Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-10 / 41. szám

Az „ezer­tizenhatos" Nagyatádon Amikor messze a fővárostól, a Dunán­túl legdélibb csücskén egy járási tanács elnöke ezzel kezdi: „Adósai vagyunk az ifjúsági mozgalomnak” — ez a mondat, amelyet Kovács Ferenc fogalmazott meg Nagyatádon, elegendő ahhoz, hogy figyelmünk megkétszereződjék. És a folytatás ezt­ még inkább indokolja: „Ha végiggondolom ál­talános iskoláink udvarra szorult tor­naóráit, a hiányzó műhelytermeket, mű­velődési otthon hálózatunk fogyatékos­ságait, és tovább sorolom magamban if­júságunk valamennyi rétegének máig összegyűlt jogos igényeit, akkor nem juthatok másra, mint, hogy elmaradtunk attól, amit értük lehetett, s kellett volna tennünk.” GAJDOS LÁSZLÓ párttitkár: „Most azt mondjuk, súgjatok nelü­nk fiatalok” KOVÁCS FERENC tanácselnök: „A KISZ az első, utána jön csak minden más igény” TAMÁS DEZSŐ KISZ-titkár: „Nem véletlen, hogy a konzervgyári lakáski­utalások hatvan százalékát fiatalok kapták” Jött egy levél Tulajdonképpen egy levél hívott bennünket a Somogy megyei Nagy­atádra. Feladója Tamás Dezső, a KISZ járási bizottságának titkára volt, a címzett lapunk főszerkesztője. A levélben szó szerint ez állt: „A KISZ nagyatádi járási bizott­sága nevében azzal a kéréssel for­dulok Hozzád, van-e lehetőség arra, hogy a Magyar Ifjúságban az 1016- os kormányrendelettel kapcsolatban a járásunkban tapasztaltak alapján cikk jelenjen meg. Ha igen, kérünk, értesíts erről bennünket.’’ Az igenlő választ, a posta mellő­zésével személyesen vittük. Értsétek meg! A KISZ VII. kongresszusát meg­előző nyári napok egyikén — 1967. június 26-án — látott napvilágot a Magyar Közlönyben egy kormány­­határozat: a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1016/1967 (VI. 26.) számú határozata. Nagy vá­rakozás előzte meg, s az „ezertizen­hatos” megjelenése óta annak beve­zető részét, és tíz bekezdését már szinte betéve tudják és idézik a KISZ-szervezetekben. A „csodavá­rók” — mint ahogy az rendszerint lenni szokott — elégedetlenek a ren­delet hatásával. A „küzdőbb józa­nok” azonban messzebbre jutottak, ők változtatásokról, eredményekről vallanak. Ezzel találkoztunk Nagy­atádon is. Felismerték, hogy az „adj uram isten, de mindjárt” nem­­segít. Az ifjúság helyzetének felmérésével, a lehetőségek kutatásával kezdték, és eljutottak a szívós megvalósítás sok részletéig. Abból indultak ki, hogy egy rendelet sem képes min­den területre és minden helyzetre tételesen meghatározni a tennivaló­kat, azt maguknak kell kimunkál­­niuk. A párt és a tanács vezetői meg úgy fogadták az ifjúság körében vég­zendő munkáról szóló kormányhatá­rozatot, hogy elvetették a kibúvókat, s mo­ndaniva­lóját a hétköznapok döntéseiben váltották valóra. A járási pártbizottság első titkára, Gajdos László erről ennyit mondott: " Amíg a rendelet meg nem je­lent, rendszerint így magyarázkod­tunk: Drága fiaim, értsétek meg, ob­jektív körülmények is vannak... Most viszont azt mondjuk, súgjatok nekünk, fiatalok, hogy minél többet tehessünk, együtt, a változásokért. Azóta sincs nyugvásom a KISZ-esek­­től, rendszerint így kezdik: nem za­varok? — és már törnek is rám a jobbnál jobb