Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-10 / 41. szám
OKTÓBER: MÚZEUMI HÓNAP A múlt héten megtartott sajtótájékoztatót — amelyen Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője hosszan sorolhatta, mi mindent láthatnak az érdeklődők a másfélszáz magyar múzeumban — sok híradás előzte meg. Mi is beszámoltunk azokról a jelentős kiállításokról, amelyeket a XXII. nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából Budapestre érkezett világhírű szakemberek tiszteletére szeptemberben megnyitottak, a budavári palotában megrendezett Magyar Remekművek, a Szépművészeti Múzeumban megnyitott Rejtett kincsek, az Ernst Múzeumban látható Magyar művészet és a Műcsarnokban megtekinthető Mai magyar művészet című tárlatokról, amelyek ezer év magyar művészetéről adnak számot, a románkoriemlékekkel kezdődően és a mai fiatal generáció alkotásaival bezárólag. Az idei múzeumi hónap két héttel korábban „rajzolt” és az ünnepélyes megnyitó idején már javában tart a „finis”. Ám maradt még bőven esemény,, hiszen több mint száz szálítás nyílik az országban. Amikor ez a számunk kikerül a nyomdából, az Iparművészeti Múzeumban az Esterházy-kincsek ötvös- és textilremekeiből mutatnak be gazdag válogatást, a Magyar Nemzeti Múzeumban már megnyílt a pénz- és éremkiállítás, 9-én pedig bemutatják a rodostói Rákóczi-múzeumból származó ereklyéket is, majd 30-án a Dél-csehországi kerámiák kiállításának megnyitása következik. Kitűnő kezdeményezésként — 18. és 19-én — a múzeumban ingyenes belépőnap lesz. És folytatva a sort a Petőfi Irodalmi Múzeum 18-án megnyíló kiállításával, amelyet mártírköltőinknek szenteltek a rendezők, a Közlekedési Múzeum Kármánemlék kzállításával, vagy az Aquincumi Múzeum újjárendezett kiállításával — kitűnik, hogy nemcsak képzőművészeti kiállítások gazdagítják a programot. Vidéken sem lesz kevés a látnivaló. Csak jelzésként említsünk néhányat: Pécsett kisplasztikai biennálé, Szentesen Koszta József emlékkiállítás, Székesfehérvárott középülettervezési kiállítás, Sopronban könyvkötészettörténeti bemutató, Mezőkövesden matyó skanzen, Tiszabercelen Bessenyei György emlékszoba nyílik ... Többszáz előadás, tárlatvezetés, múzeumi vetélkedő és műemléki séta egészíti ki az országos programot. A választást nagyban megkönnyíti a szeptember második felében megjelent Múzeumi Magazin kitűnő harmadik száma is, amely nemcsak a budapesti múzeumok kiállításainak felsorolásával, de a legérdekesebb pesti és vidéki látnivalókról szóló riportokkal és egy ingyenes múzeumi belépőjeggyel is megkönnyíti a múzeumlátogatást. A jubileumi hónapban került ki a nyomdából a népművelési propaganda iroda által megjelentetett múzeumi kalauz is, amely valamennyi magyar múzeumot bemutatja. A sajtótájékoztatón jelentették be azt is, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállal a Szentendrén épülő országos szabadtéri néprajzi múzeum fölött, s végül még egy jó hír: készül az a miniszteri utasítás, amely szerint 1970-ben nemzeti ünnepeinken, valamint minden hónap első és harmadik szombatján (a szabad szombatokon) ingyenes lesz a múzeumi belépés. A tervek szerint az általános és a középiskolás diákok csoportos látogatás esetén más napokon is ingyen látogathatják múzeumainkat. Szántó Gábor A VÁSÁRLÓK