Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-10 / 41. szám
GYULAI FERENC EGY KÉMELHÁRÍTÓ NAPLÓJÁBÓL Házassági ajánlat (4.): Kanizsai otthon elszámolt a pénzzel. Közölte a feleségével, hogy a vasárnapi különmunkák a jövőben is folytatódnak, de megéri a fáradságot. Mária ekkor már sejtett valamit az igazságból, de azt nem tudta, hogy konkrét kapcsolat jött létre a teheráni és mérnök testvére között. Továbbra is tartotta a viszonyt a kereskedővel, aki bőségesen jutalmazta ezért. Egyik napon Kecskés magnetofonszalagot pörgetett le, Mária és a teheráni beszélgetett. A lejátszáskor fordították a mondatokat. — Meg kell mondanod, hogyan döntöttél — szólt a férfi. — Jól tudod, hogy nem döntöttem. Nem olyan könnyű elhatározásra jutni. Nem szívesen válok meg a hazámtól csak azért, hogy a bizonytalanságba menjek. Tudod, hogy egyszer már voltam idegenben. Elmeséltem, hogyan történt, mi lett a vége. A férfi nevetve szólt közbe: — És kimondatlanul is gyanúsítottál engem. Pedig alaptalanul. Én is Párizsban voltam abban az időben, de nem a nácik oldalán álltam. Sőt, ha mindent tudni szeretnél... _ Én nem vádoltalak soha! Ezt nem hallhattad tőlem! _ Persze, hogy nem. De az ilyesmit megérzi az ember. Nos, mindezek után is várom döntésedet, változatlanok az érzéseim irántad, s feleségül akarlak venni. — A lebonyolítást hogyan képzeled? — Egyszerű. Én hamarosan visszautazom. Te kapsz egy rokoni látogatásra szóló meghívólevelet, amelyre útlevelet kérsz, és kint maradsz. A többi az én dolgom. — Gondolom, hogy az esküvő lenne az első... — Persze ... Természetesen. — És kint hol telepednénk le? Teheránban? Vagy Franciaországban? — Miért fontos ez? Részletkérdések csupán ... — Nem azok. Mielőtt döntök, mindent tudnom kell rólad. Ezt beláthatod ... Hosszas életrajz következett ezután. Mohammed Kaszemi, életútjának felvázolása során nem takarékoskodott a kalandos történetekkel, de mindent gondosan elhallgatott, ami a hírszerző tevékenységre irányult. Szívbemarkolóan ecsetelte, hogy miért kellett elválnia, s Máriában, úgy érzi, hűséges és boldog élettársra talál. Üzleti tárgyalásairól szólva kijelentette, hogy csupán a szerződés aláírása van hátra, mindenben megállapodás született. Anyagi biztonságot ígért Máriának. — Hamarosan választ fogok adni — jelentette ki Mária. — Remélhetek? — Igen. Egymásra néztünk az ezredessel. A magnó már elhallgatott. — Hol történt a beszélgetés? — kérdezte Kecskéstől a főnök. Egyik szórakozóhelyen vette fel a figyelőcsoport. A lakosztályt ugyanis mostanában ritkábban keresi fel a hölgy. — Mi a véleményetek — kérdeztem — mit mond majd a nő? Lényegtelen — vélekedett az ezredes. —Elképzelhető, hogy igenlő választ ad. A másik is. De ez nem változtat azon, hogy az illető bűnös tevékenységet folytat, s ez összeegyeztethetetlen az itt-tartózkodásával. — Közbe akarsz avatkozni? — Még nem, de hamarosan sor kerül rá. A táskacsere után Kanizsai mérnök a táskacsere után meggyorsította ügynöki tevékenységét. Valószínű, a nagyobb összegű pénz buzdította erre, amelyet a teheráni, a Vörös Csillag Szálloda éttermében, a vacsora közben ígért be. Következő feladatként rakétabázisokat kellett a mérnöknek felderítenie. Ennél már alkalmazmia kellett Kanizsainak a vegyszeres eljárást. Egyik szombat délutánt választotta a kirándulás időpontjául. Nagyon valószínű, hogy Mohammed Kaszemi újabb képeslapja, amely ezúttal az egyik dunántúli várost ábrázolta, egyenes feladás volt a feladat sürgősségére. A semmitmondó szövegben három szám is szerepelt; kétségkívül a rejtjelrendszer kulcsszámai voltak, amelyek szükségesek a később lebonyolítandó rádiós tevékenységhez. A kirándulás azonban