Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-09-12 / 37. szám

megyében Írta: Kocsis Éva­Fotó: Kotroczó István ÚJ HELYZETBEN­ ­Nógrádban, ahol szinte minden csa­ládhoz bányász tartozik, s ahol évtize­dek óta a bányászat jelentette az ipart, nem lehet kikerülni a kérdést: mi van, mi lesz ezután a bányászokkal, milyen új helyzetet teremtenek a nógrádiak éle­tében az új energiahordozók, a földgáz, a kőolaj? Erről beszélgettünk Skoda Fe­renccel, a KISZ megyei bizottságának első titkárával. — A szénbányászat visszafejlesztése valóban érzékenyen érinti megyénket­ Tizennégy ezerről 4 ezerre csökken bá­­liyáinkban a foglalkoztatottak száma, évente ezer munk­ahely szűnik meg foko­zatosan. Érthető a dolog, dotációval ter­meltük a szenet, s költségeinkből száz forintonként 38 forintot vállalt át az ál­la­m.­­ Talán mondanom sem kell, kezdet­ben nehéz hónapjaink volta­k. Az NDK- ban dolgozó, szakmát tanuló fiatalok 10 százaléka Nógrádból kerekedett fel. Kor­mányunk azonban nem hagyta cserben megyénk lakosságát. Messzemenően gon­doskodott és gondoskodik ma is a meg­szűnő munkahelyek pótlásáról. Olyan nagyüzemek, mint a Ganz-MÁVAG, a Szerszám- és Készülékgyár, az Elzett, a Fűtőberendezések Gyára és a Vegyipari Gépgyár hozzánk telepítették egyes rész­legeiket. Hétezren kapta­k már új mun­kahelyet, 1973-ig pedig eléri a 15 ezret ez a szám. A cél nem kevesebb, mint­hogy a viszonylag magas bányászkere­seteit után se csökkenjen az életszínvo­nal, sőt nálunk is javuljon a megélhetés. Az a törekvésünk, hogy a nógrádiak ez­után se vándoroljanak el innen, ahol apjuk, nagyapjuk élt, ahol az otthonuk áll, folytassák itt munkáséletüket bizton­ságban, elégedetten.­­ Mit tud a KISZ tenni ebben az or­szágos jelentőségű változásban, s egyálta­lán, hogy találja fel magát? — Szinte megnőttünk, megvállasodtunk a rendkívüli helyzetben. Azt tartottuk legfontosabbnak, hogy nyíltan és őszin­tén szóljunk a fiatalokhoz. Ismerjék meg a gondok valamennyi összetevőjét, de a törekvéseket és a távlatokat is. „Nem kell, mert nincs mitől megijedni” — ez volt a lényege azoknak a beszélgetések­nek, amelyeket a párt- és állami vezetők külön a fiatalokkal folytattak megye­­szerte. KISZ-szervezeteink eddig is sok­at tettek a termelésért, a közös feladatok megoldásáért, az új helyzet azonban pluszt kívánt, és pluszt is váltott ki. Megkülönböztetett gonddal szervezke­dünk a fiatal műszakiak, közgazdászok és technikusok körében. Szeretnénk, ha szívügyüknek tekintenék, tehetségük leg­javával segítenék az új gyártmányok meghonosítását,­ az új üzemek munkáját. A bányász fiatalok egy része már tamil­ja új szakmáját, hegesztő, villanyszerelő és forgácsoló tanfolyamokat szerveztünk számukra. Nagyon népszerűek szakmai vetélkedőink. „Vagyok olyan mester, mint te!” címmel ebben az évben több szakmában hirdettünk megyei versenye­ket. Korábban sikertelen pályaválasztási tanácsadásunk most teljes beiskolázást eredményezett a kovács, az ács, a vasbe­tonszerelő és néhány más szakmában. Tudjuk, Nógrádban, ahol a bányászat volt a minden, most új távlatok rajzolód­nak ki, s ezért nekünk, KISZ-eseknek külön-külön, de együtt is érdemes sokat tennünk. Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára JÓ PÉLDA Talmácsi Ferencet az idén február­ban választotta elnökéül a nógrádi Béke tsz tagsága. Az elnöknek akkor külön is volt szava a tsz-ben dolgozó 53 fiatalhoz: klubot ígért nekik. A kételkedők azon­ban azt mondták: „ígéretből jutott eddig is, a padlásunk is tele van vele, majd meglátjuk ...” Augusztusban már festették, szeptem­berben nyitják klubjukat, és egy autó­buszt is vásárolt azóta a tsz. Ezen a nyá­ron nem múlt el úgy rendezvény Salgó­tarjánban, hogy arra a nógrádiak külön­­busza meg ne érkezett volna. Épült a tsz „szociális blokkja”, a fürdő és öltöző is. A falu mellett 30 holdnyi területet mért ki a fiataloknak a vezetőség, hogy ott­hont teremtsenek maguknak. Az évekig mérleghiányos gazdaságban ma már 80 forintot ér a napi munka. Van mellék­üzemáguk is — miért is ne lenne! — 30- an két műszakban télen, nyáron műsze­reket szerelnek össze a pesti Laborató­riumi Felszerelések Gyárának. A jó példa is lehet ragadós. Bizonysá­gul álljon itt a hír: a közeli Diósjenő Új­­barázda tsz-ében két hete megalakult a KISZ-szer­vezet. Tagjai a fővárosi Ifjúság Szállóban tartották első összejövetelüket. Ezenkívül