VÉDELMÉBEN Egy társaság az Utasellátó egyik éttermében vacsorázott. Amikor fizetésre került a sor, túl borsosnak találták a számlát. Utánaszámoltak, de nem egyedül, hanem a Kereskedelmi Felügyelőség szakembereivel, akik megállapították, hogy 75 forinttal toldották meg a felszolgált ételek árát. Ezen túl pedig 56 forintot „borravaló” címén vettek fel a számlára. Az alkalmazottat 4000 forint pénzbírságra ítélték, figyelmeztették, a vendégeknek pedig viszszafizették a többletet. Egyetlen példa arra a munkára, amelyet a Kereskedelmi Felügyelőség a kereskedelemben, a vendéglátóiparban a fogyasztók érdekében végez. Munkatársai csupán ebben az évben 17 ezer bolti ellenőrzésen vettek részt a különféle hivatalok és intézmények képviselőivel, de leginkább a társadalmi ellenőrökkel együtt. Az ellenőrzések tapasztalatait most összegezték. Megállapították például, hogy a Balaton körül, ahol csaknem ötezer vendéglátóhelyet vizsgáltak meg, a tavalyihoz viszonyítva kevesebb szabálytalanság fordult elő. Az élelmiszer kereskedelemben szintén kedvezőbb a vizsgálatok eredménye, mint egy évvel ezelőtt. Kevesebb a súlycsonkítás és a túlszámlázás. Ebben az előre csomagolt áruk növekvő forgalmának és az eladók szakképzésének is nagy a szerepe. A felvágott és töltelékáruknál már a vágóhidakon vizsgálatokat folytatnak a minőségrontás megelőzésére. A tavaly még gyakori fagylaltmérgezéseket új fagylalt szabvánnyal és a KÖJÁL, szigorú ellenőrzéseinek segítségével sikerült megszüntetni. A Kereskedelmi Felügyelőség széleskörű közvéleménykutatást is folytat, s ennek eredményeként vizsgálatait mindig arra a szakterületre összpontosítja, ahol a vásárlók panaszai hibát jeleznek. Ebben az évben az építőanyagipar került előtérbe, s a vizsgálatok során több mint 4 millió forintos kártól mentették meg az építtetőket. Egyebek között kiderült, hogy a téglagyárakban a legtöbb esetben rakodási díjat is felszámítanak, holott ez egyszer már szerepel az árban. A számlázóknak kétmillió forint jogtalan nyereséget hozott ez a csalási Ebből azonban mindössze 300 ezer forintot tudtak visszatéríttetni a vásárlóknak, mert hiányoztak a címek. A jogtalan nyereséget ezért elvonták. A Kereskedelmi Felügyelőség munkája egyszerre védi a vásárlók érdekeit és a kereskedelem dolgozóinak becsületét, hitelét. Minden olyan esetben helyénvaló a szigor, a felelősségrevonás, amikor tisztességtelen üzelmekről és előnyökről van szó. Ezért volt hasznos a kereskedelemre vonatkozó szabálysértési kódex kidolgozása és annak kimondása, hogy el kell bocsátani azt az alkalmazottat, aki három alkalommal szabálysértést követ el a vásárlók megkárosításával. Elejét veszik a különféle visszaéléseknek az új szabványok is, amelyek magasabb követelményeket támasztanak az egyes áru minőségével szemben és előírásaikkal korlátozzák a csalások, súlycsonkítások, stb lehetőségét. Mindez önmagában azonban kevés. Olyan szemlélet, légkör, munkamorál kialakítására van kereskedelmünkben szükség, amely nem tűri meg az „ügyeskedést” és a szabálytalanságokat. Ebben a szellemben kell nevelni azokat a fiatalokat, akik csak most tanulják a különféle kereskedelmi szakmákat és azoknak munkáját teli minden eszközzel bátorítani, anyagiakkal és erkölcsiekkel egyaránt megbecsülni, akik