Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-11-28 / 48. szám

N1V 1 I Cd DECEMBER: 1. Kecskemét — Metró hangver­seny Miskolc — Slágerszüret Szarvas — Minifesztivál 2: Eger — Metró hangver­seny Kiskunfélegyhá­za — Slágerszüret 3: Orosháza Minifesztivál Ózd — Slágerszüret Zalaegerszeg —­­ Metró hangver­seny 4: Esztergom — S­lágerszüret Mindszent — Mini fesztivál Szombathely —a Minifesztivál Metró hans­ver- Putnok — seny SLÁGER—30. Mostani (Legutóbbi) Hetek helyezés száma 1 (1) Sárika ILLÉS8 2 (2) Történet M-ről ILLÉS4 3 (11) Mária volt METRÓ6 4 (5) Volt egyszer egy lány KONCZ ZSUZSA 1­ 5 (4) Lehetett volna ILLÉS6 6 (2) Betonfej ZALATNAY SAROLTA 1­­­7 (3) Jó szerencsét! KOVÁCS KATI8 8 (7) Rock and roll Kézi ILLÉS 12 9 (8) Naplemente OMEGA 11 10 (9) Régi csibészek OMEGA 12 11 (6) Citromízű banán METROM 12 (12) A közvélemény segítségét ARADSZKY LÁSZLÓ 5 13 (14) Az elvarázsolt lélek titka HUNGÁRIA 14 (15) Kell, hogy várj NEOTON2 15 (13) Régi kép, szobrok METRÓ8 I Új „feliratkozás** történt. Zalatnay ezzel a dalával máris az előkelő,hatodik helyre került.Gratulálunk ! I hozzá!­­ Ami pedig benneteket illet. . . Várjuk szavazatai­tokat, amelyeket kedd (december 2.) délig küldhet- t tek be, nyílt levelezőlapon, a következő címre*: I Magyar Ifjúság szerkesztősége, H I T M U S-sláger­lista, Bp.VIII., Somogyi Béla u. 6. Ne felejtsétek el, hogy a szavazat csak úgy ér­vényes, ha mellékelitek hozzá heti „SLÁGER—U” 1 1 jelzésű slágerlista-szelvényünket. 31. A N E O T O N : Debreceni Ferenc (dob), Galácz Lajos (ritmusgitár), Pásztor László (szólógitár), Balázs Ferenc (orgona), Rédey Gábor (basszusgi­tár). KLUBŐRJÁRATUNK A Neoton együttest több öröm is érte. Feliratkozott a RIT­MUS slágerlistájára, í­j számukat („Ha érteném, mit mond a szél”) a rádió is játssza. Elkészült kétszá­­mos lemezfelvételük („Vi­­rágének**, „A fal”), m­­o­st azonban a negyedik örömükről nyilatkozik a R I T M U S-nak Pásztor László, az együttes vezető­je . Megnyílt a Közgazda­ságtudományi Egyetem kol­légiumában (VIII., Maka­renko u. 20.) a Neoton klub, ahol­­szerda esténként 6-tól 11­ óráig adunk prog­ramot. Műsorunkat ...színe­sítik” a vetített színes dia­pozítívok. Így, ha egy kül­földi sztáregyüttes számát adjuk elő, az eredeti együt­tes is megjelenik klubunk­ban , színes felvételen. Díszk­ezeket is szeretnénk beállítani. Azaz, „profivá” szeretnénk átalakítani klu­bunkat, hogy mindenféle­­képpen kul­túrá­­t szón­ako­pást nyújtsunk bal­lgatósá­gunknak, a színházterem­hez, ahol játszunk, pince­hely­iség is tartozik, egy pinceklub, amely presszó­­szerű­en berendezve, még zsíros kenyérrel is várja közönségünket A klub el­sősorban egyetemisták és középiskolások részére jött létre. AZ ÉV DALA Melyik dal volt a kedvencetek 1969-ben? írjátok meg a RI­T­M­U­S-nak, nyílt leve­lezőlapon. A következő rímre: Magyar If­jú­ság szerkesztősége — RITMUS, 1­9­61­9, Bp., Vill., Somogyi Béla u. 6. Beküldési ha­táridő: 1969. december 10. A versenyben, csak a hazai szerzők művei vesznek részt. A legtöbb szavazatot elért 10 dal címét — a szavazatok szerint rangsorolva —, a kará­csonyi RITMUS közli. MMJBHEM——WMBMBMÜttWWÉBIMMMMBSMMflMBfiMflBMMMHn HflITIIinWfWiftatniWlíimt f » , „Amikor én meg kis srác voltam”, gyakran jártam az akkori