elképzelésekkel. Dehát, végeredményben ezt akartuk. Törlesztés A járás első ifjúsági klubja egy hordóraktárnak használt helyiségben alakult meg Nagyatádon. Kitették a „bérlők szűrét”, s ami ezután követ­kezett, kisebb csodával ér fel. A mindennapos telt ház, a nyüzsgő if­júság ide vonzotta a pedagógusokat, a tanácsi és a pártbizottsági munka­társakat, s nagy beszélgetések, jövő­­tervezések kerekedtek a találkozók­ból. Innen ébresztgették „alvó” köz­ségeiket is. Az első ifjúsági klub meghívására egyre többen néztek kö­rül Nagyatádon. Az eredmény: ma már hat faluban működik ifjúsági klub. Hogy mennyi ember, tsz-veze­­tő, községi tanácselnök, és hány tár­sadalmi szervezet együttes akarata kellett ehhez, az elképzelhető... A nagyatádi járásban a közös községi tanácsok megalakulásával is a fiata­lok jártak a legjobban. A megürese­dett épületeket, bútorzatukkal együtt az ifjúsági szövetség kapta meg. öt faluban került fel a volt tanácsi épü­letre a KISZ-esek emblémája és programja. Ennél gyakorlatiasabb már nem is lehet az 1016-os fogad­tatása. „A KISZ az első, utána jön csak minden más­ igény ...” hallat­szik az ifjúsági vezetők fülének olyan kellemes mondat... Kutason hétközi kollégiumot hoztak létre a volt ta­nácsházán a KISZ-esek örömére, mondván: „Nem a mesében kell ke­resnünk a hátrányos helyzet megvál­toztatását ...” A járási könyvtár irodájában állt egy televízió, de hónapokig be sem kapcsolták. A könyvtárosok ragasz­kodtak ugyan hozzá, de a tanács művelődési osztálya elhatározta: át­adják a készüléket az új nagyatádi diákotthonnak, ahol 250 középiskolás és szakmunkástanuló látja hasznát. Bolhás községben is megszűnt vég­re az az áldatlan állapot, hogy a KISZ-eseket a kocsmából kellett ösz­­szeszedni taggyűlésre. Nem kell már, hol egy iskolai tanterem, hol egy irodaszoba kulcsáért házalniuk, ott­honuk lett a községi tanács épülete. Az „adósságból” szinte naponta így törlesztenek valamit a nagyatádi já­rásban. Kik kapják a lakásokat? Nem marad tehát írott málaszt az „ifjúsági törvény”. Csupán az év első felében tizennyolcszor szerepelt if­júsági téma a pártbizottságok és a tanácsok napirendjén, s foganatja is lett a tanácskozásoknak. Az értékel­heti csak igazán „az ifjúság tovább­tanulásának és foglalkoztatottságá­nak” javulását, aki még nemrég is tanúja volt, hogy a nők sorba álltak munkáért Nagyatádon, sok férfi meg vonatra ült, hogy másutt boldogul­jon ... Azóta több száz munkahellyel bővült a Cérnagyár, a Konzervgyár, s abban is előbbre jutottak, hogy a férfiakat idekössék. Gépjavítójukból valóságos vasipari üzem alakul — külön tanműhellyel a tanulóknak —, a járásban néhány esztendő alatt megnégyszerezték a szakmunkáskép­zést, s a fiatalokat foglalkoztatni is tudják. Az sem véletlen, hogy a konzerv­gyári lakáskiutalások 60 százalékát fiatal házasok kapják, s a tanácsi la­kásoknak is több mint 30 százaléka lett fiatal bérlőkké. A járás úttörőcsapatai­­ 1300 gye­reket fognak össze. Egy „kis” pénz az állami költségvetésből mindig csurrant-cseppent számukra. Először csak egy balatonszéplaki telekre fu­totta, majd apránként benépesült tíz panelházzal is vízpartjuk. Hat tur­nusban, ötszáz úttörő töltött egy-egy hetet a nyáron