Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-11-28 / 48. szám
N1V 1 I Cd DECEMBER: 1. Kecskemét — Metró hangverseny Miskolc — Slágerszüret Szarvas — Minifesztivál 2: Eger — Metró hangverseny Kiskunfélegyháza — Slágerszüret 3: Orosháza Minifesztivál Ózd — Slágerszüret Zalaegerszeg — Metró hangverseny 4: Esztergom — Slágerszüret Mindszent — Mini fesztivál Szombathely —a Minifesztivál Metró hansver- Putnok — seny SLÁGER—30. Mostani (Legutóbbi) Hetek helyezés száma 1 (1) Sárika ILLÉS8 2 (2) Történet M-ről ILLÉS4 3 (11) Mária volt METRÓ6 4 (5) Volt egyszer egy lány KONCZ ZSUZSA 1 5 (4) Lehetett volna ILLÉS6 6 (2) Betonfej ZALATNAY SAROLTA 17 (3) Jó szerencsét! KOVÁCS KATI8 8 (7) Rock and roll Kézi ILLÉS 12 9 (8) Naplemente OMEGA 11 10 (9) Régi csibészek OMEGA 12 11 (6) Citromízű banán METROM 12 (12) A közvélemény segítségét ARADSZKY LÁSZLÓ 5 13 (14) Az elvarázsolt lélek titka HUNGÁRIA 14 (15) Kell, hogy várj NEOTON2 15 (13) Régi kép, szobrok METRÓ8 I Új „feliratkozás** történt. Zalatnay ezzel a dalával máris az előkelő,hatodik helyre került.Gratulálunk ! I hozzá! Ami pedig benneteket illet. . . Várjuk szavazataitokat, amelyeket kedd (december 2.) délig küldhet- t tek be, nyílt levelezőlapon, a következő címre*: I Magyar Ifjúság szerkesztősége, H I T M U S-slágerlista, Bp.VIII., Somogyi Béla u. 6. Ne felejtsétek el, hogy a szavazat csak úgy érvényes, ha mellékelitek hozzá heti „SLÁGER—U” 1 1 jelzésű slágerlista-szelvényünket. 31. A N E O T O N : Debreceni Ferenc (dob), Galácz Lajos (ritmusgitár), Pásztor László (szólógitár), Balázs Ferenc (orgona), Rédey Gábor (basszusgitár). KLUBŐRJÁRATUNK A Neoton együttest több öröm is érte. Feliratkozott a RITMUS slágerlistájára, íj számukat („Ha érteném, mit mond a szél”) a rádió is játssza. Elkészült kétszámos lemezfelvételük („Virágének**, „A fal”), most azonban a negyedik örömükről nyilatkozik a R I T M U S-nak Pásztor László, az együttes vezetője . Megnyílt a Közgazdaságtudományi Egyetem kollégiumában (VIII., Makarenko u. 20.) a Neoton klub, aholszerda esténként 6-tól 11 óráig adunk programot. Műsorunkat ...színesítik” a vetített színes diapozítívok. Így, ha egy külföldi sztáregyüttes számát adjuk elő, az eredeti együttes is megjelenik klubunkban , színes felvételen. Díszkezeket is szeretnénk beállítani. Azaz, „profivá” szeretnénk átalakítani klubunkat, hogy mindenféleképpen kultúrát szónakopást nyújtsunk ballgatóságunknak, a színházteremhez, ahol játszunk, pincehelyiség is tartozik, egy pinceklub, amely presszószerűen berendezve, még zsíros kenyérrel is várja közönségünket A klub elsősorban egyetemisták és középiskolások részére jött létre. AZ ÉV DALA Melyik dal volt a kedvencetek 1969-ben? írjátok meg a RITMUS-nak, nyílt levelezőlapon. A következő rímre: Magyar Ifjúság szerkesztősége — RITMUS, 19619, Bp., Vill., Somogyi Béla u. 6. Beküldési határidő: 1969. december 10. A versenyben, csak a hazai szerzők művei vesznek részt. A legtöbb szavazatot elért 10 dal címét — a szavazatok szerint rangsorolva —, a karácsonyi RITMUS közli. MMJBHEM——WMBMBMÜttWWÉBIMMMMBSMMflMBfiMflBMMMHn HflITIIinWfWiftatniWlíimt f » , „Amikor én meg kis srác voltam”, gyakran jártam az akkori