tisztességgel gondoskodnak vevőikről és állnak helyt nap-nap után a pult másik oldalán. Kovács Margit Az olvasó szeret csodálkozni, megdöbbenni, szörnyülködni: lám micsoda emberek élnek ezen a földön. Talán ezért is olvassák nagyobb érdeklődéssel az olyan riportot, amely leleplez, megbélyegez. S. István története nem ilyen. De nem is szokványos. Következzék hát egy úgynevezett pozitív riport. Egy srácot ittfelejtettek Azon az őszön felbolydult az ország. Az utcán fegyverek ropogtak, a lakosság a pincékbe húzódott, mint háború idején és aggodalmasan tekergették a rádió gombjait. Vajon mi lesz? Pista hétéves volt. Tulajdonképpen élvezte az egészet, mert nem kellett iskolába járnia. Egyik reggel a nagymama sírva hozta a teát a pöttyös bögrében. Magához szorította a gyereket és azt mondta: — Anyádék elmentek. Ezt nehéz volt megérteni. Elmentek, jó, azért még nem kell sírni, máskor is elmentek, moziba, színházba. Majd visszajönnek. Hetek, hónapok teltek el amíg felfogta, mi is történt. Esténként gyakran sírdogált a paplan alatt, ilyenkor a mamára gondolt és nagyon sajnálta magát. Később jött egy üzenet is: „Jól vagyunk, átmenetileg egy lágerben helyeztek el bennünket.” A nagymama félretette a levelet és azt mondta: „Nem szülő az ilyen.” Azért azt megengedte, hogy a kisfiú nagy, gömbölyű gyerekbetűkkel lemásolja a címet és nekikönyököljön a levélírásnak: „Édes Anyukám és Apukám, borzasztóan hiányoztok nekem ...” Nehéz esztendők következtek. A pénzügyek Pistát nem nagyon érdekelték, csak nagyon unta a krumplit, a lekváros kenyeret és dacosan gyűlölte a világot, amikor a srácok kinevették, hogy télen kabát helyett nagymama öreg kötött szvetterjében jár. Csak később tudta meg, hogy az első két évben havi 200 forint kegydíjból éltek. Kilencéves korában állami gondozásba vették. Úgynevezett „vér szerinti kihelyezéssel” továbbra is otthon lakott, de havi 500 forint és ruhautalvány segítette őket. A nagymama látta, nem tanul rosszul a gyerek, hát általános után vegyipari szakközépiskolába íratta. Közben hol sűrűbben, hol ritkábban jöttek-mentek a levelek. Pista szépen megírta, milyen volt a bizonyítványa, de már nem sírt esténként. Néha azon Lá-73-san? Nagyon szerettük Tamást. Közös barátaink is mind úgy voltak vele, mint mi; örültünk, ha ránk rontott, levágta magát a legkényelmesebb fotelba és mesélt. Furcsa dolgai voltak. Akár egy műhelyben, vagy elegáns üzletben, a Belvárosban, vagy éppen Angyalföldön dolgozott, körülötte egyszerűen forrt az élet. Vagy ha nem, hát rajta volt, hogy úgy legyen. Nyugodtnak,csendesnek, töprengőnek soha nem is láttuk. Csakis lázasnak, meghökkentőnek, azzal a göndörhajú, kedves kamaszfejével. Az az igazság, hogy más volt, mint mi. Azért vonzódtunk hozzá, mert valami nagy, türelmetlen szenvedély égett benne. Új hobbyk és új munkahelyek, s új szerelmek örökös rabjaként, sietve, lüktetve tudott csak létezni. És mindehhez vidám is volt és nyűhetetlenül jópofa. Persze, hamar rá is unt mindenre. A régit aztán úgy tudta félretenni, mint a gyerek a megunt játékát. Abban a pillanatban képes volt teljesen elfelejteni, hogy kitárja magát az újnak, lelkesülten és óriási fantáziával Pedig már nem volt kamasz. Sőt! Átesett a férfikor egyik legnehezebb buktatóján, húszon- *1