Széplakon, de mind­ezért egymással versengve, a KISZ- esek és úttörők is megdolgoztak. Egy kisfiú sorsa Ennek a jó együttműködésnek, az ifjúság jó közérzetét, megteremtő gondoskodásnak ezernyi az ága-boga. Egy vasárnap este Munkácsi Já­nosné kopogtatott be a KISZ járási titkárának lakásán, sírva panaszolta, hogy négy éve gondoznak szülei he­lyett nevelőszülőként egy állami gon­dozott kisfiút. Most kaptak egy írást, felszabadult egy hely a kaposvári in­tézetben, s a gyámügyi hatóság úgy rendelkezett, hogy hétfőn reggel jön­nek, elviszik tőlük a nyolcesztendős kisgyereket... A titkár hazakísérte a kétségbeesett nénit, látta, nem le­hetett meg nem látnia a kisfiú játé­kait, gondozott ruháit és nagy ra­gaszkodását az idős házaspárhoz. Másnap reggel a tanácsházán azután kiderült, hogy környezettanulmány nélkül, mechanikusan intézkedtek. A kisfiú Munkácsi néniéknél maradt. Húsz fiatalt érintett eddig az a ta­nácsi kezdeményezés, amely a tsz­­ek hozzájárulásával ösztöndíjalapot teremtett. A közös gazdaságok nem küldtek senkit közép- és felsőfokú mezőgazdasági iskolákba a maguk belátásából, küld most helyettük, „megadóztatásukkal”, de számukra képezve szakembereket a járási ta­nács. „Adminisztratív” megoldás ez, mondhatnák a kényesebb ízlésűek ... De ha csak ez segít, s az ered­ménynek a közösség látja hasznát, akkor nem érheti szó a ház elejét. Akadnak persze gondok, és vitat­kozni való is van bőven. Például az, hogy a gazdasági vezetők fukarabban bántak eddig a megértéssel, a segít­séggel. Bodvice községben például a tsz elvette a KISZ-szervezet irodá­ját, agronómus-lakássá alakították át a helyiséget. Végül a tanácselnök „szánta meg” a fedél nélkül maradt 25 KISZ-istát. A könyvtár olvasóter­mébe fogadták be őket, ahol a heti kétszeri kölcsönzési időszak nem akadályozza a szervezet munkáját. A Nagyatádi Cérnagyárban több, mint 1200 lány és fiatalasszony dol­gozik három műszakban. Régi sé­relmük, hogy egyetlen szobányi mű­velődési termet nem biztosítottak ne­kik. Ezek a példák is hozzájárultak a pártbizottság elhatározásához; a gaz­dasági vezetőket rövidesen beszá­moltatják az 1016-os rendelet meg­valósításáról. Ahol szükségesnek ta­lálják, ott a feladatok megoldására a KISZ-szervezet meghallgatásával, in­tézkedési terv kidolgozását szorgal­mazzák. Hogy értelmezzük? önmagában nem sokat mondana a járási­ tanács elnökének véleménye: „Elmaradtunk attól, amit lehetett, amit kellett volna tennünk a fiatalo­kért.” De sokhelyütt az országban még eddig a megfogalmazásig sem jutottak el. Nagyatádon viszont cse­lekedtek is, és a napokban ezt te­tézték meg egy újabb döntéssel: 1970-re valamennyi KISZ-szervezet­­nek saját otthont adnak a járásban. Ők ezt olvasták ki az „ezertizenha­tosból” pedig a hozzájuk eljutott Ma­gyar Közlönyben is ugyanaz áll: „A kormány helyesli és támogatja a KISZ erőfeszítéseit az ifjúság nevelé­sében, jogos igényeinek kielégítésé­ben.” Dehát, olvasni tudni kell, leg­alábbis tudni kellene, s olyan fokon, ahogy azt Nagyatádon teszik! K. É. Tanműhelyben a szakmunkáspályára készülnek a Gépjavító Vállalat tanulói Nagykorpádon a Fő utcára néznek a KISZ-szervezet első önálló otthonának ablakai Fotó: Csira

Next