hat fiatal legény személyében szakmunkás­tanulójuk is van, szívesen jöttek, nem bánták meg, hogy elszegődtek. Jelenleg 24 millió forint a ktsz évi termelési ér­téke. Ám ez lesz még több is. Vasszerke­zetek, vasajtók és ablakok, és a szállító­­szalagokhoz vasvázak gyártását tervezik, s néhány év alatt meg akarják kétsze­rezni a ktsz tagjainak számát. A mester­ség szeretete, a jó kereset, a helyi mun­kaalkalom megteszi a magáét, ide vonz­za az embereket. A legnagyobb öröm mégis az, hogy a nógrádmegyeri szegko­vácsok ugyanúgy építkeznek, ugyanúgy gyarapodnak, mint mindenki más ezen a nógrádi tájon, s házaikat akárki meg­nézheti a faluban. A Budapesti Közlekedési Vállalat FELVESZ 20 éves kortól, GYAKORLATI IdŐ NÉLKÜL IS teher- és személy­­gépjárműre érvényes jogosítvánn­yal rendelkező férfi gépkocsi­­vezetőket és rendkívüli autóbusz gépkocsivezetői kiképzésben részesíti. A tanfolyam idejére teljes alapfizetést biztosítunk. AZ AUTÓBUSZVEZETŐK KERESETI LEHETŐSÉGE - 2100—3000 FT-IG EZEN FELÜL + HAVI 300 FT VEZETÉSI PÓTLÉK Minden dolgozó és családtagja részére autóbuszra, villamosra és HÉV-re szóló díjmentes utazási igazolványt, ezenkívül dolgozóink­nak téli-nyári egyenruhát esetenként vidéki útra díjmentesen MÁV- és MÁVAUT-jegyet biztosítunk. Felvilágosítás és felvétel: BUDAPEST VII., KERTÉSZ UTCA 16. Felvételi irodán:­ ­ Bányászvirtus A dél-nógrádi Nagybátony­­ban négyezer bányász a jö­vőben sem vágja sutba a „ko­bakot”, s az aknák környé­két sem veri fel a gaz. Ennek azonban az az ára, hogy meg­határozott időre kifizetődően kell termelniök, ígérik, hogy eleget tesznek a szigorú fel­tételeknek, s 1970-től már nem lesz szükségük a dotációra. Hogyan érik el? Olyan ösz­­szefogással és vezetéssel, amely méltó a nógrádi bá­nyászokhoz, a kommunista szakemberekhez. Tanyai Ferenc bányaigaz­gatónak az az ötszáz fiatal az első számú támogatója, aki 29 éves átlagkorával is tagja a KISZ-szervezetnek. Nagyba­­tonyban a gazdaságosság ja­­vításában is fontos szerepet tölt be az ifjúsági szervezet. Ifjúsági brigádok dolgoznak a legnehezebb posztokon, olyanok, mint Csegöldi Sán­dor vájár szocialista brigád­ja, amely a frontelőkészítés­ben rendszeresen 70 méterre teljesíti az 50 méteres normá­ját. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Dél-Nógrádban a ko­rábbi 45 vagon helyett 75 va­gon szenet ad egy-egy akna! És tehát a bányászvirtus! A vasutasok azonban — innen úgy tűnik — azt gondolják, nem kell már az országnak a szén, máshová küldik az üres vagonokat, sokszor na­pokon át nem érkezik egy sem, s nagy hegyekbe gyű­lik az elszállításra váró szén. Mit tehetnek mást, a KISZ- esek állnak neki, s vasárnap is rakodnak. As­emrég kötélpálya épült Nagybá­tony­ban, mert így ol­csóbb a szén szállítása. A régi vasúti pályák értékes anya­gát, 7 kilométer hosszan ugyancsak KISZ-esek szed­ték fel. Ezzel is szép összeget takarítottak meg. Amikor még vízbetörés miatt riasz­tottak a bányási aknán, ér­tékes kábeleket mentett meg a bányászvirtus, s ennek a munkának ismét a KISZ- szervezet volt a kezdemé­nyezője és végrehajtója. Ti­­b­bes aknán műszaki átszerve­zés következtében vált fe­leslegessé egy régi épület, bontására 150 ezer forintért vállalkozott az egyik kisz. A munkára végül a bánya KISZ- szervezete kötött szerződést. Egy fiatal mérnök személyé­ben az előírásnak megfele­lően műszaki vezetőt is állí­tott, így aztán a pénzügyi szakemberek sem tudtak el­lentmondani. A „lazító lövés” után, — ahogy itt bányász­nyelven mondják —, a mun­kát is elvégezték, s kaptak ér­te 60 ezer forintot. A nagybátonyi bányákhoz eddig mindössze egyetlen KISZ-érdemérem jutott. Ta­nyai Ferenc igazgató kapta korábbi 14 kitüntetéséhez, többek között a Munkaér­­demrend két arany fokozata mellé. Nagybátony 500 KISZ- tagja közül azonban egy sem mondja, hogy méltatlanul viseli. Mert „Feri bácsi” az ő emberük, akivel együtt még sokszor akarnak hal­latni magukról a dél-nógrádi bányászok ... Tanyai Ferenc igazgató

Next