Angolparkba és va­lamennyiszer befizettem­­ a Velencébe. Tátott szájjal bámultam, a csónakban ül­ve, a velencei lagúnák part­jait idéző giccses díszlete­ket, miközben a hangszóró­ból áradt a muzsika: O, sole mio. Sohasem hittem volna, hogy valaha riportot készí­tek majd ebben az óriási csarnokban, még­hozzá igen FELNŐNI BARTÓKHOZ figyelemre méltó művészi vállalkozásról. Azt is ne­hezen tudtam volna elkép­zelni, hogy ez a hatalmas mutatványos bódé valaha filmstúdió lesz, amelyben a MAFILM színes filmet gyárt, a Magyar Televízió rendelésére. Kicsit groteszk az egész helyzet, de hát, ez van. A MAFILM stúdiói foglaltak, Bartók Fából fa­ragott királyfijának stábja ide szorult ki, a Városliget­be. A felvételek elkészíté­­­­séhez többé-kevésbé van is hely, de a provizórikus öltözőhelyiségek még a sze­replők felét is alig képesek befogadni, hogy a tisztálko­dási lehetőségekről ne is beszéljünk. A betonszürke, modern díszlet mindenesetre ott áll középütt. A play back-ről szól a zene, a „fák” ott tán­colnak a felvevő gép előtt. Aztán leállna­k, s miután rendező, operatőr, koreo­gráfus elkiáltja, hogy „Ne­kem jó”, Horváth Ádám rendező kihirdeti: " A Seregi bácsi salátás­­kertje elmehet ebédelni. A „salátáskert”, az Ope­raház balett-együttese, amely nyilván jelmezének színéről és jellegéről kap­ta a találó becenevet, elsza­­led, s az udvaron, egy rög­tönzött polcon, állva ebé­del. Mi ketten viszont főúri kényelemben beszélgetünk, mert találunk egy szabad ládát, s arra ülünk. — A rendező szerepe so­ha sem hálás — mondja —, de most különösen nem az. Kezemben van egy zenei remekmű, amely jóval megelőzte korát, hiszen már 1917-ben bemutatták az Operában, de tulajdon­képpen csak ma kezdik megérteni az emberek. Ad­va van Kézdi Lóránt re­mek, modern díszlete és Seregi László ragyogó ko­reográfiája, amelynek lib­rettóját vele együtt készí­tettem el. A koreográfia szerintem új stílust teremt. Ezt a hármas, kiváló anya­got nekem kell, a film esz­közeivel, egységbe ötvöz­nöm. Hogy sikerül-e, nem tudom, legfeljebb remélni merem. Görcs fojtogat, va­lahányszor a Fából faragott királyfi eszembe jut, félek is a feladattól, de izgat is, mert tudom, hogy eddigi rendezői pályám legna­gyobb feladata áll előttem. Az együttes a mostoha kö­rülmények ellenére szívét, lelkét adja a munkába, gá­zsiban soha ki nem fejezhe­tő igyekezettel áll a nagy ügy mellett. Magával ra­gadja a zene és a kitűnő koreográfia, amelynek lib­rettója szakít a régi szöveg­könyv századeleji szecesz­­sziós műmeséjével. Modern filmet készítünk, mert a zene is az és úgy érezzük, közelebb tudtunk kerülni Bartókhoz, mint elődeink. Seregi László, aki mosta­nában nem sokat alszik, viszont annál többet ciga­rettázik, leroskad mellénk. — Nagyon szeretem a filmet, a színpadon is sokat gondolkodom film­nyelven, itt viszont még komplikál­tabb a feladat, mert tv­­nyelven kell megszólal­nunk. Ez bizonyos korláto­kat állít elénk, de lehetősé­geket is ad, mert a film a táncot, illetve annak egyes részleteit hangsúlyossá tud­ja tenni. Az Operában nem lehet premier plánban megmutatni egy-egy kifeje­ző részletet. Most pedig el­­­sőrendű feladatunk, hogy a zsebkendő nagyságú kép­ m­ik­­re Mostanában ismét előtérbe kerültek a dalszövegek. Veres Péter a „Röpülj, páva!” második elődöntő­jén tartott bevezetőjében ízes, szemléletes „slágermagyará­zataiban” rámutatott, hogy a „kávéházi zöldségek” milyen mély gyökereket ereszthetnek a sláger­kedvelőkben, ha „nem figyelünk oda”. Márpedig egész generációk „nem figyel­tek oda”, amikor azt énekel­ték, hogy „pacsirta szólt a fán”; jóllehet — s ezt miért ne tudtuk volna —, a pacsir­ta a valóságban sosem „szól a fán”.