Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-09-12 / 37. szám

GYULAI FERENC EGY KÉMELHÁRÍTÓ NAPLÓJÁBÓL Százszázalékos alibi (4.) Az ezredesnek mindarról beszámoltam, amit Antal elmondott. — És ezek után mi a szándékod? — kér­dezte az ezredes. — Csak feltételezéseim vannak, kész ter­vem még nincs — válaszoltam. — Halljuk! — Véleményem szerint, Gyeney Magyar­­országon van. Álnéven él. Vagy bujkál és csak akkor mutatkozik, ha nagyon muszáj. — Tehát a szüleinél él? — Vagy azoknál, akikkel együtt jött át a határon, s tud róluk valamit­... — Úgy, szóval zsarolja őket? Zámbót is zsarolni ak­arta, az nem állt kötélnek és víz­be lökte! — Ez a gondolatsor nem stimmel egészen. A zsarolás fordítva történt, Zámbó ak­arta Gyeneyvel felemeltetni az összeget, amelyet a fényképekért, a jelentésért kapott volna. — Érdekes elgondolás. Ezek szerint Zám­bó már előzetesen megállapodott Gye­neyvel... De az furcsának tűnik, hogy ha­zajött azzal a csoporttal, s nem vett részt semmiféle akcióban az ellenforradalom ide­jén. Ezt mivel magyarázod? De folytasd csak tovább az előbbi feltételezést. — Jó. Erre a kérdésre is választ adok majd­. Nos, amikor a stégen találkoztak, mint két horgász, aki hódol szenvedélyének, Gye­ney megkérdezte, hogy elhozta-e az anya­got. Zámbó nem válaszolt egyenesen, hí­­melt-hámolt, arról beszélt, hogy nagy ve­széllyel jár az ilyesmi, az a párszáz forint, amelyet ellenértékként kap, igazán nem éri meg. Gyeney türelmetlenül hallgatta a hosszas mellébeszélést, végül is közbevá­gott, hogy rendben van, beszél a kinti meg­bízókkal és felemelteti az összeget. Majd a futár útján eljuttatja a különbözet­et. Zám­bó kinevette. Jól tudta, hogy egyedül Gye­­neyn múlik, hogy mennyi pénzt ad, kijelen­tette tehát, hogy addig nincs anyag, amíg a kért összeget meg nem kapja. Nem bízott Gyeneyben! — Erre minden oka megvolt. Valószínű korábban is előfordultak köztük elszámolási nehézségek ... Nos, megjátszotta, hogy nincs nála az anyag. És ekkor történt az igazi né­zeteltérés. Gyeney őszintén beszélt, amikor azt mondta, hogy nincs több pénze, de Zám­­bónak segítenie kell, mert neki az anyaggal együtt ki kell jutnia az országból. Zámbó kinevette, nem hitte el, hogy Gyeney kép­telen többet fizetni, persze azt nem tudhat­ta, hogy a másiknak azért nincs pénze, mert más célra használta fel, mint amire megbízói adták. Fenyegetni kezdte Gyeneyt, hogy egyedül ő tudja csak valódi nevét, s ha azt illetékeseknek tudomására hozza, akkor nem kétséges, hogy mi fog történni. Gyeney határozott... Ezután történt a víz­­befullás. De Gyeney azt nem tudhatta, hogy az elkészített felvételek Zámbónál voltak. Az ezredes bólintott. Megálltam, a továb­bi fejtegetést attól tettem függővé, hogy egyetért-e velem, vagy ellenvetése van. — Nos, ami az előbbi kérdést illeti... — vetette közbe. — Egyszerű a magyarázat. Amennyit csak meg lehetett tudni Zámbó életéről, azt már korábban megtudtam és jelentettem is. Utólagosan egy érdek­es momentum került napvilágra. Biztosan emlékszel rá, hogy az ellenforradalom előtt rövid idővel, a nyu­gati propaganda lázadozása és hangos hír­verése eredménnyel járt, felszedték bizo­nyos határszakaszokon a műszaki zárat. — Hogyne. Pontosan tudom a dátumot..