szombat, vasárnapi használat­ra autóbuszt is kaptak a fiatalok. Leg­utóbb pedig Nógrádságon vásároltak­­mikrobuszt, hogy aki, fiatal, ne elmenni, de jönni akarjon a közösbe... APÁRÓL FIÚRA A Salgótarjáni öblösüveg Gyárban apáról fiúra száll az üvegfúvás szép mestersége. Egész dinasztiák dolgoznak a huták mellett. Pförtner József 1937- ben, 14 éves korában, reggelit hozott be a gyárba édesapjának, s ittragadt egy életre. Elég volt a látvány ahhoz, hogy döntsön, nem megy hentes-mészárosnak, apja után ő is ide szegődik. Nagy szó volt akkoriban a kemencéhez kerülni. A pipát, a fúvócsövet csak hosszú évek után lehetett megkaparintani. A fogást otthon, seprűnyélen tanulták a legelszán­­tabbak ... Pförtner József néhány évvel ezelőtt, előre megfontolt szándékkal, a nyári­­va­káció idején, a legnagyobb forróságban azzal hozta be fiát a kemencék 60—70 fo­kos lehelete­ mellé, hogy ne kívánja meg soha ezt a mesterséget, hisz annyiféle más pályán boldogulhat. Karcsi osztály­társai sorra kidőltek, ő azonban üvegfú­vó szakmunkástanulónak jelentkezett szeptemberben. Ugyanez történt tehát harminc év különbséggel, 1967-ben; az üveg alakításának semmi máshoz nem hasonlítható varázsa a legifjabb Pfört­­nert is megfogta. Ahány váza, pohár, vagy kehely csak készül a gyárban, annyiféle ügyességet, fantáziát kíván az üvegfúvótól. Salgótar­­jánban évente 172 millió forint értékben, darabonkénti fúvással készülnek az üvegtárgyak. Ezért keresik a világ min­den táján termékeiket. A műanyagok térhódításának századában az üvegfúvók nyugodtak. Biztosak abban, hogy ha va­laki elé odatesznek egy műanyag és egy üvegkészletet , az üveget választja. Az üveget, ami szebb, higiénikusabb min­dennél ... S miután azzal a „jó” tulaj­donsággal is rendelkezik, hogy törik, ez a szakma sosem válik feleslegessé, so­sem kerül törlésre... A tarjáni öblös­­üveg Gyár éppen ezért fordított idén 12 millió forintot egy olajfűtéses, gázoktól mentes, sok ablakú, nagy légterű tanhuta építésére. Itt a tankemence mellett tanul­ja 120 leendő üvegfúvó a mesterséget, nem lopva, lesve, mint elődei. Nekik már nincs szükségük a „seprőnyeles” tovább­képzésre. Acélból formált álom A fába faragott esztendők után most nagy munkába fogott idő­sebb Szabó István, Nóg­­rád megyei szobrászművész. Pályázaton nyerte el a salgótarjániak megbízatását, hogy december 15-ére, városuk felszabadulásának 25. évfordulójára készítsen szobrot — parti­zán emlékművet. Ha valahol az országban, akkor itt, a tar­jáni dombokon, a Karancs oldalában kell fénylenie ennek a szobornak, örök emléket állítva a nógrádi partizánoknak. A lemezbo­rítású, négy és fél méter magas, krómacél­ból készülő emlékmű rácsillámlik majd a Városra, Salgótarján szinte minden pontjára. Idősebb Szabó István eddigi alkotó évei során a hegyekből sajátkezűleg kibontott óriáskövekbe, és hatalmas fákba faragta al­kotásait. Szobrainak alakjait a palóc falvak lakóiról, a nógrádi bányák széncsatáinak hő­seiről mintázta, mert idevalósi­ ihletője és élményeinek forrása egyaránt ez a táj. — Szeretném, ha szeretettel öveznék új szobromat az emberek — mondja a 1­7 éves mester. — Hiszem és remélem, hogy benne a maguk küzdelmeit és helytállását látják megfogalmazva. Benczúrfalván, a műterme melletti kertben, kint a szabad ég alatt dolgozik élete nagy munkáján Idősebb Szabó István. Együtt kez­di a napot a madarakkal, s míg csak a fény látni engedi, hajlítja, kalapálja a kemény lemezt. Töretlen erővel birkózik az anyaggal, mert a partizán emlékmű megformálásával álmai teljesülnek. Olyan szobrot készít, amelyben mindent elmondhat és amelyben legszebb érzéseit fogalmazhatja meg. Hív és vár a Magyar Hajó- és Darugyár (Budapesten Angyalföldi Gyáregység, XIII. ker. Váci út 202.). Óbudai Gyáregység, III. ker. Hajógyári-sziget (Árpád-híd, budai hídfő.) Daru- és Kazán Gyáregység, XIII., Meder u. 9. FELVESZÜNK: villany- és autógénhegesztő, hajókovácsoló, vasszerkezeti lakatos, csőszerelő, géplakatos, esztergályos, lemezlakatos szakmunkásokat. FOGLALKOZTATNI TUDUNK a felsorolt szakmákban szakképzettség nélküli dolgozókat is,­­akik részére bizonyos idő után szakmásító tanfolyamokat rendezünk.) JÓ KERESETI LEHETŐSÉG! MUNKAIDŐ HETI 44 ÓRA, MINDEN MÁSODIK HÉTEN SZABAD SZOMBAT. VIDÉKIEK SZÁMÁRA MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! JELENTKEZÉS* A gyáregységi munkaerőgazdálkodáson. 6

Next