­ Másrészt vita folyik a Magyar Nemzet hasáb­jain arról, hogy változtas­sunk-e népdalaink szövegén. Ehhez az iskolai énekesköny­vek szolgáltattak kiindulási alapot, mert jó néhány népda­lunk szép szövegét rosszul cse­rélték fel. A vita során külön­böző álláspontok alakultak ki. Az egyik, amelyet Ortutay Gyula képvisel, alighanem a legelfogadhatóbb: „Minden költőnek joga van újraalkotni, amit a nép névtelen költői al­kottak, csiszolgatva a hagyo­mányos témákon, formákon. Arany János már jól jellemez­te ezt a folyamatot. A változ­tatónak azonban költőnek kell lennie."­ Vagyis a dalszövegeket most is az a szándék helyezve elő­térbe, mint régen (már Arany korában is). Szeretnénk, ha dalszövegeink költőibbek, szebbek, jobbak lennének — már ami napjaink dalszöve­geit illeti. Végső soron ugyan­is, még akkor is, ha népda­lainkra hivatkozunk, erről van szó: a mai dalokról, közöttük a slágerekről is. Több oka is van, hogy ez a téma különös figyelmet érde­mel . Igaz ugyan, hogy a zané­­veör­ben a zene a lényeg. A dalban is a zene a lényeges; a szöveg csak megismétli, alá­húzza, „szóban is elmondja”, amit a dal muzsikája a „mu­zsikában mond el". Ha tehát a szövegre figyelünk most, úgy az általa is tolmácsolt lényeg­re figyelünk: a dal — a mu­zsika — lelkére.­ Igaz ugyan, hogy a köny­­nyűzene lelke: „klim­, a lélek”. De azért valamiféle „mélységnek” — a maga szint­­­­jén — benne is kell lennie. Nincs olyan törvény, amely ki­mondaná, hogy a könnyűzene csak giccs lehet, s így a szöve­ge is csak giccs lehet.­ Már csak azért sem lehet ilyen törvény, mert a könnyűzene tömeges igényt elégít ki. Tömegeket szórakoz­tat. S a tömegek, szórakoztatá­sának nem lehet olyan törvé­nye, amely bármilyen „műfaj­ban” is előírhatná a giccs egyeduralmát. Ellenkezőleg! Nagy gondot kell arra fordíta­ni, hogy a tömegszórakoztatás ne legyen — ne lehessen — giccs.­ Szerencsére vannak olyan példák is, amelyek iga­zolják, hogy a könnyűzene dalszövegei is lehe­tnek: nem giccsek. Gondoljunk például jó néhány magyar beat dalszö­vegre. Ezek nemhogy nem giccsek, hanem ellenkezőleg: nagyon tartalmas, szép, költői, jó dalszövegek. Nemegyszer a protest-song szintjén állnak,­­akkor is, ha nem nevezzük őket (nem nevezik önmagukat) protest-songnak, csak beat (vagy beaten alapuló) dalok­nak. Esetük válogatja, hogy az egyik jó protest-song, a másik nem jó protest-song. „Nem jó” — abban az értelemben, hogy a dalszövegeknek is nemcsak „általában” költői színvonaluk lehet, hanem nagyon is kifeje­zett tartalmuk: a tartalmuk­nak iránya lehet. Előfordul, hogy ez az „irány” nemegyszer „félresiklott”. Ám, nem „vesz­­szük észre”, hagyjuk, hogy hasson (­ rossz irányba befo­lyásolja közönségét), mert­­ nem figyelünk oda. Mint láttuk: „sok minde­nért” oda kell figyelni. Kell és érdemes. Tehát: kötelessé­günk. mn él a dal Simon Gy. Ferenc

Next