­. — Zámbó az egyik műszaki alakulatnál volt, mint gépkocsivezető. Aztán, egy alkal­mas pillanatban sikerült kilépnie. — Tehát, amikor visszatért már eleve be­szervezett egyén volt, s Gyeney csak később tudta meg, hogy vele kell felvennie a kap­csolatot! — Pontosan ez történt. Zámbó megbízói arra számítottak, hogy az ellenforradalmi zűrzavar idején megsemmisülnek azok a papírok, amelyek veszélyesek lehetnek a szökevényre nézve, s így nyugodtan végez­heti a­ hírszerző­ tevékenységet. Merész el­gondolás, de bevált. Olyannyira, hogy a szü­lők is azt gondolták, hogy fiuk akkor keve­redett elő valamelyik alakulattal, amikor hazatért. Ők korábban sem tudtak ugyanis semmit arról, hogy Zámbó hol teljesít szol­gálatot. — Még egy kérdésem van. Mivel magyará­zod azt az idézetet a Rejtő-kötetből? — Jelenleg még nem tudom megmagyaráz­ni, de remélem, hogy hamarosan választ ka­punk erre is. „Az ellopott futár" Néhány nap múlva ismét felkerestem An­talt. Nem lepődött meg. — Sor kerül az alibi felülvizsgálására? — kérdezte. — Ha akarja ... Számlát, hivatalos igazolást vett elő, amely bizonyította, hogy az említett időszakban a Balatonon üdült. Ismertem a tényt, sőt an­nak is utána néztem, hogy valóban úgy tör­tént-e minden, mint ahogy Antal azt várha­tóan előadja. — Valóban százszázalékos az alibi, Antal. Sőt, olyannyira, hogy el sem utazott ebben az időszakban a Balatonról, végig ott töltötte szabadságát. — Köszönöm. Ez megnyugtat! — Mondja, Antal, szokott olvasni Rejtő­könyveket? — kérdeztem váratlanul, s a hatás nem is maradt el. Meglepődött a kér­désen, de aztán túltette magát és válaszolt. — Szoktam. Szerintem sokan olvassák. De nem értem, hogy miért érdekes ez? — Megtudja mindjárt... Melyik könyvet szereti a legjobban? A Piszkos Frédet, vagy mást? — Nem is tudnám megmondani.... — Segíthetek? — Nevetséges, ha nekem nincs kialakult véleményem, akkor ön hogyan segíthet — igyekezett természetes és nyugodt maradni, de nem sikerült neki. — Mondjuk, „Az ellopott futárt”... Tud­ja, a százharmincötödik oldalon van egy rész, amely a halaskofánál játszódik, bizo­nyos futár, bizonyos szállásügyben... Foly­tassam még, Antal? — Neon értem miről beszél! — Jó. Segítek. Mióta lakik Gyeney a kis­pesti kofánál, a maga rokonánál, Bözsi né­ninél? A szekrény felé indult. — Ne csináljon semmi ostobaságot, már a múltkor is figyelmeztettem magát! Vála­szoljon a kérdésre. Zavartan hebegni kezdett. — Kérem, én nem csináltam semmit, nem vállaltam. Zámbóról sem tudok ... — Nyugodjék meg és ne mentegesse ma­gát. Tudom, hogy nem vállalta el a felada­tot, amelyet Gyeney magára akart bízni. Azt is megmondtam, hogy az alibije száz­­százalékos. Zámbót nem maga ölte meg. De miért adott szállást Gyeneynek? Zsarolta? Fenyegette? — Azt mondta, ha nem segítek neki, is­meretlen személy feljelentést fog tenni, hogy kintlétem idején az amerikai hírszer­zés ügynöke lettem ... — Erre maga? — Megijedtem. Segítettem neki, nem te­hettem mást. Szállást kért. Megbeszéltem Bözsi nénivel, s aztán elintéztünk mindent. —■ Ez mikor történt? — öt hónappal ezelőtt. Gyeney