Angolparkba és valamennyiszer befizettem a Velencébe. Tátott szájjal bámultam, a csónakban ülve, a velencei lagúnák partjait idéző giccses díszleteket, miközben a hangszóróból áradt a muzsika: O, sole mio. Sohasem hittem volna, hogy valaha riportot készítek majd ebben az óriási csarnokban, méghozzá igen FELNŐNI BARTÓKHOZ figyelemre méltó művészi vállalkozásról. Azt is nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ez a hatalmas mutatványos bódé valaha filmstúdió lesz, amelyben a MAFILM színes filmet gyárt, a Magyar Televízió rendelésére. Kicsit groteszk az egész helyzet, de hát, ez van. A MAFILM stúdiói foglaltak, Bartók Fából faragott királyfijának stábja ide szorult ki, a Városligetbe. A felvételek elkészítéséhez többé-kevésbé van is hely, de a provizórikus öltözőhelyiségek még a szereplők felét is alig képesek befogadni, hogy a tisztálkodási lehetőségekről ne is beszéljünk. A betonszürke, modern díszlet mindenesetre ott áll középütt. A play back-ről szól a zene, a „fák” ott táncolnak a felvevő gép előtt. Aztán leállnak, s miután rendező, operatőr, koreográfus elkiáltja, hogy „Nekem jó”, Horváth Ádám rendező kihirdeti: " A Seregi bácsi salátáskertje elmehet ebédelni. A „salátáskert”, az Operaház balett-együttese, amely nyilván jelmezének színéről és jellegéről kapta a találó becenevet, elszaled, s az udvaron, egy rögtönzött polcon, állva ebédel. Mi ketten viszont főúri kényelemben beszélgetünk, mert találunk egy szabad ládát, s arra ülünk. — A rendező szerepe soha sem hálás — mondja —, de most különösen nem az. Kezemben van egy zenei remekmű, amely jóval megelőzte korát, hiszen már 1917-ben bemutatták az Operában, de tulajdonképpen csak ma kezdik megérteni az emberek. Adva van Kézdi Lóránt remek, modern díszlete és Seregi László ragyogó koreográfiája, amelynek librettóját vele együtt készítettem el. A koreográfia szerintem új stílust teremt. Ezt a hármas, kiváló anyagot nekem kell, a film eszközeivel, egységbe ötvöznöm. Hogy sikerül-e, nem tudom, legfeljebb remélni merem. Görcs fojtogat, valahányszor a Fából faragott királyfi eszembe jut, félek is a feladattól, de izgat is, mert tudom, hogy eddigi rendezői pályám legnagyobb feladata áll előttem. Az együttes a mostoha körülmények ellenére szívét, lelkét adja a munkába, gázsiban soha ki nem fejezhető igyekezettel áll a nagy ügy mellett. Magával ragadja a zene és a kitűnő koreográfia, amelynek librettója szakít a régi szövegkönyv századeleji szeceszsziós műmeséjével. Modern filmet készítünk, mert a zene is az és úgy érezzük, közelebb tudtunk kerülni Bartókhoz, mint elődeink. Seregi László, aki mostanában nem sokat alszik, viszont annál többet cigarettázik, leroskad mellénk. — Nagyon szeretem a filmet, a színpadon is sokat gondolkodom filmnyelven, itt viszont még komplikáltabb a feladat, mert tvnyelven kell megszólalnunk. Ez bizonyos korlátokat állít elénk, de lehetőségeket is ad, mert a film a táncot, illetve annak egyes részleteit hangsúlyossá tudja tenni. Az Operában nem lehet premier plánban megmutatni egy-egy kifejező részletet. Most pedig elsőrendű feladatunk, hogy a zsebkendő nagyságú kép mikre Mostanában ismét előtérbe kerültek a dalszövegek. Veres Péter