nem járt eredménynyel. Kanizsai útközben gyakorlatozó munkásőröket látott, s ez rossz érzést váltott fel belőle. Nem merte tovább folytatni az utat, félt a lebukástól. Mondani sem kell persze, hogy amikor figyelőcsoportunk vezetője jelentést tett a történtekről, elnevettük magunkat a főnökkel. — Látod, a puszta megjelenés is mit jelent — mondta az ezredes. — Pedig ha a mérnök úr tudta volna, hogy mindent elkövettünk azért, hogy végrehajtsa a feladatot. Mindegy! Meg kell kezdeni a „B” variáció végrehajtását. Sürget az idő bennünket. Holnap délelőtt lesz alkalmas minden körülmény ehhez. A mérnöknek a logikus feltételezések szerint turistaútra kell indulnia. — Miért? — Mert ez az akció nem sikerült. Most már meg kell szereznie az adó-vevőt... Abban ugyanis bizonyos, hogy a teheráni már nem akar találkozni vele. — Értem. Minden elő van készítve! Vasárnap reggel 9 után indult el a mérnök. Mi is indultunk, a teheráni kereskedő lakosztályába. Kecskés és két külügyminisztériumi tisztviselő volt velem. A teheráni az első kopogtatásra ajtót nyitott, amikor aztán meglátott bennünket, tiltakozni kezdett, hogy nincs egyedül, miféle eljárás ez! Mária volt nála. Az egyik tisztviselő a tiltakozásáradattal szemben tudomására hozta, hogy megengedhetetlen tevékenységet folytatott, s ezért helyes lenne, ha elhagyná az országot. Mária döbbenten nézett hol a teheránira, hol ránk. Rossz sejtései most váltak bizonysággá. Az asztalon fekvő táskát figyelte meg... Elmarad az esküvő A teheráni magyarázatot követelt. Elétettük a mérnök által átadott rajzok fotókópiáját, s egyben felszólítottuk a táska felnyitására. Már nem tiltakozott. Intettem Máriának, hogy vizsgálja meg a táska tartalmát. Majdnem elnevettem magam, mert olyan biztonsággal nyúlt a titkos rekeszhez, mintha a feleség venné ki a jól ismert dugihelyről az elrejtett pénzt. Előkerültek a rajzok. — A testvére munkája! — közöltem vele. — Nem igaz! — tiltakozott. — Sajnos igaz. Kanizsai mérnök szállította ennek az úrnak, jócskán kapott érte jutalmat. A teheráni, a külügyminisztérium tisztviselőhöz fordult, arról érdeklődött, hogy mikor utazhat el. Mária dührohamot és sírógörcsöt kapott. Gyűlölettől elfulladó hangon sziszegte: — Nem lesz esküvő! Mindig tudtam, hogy aljas vagy, olyan ügyekkel foglalkozol, amelyekért börtön jár. És még ő tesz házassági ajánlatot... A testvérem megrontója ... Mennyire gyűlöllek... A teheráni látta, hogy mindennek vége. Egyetlen céljavolt csupán, mielőbb elhagyni az országot Mária felém fordult. — Engem őrizetbe vesznek? — kérdezte. — Ön szabad. — És a bátyám? — Róla majd később. A turista ásogat Miután a teheránival nem volt tovább dolgom, engedélyt kértem az ezredestől, hogy bekapcsolódhassak Kanizsai figyelésébe, illetve őrizetbe vételébe. Beleegyezett. A turistává átvedlett mérnök, a Normafa megállónál szállt le, s úgy tett, mint akinek semmi célja nincs, csupán a természet szépségében gyönyörködik, a jó levegőn tölti idejét. Nem volt túlságosan forgalmas, zajos a környék. A figyelőcsoport tagjai annyira jól választották meg helyeiket, hogy aligha merülhetett fel gyanú a mérnökben. — Mikor kezd már hozzá? — kérdezte a csoport parancsnoka. — Mérnöki alapossággal végzi a munkát — válaszoltam. — Pontosan behatárolja a helyet. Nem akar keresgélni, biztosra megy. — Akkor napokig várhatunk. — Nyugalom. Nem tart már túlságosan soká. Kényelmes, lassú mozdulatokkal szedte ki a mérnök táskájából a felszerelést. Mintha szabadtéri tűzhelyet akart volna készíteni, olyan látszatot teremtett. Kis ásóval túrta a földet. Senki sem zavarta elfoglaltságában. Azért, mintha érzett volna valamit, gyanakvó pillantásokkal fürkészte a környéket. Megállt. Félretette az ásót. Valamit igazított a táskán. — Nem találja? — kérdezte suttogva a főhadnagy, akinek intésére, utasítására vártak a figyelést végző nyomozók. — Szerintem, most akarja kiemelni a földből és a táskába tenni — mondtam. Gyors mozdulatokkal a táskába rejtette a földből kiemelt dobozt. Bólintottam a főhadnagynak. Beosztottai, három irányból közelítették meg a mérnököt.