kijelen­tette, hogy semmi ok nincs izgalomra, mert olyan papírokkal, igazolványokkal rendel­kezik, amelyek senkiben sem keltenek gya­nút. Be is jelentkezett ideiglenesen a lakás­ba. Az öregasszonynak megtetszett az üzlet, Gyeney ugyanis ritkán volt otthon,­ s jól fizetett. — Mikor kereste fel magát? — Azóta sem. — Gondolkodjék, mielőtt elment üdül­ni.... Valami szívességet kért. Úgy vélte, hogy neki nem hasznos mutatkoznia Viseg­­rád környékén... — Igen. Megmondom az igazat. Engem akart elküldeni. Már volt Zámbónál, akkor beszélték meg, hogy a Rejtő-könyvben levő idézet lesz a feladás, ha találkozniok kell, s azt is, hogy hol. Engem azért akart kül­deni Gyeney, mert túlságosan hosszú időn­­ keresztül nem jelentkezett Zámbó. — Tehát tudott arról, hogy Gyeney Vi­segrádb­a ment? — Igen. — Ezek szerint azt is tudja, hogy ő a gyilkos! — Nem. Azóta valóban nem találkoztunk. Most tudtam meg, hogy Zámbó meghalt. — Ezzel azt akarja mondani, hogy Gye­ney a mi találkozásunkról sem tud? — Valóban nem tud. Azóta nem járt itt. — Akkor készüljön fel arra, hogy hama­rosan meglátogatja a régi ismerős. Vál­laljon el minden feladatot, amit ad, s ezen a telefonszámon hívjon, ha valami történik. Felírtam a számot, hagytam, hogy Antal néhányszor végigolvassa, majd eltettem a papírt U Jabb fenyegetés Ezután már valósággal gyerekjáték volt megtudni, hogy Gyeney milyen körülmények között dolgozik, milyen álnéven él. Új ne­vének valódi tulajdonosáról, Herczeg Ká­rolyról megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt autóbaleset áldozata lett, s így természe­tesen senki sem érdeklődött iránta. Biztos voltam, abban, hogy Gyeney, azaz Herczeg Károly fel fogja keresni Antalt. Sürgette őt az idő s mielőbb meg akart szabadulni Zámbó nyomasztó emlékétől is. Két napot kellett csupán várnom. A fi­gyeléssel megbízott csoport vezetője értesí­tett, hogy a találkozás Antal lakásán meg­történt. Órák múltak el, amikor Antal tele­fonon jelentkezett. Az Egyetem-presszóban találkoztunk. — Mit mondott? — kérdeztem. — Azt, hogy segítenem kell neki. Itt, a főváros környékén van l­ét katonai alaku­lat, amelyet még meg kellene néznie, de már nincs ideje. — Mire maga? — Megkérdeztem, hogy Zámbó miért nem segít? Engem egyébként is alkalmat­lannak tartott mindig ilyen feladatra. — Bravó, Antal! Erre ő? — Azt válaszolta, hogy Zámbó használ­hatatlan, ostobán végezte a munkát és fi­gyelik őt. — Tehát elvállalta? — Először nem... Hagytam egy kicsit... Amikor újból fenyegetőzni kezdett, hogy a feljelentés elkészül, akkor ráálltam. — Jól van. Mikor kell szállítania az anyagot, s hová? — Oda, a visegrádi stéghez. Gyeney on­nan már nem jön vissza, átszökik a határon. — Mondta az útvonalat? — Nem. — Rendben van. Tartok tőle, hogy az ő számítása szerint, maga sem jönne vissza a horgászásból. De hát erről majd mi gon­doskodunk. Mindenesetre útnak kell indul­nia, három napig gyűjtse az anyagot. Szó­val érti? Tőlünk majd megkapja a találko­zó előtt, amit el kell vinnie. De a látszat­nak meg kell lenni. — Értem. Ha szabadna kérdeznem ... — Ne kérdezzen semmit. Korábbi csele­kedetének elbírálása tudom, hogy ezt akarta kérdezni —, nem az én feladatom. De ha a megbízatást becsületesen végrehajt­ja, önmaga előtt is törleszthet a korábbi vétségeikből. Dobja el a fegyvert! Antalt elláttuk a szükséges anyagmeny­­nyiséggel, sőt filmtekercset is adtunk át neki, amely az érintett katonai alakulatok objektumainak egy részét ábrázolta. A megbeszélt napon, alkonyatkor megje­lent Antal a stégen. Az akció biztosítására beosztott embereink, ekkor már a helyükön voltak. Szürke Opelunk is „leshelyzetben” volt, hogy kellő időben odaérjünk. Gyeney jó óra múlva érkezett. Rohamo­san közeledett az este. Gyeney horgászbotot vett elő. Békés „pecásokként” ültek egymás mellett a stégen. Órámra néztem. — Még öt perc, ezredes elvtárs — mond­tam. — Jól van. Nyugalom. Eltelt az öt perc. Antalnak most kellett átadnia az anyagot. Még néhány perc és vége... Erélyes kiáltás hallatszott: — Dobja el a fegyvert! A szürke Opel elindult. A stégen már feltartott" kézzel állt Gyeney. Antal remegett az izgalomtól. — Engem is meg ak­art öleti — mondta el­­csukló hangon. — Ha nem avatkoznak köz­be... Felvettem a deszkáról Gyeney pisztolyát. — Szíveskedjék az anyagot átadni —, mondtam. — Bedobtam a Dunába. — Úgy! Intettem, hogy motozzák meg. A belső zseb bélésében kisebb zseb lapult, benne volt az átadott anyag. — Türelmetlen maga Herczeg, vagy Gye­ney, mindegy, hogyan nevezzük ... Zám­­bótól is megkaphatta volna ... — Nem tudom kiről beszél! — Hagyjuk a mesét. Hoztam magammal egy könyvet. Rejtő-regény, ha akarja, fel­olvasok belőle. Akár a százötvenharmadik oldalról is ... Gyeney hangja remegett a gyűlölettől: — Ez a hülye, gyáva alak buktatott le. Már régen el kellett volna intéznem... — mondta Antalra nézve. — Ejnye, Gyeney, eddig is túlságosan sok van a számláján, felesleges lett volna te­tézni — szólt közbe az ezredes. — Na, in­dulás. A többi már nem ránk tartozik. Arcakor beültünk a kocsiba, az ezredes odaszólt Bandinak, a gépkocsivezetőnek: — Felmegyünk a turistaházba. Hátha van valami jó vacsora! Nem volt ellenvetésem. Következik: Házassági ajánlat Azonnali felvételre keresünk: több éves gyakorlattal és megfelelő képesítéssel rendelkező építőipari normaelszámolót és önálló anyagraktár­vezetőt. Ezenkívül technikusi vagy mérnöki képesítéssel épületgépészt. JELIGE: „SÜRGŐS XVI." a Kiadóba. Bp. VI., Révai u. 16. Felvételre keresünk 18 évet betöltött férfi dolgozókat: • esztergályos • tmk-lakatos • gyalus • villanyszerelő • asztalos • ács,­­ • festő, mázoló • légnedvesítő • segédmunkás munkakörökbe. Magas kereseti lehetőség! CÍM: Pamuttextilművek Központi Gyára Budapest XI., Hauszmann A. u. 20. Munkaerőgazdálkodás. Ötnapos munkahéttel dolgozó szövetkezet FELVESZ: épületasztalos, szegezőlakatos, tetőfedő-, bádogos, víz-, gáz-, fűtés-, villanyszerelő, gépkezelő, festő, kőműves szak- és betanított munkásokat, kubikosokat. KIEMELT BÉREZÉS! JELENTKEZÉS: Lakáskarbantartó Klsz Bp. XVI., Rákosi u. 90. Magyar Pamutipar Bp. IV., Erkel u. 30. FELVESZ W//////////////////////////, hegesztő, csőszerelő, lakatos, kőműves, villanyszerelő, esztergályos és asztalos szakmunkásokat. A jelentkezőket július 15-től megnyílt férfiszállásunkon elhelyezzük.

Next