a „Röpülj, páva!” második elődöntőjén tartott bevezetőjében ízes, szemléletes „slágermagyarázataiban” rámutatott, hogy a „kávéházi zöldségek” milyen mély gyökereket ereszthetnek a slágerkedvelőkben, ha „nem figyelünk oda”. Márpedig egész generációk „nem figyeltek oda”, amikor azt énekelték, hogy „pacsirta szólt a fán”; jóllehet — s ezt miért ne tudtuk volna —, a pacsirta a valóságban sosem „szól a fán”. Másrészt vita folyik a Magyar Nemzet hasábjain arról, hogy változtassunk-e népdalaink szövegén. Ehhez az iskolai énekeskönyvek szolgáltattak kiindulási alapot, mert jó néhány népdalunk szép szövegét rosszul cserélték fel. A vita során különböző álláspontok alakultak ki. Az egyik, amelyet Ortutay Gyula képvisel, alighanem a legelfogadhatóbb: „Minden költőnek joga van újraalkotni, amit a nép névtelen költői alkottak, csiszolgatva a hagyományos témákon, formákon. Arany János már jól jellemezte ezt a folyamatot. A változtatónak azonban költőnek kell lennie." Vagyis a dalszövegeket most is az a szándék helyezve előtérbe, mint régen (már Arany korában is). Szeretnénk, ha dalszövegeink költőibbek, szebbek, jobbak lennének — már ami napjaink dalszövegeit illeti. Végső soron ugyanis, még akkor is, ha népdalainkra hivatkozunk, erről van szó: a mai dalokról, közöttük a slágerekről is. Több oka is van, hogy ez a téma különös figyelmet érdemel . Igaz ugyan, hogy a zanéveörben a zene a lényeg. A dalban is a zene a lényeges; a szöveg csak megismétli, aláhúzza, „szóban is elmondja”, amit a dal muzsikája a „muzsikában mond el". Ha tehát a szövegre figyelünk most, úgy az általa is tolmácsolt lényegre figyelünk: a dal — a muzsika — lelkére. Igaz ugyan, hogy a könynyűzene lelke: „klim, a lélek”. De azért valamiféle „mélységnek” — a maga szintjén — benne is kell lennie. Nincs olyan törvény, amely kimondaná, hogy a könnyűzene csak giccs lehet, s így a szövege is csak giccs lehet. Már csak azért sem lehet ilyen törvény, mert a könnyűzene tömeges igényt elégít ki. Tömegeket szórakoztat. S a tömegek, szórakoztatásának nem lehet olyan törvénye, amely bármilyen „műfajban” is előírhatná a giccs egyeduralmát. Ellenkezőleg! Nagy gondot kell arra fordítani, hogy a tömegszórakoztatás ne legyen — ne lehessen — giccs. Szerencsére vannak olyan példák is, amelyek igazolják, hogy a könnyűzene dalszövegei is lehetnek: nem giccsek. Gondoljunk például jó néhány magyar beat dalszövegre. Ezek nemhogy nem giccsek, hanem ellenkezőleg: nagyon tartalmas, szép, költői, jó dalszövegek. Nemegyszer a protest-song szintjén állnak,akkor is, ha nem nevezzük őket (nem nevezik önmagukat) protest-songnak, csak beat (vagy beaten alapuló) daloknak. Esetük válogatja, hogy az egyik jó protest-song, a másik nem jó protest-song. „Nem jó” — abban az értelemben, hogy a dalszövegeknek is nemcsak „általában” költői színvonaluk lehet, hanem nagyon is kifejezett tartalmuk: a tartalmuknak iránya lehet. Előfordul, hogy ez az „irány” nemegyszer „félresiklott”. Ám, nem „veszszük észre”, hagyjuk, hogy hasson ( rossz irányba befolyásolja közönségét), mert nem figyelünk oda. Mint láttuk: „sok mindenért” oda kell figyelni. Kell és érdemes. Tehát: kötelességünk. mn él a dal Simon Gy. Ferenc