— Az ellenállásnak semmi értelme — hallottam a felszólítást. A meglepődött mérnök még gondolni sem mert ellenállásra, hiszen a földből hirtelen kinőtt nyomozók kétségtelenné tették, hogy számára véget ért a játék. — Szíveskedjék átadni az adó-vevőt! — szólítottam fel Kanizsait. Kikapcsolta a táskát. Az első pillanatban megállapítottam, hogy korszerű, meglehetősen nagy teljesítményű berendezést bíztak külföldi gazdái, a mérnökre. — Szóval ezzel akarta bizonyítani hűségét, meg a rajzokkal — mondtam. — Megnyugtathatom, azok is nálunk vannak már. Nem sikerült kivinni az országból. Az egyik nyomozó lépett mellém. — Az ezredes keresi a készüléken — szólt. Bejelentkeztem. — Minden rendben? — kérdezte a főnök. .— Igen. Megtaláltuk. Tökéletes tettenérés. — Sajnos, közben történt valami... — Csak nem a teheráni? — Nem. Vele nem történt semmi. Ügyelünk rá, hogy ne okozhasson meglepetést. Mária azonban... — Mit csinált? — Megmérgezte magát! Az orvosi közbeavatkozásnak már nincs értelme. — Igen. Hát erre nem számítottunk. Amikor visszaértem a helyszínre, már véget ért a fényképezés, a fénymegállapítás. A mérnök egykedvűen, sorsába beletörődve állt a nyomozók között. Közöltem vele húga halálhírét. — Mindig gyengék voltak az idegei. Azért sajnálom őt. — Nem szakított fel túlságosan mély sebeket magában — állapítottam meg. — Minden esetre bőven lesz ideje elgondolkoznia azon, hogy milyen szerepet játszott az öngyilkosságában ... Meg arról is, hogy akkor, amikor két napot Bécsben töltött, magát becsapták. — Ha bizonyíthattam volna ... — Akkor is túladnak magán. Nem sokszor hangzott volna el a szignál, a Könnyűlovasság ... Mérnök úr, gyengének bizonyult ebben a műfajban! Mielőtt beült a kocsiba megkérdezte: — Mit gondol, mennyit kapok? ■— Csak egyéni véleményt mondhatok .1! — Az is valami. — Tíz-tizenöt év körüli fegyház vár magára... De több a bűne! Mereven nézett maga elé. Éppen úgy, mint később, a bírósági tárgyalás után, amikor közölték vele, hogy 15 évre ítélték. Következik: Az ismeretlen telefonáló Díjtalanul utazhat — ön és családja — villamoson — autóbuszon — HÉV-en, ha a BKV dolgozója! A BUDAPESTI KISMLDSSZ VÁLLALAT felvesz: vasipari (lakatos — karosszérialakatos — autószerelő — villanyszerelő — esztergályos stb.) és építőipari szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, 44 órás munkahét. Felveszünk továbbá elektrikus szakmunkásokat, segédelektrikusokat, betanított és segédmunkásokat. HAVI ÁTLAGOS KERESETI LEHETŐSÉG: Vasipari és építőipari szakmunkások: 1900 Ft-tól, Elektrikus és segédelektrikus: 1600 Ft-tól, Betanított munkás: 1600 Ft-tól, Segédmunkás: 1300 Ft-tól. MUNKARUHAJÁRANDÓSÁG! FELVÉTEL: Budapest VII., Kertész u. 16. KIEMELT VÁLLALAT házgyári épületek szereléséhez felvesz kőműves, ács, vasbetonszerelő, parkettás, asztalos, lakatos, műköves, üveges szakmunkásokat, továbbá női és férfi segédmunkásokat. Állandó jelleggel szakmunkás átképző tanfolyamokat indítunk. Kiemelt bérezés. 44 órás munkahét. Minden szombat szabad. Legmodernebb technológia. VIDÉKIEK RÉSZÉRE KÜLÖNÉLÉST FIZETÜNK. SZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK Utazási hozzájárulást térítünk, üzemi étkezést adunk. JELENTKEZÉS: személyesen 43. sz. ÁÉV Budapest XI., Dombóvári út 19.